Pest Megyei Hirlap, 1962. szeptember (6. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-20 / 220. szám
1962. SZEPTEMBER 20 CSÜTÖRTÖK rear titerei búrján Szakítsanak a szektás hibákkal! Összevont beszámoló- és küldöttválasztó taggyűlésen vettek részt a napokban Nyársapát község három termelő- szövetkezetének és állami gazdaságának kommunistái. A taggyűlésen az a feladat hárult a község pártvezetőségére, hogy a párt Központi Bizottsága irányelveinek szellemében számoljon be a vezetőségválasztó taggyűlés óta eltelt egy esztendő munkájáról. Noha a vezetőség beszámolójában szó esett az irányelvekről, mégsem ennek szellemében vizsgálta a község fejlődésében végbement változásokat. A vezetőség elkövette ezt a hibát, ezért óhatatlanul adós maradt azzal a válasszal: milyen a viszony a valamivel több mint félszáz kommunista és a másfélezerre tehető lakosság között. Ha a beszámolóból hiányzott is a kérdésre adandó válasz, a vita során sokan felszólaltak és akarva, „akaratlanul“ is elmondották véleményüket a kommunisták tömegkapcsolatáról. A vezetőség beszámolója keresztmetszetét adta a termelőszövetkezetek gazdasági életének, a község kulturális fejlődésének, a tömegszervezetek és a pártszervezetek tevékenységének. Miért akarunk ennél többet? — kérdezheti bárki. Azért, mert ma már nem elegendő megállapítani, hogy a Haladás Termelőszövetkezet jó eredményeket ér el, ugyanakkor a József Attila Tsz több esztendeje egyhelyben topog. Vagy felsorolni azt, hogy melyik termelőszövetkezetben hogyan dolgozik a KISZ, vagy a nőtanács. Nem elég önkritikusan megállapítani azt sem, hogy a párttagoknak adtak ugyan pártmegbízatást, de ellenőrzés hiányában többségük nem teljesítette azt. Ennél tovább kell mennie a beszámolónak, s feltétlenül szólni kell árról, hogyan 'valósították meg a párt helyes politikáját a községben. Nem kisebbíteni akarjuk a községi pártvezetőség, továbbá a község kommunistáinak egy esztendős munkáját, nem akarjuk elvitatni annak hasznosságát. Igaz az, ahogyan a beszámoló is elmondotta, hogy tovább erősödtek a termelő- szövetkezetek. Igaz, hogy szép j sikereket értek el a kultúra terjesztésében. A párt és a tömegszervezetek munkája is javult. Ezek az eredmények nem maguktól születtek, harcolni kellett értük. De az is igaz, hogy sokkal jobbak lennének az eredmények, ha a 62 kommunista erejét nem osztanák meg azok a hibák, amelyek az elmúlt egy esztendőben gátolták a párt politikájának teljes érvényre- jutását a községben, amelyek mérgezték a párt és a tömegek közötti viszonyt. Nézzük meg közelebbről, miről van szó. A községi pártvezetőség beszámolójában egy szót sem szólt arról, milyen nagy ellentét van a három termelőszövetkezet kommunistái között. A József Attila Tsz kommunistái — legalábbis a párt- szervezet vezetői és a gazdasági vezetők — messzemenően elítélik a másik két termelőszövetkezetet, illetve annak tagságát. A Haladás Tsz-t „ku- lákszövetkezetnek” nevezik, de a Kossuth Tsz-ről sincsenek jó véleménnyel. Annál inkább magukról. Ök magukat ./proletár tsz-nek” nevezik, s hozzá kell tenni, hogy osztályharcosnak. Miközben szítják az ellentétet, nem veszik észre, hogy a három termelő- szövetkezet közötti versenyben messze lemaradták, s ez nem véletlen. Az ilyen véleménnyel a tagság nagy része ugyanis nem ért egyet, elítéli a vezetőket, tehát óhatatlanul el is fordul tőlük. Ez pedig csakis az eredmények romlásához vezet. A József Attila Tsz vezetőinek és egynémely tagjának effajta' véleményére „kontrázik” a másik két tsz vezetősége. A Haladás Tsz vezetőd például lebecsülik a József Attila Tsz tagságának eredményeit, gúnyosan nyilatkoznak róla. A Központi Bizottság irányelveiben kimondja, hogy születőben van az egységes paraszti oszítály. Nyársapáton — annak ellenére, hogy a feltételek ehhez ugyanúgy adva vannak, mint másutt — a megértés, az összefogás helyett meg nem értés, ellenségeskedés uralkodik. Ha arra a kérdésre ■ akarunk válaszolni, hogy kinek van igaza a tsz-ek közötti villongásban, meg kell mondani: semmi esetre sem azoknak, akik az ellentétet szítják a volt közép-, a volt szegényparasztok és a volt nagygazdák között. Annak ellenére, hogy becsületesen dolgoznak — felhánytor- gatják származásukat, behegedt sebeket szaggatnak fel. Még akkor sem képviselnénk az igazságot, ha azt állítanánk, hogy a ..proletár tsz” tagjai a termelésben mutassák meg, hogy többet tudnak, mint a „zsíros tsz” tagjai. Az ilyenfajta versengés nem csi- títja el az ellentéteket, csak növeli. Sokkal helyesebb az az álláspont, amit a taggyűlés is kialakított: mindegyik tsz-ben vannak volt szegényparasztok és középparasztok, még volt nagygazdák is. Ne a származás szerint ítéljék meg az embereket, hanem aszerint, ki hogyan dolgozik. A beszámolóból, de a hozzászólásokból is kitűnt, hogy a pártvezetöségnek, de egyes tagoknak sincs türelmük az emberek meggyőzésére, a velük való foglalkozásra. A meggyőzés helyett inkább „eldobnak” embereket. A József Attila Tsz-ben például az akadályozza a KISZ-szervezet megerősödését hogy gyors egymásutánban váltogatják a titkárokat. Nincs a pártvezetöségnek türelme arra, hogy megvárja, amíg az új KISZ-titkár „bedolgozza” magát, hanem azonnal követeli az eredményeket. A. taggyűlésen éles vita alakult ki a Haladás Tsz nőtanácsának titkára körül is. A vezetőség beszámolójában egyedül a nőtanács titkárát tette felelőssé azért, mert gyengén működik a szervezet — ezért leváltását javasolta. A vita során kitudódott, hogy a titkárnő lelkesen látott munkához, iskolán is volt, de a tsz és a pártszervezet vezetői nem becsülték munkáját, emiatt megsértődött. Munkájához sem kapott elegendő segítséget. A párt- és a tömegszervezeti életből száműzni kell a régi vezetési módszereket, amikor a párt- és tömegszervezetek munkájának megjavításánál a legjobb „eszköznek” a leváltást, az emberek cserélgetését tartották. A taggyűlés olyan értelmű határozatot is hozott, hogy meg kell hallgatni a nőtanács titkárát és leváltása helyett segíteni kell munkájában. A türelmetlenségnek, az emberekkel való durva bánásmódnak több példáját is felszínre hozta a taggyűlés. A József Attila Tsz-ben a pártszervezet és a tsz vezetői javasoltak egy fiatalembert, az elnök- helyettesi funkcióba. Az illetőtől rövid idő múlva megvonták bizalmukat, leváltották tisztségéről, elűzték a szövetkezetből. Igaz, a fiatalembernek volt hibája is — az utóbbi időben sokat ivott — de ahelyett, hogy küzdöttek volna megmentéséért, még inkább a szesz rabjává tették. Ugyancsak a József Attila Tsz- ben több tagot kizártak a pártból. A nyársapáti vezetők közül egyesek még a tettle- gességhez is folyamodtak. Ezeket a súlyos hibákat a beszámoló csak „szőrmentén” érintette. Az ilyenfajta hibákat, vezetési módszereket még ma sem ítélik el súlyosságuknak megfelelően a vezetők. Erre bizonyíték, hogy 'a taggyűlésen többen felszólaltak és magyarázatot kértek a párt politikájának megsértésére, de Mádi Béla községi párttitkár „kényes kérdésként” kezelte az ügyet és nem válaszolt a felszólalók kérdéseire. A község lakói látják, hogy nincs meg az egyetértés a község kommunistái között és azt is tapasztalják, hogy a megnemértés, az- ellenségeskedés az ö rovásukra is történik, hiszen a párt politikájának megsértése nemcsak erkölcsi, hanem anyagi kárral is együtt jár. El is mondták ezt néhányan a taggyűlésen. A taggyűlés — amely a beszámoló ellenére is feltárta a legfontosabb problémát, a falu népétől való elszakadás veszélyét — utat mutatott, s a hibákkal szemben bizalmat szavazott a párt helyes politikájának. Kimondta: sürgősen szakítani kell a szektás hibákkal és a falu kommunistáinak bátran közeledni kell a lalu népéhez. Csak a közösség szolgálata lehet minden kommunista egyedüli célja és feladata. Mihók Sándor IA Germinal - Herceghalom halárában A Hunnia Filmstúdió Zola Germinal című regényét ma- £ gyár—francia koprodukcióban készíti el. A film egyetlen nagy % díszletét a bányászfalut Herceghalom határában építik fel. A ^ kivitelezéssel a gyár a 25. sz. Építőipari Vállalatot bízta meg. A falu körülbelül 110—115 házának építéséhez több mint ezer % köbméter faanyagot használnak majd fel. A film forgatását a tervek szerint — október közepén kezdik. Épül a falu (MTI foto, Bojár felv.) ; ^\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ JÓT ÉS JÓL Mondani könnyű, s szép is. De tenni úgy, hogy mindkettő igaz legyen, már nehéz. Ebben teljes az egyetértés Nagy Miklós országgyűlési képviselővel. Ezúttal azonban nem mint a törvényhozói testület tagjával váltunk szót, hanem mint főmérnökkel, a Váci Fi- nompamutfonó- és Cérnázó műszaki vezetőjével. Szakembereknek izgalmas téma, de az itt dolgozó munkást, s a piacon anyagot kereső és vásárló közönséget is érinti. Hogyan lehet legkisebb anyagi befektetéssel több fonalat, s jobb minőséget kapni. — Azt hiszem a textiliparban a legnehezebb látványos eredményeket felmutatni. De azért korántsem állíthatjuk, hogy racionálisabb gondolkodással és munkarenddel nem jutunk előbbre. Ezzel indul a beszélgetés a főmérnöki szobában, s mindjárt előre bocsátjuk, hogy a rohanó idő miatt sokáig nem időzhetünk e témánál. Hogyan alakul a helyzet egy órával később? Már egyikünk sem emlékszik az első percek kikötéseire, s egyre jobban A* előrelépés gondjai — í%z összefogás eredménye — Hogyan látják a holnapot Megünnepelték a monori gimnázium tornatermének „születésnapját" Évfordulót ünnepelt kedden a monori József Attila gimnázium tornaterme, 1961. szeptember 18-án készült el, első születésnapját tehát. Pihent ezen a napon a terem, noha eddigi életében sem sokat fáradozott, mindössze hat hétig volt használható állapotban. Attól kezdve, csak szakértők nyitogatták az ajtaját, a diákok előtt zárva maradt, rendeltetésszerű használatát — mint arról még a nyáron beszámoltunk — hullámossá vált parkettája lehetetlenné tette. Építésénél — mint állítják — nedves salakot terítettek a vakpadló alá, s ettől nem védelmezhette meg a kát- ránypapír-szigetelés, még ha — ahogy a költségvetés alapján kellett volna — kétszeresen is alkalmazzák. De csak egy réteg kátránypapírt helyeztek a salakra. Penész és korhadás kelet-' kezett és ennek következtében néhol méter magasra felpuposodott a parketta. Levelek mentek a 22. sz. Építőipari Vállalathoz, az egyéves jótállási időre hivatkozva a tornaterem padlózatának sürgős helyreállítását \ kívánták. Ahogy már az új iskolák tornatermeinek felpuposodott padlózata körül történni szokott, az építkezés kivitelezői ez alkalommal is elhárították magukról ' a felelősséget, úgy, hogy az ügy a fővárosi döntő- bizottság elé került. A döntőbizottság augusztus 19-én meghozta a döntést, új padló készítésére kötelezte az építő vállalatot, illetve a parkettát készítő alvállalkozóját, a Budapesti Szakipari Vállalatot. Előírta a döntés, ezer forint bánatpénz terhe mellett augusztus 28-ig köteles a vállalat a parkettát, a párnafát és a vakpadlót felszedni, a teremből kivinni, a salaktöltést felszedni,, átrostálni, majd visszatéríteni és föléje három centiméter vastag száraz dunai homokréteget helyezni. Augusztus 31-ig pedig a párnafát is visszatenni. Ezután az iskola meszelje ki a termet, s ha ezzel elkészült, arról nyomban értesítse a Budapesti Szakipari Vállalatot, amelynek ettől számított hét nap alatt be kell fejeznie a parkettázást. A padlófelszedés elkészült határidőre éspedig olyan alaposan, hogy a nyújtó és a röplabdaháló tartórúdjai- nak nyolc rögzítő betontönkje közül a nagy buzgalomban négyet szintén felszedtek. Ott hever most is mind a négy jókora, sziklakemény betondarab visszahelyezetlenül és visszahe- lyezhetetlenül a lefektetett és összeszögelt párnafák tetején. Mert a parketta a szeptember 4-én befejezett meszelés óta nemhogy a hétnapos határidőn belül 12-ig, de még mindig nem készült el. Tizennyolcad! kán kora reggel egy fiatalember megjelent ugyan azzal, hogy a Budapesti Szakipari Vállalattól jött parkettát fektetni, hozott magával fűrészt, egyéb szerszámot, de még kell várnia a mestert. Építészeti nyelven szólva tehát megtörtént a felvonulás, ám legalábbis délelőtt tizenegyig egyéb nem történt. Lehet, hogy később azért megérkezett, azaz felvonult a fiú által várt mester is, de aznap más már aligha történhetett. Érthető. Hiszen a toranaterem egyéves jubileumát ünnepli. Az ünnepeket pedig munkaszünettel szokás megünnepelni, nem- debár? Mégha mindjárt ez az ünnepnap ezer kemény forinttal is növeli a 12-étől esedékes ezreseket, örül az ember szíve-lelke, ha látja, hogy egyes vállalatok semmi anyagi áldozatot sem sokall- nak, ha jubileumok megünnepléséről van szó ... Szokoly Endre belebonyolódunk az izgalmas témába. Ezt a hosszú beszélgetést megpróbálom rövid kivonatokban visszaadni. — A tavalyi esztendőben rendkívül jó eredményeket érhettünk el, mert a megfelelő időkben a végfonógépeken rekonstrukciót hajtottunk végre. A termelés és termelékenység szintje négy százalékkal emelkedhetett. A korábbinál nagyobb gondot fordítottunk arra, hogy gépeink állapota kiváló legyen s ne fordulhasson elő menetközben! hiba. A tavalyi ugrás után nehéz folytatni az utat felfelé. A terv nem kér ugyan többet, de önmaguktól ezt igénylik a műszaki vezetők és a célt jól látó munkások. Nem könnyű ez, hiszen még az időjárás változásának is kiszolgáltatott az üzem munkája. A főmérnök szerint; — A nagy hőség idején szinte természetes, hogy csökken az asszonyok figyelme, s fáradtabbak, mint rendes körülmények között. A legalkalmasabb hőmérsékleti viszonyok 24—28 fok között váltakoznak 60 százalékos relatív páratartalom mellett. Ezzel szemben nem volt ritka a 38 fokos hőmérséklet. jóval kisebb lég- nedvességgel. Klímaberendezésünk nem képes kiegyenlíteni a szélsőséges különbségeket. Nem sajnálhatjuk a pénzt, hogy jövő nyárra két és félmilliós költségért új klímaberendezést állítsunk üzembe. Hogy milyen károkat okoz a kánikula, arra elég két számot egymás mellé helyezni. Ezer orsó egy órai fonaltermelése az előírás szerint 450 kilométer. Ehelyett a tűrhetetlenül forró napokban csak 434 kilométerig jutottak el. — Hallhatnánk az idei legfontosabb programról? — Az ideiről nehezen. A korszerű üzemvezetés és tervezés megkívánja, hogy legalább egy fél évvel, de ha lehet, akár egy esztendővel is előbbre járjunk. Az idén rendkívül sokoldalú előkészítő munkát végzünk, amelynek gyümölcsei csak jövőre jelentkeznek. Első lépés az említett klímaberendezés, második az üzem világításának korszerűsítése. A vizsgálatok szerint a megvilágítás értéite eddig nem érte el az ajánlott szintet sem. Márpedig rossz világítás mellett romlik a munkások szeme, csökken munkaintenzitásuk és nagyobb a hibaelnézés lehetősége is. A mostani tervezés minden tekintetben — színösszetételét vizsgálva is — megfelel az élettani követelményeknek. — Üjabb téma? — Nem is olyan régen zárult egy igen fontos vizsgálat. Mérnök, főművezető, anyag- és áruforgalmi szakember, pénzügyi és munkaügyi vezetőnk fogott össze, hogy javaslatot tehessen az anyagtárolás és mozgatás korszerűsítésére. Kívülálló, de még hozzáértő ember számára is keveset mondhat az első pillanatban ez a harmadrendűnek látszó téma. Az eredmények minden várakozást felülmúltak. Többszintű, emeletes anyagtárolással, elektromos szállító targoncák üzembeállításával olyan nagy területet szabadítunk fel, ahová további hat gyűrűsfonó helyezhető! Nagy dolog ez, ha hozzávesszük, hogy egyetlen téglát sem kell felemelni a bővítés érdekében. — Igazolja-e majd a gyakorlat az elmondott terveket? — Azt hiszem, a vezetés és tervezés kollektív munkájának előnyei itt igen jól láthatóak. Minden, a témában érintett munkatársunk, vezető szakemberünk véleményét és elképzelését meghallgatjuk, sőt maguk terveznek, s a főmérnök dolga, hogy mindezt egy kézbe fogja és a leghasz- nosabbakat kamatoztassa. Mindemellett igen fontos, hogy egy üzemi főmérnök csakúgy, mipt az igazgató es műszaki munkatársai, jól ismerjék a külföldi textilipar legújabb eredményeit. így már jóval kisebb a tévedés, a melléfogás lehetőségé. — Milyen tapasztalatai vannak a hazai üzemekben végrehajtott technikai, technológiai változtatásokról? — Nem vagyok hivatott arra, hogy ezt értékeljem, köztudott azonban, hogy sok kitűnő megoldással növelték a hazai textilipar mennyiségi és minőségi termelését. Azonban mindig és minden esetben nagy körültekintéssel kell eljárni A gépek fordu- latszámának emelése, s minden más, technológiai változás csak akkor hasznos, ha az nem látványos teljesítmény-emelkedésekben mutatkozik, hanem abban, hogy mennyivel lett olcsóbb, vagy jobb minőségű a gyártmány. Jót, s jól. Úgy munkálkodni, hogy mindkettő igaz legyen, csakugyan nehéz. De ez a cél. A kongresszus irányelvei mai teendőként, holnapi feladatként ezt kívánják. Tóth György í 2 Vándordíját kapott a ceglédi Vörös Csillag ^ \ T ermelőszövef kezet Szerdán odaítélték a föld-^ ! művelésügyi miniszter ván-<{ dordíjait a 64. Országos Me-í zőgazdasági Kiállításon leg- <5 jobb eredményeket elért me- j zőgazdasági nagyüzemeknek. ; Vándordíját kapott a sátor- í hely-bolyi, valamint a mező- 1 hegyesi állami gazdaság, a \ ceglédi Vörös Csillag és a \ székesfehérvári Szabad Élet í I termelőszövetkezet. Ezek a í díjak a következő kiállításig j maradnak a díjnyertes gaz- j diaságok birtokában. A ceglédi Vörös Csillag Tér- í i melőszövetkezetnek öt xe- nyészállatát díjazták és nemcsak a tenyésztői, hanem a hús, tej és egyéb állati termék termelési eredményei is kiválóak. Szerdán is nagy volt a kiállítás látogatottsága. Többek között megtekintette a vásárváros érdekességeit a hazánkban tartózkodó finn újságíróküldöttség.------------------------------------------- I
