Pest Megyei Hirlap, 1962. szeptember (6. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-14 / 215. szám

1362. SZEPTEMBER 14, PÉNTEK KW «Ker« ^iíirfap Secpífhetnek-e a kommunisták j új gabonát a határidő lerövidítésében ? Küldöttválasztó taggyűlés a DCM-ben Szerdán délután tartották küldöttválasztó taggyűlésü­ket a Dunai Cement- és Mész- mű alapszervezetének kom­munistái. Ferencz Béla elv­társ, az alapszervezet titká­ra sokoldalú, tárgyilagos be­számolóban tájékoztatta a kommunistákat s a meghívott pártonkívüli aktivistákat a vezetőségválasztás óta végzett munkáról. Ismeretes, hogy a máso­dik ötéves terv legnagyobb ipari létesítménye, a DCM dolgozói a KISZ kezde­ményezésére és védnökségé­vel vállalták, hogy határidő előtt befejezik az építkezést. Érthető, hogy a pártvezetőség beszámolója e kérdés köré cso­portosult: hogyan segítették a DCM kommunistái az építke­zés meggyorsítását s a taka­rékosságot? A kérdésre a választ az ed­digi eredmények adják meg: a beruházás műszaki ké­szültségi foka megfelelő, az építkezés jó ütemben folyik, s — amennyiben a baráti NDK is időben szállítja a szükséges berendezéseket — az ország legnagyobb mész- és cementművét a rövidített határdőre átadják rendelteté­sének. A dolgozók jó munká­jának értékét növeli, hogy az építkezés során eddig elért megtakarítások ösz- szege 250 millió forint! A beszámoló hangsúlyozta, hogy e megtakarításban nagy szerepe volt a kommunista és pártonkívüli műszakiak lel­kiismeretes, áldozatkész mun­kájának, a kommunista fizi­kai dolgozók példamutatásá­nak, s a pártkongresszus tisz­teletére indított munkaver­senynek, amelyben a dolgo­zók 80 százaléka vesz részt. A pártszervezet életéről szólva a beszámoló megállapí­totta: jó munkát végeztek a kommunisták a pártépítésben. A vezetőségválasztás óta nyolc tagjelöltet vettek fel, s egyre több pártonkívüli akti­vistát vonnak be a politikai munkába. Sokat javult a pártszer­vezet felvilágosító, agi- táclós tevékenysége is: tavaly csupán három, ma már tíz pártcsoport juttatja el a párt szavát a dolgozókhoz. Feltárta a beszámoló a hibá­kat is: megállapította, hogy a vezetőknek többet kell a dől-' gőzök között tartózkodniuk, meghallgatni a véleményüket és javaslataikat, s hogy a jö­vőben rendszeresen meg kell tartani a munkatervben elő­írt pártnapokat. A beszámolót élénk, őszin­te hangú vita követte. Koltai Imre, a DCM KlSZ-alapszer- vezetének titkára a pártveze­tőség segítségét kérte a fia­talok által beadott újítások elbírálásának meggyorsításá­hoz, az irodai KISZ-szervezet és a pártszervezet együttmű­ködésének megjavításához, s a kulturális élet meSteremté­séhez. Mikó Balázs igazgató hangsúlyozta: bizonyos épít­kezések befejeződtek, a munka középpontjába a szerelés került. Időben meg kell teremteni a levonulások adminisztrációs tervszerűségét, gondoskodni kell a lebontásra kerülő anya­gok — a társadalmi tulajdon — védelméről. A leendő törzs- gárda kialakításához — mon­dotta — megkezdték a szak­munkások kiképzését. Megtör­tént azonban, hogy az a volt segédmunkás, aki a tanfo­lyam elvégzése után betaní­tott munkás bizonyítványt kapott, elment a vállalattól. Az ilyen esetek megelőzésé­ben a legtöbbet a kommu­nisták segíthetne^ azzal, ha részt vesznek a tanfolyamra küldendők kiválasztásában, hiszen együtt dolgoznak az emberekkel s közelről isme­rik őket. Sándor László, a Pest megyei Pártbizottság képviselője felszólalásában hangoztatta: nem sok beruhá­zásról mondhatjuk el, hogy kevesebbe került, mint amennyire tervezték. A DCM dolgozói büszkék lehetne* kétszázötvenmilliós megta­karításukra. Jakab Károly fel­szólalásában tanácsot adott, mivel lehet még takarékos­kodni: felhívta a kommunis­ták figyelmét az építkezés te­rületén elszórt csavarokra, alátétekre, faanyagokra, tég­lákra. A vita után a taggyűlés résztvevői határozatot hoztak a kommunisták további fel­adatairól, majd megválasztot­ták a küldötteket. Ny. É. őrölnek a malmok Az új gabona őrlése minden évben körültekintő felkészü­lést igényel a malomiparban. Még a sajátosan hazai búza­fajták őrlési technológiáját is módosítják kisebb-nagyobb mértékben a termés minőségé­től függően. Különösen fontos­sá vált azonban a technológia figyelemmel kísérése és meg­felelő módosítása azóta, amió­ta megkezdődött nálunk a nagy termést adó külföldi bú­zafajták termesztése. Az idén már az egész búza-vetésterü­let mintegy 40 százalékán ter­mett ilyen gabona, s az eddi­gi tapasztalatok szerint a mal­mok tervszerűen haladnak a feldolgozással. Most már vala­mennyi malom új gabonával ..jár” és a megfelelő felké­szülésnek köszönhető a terv­szerű munka. — A szántóversenyek or­szágos döntőjét szeptember 18-án, kedd délelőtt fél tíz­kor rendezi jneg a Herceg- halm,- Állami Gazdaság zsámbéki üzemegységében a KISZ Központi Bizottsága, a MEDOSZ elnöksége, a Ma­gyar Agrártudományi Egye­sület és a Földművelésügyi Minisztérium. Megnyitó be­szédet Királyi Ernő földmű­velésügyi miniszterhelyettes mond. 650 ezer látogató 33 vidéki különvonat, 22 országból érkezett vendégek rFélidő" az Országos Mezőgazdasági Kiállításon rr’ Csütörtökön délután egy órakor volt a 64. Országos Me­zőgazdasági Kiállítás nyitva- tartásának „félideje”. Az MTI munkatársa ez alkalomból kérdést intézett az eddigi for­galomról, eseményekről a ki­állítás rendezőihez, szakembe­reihez, akiktől az alábbi tájé­koztatást kapta. A 64. Országos Mezőgazda- sági Kiállítást az „első félidő­ben” 650 000-en látogatták Községiéi Beszfés Úriban Nemrég megírtuk, hogy nagyban épül a községen át- í vezető műút, sőt a belterü­leti szakasz már elkészült. I Hogy az úthoz méltó legyen j a község belterülete, a ta­nácsülés nagyarányú fejlesz- | tési programot dolgozott ki. 1 Első lépésként megszabták, hogy a vizesárkot ki kell kö- j vezni, ami nem olcsó mulat- ; ság. A két oldalt összevetve, j 500 métert kell megépíteni, j Szerencsére segítő kézben nincs hiány s ez csökkenti a j kiadásokat. Második lépés a tanácsháza ; környékének rendbehozatala, j Ide és az iskola köré a Mo­non Építőipari Ktsz húz ren- J des téglakerítést. Az árban /, megegyeztek, nyolcvanezer fo- \ rintot kérnek érte. Az út másik oldalát par­kosítják és az ifjúságnak j röplabdapályát építenek, j legyen hol játszani, gyakorol- i ni. A belterületi szakaszt vé-; gig parkosítják, fákat, bokro-1 kát ültetnek, s padokat állí-' tanak fel erre a sávra, hogy i megpihenhessen, aki erre sé-' tál. Augusztus 20-án ünnepélye­sen felavatták a tanácsháza ; kertjében létesített szabadtéri színpadot. Az építésből főleg a művelődési otthon kultúr- csoportjának tagjai vették ki részüket, s az úttörők, akik semmiből sem maradnak ki, ahol segíteni, alkotni lehet. Közösen több tízezer fo­rint értékű társadalmi munkát végeztek. Jó út mellé jó járda illik. Még ebben az évben a Tűz­oltó, Napsugár, Petőfi és Akácfa utcákon mintegy ezer folyóméter hosszúságban le­fektetik a beton járdalapokat. Elkészítésükhöz az anyagot a tanács biztosítja, míg a szük­séges földmunkákat s utána a lapok lerakását az érintett utcák lakossága vállalta. Tovább folytatják a villa­mosítást és 1963 harmadik negyedére befejezik a még hátralevő négykilométeres vonal építését. Mede Ernő, az Észak-Magyarországi Áram- szolgáltató Vállalat techniku­sa társadalmi munkában ki­dolgozta az erre vonatko­zó terveket. Ezzel szép összeget takarítot­tak meg, s a 250 000 forint bankhitelből, valamint a KISZ-tagok felajánlott mun­kájából fedezik a kiadásokat meg. Vidékről 33 különvonat érkezett. A legnépesebb csoport Sió­fokról jött, ahonnan szer­dán 1380 fővel indítottak különvonatokat. A kiállítás rendezői eddig 16 000 vidéki látogató számára biztosítottak szállást Nagy volt a külföldi ven­dégjárás is. Mezőgazdasági szakemberek és érdeklődők 22 országból keresték fel eddig a kiállítást. Többek között osztrák va­dászok, nyugatnémet ke­reskedők, francia, belga, amerikai újságírók fordul­tak meg a vásárvárosban. A különböző pavilonokban eddig több mint félszáz érté­kes tapasztalatcserét tartottak. Kiemelkedő eredmény a nagy­arányú könyvforgalom. A ki­állítás 12 könyvpavilonjában több mint 160 ezer forint ér­tékű könyvet adtak el. A vendéglátóipar és a ke­reskedelem csaknem tíz­milliós forgalmat bonyolí­tott le. A 16 vendéglő, a két termelő­szövetkezeti pavilon, a 16 bor­kóstoló. valamint a 60 eláru­sító kocsi még a nagyi orgal? mú vasárnapokon is kielégítő módon látja el a vendégeket. Az első félidőben többek kö­zött 200 000 adag meleg ételt, 250 000 pár virslit, 100 000 adag kolbászt és hurkát, ugyan­ennyi pecsenyét, 900 000 pohár bort szolgáltak fel. A hűsítő­italok is jól fogynak, ezekből 250 000 üveggel adtak el. A lá­togatók körében különösen népszerű a Kulacs nagyven­déglő, a Mátyás-pince, a Va- dásztanya és a kömlődi Ha­lászkert. Az állattenyésztők is érde­kes adatokkal szolgáltak. El­mondották, hogy nyitás óta a két korszerű tojóházból 27 135, a sza­badtéri ketrecekből 900 to­jást szállítottak el. A kiállított tehenektől a fel­szállítás óta 26 OOfl, a szeptem­ber 1-i nyitás óta 16 200 liter tejet fejtek. A kiállítás ,,szüle­tés krón ikája” eddig 5 kisbocit és 13 kisnyulat tart nyilván. Az állatok etetésére 8 va­gon réti szénát, 6 vagon lu­cernát használtak fel. A kü­lönböző keveréktakarmányok­ból a szarvasmarhákkal 300, a sertésekkel 200, a birkákkal 25. s a borjakkal 15 mázsát etettek meg, nyitás óta elfo­gyott 4 mázsa nyalósó is. A SÍVÓ PUSZTA HELYÉN A dányi Magvető Tsz dán­sári üzemegysége udvarán két fa áll. Meglehetősen útban vannak, mégsem vágják ki őket. Határozatba „tétetett”, hogy ott lombosodhatnak az idők végtelenségéig. Miért e nagy megtisztelte­tés? Azért, mert 1960. május 2-án ez alatt a fa alatt ült össze a fiatal termelőszövet­kezet vezetősége megtárgyal­ni, hogy s mint legyen, mihez kezdjenek. — Erre a homokra telepít­sünk tanyát. Legyen itt az állattenyésztés központja. Ar­rébb van egy kis bokros, csa­litos rész, jó lesz deleidnek — állapították meg. így történt, hogy rövidesen megjelentek az emberek és felhúzták a két, egyenként ötven férőhelyes lóistállót, a száz férőhelyes növendékmar-, haszállást. Nem luxuspalotá­kat, de a célnak megfelelőe­ket. Szeptember 1-én nagy nap­ra virradt a dánsári üzem­egység: bekapcsolták a vil­lanyt. örül ennek mindenki. Könnyebben, gyorsabban megy a munka, nagyobb tisztaságot tarthatnak, mint a petróleum- lámpa pisla fényénél. f Jó munkát végzett a Megye- ^ vili. Vállalat — égett kezük ^ alatt a munka. Két hét alatt í felszerelték a vezetéket. A £ következő lépés a meglevő ^ nagy kúton kívül még egyet f fúratni, mert ahogy szaporo- $ dik az állatállomány, úgy nő ^ a vízszükséglet. ^ — Rövidesen kicseréljük a ^ nádtetőket cserépre — fogad- f koznak a tagok, — Melegebbé, í tartósabbá tesszük az istálíó- í kát. Az bizonyos, hogy két évvel ^ ezelőtt, amikor ott ültek a ^ sívó homokban, a két akác alatt, nem gondolták, ilyen í gyorsan gyarapodnak majd. ! r— ............................................1 ( ! Az £.M. 25. sz. Állam) '{ Építőipari Vállalat Bp XXI kér Kiss János ? altábornagy utca 19. í azonnali belépésre felvesz / 1 festő és mázoló, -izvezetékszerelö. központ ’•’•'ítósszerelő ^ és bádogos szakmunkásokat. J Munkásszállást biztosítunk; 2 Tanácsi igazolás szükséges. í __________ A mikor először találkoz- ; tunk 1957-ben, még 24 millió : forint értéket termelt a Váci : Híradástechnikai Anyagok i Gyára, de nem is a 24 millió : a lényeg. Nevében már benne ; volt a híradástechnika, de \ műhelyeiből még hiányzott ■ vagy itt-ott nyomokban volt \ csak fellelhető. Aiumíniumga- \ rozsokat, újságosbódékat, for- : rasztóónt és sok mást készitet- \ tek. : Gond persze akkor is volt, I de ma, amikor transzformáto- \ rokból, finom ferritekből 185 I milliós értékűt kell letenni az : ország asztalára egy esztendő ; alatt. Nyilas Sándor igazgató \ gondjai is megsokasodtak. : Nem csoda hát, ha most, ; amikor a jövő terveiről, a mű- ; szaki fejlesztésről, a termelés ! költségeiről, az emberek pers- ! pektívájáról beszélgetünk, ! gondterhelten méregeti léptei- í vei az igazgatói irodát. ; A főmérnök is pekapcsoló- ! dik a beszélgetésbe. Az egyik J lélegzetvételnyi szünetben fél­hangosan megjegyzi: — Jubilál ám a főnök. Most 25 éve, hogy a szakmába ke- ' rült. NEGYED ÉVSZÁZAD Halk volt a megjegyzés, de elég hangos ahhoz, hogy az érdekelt füléhez is eljussanak töredékei. Nem is hagyja szó nélkül: — Huszonöt év? Ugyan, mi­ért fontos az? Az iparigazga­tóság gratulált, adtak egyhó­napi fizetést jutalmul, s ennyi elég is. Sőt több is, mint elég. Nem az igazgató 25 éve a fontos, hanem a gyár. Eddig is tudtam, hogy sze­rény ember, dehát 25 év azért mégiscsak negyed évszázad. S ennyi egy ember életében, kü­lönösen egy olyan, örökké nyugtalan emberében, mint Nyilas Sándor, megérdemli, hogy megálljunk egy pillanat­ra. Nem is tágítok. Faggatom: hogyan kezdte annak idején, s mi volt közben. Hallgat, de aztán mégiscsak megadja ma­gát — néhány dátum erejéig. Ez a néhány dátum sok mindent elmond erről az em­berről. — 1937. szeptember 4. Ekkor kezdtem, vriint inas, a Ganz Hajóban, 1948-ban lettem szakmunkás, sőt művezető. Másfél év múlva már a N1K- nél (Nehézipari Központ) dol­goztam, aztán két és fél év következett a Vörösakadémi­án. -majd a KGM vaskohászati igazgatóságát vezettem. Onnan jöttem ide, a gyárba. 1957-ben, s azóta itt dolgozom. Ismét a főmérnök szól: — Az egyhavi fizetéssel együtt a gépipar kiváló dol­gozója kitüntetést is megkap­ta Nyilas elvtárs. ■ö pedig megint csak int és élénken tiltakozik: — Nem erről kell Írni. ha­nem a gyárról. S amikor látja, hogy min­dent feljegyzek, ismét megad­ja magát: — Hát jó. Ha mindenképpen meg akarja írni, írjon arról, hogy most érzem először, mi­lyen sokat tud segíteni a mi­nisztérium iparigazgatósága. Igazán nem az aktualitás ked­véért mondom, de valóban so­kat segítenek. Persze, nem úgy, hogy kiveszik a kezünk­ből a munkát, hanem úgy, hogy hagynak bennünket dol­gozni és ha kell, segítenek. Nem véletlenül történt, hogy az idén először már élüzemek lettünk. Pedig nem könnyű a híradástechikai gyártás. Felróható-e bárkinek is, ha a saját életében a mát és a jövőt tartja a legfontosabb­nak? Ellenkezőleg, dicsérendő tulajdonság ez, a fejlődés is így követeli. Érthető tehát, ha Nyilas elvtárs is előre tekint a ma gondjai közepette. Sa­ját élete ezer szállal kapcsoló­dik a gyáréhoz, s ő a gyárat tartja a fontosabbnak. Jövőre már 212 milliós tervet kell tel­jesíteni! Magáról még annyit mond: — A munka egyre több tu­dást követel. Ezt a több tu­dást pedig csak tanulással le­het megszerezni, s én igyek­szem a jövőben is minél töb­bet tanulni. F. I. Síitáié érdekünk között a munkát. így össze­fogva minden területen ered­ményesen versenyezhetünk a kapitalista országokkal. Ez a munkamegosztás a KGST keretein belül valósul meg és a szocialista országok távlati terveinek összehango­lásában realizálódik. Egye­dül a KGST alkalmas arra, hogy az egyes országokra vo­natkozóan felmérje a szük­ségleteket és mindenre ki­terjedő, gondos számítások után megtegye ajánlásait. A KGST a történelemben az el­ső olyan nemzetközi gazda­sági testület, amelynek mun­kája nyomán egyik ország sem veszíthet, csak nyerhet, és amelynek működése nem a dolgozó nép kizsákmányo­lását, hanem a résztvevő né­pek életszínvonalának állan­dó növelését szolgálja. Részvételünk a KGST-ben elsősorban és mindenek előtt dolgozó népünk legsajétabb nemzeti éi’deke, mert csak ezen az úton tudunk tovább­fejlődni. és csak a többi szo­cialista ország támogatásá­val tudjuk felvenni a ver­senyt a nemzetközi tőkés szövetségekkel. A KGST ke­retein belül nemcsak a fel­vevő piacot, hanem — ami anyagszegény országunkban létkérdés — iparunknak olcsó nyersanyag-beszerzési lehe­tőséget is tudunk biztosítani. A KGST mind nagyobb sze­repet játszik életünkben, mind több üzemünkben érezhető tevékenységének kedvező ha­tása. Ez kötelezettségeket is ró az üzemek vezetőire. A KGST koordinálása alapján a baráti országokba szállí­tott gépiek, alkatrészek és félkész termékek valahol be­építésre kerülnek, lehet, hogy egy gépsor részeként, vagy éppen egy gép villamos be­rendezéseként. Nagy gondot kell ezekre fordítani, mert szégyen lenne, ha éppen a mi rossz munkánk miatt nem működne a berendezés. Alapvető dolog, hogy a kül­földre szánt, alkatrészek és más termékek kifogástalan minőségben és a megadott határidőre rendeltetési he­lyükre jussanak. Népünk el­sőrendű érdeke, hogy a KGST-kooperációt becsület­beli ügynek tekintsük. L. V. Rosszul. gazdálkodna aZ a család, amelyik a cipőket nem a szomszéd cipésztől akarná megvenni, hanem kezdetleges eszközökkel saját maga kezde­ne el cipőt készíteni. A szom­széd is rosszul tenné, ha ci­pész létére mosógépet akarna magának fabrikálni, amikor ahhoz sem nyersanyagja, sem gépei nincsenek. Valahogy így vagyunk a szocialista népek nagy családján belül is. Nem lenne helyes, ha arra törekednénk, hogy a nép szük­ségleteit mindenben hazai gyártmányú cikkekkel elégít­sük ki, mikor a szomszédos baráti országokból egyes ter­mékeket olcsóbban megkap­hatunk, mint amennyiért mi előállítjuk. Ez fordítva is igaz. Mi is sok olyan cikket tudunk szállítani szomszédainknak, amelyeket fejlett technológiá­val, olcsón és jó minőségben mi készítünk. így jól járunk mi is, a „szomszéd” is. A KGST-koordinálás foly­tán lehetővé válik, hogy egy- egy üzemünk nemcsak saját, hanem a szomszéd népek szük­ségleteire is termeljen bizo­nyos árukat. Ilyen körülmé­nyek között megvalósíthatók az egyprofilú, akár százezres sorozatokban termelő üzemek, amelyek tökéletesen ki tudják használni a nagy teljesítmé­nyű gépeket, gépsorokat és a nagyüzemi munkaszervezés minden előnyét. Ez pedig az­zal jár, hogy a termelt áruk önköltsége mind alacsonyabb lesz és olcsón jut el a fogyasz­tókhoz. A másik nagy előny, hogy az ilyen tiszta profilú, nagy sorozatokat termelő üze­mekbe összpontosítani lehet a legjobb műszaki szakembere­ket, akiknek csak az egyetlen — vagy legfeljebb még né­hány — típus állandó fejlesz­tése lesz a feladatuk. Szak­embereink tudása biztosíték arra, hogy ilyen körülmények között gyártmányaink rövid időn belül komoly rangot ér­jenek el a világpiacon. Mi sem — és a többi fia­tal szocialista ország sem tud egyedül versenyezni minden területen a még mindig nagy gazdasági erővel rendelkező kapitalizmussal, de sikerrel vehetjük fel a versenyt, ha a szocialista országok adottsá­gainak, termelési hagyomá­nyainak, nyersanyag- és ener­gia-lehetőségeinek figyelem- bevételével elosztjuk egymás

Next

/
Oldalképek
Tartalom