Pest Megyei Hirlap, 1962. szeptember (6. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-05 / 207. szám

1982. SZEPTEMBER 5, SZERDA 7SKM(ritm 3 Jobban, mini tegnap Igaza volt Lutár Imrének, a Prés- és Kovácsoltárugyár pártbizottsági titkárának, va­lamint Széli István igazgató­nak, amikor a minapi kibőví­tett pártaktívát úgy értékel­ték, hogy kicsit termelési ér­tekezletre hasonlított, kicsit mellékvágányra is elkalan­doztak olykor a hozzászólók. Végeredményben azonban az aktíva elérte a célját, hasz­nos volt. Az aktíván nemcsak a be­számoló, de a hozzászólások is aprópénzre igyekeztek vál­tani mindazt, amit a Köz­ponti Bizottság a gépiparról szóló határozatában fontos feladatként jelölt meg. Ha nem is volt országos problé­ma, amiről az egyik meleg­üzemi munkás beszélt, mégis a jó munkát szolgálta fel­szólalása. A rossz levegő el­vezetéséről szólott a meleg­üzemben, ami a munkabí­rást csökkenti, kifogásolta a 800-as gépek csapszegei­nek elszakadását, a szer­számellátás hibáit. Változ­tatni kellene a szerszámrák- tár zsúfoltságán, mindjárt na­gyobb lenne a rend — mon­dotta. Meg kellene toldani a darupályát, javasolták má­sok. Másként kellene bizto­sítani a tartalékalkatrésze­ket, javasolta valaki. Bála Gyvila az Ígéretek betartásáért porolt és név szerint bírálta azokat, akik a július 27-i pártbizottsági ülésen tett szavukat még nem tartották be. Benyő Ist­ván személyzeti osztályve­zető a nyugodt légkörről szó­lott, ami az utóbbi időben megkönnyíti a munkát. Bi­zalmatlanság helyett barát­ság, egymás segítése jellemzi a gyár kollektívájának tevé­kenységét. Ecsetelte, hogy a munkakedv, az egymás iránti bizalom hogyan függ össze az eredményes munkával. A felszólalásokból és Tóth György főmérnök beszámoló­jából kikerekedett a lényeg, hogy a Prés- és Kovácsolt- árugyárban keresik és rész­ben már meg is találták a módját, hogyan javítsanak munkájukon. Nemcsak ezen az aktíván, de már ezt meg­előzően is hangzottak el ja­vaslatok az üzemrészekből, amelyek feldolgozásával hét szakmai csoportot bíztak meg. Beszámoltak arról is, hogy egy esztendő alatt 28 százalé­kos termelésnövekedést értek el. Az egy munkás egy napra eső termelési értéke az előző év hasonló időszakához ará- nyítva, 25 százalékos növeke­dést mutat. A termelés 83,4 százaléka a termelékenység emelkedéséből és csupán 16,6 százaléka származik a lét­számgyarapodásból. Az ered­mények szerencsére nem ta­karják el a hibákat a gyár vezetői, munkásai előtt. A tanácskozáson például sokat vitáztak a normák to­vábbi figyelemmel kíséréséről. Sok az időkiesés — panaszol­ták többen is. Bála Gyula pél­dául elmondotta, hogy olykor 30 percet is elveszítenek a süllyesztékek utólagos köszö­rülése miatt. Ha a technológu­sok pontosabb rajzot készíte­nének, nem fordulna elő ilyen hiba. A 30-ás csavar miatt legutóbb például szombat dél­től hétfő délutánig állt a gép. Mások is elmondották: ha jobb lenne az anyagellátás. akkor .is csökkenthetnék az állásidőt. Bernáth György, szakszervezeti titkárhelyettes az időnkénti rossz munkaszer­vezés javítását kérte, a szer­szám, a rajzhiány megszün­tetését Mások viszont az állásidő másik okát: a munkafegye­lem lazulását ostorozták. Jog­gal követelték: a technológiai változásokat, a munkakörül­mények javítását, a begyakor­lottság növekedését kövesse a normakiigazítás. Ne ismét­lődjék meg, hogy a veszteség­idők vállalati szinten megha­ladják az összidő 20 százalé­kát. Másik sokat vitatott problé­ma a gépek gyenge kihaszná­lása volt. Példával illusztrál­ták az aggregát fúróegység ki­használási fokát. Kimutatták: a műszakok .nagyságát figye­lembe -véve az első műszakban 80, a másodikban 36, a harma­dikban pedig 12 százalék a ki­használási fok. A félautoma­ta esztergák az első műszak­ban 82, a másodikban 55 szá­zalékos teljesítménnyel dol­goznak. Az univerzális eszter­ga kihasználása is csak 85, 35, illetve 4 százalékos. Éppen ezért Solti Pál termelési osz­tályvezető és mások is a kapa­citáskihasználást sürgették. Ezzel összefüggésben tárgyal­tak a magasabb szakképzett­ség elsajátításáról, amelyben sok segítséget nyújt a szak- szervezet. Gátolja a munkát az Is, hogy ugyanazt a gépalkat­részt, vagy szerszámot az or­szág más üzemeiben is gyárt­ják és a párhuzamosság csök­kenti a gazdaságosságot. Pedig ha el akarják érni a világszín­vonalat. akkor rendkívül fon­tos a profilféleségek kialakítá­sa. Az ipari szerelvényeket gyárukon kívül még a Gábor Áron Vasöntöde, az Angyal­földi Vasszerelvénygyár. a Zo­máncipari Vállalat ^algótar- jáni Üzemegysége és még má­sik három gyár is gyártja. A szétaprózottság növeli az ön­költséget és a gépek kihaszná­lását kedvezőtlenül befolyásol­ja. A szükséges gyártmányok tömegszerűségének növelésé­vei emelkedne a termelé­kenység, másrészt le lehetne mondani a korszerűtlen gyárt­mányok készítéséről. Szemléltető példa volt, amit a targoncáról mondottak. A konstrukció már elavult, azon­kívül kevés darabszámban kell előállítani, ami nem gazdaságos a gyár számára. A targonca­gyártást összehasonlították a tömegméretekben gyártott Volkswagen-kocsikkal. El­mondották, hogy a Volkswa­gen súlya 730 kg, a targoncáé 1350 kg. A Volkswagen 65 nor­maórát igényel, a targonca 330 normaórát. Az elsőből egymil­liót gyártanak évente, a má­sikból mindössze 250-et. Megállapították azt is, hogy a gyártmányok fejlesztésénél nem használták ki eléggé a rö­vid idő alatt realizálható fej­lesztési lehetőséget. A tech­nológia fejlesztésére csupán 1961-ben fordítottak jelentő­sebb összeget, de még így is elmaradtak a tervezetthez ké­pest. Sokszor a rosszul értel­mezett takarékosság miatt le­mondtak a termelés gazdasá­gosságát javító feladatok meg­oldásáról. Ennek egyik oka a távlati tervek hiánya volt, másrészt a műszaki és gazda­sági vezetés még mindig mel­lőzi a gazdaságossági számítá­sokat. Kopetka Béla, a szerszámel­látó osztály vezetője, de má­sok is sokat beszéltek a gyárt­mányfejlesztés tervszerűségé­ről, amelyet alapvetően a vég­leges profil meghatározásával biztosítanak majd. Arra töre­kednek, hogy a Prékó profil­jához tartozó szerelvények gyártását más vállalatok meg­szüntessék, az ipari szerelvé­nyek termelésvolumenét 1965- ig minimálisan 80 millió fo- rintra emeljék, a profiltisztí­tást pedig olyan ütemben kí­vánják végrehajtani, hogy a vállalat termelési értéke 1965- re így is meghaladja a 300 millió forintot. Az ipari szerel­vények szerelési munkaidejét 1965 végéig 50 százalékkal kívánják csökkenteni. A hengerpersely gyártásának normaidejét pedig 1963 végéig 20 százalékkal csökkentik. Fel­újítják a kovácsüzemet, vala­mint a kazánházat. Ilyen és sok ehhez hasonló jaVaslat, terv, feladat hang­zott el a tanácskozáson. Ber- náth György, a szakszervezeti bizottság titkárhelyettese a második világháború kitöré­sének évfordulójára emlékez­tetett. Azt magyarázta felszó­lalásában, hogy a békés ver­seny a kapitalista államokkal, hazánk gyarapodása, összefügg a gépipar munkájával, így gyá- ; runk gazdaságos termelésével jis. Nem öncélúan akarjuk mi ;a gépipart fejleszteni, javítani i— mondotta —, hanem azért, í hogy ez a gyár is hozzájárul­jon a népgazdaság gyarapodá- \ sához. A tanácskozást az emelte kellő színvonalra, hogy .nem szépeket mondtak, hanem a tiszta_ valóságot elemezték. Mindenki azért szólalt fel, hogy kisebb-nagyobb javasla­taival erősítse, gazdagítsa a í gyárat. Sági Ágnes Herskó János, a Párbeszéd c. film rendezője beállítja Sinkovits Imre és Semjén Anita egyik jelenetét (MTI Foto Bojár Sándor felv.) [A szovjet „űrikrek“ | magyar bélyegen | Az első szovjet csoportos | űrutazás emlékére a posta í kedden 1 és 2 forintos érték- | bői álló bélyegsorozatot ho- ^ zott forgalomba. Az 1 forintos | bélyegen a Föld távlati képe, | valamint a Vosztok—3 és a J Vosztok—4 űrrakéta látható. A 12 forintos bélyeg Andrijan Nyi- ^ koiajevnek és Pavel Popovics- ának. az „űrikreknek” az arc- j képét ábrázolja. J A posta vezérigazgatósága ^ közli, hogy az új - bélyegek í 1963. június 30-ig használha- j tök fel postai küldemények é bérmentesítésére. (MTI) Lassan egy éve, hogy Fejér megyéből Érdligetre költöztem, részben azért is, hogy közel legyen laká­somhoz az orvos és a patika. Láttam, hogy lakásomhoz közel egy szép, modem gyógy­szertár épült, s egy éve már, hogy kész — de még mindig üresen áll, még min­dig nem nyitották meg. Sok ezer ember és köztük vagy nyolc­százötven öreg nyug­díjas kérését tóváib~ Gyógyszertár — üresen bitóm, amikor meg­kérjük a szerkesztő­séget, hogy próbálja az illetékesek figyel­mét ráirányítani er­re a jelentős és na­gyon sok embert ér­deklő kérdésre. Ugyanis hiába me­gyünk az érdi vagy az érdligeti kiren­deltségi tanácshoz, semmit nem tudnák csinálni a patika megnyitásáért. Pedig meg kellene már nyitni a gyógyszertá­rat, hiszen az itteni lakosok és a kör­nyékbeliek vagy az érdi, vagy a tétényi gyógyszertárba jár-, hatnak, amely nem­csak úgy van mesz- sze, hogy sürgős ese­tekben későn szerez­hető be a gyógyszer; hanem úgy is, hogy esetenként két-két forintba kerül a buszköltség — s ez — különösen nyugdí-, jósnál — számít. Tremkó György nyugdíjas Érdliget Klaus levelezni akar Egy tizenkilenc éves né­met fiútól, Klaus-Dieter Mél- zertől levelet kaptunk a na­pokban, amelyben megírja, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban él, sokat hal­lott hazánkról és szeretne va­lakivel levelezni. A továbbiak­ban hozzáteszi, hogy lehetőleg- lánnyal levelezne és olyan va­lakivel, aki tud németül, mert ő az anyanyeivén kívül más nyelven nem beszél. Címe: Klaus-Dieter Melzer, Wald- kirchen/ErzgeL Siedl. 80d DDR, A nyugdíjas csak félember? című cikkükre válaszolva kö­zöljük, hogy a ceglédi nyugdí­jasok panaszát kivizsgáltuk. Megállapítottuk, hogy a ceg­lédi háztartási csúszdánál semmiféle megkülönböztetést nem alkalmaznak nyugdíjas és tényleges igényjogosult között. Az újságcikkben egyébként is a TÜZÉP-telepre hivatkoznak, amely teljesen különálló szerv, s így a TÜZÉP-telepen történt dolgokról nem is lehet tudo­másuk. Megjegyezni kívánjuk, hogy a szén és brikett kiutalá­Tíz forint — semmiségért Mellékelten csatolok hat da­rab jegyet, amelyet 1962. au­gusztus 19-én az erdőkertesi kultúrotthonban vettünk be­lépőjegyként a táncmulatság­ra. Az eset keretében nem volt műsor, még egy szólista sem lépett fel, s a jegy darabon­ként tíz forintba került. A jegyeken a belépő ára nincs feltüntetve, így nem lehetett megtudni, hogy ki állapította meg ezt a meglehetősen ma­gas árat. Mivel mi csak ven­dégként tartózkodtunk Erdő­kertesen, nem tudjuk, hogy máskor is ilyen borsos árat szabnak-e? Az igazsághoz tartozik, hogy Budapesten bármelyik szórakozóhelyen 3,5, 8 forintot kell a belépőért fizetni, s en­nek fejében nemcsak táncol­hat, de műsort is láthat, hall­hat az ember; Ha arra gon­dolok, hogy a tízforintos be­lépőt sokalló erdőkertesi fia­talság inkább a kocsmába megy, ahol a tíz forintért már legalább négy deci bort meg­ihat — meg kell állapítanom, hogy nemcsak sokbá kerül, de nagyon „rossz húzás” is ez a belépő. Bottlik Lászlóné Budapest, IV, Árpád u. 167. sát a Belkereskedelmi Minisz­tériumtól kapjuk, így a minő­ség szempontjából csak olyan szenet biztosíthatunk dolgo­zóinknak, amelyet a kiutalás­ban kapunk. A ceglédi szertár részére egy alkalommal kap­tunk kiutalást német brikett­re, amelynek 50—60 százalé­kát a nyugdíjasoknak adták ki. A minisztérium rendelete értelmében Ceglédre a jövő­ben NDK-brikettet kiutalni nem lehet — így a panaszte­vőknek és tényleges dqjgozó- inknak is a hazai I. osztályú brikettet tudjuk biztosítani. Telek János, a MÁV Budapesti Igazgatósága vezetőjének helyettese A napokban ta­nácsülés volt Tú­rán, s ott többek között a tisztasá­gi mozgalomról is szó esett. Megem­lítették: a tiszta­sághoz az is hoz­zátartozik, hogy irtsuk, a. legyeket. Sajnos, ezt a je­lenlegi légyfogók­kal nem igen le­het megvalósíta-' ni. Ugyanis a légyfogók — hiá­Légycsemege ba lenne ez a fel­adatuk — nem ra­gadnak. A legyek néha rájuk repül­nek. nyalogatják, valósággal meg­ebédelnek rajtat aztán nyugodtan továb brepülnek. Igaz, már itt hz ősz, a légyinvázíó lassan megszű­nik. de nem árta­na, ha jövőre olyan légyfogók kerülnének forga­lomba, amelyek valóban megfog­ják a legyeket. Gólya József Túra NINCS ZENETANÁR A Pest megyei Hírlapban, Az olvasók fórumában augusz­tus 23-án jelent meg egy cikk, amely a fent idézett címet vi­seli. A cikket elolvastuk, s nagyon örültünk annak, hogy szerzője. Kiss István, milyen szépen értékeli művelődési há­Senki sem szólt Szombat délután sok ember sétált Érden az egyik legfor­galmasabb útszakaszon, a két vasút között; Néhányan a filmelőadás kezdetét várták, mások az állomáson várakoz­tak. ismét mások a Tulipán Cukrászdába tértek be egy-egy fagylaltra, feketére; Kellemes szombat délutáni hangulat volt — s ezt néhány ember megtörte. A kisvendéglőből részegek tántorogtak ki, és harsány óbégatásukkal zavarták a bé­kés pihenőket. Egy magával tehetetlen ember pedig, akit teljesen elgyengített az alko­hol, elnyúlt az utca köveze­tén, aztán az egyik ház falá­hoz csúszkált, s ott szunyó­kált békésen. A lezárt sorom­pónál három fuvaros találko­zott, s míg várniuk (kellett, hogy a vonat áthaladjon, han­gosan ócsárolni kezdték egy­mást, káromkodtak, az egyre növekvő, a sorompó felenge­désére váró tömegek megbot­ránkozására. S történt még néhány kellemetlen közjáték Az É.M. 25. sz; Állami Építőipari Vállalat Bp. XXI. kér. Kiss János altábornagy utca 19; azonnali belépésre felvesz festő és mázoló, vízvezetékszerelő, központifűtésszerelő és bádogos szakmunkásokat. Munkásszállást biztosítunk; Tanácsi igazolás szükséges.- a baj csak az, hogy senki sem szólt. Senki sem figyel­meztette a hangoskodókat, re- nitenskedőket arra, hogy em­berek vagyunk mindannyian, s mindenkinek ember módjá­ra kell viselkednie. Téri András Érd zunk munkáját. Valóban meg­dicsérte ennek a kulturális intézménynek minden meg­mozdulását — azonban a ze­neoktatással kapcsolatban fel­vetett néhány problémát, s er­re válaszolnunk kell. Illetékes felügyelet; szerve­ink jóváhagyásával 1961 őszén kezdtük meg a zeneoktatást Budakeszin, hegedű, zongora, tangóharmonika, szolfézs és előkészítő szakkal. Valameny- nyi szakon diplomás, működé­si engedéllyel rendelkező ta­nár tanít. A zeneoktatás mel­lett a legnagyobb fejlődést fel­mutató hegedűs növendékek játszhattak a művelődési ház kamarazenekarában is. Műkö­désünk eredményeképpen az év végén húsz hangszeres é^ harminc előképzős növendéket vizsgáztattunk le. Tudásukat nemcsak a bizonyítvány, ha­nem a vizsgaelőadás 150 főnyi közönségének tapsa is igazol­ta. Kiss István azt írja levelé­ben, hogy fordítsunk nagyobb gondot a fiatalok zeneoktatá­sára, s figyelmünkbe ajánlja Sallai Gyulai tangóharmonika- tanár közreműködését. Abból, hogy Kiss István ennyire szí­vén viseli a zeneoktatás ügyét, joggal következtethetjük, hogy tájékozott e téren. így nyilván tudja, hogy a zeneiskoláknak nem elsőrendű feladata a tan- góharmonika-oktatás, hanem lényegesebb célja a komoly zene hangszereinek tanítása; Ennek ellenére tangóharmo- nika-oktatással is foglalko­zunk. szakképzett tanár veze-- tése mellett, s ha több jelent­kező akad. szívesen felvesszük a kapcsolatot a levélíró által ajánlott zenetanárral is. Búza Kiss Imre. Bo jt a Károly; Kovács Nándomé. Pávai József, a művelődési ház zene­iskolájának tanárai. Nagyüzem a Hunnia Filmgyárban Galambos Lajos „Isten őszi csillaga" című filmje „bevo­nult” a Pasaréti úti műterembe. A filmet Kovács András ren­dezi, operatőr: Herczenik Miklós. Herskó János megkezdte Párbeszéd című filmjének felvételét a Népszínház utcában, ahol 24 óra alatt felépítettek egy eszpresszót. A film opera­tőrje Illés György. Hámos György: Mid néni két élete című filmjének felvételeit a Tanács körút 1. számú ház III. emeleti lakásában készítik. Rendező: Mancserov Frigyes, operatőr: He­gyi Barnabás.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom