Pest Megyei Hirlap, 1962. október (6. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-02 / 230. szám
na t MEGYEI t/Ci'rlan 1962. OKTOBER 2, KEDD VJ FILMEKET SZINKRONIZÁLNAK A Pannónia Filmstúdió műtermeiben számos nagyhírű külföldi film szinkronizálásán, feliratozásán dolgoznak. Készül a Velencében nagydíjat nyert Ivan gyermekkora című szovjet alkotás magyarul beszélő változata. A szovjet szereplők Holló Eszter, Szabó Gyula, Fülöp Zsigmond, Magda Gabi, Szakáts Miklós és Angyal Sándor hangján szólalnak majd meg magyarul. A szinkron rendezője Vas János. Ugyanő irányítja a Visszavárlak című szovjet film szinkronmunkálatait is. Ebben Soós Edit, Bárdy György, Tordy Géza, Dallos Szilvia és Bánki Zsuzsa „tolmácsol”. Készül a Csak ketten játszhatják című szellemes angol film magyarul beszélő változata. A stúdióiban ezenkívül rövidesen elkészül a szovjet filmhéten 'bemutatásra kerülő Hátha mégis szerelem című újdonság, valamint a Samson című lengyel, A bing-bing fegyház foglya című román és A földről jött ember Című csehszlovák film magyar felirata. (MTI) „Naptárreform“ a Budakalászi Textilművekben 1962. szeptember 27 = 1963. március 15 Kilencvenezer négyzetméteres elmaradásról kezdünk beszélgetői Karvaly Nándor elvtárssal, a Budakalászi Textilművek igazgatójával. Júliusban és augusztusban, az emlékezetes kánikula idején sokan betegeskedtek a dolgozók közül, s akik bejártak a gyárba, ők is sokat x szenvedtek a nagy hőségtől. Ilyen körülmények között kilencvenezer négyzetméter textíliával kevesebbet szőttek, mint ameny- nyit tervük előír. Aztán szóba kerül, hogy már pótolták az elmaradást, és az év végéig, ha lehet, még túl is teljesítik a tervet. Kit ne érdekelne, hogyan lehet ekkora elmaradást pótolni egy olyan gyárban, amelyben a teljes kapacitást igénybe veszik? — Nem kis erőfeszítésbe került a kilencvenezer négyzet- méter pótlása. Bármit is csiVIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK KULTURÁLIS HÍRADÓ Szovjet íróvendégek dedikálnak A hazánkban tartózkodó szovjet íróküldóttség két tagja: Anatolij Kuznyecov A legenda folytatása című, két magyar kiadást is megért kisregény szerzője, és Dzsingisz Ajtmatov a Dzsamila szerelme írója, október 3-án, szerdán délben tizenkettőtől íél kettőig az Európa könyvesboltban (Budapest. VII. Lenin krt., 20.) találkoznak magyar olvasóikkal és dedikálják megjelent — és korábban is megvásárolt — műveiket. Alapkőletétel A gödöllői Agrártudományi Egyetem a második ötéves tervben jelentős beruházási költséggel bővül. Az új épületek alapkövét rendkívüli egyetemi tanácsülés keretében Lo- sonczi Pál földművelésügyi miniszter helyezi el 1962. október 5-én, pénteken 14 órakor. Az új évad első előadásai Az új kulturális évad első hónapja több érdekes programot igér a Csepel Autógyár művelődési otthonában. Október 12-én, pénteken magyár- nótaestet rendeznek Tóth Zsuzsa, Szegedi Oszkár és Horváth Péter népi zenekarának közreműködésével. Másnap, október 13-án az Állami Déryné Színház társulata Jókai Mór: Fekete gyémántok című 3 felvonásos színművét mutatja be. Egy héttel később, október 20-án a Csepel Autógyár KISZ-bizottsága nagyszabású Ki mit tud? vetélkedőt rendez, amelyet reggelig tartó bál követ. Október 27-én a budapesti Madách Színház együttese szerepel a művelődési otthonban. Tabi László Esküvő című színművét mutatják be Greguss Zoltán, Kiss Manyi, Horváth Ferenc főszereplésével. Megkezdődnek az akadémiák előadásai is. A_ nők akadémiájának keretében Modern házastárs és otthon címmel tartanak előadást. Az ifjúsági akadémia Szükséges-e, hogy fiataljaink politizáljanak? címmel rendez előadást. A természet- és társadalomtudományi akadémia első előadásának ; címe A mai ember filozófiai \ problémái. A műszaki akadé- \ mia keretében a Korszerű f gyártástechnológia az autó- \ iparban című előadásra kerül j maid sor ebben a hónaDban. 1 Októberben három kiállítást í is megtekinthetnek majd azj érdeklődők. Tegnap, október j 1-én nyílt meg a megyei bar- \ kácsoló kiállítás, amit októ-1 bér 15-én az 1961—62. évi j szabás-varrás tanfolyam kiál- \ lítása követ. Október 23-án! nvílik g~Kubai fametszet kiál- j Utás. Tízéves jubileum Bensőséges jubileumi közgyűlésen s azt követően ünnepi előadáson emlékezett meg Szigetújffilu lakossága á Szi- getszentmárton és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet nemzetiségi tánccsoportjának tízéves fennállásáról. Az ünnepségen megjelent Wild Frigyes, a Magyarországi Német Dolgozók Demokratikus Szövetsége főtitkára, valamint a SZŐ VOSZ és a MÉSZÖV igazgatóságának képviselői. Mindez azt bizonyítja, hogy milyen szerető megbecsülésben részesül ez a kis együttes, amely szerte az országban elvitte már a falu ' hírét sikeres szerepléseivel. A csoport legrégibb tagjai ajándékokat és elismerő okleveleket kaptak, köztük Vencel Ferenc és Kerek Ferenc (tíz éve) Deminger Mária (kilenc év), Hajek Jánosné (nyolc év) és Kovácsáé Vencel Éva, az együttes oktatója. De kollektív ajándékot is kapott az együttes: a földművesszövetkezet vezetősége klubhelyiséget biztosított, Lajkó Károly osztályvezető pedig a MÉSZÖV igazgatósága nevében hat rend fiú táncruha költségeinek fedezését ajánlotta fel. náltunk, őszintén meg kell mondani, végül is rohammunka lett a dologból. A dolgozókkal együtt addig ügyeskedtünk, amíg tizenegyezer négyzetméterrel túl is vagyunk már a napi terveken és a már ismert kilencvenezer négyzetméteren — mondja az igazgató. Tudni kell, hogy a Budakalászi Textilművekből évek óta exportra szállítják a terven felül gyártott textiliát. Ez a mennyiség évről évre nagyobb lesz, és nem is akárhogyan érik el a többletered menyeket. Évről évre annyival javul a munka szervezettsége, a műszaki színvonal és a dolgozók szakmai tudása, hogy a nagyobb mennyiségű termeléshez nem leéli új embereket felvenni, mert a teljes többletet a termelékenység emelése révén tudják biztosítani. Most is így van ez, ezért lepett meg, amikor az elején tervelmaradásról esett szó, és érthető, hogy még inkább meglepett, amikor ennek ellenére a következő mondatot hallottam Karvaly elvtárstól: — Az ötéves terv már nem köt bennünket, mert valamennyi műszaki mutatónkat eddig jóval az 1965-ös előírásokon túl teljesítettük. Tervelmaradás és az ötéves terv fő mutatóinak túlteljesítése. Hogyan jöhet össze e két dolog? Azonnal kiderül: — Amíg az eredeti ötéves terv 1965-re 7 millió 840 ezer négyzetméter textília gyártását írja elő, már az idén jelentősen túlhaladjuk ezt a szintet — mondja az igazgató. Amíg az óránkénti vetésszámot 5353-ban szabta meg az ötéves terv, 1962. augusztusában már 6169- es vetésszámot teljesítettünk óránként. Máris világos. Ha eredeti ötéves tervről beszélünk, akkor nyilván módosították ezt a tervet, s ehhez képest következett be az a bizonyos elmaradás. j — Valóban ez történt — \ így az igazgató —, módositot- ! tűk az eredeti ötéves tervet. Sőt, nem is egyszer módosí- I tottunk. Az idén, július ele- I jén másodszor történt, hogy többet vállaltunk. Többre vol- j tunk és «vagyunk is képesek, j Így értük el, hogy a mai na- ! pon már tulajdoniképpen 1963. | március 15-ét írunk, ha az | eredeti ötéves terv számait f vesszük alapul. — Szívügyet csinálunk az : eredeti ötéves terv túltel jesí- ! tésébő!, mert kell az áru. Kell Itthon is, és külföldön is többet várnak tőlünk. Így jutottunk el odáig, hogy már annyi árut tudunk adni exportra, amennyit 1965-ben vártak tőlünk, pedig a legtöbb exportáru új termékekből áll, olyanokból, amelyeket tavaly még nem gyártottunk. — Hogyan lehetséges mindez? — Ezekben az eredményekben realizálódik gyárunkban a kongresszusi munkaverseny — folytatja. — Az emberek tudják, hogy mit, miért tesznek. Erre nagy gondot fordítunk, mert különben nem lehet minden erőt a közös cél megvalósítása érdekében mozgósítani. Legutóbb a pártszervezet küldöttválasztó taggyűlésén is ennek tudatában tárgyaltak az elért eredményekről és a feladatokról. Felmerült a kérdés — ha teljesítették az ötéves terv fő célkitűzéseit, milyen célt állítsanak maguk elé a jövő évre? Valamennyien egyetértettek abban, hogy nincs és nem is lehet megállás. Még több és még jobb textíliát akarnak adni az országnak és exportra is. A jó munka jutalma sem maradhat és biztosan nem is marad el. A gyárban a fél év eredményeivel biztosították a teljes összegű nyereségrészesedés alapját. Az év végéig ezt még biztosabbá kívánják tenni. Amit pedig ez ideig elhatároztak, megvalósult. Biztosan így lesz ez a jövőben is. Farkas István Könnyebb a közlekedés Azoknak, akik munkahelyükre, vagy onnan haza a Kocsér és Szolnok közötti útvonalon közlekedtek, kellemes meglepetést szerzett a szolnoki 57. Autóközlekedési Vállalat. Küldtek ugyanis egy vadonatúj Ikarus autóbuszt, amely megkezdte menetrendszerinti járatai Kocsér és Szolnok között, A kocsériak sokat mesélhetnének arról, mit jelent / műszak előtt, vagy munka után harminc kilométert kerékpározni makadám úton, hiszen éveken át mintegy nyolcvanszáz kocséri munkavállaló tette meg ezt az utat a téli hónapok alatt, amíkoris a cukorgyárban vállaltak szezonmunkát. Az említett útvonalon három járatot rendszeresítettek és mivel a cukorgyár három műszakban dolgozik, minden alkalommal műszakkezdésre pontos időben érkeznek Szolnokra a kocsériak. A cukorgyári ' dolgozók nagyon örültek az új. kényelmes megoldásnak, hiszen járatonként 35—40 utas közlekedik a busz- szal. Nem kell éjfélkor elin- dulniok azért, hogy hajnalban felvehessék a munkát. Háromnegyed ötkor indul az autóbusz és ugyanaz a járat hazaszállítja az éjjeli műszak embereit. MONDHoVIDflgg A PÉTERI RÁKÓCZI TERMELŐ- SZÖVETKEZETBEN pénteken este tartották meg a háromnegyed évi közgyűlést, amelyen mintegy száz tsz-tag vett részt. Megjelent Tóth István, a járási tanács mezőgazdasági osztályának munkatársa és Kalina János, a helyi tanács vto-elnöke. A közgyűlésen került sor azoknak az összegeknek a kifizetésére, amelyeket az Állami Biztosító a biztosított dolgozók részére kártérítés gyanánt folyósított. Elhangzott a tsz elnökének, Borinka Jánosnaík a beszámolója, amelyben a legutóbbi közgyűlés óta végzett munkát értékelte, Ebner György főkönyvelő a pénzügyi helyzetről tartott tájékoztatót. A beszámolókat hozzászólások követték. Köszönet a MÁV-nak A színházbarátok köszönetét tolmácsoljuk a MÁV-nák a legíi’abb menetrendmódosítás kapcsán, amely szerint minden este 23,40 órakor vonatot indít a Keleti pályaudvarról Nagyhuta felé. Ez a vonat eddig csak vasárnaponként közlekedett, s azok, akik e vasútvonal mentén laknak, nem is gondolhattak arra, hogy vasárnapon kívül máskor is elmehetnek színházba. Vagy, ha el is mentek, az előadás befejezése előtt el kellett jönmiök, amennyiben az utolsó vonatot cl akarták érni. Tíz-tizenkét esztendős kérés talált ezúttal meghallgatásra. Köszönet érte. Betemetett forrás A Lencsés-Világos dűlő 21. szám alatt, ahol Kállai Sándor, a Hunyadi Termelőszövetkezet egyik tagja lakik, sokat beszéltek egy régi Kútról. Kiderült azonban, hogy tulajdonképpen nem kútról, hanem forrásról van szó. A jelenlegi tulajdonos apjáé volt a föld, ahol most házuk áll. Az öregebbek idejében mellettük földút vezetett el. A nagyapa elbeszélése szerint a forrás egy öreg vadkörtefa mellett bugyogott fel a földből. Vize jó volt, de olyan bőségesen folyt, hogy ezen a környéken állandóan vizes, sáros volt az út, sőt, távolabbra is elfolyt a víz. Az emberek erre betömték a gödröt, telehányták kővel, majd egy malomkereket tettek rá nyomatéknak. Utoljára földet hordtak rá vastagon. A víz elállt, az út kiszáradt, minden rendben volt. Ellenben azon a részen, ahol ma a vasút közlekedik, mindig nedves a talaj, sőt, a vasúti átjáró is átnedvesedik, néha bokáig érő víz is van benne. Érdemes lenne foglalkozni a gondolattal: nem tudnák-e hasznosítani például az öntözésben a régi forrás vizét. Szép feladat lenne a KISZ- istáknak a forrással kapcsolatos történet kinyomozása, mert a „szájhagyományon“ kívül ott van bizonyságul a malomkő is, és elkénze’hető, hogy társadalmi erővel új életre lehetne fakasztani a forrást. elveszett percek ügyében arra jártam, betértem a November 7 tér sarkán levő illatszerboltba és legnagyobb csodálkozásomra válogathattam is a szebbnél szebb kivitelű hőmérők között. Itt mit- sem tudtak az ,,átprofilirozás”- ról! Ehhez hasonlóan járt a feleségem szoptatós mamáknak szükséges, elöl gombolódó intim fehérneműdarab beszerzésekor. Az anyák boltjának ismert szaküzletekben kereste, ahol az első gyerekünk szoptatásakor minden további nélkül kapott. Azóta ezt a cikket is „átszakosították”. Végül is az egyik kelengye- bolt melletti maszek fűzősnél a régebbi állami ár háromszorosáért megkapta, de előbb napokig rótta a főváros utcáit. Azt mar természetesnek találom, hogy amikor a festők összecsorgatták vadonatúj parkettámat, az ön hívei, a kereskedők, tehetetlennek bizonyultak gondommal szemben. Bár bejártam az összes általam ismert vasboltot, sehol sem kaptam az istenséged által bizonyára évszázadok óta ismert acélforgácsot, amely kiváltképpen alkalmas parketta és mindennemű fafelületek felső rétegének finom lekaparására. Amikor drótkefét kívántam helyette venni úgy néztek rám, mintha a Marsból cseppentem volna Pestre. Mert drótkefét hogyan is akarhat a halandó, amikor meg, miért kell napokig járkálnom kapható dolgok után és miért kell sok percet, sőt órát elvesztegetnem azzal, hogy megtudjam, mit hová profilíroztak és mi kapható a korábbi cikkek közül és milyen újabb dolgokat gyártanak, ha gyártanak a régiek helyett? Miért nem kapok egyértelmű és a valóságnak mindenkor megfelelő választ a kereskedőktől? Miért kell az áruk egy részét viszony- ing gyakran átcsoportosítani? Miért nem érték a kereskedőnek a vevő ideje? Miért követi a kereskedelem által bizonyára jelzett keresletet olyan lassan a gyártás, ha egyáltalán követi? S végül: miért csábítanak öles reklámok a Szimfónia cigaretta szívására, amikor az nekem gyenge és éppen ezérr Kossuth-párti vagyok? Azt bízzák rám, hogy mit szívok, én inkább af-ra lennék kiváncsi, hogy hol kapok , jobbos" biztonsági zárat. két évvel ezelőtt beharangozott Solars népkvarcot, vasalást valóban nem igénylő Neva-inget, mosogatórongyként kitűnően bevált hulladékszivacsot. szőrét nem hullató borotvaecsetet. és hónap közepén egy fél marék gipszet a tippni- hez! __ Mert én makacs, kic sinyes és értetlen vásárló vagyok, s á magam szűklátókörű szemléletével feltételezem. hogy ezeknek a nem alapvető. de mindenképpen közszükségleti cikkeknek a megrendeléséhez. egyenletes gyártásához és ésszerű szétosztásához nem kell feltétlenül jó időjárás, mint például — teszem azt — eső a rózsakrumnlinak. Tenkely Miklós azt még nem találták fel, hiszen a civilizáció még csak a holdrakétáig jutott el. Végül aztán egészen durva csiszolópapírt vásároltam és három napon át csiszoltam a festékcsorgások helyét, feláldozva szabadságom egy részét, míg sikerült egyenletes színűvé visszavarázsolnom parkettámat. No, mindegy, ez még megbocsátható, mert ez egy különleges eset. De már kevésbé, hogy a múlt héten nem kaptam egy deka gipszet sem. A gipszet azért akartam venni, hogy feltegyek házilag agy függönykamist, amihez előbb tanácsos „tippnit” beépíteni a falba. Nos, ez gipsz nélkül nem megy. De sajnos, a gipsz beszerzése sem megy. Állítólag van a háztartási boltokban a hónap első napjaiban, de azt a fusizó és a maszek festők 15—20—30 kilós tételekben azonnal szétkapkodják! ... Én pedig, a pesti kisember, nem tudok feltenni hónap közepén egy karnist anélkül, hogy fejemre ne essen függönyöstül. Túlzott lenne az igényem? Tudom, hogy az óriási méretű építkezések nyelik az anyagot, de könyörgöm, egy tippnire való gipsznek azért jutnia kellene az én háztartásomba is! Elnézést kérek istenségedtől, hogy ilyen semmiségekkel zavarom, úgy érzem azonban, hogy ezek a kis ügyek nem egyediek és gyakoriságukkal olyannyira jelensóngé nőnek, hogy istenséged dörgedelmes közbelépése kívántatik. Mert'én. mint egyszerű vásárló, aki leborulok a kereskedelem nagysága előtt, az utóbbi időben nem értem volt mindegy, hogy hideg, i avagy meleg szellő simogatja az újszülött gyerek pucér ha- i sikáját. Nekem is kicsi gyere- < kém van, s tél közeledvén, lesnem kell*a szoba hőmérsékletét, és ehhez elengedhetetlenül i szükségem van erre. az agyafúrt kis higanyoszlopra. Legutóbb, amikor a nagyobbik fiam volt kisbaba, a sarki illatszerboltban történt1 a hőmérő bevásárlása. Most azt a választ kaptam, hogy náluk nincs, nem is volt hónapok óta, nézzem meg máshol. Nos, megnéztem. Gondosan felkutattam a környék összes drogériáját, sarum vérhólyagokat tört a civilizáció éveiben elpuhult sarkamra, de fáradozásom nem járt sikerrel. Az Alkotás utcában aztán azt a felvilágosítást kaptam, hogy a szobahőmérőt nem a drogériák árulják. Átprofilirozták. Hogy hová? Azt nem tudják, próbáljam meg a gyógyszertárakban. További kérdezöskö- désem elé gátat szabott a csúcsforgalmi tolongás. Mondanom sem kell, hogy teljesen feleslegesen látogattam végig az első, a második és a tizenkettedik kerület patikáinak jó részét, mert nem az ő „asztaluk” a szobahőmérő. Teltek a napok, és egyik kollegám meghallván, hogy milyen bajban vagyok, felvilágosított: ő is így járt és ő optikai szaküzletben kapta meg a kérdéses árut. Én mégsem mentem az optikai szaküzletbe. Az ördög sugallatára, mivel éppen Ha istenséged megtisztelne látogatásával, igen furcsa dolgot látna lakásomban, és bizonyára mosolyogna, hogy ezeknek a huszadik század közepén élő kis emberkéknek milyen különös gusztusuk van, A különben kitűnően működő olajkályhám ugyanis általános derültséget vált ki vendégeimből, mert a kályhától a kürtőlyukig vezető három méternyi zománcozott füstcső néhány darabja fehér, a többi pedig krém színű. Nem tudom, annak idején milyen színösszetételeket kedveltek görög eleink, de én ezt furcsállom. S ennek oka nem az én különcködésem, hanem az áruellátásunkban jelentkező időnkénti zökkenő, amely évezredek óta istenséged hatáskörébe tartozik. A krém színű füstcsődara- bokat két évvel ezelőtt vettem. Most — a kályhát áthelyezve í — hosszabbítanom kellett. Egy j hétig mindennap füstcsőkere- i sés volt a munka utáni prog- ; ramom. Bejártam az egész Bu- \ dapestet, de sehol nem volt • krémszínű cső. Minden vasüz- \ letben újabb és újabb bolt ci- í mét ajánlották: nézzem meg í ott. Végül aztán a váci út ele- í jén levő szaküzlet vezetője ba- \ rátságosan felvilágosított: ne \ járkáljak tovább, a krém szí- í nű füstcsövet egy éve nem í gyártják... s ; Hasonló, de végül is siker- \ rel záródó kalandom volt a \ szobahőmérővel. Bizonyára '• már istenséged idejében sem Fohász Hermes istenhez, a kereskedők patrónusához
