Pest Megyei Hirlap, 1962. november (6. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-14 / 266. szám

FESf Hl EGY El %fCA4tw 1962. NOVEMBER 14, SZERDA A tudomány és gyakorlat még jobb kapcsolata Negyven országgal folytat rendszeres tudományos dokumentációcserét a Szövetkezeti Kutató és Üzemszervezési Iroda ország szak­Az utóbbi években hazánk­ban is snéleskörű tudományos kutatást -folytatnak a különbö­ző szövetkezetek működésével kapcsolatos elvi problémák tisztázására. A SZÖVOSZ kezdettől igen hatékonyan tá­mogatja ezt a munkát. Létre­hozta a Szövetkezeti Kutató és j Üzemszervezési Irodát és megalapította az első szövetkezeti könyvtárát. Nemrégiben ugyancsak a SZÖVOSZ keretein belül, Er­dei Ferenc Kossuth-díjas, a Magyar Tudományos Akadé­mia főtitkára elnökletével megalakult a Szövetkezeti Tu­dományos Tanács. Az új szerv — mint dr. Gergő Zoltán, a Szövetkezeti Tudományos Tanács titkára elmondotta, máris széles körben be­kapcsolódott a szövetke­zeti tudománv nemzetközi művelésébe. Eddig 40 országgal alakítottak ki rendszeres tudományos do­kumentációcserét, s ugyan­annyi ország szövetkezeti tu­dósaival, illetve tudományos intézményével alakult ki rendkívül hasznos kapcsola­tuk. Ezek a kapcsolatok külö­nösen eredményesek a ma­gyar szövetkezetek nemzetkö­zi tekintélyének növelése szempontjából. Nem egy nagy­tekintélyű külföldi tudós ép­pen e kapcsolatok révén is­merkedett meg közelebbről a magyar szövetkezetek műkö­désével. s foglalt állást a szaklapok­ban írott cikkeivel csak­úgy, mint az előadásai­ban a szövetkezetek nem­zetközi szövetségébe tör­ténő felvételük mellett. A Szövetkezeti Kutató és Üzemszervezési Iroda, illetve a Szövetkezeti Tudományos Tanács kezdettől rtószt vesz a nemrég felszabadult afrikai államok szövetkezeteinek se­gítésében. A szövetkezeti tu» domány kimagasló képviselői­nek a részvételével — Izrael és Lengyelország után — jövőre hazánkban rende­zik meg 10 francia nyelv­területhez tartozó afrikai ország szövetkezeti veze­tőinek szemináriumát. Megindult az elméleti szö­vetkezeti szakmunkák rend­szeres publikálása is. A „Ta­nulmányok” sorozatban látott napvilágot Nyers Rezső szö­vetkezeti problémákat-tárgya­ló könyve előbb magyar, majd] angol nyelven. Rövidesen megjelentetik a hazai kisipari szövetkeze­tek történetét is. Előkészületben van többek között egy, a hazánkban mű­ködő különböző — kisipari, földműves és mezőgazdasági — szövetkezetek együttműkö­désének elvi kérdéseit tár­gyaló mű is. (MTI) Szabad - de kell-e? ismét ölt a háborúból visszamaradt gránát Halálos balesetet okozott Velence községben a háború­ból visszamaradt gránát. Sza­kács István MÁV nyugdíjas, velencei lakos az őrizetére bí­zott 9 éves Gurics Mártával sétálni ment a Velencei tó partjára. Az idős ember né­hány lépéssel előre ment, mi­alatt a kislány a fűben egy gránátot talált és piszkálgatni kezdte. A gránát felrobbant mindkettőjüket súlyosan meg­sebesítette. A kislány a kór­házban belehalt sérüléseibe. (MTI) Piaci árus és giccskereske- dő, Welsz bácsi látható a ké­pen, a váci piacról. Reggel felállítja az asztalát és maga mögé, a vakolatot hullaj tó ré­gi falra kiszegez négy film- nyomásos műremeket, alfele színes falvédőket. Mellékesen sálakat, meg egyéb pamutárut is kínál, de nem ezek miatt gyökerezik földbe a lábunk az asztala előtt. Káprázó tekinte­tünk nem tud elszakadni négyféle falvédőjéről. Virág­girland szegélyezi a képet, s az egyiken töméntelen virág, csodálatos és hihetetlen alakú levél az előtérben. Fatönkök mellett egy kapitálisabbnál is kapitálisabb szarvasbika, meg két őzike mereszti szemét a jobb sarokba, ahol elrajzolt, de kecsesnek szánt kislány ül egy farönkön, lábát, akár egy dilettáns balerina, oly termé­szetellenesen rakja keresztbe. Mögötte valami furcsa egyen­ruhában, talán valamely kül­honi hadsereg, vagy erdőura­dalom vadászuniformisában, fél lábát a rönkre, két kezét a lányka vállára helyezve ifjú áll és szemmel láthatóan sze­relmes szavakat suttog a ró­Minden velnőít hatvanhat óra társadalmi munkával segítette Dunakeszin a vízvezeték építését Ki a felelős a megfulladt csirkékért? ta meg a lehetőséget. Nem felelős viszont a jószág meg­fulladásáért az akkori tsz- elnök, mert őt csupán általá­nos ellenőrzési kötelesség ter­helte, s ilyen részletkérdések­be, mint az ólajtók becsukó- dása, vagy be nem csukódása, nem volt kötelessége belebo­csátkozni. S végül nem lehet felelős a kárért a volt ellen­őrző bizottsági elnök sem, mert ő ebben a minőségében nem a csirkeólak ajtajainak záródását kellett, hogy ellen­őrizze. Ennek megfelelően a megyei bíróság csak a gondo­zónőt és az agronómust ma­rasztalta el. (t. a.) Befejeződött a vízvezeték­hálózat idei bővítése Dunake­szin. Tíz kilométernél hosz- szabb gerincvezeték épült meg, ebből csak 3665 méter költségeit fedezte a tanács a községfejlesztési alapból, a többi 7334 méter költségeit az érdekelt községrész lakossága adta össze. Utcabizalmit vá­lasztott egy-egy utca, annak a kezébe tették le az összegyűj­tött szükséges összeget és a bizalmi intézte aztán tovább az ügyet. A pénzen kívül még 590 000 órányi munkát is végzett a lakosság társadalmi hozzájá­rulásként a vízvezetékhálózat bővítésénél. Ez pedig annyit jelent, hogyha Dunakeszi la­kosságából minden felnőtt egyforma arányban vette vol­na ki részét ebből a társadal­mi munkából, úgy fejenként hatvanhat munkaórát teljesí­tettek volna. Valójában azon­ban csupán az érdekeltek, meg néhány rokonuk, barát­juk dolgozott a vízvezetéken, így hát cgyre-egyre jóval több óra jutott az elvégzett társa­dalmi munkából. A község egyéb részein la­kók azonban szintén vállaltak és végeztek társadalmi mun­kát más helyeken. így például az alagi iskolához épült két tanterem építésénél. Jövőre tovább folytatják a csőhálózat bővítését. Az utób­bi években beépült Kiserdőt és Révdűlőt egészen a Rév­csárdáig ellátják vízvezeték­kel. A tanács 3700 méter hosz- szú gerincvezeték építését irá­nyozta elő. Ha azonban a la­kosság ezen a környéken szintén kész nagyobb áldoza­tokra, az előirányzottnál hosz- szabb vezeték építéséről is szó lehet. @aéa 9(edta~ tol _____ €aSa ic ; Napolyba érkezésünkkor j fellobogózott útvonal fogadott ; bennünket, s a piros-fehér- ; zöld zászlókat látva úgy tré- !fálkoztunk: biztosan minket j fogadnak ilyen ünnepélyesen. (Aztán az utcai falragaszokról (kiderült: Segni köztársasági el- (nök a város vendége. ! „Éljen a köztársasági elnök” í— hirdették a plakátok, de az (utcai járókelők nem árultak 5 el lelkesedést, meggyőződtünk (erről, hisz épp előttünk haladt ;el az államférfiak gépkocsi- ;sora. S, fentről, Nápoly he- S gyéről láttuk, amikor hat mo- ; torcsónak vágott a tengernek ; az öbölben horgonyzó ameri- \ kai repülőgép-anyahajó felé. !Míg a hajóóriásra nem érke- ! zett Segni és kísérete, egy pi- (ros jelzőlámpás helikopter kö- í rözött a levegőben, s amikor la vendégek hajóra szálltak, a l gép is leszállt. ; Estére közelebb jött a part­1 hoz a repülőgép-anyahajó, gamely több csatahajóval egye­diemben kivilágítva parádézott. \A hajók szélén, s árbocán d megannyi kis villanykörte vi- dlágított. Szép látvány volt, de d nem tudjuk, a nápolyiak d mennyire örültek ennek a pa- d norámának. 2 A flotta „éreztette hatását” í a városban is, úton-útfélen fe- J hér ruhás, nyurga matrózokba d ütközött az ember. Persze d őket sem kímélték a koldu- d sok, hiszen van belőlük bő- d ven. Nápoly 1 200 000 lakosá- '• bál csak 200 000 dolgozik... Egyik esti sétánk során lát­tuk: szép modern ház melletti nyomortanya előtt kislányok játszadoztak, táncoltak. Ked­ves látvány volt, de a hatást lerontotta, hogy amikor meg­pillantottak bennünket, oda­futottak hozzánk dollárt, lírát kunyerálni. A szűk, sikátor­szerű utcák az olasz filmek­ről jól ismert képet idéztek. A házak között kifeszített kö­télen ruhák száradtak, az épületek tövében szemét, s bizony egy-két kószáló pat­kány sem volt ritkaság. Nápoly kevésbé kulturált város, mint Róma. Szállodánk főútvonalnak számító utcán volt, mégis két oldalt bazá- rosok kínálták kis asztalon portékáikat, s méghozzá nem szabott áron. Jártunk a halpiacon is, amely számunkra nem jelen­tett sem ínycsiklandozó lát­ványt, sem ínycsiklandozó szagokat. Itt a koszt is délie- sebb volt, mint Rómában. Bú­csúzáskor például a hagyomá­nyos olasz ételhez, a paradi­csomos szósszal és sajttal meghintett makarónihoz kagy­lóval kedveskedtek nekünk. Ez volt belefőzve a paradi­csomba. Meg lehetett enni... S miért nem dolgozik 1 200 000-ből egymillió? Min­den bizonnyal nemcsak azért, mert itt már bágyasztó meleg uralkodik, hanem a kevés munkaalkalom miatt is. Egyébként Rómában és Ná­zsás fülekbe. Rózsák külön­ben fölös mennyiségben szere­peinek a képen; a kis erdei sailő lábánál is egy egész ko- sárravaló. Restelii is a lelkem ezt a sok rózsát, ezért hát hadd fcg.gycn, elhárító mozdu­latot kifejező egyik kezével éppen az együk őzikét eteti, felrakta erre a vászonra az egész színskálát. Csákhoz még pasztellszínei is rikoltók. A néző is rikoltani szeretne, ha e művészi alkoiás látványa percekig cl nem némítaná. Végül egy szó nagy nehezen kifér a torkán: — Szörnyű. Wcisz bácsi kiúekorált standján miközben rá se hsderít. In­kább szenvtelen arccal, s na­gyon bambuslcán a legény si­mogató kezét nézi. A háttér­ben terebélyes fák között kék tó. tiszta tó tündérországot idézi, még hátrább óriási fe­nyők, majdnem elérik a ma­gas hegycsúcsot, amely mögött — Azt én is tudom, de nem mindenkinek az — védelmezi Wcisz bácsi szelíden a porté­káját. — Mégis, hogyan árulhat ekkora ízléstelenséget? — Kérem, ha egyszer ezt veszik... — Hát miért nem árusít A szemkápráztató műremek aranyló " napkorong készül nyugovóra. Ilyen sok minden van ezen az egy kópén, annál kevesebb benne a tér- és színarány. Pe­dig a „művész” igazán nem fukarkodott a színekkel sem, (Gábor felv.) ponyvaregényt, pornográf ké­pet, azt is megvennék? — Hja, azt nem szabad! — We'sz bácsi, jaj, könyör- günk szépen, amit szabad, azt azért nem okvetlenül kell... Sz. E. ^VvXWA\\\VJV\V Big gp« polyban kora délután kihal a város. Egy órától négy óráig bezárnak az üzletek. Pihenő­idő. Négy órakor kinyitottak ... s az egyik áruházban, amikor megmondtuk, hogy magyarok vagyunk, kíváncsian kérdez­ték: vörösek, vagy fehérek? — Vörösek? — álmélkod- tunk, s mintha csodabogarak lennénk, úgy néztek ránk. Ar­ra gondoltunk, vajon a „jól­értesültek” mennyire feketí­tettek be bennünket. Egyik olasz elbeszélte, hogy szívesen jönne Magyarországra, de fél. Fél, hogy nálunk megbilincse­lik, s nem engedik haza. Persze, nem ez az általános kép, vannak józan, tárgyilagos hangok is hazánkról. Alfami- ban, a tengerparton, amikor az egyik helybeli megtudta ró­lunk, hogy magyarok va­gyunk. s „vörös” magyarok, büszkén mutatta kommunista párttagsági igazolványát. S, talán kicsiség, de sokat mond, Olaszországban is tartanak különböző nyelvtanfolyamo­kat, s az elsők között hirde­tik az orosz nyelvet. Számomra, sportújságíró szá­mára jólesett, hogy az ola­szok viszonylag milyen jól ismerik sportéletünket. Nem­csak a Puskás-féle „arany­csapatra” emlékeznek, hanem Albert. Tichy, Göröcs. Mát­rai s a többiek sőt más sport­ág versenyzői sem ismeret­lenek előttük. Érthető, hoey különösen, tájékozott volt szál­* S\ Tengerparti részlet lodánk pincére, Dominici Gianearlo, aki maga is lab­darúgó, az AS Roma színei­ben. No, nem az egyben tölti be a jobbösszekötő, illetve a balösszekötő posztját, hanem a római II. osztályban szerep­lő együttesben. Búcsúesténket a villa Te- rese-ben, a Róma peremén levő szórakozóhelyen töltöt­tük. A zenekart, mint más- helyütt is tapasztaltuk, a szabadtéri táncparkett szélén álló wurlitzer helyettesítette. A twist szinte állandó mű­sorszám, s ami feltűnt, swing ütemű számok nem kerültek a „korongra”, annál inkább dél-amerikai ritmusok. Ezt, s természetesen a twistet, egy­más kezét elengedve „ropták”, csupán a tangó volt az, amit összefogózvá táncoltak. Aztán mennydörgéssel kí­sért nyári zápor zavarta be a twistelőket a fedett részre. Mint hallottuk, Rómában há­rom hónap után most esett először az eső. Táncolni te­hát nem lehetett, de a ma­gvar fiatalok csoportja nem tétlenkedett, egymás után gyújtottunk rá a csárdásokra, s szárnyaltak az andalító népdalok. Érdeklődve fog­tak körül bennünket a he­lyiek. „Nem, nem, nem, nem me­gyünk mi innen el” ... for- tissimóban szállt a nóta, s aztán egy kellemes est em­lékével tértünk vissza szál­láshelyünkre a Casa Nost- rába. Casa Nostra, magya­rul a mi házunk. De az igazi házunik. a hazánk már várt bennünket otthon. Szép volt, sok felejthetetlen látnivalót, élményt nyújtott az azurrik földje, de nem bántuk, hogy már indulunk vissza, a Duna völgyébe. Ennyi egyelőre elég Volt. Talán véletlen? A köny- nyűzenével nem szűkölködő, egész nap népszerű dalla­mokat sugárzó olasz rádió gépünk rajtja előtt, épp az „Arrivederci Romá”-t sugá­rozta. Mi mindenesetre nem sajnáltunk egy pénzdarabot a Trevi kúttól. A szólásmon­dás szerint ugyanis, aki pénzt dob a vízbe. még visszatér Rómába... Reitter László „Csirkeper”, de nagyon ta- [ nulságos, zajlott le nemrégi­ben a megyei bíróság előtt. A törökbálinti Uj Hajnal Terme­lőszövetkezet perelte egyik tagját, Kerekes Gézánét, to­vábbá Tamás Albert agronó­must, Kőszegi Lajost, a tsz volt elnökét és Barta Lajost, a tsz egykori ellenőrző bizottsá- | gi elnökét tetemes kártéríté­sért. Két évvel ezelőtt a terme­lőszövetkezetben Tamás Al­bert agronómus javaslatára az újonnan vásárolt 1100 ba­romfit rábízták Kerekes Gé- zánéra, hogy azokat törzsállo- j mányként nevelje. A lábas- j jószág részére az agronómus ' különleges ' ólakat tervezett, •„ amelyeknek ajtóit nem lehe- £ tett kitámasztani. A baromfi d meglehetősen mostoha körül- jd mények között nőtt, mert vagy d másfélszer annyit tartottak d belőlük az ólakban, mint d amekkorára azokat tervezték, d y Egy délután a baromfigon- ^ dozónő a jószág megetetése d után, de még sötétedés előtt, f egy-másfél órára hazaszaladt, d háztartási dolgait elvégezni, d Közben találkozott Barta La- d jóssal, az ellenőrző bizottság d akkori elnökével, aki éppen a d baromfíólak környékén járt. d Később, mire Kerekesné visz- d szaérkezett az ólakhoz, látta, d hogy az időközben elült csir- d kékre az ólajtók rácsapódtak, d s közülük 293 darab megful- í ladt. ^ A jószág elhullása miatt d bűnvádi eljárás indult a gon- d dozónő ellen. A bíróság meg-g állapította bűnösségét, de ^ megbüntetését az enyhítő kö- £ rülmények miatt mellőzte. A f tsz viszont az ítélet alapján d kártérítést követelt mind a d négy személytől. A gondozó- d nőtől azért, mert ő követte el d a mulasztást, az agronómuHól d azért, mert neki kellett volna d felügyelnie a gondozónő mun- d kájára, a volt tsz-elnöktől d azért, mert ő a termelőszövet- d kezeiben mindenért felelős, az d egykori ellenőrző bizottsági d elnöktől pedig azért, mert ő d éppen az ólak körül járt, lát- £ háttá a csukott ajtókat, miért £ nem intézkedett? | A megyei bíróság jogerősen d úgy ítélt, hogy a csirkék el- d hullásáért a gondozónő a fe- d lelős, akinek napszállta idején d nem lett volna szabad mun- d kahelyét elhagynia, s akkor a d bajt könnyűszerrel megelőz- d hette volna. Részben felelős az £ igronómus is, de nála fi gye- J lembe vették, hogy ő állan- £ flóan igyekezett a csirkék szá- J mára megfelelő téli szállást keríteni, nem rajta múlt, d hogy a vezetőség erre nem ad- /

Next

/
Oldalképek
Tartalom