Pest Megyei Hirlap, 1962. október (6. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-07 / 235. szám

ffECYti 1962. OKTOBER 7, VASÁRNAP Almaszállító szánok a homokon A Duna—Tisza közi gyü­mölcsösökben megkezdődött a téli alma szedése. Az „öreg” fákon kívül sokfelé termő­re fordultak a fiatal telepí­tésű, zárt gyümölcsösök, ame­lyeket már majdnem min­denütt alacsony törzsű fák­ból alakítottak ki. Az álla­mi gazdaságokban 400 hol­don alig egy méter magasak a törpe almafák, itt nem okoz gondót a szüret, mert a gyü­mölcsöt létra nélkül is le­szedhetik. Az Izsáki Állami Gazdaság törpealmásában közvetlenül ládákba rakják az almát, s a ládákat vastal­pú szánokkal húzzák egyik fától a másikig. Ez a szállí­tóeszköz kitűnően bevált a süppedős homokon. A gyü­mölcsösben 20—30 almaszál­lító szán hordja a termést. (MTI) — Tíz százalékkal növe­kedett a Pest megyei terme-, lőszövetkezetek közös vagyo­na az elmúlt évihez képest. A termelőszövetkezetek nagy részében az egy hold szántó­ra jutó állóeszközök értéke meghaladja a 2240 forintot. A Központi Bizottság kongresszusi irányelveiről A termelőszövetkezetek közös vállalkozásai UJ FEJEZET kezdődött a magyar mezőgazdaság történe­tében, termelőszövetkezeti rendszerünk győzelme után erőnket most már a termelő- szövetkezetek korszerű nagy­üzemi gazdálkodásának fej­lesztésére és szocialista jellegé­nek erősítésére összpontosít­hatjuk. Gazdasági előrehaladá­sunk sarkalatos kérdése — amint ezt a kongresszusi irányelvek leszögezik — a me- i zőgazdasági termelés gyors­ütemű fejlesztése. Termelőszövetkezeti mozgal­munk figyelemre méltó új haj­tása. amely erősíti a szocialista jelleget: a termelőszövetkeze­teik közötti vállalkozás. Nemcsak a termelőerők fej­lesztésében és a szövetkezeti j tagok jövedelmének gyarapítá­sában tölt ez be fontos szere- ; pet. hanem gyorsítja a szocia- j lista termelési viszonyok fej- i Lesztését. A termelőszövetkeze- < Befejezték a vetést Teljesítették az őszi mélyszántási tervet a gödöllői Petőfi Termelőszövetkezetben Elismerésre méltó munka- sikerről értesítette telefo­non szerkesztőségünket Böl- kény János, a Gödöllői Já­rási Tanács mezőgazdasági osztályának csoportvezetője. A munkasikert a gödöllői Pe­tőfi Termelőszövetkezet tag­jai és vezetői érték el. A telefonhíradás szerint ok­tóber 6-án, tehát szomba­ton délben befejezték az őszi vetést a tsz-ben és telje­sítették az őszi mélyszán­tási tervet is. összesen 250 hold kenyérgabonát, 150 hold őszi árpát és 30 hold őszi takarmánykeveréket vetettek ek gépi erővel a tsz-bén. őszi mélyszántási tervük három­száz hold volt, amelyet ugyancsak határidő előtt vé­geztek el. A gödöllői Petőfi Termelő- szövetkezet tagjai — a jövő évj jó termés előkészítése után — most már a betakarí­tási munka gyors befejezé­sére és az őszi mélyszán­tási terv túlteljesítésére tö­rekednek. Bíznak abban, hogy a jelenlegi munkalendület to­vábbra is töretlen marad és teljes sikerrel oldják meg az idei gazdasági év hátra lévő feladatait is. Juhászfogadás Szép neve van a juhásznak: Só­hajtó Pál. Vala­hová a Kiskun­ságba való. Csiz­mában. bekecs­ben. árvalányha- jas süvegben, bi­tókéi hátán érke­zett a gom bai Vj Élet Tsz-be. Oda- állt a főáttatte- nyésztö elé, meg­pöccintette süve­gét és azt mond­tat — Hallom. ju­hászt keresnek.. — így van — bólintott a föál- lattenyésztő. s a szeme sarkából vizsgálgatni kezd­te a jókiállású fiatalembert. Kül­sőleg olyan igazi juhász, de vajon mit tud? — Aztán meny­nyi birgéről len­ne szó — ér­deklődik Sóbujtó, kényelmesen ne­kidőlve a „bicik­licsacsinak“’. — Mert ugye né­hány darabbal nem érdemes kez­deni. De ha nagy­üzemi dologról lenne szó... szó- ixil akkor ne­kem is jobban megérné. — A napokban érkezik három­száz birka — mo­solyog a föállat- tenyésztő. — Eny- nyi tálán megfe­lel kezdésnek. Nem? A juhász erre bólogat. Nohát — felsóhajt benne a tettvágy — néz­zünk is körül. ' Vezeti a biciklit mindenhová, né­zi a hodályi, aho­vá elhelyeznék a jószágokat. Tövi- röl-hegyire meg­vizsgál mindent, olykor elégedet­ten bólint. — No, és ne­kem tudnának la­kást adni? — for­dul a főállatte­nyésztő felé. Nyil­ván ez a máso­dik szempont a jószágok után. Ta­gadó a válasz. A juhász csóválja fejét, láthatóan akadozni kezd a juhászfogadás. — De most ma­ga mondja meg, mit kér a gondo­zásért? • — Helyes. Ké­rem szerény va­gyok. Huszonöt birka gyapja, te­je, tejterméke. Ugyanennyi bá­rányt kérek min­den évben. Meg az összes jószág­nak bőséges ta­karmányt. Na­gyon bánt, ha éheznek a bir­káim ... A lakásról lát­hatóan . mindket­ten megfeledkez­tek. A főállatte- nyésztö sokallja a bért, a juhász meg a világ leg­természetesebb dolgának tartja. Oda se néz a fő- állattenyésztőre, , hosszasan és ala­posan s: emügyre veszi a vidéket. Elég dimbes, dombos. A lege­lőt is ■ összepré­selte már a nagy­üzemi gazdálko­dás. Amíg bele­felejtkezik a táj­ba. azt kérde­zem a főállatte­nyésztőtől: — Nem sok, amit kér? — Az a baj — vakarja a fejét — különben lát­szólag csendes, rendes legénynek mutatja magát. Gombán nem tudtunk kiválasz­tani igazi ju­hásznak valót. Hát most így kell fogadni. Közben Sóbuj­tó abbahagyta a szemlét. — Odébbállok egy házzal — nyújtja kezét. — Szóval tartom, amit mondtam. Tudom, hogy ma­guk most köz­gyűlés elé viszik a dolgot. Hát 'tes­sék csak meg­mondani az em­bereknek, hogy szakavatott ju­hász vagyok, csak hasznukra leszek, ha komolyan akarják venni a juhtenyésztést. Megigazítja ma­gán a lazán váll­ra vetett düftin­bekecset feleme­li kerékpárját, in­duláshoz igazítja a pedált: Int, hogy viszontlá­tásra. majd jön. ha értesítik. Por­zik nyomában a dűlőút. Íme: így fo­gadják ma a ju­hászt. szorgalmazni. A budai járás első szövetkezetek közötti lé­tesítménye ebben az évben született, s egyelőre kísérlet­képpen a budaörsi Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet üze­melteti. A savanyító üzem kö­rülbelül ötvenezer forint költ­ségbe kerül, de máris vissza- tériilt a beruházási összeg. Kö­rülbelül négyszázezer forint bevételre számítanak innen a tsz vezetői. Jövőre több ter­melőszövetkezet kapcsolódik be ebbe a társulásba. A monori járásban tíz ter­melőszövetkezet fogott össze az elmúlt hetekben, hogy kö­zös vállalkozásból Sertéste­nyésztőt és hizlaldát hozzanak létre. Tervezik, hogy évente háromezer hízót állítanak elő. A vállalkozás jövedelmét a beadott takarmány és az-álla­tok értéke szerint osztják szét és a közös költségeket is esze­rint állapítják meg. MEGYÉNKBEN egyébként még korlátlan lehetőségek kí­nálkoznak a termelőszövetke­zetek közötti vállalkozásokhoz. Szántóterületünknek csaknem a fele vár javításra, s ennek jó részét el lehetne végezni közös összefogással.* Ugyanígy a közös öntözőtől epek létesíté­séhez, sőt a szőlő- és a gyü­mölcsös-telepítésekhez is meg­van a lehetőség. Használják hát ki termelőszövetkezeteink a paraszti társulás legmaga­sabb formájában rejlő gazdag lehetőségeket, mert ezzel nem­csak a szövetkezet, hanem a tagok jövedelmét is gyarapít­hatják. Norvég vendégek Cegléden tek közötti vállalkozás tulaj­donképpen a paraszti társulás legfejlettebb formája. Mostanában mind több szó esik a mezőgazdasági terme­lés szakosításáról. Állami gaz­daságaink — amelyek az el­múlt tíz esztendő alatt meg­szilárdultak, s évről évre sike­resebben gazdálkodnak, meg­tették az első lépéseket ezen az úton. Termelőszövetkeze­teink szakosítása természete­sen csak az előfeltételek meg­teremtése után. később kez­dődhet el. Akkor is az adott­ságok messzemenő figyelem- bevételével, a fokozatosság megtartásával. Amíg a szövet­kezeti gazdaságok szakosítása napirendre kerül, kiváló átme­neti és könnyen megvalósít­ható megoldásként kínálkozik a termelőszövetkezetek kö­zötti vállalkozás. Fehér Lajos, a Központi Bizottság titkíra a Termelés szakosítása című cikkében írja: a túl nagy, „mammut" termelőszövetkezet létesítése, káros erőltetése he­lyett célszerűbb, ha egy-egy nagyobb termelési feladat megvalósítását több szomszé­dos termelőszövetkezet erői­nek az összefogásával oldják meg, s ennek érdekében ter­melőszövetkezetek közötti vál­lalkozást hoznak létre”. Milyen termelési feladatok együttes megoldására vállal­kozzanak az ilyen termelőszö­vetkezeti közös üzemek? Aszerint, hogy milyen lehe­tőségek kínálkoznak, bőséges lehetőség kínálkozik erre. Töb­bek között ajánlatos létrehoz­ni közös baromfitelepeket, ez kiterjedhet a baromfikeltetés­re és az előnevelésre is. Nagy jövő vár a termelőszövetkeze­tek közötti öntözőtelepek léte­sítésére is. Ugyancsak nagy le­hetőségek rejlenek a termelő- szövetkezetek közötti építő- brigádok megteremtésében. De közös összefogással elvégezhe­tők a talajvédelmi és vízren­dezési feladatok is. A közös hajtatóházak építésére, meleg- vízforrások felhasználására is jó alkalomként kínálkozik a szövetkezetek közötti társulás, A szövetkezetek közötti vál­lalkozások azonban csak ak­kor érik el céljukat, ha gya­korlatilag önálló üzemként működnek, s megfelelő szak­embert, specialistát alkalmaz­nak. A napokban kedves külfpldi vendégek látogat­tak el Ceglédre. A Norvég Király­ság bécsi és bu­dapesti nagyköve­te, Oftedal Tor­finn és felesége meglátogatták a ceglédi Vörös Csillag Termelő­szövetkezetet. — Régi kíván­ságunk . teljesült ezzel az úttal — mondotta munka­társunknak Ofte­dal Torfinn. — A hivatalos teendő­ink mellett végre sikerült időt sza­kítanunk arra, hogy meglátogas­sunk egy niagyar kollektív mező­gazdasági üzemet. — Milyen be­nyomásokat szer­zett az alatt a néhány óra alatt, amelyet, a ceglédi Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet­ben töltöttek? — Hangsúlyo­zom, hogy nem vagyok mezőgaz­dasági szakember, így nem vállal- kozhatom arra, hogy megfelelő­képpen értékel­jem a látottakat. Azt azonban el­mondhatom, hogy mindenütt a szor­galmas munka eredményeivel ta­lálkoztunk. Sajná­lom. hogy több időm nem jutott az ötezerholdas gazdaság alapo­sabb megtekinté­sére. A néhány sza­vas nyilatkozat• utolsó mondatá­hoz kapcsolódva, a vendéglátók is hasonló érzel­meiknek adtak hangot. Ők is sze­rették volna, ha Norvégia követe és felesége alapo­sabban megismer­kedik a közössé­gük munkájával. Ezért köszöntek így a vendégek és a házigazdák egy­aránt: a legköze­lebbi viszontlá­tásra! (n. i.) PEST MEGYEBEN JS d<>lgoz_ nak már közös vállalkozás út­ján létrejött szövetkezeti üze­mek. És nem is akárhogyan, a ceglédi vagy az aszódi járás, de más példák is bizonyítják ezt. A gödöllői járásban első­ként egy baromfitelep kezdte meg a nyáron működését szö­vetkezetközi vállalkozásból. Máris igen szép eredményt produkált a telep, az elhullás az egy százalékot sem halad­ta még. Jövőre teljes kapaci­tással dolgozik már ez a kor­szerű üzem. Előnyei máris megmutatkoznak, hisz’ megrö­vidül a baromfiak hizlalása ideje, jobb minőségű húst tudnak előállítani, s megszű­nik a csirkenevelés és a tojás- termelés idényszerűsége. Az önköltség is jóval kisebb, s ez viszont a vállalkozásban részt vevő szövetkezetok jövedelmét növeli. Ugyancsak a gödöllői járásban. Vácszentlászlón már épül a központi sertéskombi­nát, amely szintén szövetkeze­tek köri vállalkozásból léte­sül. A tervek szerint jövőre a hizlalda megkezdi a részleges üzemelést. Ily módon nem kell minden termelőszövetkezetnek korszerű sertéshizlaldát építe­nie. A közös üzemben jobban érvényesül a szaktudás, úgy­szintén az állategészségügyi követelmény is. A vállalko­zásban részt vevő termelőszö­vetkezetek közös szántóterüle­tük arányában járulnak hoz­zá a költségviseléshez. Termé­szetesen ugyanilyen arányban részesülnek majd a jövedelem­ből is. FONTOS elvként mondják fcí a kongresszusi irányelvek, hogy elsősorban a gyorsan megtérülő beruházásokat kell Elutazás előtt csoportfelvételt készíttettek a vendégek a házigazdákkal — emlékbe. A norvég követ és a felesége a tsz-elnököt fogták közre A TAGGYŰLÉS JÓL FELELT j\em hivatalos felszólalás egy tsz-község dolgában Dány község 'kommunistái taggyűlésükön nemcsak kül­dötteket választottak a járási pártértekezletre, hanem a je­lentős esemény alkalmával kimondották a községi, vala­mint a ts'z-pártalapszervezet egyesülését is. Ezzel a döntés­sel ismét egyesítették a külön- külön munkáló erőket (egy év­vel ezelőtt ugyanis a tsz-ben folyó munka megjavítása mi­att különültek el szervezetileg egymástól.) A Gödöllői Járási Pártbizottság képviselőjének a taggyűlésen kifejtett álláspont­ja szerint a korábbi intézke­dés helyes volt, eredménnyel járt. a mostani pedig azért helyes és szükséges, hogy az elért eredményeket tovább nö­velhessék. Ennyi és nerri több az el­hangzott indokolás. E cikk író­ja, mint a taggyűlés érdekte­len részvevője — ha van is némi aggálya — egy év távla­tából nem szállhat vitába az érdekeltekkel, hiszen nem kísérte figyelem­mel a Dányban zajló életet. 5 hogy aggályról szólt, annak az az oka, hogy a taggyűlési be­számolóból, a megtett útról el­hangzottakból alig ka.pott meg­nyugtató választ minderre. Igen, a beszámoló lényegé­ben nélkülözte ennek a küz­delmekkel teli, s nem is ered­ménytelen esztendőnek sike­reit, kudarcait, s következés­képpen azt is. hogy a két alap­szervezet kommunistái meny­nyiben osztozhatnak a sikerek­ben, mennyiben részesei a mu lasztásból eredő kudarcoknak. A beszámolóról különben el kell mondani, hogy kollektív munkával készült, létrehozásá­ban részt vett mindkét pártve­zetőség, benne van a község tömegszervézeti vezetőinek vé­leménye is. Ez világosan kitű­nik abból, ahogyan a tanács, KISZ, a nőmozgalom, a Ha­zafias Népfront tevékenységé­vel foglalkozik. Igaz, a beszá­moló szerkesztői nem mélyül­tek el a problémákban, a 'kri­tikus és önkritikus megailapí­j tások. általánosak voltak, sze­mély szerint senkit sem ért bí­rálat vagy dicséret. Ám első­sorban nem ezért volt felszí­nes a referátum. Nem. Lénye­gileg azért, mert a párt- és a tömegszervezetek munkáját nem összefüggő egészként tár­gyalta, tehát nem volt lemér­hető: az elvégzett munka szol­gálta-e, előrevitté-e, és ha igen, mennyiben vitte előr.e a termelőszövetkezet megszilár­dításának ügyéit? A referátum pontatlan volt abban a tekin­tetben is, hogy kielégítő válasz nélkül hagyta: a párt- és a tö­megszervezetek konkrét mun­kája 'a leglényegesebb felada­tok segítését jelentette-e az el­múlt esztendőben? Mindezek a gondolatok már a beszámoló hallgatása közben felvetődtek bennem. Persze meglehet — véltem —, hogy csak a számadás volt hiányos, a munka kevésbé. Ám megle­petésként ért, hogy valóban a felszólalók többsége nem kap­csolódott az elhangzottakhoz, hanem az óvatosan kezelt, alig érintett dolgokról beszélt. (Csak zárójelben emlí­tem: a mezőgazdaság perspek­tíváját a kongresszusi tézisek summázása, kivonatolásaként vetették fel. Nyilvánvaló vi­szont, hogy csak országos ér­tékelésben konkrétak kellően az irányelvek, dányi viszony­latban azonban csupán elvi út­mutatásul szolgálhatnak.) A felszólalók tehát a lénye­ges dolgokat állították a vita : középpontjába. Nevezetesen két dolgot. Az egyik o munka­morál, a másik a társadalmi tulajdon ügye volt. Azt is el kel] mondani e helyütt, hogy a szenvedélyes felvetések sze­mélyre szólóan is konkrétok voltak. Tudom, hisz’ láttam, a részvevőknek nem volt kelle­mes hallgatniok, hogy a szom­szédos községeket, Zsámbokot, Valkót saját magukkal szem­ben jó példaként említették, ám mégis ez volt a helyes pár­huzam-vonás. A falu, a tsz ve­! zetői is erre az álláspontra helyezkedtek, amikor a közös munkamorálját és vagyonvé­delmét nem a rosszabbak hoz viszonyították (volt rá példa, ahol így vigasztalódtak). És hogy nem dobták vissza a kesztyűt, hanem felvették, ezzel azt is bizonyították: tudnak a gon­dokról, megszüntetésükért vállalják a felelősséget, a mun­kát. A dányi Magvető Tsz — annak ellenére, hogy a fen­tebb már szóvá tett fogyaté­kosságok erősen visszahúzták, s tán ma is húzzák — a terv szerint munkaegységenként 30 forintot oszt tagjainak. Ez — figyelemmel az aszályos esz­tendőre — nem rossz ered­mény. A tsz lehetőségei azért is biztatóak, mert a falu se­gítésére munkába állt tsz- elnök, agronómus, főkönyvelő szorgalmas, hozzáértő szakem­ber, s ugyanez elmondható ró­luk. mint pártmunkásokról is. Mindez azonban nem volna elég arra hogy gyors javulás álljon be a szövetkezet életé­ben. Ezt a kemény feladatot — állásfoglalásuk a bizonyság rá — azok a kommunisták is vállalják, akik a beszámoló körén túllépve, a. kérdések kérdését ragadták meg hozzá­szólásaikban. Az is tény, hogy á helyen­ként élesen fogalmazó pártta­gok a részvevő dányi kommu­nistáknak csak kisebb részét képezik. Ám ez semmit sem von le a taggyűlés értékéből. S bár a vezetőség határozattá emelt javaslatában nem ezek­kel a kérdésekkel foglalkozott, a jó időben egyesített párt­szervezet számára ’ elsőrendű programként áll: a szövetkezet megszilárdítását fáradhatatlan nevelőmunkával, ellenőrzéssel, példamutatással kell elérni. Olyan pártmunka ez. amit va­lamennyi kommunista jószív­vel és hozzáértéssel végezhet, olyan feladat és annyira köz­érdekű, hogy ehhez a Jószán­dékú pártonkívütiek is öröm­mel nyújthatják jobbjukat. András Endre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom