Pest Megyei Hirlap, 1962. október (6. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-04 / 232. szám
1962. OKTOBER 4, CSÜTÖRTÖK pew tíEC VEI s^CírlaQ. Ne csak a párna két szélét nyűjék Az emberiség legtöbbet ígérő vállalkozása Ismerek egy régi magyar népdalt. Előfordul, hogy jár- tamban-keltemben valamelyik kertből felém száll dallama: „Aj, de bajos egy párnára feküdni. aki egymást, nem igazán szereti. A párnának a két széle elszakad, a közepe tiszta úján megmarad”. Tudom, taggyűlésről szóló beszámolómat furcsa e sorokkal kezdeni. De a dal makacsul visszajár emlékezetembe. Az isaszegi Damjanich János Termelőszövetkezet taggyűlését idézi. Három évvel ezelőtt szeptemberben Bódis László, a gödöllői agráregyetem tanársegéde, örömmel, s kis büszkeséggel kezdte munkáját, a termelőszövetkezetben. Ismerkedett a tájjal, az emberekkel, becsületes elhatározásokat fogalmazott magában. Elgondolta, hogy tudásával, fiatalos lelkesedésével, sok energiájával milyen Kánaánt varázsol ide rövid időn belül. Csakhogy... Az elképzelés és a valóság nem fedte egymást. Az első nap, amikor a közös istállóba terelték az állatokat, egy-két jólelken és saját magán kívül nem volt ott senki. Amikor segítséget kért, egy öreg így felelt vissza a pipa mellől: etesse a jószágokat az, aki bevitte. Az emberek lassan szokták meg a közöst. Rossz hatással volt rájuk a vezetőség tagjai közötti vita, a főkönyvelő sokszor lélektelen munkája. Mégis, amíg tavaly csak nyolc-kilenc órakor kezdték a munkát, idén már helyükön találta őket a hajnal. A fogatosok tavaly többet feküdtek a szekér árnyékában, mint a bakon ültek. Most már többen megfogták a dolog végét, bár még akadnak, akik nem értik hogy a munkaegységért dolgozni is kell. — Szétosztani, jövedelmet elszámolni csak abból tudunk. amit-megtermelünk — mondta a párttitkár is a taggyűlésen. S ami már megvan, arra mint a szemünk világára ügyeljünk. Hiába szaporodnak a gépeink, ha gondozásukkal nem, törődünk. Példa erre az eszközhordozó motorcseréjéé. Egy év alatt tönkrement. Nem haladt a gépszín építése, ahol a karbantartóműhely is helyet kaphatna. Így a több százezerforintos munkaeszközök kinn, a szabadban vészelik át a telet. A tsz-patronáló üzem nagy segítséget ajánlott fel az építkezéshez, műhelyberendezéshez, de még senki nem ült le tárgyalni velük. Az isaszegi Damjanich Tsz elnökére, tagságára a gond, az indulás nehézségei valahogyan nagyon furcsán hatottak: lefeküdtek egy párnára, de három év óta csak a két szélét szaggatták, s a közepe — úgy tűnik — űj marad. Pedig mindannyian a tsz javát akarják. Csak valahogy kiilön-külön. Bódis László tsz-elnök, Tóth Gergely agronómus, s Urbán Vince tsz-párttitkár egyaránt vezető. Mindegyikük végzi azonban a maga munkáját, nem is kérve a másik segítségét. A termelőszövetkezetnek részben a szárazság, másrészt a hibás vetési terv miatt 270 ezer forinttal kevesebbet jövedelmez a növénytermesztés. Az állattenyésztésből azonban ki tudják ezt egyenlíteni. Saját erőből két erőgépet, négy pótkocsit és még sok mást is vásároltak. Így nemcsak jobb minőségű földmunkát végezhettek. hanem csökkenthették a gépállomási kiadásokat is. A tavasszal leszerződtek pulykára. Pulyka helyett azonban hibájukon kívül ezer birkát vettek át hizlalásos szerződésre. Ha ez kifizetődik, akkor is gondolkodniok kell, mivel növelhetnék még gyorsabban vagyonukat! — Kertészetre lenne szükség — javasolták a felszólaló kommunisták. Zsámbok példájára hivatkoztak, ahol ez jól jövedelmez. Kezdjék az öntözéses kertészetet kicsiben, a - Rókus-patak partján, s ahogy erősödnek, úgy terjeszkedjenek — állapították meg többen. Az elnök kimért szavakkal csak annyit válaszolt: Isaszeg nem Zsámbok. Itt hideg a talaj, a terület vízválasztó, s különben sincs vízjoguk. Tehát: nem lehet kertészkedni. S mindezt úgy vetette oda, hogy a kevésbé iskolázott ember csali annyit értett belőle, nem lesz kertészet, mert az elnök nem találja jónak. „Mi semmit sem tudunk az ő szemében — panaszolták — a tudását pedig megtartja magának”. . Bódis László elismert, jó szakember, valószínű, hogy igaza van, mert Isaszeg és Zsámbok adottságait nem lehet egybevetni. De mindezt nem mondta el. Ügy mint máskor is gyakran teszi, nem magyarázott. A javaslatokat elvetette, . mielőtt világosan megindokolta volna, hogy miért neki van igaza. Ezért bírálták a vezetőség beszámolójában és a felszólalásokban is. Arról is szó esett, hogy Bódis Lászlónak sok ötlete van, tele van jószándékkal. Hozzá is kezdenek a megvalósításukhoz, de az első akadálynál Bódis. László megtorpan, vagy olyan részletkérdésekbe merül, amelyeket az agronómus- nak, vagy a brigádvezetőknek kellene megoldánia. Mindezeket jogosan róják fel hibájául. Á tagok azonban nem értékelik elnökük sok más jótulajdonságát. Nem érzik, hogy néha egy elismerő szó szárnyakat adna néki is, mert úgy érzi, jeges közöny veszi körül. Egyszer, amikor az elnök azt javasolta: vessenek som- kórót, a tagság immel-ámmal látott munkához. S most, hogy 43 ezer forint tiszta jövedelmet hozott — az agronómust és nem az elnököt dicsérik érte. Hogyne fájna ez egy szakmai tudására érzékeny embernek. Nem kétséges, hogy Bódis László éjt nappallá téve dolgozott a szövetkezetért. De rosszul kezdett hozzá, vagy nem is nagyon iparkodott —- nem értette meg a tagokat. Ha közéjük ment — s ahogy nőtt a feszültség, egyre ritkábban történt ez —, már csak vezetőt és nem munkatársat láttak benne. A kép, amit a tények ad- _________x_____ n ak, nem rózsaszínű. De nagyon igaz. Igaz és szép. Szép azért, mert ez a kollektíva eljutott odáig, hogy felveti kíméletlen őszinteséggel a bajokat, mert változtatni akar rajtuk. A taggyűlésen mindössze nyolc kommunista volt jelen. Egyikük sem hibátlan ember, de már látják, hogy a termelőszövetkezet és saját életük hús-vér egység, azt egymástól kü lön vá lasz tani nem lehet. Ennek a kislétszámú párt- szervezetnek olyan erősnek, következetesnek kell lennie, hogy az egész tagsággal (együtt megváltoztassák a hangulatot. Urbán Vince párttitkár megbízatása, amelynek becsülettel eleget tett, lejárt Helyette Balázs Mihálynét választották meg-. Tőle várják, hogy jól éljen a tagság bizalmával. Bódis László felszólalásában azt mondotta; ha megbízatása lejár, vegyék át tőle a munkát. Hivatkozott a Nép- szabadság vezércikkére, amelyben egy tsz-elnök részére több türelmet kémek a tagságtól. Szavaiból kiérzett azt szeretné, ha a tagság megértené, hogy ő is csalódott. Sokat akart adni és sajnálja, ha nem sikerült A további útról a közgyűlés dönt majd. Addig azonban minden erővel támogatniuk kell az elnököt, mert személyében önmagukat, a termelőszövetkezetet támogatják. És arra is gondolniuk kell: ők is sok hibát vétettek. Hogy nem okolhatják mindenért Bódis Lászlót. Nem könnyű a tsz helyzete. A külső és belső hajok miatt a járás kisszámú, gyenge termelőszövetkezetei közé tartoznak. Az a harminc forint, amit idén osztanak, nagy haladás 1— a régihez arányítva, de csak az első lépés előre. Most mindannyiuknak becsületes számvetést kell tenniük: építenek-e egymás tudására, termelési tapasztalataira, s még egyszer prófaálkoz- na!k-e? Bármit határoznak, a jövőjükről döntenek. Komáromi Magda Megismertük a föld gázburkát, adatokat szereztünk a bolygóközi térről, felfedtük a Nap és a földi légkör kapcsolatait Az űrkutatás ötéves fejlődése „Eiektro-hébi“ és automata-mintázó Az elmúlt években épült korszerű hibridkukorica-szárító, osztályozó üzemekben a morzsolástól a maggal teli zsákok fémzárolásáig a munkák nagy részét gépesítették. Néhány feladatot azonban eddig még kézi erővel oldottak meg. A 12 nagy hibrid- üzemet az új idényre nemcsak kijavították, hanem újabb munkafolyamatokra terjesztették ki a gépesítést. A legnehezebb feladat eddig a raktárakban a zsákok mozgatása volt. Most a hibridüzemek raktárait futószalagokkal szerelték fel és a MÁV- rakodásoknál jól bevált „elektro-bébiket” szereztek be. Gépesítették a mintavételt is. Amint a zsákok a mérlegről a futószalagra kerülnek, egy automata mintázó kiemel belőlük 6—8 deka magot, s ez a minta lezárt tégelyekben jut a vetőmag-felügyelőségekre. kísérleteit az űrben is a gondolkodó ember személyes részvételével bonyolíthassák le. Ugyanakkor feltétlenül meg kell látnunk — éppen az űrkísérletek tükrében — a korszerű technika fantasztikus arányú fejlődését is, amit jól szemléltetnek a számadatok. Az első szputnyik 83.6 kilogrammos, és az első amerikai Vanguard alig 1,4 kilogrammos súlya ma már szinte nevetségesnek tűnik a Vosztok majdnem öttonnás és a szputnyik 6,5 tonnás súlya mellett. A Nap körül e pillanatban hat mesterséges bolygó kering, a föld körül keringő mesterséges holdak számát pedig szinte mégsem lehet állapítani, mert napról napra változik. Jelenleg is több tucat rója köreit földünk körül, köztük a kilenc szovjet Kozmosz. Jellemző az is, hogy földünktől 36 millió kilométeres távolságig sikerült már rádióösszeköttetést fenntartani a mesterséges égitestekkel. Az irányítástechnika eddigi legnagyobb csúcsteljesítménye pedig a szovjet és az amerikai Venus-rakétáknak a mesterséges holdpályáról való továbbítása, valamint a Vosztok 3. és a Vosztok 4. „űrramdevús" kísérlete. Példátlan az emberi tudomány történetében, hogy tisztán kísérleti céllal megkezdett alkalmazott kutatási, vagy technikai program gyakorlati műszaki hasznosítása öt éven belül valósággá váljék. Az atomenergia esetében például több évtizednek kellett eltelnie, amíg a maghasadás technikai hasznosítására sor kerülhetett. Ma pedig az űrkutatás máris azzal dicsekedhet, hogy az alapvető rakétatechnikai és űrélettan! kérdéseik megoldása után és mellett a gyakorlati híradástechnikai alkalmazások és a meteorológiai kutatás eddig nem réméit arányú .támogatása is lehetségessé vált. Az űrkutatás az emberiség legizgalmasabb, legtöbbet ígérő vállalkozása — fejezte be nyilatkozatát Nagy Ernő. Maradandó hasznát nemcsak a mai, hanem az elkövetkező nemzedékek is élvezni fogják, s a jövendő években olyan új eredményekkel ajándékozza majd meg az emberiséget, amelyek mellett az első öt év káprázatos sikerei is eltörpülnek. (MTI) Az őszi határ Vecsésen Az Ezüstkalász Tsz földjén az óriási kazlak szomszédságában tízvagonos kukoricagórét építenek. Eisen Mihály kőművesmester irányításával a kedvező időben gyorsan készül a „kukoricaszállás” St, , 4-Ä A Zöld Mező Tsz 22 holdjáról vágják a silókukoricát. Mire e kép megjelenik, már a silótartályban pihen a téli takarmány (Gábor Viktor felvételei) Meggyorsult a ceglédi járás termelő/ szövetkezeteiben a szántás és a vetés j Az elmúlt hetekben a ceg- í lédi járás termelőszövetkeze- í teiben is gondot okozott a szá- ; ráz időjárás. Kemény volt a ; föld s emiatt kisebb a trak- 5 torok teljesítménye is. A kö- j zelmúltban mindenütt volt ; eső, gyorsabb és jobb munkát ! végezhetnek a traktorosok. Az ! időjárás segítsége mellett más ! segítség is érkezett — ez is ! a legjobb időben. ! Negyven üzemi munkás ér- ! kezett az Abonyi, a Nagykő- ; rösi és a Ceglédi Gépállo- j másra. Ez negyvennel több (két műszakot jelent. Az új és a régi traktorosok derekasan dolgoznak, s nekik köszönhető, hogy meggyorsult a ceglédi járás szövetkezeti gazdaságaiban a szántás és a vetés. A szántás-vetés mostani üteméből arra következtetnek a járás vezetői, hogy október 20-ra minden őszi vetésű gabonaféle magja a földben lesz. — Tíz szárnyas motorcsónak készült el eddig a dunai hajógyárban külföldi megrendelésre. Az üzem ez idei szárnyas motorcsónak terve ötven darab. nyugdíjba, ha már Késő lesz ... Szeretném magamhoz ölelni ezt a megfáradt munkásnagymamát. De csak eny- nyit mondok gyor- \ san: — S a kisebbeket j ki iskolázza? — Hát azt szeret- j ném — azt kell — és\ már törli a szemét, \ vele a sötét gondola-j tokát. Hiszen bár- \ hogy is van, soká lesz: még végzett diák aj legkisebből. Befelé indulok a \ gyárba. Mire végzek, j már más ül a por-j tán. — Manci néni — Már elment. A\ gyári ünnepségen ja-! talmat kapott, s jel- j vényt is, ha igaz ... j Állok, állok, s né-S zem a kis papírt a í kezemben. A belépőt, j A sors furcsa játéka. í hogy ugyanez lett \ kilépője özvegy í Schoffer Edénének. i Ilyen hát egy kilé- J pő? Legalább elköszön-' hettem volna. ; T. Gy. jj — Hogy is mondjam, lemezeket kell gép hlá tenni. Tíz- tizenkét mázsát egy nap. Kibsit nehéz, ie igen szerettem __El s em tudom képzelni, hogyan lesz odahaza. Huszonhárom év alatt egy napot sem ültem otthon. S még nem késtem egy pillanatot! Mikor jött a front, alig pár napot álltunk. A bunkerén át jártunk a gyárba. — Mi volt a legszebb? — Mi?... Hogy az első sztahanovista lehettem... Mórt meg én vagyok itt az első nyugdíjas.. — Hiába, egyszer ez is eljön. Most egyszerre megtelik ' száraz szeme könnyel, beszéde elakad, s elsírja magát. — Nagyon féltem ettől a naptól'.. . Azt mondták: Manci. Manci! Akkor mész són kezdtem. Az uram elhalt, s három gyerekemet neveltem fel. Most már a három unokának örülök ... A legnagyobb Gábor, 18 éves, most szabadul itt, lakatosnak. A másik tízéves, a Tibiké és egy hatéves kislány... A legnagyobb focizik is. — Kinek á csapatában? — Nem is tudom, hogy hívják az ificsapatot, ahol most játszik ... — Mennyire gondja a nagymamának a három unoka? — A kisfiú teljesen az enyém. Ott született, másutt sose aludt. A kislány most kezdi az iskolát. Az is hozzám vándorol. — Mire emlékszik a huszonhárom évből? — Mindenre! Idejöttem, forrasztónőnek.. Utána szemcsé- zö lettem. = Szemcséző? Ma ötéves a legújatíb emberi tudományág, az űrkutatás, Nagy Ernő gépészmérnök, az MTESZ központi asztronautikai szakosztályának titkára a következőképpen jellemezte ennek az öt esztendős fejlődésnek az eredményeit: Az 1957 október 4-én űtra- kelt első ember alkotta mesterséges hold, a szputnyik I. felbocsátása kétségkívül az alkotó emberi elme eddigi legmerészebb vállalkozása volt. A mesterséges holdak létrehozásában részt vett szovjet és amerikai tudósok egyaránt beszámolnak arról, mennyi bi' zalmatlanságot, hitetlenséget kellett leküzdeniük, amíg a nagyszabású tervet megvalósíthatták. Az első szputnyik legnagyobb jelentőségét tulajdonképpen éppen abban kell látnunk, hogy fényesen igazolta az elgondolások technikai megvalósíthatóságát. Az azóta eltelt öt év alatt a kísérletek egyre újabb és újabb területekre terjedtek ki. Ma már nagyjából világos képünk van a föld légkörének valóságos kiterjedéséről, ve- £?yi összetételéről és egyéb fizikai tulajdonságairól, mint például a benne előforduló, elektromossággal töltött részecskék koncentrációjáról. Felfedezték a földkörüli sugárzási övezeteket és lassanként egységes, átfogó képet kapunk a bolygónkat körülvevő teljes gázburokról. Sikerült megbízható összefüggést találni a napon lezajló és a földi jelenségek között. és így lehetőség nyüt korábban nem remélt előrejós- lások kidolgozására is. A földközeli tér „meghódítása" után sor került a holdnak és a bolygóközi tét hozzánk közeleső szakaszának a vizsgálatára is. Ma már a szovjet Lunyik révén a hold mindkét oldaláról van részletes térképünk, ismerjük hűséges kísérőnk korábban feltáratlan fontos fizikai adatait, a szovjet és amerikai Venus-rakéták segítségével pedig a bolygóközi tér titkainak nyitját is keressük már; Mindezeket az ismereteket a mesterséges holdak nélkül az ember meg sem szerezhette volna, s az űrkutatás eredményeinek elbírálásakor talán éppen ezt kell a leginkább kézzelfogható eredményként elkönyvelni. Az űrélettan rohamos fejlődése, s ennek eredményei az eddigi négy Vosztok-kísérlet, valamint az amerikai Mereu- ry-kísérletek — bebizonyították, megvan a lehetőség arra, hogy a jövő tudományos — Bizony kérem, ez az utolsó ... A néni szomorúan bólogat. Hassan rajzolva, mégis bizonytalan aprólékossággal vezeti rá a nevemet a belépőre. Nem értem, mit panaszol. — Hogy, hogy utolsó? ' — Ez az én utolsó beírásom. Tetszik tudni, holnaptól nyugdíjba megyek. A szeme száraz. Mondják, a kor elviszi a könnyeket. De a szavakat is nehezen ejti, a torka megmegszorul, s van, amikor folytatni sem tudja. Heülök a kis portásfülkében néhány percre, szemben azzal, aki vz, én belépőmet állította ki utoljára. — Itt indult a pá- \ lyája? : 5— Itt hát, a váci j híradástechnikában. í Azt hittem, sose ko- i pok ki innét, s itt \ van. Hiába... — Hány éve? — Huszonhárom. \ De tetszik tudni, keKILÉPŐ
