Pest Megyei Hirlap, 1962. november (6. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-02 / 257. szám

HŰHOBxVIDEKE ■; • ' A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA • • . / . '-j IV. ÉVFOLYAM, 257. SZÁM 1982. NOVEMBER 2, PÉNTEK HÍREK — A járási tanács vb mai ülésének napirendje: 1. A va- sadi községi tanács munkája. 2. Járásunk kereskedelmi hely­zete. 3. A földtörvény megtár­gyalása. 4. Egyebek. — A harmadik körzeti or­vos részére az Öcsai úti Grö­ber-házat vásárolta meg Üllőn a községi tanács, ahol az or­vos rendelője és lakása lesz. — Tanácsülés van ma ' Gyömrőn. Napirend: 1. A költ- j ségvetés végrehajtása. 2. Az is- j kolaigazgatók beszámolója. 3. j Tájékoztató a népi ellenőrző csoport munkájáról. — Bélyegkiállítás nyílik hol­nap Vecsésen a helyi bélyeg- gyűjtő kör rendezésében. A ki­állítás három napig lesz nyit­va. — Taggyűlést tart ma este fél nyolckor a gyömrői Zalka Máté, valamint a mendei. mo- nori, pilisi területi KlSZ-szer- vezeL — Az Ivóvíz Társulat Vecsé­sen ez évre betervezett 18 ki­lométer hosszú csővezetéknek 70 százalékát lefektette. Év végére a község 25 kilometer hosszúságban lesz ellátva víz­vezetékkel . Ezen a szakaszon a lakosság már használhatja a jó ivóvizet. 45 elektromos köz­kút van a hálózatra szerelve és 19 kezülethez van a vízvezeték bevezetve. — Kárt tett a szőlőkben Krsják Jánosné és Bukovinsz- ki Károly Pilis, Rózsahegyi szö.lcfceli lakosok baromfiállo­mánya. Mindkettőjüket 100— 100 forintra bírságolták. MAI MŰSOR Mozin Monor: £n és a tábornok (szé­les). vecsés: A nagy Carusó. TlT-elöadások EGY ÉV ­Golyóz« gyerekek paradi­csomává avathatnánk ezt a helyet. Nagy kísértés bele­markolni a rengeteg csillogó gömböcske közé. Csakhogy ezeket a csillogó golyókat zsírréteg védi az idő, s időjá­rás rozsda fogától. Csillogó hulladék? A fő­mérnök könnyen bizonyít­ja, hogy a csengés nélkül koc­canó fényes testecskék mil­liós értékűek. Mindenekelőtt tisztázzuk a célt. — Régi járművek, elsősor­ban mezőgazdasági gépek csapágyainak megmentése... — Ezért hát a rengeteg golyó. Mennyi lehet? — Milliók, talán milliár- dok. Még nem számoltam — s elnézést kérőén, udva­riasan mosolyog. — Jobban izgatja a fantáziámat, hogy mennyi forintot ér mindez. — Derítsük tovább az ide vezető utat. — Most már előkelő hely­zetben vagyunk. Feldolgozó telepet kap­tunk Rákoson. Itt tisztítják és szortírozzák az összegyűjtött régi csap­ágyakat. Mi szétszedjük, a golyótartó kosarakat szük­ség szerint alakítjuk, kö­szörüljük. A golyókat hasz­nálhatóságuk szerint tovább osztályozzuk. Amit érdemes javítani, elküldjük a Deb­receni Csapágygyárnak. A többiből új csapágyakat sze­relünk össze. Ez tehát a Maglódi Gép­gyár missziója. Körülnéztünk. Meglepő hogy mennyivel nagyobb a rend, mint akár csak néhány hó­nappal ezelőtt volt. A rak­KÉTMILLIÓ tárban példás nagyságrend­ben valóságos csapágyármá­dia. Itt is, ott is maguk szerkesztette ügyes gépek. Az egykori „kócerájból” üzem alakult. Elismerően mondom ezt Fembach János főmér­nöknek. — Nem is gyötör bennün­ket munkanélküliség — ne­vet, s arra céloz, hogy a műszaki vezetők éppen ele­get dolgoznak. Nemcsak a forma, a rend kedvéért szerveznek, más haszna is van ennek. — Ügyesebb beosztással, a válogatótelep működésével huszonnégy ember keze sza­badult fel. A szabad mun­káskezekre pedig manapság nagy szükség van. A készárutermékek meny- nyisége épp a kétszere­sére növekedett, úgy hogy most havi ötszáz­ezer forintnál tartunk. — Nekünk nem apróság, hogy most végre elmondha­tom: férfi-, női öltözőnk lesz, olyan, ami megfelel a mai normáknak. Rengeteget kínlódtunk és panaszkod­tunk ezek hiánya miatt. Ka­punk egy raktárhelyiséget, egy festő-, szerelőműhelyt, s egy nagy méretű ebédlőt, amit szolgálaton kívül kul­túrteremnek hasznosítunk. A felszabaduló régi helyiségek a kapacitást növelik. Jövőre kétmilliós érték­kel több lesz a csap­ágy javító munka. S hogy valóban mindenben korszerűek legyünk, a le­hetőségekhez képest átté­rünk a műanyag-csapágyko- sarak alkalmazására. (t- ery ) VECSÉSI KALEIDOSZKÓP ÚJ ESZPRESSZÓ NYÍLT Vecsésen a művelődési házban. Mióta működik sokan megkedvelték és sokan látogatják KÁPOSZTAHEGYEK TÖVÉBEN A Zöld Mező Tsz udvarán káposzta- és répahegyek vált­ják egymást, s körülötte a tá­rolással foglalkozó tsz-tagok szorgoskodnak. A tsz az idén nemcsak a sa­ját termel vényeit tárolja, ha­nem a Vendéglátóipari Válla­lattól bértárolásra fogadott el 190 vagon árut. Ez bizony jó hasznot hoz a konyhára, tisz­tán körülbelül 400 ezer forint jövedelmet. Gombár József szállítási fe­lelős elmondja: nagy problé­ma, hogy a tsz teherautója el­romlott, s a TEFU nem min­den esetben biztosít gépkocsit. — Mennyi kötbért fizettek az idén a késedelmes szállítá­sért? — kérdezem. — Kötbért? Inkább a ven­déglátóipar fizet majd nekünk, mert nem tudja átvenni a szer­ződésben foglalt árumennyisé­get. Jó hallani, hogy van bőven áruja a tsz-nek, s ez bizonyít­ható is, mert egész nyáron rendszeresen ellátták a piac­téri elárusítóhelyüket is áru­val. Az idén a betakarítás jobban halad, mint tavaly. Jól dolgoz­nak a tsz-tagok is. A legutób­bi felmérés megállapította, hogy az egy főre jutó jövede­lem magasabb, mint az elmúlt évben. Pedig tavaly sem pa­naszkodhatott az, aki kivette a részét a munkából. A jövő tervekről beszélget­ve elmondták, hogy most van folyamatban 104 négyzetméte­res palántanevelő melegágy építése. Vita folyik a baromfi­nevelés kérdésében is. Bár a tervben nincs benne, van el­gondolásuk, de a tagság egy része idegenkedik tőle. Mielőtt elindultam volna, Albrecht József párttitkár elv- társ megkért; ne felejtsem el megdicsérni a legjobban dol­gozó 60 fős kertészeti brigádot, s a fogatosok közül Barna Já­nos brigádját, mert igazán ki­fogástalan munkát végeztek! Irta és fényképezte: Bogár Ferenc, Ferenczy Ha.nna, Hamar Istvánné, Kútvölgyi Mihály, Perger Ágoston, Vereczkei Valéria. ŐSZI IDILL Alkonyégen szép szelíden sárkány lebeg. Levél pereg. Egy kis meleg Jólesne még. Ködös az ég, lobogva ég a telihold. Madár rikolt, és felsikolt — a puszta táj. os ifjústíffMtitk! Már többször esett szó az általános iskolák tanulóinak kifogásolható iskolán kívüli magatartásáról. Indokolt és jogos az állomásföíiökség pa­nasza, mert jó néhány gye­rek szabad idejében a vasút­állomást választja játszóhe­lyül. Nagyon veszélyes játszó­terület ez, mert szinte percen­ként szaladnak át az állomá­son a vonatok, nem is beszél­ve a tolató szerelvényekről. A vasút területe nem ját­szóhely! — jelenti ki az állo­másfőnökség és teljesen igaza van. De mivel védekeznek a gyerekek? Ha már ott sem szabad játszani, akkor hol? A játék fontos része az általános iskolás tanulók élettevékeny­ségének, annak lehetőségét biztosítani kell! Eddig még egv-egy beépítetlen telek adott valami kevés lehetősé­get, most már ez is szinte teljesen megszűnt. Igaz, szép, ízléses házak épülnek, csino- sodik a község képe. Azonban a fenti probléma mellett nem mehetünk el szó nélkül. Különösen a felsőteicpi is­SÉTA AZ ESŐBEN Ecser (2-án. 14 óra 30 perc). If­júsági film-elöadássorozat. A fór­ra dal-mi Kubáról. Film: Diadalmas Kuba. Ünnep a forradalmi Ku­bában. Paprika Jancsi.^ Előadó: Mészáros Emőné nevelő. Gyömrő (2-án, óra). Vörös­keresztes előadások. Hülés-es meg­betegedések. Előadó: dr. Balogh Sándor orvos. Mende (2-án. 19 óra). Szövetke­zeti téli esték. Milliók védelme. (A rák.) Előadó: dr. Huszár La­jos orvos. Tápiósüly (2-án, 19 óra). Szövet­kezeti téli esték. Vegyi anyagok alkalmazása a mezőgazdaságban. Előadó: Adok Mihály tanár. Üllő (2-án, 18 óra 30 perc). Ter­melőszövetkezeti akadémia. A me­zőgazdaság helyzete a kapitalista és szocialista államokban. Film: Jól megjárta. Közös erővel. Elő­adó: dr. Hajdú Imre kertészeti fő?«k. adj. Üllő (2-án, 19 óra). Szülők isko­lája. Jutalmazás és büntetés a családban. Előadó: dr. Szentkút! Lászlón é tanító. Oláh Miklós nyolcszáz forintja Még október 9-én történt, hogy Oláh Miklós, Gyömrő, Dózsa-tanyai lakos fizetésével a zsebében, betért a nagyál­lomási utasellátóba, s elfo­gyasztott két korsó sört. Kör­útját a piactéri vendéglőben, majd a Halászkertben folytat­ta. Itt összeakadt egy fiatal­emberekből álló társasággal, akik a már amúgysem józan idősebb emberrel újabb hat korsó sört megitattak. Oláh Miklós ennek eredményeként részegen esett össze a vendég­lőben. Az üzletvezető kérésé­re a fiatalemberek közül né- hányan az eszméletlenségig ré­szeg, magával tehetetlen em­bert elvitték a KlOSZ-vendég- lő közelébe s otthagyták a földön fekve. Oláh csak más­nap hajnalban ébredt fel, ( akkor vette észre, hogy a pién zét ellopták. A rendőrség néhány nap alatt felgöngyölítette az ügyet, s megállapította, hogy az egyik i,kísérő”, a 20 éves Szálkái Sándor (Gyömrő, Lehel u. 17.) később visszament és az alvó ember zsebéből kiemelte a ná­la levő 800 forintot Kezdeti tagadás után Szálkái a tett elkövetését elismerte. Lopás miatt megindult ellene a bűn­vádi eljárás. Végre megeredtek a felhők csatornái, és ha lassan is, ha óvatosan is, de esik... esik... Itt az őszi eső, És itt a sár is, különösen nálunk, Vecsésen. De sebaj, szeretem a csendes őszi esőt, szívesen barangolok egy-egy félórát. Most is. Az utcán virágot vivő, kis kapával, lapáttal felszerelt emberek. Mennek a temetőbe. Én is megyeik. Nekem itt nin­csenek „hozzámtartozók”. Fel­keresem a magyar és szovjet hősök sírját. Lám, itt is szor­gos asszonyok tisztogatják, rendezik a sírokat. Készülnek november 7-re. Kirtyán Sámu- elné, a nőtanács elnöke, maga köré gyűjtötte munkatársait, s kijöttek munkával adózni azok emlékének, akik értünk, gyermekeinkért, szebb lövőn­kért áldozták életüket. Vele van Nemesné, Neumanns, Pin- térné, Darázsiné és mások. Elbeszélgetve Kirtyán elv­társnővel, megállapítottam, hogy lehangolt, szomorú, ked­vetlen. ami nála szokatlan. Az ősz, az elmúlás gondolata ta­lán? — Nem, nem, mondja, úgy gondolja, ő is elbúcsúzik valamitől, amit nagyon szere­tett. El akar búcsúzni a nő­tanácsi munkától. Lehetetlen, mondom. Nem kap támogatást sem a helyi, sem a járási ta­nácstól, ha véletlenül maga számára kér valamit. Elbú­csúzom, s elgondolkodom. Nem egészen fiatal már, job­ban meg kellene becsülni. Útközben a Vegyes Ksz köz- fponti üzeme előtt megyek el. $ Benézek az udvarra. Itt is $ esik ... esik ,,, Asszonyok % dolgoznak kint a szabadban, f fejük felett ugyan tető van, £de azonkívül semmi. Labáth- f né, aki Szoboszlóra megy. ha f van rá mód, a reumájával; J Horváthné szoptatós kisma- £ ma; Óhegyiné, nem fogtok ti fitt megfázni? Ezen is elgon- f dolkodom. Milyen nehéz kö- J rülmények között dolgoznak Jbecsülettel. zokszó nélkül, nem J sok pénzért. $ Közben esik ... esik __ jó f ylesz hazamenni. Befordulok a $ Steinmetz kapitány utcába. % Az utca végig sima, tiszta, ímint a temetőben látott, újon- 'f nan hántolt sírok. Be van $már vezetve a vízvezeték. Fo- % lilik már a víz az utcánkban! $ És új kutunk is van.. Végre 'f nem kell negyedórát eltölteni $ két kanna vízért, öt perc és 6 otthon a víz. f f Közben én is itthon vagyok J De nemcsak az edényekben, a £ nyakamban is víz. mert hiszen fesik... esik ... !---­f . — Az üllői ruházati bolt ú’ ^ vezetőt kapott Zakáll La josné ^ személyében. | — Az üllői Kossuth Tsz-bő' á Varea Pál. Böki Ferenc és Er- ^ délyi Miklós az NDK-ba uta- ^ zi k december 11-én. MONORI BÁCSI (borotvál­kozik, s közben énekel): „Túl az óper encián boldo­gok leszünk...” LACI: De jó kedved van, apu! MONORI BÁCSI: Egy hétig nem is hallottam egyebet, mint a Csárdáskirálynőt. A kiállítás hangszórója mást se bömbölt. Kész szanató­rium az élet, amióta el­hallgatott ... (ismét éne­kel): „Túl az óperencián...“ ICU: Tudod mit, apu, in­kább nyissuk ki a rádiót... FÉRFIHANG A RÁDIÓBÓL (elszántan és elkeseredve énekli): „Isten tudja csak annak az okát, egyszerre csak nem reszkettem tovább, igy házasodtam meg...” LACI: Jé, ez olyan ismerős. Csak nem a mi nótaköltőink szerzeménye? MONORI BÁCSI: Mi van. leu, miért zárod el a rádiót? ICU: Apu, inkább mégis­csak te énekelj! MONORI BÁCSI: Nem tet­szik talán? ICU: Én végtelenül büszke vagyok, hogy nemcsak egy Bárányt Ferencet adtunk az élő magyar irodalom­nak, hanem egy költői lel­kületű magánkisiparost is, aki rendre szüli együgyű dalocskáit. Pechünkre olyan­ra is talált, itt helyben, aki zenét is szerez hozzá, tér­A Monorvcsalád mészetesen a versezethez méltót... LACI: De Icu, némelyiket a rádió is elfogadta és játsz- sza... ICU: A giccs akkor is giccs, ha a rádió játssza, vagy ha az állami kereskedelem áru­sítja ... MONORI NÉNI (lélekszakad­va): Papa, papa, mit láttam, mit hallottam. Jaj, szer­vusztok, gyerekek, el is fe­lejtek köszönni... MONORI BÁCSI: Na, fújd ki magad mama és mondd el gyorsan: hol jártál, mit hallottál? MONORI NÉNI: A boltban voltam, az önkiszolgáló­ban ... Te papa, miért nincs ott kontroli-mérleg? MONORI BÁCSI: Minek az? MONORI NÉNI: Hogy le­mérhessem az előre csoma­golt árut rajta, valóban annyi-e a súlya, mint ami rá van írva. Csak az eladó lehet bizalmatlan, a vevő nem? MONORI BÁCSI: Ez az a nagy ügy. mama? MONORI NÉNI: Jaj, dehogy ez, csak te nem hagyod so­ha, hogy az ember kibeszél­je magát__ Ott a főtéren l áttam egy kis sárga teher­autót, piros csíkokkal... az eleje borzalmasan össze volt törve... és véres volt. papa, véres ... Elfog a rosszullét, valahányszor rágondolok... MONORI BÁCSI: Hát ne gondolj rá, mama. Min­denesetre, ha rosszul akarsz lenni, most legyél, ilyen­kor még otthon vannak az orvosok. Későbbi órákban már egy orvost sem lehet felcsengetni. MONORI NÉNI: Ne komisz- kodj, papa. És ne csinálj mindenből tréfát... Két ember halt meg a helyszí­nen. két ember súlyosan megsebesült... LACI: Engedd meg, mama, hogy kiigazítsalak. Senki sem halt meg a helyszí­nen. Súlyos sérülés való­ban volt... MONORI NÉNI: Már pedig én olyannal beszéltem, aki a mentőktől hallotta sze­mélyesen! LACI: De anyu, nem is a kola tanulóinak nem áll sem­miféle játékterület rendelke­zésre. Az iskola udvara igen kicsi ahhoz, hogy ott például szabályos labdarúgó-mérkő­zést lehessen tartani, de az udvar talaja sem alkalmas ilyen célra. Az iskola előtti parkot a gyerekek gondoz­zák, csinosítják, de szeretnék, sőt joggal el is várják, hogy viszonzásképpen játékigényü­ket ki is elégítsék. Községünk­nek igen tiszteletre méltó sporthagyományai vannak. Vajon ilyen sportolási lehető­ségek mellett biztosítva lesz-e a megfelelő utánpótlás? Ah­hoz, hogy gyermekeink ép. egészséges testi és szellemi életet élő emberekké váljanak, az út a játékon keresztül is vezet. Érdemes lenne mindezeken komolyan elgondolkodni, de főleg tenni valamit, amíg nem késő. Este a művelődési otthonban Kellemesen fűtött terem, oklevelek, jutalomzászlók, tablók és csoportképek éke­sítik a falakat. A vitrinben értékes díjak. Nagyszerű sike­rek és eredmények hirdetői a tárgyak az ötven esztendős múltra visszatekintő vecsési énekkar munkájáról. . E teremben jön össze szer­da esténként huszonhat lelkes fiatal — az utódok — és tarta­nak énekpróbákat, Valentsik István tanár vezetésével. A dalos kultúra „új garnitúrá­ja” még nem teljes. Tavaszra ötven főre szeretnek növelni a létszámot. De közben addig is jókedvvel, lelkesen tanulják az énekszámokat. A november 7-i ünnepségen már láthatjuk őket, bár első hivatalos bemutatkozásuk a vecsési nagyközönség e!őti no­vember 25-én, vasárnap dél­után lesz kulturális műsor keretében. Zeng az ének, száll a dal. A Pest megyei népdalok kö­zül is egy csoikorra valót ta­nulnak be. Méltók akarnak lenni elődeikhez. mi mentőink voltak ott,; hanem budapesti rohamko- J esi. i VIONOR1 BÁCSI: Most márJ meg vagy nyugodva, ma- J ma? Mesélj valami vidá- í mabbat. Mit láttál még a! Grand Bulváron? MONORI NÉNI: Semmit. Pa-' pa. kérdezhetek valamit? J Mi van a világítással? Kedd! este jártam a főtéren és aj híres ostornyeles égők alig- J alig világították meg asj utcát... Szerda este meg í koromsötét volt mindé- nütt. J MONORI BÁCSI: A szerda'{ esti sötétség bizonyára ta- \ karékossági akció volt. j Mindszentek előestéje volt,; mindenki gyertyát égetett, í gondolta magában a DÁV: í addig is spórol az árammal. í MONORI NÉNI: De papa, az; tegnap este lett volna ak-i tuális... MONORI BÁCSI: Rosszul j nézték meg a naptárt, vagy\ mit tudom én mi. Hagyj bé-1 kén a kérdéseiddel, külön- j ben sose leszek kész a bo-! rotválkozással... \ MONORI NÉNI: Hova ké-\ szülsz? í MONORI BÁCSI: Az egész-\ ségházba megyek, szemé-1 szetre és fogászatra. MONORI NÉNI: S ilyen ko-í rán reggel elindulsz? MONORI BÁCSI: Ha jaj. így\ is este lesz, mire végzek!! ' Folytatásos hangjáték A írja ; az élet ♦ Társszerző: Radványi Barna

Next

/
Oldalképek
Tartalom