Pest Megyei Hirlap, 1962. október (6. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-21 / 247. szám
M»r MEGYEI \fCívkm 1962. OKTOBER 21, VASÄRVAP Művelődés és megélhetés A dömsödi művelődési ház igazgatója — ahogy a megyei tanácson mesélték — bejött a napokban a megyéhez azzal az igazén elismerést érdemlő jószándékú kérdéssel, hogy miképpen segíthetné a művelődési ház legjobban a mezőgazdasági szakoktatást, a gazdasági tennivalók népszerűsítését. S ml több: hogyan adhatna több segítséget a község lakosságának a gazdasági munkához. A tanácskéréssel egyidőben felvetette: mi lenne, ha a művelődési ház kezdeményezné egy gombatermelő szakkör létrehozását? A megyei emberek és a művelődési házigazgatója között aztán érdekes és igen hasznos , beszélgetés zajlott le. Dömsödön gombapince nincs. Gombatermelő szakember szintén nincs. Minek akkor éppen itt kezdeményezni a gómbatermelést? Máshol azonban, ahol a feltételek kedvezőbbek, az érdeklődés nagyobb, s egy ilyen termelési ág sikere eleve biztosítottnak iátszik, semmi akadálya. Dömsödön azonban más kultúrák honosak, sőt. Dömsöd- nek híres kultúrái vannak, amelyek nagyüzemi felvirágoztatása érdekében sokkal többet és hasznosabbat tehet a művelődési ház a maga sajátos eszközeinek latbavetésé- vel. Dömsödön igen nagy lehetőségei vannak az öntözéses zöldségtermelésnek, amelyeket a község termelőszövetkezetei az elkövetkező években az eddigieknél is jobban kiaknáznak. Sokat segíthet a művelődési ház. ha meghívott előadókkal az öntözéses zöldségtermelésről szervez néhány Szentiványi legújabb regényében egy dunántúli község embereinek életével foglalkozik, de ez a község kis híján lehetne az ország bármely községe, -mert Felső- Kajár eseményeiben mint cseppben a tenger, benne foglaltatik a magyar falu elmúlt másfél évtizedének minden sorsdöntő mozzanata. A regény középpontjában a középparas2t Bognár-család, és az agrárproletár Pergel Ferenc áll, akik — mint később kiderül — féltestvérek. Hozzájuk kapcsolódik Rozika rokonszenves alakja és Gerendás Gizella, munkáslányból lett határozott jellemű tanácselnöknő. Szentiványi elvezeti az olvasót a nagygazdák fekete kerítései mögé, ahol rokonházasságból, a föld-földdel kötött házasságából hülye gyerekek születnek, ahol a földért gyilkolnak, s a vagyon miatt a legmegdöbbentőbb tragédiák történnek. Ennek a világnak a fojtogató levegője fudasztja még a felszabadulás után is az embereket, s a kibontakozás buktatókon, szenvedélyeken keresztül vezet. De van kibontakozás, mert az új világ behatolt a fekete kerítések tragédiák- ; tói terhes világába is, s az; emberek nem hajlandóak már ; a régi módon élni még akkor; sem, ha a visszahúzó rokon- j ság kazlakat, szérűket gyúj-; tógát is. Bognár Miklós és családjá- \ nak életútja a magyar közép-; paraszt életútja. Annak aj középparasztnak, akit előbb \ a hibás parasztpolitika a ku- i Iákok sorába vert. majd hosz- \ szú vergődés fi tán, az egye-1 nes úton járó munkások, kommunisták emberi segítségével magára talál a közösségben, ahol kibontakoztathatja alkotó erejét. Szentiványi Kálmán biztos kézzel rajzolja meg mellék- szereplőit is. Élő, hús-vér, s gyűlöletet kiváltó figura a karrierista Simándi tanácselnök, aki az ötvenes évek elején krétával húzza körül íróasztalát: meddig léphet a, kisparaszt, s meddig a kulák. Mint kiderül, a módszert a Bárányt Ferenc: Mint ahogy kóbor eb . . . Mint ahogy kóbor eb fölérez — diinnyögő billentgeti fülét a tisztulás neszére, s bátor csaholni már, halk dünnyögése nő, folyammá zajosul búvópatak-beszéde, úgy véli, hogy a Szó, mely béklyósan legelt — szelídre-vert csikó — korlátozott mezőkön, szédült futásba most az ő kedvére kezd — hát sarkantyút csatol, hogy oldalába bökjön! Hát nem! Csak népemé a jog beszélni bátran, a béklyó-rázta szó csupán neki kezes! Mert jó lovas e nép, nem mohó a futásban, jól tudja: merre tart, milyen vágtába kezd! Szilaj csikószavak, vasakból eliramló gondolat-paripák, ne zabolátlanul száguldjatok tova, tipor mindent a vad ló, de bölcs-vágtájú mén csak bögölyökre fúj, és sárba dobja le a hivatlan lovast, vasérc-patáival tiporja be a rögbe! Légy üdvöz hát szabad futású gondolat, száguldj a pirosán hajnalodó mezőkre. Papp László: ÚJ CSAPÁSON HANGOK Régen jártál erre — szól a nyárfa Ki ez? — kérdi az új kövesút. Itt született, abba a tanyába Én még láttam őt mint kisfiút. Megismersz még? — ballag át a tarlón S kezet nyújt egy régi cimbora. Hogy vagytok? — Csak csendesen. Kapált« Egész nap. Most ballagok haza. ÜJ HÍD Üj hidat kaptál kis-Kőrös A kertészethez rajtad visz az út A palántákat buzgón öntözöd Többet érsz te, mint megannyi kút Vagy isten, ki csak akkor ad esőt Ha kedve tartja... látod, befogott Jól az ember... de megérted őt Szívják vized a gyors kis motorok. ÜJ CSAPÁSON Kiszáradt a kenderáztató már Beomlott az öreg gulyakút. Nem itt iszik és delel a jószág Nem itt vezet már a gyalogút. Üj csapáson ballagnak a népek. Üj remény a cserzett arcokon. Száll fölöttük á pacsirta-ének, Pipacs nyit az árokpartokon. ÖRÖMBE ÜRÖM régi szolgabíró alkalmazta '/, először, s kutyával vigyáz- ^ tatta a regulát. Ez a Simándi ^ töretlen vonalban jut el í járási, majd megyei szervek ^ státuszába, s végül — mi ^ sem természetesebb — az, ^ ellenforradalmárok nagyban- ^ gú társaságában véli jö- í vőjét biztosítani. Meglepő a regény alapos- ^ sága, és hitelessége, amely í, mögött az író rendkívül nagy, ^ s meghökkentően tisztánlátó ^ faluismerete áll. Szentiványi regénye az utóbbi évek í, könyvtermésében az első, ^ amely ilyen jó felkészült-^ séggel, avatott kézzel író- ^ dott falusi témájú regény ^ anélkül, hogy csupán „pa- í rasztregénnyé” válna, ugyan- ? is ez a könyv társadalmi re- í gény a javából. A munka né- j hány kisebb-nagyobb hibája £ közül csupán az Í958-as tsz- ^ szervezés ábrázolását említ- í jük meg: ezt Szentiványi ^ kissé problémamentesen raj- ^ zolja meg, pedig ez a lépés ^ nehezebb volt, mint a rá- következő két esztendő na-^ gyobb ütemű átszervezése, 'j (Szépirodalmi Könyvkiadó) (te) Kisváros — Dániel Kornél rajza Eljátszottam a szerencsémet Édes anyanyelvűnk piros- : betűs ünnepéhez érkeztünk el ; azzal, hogy az Akadémiai Ki- ; adó asztalunkra tette hatalmas vállalkozásának, a Magyar , Nyelv Értelmező Szótárának ; utolsó . kötetét. Gyönyörű, I hiánytpótló munka, igaz örö- • mét leli benne mindenki, aki : szívén viseli anyanyelvűnk | dolgát. Amikor meghirdették a szép ; vállalkozást, az érdeklődők- ■ nek tudomásul kellett ven- i niök, hogy a hat kötetért : egyenként 2C0—200 forintot ; kell adniuk. Az utolsó kötet körül aztán történt valami, ami ürömöt csöppentett őszinte örömünkbe. Megjelent nemrég a nehezen várt hatodik kötet, de csakhamar kisült, hogy a sorozat még mindig csonka. Néhány hét múlva könyvesboltunkban elénk tették a — hetedik kötetet. Gyönge vigaszt jelentett, hogy ezért 200 helyett csak 100 forintot kertek. Nem értjük a dolgot. Kiváltképpen, ha kalkulálgatni kezdünk a szótár terjedelmének adataival. A hét kötet együttvéve 7364 szövegoldalt tartalmaz. Ha ezt hatfelé osztjuk, kiderül, hogy egy-egy kötetre átlag 1280 cldal jutott volna. Az első kötetben 1091 szövegoldal van, a másodikban 1137, a harmadikban már csak 939, a negyedikben viszont 1347, az ötödikben is 1315, ezzel szemben a hatodikban csupán 882 és a pótkötetként kiadott utolsóban, a száz- forintos hetedikben 653. A legvékonyabb, a harmadik kötet 939 oldalas terjedelméhez hozzáadjuk a hatodik és a hetedik kötet terjedelmét, 1535 oldalt és az összeget két kötetre osztjuk, egy-egy kötetre 1237 oldal jutna, tehát lényegesen kevesebb, mint amennyi a legvaskosabb negyedik és ötödik kötetben található. Ezért nem értjük a dolgot, és nem találjuk meg rá a magyarázatot a szótár első kötetében olvasható előszó és a hetedik kötet végén található utószó egybevetésével sem. Az előszó második bekezdése ugyanis így kezdődik: „A hatkötetes Ért. Sz. a nemzetközi értelmező szótári irodalomban .. r stb. A hetedik kötet utószavában pedig így nyilatkozik a szerkesztőség: „A szerkesztőség szándékától eltérően kiadástechnikai okokból vált szükségessé a szótár Sz—Zs betűs anyagának ' két külön kötetben való közzététele.” Szóval „kiadástechnikai okokból.” Ez kicsit rejtélyesen hangzik, semmit sem mondat, de sok mindent gondolhat hozzá a bosszankodó szótárvásárló. A többi között azt is, hogy a vékonyka pótkötet kötési költsége igen nagy summát jelenthetett, és azt is megtakaríthatta volna az Akadémiai Kiadó, ha híven önként vállalt kötelezettségéhez, ugyancsak „kiadástechnikai okokból” hat kötetben adja ki az értelmező szótárt. Magyar László í — ... öblögessen Odol-száj- ( vízzel — fejeztem be ábszo-; lút jóhiszeműen. / — Mondtam már, hogy — abbahagyta. — Az orvos J azt mondta, hogy a gyomor-1 keserű jót tesz az emésztésé- f nek. í — Hogy áll a vörös vérsej-j tekkel? — érdeklődtem szó- % rongva. — Vörösbort nem.kell % innia? í — Azt csak akkor, ha kosz- i tot is kap — jött a megnyug- \ tató válasz. — Ebéd után há- J rom decit. Utána vaíami kis gyümölcs. Nyáron őszibarack, $ vagy csemegeszőlő, télen cit- rom, narancs. — Miért, skorbutja is van? ^ P ukkadj meg! Más elájulna ^ a boldogságtól, ha ilyen £ dolgos bejárónőt kapna po- £ tóm napi százasért, te meg} hülyéskedsz. Vedd tudomásul, } nem is szólok neki. Nem ér-j demled meg! Nyiri Éva í 7 gy utólag átgondolva, talán nem is volt kihívás barátnőm hangjában, de akkor határozottan úgy éreztem. S szent esküt tettem magamban, hogy lefőzöm. Illetve túlfőzöm. Olyan kávét főzök annak az ínyenc bestiának, hogy hat napig dorlotinnal alszik utána! — Fecskét is vegyél neki — oktatott tovább gyanútlan barátnőm, nem is sejtve, hogy gondolatban véres összeesküvést szőttem ellene. — Kalitkával, vagy szabadon — hebegtem értetlenül. — Dobozban! Mindennap elszív egy dobozzal. Persze, a kávé és a cigi akkor is jár, ha tíz forintot kap, koszt nélkül! Meg egy pohár gyomorkeserű, a kávé után. Reggelenként rossz a szájíze és az orvos azt mondta, hogy ... Barátnőm bosszúsan legyintett: — Pont ez izgat? Nem eszi meg — elviszi. Te csak készítsd oda az ennivalót, a többit bízd rá. Megnyugodtam. Így mindjárt más. Mert azt nem vettem volna telkemre, hogy miattam gyomorrontást kapjon az istenadta. Azt hittem, végeztünk, de barátnőm folytatta: — Reggeli előtt feketét szokott inni, mert alacsony a vérnyomása. Az orvosa mondta, hogy éhgyomorra mindennap igyon egy duplát. Erős, rövid duplát. Az enyémet nagyon dicsérte — tette hozzá ellágyult büszkeséggel. — Azt mondta, hogy az összes helyei közül nálam itta a legjobb kávéit S zerettem neked egy bejárónőt! — újságolta diadalmasan a barátnőm. — Mos, vasal, takarít — persze csak géppel. A csütörtökje még szabad. Hozzám pénteken jön; szombaton nem dolgozik. „Tehát szabad szombatos” — villant át gépiesen az agyamon, s óvatosan megkérdeztem: — Mennyit kér? — Tízest óránként, vagy nyolc forintot, koszttal. Reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna. Hat órát vállal, reggel hétkor kezd. Világéletemben zseniális fejszámoló voltam, most is percek alatt kiszámítottam, hogy hét meg hat az tizenhárom, vagyis déli egy órakor fájront. v — De ha délben végez, mikor eszi meg az uzsonnát? — tudakoltam kíváncsisággal elegy tisztelettel az ismeretlen nő tekintélyes étvágya iránt. Vörös » Tibor c.wwwwwww A SZOBOR — Hogy lehet az, hogy j egyetlen szobra sincs? — kér-j dezte Fernandelt, a világhírű, \ francia komikust egyik isme- j rőse. — Hiszen kevésbé is-: mert emberekről is készítenek í szobrot! : J — Csináltak rólam is! — je-í lentette ki Femandel. — Nem látom sehol — né-í zett körül lakásban a látó-: gató. : — Nem hát, mert meget-! tem. Egy hódolóm, egy esi-; nos cukrásznő, csokoládéból és; marcipánból mintázta meg a\ képmásomat így elviselhető\ volt. 5 Táncsics Mária Ki az úr aháznál? | í Nagy sikerrel mutatta be a j Pest megyei Petőfi Színpad % Goldoni: Ki az úr a háznál? íj című színmüvét. Ketten a sze- íj replők közül. í _ ...................... ____________^ C ikkünk cinjének ezt adtuk: ..Művelődés és megélhetés”. Mi köze a kettőnek egymáshoz? Mint látjuk, sok, nagyon sok. Bár a művelődés és a megélhetés ilyen határozott egymás mellé állítása sokakban kellemetlen emlékeket idéz, mert volt idő, amikor a hivatalos kultúrpolitika a kulturális, művelődési tevékenység elé a mindennapi termelő- munka direkt módon történő „segítését” tűzte feladatul. Főleg falun és az üzemekben. A terménybeadást „ösztönző” csasztuskabrigádok módszerét és korát senki sem kívánja vissza, de a művelődés és a megélhetés kérdésének árnyaltabb, kulturáltabb, vonzóbb formában ma is szoros kapcsolatban kell állnia. Hogy mennyire életigény ez. a dömsödi. kezdeményezés mellett bizonyítja például a munkás- és tsz-ak~d,érniük növekvő népszerűsége, s a mezőgazdasági szakmunkásképző ezüstkalászos tanfolyamok ugrásszerű térhódítása. A míivftiödési házaknak legalább olyan fontos kérdésként kell kezelniük a megélhetést, a szakmai tudás növelését segítő ismeretterjesztést, tanfolyamszervezést, szakköralakítást, mint a műkedvelő művészeti együttesek munkáját, vagy a kikapcsolódást célzó szórakoztatást. Az élet egyre nagyobb követelmények elé állítja az embereket falun és városon egyaránt. Műveltebbnek, tájéko- zottabbnak, felvilágosultnak, s szakmailag jól felkészültnek kell lenniük az embereknek ahhoz, hogy a rohamtempóban fejlődő élettel, igényekkel .lépést tudjanak-tartani. S ebben éppen a művelődési háznak kell a legtöbb segítséget nyújtania. Mert lehet-e más feladata a jól működő művelődési háznak, mint az, hogy az életben váló helytálláshoz műveltségi és szakmai fegyverzetet adjon? A művelődési ház csak így segítheti a jövő: formálását, csak így, az igé-i nyék és követelmények maxi-i mális figyelembevételével, sí nem valami megfoghatatlan, i fellegekben járó, öncélú „tisz-; ta kultúra” produkálásával,; amely ugyan hasznos és élve-; zetes lehet egy szűk körnek,: de nem a lakosság egészé-; nek!.., : tm : KÖNYVESPOLC Szentiványi Kálmán: Fekete kerítések mögött előadást, vagy az ezüstkalászos tanfolyam munkáját segíti, esetleg bekapcsolódik a mezőgazdasági tanulók képzésébe, mint tette ezt az elmúlt években például a tápiószent- mártoni művelődési ház, amely végül is egy mezőgazdasági tanulóképző szakiskola alapjait vetette meg eredményes agitációs munkájával és konkrét közreműködésével. Ugyancsak sokat segíthet, a rendszeres kiállítások, tér- mékbemutatók szervezése. Nem érdektelen ' a zöldséggyümölcstermelő vidékeken behatóbban foglalkozni, természetesen szakemberek igénybevételével, az osztályozás és csomagolás technikájával sem. Mű is j'ónetű és sok évvel ezelőtt is híres volt a dömsödi kadarka, amely ma már viszonylag kevesebb helyen, s főleg csak kis parcellákban található tiszta telepítésben. A termelőszövetkezetek a most sorra kerülő nagyarányú szőlő- és gyümölcstelepítési akcióban bizonyára gondolnak is erre. De gondolhat rá a művelődési ház vezetősége is. A maga eszközeivel sokat segíthet, ráirányíthatja a közfigyelmet a szőlökultúra fellendítésére, s itt is sokat tehet a szakemberképzésben, ha összevonja a legjobb, legaktívabb szőlőtermelő szakembereket, szakkört alakít, gondoskodik továbbképzésükről. Ez a néhány példa is jelzi, hogy a művelődési ház nagy segítséget adhat a község nindennapi feladatainak elvégzéséhez, de ezen tűi a jövő formálásához.
