Pest Megyei Hirlap, 1962. október (6. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-21 / 247. szám
1962. OKTOBER 21, VASÄRNAP «rar »IECYEI '&Ch4md 7 Légi felvételek a Dunakanyarról Egyszerű arány. Önmagában nem sokat mond, de ha mögé helyezünk egy darabkát az életből, a számok nyomban megtelnek erővel, indulatokkal.' A mi esetünkben a 90 azt jelzi, hogy a Váci Finomfonó és Cérnázóigyárban a dolgozók ennyi százaléka tartozik az úgynevezett stabil gárdához, akikre rendszerint számítani lehet. A második szám lényegesen kisebb, százalékos arányban azokat mutatja, akik fegyelmezetlenségükkel, lógással, lazsálással hátráltatják a többiek munkáját. Ügy tűnik, hogy a 90 százalék mellett, a tíz elhanyagolható. Az élet az ellenkezőjét bizonyítja. Miattuk a fonoda júliusban 2—3 százalékkal elmaradt a tervteljesítéssel. A cémázó szeptember vé- gefelé még alig haladt túl a 99 százalékon. Nem kétséges, hogy az év végéig teljesítik az éves tervet, de nem mindegy, hogy mifyen áron? Üzemi nyelven ezt úgy mondják: — majd rávemek egy kicsit. De kik „vernek rá”? Azok. akik egész éven át lelki- ismeretesen dolgoznak, vagyis akik a 90 százalékhoz tartoznak! Egyszer tehát már rosszul jártak a legjobb munkások, amikor mások mulasztásait kell pó- tolniok, de hátrányos helyzetbe kerülnek azáltal is, hogy a nyeregé grés zesedés i alap a kiesések miatt csökken. Az év első negyedének tervtdjesíté- se után még 4,7 napot fizethettek volna, a másodikban már 4,5 napra csökkent a kifizethető nyereségrészesedés, a harmadik negyedben pedig már csak 3,7 nap maradt Azonban még mindig nem ürült ki a becsületesen dolgozó embereket sújtó negatívumok borítéka. Az elmaradással az is együtt jár, hogy drágul a termelés, ami tovább csökkenti a nyereségrészesedést is. Keressük, kutatjuk az okokat. Egy rész megmagyarázható azzal, hogy valamivel drágább alapanyagot kaptak. Objektív oknak tűnik az is, hogy hosszú ideig naponta 50—60 ember maradt távdl munkahelyéről. A távolmaradás oka: betegség. Hosszú ideig valóban sokakat sújtott a járványos megbetegedés. A világ legtermészetesebb dolga, hogy ők nem Nem „csoda" a száz százalékos saját erő Nem sok földművesszövet- | kezet dicsekedhet az országban azzal, hogy gazdálkodását hiteligény bevétel nélkül folytatja. E kevesek köze tartozik Pest megyében a Jász- karajenő és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet, amely Kőröstetétlennel együtt több mint hatezer lakos ellátásáról gondoskodik és 1961. június közepe óta a saját erő aránya forgóeszközökben elérte a száz százalékot, az ál- lóes'zköz-állomány pedig csak azért -marad el néhány százalékkal ettől’ az aránytól, mert még yan egy bérelt épületük. Éz az oly sok földművesszövetkezet számára még csak távolinak tűnő állapot azzal az előnnyel jár, hogy sem az áruforgalom lebonyolításához, sem a hálózatfejlesztéshez nincs szüksége hitelkeretre, mindennemű tevékenységet saját anyagi erőforrásból finanszíroznak. Amíg más szövetkezetek súlyos tízezreket fizetnek kj évente különböző kamatokra — Jászkarajenőn ez mintegy 30 ezer forintra rúgott régebben — itt a szövetkezet részesül kamattérítésben a banktól, forgótőkéjük után. Mi a nyitja ennek a ritka teljesítménynek? — tettük fel a kérdést Kovács Zoltán igazgatósági elnöknek, aki tíz évé egy személyben a szövetkezet ügyvezetője is. — Nem tettünk mi semmi különöst, csak azt, ami a kötelességünk — mondotta. — De nagy ára volt ennek az eredménynek, sok küzdelem, néha késhegyig menő harc és nem utolsósorban áldozatvállalás előzte meg. Kétségtelen, sokféle, néha látszólag jelentéktelennek tűnő tényezőből tevődik össze ez az eredmény. Mindenekelőtt: a vezetés — mind a legszűkebb gazdasági vezetőség, mind pedig a választott vezető testület teljesen egységes volt a kitűzött célért folytatott küzdelemben. Egységesen képviselték ezt az elvet — gyakran a felsőbb irányító szervek egyes képviselői ellenére is, hogy előbb teremtsék meg a gazdasági függetlenség alapját és azután fordítsanak gondot az egységek tetszetős külsejére és berendezésére. Ehhez az elvhez következetesen hűek maradtak, még akkor is, ha néha elmarasztaló bírálattal illették a vezetőséget A legszigorúbb, szinte filléres takarékosságot vezették be az egész hálózatban, még egy-egy seprű vásárlásának szükségességét is külön központilag elbírálták. Hasonlóképpen történt ez a költséggazdálkodás területén általában is. Ebben fontos szerepet játszott az üzemág- vezető ébersége, ahogy figyelemmel kísérte a különböző egységek működését. Ha bebizonyosodott hogy a veszteséges működésnek elháríthatatlan okai vannak. haladéktalanul megszüntették azt az egységet, illetve átalakították. — A részjegyalap 180 ezer forint — mondotta Kovács Zoltán elnök, aki 194b-ban boltvezetőként 1811 forint saját erővel kezdte meg Jászkarajenőn a munkát. Az egy főre eső átlag eléri a 90 forintot. A tagság évente mintegy 20—30 ezer forint értékű társadalmi munkával is támogatja a szövetkezetei. A hálózat dolgozói szintén nagyon áldozatkészek, mind a szövetkezetpolitikai, mind pedig a szakmai feladatok végrehajtásában fáradtságot nem ismerve munkálkodnak. Nyolcvan százalékuk 10—12 éve dolgozik a szövetkezet kötelékében, a zöm itt szerezte meg a szakmai képesítést is, a tanulók közül három azóta boltvezetői munkakört tölt be. Az újabb cél: a korszerűsítés, a csinosítás, az egységek rendbehozása kívüi- belül. Itt is jelentékeny ösz- szeget ■ tudnak megtakarítani azzal, hogy saját javítórészleggel végzik ezeket a munkálatokat, a ktsz-nek ötszörös árat kellene kifizetniük, mint amennyibe így kerül. A jászkarajenőiek példája azt bizonyítja, hogy bátor, kezdeményező és fegyelmezett kollektívával mindenütt elérhető az ilyen gazdasági eredmény. D. K. jártak be a gyárba, amíg meg nem gyógyultak. A baj ott kezdődik, hogy akik ahhoz a bizonyos 10 százalékhoz tartoznak, kihasználva a számukra kedvező helyzetet, ugyancsak gyakran otthon maradtak. Járvány idején valóban nehezebb az ellenőrzés, a szak- szervezetnek mégis jutott ideje, hogy kissé körülnézzen az ilyen „betegek” háza- | táján. Bizony jó néhányat találtak közülük saját földjükön, vagy éppen a vendéglőben. Az is feltűnt, hogy a legtöbben szombaton és hétfőn hiányoztak. Szóvá is tették ezt az orvosnak. akinek ugyancsak kevesebb ideje jut a vizsgálatokra járvány idején. Ellenőriztek, beszéltek az orvossal. Volt is valami haszna ennek, de ahogy mondani szokás; nem hozott gyökeres változást. Ha már a betegségeknél tartunk, azt is el kell mondani, hogy sok a gyárban a kismama és kismamajelölt. Félreértés ne essék, eszünk ágában sincs bántani őket. Azt sem kifogásolja senki, hogy élnek a számukra biztosított jogokkal. Azt azonban szóvá kell tenni, ha egy fiatalasszony, aki technikusi munkakörben, műszerrel, a fonalak szakítószilárdságát méri. s ülve dolgozik, terhességére hivatkozva köny- nyebb beosztást kér. A fegyelemmel sem állnak valami jól egyesek. Nemrég egy fiatal leány egyik idősebb dolgozóval együtt bent járt az igazgatónál. Arra körtéit, hogy a délutáni műszak megkezdése előtt engedjék be őket a fürdőbe, hogy aki altar,. megfürödhessen. Az igazgató higgadtan magyarázta. hogy ebben az esetben a délelőtti műszakból ki jövőknek nem lenne elég a meleg víz, s jobb. ha a jól felszerelt klubszobában várják meg a műszakkezdést Nem így a leány. Egy idő után így szólt az idősebb dolgozóhoz: — gyere, menjünk! Ezzel úgysem jutunk dűlőre! Lám. nem is olyan elhanyagolható ez a tíz százalék. Amellett, hogy rontja az eredményeket, emberileg is elszomorító. Mégis azt mondjuk, hogy elsősorban türelmes nevelőmunkával, felvilágosító szóval mellettük kell állni, hiszen nekik is a 90 százalék között a helyük. Ha a szép szó nem használ, szigorúbban kell fellépni a fegyelmet, a munkaerkölcsöt lazítókkal szemben. Ez azonban nemcsak a vezetők dolga. Ha a dolgozók 90 százaléka van olyan erős, hogy a többi helyett is dolgozzék, akkor ahhoz is legyen erejük, hogy közös erővel lépjenek fel a rendbontókkal szemben. Csecsei Sándomé, Szász Já- nosné, Burjánné, Fábiánné, meg a többiek, akik magukénak tekintik a gyárat eredményeivel és gondjaival együtt, ne csak példaképei legyenek a .többieknek, hanem nevelői, bírálói, sőt, ha szükséges, felelősségre vonói is. Saját érdekük követeli így! Farkas István A Papp-szigct. A háttérben: Szentendre leányfalu, előtérben: Pócsmegyer (MTI foto, Járai felv.) ÖTEZER EYES EMLEKEK Tipikus párizsi ötlet A Szentendre-— pomáz— Békásmegyer háromszögben még rengeteg régészeti titkot tartogat a föld mélyé. Ezen a vidéken, kétségtelenül Buda- kalásztól délre. Békásmegyer és Pünkösdfürdő környékén voltak a legjobbak az őskorban a gazdaságföldrajzi feltételek. Nemcsak bő víz volt itt a halászathoz, vad a vadászathoz, a környező hegyek erdeiben eigen dő fa a házépítéshez és tüzeléshez, hanem az újabb kőkorban, megindult kapás földműveléshez a nagyterje- j delmű és könnyen megművel- | hető talaj is. Ezenkívül igen sokat jelentett a közeli Duna, mint vízi út, a mai Szentendrei-szigeten át, igen alkalmas átkelőhelyével. Ezért hát Békásmegyer és Pünkösdfürdő környékét, mint nemzetközileg számon- tartott, igen fontos és jelentős őskori lelőhelyet már harminc éve ismerik a régészek, de a nagyközönség azért tud lényegesen kevesebbet róla, mint például Aquincumról, a Várhegyről, vagy a Margitszigetről, mint lelőhelyekről, mert az itt több ezer évvel ezelőtt élt népek — életviszonyaiknak megfelelően — nem hagytak hátra a helyszínen fenntartható és megtekinthető települési emlékeket. Egyébként nemcsak Budakalász és Békásmegyer környéke az egyedül jelentős őskori lelőhely Budapesten és környékén. A főváros minden olyan területén, amelynek egykori gazdaságföldrajzi helyzete megfelelő volt az őskori települési feltételeknek, mint például a zuglói dombokon, a Csepel-szigeten — a főváros határán túl is — Lágymányos egy részén, igen gyakran kerülnek elő 3—5000 éves emlékek. Ilyen területnek bizonyult — többek között — a Gellérthegy, ennek lábánál a Tabán és a Várhegy déli nyúlványa is. Kétségkívül a települések zöme a főváros észak-budai határán és azon túl, a szentendrei járásban tömörült. Ezenkívül ennek a területnek a kutatás eredményessége szempont jából kétségtelen előnye az, hogy egyelőre bőven van szabad, beépítetleri része és így módot ad egész települési egységek, vagy több ezer ! esztendős temetők viszonylag i teljes feltárására. Ezért ása- tott az idén a Budapesti Történeti Múzeum minden ősrégésze — dr. Csánk Vera. dr. Gábori Miklós, dr. Nagy László és T. Schreiber Róza — Békásmegyer és Pünkösdfürdő környékén, többnyire már az előző években megkezdett te- í lep- és temetőrészeken, vagy azok közvetlen szomszédságá- [ ban. E'őleg ennek a folyamato- i san egy területre összpontosított feltáró munkának köszönhető a legutóbbi pünkösdfürdői ásatás nagy sikere is, melyet dr. Nagy László, a Budapesti Történeti Múzeum őstörténeti csoportjának vezetője ért el, T. Schreiber Róza közreműködésével. Az 1960-ban leletmentéssel felderített lelőhelyen, a távoli környék és Budapest eddig legnagyobb kiterjedésűnek ! ígérkező őskori temetőjében 1 tavaly és az idén összesen nyolcvankét — huszonöt bronzkori és ötvenkét koravaskori — sír került elő. A változatos és gazdag leletPiere Giraud párizsi városatya követelte, hogy ezentúl vonják meg a hajtási jogosítványt mindazoktól a gépkocsivezetőktől, akik hajtás közben csókolóznak. Egyúttal javasolta, hogy a szerelmes- pároknak nyújtsák át a párizsi parkok és ligetek „teljes hivatalos jegyzékét”, azoknak a kényelmes padoknak a feltüntetésével, amelyek lehetővé teszik a szerelmeskedést a közlekedés veszélyeztetése nélkül. A párizsi városatya javaslatára az adott okot, hogy nemrégen súlyos közlekedési balesetet okozott egy fiatalember, aki autóvezetés közben intenzíven csókolózott. anyagból csak a legkiemelkedőbbeket soroljuk fel itt: időszámításunk előtti második évezred elejéről való bronzkori sírok harangalakú edény- készlete szépmívű poharakkal, tálakkal, s az itt temetkező, íjjal vadászó ismeretlen nép jellegzetes csuklóvédő kő- és csontlemezei. Az időszámítás előtti évezred első századainak koravaskori sírjaiból jelentős mennyiségű és értékes kerámiaanyag jött a napvilágra, s ezek legértékesebbjei: bronzveretekkel díszített urnák, tálak, lábalakú és „szoptató” edények az utóbbiakat a gyermeksírok apró játékedé- nyeinek kíséretében lelték — s ami a legérdekesebb: egy őskori mágus sírjában titokzatos kultikus tárgyak egész garnitúrája: huszonhárom darab ismeretlen rendeltetésű tárgy. Meg kell említeni még a teljesen ép bronzcsészét, a korabeli ötvösművészet valóságos remekét, viszonylag sok bronzékszert, kisebb-nagyobb gombokat, gyűrűket, gyöngygyei díszített fülbevalót, nyak- perecet, dísztűket, borostyánékszert, aranyhuzalra fűzött gyöngysorok maradványait és színarany függőt. A többi, nem jelentéktelen lelet felsorolására nincs elegendő hely. Észak-Buda és a szentendrei járás déli körzete egy igen régi és magasrendű kultúra- sorozat számos lelőhelyét őrzi még a föld alatt, s csak évek kérdése, hogy egész nagyszerűségében kitárulkozzék Közép-Európa egyik legrégibb és legnépesebb településének ma még aránylag meghatározhatatlan története a tudósok és a közönség előtt. Darázs Endre
