Pest Megyei Hirlap, 1962. október (6. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-07 / 235. szám
1962. OKTOBER 7. VASÄRNAP nst HEGYEI xJCirlaf) s Europa első erdészeti nevelőotthona Nagykovácsiban — Ezeknek a gyermekeknek néhány évvel ezelőtt még csaknem a lehetetlenséggel volt határos az iskolába járás a messzi erdészházakból, különösen télvíz idején. Legtöbbjének esőben, fagyban öt-tíz kilométert kellett gyalogolnia az erdőben, az iskoláig. A falvaktól távol élő erdészcsaládok gyermekei valamennyien. Az évek során megcsen- desült gyermekkori félelmek riadnak fel bennem Böröcz Lajos igazgató szavai nyomán. Vastag köd ült erdőalatti falumon. Csikor- gott a fagyos hó kis csizmám alatt. Utcák házsorai kísértek a hegyoldalba települt iskoláig. Nyúl is ritkán ugrott a közeli bokrok alól, én mégis vaddisznóktól, meg farkasoktól féltem. Elismerés hát és dicséret azoknak, akiknek eszébe jutott megszabadítani ezeket a gyermekeket a magányos erdei utak fojtogató szorongásaitól, a képzelt és a valóságban is rájuk leselkedő veszedelmektől. — Európában ez az első ilyen jellegű intézmény, mely arra hivatott, hogy biztosítsa a kis „erdei lakóknak” az általános iskola zavartalan elvégzését. Az igazgató végigvezet az otthon tanuló- és lakószobáin, közben elmondja az Országos Erdészeti Főigazgatóság nagykovácsi nevelő- otthona ötéves történetét. 1958-ban kapták meg e célra az egykori gróf Pisza- kastély akkor még elhanyagolt állapotban levő műem- lékjellegű épületét. Azóta kívülről-belülről renoválták, a parkot rendezték, körülkerítették. A szomszédos erdő vadrezervátumában muflonok, őzek legelnek, vaddisznók csörtetnek, de már nincs ok a félelemre. Amerre ellát az ember, kívül minden zöld. a szobákba belépőt azonban hófehérség fogadja. Fehérek a vaságyak, szekrények, az ágyneműk, ragyog az egész otthon a tisz■fii HŰL» v. } §ÍÉÉ1 \ Vass Éva és Kiss Gábor a Lopott boldogság című új magyar film főszereplői MOST MEGVAGY... sikerült, a főmérnök sebesen szedte lábait. Bumburi kartárs! Bumburi kartárs! — ka- játoztam —, álljon meg, volna egy-két szavam. Tovább növelte az iramot. Na megállj, s bár eredetileg csak a fogyókúra miatt indultam. utánavetettem magam, csökkent-csökkent a távolság, csökkent a pocak, Bumburi lúdtalpai egyre lassabban mozogtak. — Erőt — egészséget! — fújtattam melléje —. hogy s mint? — Va — a — va, hát csak vagyogatcfk. — lihegte, és bekapott egy szem savanyúcukrot, motalkó gyanánt, hogy elszelelhessen tőlem. A többiek messze lemaradtak. Sara- bác meg éppen ki is állt. hason feküdt a zöld füvön és egy lassú ultipartiról álmodott. Ot deka promencli cukrot vágtam be, újult erővel suhantam ellenfelem után, Bumz buri megadóan lassított, fújtatva mondtam: a Gepidák szállította nudligép bakelit kése kettémetszi a vizet, a krumplit megsüti magának, s aztán húslevesbe való metélt lesz a nudliból. Súlyos szerkezeti hiba. A főmérnök lihegve tiltakozott: — Mert rosszul állítják be a peremorsót. Két miliiméterre kiállnak a gyufaszálak. — Látta? Látta? — akasz- kodtam dühösen a klottgatyá- iába —, mert ismét el akart szelelni —. mikor volt utoljára nálunk? A tömeg ujjongott, hajrá Siriga. bőgtek a munkatársak, az értelmiségiek nyápicán cin- cogták Bumburi nevét. Szan- dát, az újítási felelőst, éppen leköröztük, tétován, utcai lépésben totyogott, mint aki nem tudja, hogy került ide, mikor napirendre került a palacsinta-kérdés, majd kilöktem a pályáról, úgy gesztikuláltam. de csak a bal kezemmel. a jobbom energikusan stoppolta Bumburi lilapettyes dresszét. — Helytelen volt a lekváros palacsinta technológiája! Két rész bodzalekvár, néhány szem pemetefűvel? Ezt mi melósok jobban tudjuk mi kell a magyaroknak. Egy daSzüts László: Ószi határjárás Már délután a határt járták, — üdvözölték őket a csőszök — estére pinceszerre gyűltek; a hegyre az öreg Hold is följött, s görbe botjára támaszkodva a présház ablakába állott, biztatgatta szakállas öccsét, a füstös-göthös gyertya-lángot. Érces torkokat bor mosott, mint hegyi patak sziklás vidéket. Kint az estben a mezsgye mentén koránérő szőlő fehérlett — mintha a táj tenyerén tartva az égnek kínálná gyümölcsét... Valaki a felhők mögé nyúlt s felgyulladtak a villanykörték. Aktívahálózaf* az állandó bizottság mellett rab sült kolbászt bele vagy vadlcan-szívet, eröspaprikával. A főmérnökben még volt élet, makacsul vinnyogta: — Ez exportpalacsinta, Hollywoodba megy. vékonybélü filmcsillagok eszik és keserűvízzel öntözik. — Ehe — lódultam utána, mert az inge kicsúszott a kezemből — helyes, szükséges az export, de tudomásom van róla. hogy tíz láda palacsinta visszajött az USÁ-ból. s most az alkalmi áruházban, leértékelt pecsétviaszként árulják. Alig ballagott már, fújtatva, siránkozva mondta: — Majd megnézzük, tudja, vannak még hibák. De most áttérünk a sós pogácsára, az rentábilis lesz! Majd meglátjuk, _ ^ rongtam, csak ez kellett neki, a megbocsátó málészkodás. Bekapott három almacsutkát, elimbolygott mellőlem, ingét ereklye gyanánt kezemben hagyva. — Utána! Mindig csak Ígérgettek! Még az elmaradt prémiumról nem is beszéltem! Hogy eliramodott! Hiába kérleltem, hogy Bécsben meghallották! — Főmérnök úr! A munkaruhák! Mi lesz a munkaruhákkal? A gumicsizmába meg befolyik a tésztalé, s a mák. egészen összeeszi a szánkat. Erősítőül bekaptam gyorsan egy citromot, de sajnos, pocakomba szúrás állt be. lábam megmerevedett, mint a cövek, alig tudtam a célba bevánszorogni. A főmérnök megvolt, ott feküdt a földön, óriási akarattal hason csúsztam feléje. — A pókhálók — nyöszörögtem magam elé — a túrósbukta felett, várj csak. az elsózott dobostorták. Nem engedtek közelébe, az üzemi orvosok sürögtek körülötte. Egyik a szívét masszírozta másik a fejével vesződött. Kisebb idegösszeroppanás. mondták, valami súlvos megrázkódtatás érte! A főmérnök meglátott, örömében az öklét rázva üvöltötte: — Siriga! Siriga! Jól van. megyek már főmérnök úr, megyek! Majd mindjárt észhez tér ez. ..ha megmondom. hoay mindent megírtam az újságnak is”! Nagy S. József Igazgatóság- igazgató és helyiség nélkül Három hónappal ezelőtt, július elsején alakult meg a Múzeumok Pest megyei Igazgatósága. miután a korábban kiadott kormányrendelet alapján tanácsi kezelésbe kerültek a vidéki múzeumok. Ezeknek a nagy jelentőségű kulturális intézményeknek az irányítása eddig közvetlenül a Művelődésügyi Minisztérium hatáskörébe tartozott, ami már nem felelt meg kultúrpolitikánk irányelveinek, mert nagyon sokszor bürokratikus akadályokkal nehezítette meg a múzeumok munkájában a helyi szempontok érvényesítését. A Múzeumok Pest megyei Igazgatósága először csak a nagyobb, így a ceglédi, nagykőrösi, tápiószelei. szentendrei és a váci múzeumok irányítását veszi át. de még ebben az évben átveszi a ráckevei, a dömsödi. a penci, az aszódi, a nagy tárcsái, a szadai és a szobi múzeumok irányítását is. Az új múzeumi szerv — amint érdeklődésünkre megtudtuk —, az eltelt negyedév alatt gyakorlatilag nem sok érdemleges munkát végzett, még mindig nem jutott túl a szervezési nehézségeken. Az igazgatóság élére ugyanis eredetileg dr. Soproni Sándort, a szentendrei múzeum volt vezetőjét és a Nemzeti Múzeum régészeti osztályának jelenlegi tudományos főmunkatársát nevezték ki, aki azonban nagy arányú elfoglaltsága miatt lemondott erről a megbízatásról. Utóda ma sincs még és így az igazgatóság egyelőre gazdátlanul viaskodik a kezdeti nehézségekkel. Ezek között első helyen a hivatalos helyiség megoldatlan kérdése áll. Az igazgatóság székhelyéül Szentendrét jelölték ki. a szentendrei múzeumot, ahol azonban nem lehet megfelelő helyiséget biztosítani számára, hiszen a múzeum maga is a legsúlyosabb helyiséghiánnyal küszködik, Az igazgatóság különben ez idő szerint egyetlen dolgozóból áll, csupán gazdasági főelőadóCseresznyefáról - almaszüret rül” — elnöki javaslattal elin dúltak a kertbe lefelé, az öreg ^ vállát vonogatva utánuk bálin- ^ gott. A kert végében aztán az í ellenőrző bizottsági elnök fel-? ordított: „Nézzétek már micso- (j da almákat termett ez a szép '? cseresznyefa!" Az öreg Kőbe $ is megkövültén állt a látvány $ előtt. „Űristen! — nyögte — de hiszen ezeket az almákat $ dróttal erősítették fel az ágak- £ ra!” „Ez kicsinység! — így az ^ elnök, közben pukkadozott a( nevetéstől. — Józsi bácsi lepi-í pálta az agronómiát. Lám, ? télvíz idején cseresznyefáról is (. almát szüretel. Nem is tudom $ miért szerénykedett ezzel ed- % dig. De sebaj, majd megtudja (? tőlünk a közgyűlés, úgy lehet í az egész falu, hogy nekünk (, milyen ügyes emberünk van”. ( y a furcsa szüret történetén £ zrl az egész megye mulatott. ^ Lám. mik megtörténnek ma- ( napsági ? Griff Sándor í SZOMBAT ESTI TÁNC Nagy sikerrel játsszák a megyében a Szombat esti tánc című NDK filmet \ Az anyád, a papád! — $ kurjantottam föl, mikor az $ üzemi atlétikai bajnokság 2000 $ méteres síkfutásának rajtjáénál megpillantottam Bumbu- $rit. a főmérnököt —, most é megvagy! Mióta üldöztem, ^hogy előadjam a műhelyrész é panaszait, kívánságait — a é nudlivágó gév hetek óta megteltre vágja a nudlit, a gom- é bóc-automata kieszi a gombóc- é bál a szilvát. Sajnos, az indító fymár készítette a pisztolyát, de é ahogy Bumburi meglátott, ki- ^ ugrott, mint a nyúl a bokor- ^ ból, még jól emlékezett a ba- ^ rátfüle-vitára, ahol alaposan émegadtam neki. f/. A második rajt aztán jól taságtól. Megvan benne min- í den, ami a tanuláshoz, szó- í rakozáshoz szükséges. Rádió, í televízió, játékok, téli-nyári ] sportfelszerelés, kerékpárok, í zongora, harmonika, s egyéb : hangszerek, választékos könyv- i tár, kísérleti eszközök, ki- i tömött kis erdei vadak. Akár i egy modern kacsalábon forgó ! kastély, olyan ez az otthon, i — A gyermekek a községi; általános iskolába járnak. Az i otthonban azonban öt nevelő i és tizenegy technikai személy- i zet gondoskodik tanulmányi I felkészülésükről, szociális és i egészségügyi ellátásukról. Az ! iskolai tananyagon kívül I itt részesülnek politechnikai : oktatásban, zenei képzésben, i Az otthonban lakók múlt évi ! tanulmányi eredménye 3,98 i volt, magasabb az iskolai I átlagnál. — Cipőtől a kalapig minden í ruházatot az otthon ad ne- i kik. Van már erdészeti í egyenruhájuk, viharkabát-! juk, zöld műbőr télikabát-; juk. Az elmúlt négy esz-: tendőben öt öltöny ruhát I kaptak. Jó gyerekek, meg- ; érdemlik — mondja az igaz-1 gató. S mintegy igazolásul I hozzáteszi — ők a jövő érdé- í szei. : A kastély mögött új eme- ; letes épület áll. A napokban ; fejezték be. Közel kétmillió | forintba került. Október ele- | létől a jelenlegi kilencvenes j létszám százharmincra emel-| kedik. Újabb negyven gye-; rek szabadul meg a magá- i nyos erdei utak szorongásai-! tói. Ferencz Lajos 2 Napirenden: a politechnikai oktatás és a váci cigány gyerekek iskolába járása fi se a gyakorlati oktatást. Az üzemektől kapott selejtezett anyagot különben központilag kívánják kezelni, s az iskolák szükséglete szerint elosztani. Az állandó bizottság ülésén résztvevő érdelődő pedagógusok messzemenően egyetértettek az üzemekkel létesítendő kapcsolat hasznosságával, s felajánlották segítségüket. Ugyancsak segítséget ígértek az állandó bizottság előtt álló másik rendkívül fontos feladat megoldásához is. Ez pedig: az iskolaköteles cigánygyerekek felkeresése és összeírása. A tapasztalat szerint ugyanis, bár már sok cigány- gyerekkel sikerült megkedvel- tetni az iskolát, jócskán vannak még olyan családok, akik a jelek szerint nem sokat törődnek a tankötelezettségi törvénnyel. Ebben a munkában az állandó bizottság csak legaktívabb pedagógusok tevékeny közreműködésével tudhat átütő eredményt elérni. Az állandó bizottság ülésén jelen levő tanítók, tanárok állásfoglalásából ítélve ebben nem is lesz hiány. te. Jól működik Vácott az oktatási állandó bizottság, amely egyike a városi tanács végrehajtó bizottsága mellett tevékenykedő legaktívabb társadalmi testületeknek. Oláh Miklósnénak, az állandó bizottság elnökének elve, hogy annál eredményesebb a munkájuk, minél több aktívát, pedagóguskollégát sikerül bevonni közérdekű feladataik megoldásába. A legutóbbi állandó bizottsági ülésen közel ötvenen vettek részt. Napirenden szerelőéit többek között a váci iskolák költségvetése, s a legizgalmasabb kérdések egyike: a politechnikai oktatás. A gyakorlati oktatás mind szélesebb körben történő bevezetése, s színvonalának emelése ma már szinte sehol sem ütközik, r. nevelők passzivitásába. A nagyobbik gondot az anyagi eszközök előteremtése jelenti. Povázsai Sándor, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője igen érdekes gondolatot vetett fel: kössenek az iskolák szerződést egy-egy üzemmel. A szerződés célja, hogy az együttműködés segítja van, Morvái Lászlóné sze-; mélyében, aki eddig a megyei j tanács művelődési osztályán j teljesített szolgálatot. Nála ér-í deklődtünk az eddigi eredmé-í nyék iránt: — Amíg az igazgatóság nem j kap vezetőt, eredményekről! nemigen lehet beszélni —! mondotta —, komoly munka! csak a felelős vezető kinevezé-! se után indulhat meg. A mun-; ka másik feltétele a helyiség-: kérdés megoldása, amire re- \ mélhetőleg hamarosan sor ke-j rül, most még az idő nagy ré-j sze a Budapest és Szentendre ; közötti utazgatással telik el. > Megyei múzeumaink új irá- \ nyitó szervüktől, az Igazgató-j ságtól különben igen sokat< várhatnák, ha sikerül ezeket a \ személyi és tárgyi kérdéseket! mielőbb tisztázni. m. L : hát az öreg dézsmálná a szövetkezeti almaraktárt? j z elnök sokatmondóan mo- solygott és három fiatalt titkos beszélgetésre berendelt. Ebből a könyvelő is mindössze annyit hallott, hogy az elnök végül azt mondta a fiataloknak: „Aztán ügyeskedjetek ám. Egy kosár almát rááldozunk, nem számít”. Másnap reggel az elnök, agronómus és az ellenőrző bizottság elnöke megzörgette Köbe Józsi bácsi kapuját. „Megnézzük az almafáit Józsi bácsi" — köszönéssel benyomakodtak a kertbe. Az öreg csak szerénykedett, hogy már giz-gaz van csupán a 'kertben, meg néhány kopasz cseresznyefa. Hát a piaci alma? Az öreg zavarba jött, s azt felelte, hogy az alma a szomszédé volt. Deh&t annak sincs almafája! Az öreg erre izaett-mozgott. Mit akarnak ezek? „No, azért nézzünk csak köa z elnök furcsa felfedezést jrí. tett a piacon. Észrevette, hogy az öreg Kőbe Józsi bácsi egy hatalmas kosár jonathán- alma mögött ül, s rimánkodik, mint a többi kofa, hogy „almát vegyenek”. Ejnye, morfondírozott az elnök, hiszen az öregnek csak cseresznyefái vannak. Honnan vette az almát? Nyomban meg is 'kérdezte tőle, hogy a saját termése? „Hát kié lenne”? — hetykélkedett az öreg. Ez aztán nagy szeget ütött az elnök fejébe. Otthon a tsz irodában a biztonság kedvéért még egyszer megkérdezte az agronómustól, meg az ellenőrző bizottság elnökétől, hogy milyen gyümölcsfái vannak az öregnek, Köbe Józsi bácsinak? Csak cseresznye! Hol dolgozik most az öreg? Az elnök fejcsó- válva vette tudomásul, hogy a közös almaválogatásnál. Ejnye, ez már egészen összefügg a piaci árusítás rejtélyével. Te-
