Pest Megyei Hirlap, 1962. szeptember (6. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-06 / 208. szám
1962. SZEPTEMBER 6, CSÜTÖRTÖK KíT HEGYEI s/CírigQ. A szerdai nap a mezőgazdasági kiáliítfáson Az Országos Mezőgazdasági Kiállításra megérkeztek a szombaton kezdődő nemzetközi lovasversenyen részt vevő lovasok lovaikkal együtt. A Chio nemzetközi lovasversenyszervező iroda által meghirdetett versenyben 10 országból 160 lóval neveztek be. A verseny időszaka alatt is megtartják a különböző bemutatókat, amelyeknek nagy sikerük van. A gépek felvonulását, a díjazott állatok bemutatását, a fogatok felvonulását és a különböző lovasjátékokat eddig mintegy 45 000- en tekintették meg. Szerdán sajtótájékoztatót tartottak az OK1SZ pavilonjában, ahol Váradi László osztályvezető kiemelte, hogy ma már a szövetkezeti ipar is fő feladatiak tekinti, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és állami gazdaságok számára értékes új gépieket, növényvédőszereket és egyéb cikkeket gyártson. Az OKISZ bemutatóján 160 kisipari szövetkezet több mint 800 terméket állít ki. A szerdai tapasztalatcserék során Szabó János, a Sátor- hely-Bolyi Állami Gazdaság főagronómusa a növénytermesztés és állattenyésztés üzemszervezési tapasztalatairól, dr. Kovács Zoltán, a Kertészeti Kutató Intézet osztályvezetője a dísznövénytermesztésről, dr. Vincze László, az Állattenyésztési Kutató Intézet tudományos munkatársa a nagyüzemi sertéstartás megszervezésével kapcsolatos tapasztalatokról, Ajtad Ödön, a Nyírségi Mezőgazdasági Kutató Intézet tudományos osztályvezetője pedig a homoktalajok termőképességének fokozására ajánlott módszerekről tartott előadást. (MTI) Amire a gyakorlat figyelmeztet Hogyan alakuljon a kukorica- és ősziárpa-termesztés? Nem dicsekedhet szocialista felelősségérzettel az a mezőgazdász, aki még nem törte azon a fejét: milyen legyen a takarmánytermesztésben a kukorica—őszi árpa arány 7 Népgazdaságunk azon alapvető érdeke követel egyife határozottabban választ érre a kérdésre, hogy mindenütt a lehető legolcsóbban, a lehető legnagyobb mennyiségben termesszünk abraktakar ntányt, Egyes korábbi hazai tapasztalatok, valamint külföldi p>él- dák nyomán mi szinte kategorikusan kijelentettük, hogy a nagyüzemek legfőbb abraktakarmány növénye a kukorica, mert az adia a legtöbb tápanyagot egységnyi területen. Ennek megfelelően alakítottuk ki országszerte a takarmánygabona-vetésterületeket. eszerint fejlesztettük a takarmányagrotechnikát, a gépesítést, sőt a húsárutermelést is. Kétségbevonhatatlan tény, hogy állattenyésztésünk jelenlegi szerkezete, a tenyésztett állatfajok, hasznosítási típusok ma semmiképpen sem nélkülözhetik a kukorica tömegtakarmányt, sőt egyes ágazatok. mint például a zsír- és a zsír-hússertés-hizlalgs teljesen elképzelhetetlen kukoricatermesztés nélkül. Természetesen kiváló ab rak-a!ap takarmány — bár kisebb mértékben — a kukorica valamennyi állatfajunknál. Gondolkoznunk kell azonban azon a világszerte végbemenő változáson, amely a húsfogyasztásban tapasztalható. Sokunk által ismeretes tény, jXtifßsj jövö elótí íz wníMfjyar auíóipüM* Szovjet szakemberek látogatása a Csepel Autógyárban A Kohó- és Gépipari Minisztérium meghívására augusztus 31-én autóközlekedési szakemberekből álló szovjet küldöttség érkezett hazánkba. A műszaki és kereskedelmi szakemberekből, tudományos munkatársakból álló küldöttség szeptember 4-én egész- napos látogatást tett a Csepel Autógyárban. Kíséretükben volt Ny. K. Szkotnyikov, a magyarországi szovjet kereskedelmi kirendeltség titkára, Szakain József, a Pest megyei Pártbizottság titkára, Varga László, a MOGÜRT vezérigazgatója, Harmat Zoltán, az Autó- és Traktoripari Igazgatóság főmérnöke és Hirmann Antal, az Ikarus főmérnöke. A látogatás célja annak a tervnek végleges rögzítése volt, hogy amennyiben a magyar autóipar megfelelő minőségű és teljesítményű autóbuszokat gyárt, úgy a Szovjetunió a városközi autóbuszokból a teljes szükségletét Magyarországról fedezi, Ez a megállapodás igen szép példája a KGST keretében mindkét fél részére előnyös együttműködésnek: a Szovjetunió ezáltal kialakítja az egységes járműparkját, a magyar autóipar pedig a megnövekedett darabszámmal, nagyobb szériában, gazdaságosabban gyárthatja a járműveket. A magyar autóbuszok eddig többé-kevésbé megfeleltek a követelményeknek és — amint ezt a szovjet szakemberek is elmondották, az autógyárban — a szovjet utazóközönség megszerette azokat. A korszerű közjftkedés követelményei azonbhn annyira megnövekedtek, hogy bármennyire is közkedveltségnek örvendenek az autóbuszok, most mér nagyobb teljesítményű motorpk gyártására van szükség. így tehát az egész autóbuszgyártás jövőjének kulcskérdése egy nagy teljesítményű, üzembiztos, korszerű konstrukciójú motorcsalád kialakítása. Napjainkban a magyar autóipar elméleti és gyakorlati szakemberei egyaránt ennek létrehozásán fáradoznak. A távlati feladatra vonatkozóan a Szovjetunió segítségét is igénybe vesszük. A küldöttség tagjai ugyanis ígéretet tettek az autógyár vezetőinek arra, hogy az új motorcsalád legyártásához szükséges korszerű gyártóeszközök és gépek Szovjetunióból való beszerzését elősegítik. A vendégek délelőtt a gyár vezetőinek kíséretében sorra járták az autógyár üzemeit és megtekintették gyártmányait. Délután került sor a gyár műszaki szakembereivel történt tanácskozásra. E megbeszélés azért is hasznos volt, mert a szovjet szakemberek részletesen elmondták az üzemeltetés közben tapasztaltakat és értékes javaslatokat tettek a hibák megszüntetésére. P. M. A Mezőgazdasági Kiállítás vendégeit várja Budapésten a Fővárosi Idegenforgalmi Hivatal Szállásáról, szórakozásáról gondoskodik a Fővárosi Idegenforgalmi Hivatal Városnéző autóbuszjáratok, színházjegyek, egyént és csoportos szállások Budapest V.. Roosevelt tér 5. Telefon: 180—201, 381—106. A kiállításon keresse fel az idegenforgalmi pavilont! hogy a fogyasztói igény mindinkább a soványhús javára tolódik el, ami arra ösztönzi a mezőgazdasági üzemeket, hogy főként, szarvasmarhákat és hús típusú sertéseket hizlaljanak. A fejlődésnek ez az iránya viszont egyre több fehérje tartalmú takarmányt követel a növénytermesztőktől. De ha csak a mánál maradunk is. nyomban feltűnik, hogy milyen nagy gondot okoz a keményítötartalrrjil kukorica láegészítése megfelelő arányú > fehérje tápanyagokkal. E téren vannak bizonyos lehetőségeink, hiszen jól terem nálunk a lucerna, a borsó és egyéb pillangós növény, a maguk meglehetősen gazdag fehérjetartalmával. Az állgti fehérjék forrásai már sokkal gyérebben fakadnak, hiszen mint ismeretes, nagy részük importanyag. Hazai viszonyaink között a kukoricánál ősibb, jól bevált takarmány az őszi árpa, amelyet minden állatfaj — különösen a fiatal, fejlődő típus — szívesen fogyaszt. Az őszi árpa jelentős fehérje tartalmánál fogva biológiailag teljesebb, értékesebb abraktakarmány a kukoricánál. Termesztési aránya, vetésterülete mégis visszaesett az utóbbi időben. A kukoricatermesztés feltétlen elsőbbségének hívei azzal érvelnek, hogy ez a növény képes egységnyi területről a legtöbb tápanyagot biztosítani. Optimális körülmények között (művelés, időjárás) ez valóban kétségtelennek látszik, de vajon biztosíthatjuk-e mindenütt ezeket az optimális körülményeket? Vajon minden termelőszövetkezetben olyan művelésben részesíthetjük a kukoricát, s annyi vizet adhatunk neki. amennyit kíván? Bizony, ezt nem állíthatjuk nyugodt lelkiismerettel. A kukorica munkaigényes ab- raktakarmány-növény. jórészt még kézi erővel műveljük, amely nem áll rendelkezésre korlátlanul, egyre inkább fogy, s emellett drága. A tenyészideje tavasztól őszig tart, s akkor kívánja a legtöbb vizet, amikor azt a természet legszűkebben méri. Lehetünk vakok e tekintetben? Figyelmen kívül hagyhatjuk az utóbbi évek mind zordabb tapasztalatait? Természetesen bonyolultabb annál a probléma, ahogyan eddig felvetettük, de így is elgondolkoztató. Tény az is még az eddigieken kívül, hogy vannak már kitűnő hibrid ku- koricáink, amelyek a nyár végi aszállyal is dacolnak. Az is igaz, hogy már közeledik a kukoricatermesztés kemizálási korszaka, amikor az emberi munkaerő szinte teljesen kiiktatható a művelésből, s a betakarítást is teljesen gépesíthetjük. Az őszi árpának is vannak hátrányai nálunk, mégpedig a gyenge fagytűrő képesség, amely miatt kockázatos a termesztése. Mégis látnunk kell azt az igazságot, hogy az őszi árpa termesztése indokolatlanul esett vissza hazánkban, mert a vetésterület csökkentésével a népgazdasági haszon is csökkent. Nem hunyhatunk szemet afelett, hogy míg a kukoricatermesztés gépesítése a jövő reménysége, addig az őszi árpáé már ma is valóság. Az őszi árpa országos termésátlagát kevesebb erővel tarthatjuk meg tizenöt mázsa körül, mint a kukoricáét, s így az egységnyi területen olcsóbban termeszthetünk tápanyagot. A fagyveszély kisebb, mint az aszály veszélye, s ami a legfontosabb, teljesen pótolható, mert a kifagyott őszi árpa helyén még vethetünk tavaszit, vagy kukoricát. Ösziár- pa-termesztésnél nincs holtszezon nyártól tavaszig, mert az télen is hasznosítja a földet, s nem probléma az elő-, s főleg az utónövény. Mindezek egybevetése amelBARÁTKOZAS lett szól, hogy komolyan számításba kell vennünk a takarmánytermesztésben . az őszi árpát. Távol áll tőlünk a kúkorica-ellenesség, hiszen a kukoricára továbbra is nagyobb mértékben lesz szükségünk, mint az őszi árpára. E \ téren a megyei pártbizottság í álláspontját tartjuk a leghe- i; lyesebbnek, amely a megyei £ talaj és éghajlati adottságok v figyelembevételén alapszik: % mindenütt a helyi körűimé- i nyéknek megfelelően kell S megállapítani az őszi árpa, ( kukorica vetésterület arányát. \ Azok a tsz-ek, amelyek meg- & felelő körülményeket tudnak % teremteni a kukoricának, termesszék azt bátran, nagyará- nyúan, de ahol az őszi árpa jelent több és olcsóbb termést egységnyi területen, ott becsüljék meg ezt a növényt. Nem tartjuk célunknak azt. i hogy kisajátítsuk a vélemény- j adás jogát a helyes kukorica- őszi árpa arány megállapításának kérdésében. Tudjuk, hogy sokakat érdekel ez a j probléma, másoknak is van j hasonló vagy ellentétes értelmű tapasztalatuk, amelyek j szintén a nyilvánosság elé valók. Szívesen elfogadunk pro és kontra véleményeket! Nagymiklós István : — Kóstold csak meg, finom... (MTI foto. Külföldi képszolgálat) k\>A\\>\\\\\\\vvvv\\\\v>>^\\\\\\\\\\\\\\\^ Hibás a rajz és baj van a minőséggel Délutáni műszakon két szentendrei üzemben A második, azaz a délutáni műszakot látogattuk meg két szentendrei üzemben, a kocsigyárban és a kéziszerszámgyárban. Olyankor mentünk, amikor már az irodákban nem volt senki. A véletlen hozta úgy, mert kifutottunk az időiből. Véletlen ez a „vizit?’ azért: is, mivel „próba, szerencse” alapon mentünk be mindkét helyre — mondván —, ilyenkor úgy sem tud meg semmit az ember. — Tévedtünk. A második műszakban dolgozók majdnem olyan jól tájékozottak a termelésről, mint a gyár vezetői, a hibákat pedig — úgy vettük észre —, még jobban figyelik. A Szentendrei Kocsigyár szigorú portása csak úgy volt hajlandó beengedni bennünket, hogy Szalai László, a rendészet vezetője, aki már hazafelé tartott kerékpárjával, defektet kapott és kénytelen volt visszajönni a gyárba gumit ragasztani — szívesen elvállalta a kalauzolást. Hadd mondjuk el, nagyon jó kalauznak bizonyult. A délutáni műszak kis létszámú ebben a gyárban. Néhány ember dolgozott a forgácsolóban, a sajtóiéban és a famegmunkálóban. A forgácsolóban még művezető sem volt. — Baleset érte. Tegnap este leugrott a buszról és kificamította a lábát — mondta Sztraka János esztergályos csoportvezető, aki legalább olyan jól helyettesítette művezetőjét, mint a főrendész az igazgatót. Szép sorjában elmondta, hogy kilencedmagával dolgozik, kinek mennyi az órabére stb., stb. Végül a munkára fordítottuk a szót. — Rönkközelítő kerékpárokat gyárt az üzem mostanában. Most is annak az alkatrészeit készítjük. Ez a szokatlan nevű alkotmány az erdei fakitermelők szerszáma, két gumikeréken gördülő kis vasvázas kocsi, könnyűszerrel tudnak vele rönköt szállítani. A gyártás persze nem megy ilyen könnyűszerrel. Az emberek nagyon sokat mérgelődnek. Miért? Sztraka János rajzokat teregetett az asztalra, s azokat mutatva magyarázta: — Ez a rönkszállító kocsi új gyártmány. Előttünk még ismeretlen. Nyilvánvaló, hogy a rajzok nélkül mozdulni sem tudunk. De nézzék csak. milyen rajzok ezek. Egyes méreteket háromszor is megváltoztattak. Valaki összefirkálta az egészet. ! Még a méretváitoztatást is j megértené az ember, ha nem j találná szemben magát olvas- j mivel, .hogy az alkatrész méretei a rajz felsőrészén összeadva 127 millimétert, alul pedig csak 117-et tesznek ki. Valóban így igaz, megnéztük. S hadd tegyük hozzá, nem ezt várjuk annak a Szentendrei Kocsigyárnak a műszakijaitól. amelyben már olyan sok jó gyártmány készült az elmúlt években. Elmondták a dolgozók, hogy szinte minden új gyártmánynál ugyanez megismétlődik. — Kínlódás kérem az egész — mondotta a sajtolóműhelyben Fűzi Antal csoportvezető. Ök is érdekeltek ennek az új gyártmánynak a készítésében és szóról szóra úgy panaszkodnak, mint az előző helyen. Jól tudjuk, hogy minden új gyártmány bevezetése nehézkes, mert szervezési és egyéb gondokat kell áthidalni. Rajziméretezési hibáknak ma már nem szabad előfordulnia. Primitív hiba, s elkerüléséhez nem kell más, csupán gondosság! Ez pedig nem teljesíthetetlen igény! A Szentendrei Kéaiszer- számgyárban nagyobb szerencsénk volt, ott tartózkodott Berkeszi Elek művezető, így hát szó nélkül bebocsátást nyertünk. Sajnos, itt is hibába botlottunk. — Jól megy a termelés, de a minőségen bizony javítani kell — mondotta a művezető. Bizonyságul egy ácsszeker- cét emelt fel asztaláról és mutatja: — Nemrég 760 ilyen szeker- cét küldött vissza a készletező, mert néhány edzetlent találtak közte. Most az egészet át kell vizsgálni. Valószínű, anyaghibából adódott az egész. Lehetséges, hogy egy szál puha vas valahogyan az acélszálak közé keveredett. Történt már ilyen más gyártmányoknál is. Elfogadható indok, az eset mégis elgondolkoztató. Annál is inkább, mert nemcsak écs- szekercét gyártanak itt, hanem gömbvasvágó ollót, gyorscső- fogót és más szerszámokat, csakhogy zömében exportra. Ezekre szinte nincs reklamáció. Miért? — Mert minden darabot átvizsgálunk — feleli a művezető. Jó hírük van ezeknek a gyártmányoknak külföldön. Miért nem lehet ilyen jó híre az ácsszekercének is — idehaza. Miért engednek a mércéből, ha rólunk, saját magunkról van szó?! — Hat-hét éve nem volt ilyen differenciánk — érvel j tovább Berkeszi Elek, de maga is érzi. hogy amit mond* nem meggyőző, hisz ha egyszer előfordulhat egy ilyen hiba, előfordulhat tíz, vagy akár egy nap múlva újra. Ö is tudja ezt, s igyekszik is egyre közelebb kerülni a hiba gyökeréhez. — Ami igaz, az igaz — folytatja — azelőtt mi művezetők is eléggé túl voltunk terhelve. Naponta 4—5 órát adminisztráltunk, Most mentesítenek ez alól bennünket, jobban oda tudunk figyelni a munkára. — A szervezésben tehát sokat javultunk, hiba azonban még mindig marad. A diszpécser dolga például, hogy gondoskodjék a szerszámellátásról. Bányai József a diszpécserünk, aki valamikor műszaki vezető volt. Akkor megkövetelte, hogy használat után minden szerszámot megjavítsanak, mostanában — bár javulás van —, de még gyakran előfordul, hogy egy-egy szerszámról a munkábavétel után derül ki, hogy hibás. — Hát a minőségi ellenőrzés? — Sajnos, ott is van hiba. Illés Lajos, a MEO-vezetőnk, egy beosztottal dolgozik. Nem azt akarom mondani, hogy a két ember kevés, mert ha mindketten a feladatukkal foglalkoznak, akkor bőven jut idejük a minőség ellenőrzésére. Illés Lajos azonban az szb- elnöki teendőket is ellátja és ez eléggé sok idejét elveszi gazdasági munkájától. Végül persze úgy vélekedett Berkeszi Elek, hogy az előfordult minőségi hiba nincs összefüggésben a MEO-vezető elfoglaltságával, ezt azonban nem tudta és nem is lehet meggyőzően bizonyítani. Azzal egyetértünk, hogv mindenekelőtt a gyártásnál kel] rendet teremteni, de hadd tegvük hozzá, hogv a minőségi ellenőrzés legalább ilven fontos. Ha tehát, a MEO-vezetőnek sok a két funkció, jobban teszi. ha valamelyikről leköszön. A minőség felett félkézzel nem lehet őrködni. Farkas István
