Pest Megyei Hirlap, 1962. november (6. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-14 / 266. szám
FESf Hl EGY El %fCA4tw 1962. NOVEMBER 14, SZERDA A tudomány és gyakorlat még jobb kapcsolata Negyven országgal folytat rendszeres tudományos dokumentációcserét a Szövetkezeti Kutató és Üzemszervezési Iroda ország szakAz utóbbi években hazánkban is snéleskörű tudományos kutatást -folytatnak a különböző szövetkezetek működésével kapcsolatos elvi problémák tisztázására. A SZÖVOSZ kezdettől igen hatékonyan támogatja ezt a munkát. Létrehozta a Szövetkezeti Kutató és j Üzemszervezési Irodát és megalapította az első szövetkezeti könyvtárát. Nemrégiben ugyancsak a SZÖVOSZ keretein belül, Erdei Ferenc Kossuth-díjas, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára elnökletével megalakult a Szövetkezeti Tudományos Tanács. Az új szerv — mint dr. Gergő Zoltán, a Szövetkezeti Tudományos Tanács titkára elmondotta, máris széles körben bekapcsolódott a szövetkezeti tudománv nemzetközi művelésébe. Eddig 40 országgal alakítottak ki rendszeres tudományos dokumentációcserét, s ugyanannyi ország szövetkezeti tudósaival, illetve tudományos intézményével alakult ki rendkívül hasznos kapcsolatuk. Ezek a kapcsolatok különösen eredményesek a magyar szövetkezetek nemzetközi tekintélyének növelése szempontjából. Nem egy nagytekintélyű külföldi tudós éppen e kapcsolatok révén ismerkedett meg közelebbről a magyar szövetkezetek működésével. s foglalt állást a szaklapokban írott cikkeivel csakúgy, mint az előadásaiban a szövetkezetek nemzetközi szövetségébe történő felvételük mellett. A Szövetkezeti Kutató és Üzemszervezési Iroda, illetve a Szövetkezeti Tudományos Tanács kezdettől rtószt vesz a nemrég felszabadult afrikai államok szövetkezeteinek segítésében. A szövetkezeti tu» domány kimagasló képviselőinek a részvételével — Izrael és Lengyelország után — jövőre hazánkban rendezik meg 10 francia nyelvterülethez tartozó afrikai ország szövetkezeti vezetőinek szemináriumát. Megindult az elméleti szövetkezeti szakmunkák rendszeres publikálása is. A „Tanulmányok” sorozatban látott napvilágot Nyers Rezső szövetkezeti problémákat-tárgyaló könyve előbb magyar, majd] angol nyelven. Rövidesen megjelentetik a hazai kisipari szövetkezetek történetét is. Előkészületben van többek között egy, a hazánkban működő különböző — kisipari, földműves és mezőgazdasági — szövetkezetek együttműködésének elvi kérdéseit tárgyaló mű is. (MTI) Szabad - de kell-e? ismét ölt a háborúból visszamaradt gránát Halálos balesetet okozott Velence községben a háborúból visszamaradt gránát. Szakács István MÁV nyugdíjas, velencei lakos az őrizetére bízott 9 éves Gurics Mártával sétálni ment a Velencei tó partjára. Az idős ember néhány lépéssel előre ment, mialatt a kislány a fűben egy gránátot talált és piszkálgatni kezdte. A gránát felrobbant mindkettőjüket súlyosan megsebesítette. A kislány a kórházban belehalt sérüléseibe. (MTI) Piaci árus és giccskereske- dő, Welsz bácsi látható a képen, a váci piacról. Reggel felállítja az asztalát és maga mögé, a vakolatot hullaj tó régi falra kiszegez négy film- nyomásos műremeket, alfele színes falvédőket. Mellékesen sálakat, meg egyéb pamutárut is kínál, de nem ezek miatt gyökerezik földbe a lábunk az asztala előtt. Káprázó tekintetünk nem tud elszakadni négyféle falvédőjéről. Virággirland szegélyezi a képet, s az egyiken töméntelen virág, csodálatos és hihetetlen alakú levél az előtérben. Fatönkök mellett egy kapitálisabbnál is kapitálisabb szarvasbika, meg két őzike mereszti szemét a jobb sarokba, ahol elrajzolt, de kecsesnek szánt kislány ül egy farönkön, lábát, akár egy dilettáns balerina, oly természetellenesen rakja keresztbe. Mögötte valami furcsa egyenruhában, talán valamely külhoni hadsereg, vagy erdőuradalom vadászuniformisában, fél lábát a rönkre, két kezét a lányka vállára helyezve ifjú áll és szemmel láthatóan szerelmes szavakat suttog a róMinden velnőít hatvanhat óra társadalmi munkával segítette Dunakeszin a vízvezeték építését Ki a felelős a megfulladt csirkékért? ta meg a lehetőséget. Nem felelős viszont a jószág megfulladásáért az akkori tsz- elnök, mert őt csupán általános ellenőrzési kötelesség terhelte, s ilyen részletkérdésekbe, mint az ólajtók becsukó- dása, vagy be nem csukódása, nem volt kötelessége belebocsátkozni. S végül nem lehet felelős a kárért a volt ellenőrző bizottsági elnök sem, mert ő ebben a minőségében nem a csirkeólak ajtajainak záródását kellett, hogy ellenőrizze. Ennek megfelelően a megyei bíróság csak a gondozónőt és az agronómust marasztalta el. (t. a.) Befejeződött a vízvezetékhálózat idei bővítése Dunakeszin. Tíz kilométernél hosz- szabb gerincvezeték épült meg, ebből csak 3665 méter költségeit fedezte a tanács a községfejlesztési alapból, a többi 7334 méter költségeit az érdekelt községrész lakossága adta össze. Utcabizalmit választott egy-egy utca, annak a kezébe tették le az összegyűjtött szükséges összeget és a bizalmi intézte aztán tovább az ügyet. A pénzen kívül még 590 000 órányi munkát is végzett a lakosság társadalmi hozzájárulásként a vízvezetékhálózat bővítésénél. Ez pedig annyit jelent, hogyha Dunakeszi lakosságából minden felnőtt egyforma arányban vette volna ki részét ebből a társadalmi munkából, úgy fejenként hatvanhat munkaórát teljesítettek volna. Valójában azonban csupán az érdekeltek, meg néhány rokonuk, barátjuk dolgozott a vízvezetéken, így hát cgyre-egyre jóval több óra jutott az elvégzett társadalmi munkából. A község egyéb részein lakók azonban szintén vállaltak és végeztek társadalmi munkát más helyeken. így például az alagi iskolához épült két tanterem építésénél. Jövőre tovább folytatják a csőhálózat bővítését. Az utóbbi években beépült Kiserdőt és Révdűlőt egészen a Révcsárdáig ellátják vízvezetékkel. A tanács 3700 méter hosz- szú gerincvezeték építését irányozta elő. Ha azonban a lakosság ezen a környéken szintén kész nagyobb áldozatokra, az előirányzottnál hosz- szabb vezeték építéséről is szó lehet. @aéa 9(edta~ tol _____ €aSa ic ; Napolyba érkezésünkkor j fellobogózott útvonal fogadott ; bennünket, s a piros-fehér- ; zöld zászlókat látva úgy tré- !fálkoztunk: biztosan minket j fogadnak ilyen ünnepélyesen. (Aztán az utcai falragaszokról (kiderült: Segni köztársasági el- (nök a város vendége. ! „Éljen a köztársasági elnök” í— hirdették a plakátok, de az (utcai járókelők nem árultak 5 el lelkesedést, meggyőződtünk (erről, hisz épp előttünk haladt ;el az államférfiak gépkocsi- ;sora. S, fentről, Nápoly he- S gyéről láttuk, amikor hat mo- ; torcsónak vágott a tengernek ; az öbölben horgonyzó ameri- \ kai repülőgép-anyahajó felé. !Míg a hajóóriásra nem érke- ! zett Segni és kísérete, egy pi- (ros jelzőlámpás helikopter kö- í rözött a levegőben, s amikor la vendégek hajóra szálltak, a l gép is leszállt. ; Estére közelebb jött a part1 hoz a repülőgép-anyahajó, gamely több csatahajóval egyediemben kivilágítva parádézott. \A hajók szélén, s árbocán d megannyi kis villanykörte vi- dlágított. Szép látvány volt, de d nem tudjuk, a nápolyiak d mennyire örültek ennek a pa- d norámának. 2 A flotta „éreztette hatását” í a városban is, úton-útfélen fe- J hér ruhás, nyurga matrózokba d ütközött az ember. Persze d őket sem kímélték a koldu- d sok, hiszen van belőlük bő- d ven. Nápoly 1 200 000 lakosá- '• bál csak 200 000 dolgozik... Egyik esti sétánk során láttuk: szép modern ház melletti nyomortanya előtt kislányok játszadoztak, táncoltak. Kedves látvány volt, de a hatást lerontotta, hogy amikor megpillantottak bennünket, odafutottak hozzánk dollárt, lírát kunyerálni. A szűk, sikátorszerű utcák az olasz filmekről jól ismert képet idéztek. A házak között kifeszített kötélen ruhák száradtak, az épületek tövében szemét, s bizony egy-két kószáló patkány sem volt ritkaság. Nápoly kevésbé kulturált város, mint Róma. Szállodánk főútvonalnak számító utcán volt, mégis két oldalt bazá- rosok kínálták kis asztalon portékáikat, s méghozzá nem szabott áron. Jártunk a halpiacon is, amely számunkra nem jelentett sem ínycsiklandozó látványt, sem ínycsiklandozó szagokat. Itt a koszt is délie- sebb volt, mint Rómában. Búcsúzáskor például a hagyományos olasz ételhez, a paradicsomos szósszal és sajttal meghintett makarónihoz kagylóval kedveskedtek nekünk. Ez volt belefőzve a paradicsomba. Meg lehetett enni... S miért nem dolgozik 1 200 000-ből egymillió? Minden bizonnyal nemcsak azért, mert itt már bágyasztó meleg uralkodik, hanem a kevés munkaalkalom miatt is. Egyébként Rómában és Názsás fülekbe. Rózsák különben fölös mennyiségben szerepeinek a képen; a kis erdei sailő lábánál is egy egész ko- sárravaló. Restelii is a lelkem ezt a sok rózsát, ezért hát hadd fcg.gycn, elhárító mozdulatot kifejező egyik kezével éppen az együk őzikét eteti, felrakta erre a vászonra az egész színskálát. Csákhoz még pasztellszínei is rikoltók. A néző is rikoltani szeretne, ha e művészi alkoiás látványa percekig cl nem némítaná. Végül egy szó nagy nehezen kifér a torkán: — Szörnyű. Wcisz bácsi kiúekorált standján miközben rá se hsderít. Inkább szenvtelen arccal, s nagyon bambuslcán a legény simogató kezét nézi. A háttérben terebélyes fák között kék tó. tiszta tó tündérországot idézi, még hátrább óriási fenyők, majdnem elérik a magas hegycsúcsot, amely mögött — Azt én is tudom, de nem mindenkinek az — védelmezi Wcisz bácsi szelíden a portékáját. — Mégis, hogyan árulhat ekkora ízléstelenséget? — Kérem, ha egyszer ezt veszik... — Hát miért nem árusít A szemkápráztató műremek aranyló " napkorong készül nyugovóra. Ilyen sok minden van ezen az egy kópén, annál kevesebb benne a tér- és színarány. Pedig a „művész” igazán nem fukarkodott a színekkel sem, (Gábor felv.) ponyvaregényt, pornográf képet, azt is megvennék? — Hja, azt nem szabad! — We'sz bácsi, jaj, könyör- günk szépen, amit szabad, azt azért nem okvetlenül kell... Sz. E. ^VvXWA\\\VJV\V Big gp« polyban kora délután kihal a város. Egy órától négy óráig bezárnak az üzletek. Pihenőidő. Négy órakor kinyitottak ... s az egyik áruházban, amikor megmondtuk, hogy magyarok vagyunk, kíváncsian kérdezték: vörösek, vagy fehérek? — Vörösek? — álmélkod- tunk, s mintha csodabogarak lennénk, úgy néztek ránk. Arra gondoltunk, vajon a „jólértesültek” mennyire feketítettek be bennünket. Egyik olasz elbeszélte, hogy szívesen jönne Magyarországra, de fél. Fél, hogy nálunk megbilincselik, s nem engedik haza. Persze, nem ez az általános kép, vannak józan, tárgyilagos hangok is hazánkról. Alfami- ban, a tengerparton, amikor az egyik helybeli megtudta rólunk, hogy magyarok vagyunk. s „vörös” magyarok, büszkén mutatta kommunista párttagsági igazolványát. S, talán kicsiség, de sokat mond, Olaszországban is tartanak különböző nyelvtanfolyamokat, s az elsők között hirdetik az orosz nyelvet. Számomra, sportújságíró számára jólesett, hogy az olaszok viszonylag milyen jól ismerik sportéletünket. Nemcsak a Puskás-féle „aranycsapatra” emlékeznek, hanem Albert. Tichy, Göröcs. Mátrai s a többiek sőt más sportág versenyzői sem ismeretlenek előttük. Érthető, hoey különösen, tájékozott volt szál* S\ Tengerparti részlet lodánk pincére, Dominici Gianearlo, aki maga is labdarúgó, az AS Roma színeiben. No, nem az egyben tölti be a jobbösszekötő, illetve a balösszekötő posztját, hanem a római II. osztályban szereplő együttesben. Búcsúesténket a villa Te- rese-ben, a Róma peremén levő szórakozóhelyen töltöttük. A zenekart, mint más- helyütt is tapasztaltuk, a szabadtéri táncparkett szélén álló wurlitzer helyettesítette. A twist szinte állandó műsorszám, s ami feltűnt, swing ütemű számok nem kerültek a „korongra”, annál inkább dél-amerikai ritmusok. Ezt, s természetesen a twistet, egymás kezét elengedve „ropták”, csupán a tangó volt az, amit összefogózvá táncoltak. Aztán mennydörgéssel kísért nyári zápor zavarta be a twistelőket a fedett részre. Mint hallottuk, Rómában három hónap után most esett először az eső. Táncolni tehát nem lehetett, de a magvar fiatalok csoportja nem tétlenkedett, egymás után gyújtottunk rá a csárdásokra, s szárnyaltak az andalító népdalok. Érdeklődve fogtak körül bennünket a helyiek. „Nem, nem, nem, nem megyünk mi innen el” ... for- tissimóban szállt a nóta, s aztán egy kellemes est emlékével tértünk vissza szálláshelyünkre a Casa Nost- rába. Casa Nostra, magyarul a mi házunk. De az igazi házunik. a hazánk már várt bennünket otthon. Szép volt, sok felejthetetlen látnivalót, élményt nyújtott az azurrik földje, de nem bántuk, hogy már indulunk vissza, a Duna völgyébe. Ennyi egyelőre elég Volt. Talán véletlen? A köny- nyűzenével nem szűkölködő, egész nap népszerű dallamokat sugárzó olasz rádió gépünk rajtja előtt, épp az „Arrivederci Romá”-t sugározta. Mi mindenesetre nem sajnáltunk egy pénzdarabot a Trevi kúttól. A szólásmondás szerint ugyanis, aki pénzt dob a vízbe. még visszatér Rómába... Reitter László „Csirkeper”, de nagyon ta- [ nulságos, zajlott le nemrégiben a megyei bíróság előtt. A törökbálinti Uj Hajnal Termelőszövetkezet perelte egyik tagját, Kerekes Gézánét, továbbá Tamás Albert agronómust, Kőszegi Lajost, a tsz volt elnökét és Barta Lajost, a tsz egykori ellenőrző bizottsá- | gi elnökét tetemes kártérítésért. Két évvel ezelőtt a termelőszövetkezetben Tamás Albert agronómus javaslatára az újonnan vásárolt 1100 baromfit rábízták Kerekes Gé- zánéra, hogy azokat törzsállo- j mányként nevelje. A lábas- j jószág részére az agronómus ' különleges ' ólakat tervezett, •„ amelyeknek ajtóit nem lehe- £ tett kitámasztani. A baromfi d meglehetősen mostoha körül- jd mények között nőtt, mert vagy d másfélszer annyit tartottak d belőlük az ólakban, mint d amekkorára azokat tervezték, d y Egy délután a baromfigon- ^ dozónő a jószág megetetése d után, de még sötétedés előtt, f egy-másfél órára hazaszaladt, d háztartási dolgait elvégezni, d Közben találkozott Barta La- d jóssal, az ellenőrző bizottság d akkori elnökével, aki éppen a d baromfíólak környékén járt. d Később, mire Kerekesné visz- d szaérkezett az ólakhoz, látta, d hogy az időközben elült csir- d kékre az ólajtók rácsapódtak, d s közülük 293 darab megful- í ladt. ^ A jószág elhullása miatt d bűnvádi eljárás indult a gon- d dozónő ellen. A bíróság meg-g állapította bűnösségét, de ^ megbüntetését az enyhítő kö- £ rülmények miatt mellőzte. A f tsz viszont az ítélet alapján d kártérítést követelt mind a d négy személytől. A gondozó- d nőtől azért, mert ő követte el d a mulasztást, az agronómuHól d azért, mert neki kellett volna d felügyelnie a gondozónő mun- d kájára, a volt tsz-elnöktől d azért, mert ő a termelőszövet- d kezeiben mindenért felelős, az d egykori ellenőrző bizottsági d elnöktől pedig azért, mert ő d éppen az ólak körül járt, lát- £ háttá a csukott ajtókat, miért £ nem intézkedett? | A megyei bíróság jogerősen d úgy ítélt, hogy a csirkék el- d hullásáért a gondozónő a fe- d lelős, akinek napszállta idején d nem lett volna szabad mun- d kahelyét elhagynia, s akkor a d bajt könnyűszerrel megelőz- d hette volna. Részben felelős az £ igronómus is, de nála fi gye- J lembe vették, hogy ő állan- £ flóan igyekezett a csirkék szá- J mára megfelelő téli szállást keríteni, nem rajta múlt, d hogy a vezetőség erre nem ad- /
