Pest Megyei Hirlap, 1962. szeptember (6. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-21 / 221. szám

I 1962. SZEPTEMBER 21, PÉNTEK rcsr miegm 3 A mindennapok alkotó légköre Szoros kapcsolat az élettel — Nagyobb aktivitást az iskolán kívül A váci kommunista pedagógusok taggyűlése légkörű alkotómunka tech­nikai feltételeit. Vácott az iskolák elmaradtak a vá­ros gyors ütemű fejlődése mögött. Túlzsúfoltak a tan­termek, és a korszerűtlen be­rendezések kicserélése las­san halad. Bár a város kor­szerűsítésére és szépítésére nagy gondot fordítottak, az iskolák nem kapták meg a fontosságukhoz mért figyel­met. A közeljövőben azon­ban — ahogy ezt a jelen­lévő Povázsai Sándor, a vá­rosi művelődési osztály ve­zetője elmondotta — városi végrehajtó bizottsági ülés elé kerül egy fontos távlati terv. Ebben többek között szere­pe] egy 16 tantermes új is­kola, amely az alsóvárosi részen épülne fel. egy óvoda kíséretében, az ottani lakó­épületekhez. A város DCM felé eső részén is új iskola kerül a régi helyére. A Bá­thory utcai és a Hámán Kató általános iskola pedig a tervek szerint négy-négy tanteremmel bővül majd. Több érdekes gondolatot vetett fel Biró Béla párt­titkár. Például: Vác iskolavá­ros lett, de nincs megoldva a diákok étkeztetése. Diák­étterem kellene, ahol a ta­nulók olcsón jutnánaík me­leg ételhez. Bár a pedagógu­sok — ahogy ez a taggyűlés résztvevőinek reagálásából is kiderült —, több szempontból is szükségesnek tartanák a tanulóifjúság rendezett ét­keztetését, a vendéglátóipar húzódozik a bizonyára nem nagy haszonnal járó „üzlet”- töl. Nagy reményeket fűznek a váci pedagógusok a városi mű­velődési osztály kezdeménye­zésére létrejövő pedagógiai ta­nács eljövendő munkájához. Ez a társadalmi testület sza-k- albizöttságokkal kiegészítve, kimondottan arra lenne hiva­tott, hogy az oktatási reform szellemében korszerűbb tgniiá- si módszerek kikísérletezését valamint a pedagógusok ön­képzését segítse, ösztönözze. Élénk reagálást váltott ki a pedagógusok iskolán kívüli ne­velő tevékenységének gondo­lata. Ez a kérdés meglehetősen szerteágazó és sokkal mélyebb értelmű, mint ahogy azt első látásra hinnénk!... A pedagógusok korábban joggal panaszkodhattak, hogy általában sok az úgynevezett társadalmi munka, sokfelé, sokféle „szívességire veszik igénybe a pedagógusokat. Igen, ez sok esetben valóban megtörtént, de ez elsősorban falun volt így. Ezen most ren­deletileg segítenek, miután a jövőben csak a felsőbb műve­lődésügyi szerv hozzájárulásá­val és engedélyével lehet pe­dagógust más munkával meg- lyzni. Az úttörőcsapat-vezetés és a gyere'kek nyári táboroztatá­sa azonban bajosan tekinthető „nem pedagógus-tevékenység­gel, összefüggő társadalmi munká”-nak. Vácott ugyanis komoly gondot okozott a nyá­ron is, hogy ki táboroztassa a gyerekeket. Mert bár általá­ban természetes, hogy ez első­sorban a csapatvezetők tiszte, Vácott a nevelők jó része igye­kezett kivonni magát a talán kényelmetlen feladat alól. Miután a nyári táborozás az egész évi úttörő­munka, hogy bárki is sajnálná a plusz keresetet —, hogy a pénzért végzett esti óraadás, bármennyire is hasznos a társadalomnak, nem tekinthe­tő társadalmi munkának, mert nem meríti ki az iskolán kívüli népművelés, az iskolán kívüli nevelő te­vékenység fogalmát, s a kettő közötti arányok — úgy tűnik —, Vácott nagyobb figyelmet érdemelnek. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az iskolán kí­vüli nevelő munka, a népmű­velésben való tevőleges rész­vétel szervesen beletartozik a pedagógus-tevékenységbe. Ez nem utolsósorban hivatás- tudat kérdése is. Kár, hogy a taggyűlés ebben a kérdés­ben n<yn foglalt állást ilyen egyértelműen. Mindent összevetve: ez a néhány kiragadott gondolat is jelzi, hogy a közel négyórás taggyűlés igen értékes mun­kát végzett. A kongresszusi irányelvek alapos megismeré­se és megértése mellett az ab­ból fakadó feladatokat tar­tották legfontosabbaknak. Mert nem elég a kongresszu­si elveket csak megbeszélni. Csupán a beszélgetéstől nem jutnak előrébb a feladatok, s nem válnak az irányelvek aktívan ható társadalmi erő­vé. A váci kommunista pe­dagógusok — nagyon helye­sen — előbbre léptek ennél: a kongresszusi irányelvek szelleméből fakadó közoktatá­si feladatokról, a mindenna­pok tennivalóiról vitatkoztak. Ezt tükrözte Kerekes Sándor gimnáziumi igazgató, Kocsi Jenő technikumi igazgató, Gyaraki Frigyes gimnáziumi tanár, Tóth Istvánná általá­nos iskolai igazgató, Kovács Sándor általános iskolai tanár és még többek megnyilatkozá­sa. A váci kommunista peda­gógusok végső soron olyan kérdéseket vitattak meg (az említetteken kívül szd volt még többek között a közélet további demokratizálásáról, az emberekkel való bánás­módról, a születési előjogok megszüntetéséről, a régi bot­lások jóvátételének lehetősé­géről, a következetesebb osz­tályozásról, az ifjúsági moz­galmi munka és a tanulás helyes arányairól, az egyetemi felvételekről, a politechnikai munka jelentőségéről, az isko­lák növekvő önállóságáról, a pedagógusok iránti fokozot­tabb bizalomról, a város fel­sőoktatási intézményeinek megteremtéséről, s- még sok izgalmas témáról), amelyek a város minden pedagógusát érdeklik. A kommunista pe­dagógusok állásfoglalásával minden bizonnyal a város pe­dagógusainak döntő zöme egyet is ért. S a pártnak ép­pen ez a célja: olyan politi­kát folytatni, amellyel a tö­megek egyetértenek, olyan feladatokat megjelelni, ame­lyek megvalósításáért a leg­szélesebb tömegek szállnak harcba. Tenkely Miklós A legtöbbet fordított szerzők A Bibliographie de France j című folyóirat nemrég közzé­tette a fordításos irodalomra vonatkozó nemzetközi adatait. Az első helyen Lenin művei állnak, amelyeket 1961-ben 2408-szor fordították le. Utána sorrendben Shakespeare, Ju­les Verne, Tolsztoj és Csehov következik. Egy ceyloni bélyeg sorsa A ceyloni Matugumában megfelelően felbélyegezve fel­adtak egy levelet Londonba. A levél meg is érkezett a cím­zetthez, de bélyeg nélkül, a borítékon /a postahivatal kö­vetkező megjegyzésével: „Por­tóra nem kötelezett, mert a bélyeget a ceyloni postaládá­ban felfalták a fehér han- | gyák.” 4 AZ AFGÁN NÉP ÉLETE Az afgán nép élete címmel foto-dokumentációs kiállítás nyílt a Kulturális Kapcsolatok Intézetének kiállító termében. A megnyitó beszédet Naményi Géza, a Minisztertanács Tájé­koztatási Hivatalának vezetője mondotta. r ' \ Látogatók a kiállításon (MTI foto Keleti Éva felv.) /.\\\\\\\\\V\\\\\W\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^\\\\\\\\\\\ „Azideológiai és a marxizmus előret Pach Zsigmond Pál nyilatkozata a nemzetközi gazdaságtörténeti kongresszusról tudományos kap­Augusztus végén és szep­tember elején a franciaorszá­gi Aixen Provence-han ren­dezték meg a második nem­zetközi gazdaságtörténeti kongresszust. Tanácskozásain háromtagú magyar küldöttség is részt vett Pach Zsigmond Pál akadémiai levelező tag, egyetemi tanár vezetésével, aki hazaérkezése után kong­resszusi tapasztalatairól a kö­vetkezőket mondta az MTI munkatársának: — A gazdaságtörténeti kuta­tások iránti érdeklődés növe­kedését mutatja, hogy a kongresszuson mintegy ötszázan, két és félszer annyian vettek részt, mint az 1960-ban a Stockholmban megrendezett első hasonló tanácskozáson. A kongresszus plenáris üléseken és tíz szekcióban folytatta munkáját, s két fő témával foglalkozott. Az egyik a tőke- felhalmozás, a nagyipari fej­lődés és a munkásosztály hely­zetének alakulása, a másik az európai országok, valamint az elmaradott országok agrárfej­lődése a XVI. századtól. — Mindjárt a kongresszus kezde­tén hidegháborús szellemtől sugallt intézkedésről kellett hallaniok az egybegyűlt tudó­soknak, kutatóknak: a francia hatóságok nem adták meg a beutazási engedélyt a Német Demokratikus Köztársaság küldöttségének, a kongresszus elnöke. Postán cambridge-i professzor azzal nyitotta meg a tanácskozást, hogy tiltakozó deklarációt olvasott fel, amelyben elítélte, hogy politi­kai okokból megakadályozták az NDK gazdaságtörténészei­nek részvételét s ezzel csorbí­tották a kongresszus egyete­mes jellegét, akadályozták a nemzetközi csőlátókat. — A kongresszus a különbö­ző társadalmi rendszerű or­szágok gazdaságtörténészei­nek tudományos együttműkö­dése jegyében, egyben az ideológiai harc és a marxizmus előretöré­se' jegyében zajlott le. Ezt mutatja többek között, hogy a szocialista országok gazdaságtörténészei, marxista tudósai jelentős számban tar­tottak előadást, korreferátu­mot, szólaltak fel a különbö­ző üléseken. — A kongresszuson a polgá­ri gazdaságtörténészek elő­adásaival kapcsolatban , nem egyszer eleven vita alakult ki. Nemcsak marxista gazdaság- történészek részéről hangzot­tak el ellenvetések, hanem a polgári tudósok, kutatók közül is számosán kritikusan szóltak hozzá az előadottakhoz. Meg­említem például Postán pro­fesszor előadását, aki az el­maradott országok agrárprob­lémáiról az európai agrártör­ténet fényében tartott elő­adást. Lényegében azt fejte­gette, hogy az elmaradott or­szágok fejlődésükben most a fő gondot a mezőgazdaság fej­lesztésére fordítsák, s ha ez már megtörtént, akkor kerül­het sor jelentősebb arányú iparosításra. Mondanivalóját India pél­dáján kívánta szemléltet­ni, de éppen egy indiai delegátus, Gupta volt az, aki a legélesebben bí­rálta. Más országok képviselői, még az amerikai tudós is, kritikai megjegyzésekkel illették elő­adását, mint amelytől nem volt idegen az elmaradott or­Tegnap megérkezett az egymilliomodik látogató az Országos Mezőgazdasági Kiállításra az egész évi felkészülés pró­baköve, a csapatvezetők nyári érdektelensége, szembetűnő visszahúzódása kérdésessé te- ] szí az egész évi felkészülés ér- j tékét... Ahogy Still Ferenc a járási ! pártbizottság jelenlevő titká- ; ra kifejtette, az a tapaszta­lat, hogy a falusi pedagógu­sok aktívabbak. lelkesebbek, ; mint a városon élő kollégáik. ■ Van olyan vélemény, hogy ! ennek oka az esti iskolák, az ! esti felnőttoktatás . és más tanfolyamok által nyújtott na- I gyobb pluszmunka. Ki kell i azonban mondani — anélkül, ' A 64. Országos Mezőgazda- sági Kiállításra csütörtökön megérkezett az egymillió- módik látogató: Torma Gyu­la. a kaposmérői Uj Élet Ter­melőszövetkezet állattenyész­tési brigádvezetője, a Ka­posvári Felsőfokú Mezőgaz­dasági Technikum másod­éves hallgatója. A brigádvezető, aki 67 falubelijével együtt lá­togatta meg a kiállítást, egy televíziós készüléket kapott ajándékba az Ál­lami Biztosítótól. Figyelemre méltó üzletet kötöttek ezen a napon a kunszentmártoni Zalka Máté Termelőszövetkezet vezetői. Kakukk Károly, a szövetkezet elnöke, társaival együtt 22 tehenet és üszőt vett meg a kiállított állatok közül. Az üszők átlagos anyai tej­termelése évi 6682 kiló, 4 százalékos tejzsírral. A lajos- komáromi Strobli Mihály háztáji üszőjét például 13 000 j forintért vásárolták meg. A szövetkezet a most megvett 22 üszővel és tehénnel egy tbc-men- tes, kiváló tehenészetet kíván megalapozni. Az állatvásárlésok egyik ér­dekes eseménye volt, hogy a vencselői termelőszövetke­zet o kiállításon vett meg a saját termelőszövetkezeti tagjainak háztáji gazdaságá­ból két tehenet és egy üszőt. Az állami gazdaságok és ter­melőszövetkezetek által fel­hozott tenyészkanok és ko­cák a tenyészállatforgalmi gazdasági iroda tájékoztatá­sa szerint mind jó áron kel­tek el. Érdekes kívánsággal jelentkezett a nyugatnémet Savéra cég. ameiy meg akar vennj egy eszterházi ötös fogatot hintóval, szerszámmal együtt. Meglátogatta a kiállítást Jörgen Kinek, a koppenhá­gai mezőgazdasági kiállítási iroda igazgatója is, aki meg­hívta a magyar lovasokat az 1963-ban Koppenhágában megrendezésre kerülő mező- gazdasági kiállítás lovasver­senyeire. (MTI) szágok agrárországókként való konzerválásának célzata. A kongresszus jó alkalom volt arra, hogy a marxista gazdaságtörténészek feleleve­nítsék kapcsolataikat, illetve újakat létesítsenek olyan nyugati gazdaságtörténészek­kel, akik a lojális együttmű­ködés hívei és bizonyos elmé­leti kérdésekben álláspontjuk közeledik a mienkhez. Meg­említem közülük Labrousse és Braudel professzorokat, a Sorbonne tanárait, továbbá Domar és Bry amerikai gaz­daságtörténészeket. Domar például a Szovjet­unió és az Egyesült Álla­mok ipari fejlődését ve­tette egybe az utóbbi év­tizedek alapján, szaksze­rűen és tárgyilagosságra törekedve. Hasonlóképpen Bry professzor a munkásosztály fejlődésével kapcsolatban tartott pozitívan értékelendő korreferátumot. Különösen említésre méltó Braudel magatartása, és az a törekvése, hogy a szocialista országok gazdaságtörténészei­vel együtt kíván működni. Ez annál inkább fontos, mert a kongresszus őt választotta meg az új intézőbizottság elnökévé. Braudel professzor egyébként megemlítette nekem, hogy még ebben az évben Buda­pestre szándékozik utazni, s itt a magyar és a francia tör­ténettudomány közötti kap­csolatok szélesítéséről is sze­retne megbeszéléseket foly­tatni. A magyar küldöttség kong­resszusi szereplésével kapcso­latban említésre méltó, hogy több helyről felkértek bennünket cikkek, tanul­mányok írására. Angol és olasz marxista fo­lyóiratok mellett ángol, ame­rikai, francia, nyugatnémet polgári gazdaságtörténeti fo­lyóiratok részéről is hangzott el ilyen kérés. Braudel pro­fesszor például lapjában, az Annales-ben közölni kívánja kongresszusi előadásomat. A kongresszus értékes tanulsá­gokkal szolgált a további munkához. (MTI) Bendóri hírek Munkatársától lopott Hesky Ödönné 29 éves banktisztvi­selőnő. Egy őrizetlenül ha­gyott táskából négyezer forin­tot emelt ki. A ráckevei kapi­tányság őrizetbe vette. Két fiatalkorú került rend­őrkézre üzemi lópás miatt. K. Z. 16 éves fiatalember, péceli lakos, a Ganz-MÁVAG he­gesztője kilenc alkalommal nyitotta fel munkástársainak öltözőszekrényét. S. N. T. 16 éves bugyi segédmunkás a Telefongyárból vitt ki fél év alatt közel hatezer forintnyi rádióalkatrészt. Mindkettőjü­ket őrizetbe vették. Majdnem tíz éve annak, hogy lázas izgalommal kutat­tam egy tervezett riportsoro­zat anyaga után. Arról akar­tam beszámolni, hogy a kö­zépiskolákból kikerült fiata­lok milyen hasznát vették an­nak, amit az iskolában ta­nultak, s legfőképpen: figye­lemmel kísérik-e a tanárok volt fiaik, lányaik életútját? Látják-e ebben az életútban munkájuk, erőfeszítésük reali­zálódását? Mondanom sem kell, hogy a riportok nem jelentek meg, mert tapasztalataim olyany- nyira sötét képet mutattak, hogy annak nyilvánosságra hozatala nem volt „időszerű”. Riport helyett, csupán egy fel­jegyzést írtam az egyik köz­oktatási vezető embernek. Manapság viszont a tíz év előtti izgalommal és érdeklő­déssel figyelem a már tör­vényerőre emelt oktatási re­form szellemének térhódítá­sét. Az oktatási reformban ugyanis saját korábbi elkép­zeléseim valóra válását lá­tom. Mint kiderült, nemcsak én vagyok ezzel így, hanem igen sok pedagógus is. Azok a nevelők, akik látták oktatás­ügyünk bajait, az iskola el­szakadását az élettől, de nem sokat tehettek: vergődtek az utasítások, rendeletek, érte­kezletek, jelentésírások, saj­tófélórák, agyonellenőrzések zaklatott légkörében. Ma vi­szont ezek a pedagógusok fel­szabadult légkörben dolgoz­hatnak, s elsősorban nekik kell az oktatási reform meg­valósításának élharcosaivá válniuk, mert ők nemcsak megváltozott utasításokat haj­tanak végre, hanem maximá­lis* egyetértéssel, a lényeg megértésével dolgozhatnak, s az oktatási reformban alkotó képességeik teljes érvényesí­tésének lehetőségeit láthat­ják. ... Hasonló értelemben foglalt állást a váci kommunista pe­dagógusok taggyűlése is. Mert mi lehet ma a kommunista pedagógus, s minden jószán­dékú, a haladás ügyéért fára­dozó pedagógus legfőbb fel­adata? Mivel segítheti legin­kább a való életet, s annak követelményeit tükröző kong­resszusi irányelvek valóra váltását? A válasz egyértel­mű, s látszólag ■ egyszerű is: támogassa minden erővel, tu­dása legjavával az oktatási reform célkitűzéseit. Mit olvashatunk a kong­resszusi irányelvekben? „Szé­les körű társadalmi vita után törvényerőre emelke­dett az új oktatási reform, amelynek fő gondolatai: az iskola és az élet szorosabb kapcsolata, a tanulás és a munka egysége, korszerű tananyagok kidolgozása, a túlterhelés enyhítése, a marxizmus—leninizmus el­veinek hatékonyabb érvé­nyesítése ..." Ezek azok az elvek, ame­lyeket ha érvényesítünk az iskolai ' oktató-nevelőmunká­ban, akkor az életbe ki­került fiatalok nem állnak majd tanácstalanul, bátor­talanul, s idegenüi a fris­sen elhagyott iskola kapu­jában, hanem tudni fogják, hol a helyük. mi a feladatuk, zökkenők és lelki konfliktusok nélkül il­leszkednek be a „felnőttek” világába. Igen ám, de mi az. ami­vel leginkább, s azonnal se­gíthet a pedagógus? Mit és hogyan? A váci kommunista pedagógusok, miután meg­hallgatták pártvezetőségük alapos beszámolóját, éppen erről vitatkoztak. Bár sok­szor úgy tűnt, hogy egy- egy felvetett gondolat távol áll a főtémától, csakhamar kiderült, hogy' nem is áll távol, sőt nagyon is hozzá­tartozik. Sándor László. a városi úttörőház igazgatója, például többek között az iskolák el­hanyagoltságát' kifogásolta, majd mindjárt meg is tette az általános érvényű követ­keztetést: miméi hamarabb meg kell teremteni a nyugodt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom