Pest Megyei Hirlap, 1962. október (6. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-14 / 241. szám
196t. OKTOBER 14, VASÄRNAP nur UtCYEl í&Círlttp A patkolókovács kapok én most ide embert? — kérdezte csendben az agro- n ómus. Alit köztük egy suttyó legényr. Papp Pista. Az is megszólalt: — Talán Kiss Jóska bácsi, a tanító elvállalná. — Bolondokat beszélsz gyerek! — Miért? Apja kovács -volt, nála megtanulta gyerekkorában a mesterséget. — De most itthon sincs! Nyaral a gyerekekkel a Bakonyban! — válaszolták többen is. A legény nem hagyta any- nyiban: —- Táviratozzunk neki, hogy szükség van rá! — Jól van, de ha hazajön, te mész a lakására! ; — Rendben van — vállalta • a szerepet a fiatal fogatos. \ a tanító megkapta a táv- ; zX iratot, hazajött. Éppen ! ebédjét fogyasztotta, mikor \ megjelent nála a legény, meg ! két idősebb társa. Illően kö- í szöntek, kalapjukat szoron- l galták. mert bosszantotta ! őket, hogy éppen ebéd alatt g állítottak be, még elronthat- j fák az egészet, í A tanító látta, hogy szo- I ^ rong a három ember, hát ^ megkérdezte, mi újság? — Baj — felelte Papp Pis- % ta. — Itthagyott a tsz ko- ^ vácsa, a ' lovak lesántultak. ^ Arra gondoltunk, hátha elv állj lalná nyárra a kovácsmes- <2 térségét a tanító úr! £ A tanító elmosolyodott. Be- Jí lépett a felesége is, aki min- ^ dent hallott. Ismeri már ő $ is az ura „hivatalait” a fokukban, csak^az idén tényleg % a Balatonra készültek, így ^ hát a legrosszabbkor jött a ^ küldöttség. ^ — Hallod ezt fiacskám! — gí szól a tanító g feleségéhez. í — Hallom, hallom — vála- ^ szol csendesen, lehangoltan. gg Az emberek az asszony ar- g; cáról látják, hogy veszély- á ben az ügy. % A tanítóhoz fordulnak. í — Tanító úr! Akkor mit Holnaptól Budakeszin játsszák a Pillantás a hídról című olasz—francia filmet. Főszerepben: Carol Lawrence es Raf Valloné Vivi Bach a Megálló című új filmben Közönség - törzsközönség g Közelmúltban érdekes gon- ; dolatot vetett fel baráti beszélgetés közben Kovács Sán- gdor pedagógus, a váci Bátho- gry utcai általános iskola ta- gnára. Elmondotta, hogy váró- fsukban egyre több az érdekes, g tartalmas kulturális esemény, g amely amellett hogy szórakoz- ^tat, nevel is. Véleménye sze- í rint azonban ezeknek a rendezvényeknek — bár érdeklődő látszólag szép számmal van f— nincs meg mindig a jelen- g tőségéhez és mi több, jellegé- f bez arányló közönsége. 'j A hiba gyökerét abban látója, hogy az irodalmi estektől g a képzőművészeti kiállításig ^valamennyi eseményre jórészt í egysíkú, általános meghívás j történik, ^ Érdemes lenne Kovács Sán- fj dór észrevételét megvitatni, ff éspedig két fő kérdésre bontóvá a megjegyzést. Egyik: lc- ghetne-e meghívóinkat, plakát- íjainkat, általában közönségto- í borzó propagandánkat hatáso- í sabbá, személyhez szó lobbá, í ösztönzőbbé tenni? Másik: g megtetliink-e mindent azért, í hogy egy-egy művészeti ág, a ^kulturális rendezvények egy- g egy fajtájához kialakítsuk a gg törzsközönséget? Az állandó í érdeklődök, az állandó törzs- í közönség masunkhoz vonzása í ugyanis közvetlenebbé, haté- í konyábbá t-enné a művelődési g ház, vagy bármely más mn- g velőd ősi Intézmény munkáját, í másrészt az állandó és rend- í szeres érdeklődőnek már köny- í nyebb a következő lépést j megtenni, amely a művelödé- í si ház szakköréhez, vagy klubjához vezet. (te) morajunk ott a többieknek' p — Asszony, akkor mi le- g gyen?! í — Menj csak, segíts! Nem győzték a hálálkodást g a fogatosok. g A tanító meg felvette bar- g kácsruháját, s indult velük. g Izzott a kovácstűz, reszel- g te a beteg patákat a tanító, g Két segítője is akadt a va- g saláshoz. Az agronómus nap- g jában többször is benézett g a műhelybe, hogy végzi dől- g gát az új kovács?... „Huszá- g ros”, tanító úr! — mondták g neki a fogatosok — „huszá- g ros”! Maradjon itt kovács- g nak, jobban keres, mint a g pedagógiával! Jót nevettek, g A tanító abban lelte örömét, g amint a frissen vasalt lovak g viháncoltak. Némelyik még: vissza is kacsintott rá... : Eljött az utolsó nap. Év- ; nyitóra kellett mennie. El- g húzódott ezen a napon is a ; munkája. Mikor haza indult ; a tsz-ből, az utca tele volt; szülőkkel, gyerekekkel. — No Kiss Jóska. most g fuccs a tekintélynek! Ahogy összetalálkozik tanít- \ ványaival, azok bizony hol \ lehajoltak új cipőjük fű-! zőit igazítani, hol krákog- ! tak zavarukban, mert hogy! köszönhetnek most egy na-: gyot tanítójuknak, mikor ők \ parádéban vannak, a neve- : lőjük meg csupa olaj! M a már újra tanít. De ha \ a tanterem előtt elko- ; cognak a szövetkezet fogatai. ; kinéz az ablakon, vajon a ; lovaknak milyen a járásuk? \ Galgóczy Imre RIÓI ÉJSZAKÁK A Revű Színpad műsora jegyet vált. Ám, amikor véget ér a műsor, csalódott arccal, bosszankodva távozik. S joggal. Hogy miért? A Revü Színpad műsorának csak a címe új. A többit — látta már a Nagyérdemű. Ha nem is így, egy műsorba ötvözve, de látta. Részint ugyanezen a színpadon, az elmúlt színházi évad végén — csak akkor éppen Halló nagyvilág! volt a címe (s ez teszi ki a jelenlegi műsor több mint kétharmadát!); részint a Fővárosi Nagycirkuszban, csakhogy ott nem Riói éjszakák, hanem Brasiliana volt a műsor címe. Nos, most összevonták a két produkció legsikerültebb számait (s ez nem baj, mert a közönség kiváncsi lehet másodszor is valamilyen műsorra, ha jó — bizonyság erre a Párizsi jégrevü!). A baj ott kezdődik, hogy mindez nem derül ki az öles plakátokról (csupán annyi, hogy a műsor keretében részleteket mutat-• í nak be a Halló nagyvilágból) : s a közönség úgy veszi meg a i színházjegyét, hogy új műsort | lát a pénzéért. A műsorról csak annyit (hl- j szén írtunk mindkettőről an- j nak idején külön-külön): : mindössze két száma jelent ; maradéktalan élményt a kö- \ zönsésnek. Az egyik: Feleki j Kamill kitűnő játéka a Tánciskola című képben: a másik: : a Brasiliana-együttes (amely i természetesen sokkal kisebb ! szereplőgárdát vonultat fel, I mint annak idején a Fővárosi ; Nagycirkuszban! új énekesé- ; nek, a néger Filho Claudio ; Manuel-nek énekszámai. — P — »\\\\\\\\\\\\\\\V * * Kole meg se moccant! Csak a í legyek zúgtak fel jobban, s; kissé feljebb szálltak. Muncse ; apó megijedt. Nem csoda, hi- { szén fogalma sincs arról, mit; játszunk! Reszkető kezekkel; hadonászni és kiáltozni kéz-; dett: f — Hé, emberek! Hé! No tessék, most már embe-j rekért kiabál! Vége a szép já'f téknak, egészen elrontja! Az; öregember pedig újból elbő-; dűlt: í — Nincs senki errefelé, em-j berek?! Hé, emberek! Mi csak hallgattunk, lapul-! tunk. Kole kinyitotta a sze- í mét. de mintha az is olyan í sárga lett volna, akár az ar-! ca. Az állóra egy kis hab; cseppent, a szája pedig —; szürke, sőt, egészen szederjes,; s úgy mozgott, mint a pontyé,; amit a halastóban fogtak. S; egyetlen hang ki nem jött a j száján. Az öregtől ijedt meg. < vagy tán a nap vette el env-! nyíre az erejét? S megint le-i hunyta a szemét. MUPCSe 3pÓ tenyerével meg-: törölte a száját, karjára kapta i Ko’ét, aztán a falu felé futott i vele: a legyek nagy rajban kö-i vették. Alighogy az öreg az el-i ső házak mögött eltűnt, mii szanaszét rebbentünk, s ki i merre látott, hazaszaladtunk. Anyám a kertben gyomlált, s nem vett észre, aoám meg a pajtában horkolt. Nagy volt a csend. Esyszercsak rettentő jajveszékelés hal'atszott Ko- leék háza felől. Nem lehetett tisztán hallani, mit kiabálnak, mert a ház elég messze van, de ha Kole megmondotta, kivel látszott, akkor verés lesz a dologból. Apám horkol, anyám Dedig es3k Dofonoka* tud lekenni ... Bajos doloc! lev hát kaptam magam, belebújtam az ágvba. s úgv tettem. mintha aludnék. A szobában meglehetősen hűvös volt.; rózsaillat és a felmosott padló; szaga terjengett, mee aztán | bele is fáradtam a játékba és j hamarosan mély álomba me-1 rüHem. A játék mindig nagyon ki-1 fáraszt. Csuka Zoltán fordítása Jokora plakátok s hangzatos cím — Riói éjszakák — csábítja a közönséget a Revű Színpad műsorára. Gondolná |az ember, hogy kellemes két ; órában lesz majd része, s ezért Kole kezét, lábát, azok a buta tyúkok megint kodácsolni kezdtek — bőgés, cigánykerék. az ember alig tudja elviselni! Mintha igazán meghalt volna Kole. Letettük a gödörbe, s nekiláttunk a te- melésnek. Igen ám, de mit tesz isten, egyszer csak a halastó felöl Muncse apó bukkant fel a mezőn, biztosan elfogyott a cigarettája, vagy tán azért, mert vasárnap volt és pihenést engedélyezett magának. El kellett bújnunk, nehogy meglásson ben- nünet. mert Kole titokban lépett meg hazulról s még jól eláztathat minket ez a mérges öregember. Kiástuk hát a gödörből Kőiét, de az továbbra is az agyonvert nyulat játszotta. — Állj már fel, te ostoba! — taszítottam oldalba. — Muncse apó jön! Kole meg se moccant. — No gyerünk már! — löktem még egyet rajta. — Föltámadhatsz! — adta ki az engedélyt Irinka. De Kole ugyancsak jól játszotta a holtat — lélegzetet se vett, meg se moccant, olyan sárga volt, mint az érett bű- zakalász. Csak feküdt, mintha igazán megfulladt volna. S mivel a halastó őre már egészen közel jutott, még pár lépés és meglát bennünket, mindannyian az istálló mögé futottunk és elbújtunk. Muncse apó meg egyenesen feléje tartott, észrevette Kőiét, csodálkozva megrezzent, aztán odafutott a gyerekhez, kiáltott neki valamit, jól megrázta, de tén rettentő mód elgondolkodott, Toso meg ugyancsak el- pityeredett, majd bőgni kezdett. mintha valaki vemé. Körülötte valamennyien siratni kezdtük Kőiét, arról is megfeledkeztünk, hogy csak játszunk, úgy üvöltöztünk, hogy majd bele szakadtunk, isten tudja, micsoda egetverő bőgést csaptunk. Annyira belemelegedtünk a játékba. Egy idő múlva Irinka nagyot sóhajtott, elhallgatott és mély hangon megszólalt: — Most pedig gyerünk, temessük el szegényt. No jó, de előbb ásóért kellett menni, így hát Guckó elszaladt, mi pedig vártunk rá egy kicsit. Megint a fal mellé kuporodtunk az árnyékba, csak Kole maradt az égető napon, nyakig fűvel borítva. Mi letöröltük köny- nyeinket, kifújtuk orrunkat és nekiláttunk, hogy lecsillapodjunk. A trágyadomb felől pedig, a jó ég tudja, miért, a testes legyek, amelyek úgy nagy legyek szálltak oda, azok zúgnak, mint fonál az orsón, de kissé mélyebben, azt is mondhatnám, mint valami repülőgép, s a szárnyuk csak úgy ragyog. Eleinte csak egyenként szálltak Koléhoz. de nemsokára egész felhonyi érkezett s egyre ott keringett Kole körül, sőt lassanként le is ereszkedtek rá. Bamba volt a legbánatosabb, s így szólta — Kole, gyere te is, pihenj egy kicsit, aztán majd folytatjuk. De Kole ott maradt fekve, még csak meg se moccant. Csak egy kicsit nyitotta ki a szemét, felpillantott az égre, aztán megint . lehűnyta. Egy idő múlva megmozdult kissé, minden bizonnyal valami tövis szúrta s nem bírta mozdulatlanul megállni. De különben derekasan tűrte a dolgot. Felkeltem s ledobtam róla a szamárkórót. hogy ne piszkálja. Gucko egy ásóval tért visz- sza, mire sorjában ásni kezdtünk. Egy kis gödröt ástunk s botokból keresztet is tá- koltunk össze. Megfogtuk — Orvost! Miért nem jön már az az orvos! Irinka kijelentette, hogy a helyzet nagyon súlyos, ha a vízbefúlt nem tér eszméletre, nagy baj lesz, most egy másik fogjon hozzá a mesterséges légzés alkalmazásához. Guca nekilátott, ö mindig tolakszik. Átengedtem neki Kole karjait, visizont én a lábait fogtam meg. Micsoda érdekes játék kerekedett! Egy- kettő, egy-kettő, aztán Irinka egyszer csak azt mondta: „Elég!” Ugyancsak beleizzadtam. de Kolet kellett látni: csurom víz volt! A nap a hasára sütött s az csak úgy gőzölgött. mintha a köldöke tűzön fortyogó fazék lett volna. — Ti most menjetek virágokért — mondotta Irinka —, én pedig Lilével elsiratom a halottat. Futásnak eredtünk, hogy virágokat hozzunk. Virág ugyan nem volt az istálló közelében, de meglehetősen sok füvet szedtünk, egy kis búzát is, meg pipacs is akadt s egy szál margaréta. Egy szamárkórót is kitéptem, s ahogy Koléra dobtam, a fiú kinyitotta a szemét, de egy szót sem szólt. Teleszórtuk fűvel, meg pipaccsal, a Isislányok meg ügy visítoztak, mint a malacok. Legjobban Irinka visított. — Oj jaj jaj jaj! — kiáltozta Irinka —, Koleee, kicsi Koleee! Magába fogad a fekete föld!... Jaj jaj, Koleee! S miközben a hajához kapott és a hajfonatait kibontotta, valóságos cigánykereket vetett s hogy az igazat megvalljam, kissé félelmetesnek látszott. Liljana pedig, amilyen ostoba tyúk, csak kárált hozzá, s láttam, hogy ő is igyekezett cigánykereket vetni, de igazán nem tudott úgy. mint Irinka. Inkább csak nyüszített: — Koleee. . .eee, jaj, mééért i mentél el. eeee-oooo... ! Bambának meg kivörösödtek a szemei... Guckó szinegyütt tért vissza. Édesapja és anyja is aludt, s meglógott anélkül, hogy észrevették volna. Így még jobb! Legalább nem kellett kunyerálnia. Kole nagyon megörvendett, hogy velünk játszhat, mert borzasztóan szeretett volna játszani. Csak olyan játékot eszeljünk ki, amelyben nem kell futni. Mikor megmondtuk neki, hogy csak feküdnie kell és a szemét behunynia, tüstént beleegyezett. Irinka nagybuzgón rendelkezett. A földre egy nagykort rajzolt. Kole hanyatt feküdt mellé, s Irinka a mellén keresztbe tette a kezeit. A kör volt a halastó. Aztán fölkelt, mert le kellett vetnie az ingét, meg a nadrágját, amúgy alsónadrágban kellett maradnia, akárcsak az agronómusnak. Ezután megint lefeküdt, de a hasa rettentően sárga volt és sehogy sem volt felfúvódva, a köldöke pedig egészen kicsiny. S a bordáit meg lehetett számolni. Hej. nagyon sovány kis gyerek volt ez a Kole! — Tehát, te a vízbe fulladtál — mondta Irinka. — Meg ne moccanj. Gligor most mesterséges légzést hajt végre rajtad, hogy magadhoz térj. De te meg se moccanj! Gligor én vagyok. Gligor Sztanacskov, Sztanacsko bácsi a téesz anyagbeszerzőjének fia. Megragadtam Kole karjait, s ide-oda hol kihúztam, hol visszalöktem őket, magamhoz rántottam, aztán visszanyomtam a mellére. Ide-oda, majd szétrepsztettem a bordáit. Kole ugyancsak beleizzadt, de összeszorította a szemét, száját, nagyokat nyögött, mert nem ért a játékhoz; a halottak nem nyögnek. Viszont nyögnie kellett, hiszen levegő jött ki belőle. — Most pedig — mondta Irinka —, ti sürgölődtök-for- golódtok, mert a vízbe fúlt nem tér magához. És kiabáltok: orvost, orvost, de hát mért nem jön az az orvos!... A többiek sürögni-forogni kezdtek, jobbra is. balra is két-három lépést tettek, s közben kiabáltak: a szigetújfalui tsz kovácsol műhelye előtt négy fogat is állt. A lovak álmosan lógatták fejüket a nagy melegben. — Intézkedni kell, agronómus elvtárs! Ha már azt a gyalázatot megcsinálta velünk Mikula, a kovács, hogy a nagy dologidőben elhagyta a tsz-t, akár ideiglenesen is, de sürgősen hozzunk valakit. aki ért a vasaláshoz. Vagyunk többen, akik segítünk. Csak szakembert hozzanak. A lovak már lesántultak! A termés betakarítása is veszélyben! Mindezt Tóth Sándor, a legidősebb fogatos mondta el. — Ezt én is tudom, de hol — Végül, de nem utolsósor-; ban, szólni kell arról is, hogy; a megyei tanács vezetőd kép-; zöművészeti pályázatot szándé-; koznak meghirdetni a megye- \ ben élő hivatásos művészek; számára. A pályázat témája:; mai életünk ábrázolása a ben-; ne élő és azt építő kortárs; szemével, korszerű eszközök- j kel. A tervezet szerint az első; díj 7000,—, a második 5000,—, \ a harmadik pedig 3000,— fo-j ránt. A pályázat elbírálását aí Képzőművészeti Alap mellett: működő képzőművészeti zsűri! végezné. A pályázattervezet! rövidesen a megyei tanács j végrehajtó bizottsága elé ke-; rül, s nagyon bízunk abban,: hogy meghirdetésének semmi j akadálya nem lesz. A közelmúltban megkezdődött új kulturális évad keretein belül az idén is sor kerül valamennyi művészeti szakágban a kulturális Szemle nemes vetélkedőire. Mi több, az idei évad több érdekességet, újdonságot is kínál. Erről beszélgettünk Dániel Kornéllal, a megyei képzőművészeti stúdió vezetőjével — Tavaly a kulturális szemlében a képzőművészet kedvelői közül csak azok vehettek részt, akik valamelyik szakkör tagjaként grafikával, festménnyel jelentkeztek. Az amatőr képzőművészek számára természetesen az idén is pályázatot hirdetünk, méghozzá sokkal értékesebb díjakkal, mint tettük eddig. Az első két pályamű alkotója két-két hetes beutalást nyer a Népműve-; lési Intézet tokaji művésztele-; pére. A harmadik helyezett ju-; talma egy teljes olajfesték-! készlet. — A vetélkedésnek ez a for- ; mája azonban már az elmúlt; esztendőkben is megvolt.; Most szeretnénk bővíteni a; kört és a kulturális szemle; vetélkedőibe bevonni azokat; is, akik nem rajzolnak vagy; festenek, de szeretik a képző-; művészetet. Ezek számára ér- í dekes rejtvénypályázat indul! az idei kulturális szemle kere-! tében. A rejtvénypályázat so-! rán — a tervek szerint — húsz: világhírű művész alkotásának: reprodukcióját közöljük a Pest: megyei Hírlapban. A megfej-: tőiknek a szerzők nevét és a í közölt mű címét kell bekül- i deniök. Azok között, akik va- i lamennyi alkotást megfejtik, i három értékes festményt sor-: solunk ki. Sokat várunk ettől; a pályázattól, de mindenekelőtt azt, hogy minél több emberrel megkedveltessük és megszerettessük, ugyanakkor; megismertessük a képzőművé- i szét kincseit. — Tervezzük azt is, hogy a j Ki mit gyűjt keretében meg-: szerettessük minél több em-; berrel a reprodukciógyűjtést.; Érdekes tervek a képzőművészeti élet fellendítésére j