Pest Megyei Hirlap, 1962. augusztus (6. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-26 / 199. szám

2 1962. AUGUSZTUS 26, VASÄRNAP Vizsgáztatják a tolmácsokat A Központi Bizottság kongresszusi irányelveiből A művelődésügyi miniszter rendeletet hozott a tolmácsok nyilvántartásáról, vizsgázta­tásáról és a tolmács-igazolvá­nyok kiadásáról. A rendelet értelmében a tolmács igazolvá­nyok kiállítását a művelődés­ügyi minisztertől kell kérni. A kérelemhez hatósági, erköl­csi bizonyítványt és kérdő- * ívet kell csatolni. A kérelme­zők a Budapesti Eötvös Ló- ránd Tudományegyetem ide­gen nyelvű lektorátusán há­romtagú bizottság előtt vizs­gáznak. A vizsga írásbeli és szóbeli részből áll. A nyelvis­mereten kívül a vizsgáztatók azt is megállapítják, hogy a tolmácsjelölt kielégítő általá­nos tájékozottsággal rendelke- zik-e hazánk állami, társadal­mi és gazdasági rendjéről, va­lamint kulturális életéről. Kialakul az egységes paraszti osztály Az egész magyar dol­gozó nép nagy győzelmeként mondja ki pártunk Központi Bizottsága, hogy „... a mező- gazdaság szocialista átszer­vezésével egész népgazdasá­gunkban osztatlanul uralko­dóvá váltak a szocialista ter­melési viszonyok, befejez­tük a szocializmus alapjai­nak lerakását.” Ez a tömören megfogalma­zott mondat sok régi emléket idéz, sok új gondolatot éb­reszt a fnezőgazdaság fej­lesztésének híveiben. Film­szerűen megelevenedik élőt­Három méter magas búzakoszorú Lázár István az ócsai Ü.j Barázda Termelőszövetkezet kertésze kedvtelésből minden évben búzakoszorút köt aratáskor. Az Országos Mezőgazdasági Kiállítás vezető­sége értesült Lázár István munkájáról és megkérték, hogy az idén a kiállítás főpavilonja részére készítsen egy búza­koszorút. A három méter magas búzakoszorú már elké­szült és a 64. mezőgazdasági kiállítás főpavilonjában lesz látható (Koppány György felv.) tünk a magyar mezőgazda­ság fejlődésének másfél év­tizedes útja, az elaprózott kisparaszti parcellák képe, az első termelőszövetkezetek úttörő példája, a mezőgaz­dasági gépek tömeges meg­jelenése, s végül a paraszt­ság egységes elhatározása 1959—61-ben. örömteli ér­zést keltenek a mezőgazda­ság fejlődésének eme út­jelző csúcsai. Nyíltan és kendőzetlenül szólnak azonban a tézisek a mezőgazdaság fejlesztésé­ben elkövetett régebbi hi­bákról, az álbaloldali és a revizionista torzításokról, amelyek átmenetileg több­ször is visszavetették a fej­lődést. A lenini párt világo­san és határozottan mondta ki véleményét ezzel kapcso­latban: a mezőgazdaság szo­cialista átalakítása nem le­het spontán feladat, hanem az önkéntesség elvének szi­gorú betartásával a paraszt­ságot a munkásosztálynak kell a helyes útra vezetnie. Dolgozó népünk nagy közös győzelmét tehát a marxizmus-leninizmus elvi alapjain, szilárd munkás-pa­raszt szövetséggel, s vala­mennyi dolgozó osztály tá­mogatásával értük el. Pár­tunk Központi Bizottságának lenini vonalvezetése jelölte ki számunkra a helyes utat, amelyre egyaránt jellemző volt a Szovjetunió és a töb­bi szocialista ország tapasz­talatainak felhasználása, va­lamint a bátor útkeresés a sajátos hazai viszonyok kö­zött. E helyes vonalvezetés különösen az ellenforradalom leverése után jellemezte pár­tunk politikáját. Ebben az időszakban töröltük el a kö­telező beadást, helyébe új felvásárlási és árpolitikát ál­lítva, ugyanekkor fejlesztet­tük a mezőgazdasági terve­zés rendszerét, orvosoltuk a tagosítás idején okozott sé­relmeket. A helyes politikai intézke­dések mellett hatékony gaz­dasági intézkedések is segítet­ték a gyors fejlődést. A há­roméves terv során több mint 19 milliárd forintot ruház­tunk be a mezőgazdaságba, főként a termelőszövetkeze­tek megerősítésére. E gazda­sági intézkedések eredménye­ként három év alatt több mint a termelésnek, mert bebizo­nyosodott tény, hogy nemcsak az átszervezés, hanem a rend­kívül aszály ellenére is nőtt a magyar mezőgazdaságban az egy hold szántóra jutó ter­melési érték. Nem lenne teljes a kép azonban, ha megfeledkeznénk a dolgozó parasztság növekvő öntudatáról, nagy hazafias és önzetlen elhatározásáról, amely szintén egyik döntő alapfeltétele volt a győzelem­nek. A falu szocialista átala­kításának művében a mun­kásosztály bátran támaszkod­hatott leghűségesebb szövetsé­gesére, a szegónyparasztságra, amely e harc minden állomá­sánál tántoríthatatlannak bi­zonyult. Hasonló módon rá­szolgált a lenini bizalomra a középparasztság is, amely — az elszenvedett sérelmek elle­nére — alapvető szövetségi hűséget tanúsított. Miután a hatalom kérdése végérvénye­sen eldőlt, s miután a dolgozó parasztság félreérthetetlenül kinyilvánította akaratát, a volt kizsákmányoló osztályok tagjai sem álltak egységesen a szocialista fejlődés útjába. Ma már számtalan egyéni példa bizonyítja, hogy a kulákság nagy része levonta a szükséges tanulságokat az adott történel­mi helyzetből és csatlakozott a mozgalomhoz, amely végső soron az egységes paraszti osztály kialakításának ügyét szolgálja. Pártunk, munkásosztá­lyunk közeli célja, az egysé­ges paraszti osztály, majd az egyetemes népi állam kialakí­tása nem dogmatikus öncél. hanem olyan törekvés, amely a • legalapvetőbb népi, nemzeti érdekeket szolgálja. Politikánk égjük alapelve az, „aki nincs ellenünk, az ve­lünk van” jelszó szerint mi arra törekszünk, hogy szocia­lista alapokra helj'ezett széles nemzeti egységet valósítunk meg. A marxista-leninista tu­dományos elv és gyakorlat alapján, épülő szocialista tár­sadalom az élet minden terü­letén többet, s minőségileg ér­tékesebbet nyújt az. ország la­kosságának. s aki ezt nem el­lenzi, az‘ velünk együtt mene­tel. DINNYESZÜRET Hévízgyörkön is megkezdték a görögdinnye szedését. A Dózsa Termelőszövetkezet húszholdas dinnyetáblájáról ru. - ponként küldik a fővárosba a jóízű, hatalmas példányokat. Magyar István és Csuka lózsef horti dinnyések — mint felvételünkön is látható — a frissen szedett dinnyét a szövetkezet kocsijára rakják .. sí Ízlik a dinnye (Koppány felv.) Kevés a gép, sok a tennivaló! VADLESEN Sűrű erdők kö­zött, szelíd tisztá­sokon át vágunk neki a több mint hatezer holdas va­dasterületnek. Nyáregyháza ha­tárában. Utunkat, végtelenbe vesző kukoricások, fris­sen szántott tar­lók, zöld rétek kísérik. Szabó Já­nos, a Budapesti Csokoládégyár va­dásztársaságá­nak elnöke elé­gedetten állapít­ja meg, jól jej- lödött a nyáron az állomány. Meg- megállunk ne­gyed órára, egy- egy árnyas fa alól figyeljük a fürge nyulakat, s az vae-oda futká- rozó foglyokat. A vadles még nem az igazi, csak ta­pogatózás, elő­készület az őszi vasárnap iélelőt- tökre, amikor a társaság tagjai rendszeresen ki­jönnek a kör­nyékre. Szabó Já­nos szenvedélyes vadász lévén — akár a tenyerét, úgy ismeri mar ezeket a dűlőket, táblákat —, tudja, hol tanyáznak az őzek, hol lehet kilőni a fácánt. Megkezdődött a vadászidény, az őzbakok kilövé­sével a társaság is rövidesen meg­kezdi az idei va­dászatot. Negye­dik esztendeje már, hogy ilyen­kor nyárutóján különös izgalom­mal készülnek a társaság tagjai, pesti munkások, a környező tsz- tagok a szórako­zást és izgalmat jelentő vadásza­tokra. Berényi József, vadőr ál­landóan kint tar­tózkodik a terüle­ten, s védi a ra­gadozóktól az ál­lományt. Nemré­giben tartottak vadszámlálást, s az éppen ma sor­ra kerülő köz­gyűlésen már a r­ról számolhat be az elnök, hogy majd ezerre sza­porodott a vad­nyúl, kétezer fo­golyból áll a törzsállomány, gyarapszik a 1á* cántörzs is ■ öt­száz fácánt szám­láltak össze a nyáron. Néhány őzcsalád is lete­lepedett az er­dőkben. 38 őzet számláltak össze. Most még raga­dozó is akad elég. Sok a szarka, a kóbor kutya, macska, s az orv­vadászók is be­betévednek néha a területre. A tár­saság tagjai nyá­ron is rendsze­resen kijárlak ide, sózókat, Ha­tókat állítottak föl, s irtották a ragadozókat. Ta­valy a vadász­idény alatt fél ezer nyalat és foglyot lőttek ki, aminek egy ré* szét eladták. Eb­ből meg a tagdí­jakból állítja ösz- sze a vezetőség a társaság költség- vetését. Évenként már 28—30 ezer forintot forgat meg a pénztár, s jelenleg is tíz­ezer forintot tar­tanak nyilván a társaság takarék- betétkönyvében. Az idei prog­ram igen gázáig, a vadászat mel­lett oktatásban is részt vesznek a tagok. Várják már nagyon a ke­rítő vadászato­kat, amelyeken ötszáz nyulat lő­nek majd ki a MAVAD részére. Tervezik, hogy hálóval foglyokat is fognak majd. Távolabbi tervük: kisebb fácán te- nyésztelepet lé­tesítenek. (8. P. kétszeresére nőtt az egy hold szántóra jutó gépi munka és műtrágya, 550 ezer szarvas- marha, 1,5 millió sertés, vala­mint 6,5 millió baromfi szá­mára épült férőhely. Mindezek a politikai és gaz­dasági intézkedések együtte­sen szolgálták-azt a célt. hogy a mezőgazdasági termelés a szocialista átszervezés idősza­kában se csökkenjen. Nem lett igazuk tehát azoknak a túl­buzgó előre szaladóknak, akik úgy vélték, hogy a tömeges átszervezés időszakában tör­vényszerűen vissza kell esnie ÁMÍT FELTÉTLENÜL LÁTNI KELL a Mezőgazdasági Kiállításon! Péoesített lucerna silózása szárazjéggel! Egyszerű és olcsó takarmánytárolási mód Bemutatója a takarmányozási pavilon mellett Kis befektetéssel, kevés munkatöbblettel többszörös terméshozam! Szénsavtrágyázás a melegházi zöldségtermelésben Bemutatás és felvilágosítás a SZÉNS A VTERMELŐ V. kiállításán Az utóbbi években a szak­propaganda középpontjába ál­lítottuk a silókukorica-ter­mesztés előnyeinek ismerteté­sét. A silókukorica-termesz­tés növelése érdekében vég­zett meggyőző munka jelentős eredményeket hozott. Az idén a megye szövetkezeti gazdasá­gaiban mintegy 15 000 holdon termelnek fővetésű silókuko­ricát. A másodvetésekkel együtt lényegesen nagyobb ez a terület. A termelőszövetkezeti veze­tők felismerték a silókukorica termesztésének fontosságát, a termelőszövetkezeti gazdák is látják, hogy a silókukorica te­rületének növelésével oldhat­ják meg a szinte évről évre visszatérő problémájukat, a takarmányhiányt. Az idén te­hát nem az „akarattal” van a baj, hanem sokkal inkább az­zal. hogyan sikerül minél ki­sebb veszteséggel betakarítani a termést, hogyan sikerül biz­tosítani, hogy az értékes nyersanyagból értékes takar­mány készüljön. A silókukorica területi nö­vekedésével ugyanis nem tar­tott lépést a betakarítás gépesítése. Nézzük csak a megyei helyze­tet. A gépállomások tulajdo­nában 92 iárvasilózógép van. A termelőszövetkezetek is rendelkeznek néhány géppel. Mindenesetre a gépállomások­ra — tehát a 92 gépre — 13 ezer hold silókukorica betaka­rítása vár. Egy-egy gépre te­hát 141 hold. A gépek napi teljesítménye négy hold. A számítások szerint. 35 mun­kanap kell ahhoz, hoey beta­karítsák a termést. E számí­tásnál nem vettük figyelembe a hibák okozta gépkiesést, amely pedig. az idei tapaszta­latok szerint is igen nagy­mértékű. Számítsuk még azo­kat a gépeket is. amelyek a betakarítás munkáihoz szük­ségesek. Kilencvenkét vonta­tógép, 276 szállítógép és lega­lább 100 gép a taposáshoz, il­letve a tömörítéshez. A jelen­legi nagy munkacsúcsot szá­mítva. azt kell megállapítani: kevés a gép és sok a tenni­való. Mi a teendő? A termelőszövetkezetek ta­karmányát mindenképpen ide­jében be kell takarítani. Ezt a feladatot a gépek teljes és ésszerű kihasználásával lehet csak megoldani. Mire gondo­lunk? A ceglédi járás terme­lőszövetkezeteiben például úgy takarítják be a silókukoricát, hogy egy-egy szövetkezet táb­lájára irányítják a gépeket. Több szempontból is előnyös ez. Az összevonás mellett job­ban biztosítható a gépek üze­meltetése. (Uzemanyagellá- tás, javítás, stb). A silókészí­tés alapkövetelménye, hogy egy-egy silógödröt rövid idő alatt töltsenek meg. A gépek összevonásával egy-egy tsz-ben néhány nap alatt betakaríthatják a siló- kukoricát. Azt pedig, hogy melyik termelőszövetkezetben kezdjék meg a betakarítást, a járás vezetői a takarmány fej­lettsége alapján határozzák meg. A silózás meggyorsításához fél kell használni a régi siló- zóeépeket is. Sok ilyen gép van a gépállomások tulajdo­nában, Igaz, ezekkel a gépek­kel lassúbb a munka, több em­ber kell kiszolgálásukhoz. A cél érdekében azonban ezt az áldozatot is meg kell hozni a termelőszövetkezeteknek. Vá- lasztaniok kell a vezetőknek: vagy elöregedik a kukorica, s ezzel eleve lemondanak a jó minőségű silóról, vagy erejü­ket megfeszítik és jól meg­szervezik a munkát. Sok erőgépet igénybe vesz a silókukorica betakarítása, a gépállomások erőgépparkjá­nak mintegy egyharmadát. Szántani is kell az ősziek alá. a kapások betakarításához is kellenek a gépek. Itt csupán az segít, ha minél több gépet üzemeltetnek két műszakban. Mert sem az egyik, sem a másik munka nem szenvedhet késedelmet. — m. s. — Az ÉM. 25. SZÁMÚ ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT Budapest XXI., Kiss János alt. ti. 19. azonnali belépéssel alkalmaz KŐMŰVESEKET, Ácsokat, GÉPKEZELŐKET, TETŐFEDŐ ÉS SZIGETELŐKET, valamint férfi KUBIKOSOKAT ÉS SEGÉDMUNKÁS munkaerőket. Munkásszállást biztosítunk. Tanácsi igazolás szükséges I

Next

/
Oldalképek
Tartalom