Pest Megyei Hirlap, 1962. szeptember (6. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-12 / 213. szám
A fiatalok jövője — falun Viták, ankétok százai zajlottak le. Neves szakértők és egyszerű szülők, alig felserdült gyerekek és a kérdés minden mellékvágányát is ismerő ifjúsági vezetők, pedagógusok mondták el véleményüket azzal a szándékkal, hogy segítsenek, dűlőre vigyék a falusi fiatalok ügyét, támogassák őket abban, hogy saját útjukra találjanak. A tavalyi esztendő végén magam is hosszú téli estéket töltöttefm egy Pest környéki faluban, házról házra járva. A helyi termelőszövetkezetnek az volt a híre (amit egyébként számadatokkal és kifizetett kemény forintokkal is igazoltak), hogy tagjai meglehetősen jól keresnek. Virágzó kertészetük, gazdag állatállományuk jó alap volt a szövetkezésre. Ami engem közéjük vitt, az e mellett egy másik hír volt. Azt rebesgették, kevés a fiatal a tsz-ben. Ahogy a másik hír igaznak bizonyult, erre sem cáfolt rá a valóság. Közel van a falu Pesthez, jó a vasúti összeköttetés, szívesebben dolgoznák a falu fiai és lányai gyárban. Jobb az aszfalton, közlekedni, mint a falusi poros utcán. Jobb a fényes kirakatokat nézegetni, mint az otthoni kerítéseket. (Bár nincs különösebb jelentősége, eszembe villan, hogy van ám ennek a tsz-nek saját eszpresszója is.) Mindegy, minden jó és szép, a gyerekek nagy része mégis elmegy. El bizony. Maguk mondták a -már említett esti beszélgetéseken, mikor a vonatúttól meg az állomástól való úttól eltörődve hazatértek. (Mert legyen bármilyen rövid is az út Pestig, meg onnan vissza, csak fárasztó az.) Elmennek, bar valóban a jók között van a termelőszövetkezet, de lesz az még jobban is, s akkor már érdemes lesz idehaza maradni, Több lesz a forint. (Nem én fogalmazón így, egy rokonszenves, nyílt tekintetű fiú mondta el és még azt is hozzátette, hogy a tsz báljairól, meg a presszóból addig sem zavarják ki őket.) Tudtam már akkoriban is, hogy ez nemcsak itt, hanem az ország sok más szövetkezeti gazdaságában is gondot okoz. Mégis, a fejlődés, a pozitív változás lehetősége nyomokban már látszott. Akadtak, akik keresték a városiból a hazavezető utat. Most, jó néhány hónappal a téli látogatás után újra felvetődött bennem a gondolat: jó lenne megnézni, mi a helyzet a falusi fiatalokkal, de talán másfelé, más termelőszövetkezetekben, ahol még nincsenek ismerősök. A számok és a tények világába tekinteni, hadd beszéljenek a fiatalok helyett és foglaljanak állást mellettük vagy ellenük. Három termelőszövetkezetet látogattam meg. Először Abonyban a József Attilát. Az irodában a főkönyvelőnek mondtam, milyen kérdések érdekelnek. Ügy érzi — válaszolta —, nem ő az illetékes. Itt egy másik íróasztal, Szintai Marika ül mellette, a szövetkezeti KISZ-szervezet titkára. Ö jobban ismeri ezeket a dolgokat. A tsz-ben, ha nem is képviselnek valami magas számot, akadnak fiatalok. Huszonkettő a KISZ-tagok létszáma. Feles arányban f’űk és lányok. Három lány az irodán dolgozik; van három ipari tanuló (két lány mezőgazdasági, egy fiú pedig szobafestő és mázoló), hárman növénytermesztők, egy rakodómunkás, a fennmaradó tizenkét fiatal meg a kertészet dolgozója. A kertészetről később megtudtam, hogy ott egy harminctagú brigád dolgozik. Ennek tagjai a KISZ-isták is. Beneveztek a szocialista brigádversenybe. És ami lényegesebb: a látszat azt mutatja, elhatározásukat valóra váltják. Szocialista brigád lesznek. A beszélgetéseken kívül erről egy jegyzőkönyv is tanúskodik, amely a brigád életét és munkáját értékeli. Kiderül ebből, hogy a karalábépal ánta-szükségl etet vállalásuknak megfelelően teljesítették. A vállalt 70 százalékos export helyett 98 százalékban adtak át exportininőségü árut. A paprika termesztésénél is hasonló sikereket értek el. Jó munkájuk egyik titka, hogy hetenként brigádértekezletet tartanak. Ekkor értékelik a végzett munkát és megbeszélik a soron levő feladatokat is Azt is elárulja a jegyzőkönyv, hogy a brigádban semmiféle fegyelmi vétség nem fordult elő és a tagok vállalták, hogy ez így marad ezután is. Együtt járnak — és falun ez többet jelent, mint városon — szórakozni is. Három alkalommal voltak közösen moziban. (A brigád KISZ-istáinak nem kis része van ebben.) És valamennyien tanulnak. Ki technikumban, ki másutt. Holló Marika már elvégezte a gimnázium első osztályát és szeptemberben kezdte a másodikat. A fiatalok rendszeresen részt vettek a KlSZ-okta- táson és valamennyien sikeresen vizsgáztak. Figyelemre méltó az is, hogy a tsz vezetősége a brigád ipari tanulóját, ifj. Szabó Andrást, jó vizsga- eredményeiért jutalmul, két hétre a Balaton partjára küldte üdülni. A kép vonzó. Az a fiatalok élete is a József Attila Termelőszövetkezetben. ök úgy gondolják, hamarosan szaporodik majd a számuk. Utam második áliómása Ceglédbercel. Itt hamarabb végeztem és az eredmény is rosz- szabb. Az Egyetértés Termelőszövetkezet irodájában három gondterhelt ember fogad. Molnár Mátyás, az elnök, Szeidl József elnökhelyettes, meg Meder Mihály, az ellenőrző bizottság elnöke. Amikor az első kérdést meghallják, szomorkás mosoly szökik a szájuk szélére. Fiatalok? Attól függ, mit értek fiatalon? Harminc éven aluliak? Olyanok nincsenek. Papíron 462 tagja van a szövetkezetnek. A 462-ből harminc éven aluli mindössze három akad. Elmennek. Ki Pestre, ki Ceglédre. Mégis, hogy képzelik a jövőt? Látnak-e perspektívát maguk előtt? Látnak, hát persze. Kapnak gépeket is. Bővül az állatállomány, meg lesz öntözés'. Az elnök a fejlesztési terv dossziéját veszi elő. Számokat mond, a jövőről beszél. A szavak nyomán megelevenedik előttem az Egyetértés 1965-ös képe. Az már vonzza majd a fiatalokat, de talán tisztességesebb lenne, ha az addigi három nehéz esztendő munkájából is kivennék részüket. A harmadik termelőszövetkezet kétségtelenül a legjobb a három közül, ök már híresek. Az albertirsai Dimitrov Tsz- ről már sok cikket írtak, meg a rádióban is többször szó esett róluk. Persze a fiatalok vándorlási kedve és az ebből adódó problémák itt sem ismeretlenek. Meg kellett és meg' kell küzdeni ezzel naponként most is. Dudás Mihály elnök és Gyócsos Ferenc párttitkár a kérdések hallatán mégis kedves, cinkos mosoly- lval néz egymásra. Látszik rajtuk, mondanának valamit. Én meg igencsak várom. Szívesen vigasztalódnék a Bérceién tapasztaltak után. Aztán megtudom a mosoly okát. Nevezetesen: a probléma, meg a betegség is csak addig okoz gondot, míg .meg nem találják rá a megoldást, a legjobb orvosságot. És Al- bertirsán megtalálták. Az elnök, meg a párttitkár egymástól veszik át a szót, úgy emir eznek, emlegetik a jelent, tervezgetik a jövőt. Náluk nemcsak holnapra várják a j fiatalokat, hiszen Irsán már i ma is megtalálják számításu- \ kát. Számításukat? Csupán pénzkérdés lenne a fiatalság J és a mezőgazdaság megnyug- j tat' kapcsolatának a létrejötte? Semmiképpen. (Ezt az elnök mondja.) Már csak azért sem, mert nem mindegy, hogyan kapják a tagok kézhez a járandóságukat. Nálunk már havi fizetés van. A munkaegység 80 százalékát veheti fel mindenki, előlegként, hónapról hónapra. De nemcsak erről van szó. Bár igen jelentős, hogy biz- . tosak lehetnek abban, nem keresnek kevesebbet otthon sem, mint a gyárban. Itt van a gépesítés. Az ifjúság, már ami az irsai viszonyokat illeti, megfordult, vagy megfordul városi, üzemi munkahelyen. Sokan a vasútnál keresik boldogulásukat. Számtalan családnál ennek már hagyományai vannak. Ebből következik, hogy lényegesen több a tsz-ben az asszony, mint a férfi. Ez helyi adottság, erre gondolni kell. Mégis a fiatalok szívesen maradnak otthon (meg a szülők is jobban örülnek), ha megfelelő foglalkozást találhatnak a szövetkezetben. Megfelelő foglalkozást? Azt, azt — bólogat a párttitkár. Mondtuk: nem ismeretlen fogalom a gyár a mi gyerekeinknek. Ott meg gépek vannak. Egyre több. Kézi- szerszám alig. Hát úgy kell okoskodnunk, hogy nálunk is napról napra kevesebb legyen a kapa, villa, kasza és ezek j helyett szaporodjék a gépek száma. Ehhez pedig valóban okoskodni, spekulálni kell mindig — veszi át a szót az elnök. Most is szerkesztettünk egy gépet. Csak tologatni kell, sokkal könnyebb vele a munka, mint eddig. Hát ezért mondom én, hogy a biztos pénz, és a gép vonzza a fiatalokat. Ök már biztosan tudják: nem kell aggódniok, Nem lesz hiány azokban, akik átvegyék az öregek kezéből kihulló munkát. Biztosan haladnak, Ismerik holnapjukat. Nehéz lenne a három termelőszövetkezetben tapasztalták alapján pontos mérleget készíteni. Nehéz lenne, még akkor is, ha téli emlékeimet idézném. Az igazság, hogy van lehetőség a falusi fiatalok otthoni körülményeinek rendezésére, ami nemcsak az ő számukra hozna megoldást, nyugodt, kiegyensúlyozott életet, hanem hasznára válna az országnak is. És a termelőszövetkezetek fiatalokkal való megerősödése után bizton elmondhatnánk: van jövője a fiatalságnak az Alföldön, a homok országában, széles e hazában, mindenütt. Biztos jövője van! Thurzó Tibor ! Az önkéntes véradómozgaíom sikere megyénkben I Pest megyében az idén vált : rendszeressé, az önkéntes, inI gyenes véradás. Azelőtt csupán ötletszerű, egyéni kezdeményezésre támaszkodott ez a fontos egészségügyi mozgalom, s a falusi lakosságnak nem is állott módjában, hogy véradással segítse rászoruló embertársait. A Magyar Vörös- kereszt Pest megyei szervezete újabban a községeket is felkeresi gyűjtőszolgálatával, és így lényegesen megnövelte az életmentő munkához nélkülözhetetlen segítséget. Az év eleje óta minden hónapban más községben rendeznek véradó-napokat. A vándorszolgálat érkezése előtt filmvetítéseken, előadásokon tájékoztatják a helyi lakosságot a mozgalom jelentőségéről. Az így szervezett rendszeres vérgyűjtés várakozáson felüli eredményeket hozott. Az emberbaráti segítőkészség meggyőző bizonyítéka, hogy az eddig megtartott gyfijtőnapo- kon — nyolc községben — több mint kétezer falusi lakos jelentkezett önkéntes, ingyenes véradásra. Némelyik községiben időhiány miatt nem is tudták az összes jelentkezők szolgálatait igénybe venni. A nyolc községben összesen 522 liter vért gyűjtöttek. Ezzel együtt lényegesen megnöveke- dett a váci és a ceglédi állandó véradó-állomás forgalma is. . TÖBB MINT 22 Millió FORINT MÁLNÁÉRT A szobi járás földművesszövetkezeteinek egyik fő tevékenységi ága a nyári hónapokban a málnafelvásárlás. Egyéni termelőkön kívül a szakszövetkezetek, valamint termelőszövetkezeték is mind erőteljesebben foglalkoznak málnatermesztéssel, illetve telepítéssel, hiszen igen jó jövedelmet biztosít. A földművesszövetkezetek összesen 22 830 000 forintot fizettek ki a szobi járásban 225 vagonnyi málnáért. Noha a nyári szárazság mi att — becslések szerint — 30 —40 vagon kiesés mutatkozik a felvásárlásiban, o kifizetett összeg több a múlt évinél, ami azt bizonyítja, hogy a termelők minden körülmények között megtalálják számításukat. A márianosztrai és a kóspal- lagi szakszövetkezetek el is | határozták, hogy — mint Kiss Gyula FJK-elnök tájékoztató- | jában elmondotta — újabb tízezer tő közös telepítéssel gya- ‘ rapítják málnáskertjüket. Szabadtéri színpad épül Karsay Zsigmond festőművésszel, a péceli községi művelődési ház igazgatójával beszélgettünk a napokban, «boldogan újságolta, hogy Péeelen — lelkes társadalmi munkával — szabadtéri színpad épül, amely a jövő tavasszal már „üzemel" is. Az igazat megvallva, kétkedve fogadja az ember a hírt: keil-e a szabadtéri színpad? Megéri-e a beleölt munkát, pénzt, lelkesedést? Ki mit fog abból profitálni? A megyében levő szabadtéri színpadok többsége ugyanis nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Péeelen azonban — ahogy Karsay Zsigmond elmondta — másként fest a dolog. Itt nem a felsőbb szervek javaslatára és nem állami pénzből történt a dolog, hanem helyi kezdeményezésből társadalmi munkával. mert szükség van rá. Ennek a nagyközségnek ugyanis, amelynek kultúrigényes lakossága jórészt Budapestre jár dolgozni, nincs alka'mas szabadtéri szórakozóhelye, ahol a nyári melegben is lehetne előadást tartani. Ezért az évek óta tartó latolgatás után a községi tanácsülés határozata pontot tett: ez év tavaszán tanácsülés mondta ki, legyen szabadtéri színpad. Az immáron hivatalos elhatározássá nőtt gondolatot csa- patnyi önzetlen ember sietett valósággá váltani. Elsősorban a művelődési ház színjátszó csoportjának férfitagjai markolták meg az ásót és a lapátot. Esténként, villanyfénynél, és a nyári szabadság napjaiban folyt a nehéz földmunka, amely ottjártunkkor már befejezés előtt állt. Több vagon földet mozgattak meg az építők, de az eredmény megérte a fáradságot. A művelődési ház mögött emelkedő romantikus cserjésfás hegy lábánál, ideális természeti körülmények között már kibontakozott a leendő nézőtér széles és mély íve, amely sok száz főnyi közönséget is befogadhat, s határozott formát öltött már a zenekari árok fölött húzódó színpadtér is. A színpad mögött közvetlenül emelkedni kezd a hegyoldal, s dúslombú fáival, bokraival természetadta díszletként zárja le az egész térséget, s nyújt ideális hátteret. A tervek szerint öltözők is lesznek, a világítást, pedig egyszerű megoldásként oszlopokra szerelt reflektorokkal oldják meg. Jón ak ígérkezik a már bevált fényfüggönyös megoldás is. Az építés előreláthatólag jövő tavasz elején teljes egészében befejeződik, bár még addig sok a tennivaló. Amint lehet, ünnepi előadással avatják a péceli színjátszók községük új kincsét, amely alkotói önzetlenségét, áldozatkészségét és szűkebb hazájuk szeretetét bizonyítja majd. «*») NYÁR VÉGI MUNKÁK 1962. SZEPTEMBER 12, SZERDA az ötezer holdas szentmártonkáfai Kossuth Tsz-ben Megkezdték a silókukorica betakarítását Termésbecslés a maghozó lucernánál. A képen: Pál Károly tsz-elnök, Acs Kálmán vezetőségi tag, Nagy László mezőgazdász és Maros Pál brigádvezető ötvenöt vagon paradicsomot szállít a szövetkezet a Budapesti Konzervgyárnak Havonta ellenőrzik a hízómarhák súlygyarapodását. Egy hónap alatt csaknem cgymázsás súlytöbbletet mértek az ' állatoknál (MTI foto, Bereth Ferenc felv.)
