Pest Megyei Hirlap, 1962. szeptember (6. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-18 / 218. szám

SPORT Győzött a lelkesedés! Bag—Monor 2:1 Bag lép fel támadólag és ne­gyed óráig erősen szorongat, de egyelőre a monori védelem jól áll a lábán, és nem tud ered­ményt elérni. A monori csapat pontos, lapos adogatással lassítja le az ellenfél rohamait és most már kiegyensúlyozottabb játék alakul ki és a monori csapat két kapufát ér el K. Nagy révén. A 33. percben a bagi Nagyot a já7 tékvezető kiállítja utánrúgásért és mégis Bagnak volna alkalma a vezetést megszerezni, mert Slea­ner a 16-oson belül kézzel ér a labdához, ll-es! Kékesi rúgja, de Fónyad II. kivédi. Ea föllelkesíti a monori csapatot és a 42. perc­ben Fehér megszerzi a vezetést. A második félidőben megismét­lődik az utóbbi időben gyakorivá váló eset, hogy a monori csapat átadja az ellenfélnek a kezdemé­nyezést,- és lagymatagul játszik, ezt Bag jól kihasználva, kilenc perc alatt Kékesi és Varga ré­vén a maga javára fordítja a mérkőzést és utána már hiába próbál támadni Monor. a lelkesen játszó Bag 4ól védekezik és szór­ványosabb támadásai is veszélye­sek. csak Fónyad n. ragyogó vé­dése. meg a bagi csatárok ügyet­lensége "menti meg az újabb gól­tól Monort. A játékvezető jól vezette a mér-' kőzést. Jók, Bag: Gergely, Kato­na, Varga. Monor: Fónyad II-, Stettzier és Szabó. Monori ifi—Bagi ifi 3:1. Góllö­vő: Izsáki, Fazekas, Székely, il­letve Katona. Monor n.—Káva 9al. Góllövő: Vitéz 4, Burján 2, Barna, Sáránsz- ki, László. (tóth) Ceglécfberce! II.-Péteri 3:4 (1:3) Az első percekben Ceglédbercel támadott többet, s a vezetést még­is Péteri szerezte meg a 10. perc­ben. Kalina beadását Árvái érté­kesítette. Ezután a tartalékosán felálló pétdrieik megfontoltabban játszottak és a' 23. percben Kali­na volt eredményes. 2:0-ra veze­tett csapatunk, amikor a 25. percben védelmi hibából — Sza­bó öngólja — szépített Ceglédber­cel. Egy perc múlva Bó^is ellen­állhatatlanul futott el a balszé­len, a ballábas bombájával szem­ben a berceliek kapusa tehetet­lennek bizonyult. Szünet után Ceglédbercel kezdeményezett" töb­bet és 25 percen keresztül ő dik­tálta az iramot, a csapat Csilló két góljával ki is egyenlített. Az utolsó tíz percben Péteri nagy hajrát vágott ki. s a 85. pereben Kalina megszerezte a győzelmet jelentő gólt. Ezután még két óri­ási helyzetet hagyott ki Kalina. Jók: Bódis, Hrutka Ferenc. Ár­vái, Kalina, illetve a ceglédberee- H védelem. (hrutka) Hozzá nem értő sportjegyzet Gyömrőről Szombat esténként benépesül az Erzsébet-telepi grund. Kéknadrá- gos, piros atlétatrikós fiúk rúg­ják a labdát. Ellenfelük mindig más: Klotild- telep. Mária-telep. Amikor én ottjártam, épo egy ve­gyes csapattal mérkőztek. Az el­lenfél csapatában a helyi labda­rúgó-csapat néhány tagja is ját­szott. Miért tartom szükségesnek mindezt elmondani ? Amint a játékot figyeltem, öt­letes. kidolgozott támadásokat, eredményes kapuratörést taoasz- taltam a piros-kék csapat játéko­sainál. Mint a 'fentiekből kitűnik, csaknem minden telepen található ..grundtizenegy”. A piros-ké­kekről jó tudni, hogy rendszere­sen tartanak edzést. melyeket Gudra Zoltán édesapja vezet, ki maga is aktív játékos volt. j E gTundmérkőzés azt az ötle­tet adta: meg kellene próbálni tartalékainkhoz nyúlni, hiszen a fenti példa, is mutatja: vannak! Sportvezetőink figyelmét szeret­ném felhívni e tartalékokra és a szombat esti grundmérkőzésekre. Legyen annyiban szabályos a mérkőzésről készített - beszámo­lóm, hogy közlöm kedves olva­sóinkkal az eredményt: Erzsóbet-telep—Gyömrői vegyes- csapat 4:1, félidő 2:1. (furuglyás) XOHOBoTIDfXE IV. ÉVFOLYAM, 318. SZÁM 1963. SZEPTEMBER 18, KEDD Véradónap Monoron szeptember 20-án Megtelt a Monori Községi Tanács nagyterme érdeklődők­kel a monori vöröskereszt- szervezet péntek esti filmvetí­téssel egybekötött taggyűlésén. Dr. Baltigh Előd elnöki kö­szöntését egy gyermekbaleset filmvetítése követte, melyben a gyermek életét az azonnal rendelkezésre álló vér mentet­te meg. A tanulságos rövidfilm után dr. Nagy István járási tiszti- főorvos mindvégig érdekes és tanulságos előadásában rövid áttekintést adott a véradás történetéről, a vércsoportok jelentőségéről, a vér élettani szerepéről, a vérátömlesztés szükségességének eseteiről és az Országos Vérellátó Szolgá­lat életmentő szerepéről. Az önkéntes, térítés nélküli vér­adás jelentőségére és szüksé­gességére rámutatva azt is megállapította, hogy a véradás sem fájdalom­mal, sem kellemetlen kö­vetkezményekkel nem jár, a szervezet az igényibe vett egy-két deci vért percek alatt pótolja. A véradás még meg­nyugtatásul is szolgálhat,, mert csakis orvosi vizsgálattal meg- ■ állapított egészséges ember vé­rét lehet igényibe venni. Min­denkit érhet baleset — mon­dotta befejezésül — és milyen jó. ha szükség esetén a meg­felelő vér rendelkezésre áll. Ez az emberbarát! kötelesség­érzés hasson át mindenkit szeptember 20-án a monori véradónapon. Dr. Vida István, a budapesti Rókus-kárház sebész adjunk­tusa, kórlíázi esetek felsorolá­sa mellett megállapította, hogy ma egy napon több vért használnak fej a műtétek­nél, mint tíz évvel ez­K;i tűzeset egy nap alatt Mészáros Jánosné, Tápió- süly, Szilvájakor 37. szám alat­ti lakosnak igen eleven fiacs­kája van. A virgonc és nyílt eszű Sanyikét kedveli az egész környék. Anyukája is nagyon szereti és vigyáz is olykor oly csintalan ötéves Sanyikájára. A minap azon­ban mégsem volt eléggé kö­rültekintő. Csütörtökön történt az eset. Az asszonyka mint máskor, most is szépen rendbehozta a konyhát, majd azután le­ült és mindennapi szórakoz­tató, de egyben jövedelmező munkájához ■ látott hozzá: gobelinezni kezdett. Ezalatt a kis Sanyika a konyhában ide-oda sündörgött. Játéko­san belefúrta buksi fejecs­kéjét olykor az anyja ölébe. Anyuka azonban nagyon be­lemerült a munkába és nem törődött fiacskájával. Sanyi­iba ekkor felfedező körútra in­dult. Mikor kihúzta a kony­haszekrény fiókját, megcsil­lant a szeme. Nagy kincset, egy doboz gyfát talált. Nagy tüzet csinálok magamnak, mondogatta és nyomban ki­osont az udvarra. A szalma­kazalhoz érve meggyújtotta a boglyát és gyönyörködött a tűzben. Slezák Illésné lett figyel­mes először a tűzre, de ha­marosan észrevette Bori An­tal, a TÜZÉP-telep dolgo­zója is. Kettőjüknek köszön­hető. hogy a veszedelmesnek látszó tüzet idejében sike­rült megfékezni. Mészáros Józsefné a rend­őrségen fogadkozott. hogy ezentúl jobban fog vigyázni fiacskájára. ★ Még egy tűzeset tartozik a csütörtöki nap krónikájá­hoz. Lovas Béla erősen ittas állapotban. kacskaringózva haladít késő délután a Szőlő utcáiban. Az járt a-z eszében, hogy olyan helyet keres1, ahol jól kialudhatja magát. Erre igen alkalmasnak ta­lálta özvegy Gazsi Istvánná szalmaboglyáját. Könnyen odajuthatott, hiszen az ud­var ezen a részen teljesen nyitott volt. Csakhamar bele­feküdt a boglyába és ké­nyelmesen elhelyezkedett. Nem lett volna semmi baj, de Lovasnak olyan gondo­lata támadt, hogy rágyújt egy cigarettára. Meg is cse­lekedte, de vesztére, mert a kazal csakhamar lángba borult. Lovas ruhája is azonnal tüzet fogott. Csak nagy üggyel-bajjal tudta életét megmenteni. A boglya teljesen leégett, de a tűz tovaterjedését si­került a szomszédoknak meg­akadályozni. Lovas Géza ellen, gondat­lanságból okozott tűzeset, miatt az eljárás megindult. K. L. előtt egy egész esztendő alatt. Ehhez pedig sok-sok vér kell, amelyet elő kell teremteni, mert sok esetben, csak az mentheti meg sok ember éle­tét. Gál Jánosné rámutatott, hogy a napi 350—100 műtét­hez a 80 ezer rendszeresen vért adó ember vére nem ele­gendő. Eddig a hiányt nagy- részben az ipari üzemek dol- dozói pótolták, most a mező­gazdasági dolgozókon a sor, hogy ők is kivegyék a részü­ket ebbői az emberbaráti kö­telezettségből. A múlt évi vér­adásnál Monor az élen járt, reméli, hogy szeptember 20-án Monor megint az élre kerül. Eddig -t- jobbára az üze­mekből — 372-cn jelent­keztek. A lakosság köréből még leg­alább 150—200 véradó jelent­kezését várja. A felszólalásokat néhány ér­dekfeszítő és tanulságos kis­ülni levetítése követte. Iluszty Károly Dinnye érkezett a vecsési 91-es számú boltba. Tarr Júlia és Rumpf Károly az üzlet dolgozói mérik, Bábel Imre és Vass Béla adogat­ják a jól megtermett piros bélü gyümölcsöket (Foto: Kútvölgyi) GOMBOSTŰ A monori Móricz Zsigmond és Petőfi utca sarkán levő do­hányelosztó ablakai alatt a fal tövében magas növényzet bur­jánzik. mintha csak gondosan ápolnák. Ajánljuk, a dohány- elosztó dolgozóinak, hogy a vad növényzet helyett stílsze­rűen telepítsenek a fal tövé­be dohánypalántákat, legalább valami hasznuk is lehetne be­lőle és pótolná a cégtáblát amelyről az idő vasfoga nem­csak a betűket, hanem a do­hánylevél-ábrázolást is régen lerágta. MAI MŰSOR Mozik Gyömrő: Balti égbolt ÜL Mag­lód: Szombat esti tánc. Monor: Elveszett paradicsom (széles). Pi­lis: Nagy olimpia. Tápiósüly: El­tűnt egy asszony. Üllő: Vadálla­tok a fedélzeten. Vecsés: Utolsó vacsora (széles). Községi tanácsülések Szeptember 18-án, kedden: Mende: 1. Az aratás, csép- lés befejezésének ismertetése az őszi betakarítási és vetési munkákra való felkészülés. 2. A Hazafias Népfront munká­jának megtárgyalása. Szeptember 19-én, szerdán: Pilis: 1. Beszámoló az el­múlt iskolai tanév munkájá­ról, s az 1962/63. tanévre való felkészülésről. 2. A MÉK és fmsz beszámolója a három­negyedévi felvásárlási tervér nek teljesítéséről. 3. Az OTP beszámolója a takarékosság terén elért eredményekről. Szeptember 30-án, csütörtökön: Bénye: A tanács államha­talmi és tömégszervezeti funk­ciója érvényesítésének meg­vizsgálása. Vasad: 1. Az őszi mezőgaz­dasági munkák megtárgyalása^ 2. A község egészségügyi hely­zetének megtárgyalása. KULTURÁLIS KRÓNIKA Tanácskoztak a járás népművelői A monori járás népművelési ügyvezetői és művelődési ott­hon igazgatói pénteken érte- j kezletet tartottak, melyen a j felnőttoktatás kérdését és a művészeti csoportok munkáját tárgyalták meg. Végh József járá’si népmű­velési felügyelő az ismerét­terjesztésről, a felnőtt dolgo­zók gondolkodásának átformá­lásáról a szocialista embertípus kialakításáról beszélt részlete­sen. Ebbe a csoportba tartoz­nak a különböző tanfolyamok, előadássorozatok, ezüstkalá­szos gazdatanfolyamok aka­démiák. A továbbiakban a ki­rándulások az országjárás je­lentőségéről, a kiállítások, tárlatlátogatások fontosságáról beszélt Ezután Zsán Kincső Zoltán a járási művelődési otthon igazgatója a munkaterveket értékelte röviden, majd a kul­turális szemle folyamatossá­gát hangsúlyozta. A hozzászólások során a megjelentek elmondták nehéz­ségeiket,- amelyek elsősorban a szervezési munkában mutat­koznak meg. Így például na­gyon sok helyen nehézséget okoz az ismeretterjesztő elő­adások közönségének • szerve­zése, s ez a magyarázata an­nak, hogy egyes községekben az előadásokon 25—30 hall­gató van csak, jelen, holott olyan előadásról van . szó, mely mindenkit érdekel. Napi 100 mázsa paradicsom Monoron, a vasútállomás mellett, a Budapesti Konzerv­gyár paradicsomátvevő helyén jártam. Két bájos hölggyel beszélgettem ott. Dankovits Zsuzsa, a kis telep vezetője elmondta, hogy két héttel ez­előtt a két monori és az egy bényei termelőszövetkezet a tervezett napi 50 mázsa para­dicsom helyett még csak napi 10 mázsát tudott átadni. Most azonban már a 80, 100, 110 mázsát is eléri napi átlagfor­galmuk. A inon őri tsz-ek (Kossuth és Űj Élet ) mintha ver­senyeznének egymással, olyan ütemben végzik a szállítást. Amikor ott jártam, délután fél négy volt, öe már a két monori tsz 40—40 mázsán fe­lül szállított. Ez igen szép eredmény, különösen ha figye­lembe vesszük, hogy a csúcs­forgalmi idejük délután 3 és 6 óra között van. Csernai Istvánná minőségi átvevő elmondta, hogy a tsz- íekben reggelenként kezdik a paradicsomot szedni és így csak délután kerülhet átvétel­re a frissen szedett áru. A nagy szárazság ellenére is a paradicsom minősége megfe­lel a követelményeknek. Egymás után érkeztek a tsz-ek szállítmányai. Zahár Mihály, Magócsi Károly, Ke­lik Józsefné, Burján András- né, Gajdos József és két Gaj­dos-gyerek az Üj Élet Tsz-ből, Barak bácsi és Kovács bácsi pedig a Kossuth Tsz-ből hoz­tak paradicsomot. A két pon­tosan szállító tsz mellett problémát okoz a bényei Népfront Tsz, mert ez ideig hetenként csak egyszer szállítottak árut. A bényeiek lemaradásán különö­sen nem bánkódtak az átve­vők, mert a monoriakat is éppen csak, hogy el tudták látni csereládákkal. Jávorszky Károly és Pintér János, a Kossuth Tsz szállítói, az átve­vőknek dinnyét kínálva, ked­veskedve akarták az összes ottleVő üres csereládákat tsz- üknek megszerezni. Róth Uj leletekre bukkantak Gyomron a járási múzeum munkatársai Gáti Géza, Matyó József és Kovács József, a járási mú­zeum munkatársai állandóan járják a határt. Hosszú évek tapasztalatai alapján tudják, hogy az őszi mélyszántás min­dig segít a régészkedést ked­velőknek a gyömrői határban. Őszi terepbejárásukat ez év­ben is siker koronázta. A Szil­háton most végzett mélyszán­tás nyomaiban Árpád-kori fa­lumaradványra bukkantak, mely régebbi, mint a nemrégi­ben jelzett péteri és a koráb­ban feltárt biliéi emlék. A többszöri vizsgálat során mintegy ötven holdnyi terüle­tet járták be. A fentiekben jelzett véleményüket a terüle­ten talált cserépmaradványok­ra építik. Feltételezik továbbá, hogy a valamikor földbevájt kunyhókból álló falu leégett, mert a szabályos négyszög, téglalapalakú épületnyomok rajzát főleg a felületen elhe­lyezkedő üszkös . nyomokból lehetett megállapítani. Ugyancsak új leletre buk­kantak a Pest megyei Vegyi- és Kézműipari Vállalat telep­helyén végzett tartálysüllyesz­tés közben. Itt egy bronzkori kunyhó maradványait, találták meg. E leletből is cserép, va­lamint csontmaradványok ke­rültek felszínre. Mint azt már korábban je­leztük a lapban, a járási mű­velődési otthon november 7- én nyitja kapuját. A járási múzeum is készül a megnyitó­ra. Kiállításán a Gyomron és környékén talált leleteket mu­tatja be, lelőhelyek szerint csoportosítva. Térképet is ké­szítenek a községről és környé­kéről, amelyen az eddig talált tárgyak lelőhelyeit feltüntetik. F. G. Felavatták Péteriben az Erkel Ferenc Művelődési Otthont (Tudósítónktól). Az új, modernül felszere'lt művelődési otthon építkezé­sén a lakosság 28 000 forint ér­tékű társadalmi munkát vég­zett, s az építkezés 163 000 fo­rintba került eddig. A szalagot Szíjjártó Lajos elvtárs a járási tanács vb-el- nöke vágta el, s ezzel megnyi­totta kapuját az új művelődé­si otthonnak. Nagy örömmel tódult be a közönség az új kultúrpalotába, hogy birtoká­ba vegye annak valamennyi szórakozási lehetőségeit. Miután a mozihelyiség — ,mely ezúttal kicsinek bizo­nyult — zsúfolásig megtelt, s mindenki elfoglalta a maga helyét, Szijjártó Lajos elvtárs megtartotta ünnepi beszédét. Ezt követően változatos mű­sorral lepték meg a közönsé­get kultúrcsoportunk tagjai. Szép dalokat énekelt Pünkösdi Béla, a kultúrgárda egyik lel­kes tagja. Nagy sikert ara­tott az „Egy nadrág története" című szatíra. Vastapssal ju­talmazta a közönség az úttö­rő és a népi táncosok szerep­lését is. Este nyolc órakor folytatódott a szórakozás, ami­kor átadták az ifjúságnak az új tánctermet, ahol kitűnő ze­ne mellett a hajnali órákban ért véget a tánc. dicsérték! Persze, nem tudtam mire vélni a hirtelen kedves­séget. Távozáskor félénken feltettem a kérdést: — És a liba? Azzal mi lesz? — Ugyan. Szóra sem érde­mes! A szomszédé volt! BÉNYE. Kőszegi barátom­mal együtt voltunk Németor­szágban. A helyi szokásoknak , megfelelően mi is vettünk bu­kósisakot. Homlokán Berlin címerével. Ezt a szép fehér valamit nagy előszeretettéi \ hordjuk idehaza is. Egyik alkalommal ketten i utaztunk Danuviámon. Bé- nyén leállt a motor. Gyertya- i slussz! Amíg pucolgattunk.; nagy tömeg srác vett körül.; Hogy nagyobb legyen a hatás.; németül beszélgettünk. A srácok egy darabig néz- \ tek, majd behatóan vizsgál- \ gatni kezdték prrotoromat. ': — Külföldiek! — Nézd. milyen klassz mo-\ tor! Ilyen persze nincs nálunk!': Francia! < — Honnan tudod. Jani? — Nem látod? Ott van raj-'; ta: Hungary! (Csegezy) : MOTOROS KALANDOK kísérte utolsó útjára. Na, hála az égnek. ,,Itt a nagy halott előttünk, kiterítve, mereven”. — jutottak Vajda sorai eszem­be. Mégha csak a „nagy halott” lett volna előttem! De jött a nagyasszony is! Néhány kere­setlen szóban elmondta, hogy egy piszkos csirkefogó vagyok, aki nem veszi semmibe az ő egész évi fáradtságos munká­ját. és így tovább, és így to­vább . .. Már a fél 'falu rajtam röhö­gött, amikor csoda történt. Jött a gazda. — Fiatalember! Ne hallgas­son erre a vénasszonyra! Jöj­jön, megiszunk egy fröccsöt! Szabadkoztam, hogy moto­ron nem iszom. — Akkor kóstolja meg a fi­nom szőlőmet! Saját termés! Bementünk a házba. Kedvesen elbeszélgettünk, még a bukósisakomat is meg­Motorral jártában-keltiében sok érdekes, nevetséges dolog történik az emberrel. Így leg­utóbb velem is. íme: ECSER. A magasságos KRESZ szerint lakott terüle­ten belül a megengedett leg­nagyobb sebesség 50 kilomé­ter/óra. Úgymond, ezt a korlá­tozást kissé túlléptem. (Per­sze, ezt nem fontos elolvasni a rendőröknek!) 55—60 körül mozgott a sebességmérő muta­tója. Egyszercsak porfelhő tet­te láthatatlanná az utat. Las­sítottam. A „ködből” mintegy 20—25 liba körvonala bonta­kozott ki. Dudáltam. Semmi. Ök csak továbbra is az úton találtak elfoglaltságot. Leszáll­tam. Próbáltam hessegetni, szép szóval kérni, a csapat észre sem vett. Egy fél óra múlva keztem megunni a dolgot. Felszálltam paripám­ra és elindultam. Mintegy va­rázsszóra kétoldalt felálltak az út szélén. Szépen, sorban. Megnyugodtam. Az ám, de az egyik fehérruhás ’ későn, vette észre, hogy rossz oldalra állt. Át akart futni előttem. De csak akart. A fékek csikorgása

Next

/
Oldalképek
Tartalom