Pest Megyei Hirlap, 1962. szeptember (6. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-28 / 227. szám

1962. SZEPTEMBER 28, PÉNTEK ft. a »tretet Október 4-én nyeremény- betétkönyv-sorsalás A nyeremény betétkönyvek 1962. harmadik negyedévi sor­solását október 4-én, délután fél 6 órai kezdettel tartják Hajdúböszörményben, a Pe­tőfi Művelődési Házban. A sorsoláson mindazok a be­tétkönyvek részt vesznek, amelyeket legkésőbb szep­tember 29-ig váltottak. Minden ezer betétkönyvre 25 nyereményt sorsolnak ki: egyet 200 százalékos, egyet 100 százalékos, kettőt 50 szá­zalékos, huszonegyet pedig 25 százalékos nyereménnyel. A nyeremény kiszámításának alapjául a betétkönyvben el­helyezett negyedévi átlagbe- tét szolgál. (MTI) Minden a gyógyítást szolgálja A. megyei Semmelweis kórhúts küldöttrűluszstó taggyűlése A Pest megyei Semmelweis Kórház küldöttválasztó tag­gyűlésén az egyik felszólaló arról beszélt, hogy bár ő ala­posan áttanulmányozta a VIII. kongresszus irányelveit, az a véleménye, a tézisek az egészségügyi feladatokat csak nagy általánosságban vázol­ják. Aztán az egymást követő felszólalásokból akár a színes szálakból elkészített szőttes — összeállt a kép. Összeállt és már bizonyítani sem kellett, mert a tények önmagukért érveltek. Elmondták a felszó­lalók, hogy az egészségügyi dolgozók jeladatai ott vannak az irányelvek minden monda­tában. Az ember, az emberért való harc adja éppen az irány­elvek hitelét. Az embert az Út épül a visegrádi fellegvárhoz és a nagyvillámi turistaházhoz Középpontban: az ember Útépítők dolgoznak a visegrádi Feketehegyen. Hat méter széles, bitumennel bur­kolt út készül a visegrádi fel­legvárig. majd tovább, a nagyvillámi turistaházig és kilátóig. Az utat, amely köny- nyen megközelíthetővé teszi a Dunakanyar legszebb pont­ját, a pilisi erdészek épí­tik. Az Erdőterv mérnö­kei által kidolgozott prog­ram szerint 85 000 köbmé­ter földet mozgatnak meg a négy és félkilométeres útsza­Péntekén rendkívüli tanács­ülés foglalkozott a szobi já­rásban a járás jövő évi költ­ségvetésével. 1963-ban is első­sorban az egészségügyi, szociá­lis és kulturális intézmények hálózatának bővítésére, a meg­levők befogadóképességének bővítésére és a növekvő fel­adatok jobb megoldására össz­pontosítják az anyagi erőt. Az 1963. évi költségvetés-tervezet a most folyó évihez viszonyít­va mintegy másfélmillió fo­rint emelkedést mutat. A fejlődés azonban még jobban lemérhető, ha összehasonlítást tesznek az 1954. évi költség- vetés összegével, amely tíz és félmillió forint volt. Ezzel szemben 1963-ban a költségve­tési kiadások 19 678 000 forint­ra rúgnak. Ennek eredményeképpen emelkedik jövő évben a kór­házi gyógyszerellátás színvo­nala, javul a nevelő-, és ipari- tanuló-otthonok textilellátott­sága, a saját tanműhellyel ren­delkező oktatási intézmények­nél pedig a gyakorlati oktatás­hoz több anyag használható jel. 1960-ban a nagymarosi böl­csődén kívül egyetlen egy egészségügyi intézete sem volt a járásnak, most pedig már tüdőgondozóval, szü­lőotthonnal és a napokon belül meginduló szakorvo­si rendelőintézettel ren­delkezik. Emellett pedig tovább műkö­dik a mozgó szakorvosi szol­gálat is és a jövő évben meg­lesz a régen sürgetett mentő- állomás, amelynek építése még az idén megkezdődik. Az általános iskolai oktatás keretén belül öt fővel növelik a nevelők létszámát. Bár az 1963. évre nagyobb beruházást és fejlesztést nem mutat a költségvetési előirányzat. az egész költségvetés 52,5 százalékát, vagyis 10 740 400 forintot fordít a járás kul­turális célokra. Jövő évben a járás székhelyén Szobon. kiemelt községi kul­túrotthon létesül állami támo­gatással és függetlenített kul- túrotthon-igazgatóval Vámos- mikola községben hatvanhá­romezer forint felújítási hitel­kaszon. A nagy munkához a vértesi és a mátrai erdőgaz­daságtól szkrépereket kap­tak kölcsön és az útépítés minden munkafolyamatát gé­pesítették. A fellegvárhoz és a nagyvillámi kilátóhoz ve­zető út csak részben szolgál erdészeti célokat. Az építke­zésnél azt is figyelembe vet­ték. hogy a Pilis egyre ked­veltebb kirándulóvidéke a fő­városiaknak és a Dunakanyar idegenforgalma is állandóan növekszik. (MTI) I keretté- kicserélik s régi. )as- j san már korhadó falépesöket j beton lépcsőkre. A járási költségvetésen kí- | vül a földművesszövetkezetek, az élelmiszeripari kiskereske­delem, valamint a vendéglátó- ipar komoly beruházási és fel­újítási összegeket irányoz elő a járás területén. Népgazdasá­gi beruházásból pedig megkez­dődik az ország egyik legmo­dernebb és legnagyobb lét­számmal rendelkező szociális otthonának építése Szobon, amelyhez az 1963. évben hét és félmillió forint a beruházási keret. Állandóan emelkedik a bri­gádok száma, az üzemekben egyre tőben ismerik fel, hogy közös erőfeszítéssel könnyebb a munka, egyszerűbb a tanulás és kellemesebb a szórakozás is. Kérdés azonban, hogy elége­dettek leihetünk-e a számbeli növekedéssel ? Gombamód ala­kultak a brigádok és jó né­hány megizmosodott, igazi együttérző közösséggé vált, ! ahol ismeretlen fogalom a j széthúzás, egymás háttérbe szorítása, vagy akár befeketí- ' tése. Nincs személyi harc, vagy féltékenység. Eddigi tapasztalatunk sze­rint a brigádmozgalom a leg­erősebben megyénk nagy­üzemeiben fejlődött. ezekben a gyárakban, mint valami kohókban, a legmaga­sabb hőfokon izzik az együtt­érzés szelleme, amely nélkül a brigádélet elképzelhetetlen. Országos hírű brigádokkal is dicsekedhetünk, ilyen például a Csepel Autógyár szocialista brigádja: a Bánki Donát-bri- gád. Hasonlóan jó úton halad az Eötvös Loránd és a Szem­ezel Bajos brigád is. Fejlett a brigádmozgalom a Diósdi Csapágygyárban is, ahol a szocialista brigádok már olyan fejlődési pontot ér­tek el. hogy tagjaik új brigá­egészségügy végigkíséri élete hajnalától haláláig, nincs olyan tennivaló, olyan feladat, amelyből vala­milyen áttételen keresztül nem venné ki méltóképpen ré­szét. A mezőgazdaság szocia­lista átszervezése első hallás­ra igencsak távol esik ettől a területtől. Mégis, milyen ha­talmas szerepük van benne, milyen felkészültséget, igazi hivatásszeretet követelt éppen az egészségügyi dolgozóktól. Azáltal, hogy a parasztság jo­gosulttá vált az ingyenes or­vosi ellátásra, hatalmas mér­tékben megnőtt a betegek száma, megszaporodott a vi­déki orvosok munkája és ugyanakkor — csökkent jöve­delme. Mégis, az egészségügyi dolgozók erejük megfeszítésé­vel igyekeznek ennek a fel­adatnak maradéktalanul ele­get tenni. Azt vizsgálgattáik a felszó­lalók, hogy ebből az annyira felelősségteljes munkából kol­lektívájuk hogyan veszi ki ré­szét. Elmondhatják-e, hogy a kommunisták vezetésével a kórház teljesíti feladatát, meg­előzi-e a betegséget, hely­reállítja-e betegei testi-lelki egészségét? Arról szóltak, hogy a megyei kórház a me­gyei egészségügy fellegvára kell hogy legyen. A beteg érezze, nemcsak a testével tö­rődnek. Ma még elégtelenek az adottságok, mégis, orvos­nak, ápolónak, a kórház va­lamennyi dolgozójának tudnia kell, hogy a hozzájuk kerü­lőknek nemcsak teste van. A ! beteg egészségének vissza­szerzése nemcsak a kapott gyógyszertől, a kezeléstől, ha­nem a „hogyantól” is függ. Mások úgy közelítették meg a kérdést, hogy milyen ered- ényt ért el a kórház kollek­tívája. Mit tettek a kommu­nisták a jó és a még jobb munka érdekében? Hogyan, mennyire tőrödnek a dolgozók nevelésével, a betegek, s egy­más közötti kapcsolataik ala­kulásával, mit tesznek az ide­került fiatalok neveléséért, formálják-e jellemüket, s ösz­tönöznek-e a tudományos el­mélyülésre? S amit erről a titkári beszá­moló elmondott, azt kiegészí­tették azok, akik az egyetem­ről kikerült fiatal orvosok ténykedését vizsgálták. A pártszervezet velük szemben dókat alakíthattak. Ez azért történt, hogy eddigi tapaszta­lataikat átadhassák másoknak és módszereiket megismerjék másutt is. Kisebb üzemekben és az építkezéseken nem ilyen megnyugtató a helyzet. Több helyen nem beszélhetünk iga­zi összeforrott brigádokról, ha­nem csak a szocialista brigád­mozgalom csiráiról. Alakultak kisebb csopor­tosulások, nem hiányzik az együttérzés, a lelkesedés és egymás szeretet« sem. Ezt tapasztaltuk Visegrádon az ÉM. 1. számú Kőbánya Válla­latnál is. A brigádok közös te­vékenysége elsősorban a mun­kára korlátozódik. Mit jelent ez? Nem valósít­ják meg a hármas jelszót: „szocialista módon dolgozni, tanulni és élni.” A visegrádi kőbányában természetesen ne­hezek a körülmények, mert a brigádtagok legnagyobb része nem helyben lakik, hanem be­járó munkás. Vonaton vagy kerékpáron járnak munkahe­lyükre és Iha letelik a nyolc óra, igyekeznek haza. Ezen nem csodálkozhatunk, érthető, hogy valamennyien mielőbb haza akarnak térni családjuk­hoz. Ez nehezíti a közös tanu­lást. vagy szórakozást. Reáli­san kell látnunk a helyzetet itt-ott lemondott az igényes^ ségről. „Csak nem fogjuk olc- tatgatni őket — állapították meg — amikor most jöttek az egyetemről, alapos marxista képzettséggel”. Ez így is van, csakhogy semmiféle készlet nem tart örökké. Ám KlSZ-saerveze- tük most minden erőt arra összpontosít, hogy újra be­kapcsolja őket a munkába. Ebből a szempontból is na­gyon hasznos és központilag jobban támogatott formává kell tenni a tudományos kör munkáját. Bár a kórház első­sorban gyógyítással foglalko­zik, mégis, a bőséges klinikai anya« lehetőséget nyújt a ku­tatásokra, a tudományos mun­kára. Ezt a lehetőséget már sokan felismerték, s jelentős eredményeket értek el. A tu­dományos kör célkitűzéseit az idősebb orvosgeneráció is magáénak érzi, támogatja. A tudományos kör létrehozásá­val a pártszervezet példát mutatott más. tudományos- értelmiségi szerveknél dolgo­zó pártszervezetnek, mi lehet tevékenységük egyik fő alap­pillére. A megyei kórház küldött­választó taggyűlését hallgat­va, az volt a benyomás, hogy az őszinte és lelkes volt. Nem, dehogyis volt az hibátlan. Ez talán abban mutatkozott meg. amikor egyesek éppencsak érintették a kérdéseket, s amelyekből érezni lehetett; erről a területről is lenne mit mondani. Az igazgatófőor­vos-helyettes pár mondattal arról szólt, hogy új szervezési formák emelhetnék a szakmai színvonalai, de a kétségtelen nehézségek láttán a legtöbb orvos meg­ijed. elkedvetlenedik, s az új munkamódszert kényszernek érzi. Egy-egy mondat szólt továbbá a munkafegyelemről, a gyógyszerfelhasználásról, a betegek és alkalmazottak élel­mezéséről, a nővérek munká­járól, továbbképzéséről. Mind- megannyi kérdés, amellyel jó, ha foglalkozik a párts szer­vezet,. Hiszen ereje, hatóköre túl­terjed egyébként kicsi létszá­mán, de hiszen így van ez rendjén a Semmelweis kór­házban is. és csak lépésről lépésre halad­hat előre a mozgalom. Maxi­malisták nem lehetünk, vi­szont nem elégedhetünk meg a jelenlegi helyzettel. Mit kívánhatunk azoktól a brigádoktól, ahol a tagok leg­nagyobb része bejáró munkás? Elsősorban azt, hogy pontosan vezessék a brigád naplóját, ez az igény egyáltalán nem je­lent felesleges irkálást és sem­mi esetre sem bürokrácia, vagy felesleges adminisztrá­ció. A napló, feltéve, ha helye­sen vezetik, hű tükre a brigád tevékenységének. Nem szükséges hosszú be­jegyzés, elég az, ha távirati stílusban, de pontosan bejegy­zik az eseményeket. Nincs szükség hosszú, va­lamennyi apró részletre kiterjedő beszámolókra, hanem csak rövid, de hű krónikára. Hasznos az is, ha egy-egy ese­mény megörökítését fényké­pekkel. vagy egy-egy meghí­vóval színesítik, mindezek ké­sőbb is emlékeztetik a bri­gádtagokat. Mi minden kerüljön be a naplóba? A gazdásági ered­mények: a munka minősége, a selejt mennyisége, a telje­sítmény, a munkafegyelem, a munkamódszerátadás, az újí­tás. Kapjon helyet a bejegy­zések között az esetleges Fél évvel ezelőtt (tartották szakszervezeti küldöttgyűlésü­ket a Pest megyei vasasüze­mek kéviselői, hogy ezzel is új lendülettel folytatódjék, im­már magasabb szinten, a va­sasszakszervezet tevékenysége. Ez jó alkalmat jelentett ar­ra. hogy áttekintsék a közel­múlt eredményeit, sok min­den megváltozott az előző esz­tendők. gyakorlatával szemben. Első helyen említhetjük a társadalmi munkát. Azelőtt talán elképzelhetetlen lett vol­na, hogy a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének Pest megyei Bizottságában mindössze egyetlen ember, a titkár legyen függetlenített. Jelenleg pedig ez a helyzet. Váry Zoltán egyedül végzi szerteágazó feladatát, igaz ugyan, hogy társadalmi ala­pon sok segítségre, támogatás­ra számíthat. Tizennégyen tagjai a megyebizottságnak — a titkáron Távül. Fél esztendővel ezelőtt a jelölés és a választás olyan körültekintően történt, hogy megyénk legjelentősebb va­sas üzemeinek van képviselő­je a bizottságban, így például a Csepel Autógyárnak, a Diósdi Csapágygyárnak, a Ganz Árammérőnek, a Váci Híradástechnikai Anyagok Gyárának, a Szerszámgépfetj- lesztö Intézetnek, a Váci Tele­víziós Képcsőgyámak és a Ma­gyar Hajó- és Darugyár váci gyáregységének. Ez az össze­tétel azért előnyös, mert így mód nyílik arra, hogy a vasas­szakszervezet megyei központ­jában a lehető leghiteleseb­ben ismerjék az üzemek hely­zetét, a legfontosabb kérdése­ket. Nem működhetne eredmé­nyesen a bizottság, ha nem támaszkodhatna a társadalmi munkások széles körű hálózatá­ra. Tizenhat feladatkörrel csaknem százan dolgoznak rendszeresen a különféle m u nkabizot tságok ban. Tevékenységük szerencsére nem alkalomszerű, nemcsak rögtönzött, hanem előrelátóan tervszerű. E bizottságok műkö­désének alapja a féléves mun­katerv. Munkájuk eredménye kedvezően érezteti hatását, mert az üzemekben a múlttal ellentétben alaposabban fog­lalkoznak a balesetekkel, az egészségvédelemmel, az újítás­sal, a műszaki fejlesztéssel, a brigádmozgalommal, az üdül­tetéssel. Körültekintően keresték az üzemekben a szakszervezeti baleset, ezenkívül a politi­kai és szakmai továbbképzés eredménye is. Vezessék be a naplóba a társadalmi mun­kákat és a közös szórakozá­sokat, színház-, vagy mozi- látogatásokat, kiránduláso­kat. , A bejegyzések megtörtén­tét a brigádvezető kísérje figyelemmel és rendszeresen ellenőrizze. A napló vezetése termé­szetesen nem az egyetlen módja a brigádmozgalom fej­lesztésének, de azért említ- j jük első helyen, mert köny- | nyen megvalósítható és ki- ' induló pontja lehet egy-egy | brigád megerősödésének. Segítheti a mozgalmat a tapasztalatátadás is, kü­lönösen három üze­münkben. a Váci Televí­ziós Képcsőgyárban, a Te­lefongyár B. gyáregysé­gében és a Magyar Hajó- és Darugyár váci egy­ségében. Az „anyagyárak” ugyanis régebbiek, a munkások zöme pedig nem bejáró, e mellett pedig és nem utolsósorban mindhárom a magyar mun­kásmozgalom erőssége, fel­legvára. Éppen ezért az Egye­sült Izzóban, a Telefongyár­ban és a Magyar Hajó- és Darugyár óbudai, valamint a Váci úti telepén nagy léptek­ben alakult ki a szocialista brigádmozgalom, nem for­málisak a kis közösségek, a munkások megtöltötték azt kellő tartalommal. Hasznos lenne, ha a buda­munkabizottságok társadalmi munkásait. Előfeltétel volt az is, hogy lehetőleg olyan em­berekre essék a választás, akik nem „álláshalmozók”, vagyis nem ez a hetedik, vagy éppen a tizenharmadik feladatuk. Ez ugyanis kettős előnnyel jár, először is bővítik a társadalmi munkával foglalkozók körét, másodszor pedig emelik a tár­sadalmi munka színvonalát, mert nyilván több idő jut a kevesebb megbízatás elvégzé­séhez, mint az . .állásba lmozás- hoz”. Nem kétséges, hogy me­gyénkben jelenleg sokkal töb­bet törődnek az emberrel az üzemekben a szakszervezeti bizottságok, mint azelőtt bár­mikor. A vasasszakszemezet megyei bizottsága állandóan napirenden tartja a jobb mun­kakörülmények megteremtésé­nek kérdéseit, a munkaver­seny, a brigádmozgalom leg­időszerűbb vonatkozásait. Ha kellett, dicsért, ha a helyzet megkívánta, akkor bí­rált. különösen a balesetek el­leni hargban mutatott kellő erélyt, így javult például a helyzet a Ganz Árammérő­ben. Bér- és munkaügyi kérdé­sekkel is rendszeresen foglal­kozik a bizottság és éppen ezért sok vizsgálatot folytatott, hogy ellenőrizze a béralapok felhasználását és a túlórázta­tásokat. itt bizony akadt ten­nivaló, mert a múltban, kü­lönösen 1960-ban, meglehető­sen magas volt a vasas üze­mekben a túlórák száma. Az elmúlt esztendőben javulás mutatkozott, sikerült elérni* hogy egyes üzemekben a túl­óráztatás 40—50 százalékkal csökkent. Ez a kérdés azon­ban nem kerülhet le a napi­rend röL Szerteágazó a bizottság fel­adatköre, de a felelőssége is* különösen azóta, amióta nyil­vánosságra hozták az MSZMP Központi Bizottsága kongresz- szusi irányelveit, ugyanis a szakszervezetek minden szer­vére jelentős munka vár, mert segíteniök kell a párt VIII. kongresszusának előkészítését. A-’ üzemekben ismertetik az irányelveket, figyelemmel kí­sérik, felhasználják napi mun­kájuknál a dolgozók vélemé­nyét, javaslatait, támogatják a munkaverseny fejlődését, vagyis a kongresszus tisztele­tére tett felajánlások teljesí­tését. pesti „anyagyárak” szár­nyuk alá vennék a vidéki üzemek brigádjait, különösen azokat, amelyek még csak az első lépéseket teszik meg a hármas jelszó; „szocialista módon dolgozni, tanulni és élni” megvalósítása terén. Az Egyesült Izzó. a Telefon­gyár és az óbudai, valamint a Vác; üti hajógyári telep egy-egy összeforrott, kel­lő tapasztalattal rendel­kező szocialista brigád­ja patronálja a vidéki üzemek kevesebb ta­pasztalattal rendelkező brigádjait. Már eddig is történtek ha­sonló kezdeményezések, el­sősorban az Egyesült Izzó MEF-gyáregységének József Attila-brigádja tett kísérle­tet. hogy a gyengébb hóna alá nyúljon. Ez azonban csak a kezdet, mert több a lehetőség és élni kell azzal! * Vácott a képcsőgyárban, vagy a Magyar Hajó- és Da­rugyár váci gyáregységében, valamint a Telefongyárban ne várjanak arra, hogy a fő­városi „anyagyárak” szocia­lista brigádjai segítő kezü­ket nyújtják! Kérjék a támo­gatást, a segítséget, a tapasz­talatot, mert kár lenne ki­használatlanul hagynj ezt a lehetőséget. A budapesti „anyagyárak” szocialista bri­gádjainak és a vidéki gyár­egységek brigádjainak kéz­fogása is erősítheti az egyre szélesedő, erősödő mozgal­mat. M. K. K. M. Segítsenek az „anyagyárak" A tapasztalatok elterjesztése erősíti a szocialista brigádmozgalmat Nyolc év alatt megduplázódott a szobi járás költségvetése Jövőre főleg az egészségügyi, szociális és kulturális — intézményeket fejlesztik ..........-• -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom