Pest Megyei Hirlap, 1962. november (6. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-16 / 268. szám

HÍREK Salakot az Újtelepre! A gyömrői Újtelepen jár­tam. Gondoltam, ha már itt vagyok, betérek egyik „ősla­koshoz” és elbeszélgetek vele az újtelepiek életéről. Fórizs Sándorral beszéltem, aki igen régi lakója a Gyöngyvirág ut­cának. Tőle hallottam egy ké­rést és óhajuknak szeretnék itt is hangot adni. Mivel hamarosan beállnak a rendszeres őszi esők és iel- áztatják az utat, félő, hogy a tavalyihoz hasonló sár kelet­kezik az utcákon, amin aztán száraz lábbal átkelni lehetet­len. Ennek megelőzésére szük­séges lenne néhány autó sala­kot szállítani az utcákra, amit az itt lakók társadalmi mun­kában elterítenének. Tehát kérésünk mindössze néhány autó salak, amit re­méljük. hogy az illetékesek még az esők beállta előtt oda­irányítanak. Kaeziba Antal H0S.7IDCQI •'A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA • IV. ÉVFOLYAM, 268. SZÄM 1962. NOVEMBER 16, PÉNTEK JVtfíUan. bwsiklvíesen, őszintén ! Meg kell oldani a vezetők és munkások közti problémákat a ke Kegy ár ban Új fodrászüzlet nyílt Vecsésen, mint arról már hírt adtunk. Most két képen mutatjuk be az új üz­letet, ahol Stász Erzsébet, Jó- zsa Jánosné, Huszár Béláné, Hajdú Istvánné, Peregi Anna és Kollár Eta ügyes kezének nyomán megszépülnek a ve- csési lányok és asszonyok. (Kútvölgyi Mihály felv.) A napokban kefegyéri munkásokkal hozott össze a sors. Egyszerű munkásem­berek. Nem mesterei a sza­vaknak. de ami a szívükön, az a szájukon is. Így tudtam meg a következőket — ami szerintük a többi munká­sok véleménye is. — Ilyen összeforrt vál­lalati vezetőségünk még nem volt. Megértéssel, megbecsüléssel talállco- zunk. Véleményünket meghallgatják, figyelembe veszik. Egyszóval jó az összhang a gyáron belül. Csak ... Szóval látszólag minden ró­zsásnak tűnik, azonban van egy-két dolog, amin változ­tatni kellene. Lassan, nehézkesen inté­zik az újítások ügyeit. Ne­héz összehozni az újítási bizottságot, s ha a bizottság össze is jön, de az igazgató nincs ott nem mernek hatá­rozni nélküle. S rétestészta hosszúságúra nyúlik egy-egy újítás elintézése. A műszaki vezető, Páz­mándi elvtárs, keveset, na­gyon keveset jár a dolgo­zók közé. Pedig irodáiból irányítani a termelést, iro­dában megtudni a dolgozók véleményét egész más mint ott „lent” a műhelyben, a munkapadok, a gépek mellett, és ez fáj a dolgozóknak. Iga­zuk van! — Ha látná az ember, hogy érdekli őt a problé­mánk, ha legalább egy­szer odajött volna hoz­zám megkérdezni, mi van a géppel, hogy megy a termelés, nem szólnék, de ez nem történt meg — 1 mondja az egyik munkás, aki 12 éve dolgozik a gyárban, s már a törzsgár­dához számít. — Vagy itt van a jutalma­zás ügye — mondja egy másik dolgozó. — Augusz­tus 20-ra ígérték, majd no­vember 7 lett az újabb dátum, s ki tudja lesz-e egyálta­lán. Meghallgattam ez ügyben az igazgató véleményét is, aki elmondta, hogy novem­— Tanácsülést tartanak ma Monoron, Gombán és Vecsé- sen. — Ma avatják fel, délután két órakor, a monori vásárté­ren a MÁVAUT új javítómű­helyét. — A járási tanács mezőgaz­dasági osztálya három bizott­ságot szervezett, amelyek kö­zül az első a helyszínen mérte fel a termelőszövetkézetekben a betakarítási és silózási mun­kák állását, a második az őszi mélyszántás és trágyázás üte­mének meggyorsításával fog­lalkozott, a harmadik pedig a termelőszövetkezetek takar- mónykészletét és szükségletét állapítja meg. — (íj szolgáltató-részleget nyitott Vecsésen a Fehérnemű Ktsz. — Beszámolót tart ma ár. Bálint Ferenc járási tanácstag Üllőn, Augusztán Károly pedig Vecsésen. — A televízió-tulajdonosok száma 670-re nőtt Vecsésen. — Lángost is sütnek már a sülyi kisvendéglőben. Az üz­letvezető új kezdeményezését örömmel fogadták a sülyiek és napok alatt jelentősen meg­nőtt a lángosfogyasztók tábo­ra. ANYAKÖNYVI HÍREK Gyömrő Született: Dudás József és Prek- ler Erzsébet leánya: Anna. Házasságot kötött: Olasz István és Walcz Márta. Elhunytak: Tóth István fM éves. Kovács MIhályné Füstös Mária 78 éves, Agócs János 75 éves, Fehér Sándor 69 éves. üllő Született: Abonyi László és Tö­rök Eszter fia: József. Házasságot kötött: Hamenda Jó­zsef és Túlik Katalin. Elhunytak: valkó Béla 46 éves, Sánta József 88 éves. Vecsés Elhunytak: Kuni József 58 éves. Hőgye Kálmán 66 éves. Szabó Miklós 77 éves. Lázár Istvánné Hadik Róza 66 éves. MAI MŰSOR Mozik Monor: Elcserélt randevú. Ve­rs es: Hátha mégis szerelem (szé­les'). nT-előadások Ecser (16-án, 14 óra 36): Ifjúsá- ! gi film-előadássorozat: Űj világJ épül... (Szovjetunió). Film: 10 J perc Moszkva felett. Napsütötte j partok. Oroszország lovasai. Elő-j adó: Farkas Lászlóné. Gomba (,16-án. 18 óra): KISZ if-! júsági akadémia: Mi a politika,j mi a politizálás? Gyömrö (16-án. 14 óra 36): Ilj ú-' sági film-előadássorozat: Mikszáth J Kálmán. Film: Szent Péter eser-j nyője. Előadó: várhelyi György, j Monor (16-án. 14 6ra): Ifjúságii film-előadássorozat (gimnázium):! Mikszáth Kálmán. Film: Noszty-j fiú esete Tóth Marival. Előadó:) Tóth Erzsébet. (16-án, 14 óra 20): KISZ ifjúsági j akadémia (gimnázium): A komplex j géoesílés és az automatizálás. Elő-i adó: Pénzes János. . (16-án. 19 óra): Amit érdemes! tudni. Monor község jelene. Elő-; adó: Magócsi Károly. Nyáregyháza (16-án. 19 óra):! Szövetkezeti téli esték: Községünk! mezőgazdasági helyzete. Előadó:; Vécserek Lajos vb-elnök. Péteri (16-án. 18 őrs): Szövetke-! zeti téli esték: Községünk mező-; gazdasági helyzete. Előadó: Bán-; falvi István mezőgazdász. Pilis (16-án. is óra): Térméit szö­vetkezeti akadémia: A jövedelem- < elosztás formái a tsz-ekben. Élő-; adó: Fehér László. Üllő (16-án. 18 óra 30): Termelő-; szövetkezeti akadémia: Kukorica-; termesztés. Film: a kukoricáiért meeztés iftvőie. A kukorica karié-j vő állatai. Előadó: Horváth Ár­pád. Este 6 ófa. Esik az eső. A sötétben fénysugarak szűrőd­nek ki a „Kuckó” udvarából Üllőn, Bent az udvarban Dob- ronyovszky Istvánná és Hor­váth Erzsébet, az ittlevő bolj kiszolgálói válogatják az ide­hozott, eladásra váró burgo­nyát. — Soká tart még? — kérde­zem tőlük. — Még eltart egy darabig, hiszen 27 mázsát szállítottak és ezt mind munkaidő után kell biztonságba helyezni, mert ha elvész belőle, azt ne­künk kell megfizetni. Az eső egyre jobban szitál, ők ennek ellenére szorgalma­san dolgoznak a gyér világos­ságban. — Azt is írja meg — mond­ja Horváth Erzsébet —, hogy a vállalatunk milyen gondat­lan. Esős az idő, és így nappal sötétebb van, mint máskor és villanyra volna szükségünk az üzletben. Már két-három nap­ja elromlott a villany és hiá­ba szólunk az illetékeseknek, nem javítják meg. — Semmilyen segítséget nem kapnak a krumpli ügy­ben a vállalattól? — Nem, pedig 27 mázsa na­gyon sok. Mást is tudnánk csi­bér 7-re tervezték a jutal­mak kiadását. Minden kész is van, azonban, a logarüzem- rész vezetője javaslatával a pártszervezet és a gyár ve­zetősége nem értett egyet. G aszparics elvtárs viszont szabadságra ment s nélküle nem akartak változtatni a névsoron. A napokban ez is megol­dódik, s meglesz, ha késve is, a jutalmazás. Helytelenítik a munká­sok azt is, hogy egy-egy felelős beosztású dolgozó, vezető egy-egy gyűlésen, termelési értekezleten ál­landóan az óráját figye­li, s fél háromkor veszi kalapját — lelép. Így az­tán egyesek kibeszélhetik a lelkűket, senki sem akar gyűlésre, termelési értekezletre ott maradni. A vezetők példája raga­dós — a rossz mégin- kább! Fentebb megemlítettem azt a véleményt, hogy a dolgo­zók is látják, hogy jelenleg jó a vállalat vezetése. S mégis mennyi fájó, megol­datlan probléma merült fel néhány órás beszélgetés köz­ben. Pedig csak néhányat említettem. A pártszervezetnek. az üzemvezetésnek és az em­lített személyeknek sürgő­sen tisztázni kell, meg kell oldani a problémákat, hogy tart«» legyen a róluk — a vezető kollektíváról — kiala­kult jó vélemény. Meg kell oldani nyíltan, becsületesen, őszintén. Blaskó Mihály Felülvizsgálják az élelmiszert árusító boltegységeket Beugrunk egy duplára Monoron a főtéri cukrászdába. A külső hefyiség zsúfolt, a belső nagy helyiség pedig zárva. Az ablakon át látom, hogy bent Killner doktor és Bódis elvtárs vezetésével néhány ember beszélget, számolgat. Nem hagy nyugton a kíváncsiság, amíg Bódis elvtárs el nem mondja, hogy ez a bizottság, amely a járási tanács, a Vöröskereszt, a népi ellenőrző bizottság és a Ceglédi Kiskereskedelmi Vállalat megbizottjaiból áll, a közeli napokban felülvizsgálja a járás legnagyobb részében az élelmiszer árusításával foglalkozó boltegységeket. Ahol a szükségességét látják, elrendelik az üz­let korszerűsítését, átalakítását, festését. A cukrászda felett az épület tetőzete rossz, átázik a meny- nyezet, a tetőzet kijavítása a legrövidebb időn belül megtör­ténik. Megtudom még, hogy a cukrászda nagyterme is a jövő év elején „új ruhát” kap, s bútorzatát is újra, kényelmesebbre cserélik át, (kiss) f Jó pihenést, Józsi bácsi! szerv van a. járásban, amely nem fordult még hozzá se­gítségért. Ö mindig készség­gel segített. És most? Kissé hirtelen jött, pedig mindenki számított rá. Nyug­díjazták. Munkatársai — a ktsz tagsága, vezetősége, al­kalmazottai — mind-mind ösz- szejötte/c, hogy elbúcsúzza­nak tőle. Búcsúzó szavaik­ban — Németh Béla, Halász Gyula. Prekler Jánosné, Hrutka Ferenc — elmondták, hogy szigorú, de igazságos munkatársuk, vezetőjük volt, kellemes pihenést, nyurfodt öregséget kívántak részére. Meghatottan, meleg sa­vakkal mondott köszönetét. Titkon egész biztos visszapil­lantott a múltba, ezt érezhet­tük ki számiból is. „... Én is kívánom az elvtársaknak, hogy valamennyien élvez­hessék erőben, egészségben a szocializmus nagy ajándé­kát, azt, hogy az emberek nem kizsigerelve, megrok­kanva mennek nyugdíjba”. Józsi bácsi! Tudjuk, hogy most egy munkában és harc­A Monor és Vidéke 1962. november 7-i számában „Mun­kaerőgazdálkodás?” címmel megjelent cikkel kapcsolato­san szükségesnek tartok né­hány gondolatot közölni. Előre bocsátom, hogy elvi­leg tökéletesen egyetértek a cikk írójával. Sőt én is sokat bosszankodtam már úgy is mint magánember, úgy is mint az államigazgatási szerv e té­ren illetékes dolgozója, hogy reggelenként a Gyömrő felől érkező buszokkal a Budapest felől és Cegléd felől érkező vonatokkal igen nagy szám­ban járnak a község külön­böző hivatalaiba, intézmé­nyeibe zömmel olyan munka­körökbe dolgozni, amelyeket azokkal a dolgozókkal is be lehetett volna tölteni, akik ugyancsak* naponta Monorról járnak más községbe, vagy esetleg Budapesten levő munkahelyekre. Ez tény! — S hogy mi idéz­te elő ezt az állapotot, ezt részletesen nem kívánom itt elemezni. Erről csupán any- nyit, hogy korántsem az ál­lamigazgatási szervek helyte­len munkaerőgazdálkodási te­vékenysége. S még annyit, hogy e téren jelentős szerepe volt a különböző, társadalmi rendszerünktől oly idegen, de mégis meglevő összekötteté­seknek. Ezután a cikkben kifogásolt közvetítést, illetve annak kö­rülményeit kívánom ismertet­ni. A monori rendelőintézet igazgató főorvosa 1962. októ­ber 26-án bejelentette, hogy a monori és a gyömrői rendelő- intézet részére egy-egy admi­nisztratív munkaerő szüksé­ges. E munkakörök betöltésére meg is jelölt két személyt. A monori munkakör betöltésé­jhez hozzá is járultam, mert az ^illető személy hosszabb ideje | keres munkát. A gyömrői f munkakör betöltésére azon- | ban egy Nagykátán lakó sze- ímélyt jelöltek meg, azzal az ? indokolással, hogy Gyomron ^egyáltalán nem találtak meg- ^ felelő személyt. (A követel- ^ mény az volt, hogy 1961 vagy 1962-ben érettségizett legyen.) | Ebben az időben nálam sem fvolt a nyilvántartásban a kö- ^ vetelményeknek megfelelő ^gyömrői jelentkező, s 1962. ^október 29-én az 1962 augusz­tus óta munkanélkülinek nyil- ^ vántartott vasadi személyt ^ közvetítettem ki. A közvetítés ínapján körülbelül 11 órakor a | gyömrői rendelőintézet vezető ^ orvosa bejött hozzám, s egy í gyömrői személyt megnevezve ? közölte, hogy a helyi szervek­ig nek az a véleménye, hogy az $ illetőt közvetítsem ki ebbe a $ munkakörbe. Hangsúlyozni | kívánom, hogy ez a személy ^ nem jelentkezett, nyilvántar- % fásomban nem szerepelt. | Én a helyzetet a rendelet­iben foglaltaknak megfelelően júgy bíráltam el, hogy az álta- | lám közvetített vasadi lakos, Í aki már több hónapja várja * tőlünk elhelyezését, semmi­lyen körülmények között sem szenvedhet hátrányt azzal szemben, aki még nem jelent­kezett, legalábbis a munka- közvetítőben nem. Döntöttem a korábbi közvetítésem mel­lett. Ez történt. S amit még ezzel kapcsolatosan él kell monda­ni az, hogy Vasadon a Gyöm- rőre közvetített személy elhe­lyezésére rendkívül csekély lehetőség van. Ha figyelembe vesszük azt az örvendetes tényt, hogy ebben a piciny községben is egyre több az érettségizettek száma, foglal­koztatásuk a járás más köz­ségében oldható csak meg. — Bár kétségkívül kedvezőbb lett volna például Monoron elhelyezni. Megragadom az alkalmat is­mét, hogy a járásunk terüle­tén levő vállalatok, intézmé­nyek vezetőinek figyelmét fel­hívjam a 11/1961. számú mun­kaügyi miniszteri rendeletben, valamint a 3/1962. sz. kor­mányrendeletben foglaltakra. Azon személyek figyelmét pe­dig, akik vezető állásuknál, funkciójuknál fogva a hozzá­juk fordulókat munkába he­lyezéssel hitegetik, arra hí­vom fel, hogy állapítsák meg már végre illetéktelenségüket ebben a kérdésben. Irányítsák őket e feladatok ellátásával megbízott államigazgatási t szervhez. Romházi I>ászló munkaügyi főelőadó ÚJÍTSUNK! MEGÉRI? Az év első felében bead­tam a Maglódi Gépgyár újí­tási megbízottjának egy da­rab csapágybontó szerszá­mot, újítás címén. Az újí­tási megbízott el is fogadta, majd továbbította a vállalat gazdasági vezetőihez. A ké­sőbbiek folyamán a válla­lat főmérnöke közölte ve­lem papíron, hogy az újítá­som elfogadást nyert. Időközben az újításomat kivitték a vállalat csapágy­bontó telepére és „letétbe helyezték”, mert az ottani vezető elvtársnak nem tet­szik a szerszám kivitele. Holott a vállalat újítási cso­portjának felelős személyei azt elfogadták. Ennek már ide s tova 6 hónapja és még ez idáig nem történt semmilyen intézke­dés az újítással kapcsolat­ban. Ezáltal szeretném elérni, hogy az illetékes személyek ne ..Pató Pál” módjára ke­zeljék a lényeges haszonnal járó újításokat, mert nem ez az egyedüli újítás, mely nincs kellőképpen elintézve. A vállalat műhelyeiben és faliújságjain óriási plakátok hirdetik, hogy „Újítással könnyítsük a termelést!”, de ilyen hanyag kezeléssel csak elveszik a dolgozók kedvét az újítástól. Juhász Sándor újító nálni esténként, nemcsak ezt a munkát. Azután a zsákokat hordani is férfiember jobban bírná. Nagyon ajánlom az_ illeté­kesek figyelmébe mind a két panaszt. A két kiszolgálót pe­dig dicséret illeti fáradságos munkájukért. Füles László TÚLÓRÁZÓK LEVELEINKBŐL A MUNKAERŐGAZDÁLKODÁSRÓL ban eltöltött élet után sem csak a nyugdíj élvezésével tölti el életét. Tudjuk, hogy nem lesz hűtlen önmagához, és a pártért, a társadalomért továbbra is dolgozni fog. Arra kérjük, hogy idejét és erejét úgy ossza be, hogy még nagyon sokáig tudjon örülni munkája eredményé­nek- Gyarmati Sándor (Kép: Kalotay Gábor) Ha lejárt a munkaideje, ak­kor sem rohant haza csapot- papot felejtve, sokat tartóz­kodott a műhelyben utána is. A munkaidőt kellően ki­használva, a szakma minden fogását ismerve, állandóan élen járt a termelésben. Az utóbbi időben azért gyakran meg kellett állni, hogy pi­henjen. Mert a munka köz­ben szinte észrevétlenül el­szálltak az évek, gépével együtt öregedett meg Péterfy Józsi bácsi, a gyömrői Vas­ipari Ktsz fémnyomója. Az \ öregséget azonban csak évei- ; nek számai mutatták, mun­katársai sem vették észre az \ idő múlását. ; Pedig az idő múlott. Akii ; hajdan ő avatott be a szak- ; ma rejtelmeibe, ma már ; mint elismert tudású segéd \ dolgozik. És ő? Munkája el- : végzése után még társadalmi ! munkára is futotta az ideje. ; Hosszú évek óta párttitkár ’az üzemben. Szebbnél szebb \ serlegek é« különféle dísz- ! tárgyak kerültek ki keze í alól, kevés olyan társadalmi

Next

/
Oldalképek
Tartalom