Pest Megyei Hirlap, 1962. szeptember (6. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-02 / 205. szám
1962. SZEPTEMBER 2. VASARNAP ttsr HEGYEI SZOCIALISTA MÓDON ÉLNI, DOLGOZNI, GONDOLKOZNI Falu Tamás: Aldá as Az ifjúnak öregséget, Az öregnek ifjúságot, Visszhangot a sóvárgónak, Amelyet hangjára vágyott. Reményt a reménytelennek, Vágyakat a vágytalannak. Jó szelet a vitorlának, Kikötőnek mély nyugalmat. Vándorlónak útja végét, Célt, amelyért szíve égett, Világosságot a vaknak, S a világnál» békességet. Augusztus 30-án mutatják be Cegléden Az utolsó vacsora című magyar filmet Ruttkai Évával a főszerepben TARKABARKA A két „N” úr című magyarul beszélő lengyel bűnügyi filmet szeptemberben mutatják be a gyömrői és maglódi mozik VIGASZ Hugo Marcelle ismert francia irodalmi kritikus tanulmányt írt az absztrakt képző- művészetről, és megállapítja: „Van valami vigasztaló a modern művészetben: az a tudat, hogy az ember és a körül- löttünk levő dolgok mégsem olyan rondák, mint ahogyan a képeken ábrázolják őket.” Áhítat Jayne Mansfield, a világszerte ismert, dúskeblű, szőke filmszínésznő Panic Button című filmjének római forgatása közben áhitatos hangulatba, esett. Olyannyira hatott rá az örök város és a katolikus egyház szemkápráztató pompája, hogy a kebelbajnoknő elhatározta: ' áttér a katolikus vallásra! IZMUSOK René Claire, az ismert francia filmrendező, akit nemrég ! választottak a Francia Akadé- ; mia tagjává, a művészeti iz- < musokról szólva, ezt mondta: ! „Az a körülmény, hogy nem ! értjük meg egy-egy művész al- ikotását, nem jelent biztosíté- íkot arra vonatkozóan, hogy az Sutékor majd elismeri." | ,,Felforgató“ írók 5 S A portugál hatóságok betii- : tolták Brecht, Csehov, Mora- í via, Sartre, Mario Soldati, Elio S Viítorini, Albert Camus és s mások „felforgató” műveinek ; terjesztését és kinyomtatását J Portugáliában. Minden bizony- í nyal a gondolatszabadság nc- í vében cselekedtek így. Demokrácia 5 Harry Belafonte-t, a nagy J közkedveltségnek örvendő né- ; ger tánczene énekest a Geor- J gia-állambeli Atlantában nem £ akarták kiszolgálni — abban í az étteremben, ahol fehérek J és feketék által nagy tapsvi- J harral jutalmazott fellépése Jután vacsorázni akart. Minden J bizonnyal a híres amerikai de- ; mokrácia jegyében. J A legfőbb nevezetesség J Jean Sainteny, a francia tu- J risztika kormánybiztosa, nép- J szerűsítő füzeteket nyomatott ; Párizs legvonzóbb intézmé- J nyeiről. A második füzet az j Eiffel-tornyot, a harmadik a j Diadalívet, a negyedik a í Louvre-t, az ötödik a Comedie £ Francaise-t ismerteti, a hato- J dik általában a párizsi mú- ; zeumokat... és így tovább. J De miről szól az első füzet? A J Crazy Horse elnevezésű strip- J tease lokált népszerűsíti. Eb- J ben a lokálban ugyanis a nyilvános vetkőzés tizenként pári- J zsi sztárja mutatja be estéről 't) estére „szép művészetét“ a ' leggazdagabb franciáknak. F iatal íróbarátommal akadtam össze a minap. A kölcsönös üdvözlésék után panasszal folytatta. Könyvét mindössze négyezer példányban jelentették meg s ma már — néhány héttel a megjelenés után egyetlen példány sincs belőle az üzletekben. így most őt zaklatják ismerősei: adjon nekik egy könyvet, szeretnék elolovasni a regényt, amiről már eddig is sok jót hallottak. „De honnan?" — fakadt ki barátom elkeseredetten. — „Nekem is egyetlen példányom maradt”. És szidta a kiadót, hogy eny- nyire szűkmarkú volt hozzá papír dolgában és meglepetésre kijelentette: arra persze van papír, hogy szinte mindén esztendőben új tankönyveket adjanak ki! Való igaz, az elmúlt másfél évtizedben sok új tankönyv látott napvilágot — időnként átdolgozott formában. Megjelentetésükről talán még vitatkozni is lehetne. Ám író barátom mégis rossz példával élt. Melyikünk előtt ne lenne bizonyos: soha olyan nagy ütemben nem változott népünk történelme, mint éppen ebben a másfél évtizedben. Például eddig azt tanítottuk iskoláinkban, hogy célunk — az egész nép feladata — a szocializmus alapjainak lerakása. ' Most pedig már azt kell, hogy tanítsuk: befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását, vagyis a szocialista forradalom újabb hatalmas győzelmet aratott. Az ipar után a mezőgazdaságban is uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok. Népünk történelmének a fel- szabadulás mellett az egyik legragyogóbb győzelme ez! A szocializmus alapjainak lerakása természetesen nemcsak a termelési viszonyok megváltozásában tükröződik. Amint azt az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi irányelvei is megállapítják: „hazánk társadalmi-gazdasági átalakulásával kölcsönhatásban fejlődött a szocialista kultúra, a tudomány, a köznevelés”. Egyetlen példa is meggyőző erővel bizonyítja ezt. Holnaptól kezdve az általános iskolákban csaknem másfél millió, a középiskolák nappali tagozatán több mint kétszázezer diák tanul; az egyetemeken és főiskolákon pedig már elértük az ötéves terv végére előirányzott ötvenháromezres létszámot! Azaz egy és háromnegyed millió fiatal jár jelenleg iskoláinkba. Ha ehhez hozzászámítjuk még a levelező oktatásban és az esti iskolákon részt vevő felnőtt hallgatók számát, akkor elmondhatjuk, hogy az ország' lakosságának több, mint egyötöde tanul hazánkban! (Csak zárójelben kívánom megjegyezni, hogy még ezzel, a népünk történelmében példátlan tanulási kedvvel sem vagyunk elégedettek. Ezt bizonyítja például az a törvényerőre emelt rendelet, mely szerint a tankötelezettség korhatárát tizenhat évre emeltük, megkezdtük a felsőfokú technikumok, valamint a szak-középiskolák rendszerének • kiépítését, ugyanakkor tovább szélesítjük az esti és levelező oktatást — hogy csak néhányat említsünk a megvalósításra váró feladatok közül.) Az irányelvek megjelenése óta sokan kérdezték: nem lesz ez sok egy kicsit? Sok? Még az is lehet, hogy kevés! A szocializmus teljes felépítése ugyanis új, magasabb igényeket támaszt — csak olyan művelt, műszakilag jól képzett. öntudatos dolgozókká] váltható valóra, akik a termelőmunka mellett a társadalom éiete egészének is cselekvő részesei. M it jelent ez? A párt programja és gyakorlati politikája most új tartalommal telítette a kultúra fogalmát. Eddigi célkitűzéseink elsősorban arra serkentettek, hogy a nép egésze bizonyos fajta általános műveltségi ismeretekre tegyen szert, vagyis pótolja mindazt, amitől az elmúlt rendszer urai megfosztották: végezze el legalább az iskola nyolc osztályát, ismerje fél a műalkotásokban rejlő szépségeket, vegye ki maga is részét a kultúra műveléséből az öntevékeny művészeti csoportok tevékenységében, ugyanakkor szórakozzon emberhez méltó, kulturált kereteit között. Ezt a célkitűzést segítette az iskolákban a tizennégy éves korig szóló tankötelezettség, a színházak, mozik, hangversenyek mindenki által való hozzáférhetősége, a kultúrhá- zak működtetése, az öntevékeny művészeti mozgalmak messzemenő támogatása és így tovább. Mindennek eredményeképpen elmondhatjuk, hogy népünk egésze rövid másfél évtized alatt jelentős utat tett meg a kulíuráló- dásban, művelődésben; látóköre kiszélesült, a világ dolgairól alkotott képe kedvezően megváltozott, s erősödött szocialista meggyőződése, minek következtében a szocializmus építésének első szakaszát — az alapok lerakását — sikerrel oldotta meg."; A második szakasz győzelméhez azonban mindez már kevés. Az űrhajózás, a kibontakozó tudományos-technikai forradalom korszakában az általános iskola nyújtotta tudás már nem elégséges. Egyre több szakemberre van szükség. De a szocializmus teljes felépítéséhez nem csupán magasabb fokú tudágra van szükség, hanem arra is, hogy az emberek megtanuljanak szocialista módon élni, dolgozni és gondolkozni. Ezért a kultúra fogalmát ki kellett terjeszteni az emberek termelőmunkájára, széles körű társadalmi tevékenységére és magánéletére is. S talán ez a nehezebb! Mert bizonyos fajta magasabb szintű tudást elsajátítani — ahhoz elégséges néhány esztendő, hiszen a lehetőségek adottak. A munkaerkölcs- és emberszemlélet újjáformálása azonban már sokkal bonyolultabb feladat. Nemcsak azért, mert hiányoznak még bizonyos fajta írott szabályok, most vannak alakulóban az új erkölcsi normák, de azért is, mert az ember nehezebben veti le régi énjét, mint a megkopott, elvásott ruhát. A polgári világszemlélet, a polgári erkölcs akkor is kisért, ha eszünkkel és szívünkkel már kommunistának valljuk magunkat! T alán éppen ezért vár hatalmas feladat a nevelés és a tudományos kutatómunka mellett a művészekre. Az emberek jellemének formálása, ízlésének alakítása a művészek — írók, képzőművészek, színészek, zeneművészek — feladata is. Szocialista választ adni változó életünk kérdéseire, pártos módon ábrázolni a régi és az új erkölcs ösz- szeütközéseit — nem könnyű feladat. De megoldásához jelentős segítséget nyújt a kongresszusi irányelvek útmutatása. Szocialista módon élni, dolgozni és gondolkozni — ennek valóraváltása az elkövetkező évek, évtizedek egyik legfontosabb feladata. Pruikner Pál í VICTOR ROMAN: IFJÚSÁG / \\\\\\\\\\\V Érzékenység i f Vittorio de Sica a Nemet J Szövetségi Köztársaságban for- J gáttá a Jean Paul Sartre Al- ff tonai foglyok című antifasisz- f ta drámájáról készített filmet. fAlsó-Szászország belügymi- f nisztere azonban megtiltotta a J Bergen-Belsenben készíten- J dő külső felvételeket, nehogy Í „megsértsék" a halottak hoz- J zátartozóinak érzékenységét... J A német újfasiszta sajtó ugyanakkor kampányt indí- % tott de Sica ellen, amiért a f filmjébe jeleneteket iktat be f Brecht Berliner Ensemble-jé- í nek egyik előadásából. VERDUN Kilencven párizsi középiskolai tanulót kérdeztek meg, mi jut eszükbe, ha a Verdun szót hallják. Csupán nyolcán feleltek így; — Az első világháború nagy csatatere. A legtöbbjük azt a választ adta, hogy a Verdun-név a francia labdarúgó-bajnokság II. ligájának egyik gyenge csapatát juttatja eszükbe. A szépség fogalma I A Times című amerikai folyóirat így írja le Sophia Boren neves olasz színésznőt: i „Lába túl nagy, orra szokat- ! tanul hosszú, fogai ferdék, \ nyaka olyan, mint egy zsirá- \ fé, keble mintha a derekából \ nőtt volna ki, csípője terjedel- ! mes, járása lomha, karja mint j a paszulykaró, homloka ala- ] csony, szája nagy, de — Mam- ] ma mia! — észvesztőén gyö- f nyörű!” í J azzá. De látta, sorai között je- \ lezte, hogy bennük, a kom- \ munistákban látja a gondokat \ megoldó, a népeket felszaba- \ dító. maga urává tevő erőt. \ Nem érte meg ezt az időt, de J müvei nemcsak hogy megér- j ték, hanem — nem véletlenülí — éppen ebben a rendben let-] tek a legnépszerűbbek, a leg- ] olvasottabbak. magának egye-] dűl annyi olvasója van most,! mint annak előtte összes kor-; ^ társának nem. ff Miben rejlik nem csökkenő ] $ népszerűsége? Abban. Hogy] ff igazat mond; nemcsak az ] ff igazság darabkáját mondja ki,] ff mint olyan sokan mások, ha-: ff nem az egészet. Aki Móricz i ^ műveit végigolvassa, hibátla- i ff nui megismeri a magyar ' fa- i ff lut, a magyar parasztot, a hu- i ff szas-harmincas években. De ] ff kár, mennyire kár. hogy a j ^ húsz-harminc esztendő múlva ] olvasó ember a ma paraszt- ] % járói nem kaphatja meg ff ugyanezt. Ez is mutatja hiá- ] ff nyát, azt. hogy azóta sem \ ff nőtt melléje senki. Nagyság ] ff volt. utánozható, de el nem \ f. érhető. \ y ! ff Húsz esztendeje, hogy ha- ] ff tott. Ez a húsz esztendő több ] ff volt, mint előtte a magyar ] ff történelemben a századok so- ] f ra. Es többet tett az emberért, ] 'va dolgozó emberért mint élőt-] te tettek a századok. Betelje- j sedett Móricz álma, valóban ] azok kezébe került a hatalom.: az ország, a föld, aikik kezük i munkájával megteremtettek i mindent, s akiknek a legszebb \ emléket az Erdély-trilógiában I állította. Szerette az embereket. És : az emberek, akikért élt, akik- i nek írt. szeretik őt. Ennél na- \ gyobbat író nem kaphat. • Mészáros Ottó 1 mondja; „küldetése” van, felrázó, lelkiismer etébresztő küldetése, s ennek legvilágosabban folyóiratában, a Kelet Népében adott kifejezést. Sötét esztendők voltaik már ezek. A nyílt fasizmus sorra A magyar falu igaz ismerője Az irodalomtörténészek három korszakot különböztetnek meg életében. Irodalomel- méletileg lehetséges ez a három korszak. Az egyszerű olvasó szemével Móricz életműve egységes, elválaszthaMóricz Zsigmondi Csodálkozás Nem tudom megérteni, hogy hogyan lehet valaki, aki engem meg nem ért. Olyan egyszerű és világos és előttem nem titok S ha ki rámnéz, tág szemmel néz, s mint egy őrültet csodál hol veszett el kettőnk között a kapcsolat, emberek... Gondold végig; a gondolat arra való, hogy megértsd! gondold végig: elejétől, egyszerűen, amint Igaz! gondold el a gondolatot: és engedd, hadd járjon át! És akkor egy új ember léssz: egy új ember: új, igaz! Lélek, aki lelket keres és oly boldog, ha talál, mint a néma idegenben egymásra lelt földiek. Én nem tudlak megérteni, hogy nem értesz engemet... Hát hogy lehet valaki: aki engem meg nem ért?... zárta be az író előtt a megnyilatkozási, megjelenhetési lehetőségeket, de ő mégis bátran, rettenthetetlenül hirdette azt, amiben hitt. És történelemismeretét. a törvényszerűségek felismerését bizonyltja, hogy éppen ezekben az esztendőkben fordul érdeklődéssel a proletáriátus felé. mint amiben a „feljövő” erőt látja. (Csibe-novellák, Árvácska). Nem volt 1919-ben sem ikóm- munista, nem lett később sem tatlan egész. Neki szóló egész, mert Móricz nagyon jól tudta, kiknek ír. Tudta, hogy abban a korban, amelyben él. nem az ő hangja a népszerű, a divatos hang. A sznob szalonok világában a Sárarany nyersesége, az Űri muri döbbenetes szókimondása merénylet számba ment! És ő bátran vállalta a „merénylő” szerepét. Tudta, mélységesen hitte, Hogy az igazat \ J Húsz esztendeje, hogy a ^ halál kiütötte Móricz Zsig- '/f mond kezéből a tollat. A ha- 4 Iái mindig fájdalmas azoknak, ff akik itt maradnak. Akkor, a ff háború szörnyű, haláltól ter- f, hes esztendeiben is elszorult ff egy pillanatra az emberek ff szíve, amikor halálhírét hal- ff lőtték. Irodalomértak és iro- $ dalomszeretők egyaránt érez- ff ték: a magyar irodalom egyik ff legnagyobbja távozott az élők. í közül. V 1 f Nem vehette többé kezébej f, a tollat, hogy harcoljon és] ff küzdjön. Mert azt tette, vé- ] ff gig az életen. Először magá- \ ff val küzdött, hogy megtalálja: ff önmagát, megszabaduljon az: ff elődök hatásától, megtalálja a ff maga egyéni hangját. S ami- ff kor ezt már első novelláskö- £ tétével (Hét krajcár, 1909) elférte, szembefordult mindaz- ^ zal. ami rossz, embertelen ff volt abban a társadalomban, ff A szegények kínjának szó- % szólója lett, maid a háború ff szenvedélyes, bátor elitélője, ff 1918—19-ben ott találjuk a ff forradalom élvonalában, utá- ff na meg is hurcolja érte a fe- ff hér terror. Mennyire bízott, ff mennyire hitt azokban a na- ff vakban! De a terror, a kö- ff nyörtelen leszámolás nem fé- ^ lemlítette meg. nem szakított gazzal, amire az életét tette, f Továbbra is következetesen a ft, szegények pártján áll. tb- | vábbra is ostorozza mindazt. £ ami szennyes, ami aljas a £ Horthv-íasizmus mind levle- ff zetlev.ebb arcú társadnlmá- ff ban. Sorra látnak nrvvilágot f regévvei, s ha másként nem- ff mnndhatia ki azt amit akar. % akkor gyermekkorába nyúl % vissza, annak leniében mnnd- % ia el véleményé* a világról s fy azokról akik ebben a. rnlág- 4 ban a hatalmat bitorolják.
