Pest Megyei Hirlap, 1962. október (6. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-13 / 240. szám

rt st HICl 'sJűrlap 1962. OKTÓBER 13, SZOMBAT Csontvázakra lelte tatarozók Megfiatalodik a háromszáz esztendős épület — Központi fűtést kap a megyei tanácsháza A látogatónak, aki a megyei tanácsházá.n a művelődésügyi osztály folyosóján várakozva unalmában kitekint valame­lyik ablakon, megakad a sze­me egy domborművű falitáb­lán, A tábla a Vármegyeház utca szemközti épületének homlokzatát ékesíti, de a szűk utcácska gyér számú járókelői bajosan fedezhetik fel, mert lentről valahogy nincs rálátás hozzá. A domborművön külön­ben egy tarkatollú páva lát­ható, amint büszkén foglal he­lyet egy ósdi, komor épület tetején. Alatta pedig a pati­nás idézet: „Fölszállott a pá­va a vármegye-házra”. Viha­ros-véres századunk elején Ady Endre fenséges verse ci­zellálta ezt az ősrégi népdal- sort a magyar irodalomba és ha hitte is, de talán mégsem vette bizonyosra akkortájt, hogy azóta értelmet kaptak az új ipagyar igék, a napszédítő tollak pedig a sok szegény legénynek meghozták a szaba­dulást. A látogató később hátra té­ved, a harmadik udvarba, ahonnan a kapu a Semmel­weis utcára nyílna, ha nem tartanák örökké zárva. Itt is­mét hatalmába kerít az imén­ti páva-kép hangulata. Az ud­varon hatalmas gödör, a mé­lyen az öles alapfalak legalja látszik. A földet belőle — gro­teszk ellentétként — villa­mos energiával hajtott transz­portőr szalagja hordja föl és halmozza tekintélyes kupac­ba. A kupac mellett olykor egy-egy soktonnás teherautó áll meg, fürge kezek arra la­pátolják a földet. Ha megtelik a kocsi, nyögve terhe alatt megindul ismeretlen célja fe­lé. — Készül a megyei tanács­ház központi fűtése — mondja Letfusz József, a Váci Építő­ipari Vállalat művezetője, aki az itt folyó nagyszabású tata- rozási és átalakítási munká­latokat irányítja. Az ódon valamikori várme­A vármegyének ez ódon fa­lai nyögték a nagy szultánok világverő hadait, de Buda és Pest felszabadítását is az ide­gen járom alól 1686-ban! Tehát 1686-ban már állt ez az épület, a mai me­gyei tanácsháza őse. A Város­ház utcai épületrész sokkal fiatalabb, alig — százhúsz éves. 1838 és 1841 között épí­tette Zitterbarth Mátyás. Az öreg falak sok titkot rej­tegetnek még mindig, pedig már eddig is sokat elárultak titkaikból. A most folyó mun­kálatok során az alapfalak alatt igen sok emberi és álla­ti csontvázat, koponyákat ta­láltak. A leletről azonnal ér­tesítették a Nemzeti Múzeum régészeti osztályát, amelynek egyik munkatársa a helyszí­nen vizsgálta meg a csonto­kat. Megállapította, hogy ré­gészeti szempontból az em­beri csontvázaltnak nincs je­lentőségük, mert aránylag egész fiatalok, nem lehetnek négyszáz évesnél idősebbek. A megyeháza helyén volt száza­dokkal ezelőtt a régi váci úti temető széle. Valószínűleg a nincstelen sze­gényeket, az öngyilkosokat és a kivégzett gonosztevőket hán­tolták itt el, a temető árká­ban. Ezért nem került elő a csontokkal együtt valami mel­léklet is: koporsómiaradvány, ruhafoszlány, ékszer, miegyéb. Az állati csontok érdekesebb­nek látszanak, de jelentőségü­ket a tüzetesebb vizsgálat fog­ja tisztázni. Titokzatos csontvázakra bukkantak az udvari gödör kiásása közben is, bár ezek egészen frissek és alig egy mé­ternyi mélységben feküdtek a főid színe alatt, egy mésszel kiöntött széles tömegsírban. Legalább tíz-tizenkét emberi csontváz. Melléklet itt sem volt, amiből az következik, hogy teljesen meztelenül ke­rültek a föld alá. A szakértők Készül a központi fűtés salakpincéje a megyeháza udvarán háromszáz éves gyeháza háromrészes épület­tömbjében, amely a Városház utca, a Vármegyeház utca, a Vitkovics Mihály utca és a Semmelweis utca között terül el, már eddig is volt némi köz­ponti fűtés, de mindössze ti­zenhat helyiségre terjedt ki. Most megcsinálják az egész épülettömbre szóló központi fűtést, amely a hideg évsza­kokban több mint kétszáz he­lyiségbe juttatja el melegét. Az öles falak alá kerül a vastag betonrétegre alapozott kazánház, melléje a kémény, az udvar alá pedig a salaktá­roló. Az egyik falon márványLábla hirdeti az épület tekintélyes korát. Ez olvasható rajta: szerint a második világháború áldozatai lehettek, talán az ostrom idején pusztultak el, valamelyik bombatámadás al­kalmával. A megyeháza udva­rán ásott tömegsírt ideiglenes megoldásnak szánták. De az­tán teljesen megfeledkeztek róla. Az épület koráról árulkodó márványtáblával szemben a másik falon is van egy, de sokkal kisebb márványtábla. Csak ennyi olvasható rajta: „1945. január 1-én becsapott lövedék”. Alatta köralakú nyílás a fal­ban, a mélyében látható a ne­vezetes, de föl nem robbant gránát vége, a háború egyik komor emléke. Komor emlék, pedig a néhány méternyire talált sír halottait nem ez gyilkolta meg. Lehet, hogy egy másik gránát, vagy bomba, de annak már nincsen látható .nyoma a vas­kos falakon. Ha lenne, rövide­sen az is eltűnne, hiszen a fa­lak elé szerkesztett állványok azt jelentik, hogy tatarozzák az épület belső homlokzatát. Va­kolatáról tehát eltűnnek a folytonossági hiányok és az új festékréteg fiatallá kendőzi a háromszáz esztendős műemlé­ket. Magyar László Rendőrségi krónika ELLOPTA a száradó fehér­neműt Törökbálinton ismeret­len tettes dr. Somogyváriék udvarából szerdára virradó éj­szaka. A kár több mint ezer forint. A nyomozás megindult. TŰZ ZSÁMBÉKON. Csütör­tök délben fálegy tájt tűz tá­madt Zsámbékon a Vízimalom dűlőben. Leégett, hatszáz má­zsa őrizetlenül hagyott őszi- árpa-szalma. a kár meghaladja a huszonötezer forintot. A fe­lelősség megállapítására vizs­gálat indult. — Ezekben a napokban ké­szülnek a járási művelődési házakban az őszi-téli időszak részletes kulturális terved. Az öles alapfalak alól emberi napfényre csontvázak kerültek ÖTÖDSZÖR KERÜL A BÍRÓSÁG ELÉ Büntetőtanácsaink az ítéle­tek kiszabásánál minden esetben hangsúlyozzák annak nevelőszándékát. Ügy a pénz­bírságoknál, mint a kisebb- nagyobb' szabadságvesztések­nél az a cél, hogy a tettes belássa ballépését és a bün­tetés kitöltése után dolgos, hasznos tagja legyen a társa­dalomnak. Ezek a következtetések sajnos, nem általános érvé­nyűek. Vannak visszaeső bűnözők, akik újból és új­ból megkísérlik, hogy ártsa­nak valamilyen módon em­bertársaiknak. így történt ez Németvölgyi István 31 éves kismarosi lakos eseté­ben is. Németvölgyi műszerésznek tanult. A szakma elsajátítása után jól kereső, megbecsült szakmunkás lehetett volna belőle, ha nem lép a bűnö­zés útjára. Már 21 éves korában köz- veszélyes munkakerülé- sért elítélték négy hó­napra. 1955-ben társadalmi tulajdon sérelmére követett el sik­kasztást. Egy évet töltött börtönben, utána ismét lo­pott, csalt, sikkasztott. Tet- tenérték, ismét elítélték. Legutóbbi három évi és ki­lenc hónapi büntetésének le­töltése után ez év júliusá­nak végén szabadult ki. Két­ezer forint készpénzt is ka­pott, mert a börtönben dol­gozott. Kormányrendelet alap­ján vele szemben sem alkal­maztak hátrányos megkü­lönböztetést és így már augusztus 6-án el is helyez­kedhetett az Egyesült Izzó váci képcsőgyárában. Mű­szerész szakmájában alkal­mazták, nyolcforintos óra­bérrel. Tőle függött tehát, hogy felejtve a múltat, mun­kájával bizonyítsa be, be­csületes emberként akar élni. Nem így történt. Német­völgyi István csak augusz­tus 18-ig dolgozott a Hon­véd utcai üzemben. Felvet­te a 12 nap alatt keresett 700 forintot és elhatározta, hogy riem is áll munkába. Szeptemberben a nógrád- verőce; állomáson találko­zott Schwink Ernőné helybeli lakossal, aki elmondta neki, hogy éppen Hajdúszobosz­lóra utazik kéthetes üdü­lésre. Németvölgyi nem kés­lekedett. Még aznap este a lakás ablakát betörve beha­tolt Schwinkné lakásába. Egy bundát, ruhaneműeket, ágyneműt csomagolt össze, több mint négyezer forint értékben. A lopott holmit az Ecseri úti piacon értékesítet­te. A kapott pénzt pár nap alatt elverte. Ismét következett a rend­őrségi órizetbevétel. A Váci Járási Ügyészség vádirata szerint a lopás bűntettét sú­lyosbítja, hogy azt betörés út­ján követte el. Mint vissza­eső bűnöst, hatványozottab­ban sújtja majd a törvény szigora. Hát érdemes volt? (P. R.) VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK (bnUtuMtiw'í? iHtlllflill 11BBBBBEBBBMM Új utakon a zeneoktatás Albertirsán a Az abonyi Bihari Janos ze­neiskolának új tagiskolája lé­tesült az albertirsai művelő­dési otthonban. A községben eddig csak a kultúrotthonban folyt zeneoktatás, mégpedig egy zongora és egy hegedű­harmonika oktató vezetésével. Most a bővítés után az álla­mi zeneiskola keretében két zongora, két hpgedű, hét. szol­fézs és egy előkészítő oktató dolgozik, majdnem száz nö­vendékkel. A művelődési ház három térimét bocsátott a ze­neoktatás rendelkezésére. Sze­retnék, ha miméi többen ta­nulnának elsősorban hegedül­ni. A távlati tervekben szere­pel a község úttörő fúvósze­nekarénak megalakítása. Az oktatáshoz szaktanárt a me­gyei tanács biztosít, az anyagi terheket pedig a községi ta­nács és a művelődési otthon vállalja magára. Elsőnek a járásban A csemői Rákóczi Termelő- szövetkezet — elsőnek a ceg­lédi járásban — befejezte az őszi szántás-vetést. 260 holdon végezték el az őszi munkákat. 90 holdon búzát, 110 holdon rozsot, 50 holdon árpát és 10 holdon takarmánykeveréket vetettek. A munkát teljes mértékben saját erőgépeikkel végezték el. Október 10-én különben másik ünnepet is ültek a közös gazdaságban: kereken 300 forint munkaegy­ség-előleget fizettek ki a tag­ságnak. A harmadik sem ki­sebb jelentőségű ünnepi ese­mény. Megkezdték a csemői határban, a Rákóczi Tsz terü­letén a szüretet. A TÁRSADALMI TULAJDON MEGKÁROSÍTÓI Bálint József (Nyáregyháza, Lázár utca 10.) Mayer István Nyáregyháza, Árpád utca 36.) segítségével az állami gazda­ság csévharaszti üzemegységé­ből karámfákat akart eltu­lajdonítani. A szabálysértési hatóság mindkettőjüket meg­bírságolta. Horgas Pál (Bé- nye, Jókai utca 13.) a Népfront Tsz erdejéből egy akácfát ki­vágott és hazavitt. Öt is meg­bírságolták. m. Javítóműhelyt épít a MÁVAUT Monoron A monori körzethez tartozik 30—35 autóbusz. Ezeknek a tisztogatását, karbantartását és javítását végzi majd el a no­vember 1-re felépülő javítómű­helyben a MÁVAUT 8—10 ta­gú brigádja. Az építkezést leg­később e hó végéig befejezik. író—olvasó-találkozó Gyomron Pénteken este író—olvasó ta­lálkozót rendeztek Gyomron az ifjúsági otthonban. Molnár Gábor, a nagysikerű útleírások szerzője beszélgetett el felnőtt és ifjú olvasóival. KEZREKERULT A KERÉKPÁRTOLVAJ A rendőrség rövid nyomo­zás után kézrekerítetteSzabari Margit kerékpárénak tolvaját. A bicikldtolvaj Piros József kecskeméti lakó®, aki az eltu­lajdonított kerékpárról a di­namót értékesítette, az árát elitta. Diáktanács alakul a mezőgazdasági technikum kollégiumában Az idén már 37 bennlakó növendéke van a mezőgazdasá­gi technikum kollégiumának. Most elhatározták, hogy rövi­desen megalakítják a közösségi élet vezető gárdáját, a diákta­nácsot. Nemrég az-állami gaz­daságban végeztek hosszabb termelőmunkát. A fiatalok ke­resetüket felajánlották a kol­légiumnak, mégpedig azzal a céllal, hogy abból televíziót vásároljanak. Angolnák a ráckevei Duna-ágban Mifele hal az angolna? A lexikon szerint: „teste kígyó­forma, sötétzöld hátú, fehér hasú, hatalmas nagyra is meg­nőhet, kopoliyúnyílásait el­tudja zárni, s egy ideig a szá- raziöldön is elélhet... Euxópa- szerte ismert, de hiányzik azokból a íolyókból, amelyek a Fekete-tengerbe ömlenek. 4—5 éves korában ivaréretté válik, s akkor* ősszel a tenge­rekbe vándorol, a tenger vízé­ben ívik, majd a kis angolnák hihetetlen nehézségekkel meg- küzdve visszavándorolnak a folyamokba. A vándorló nem­zedék főleg nőstényekből, áll, mert a hímek ott maradnak a folyam torkolatánál. Az angol­na egyébként ragadozó, de kis szájnyílása miatt csak apró halakra vadászik ... Zsíros húsa, amely frissen, pácolva vagy füstölve jó ízű, fontos kereskedelmi cikk, sokra be­csülik ...” Ám a lexikon téved. Mert a múlt hét óta Pest megyében, a ráckevei Dunaágban is van an­golna, mégpedig vagy száztíz­ezer darab. Ezek az angolnák amolyan telepesek, mert hisz Hollandiából telepítették ide őket. — Megmaradnak-e a mi vi­zeinkben ezek/ a különös ha­lak? Mi a célunk a telepítés­sel — e kérdésekkel, fordul­tunk Berényi Jánoshoz, a Ma­gyar Országos Horgász Szö­vetség főtitkárához. — Az angolna szereti az iszapos, szennyezett vizet, már­pedig a soroksári. Duna-ág ép­pen ilyen — válaszolja kérdé­sünkre. — Ezek az angolnák tehát, amelyeket Dunaharasz- tinál, Kiskunlacházánál, Rác- kevénél, Dömsödnél és még két helyen a Dunába eresztet­tünk, alighanem jól érzik majd magukat. A telepítéssel az Országos Halászati Fel­ügyelőségnek és a MOHOSZ- nak az volt a célja, hogy kül­földön is keresett, értékes hal­lal gazdagítsuk vizeinket. A soroksári Duna-ág felülete mintegy háromezer hold. Ha később holdanként csak tíz kilónyl angolnát tudunk ki­fogni, az már harmincezer ki­logrammot jelent az egész Duna-ágban, s ehhez tessék hozzávenni, hogy egy kiló an­golnáért a világpicon két dol­lárt fizetnek, s piaca pedig van bőven. — Mi lesz az angolnák ívá- sával? Mi történik, ha később egyszerűen elvándorolnak tő­lünk? — (»ondóilunk erre már. Annak idején majd, amikor — hét év múlva — elvándorolná­nak, megfelelő hálókkal elzár­juk a medret, s nem engedjük elszökni őket. — így hát ezek az angolnák nálunk nem szaporodnak? — Nem. Évente újra kell te­lepíteni őket, akár a pisztrán­got. Egyébként is, Európában a tengerre elvándorló angol­nák soha többé nem jutnak vissza az édesvízbe. De így is megéri, pompás, szálkamentes húsáért és a pontyénál két­szer magasabb áráért. — Hogyan horgásszák az an­golnát? — Fenekező horoggal, s persze megfelelő szemhőségű hálóval is fogható. De hadd figyelmeztessek mindjárt, hogy csak három év múlva szabad kifogni, addig nőniük kell. Mellesleg, s ez a horgászoknak nem is olyan mellékes, az an­golna szívósan védekezik a horgon, sokkal szívósabban, mint például a ponty. A hor­gászoknak ezzel igazi sportél­vezetet szerez. — Nem félő-e, hogy mint ra­gadozó, a ponty és a többi hal elől eleszi a táplálékot? — Ettől sem kell tartani. Ez a titokzatos hal, ha újfajta vízbe került, szervezetileg tel­jesen átalakul. Például felte­hető. hogy a szájformája, az iszapban található dús táplá­lék miatt, lefelé görbülő lesz. Vagyis olyan táplálékhoz jut hozzá a Duna-ágban, amihez a többi halak nem tudnak hoz­záférni. — Mennyibe került a telepí­tés? — Több mint kétezázezer forintot áldoztunk rá a halá­szati fejlesztési alapból, vagyis többek között azokból a har­minc forintokból, amelyekkel a horgászok támogatják a fej­lesztést. Mindenki láthatja, hogy jó helyre ment ez a pénz. Két éve a Balatonon is telepítettünk ötvenezret. Azok m ' - harmincöt-negyven dekás- ra nőttek, s azok a horgászok, akik már próbálkoztak a Ba­laton vizén, ugyancsak tanú- síl.atják. milyen remekül kap­nak az angolnák, milyen kitű­nő sportot nyújtanak nekünk... F. A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom