Pest Megyei Hirlap, 1962. augusztus (6. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-19 / 194. szám
1962. AUGUSZTUS 19, VASÁRNAP 7 Kátai Anna technikumi növendék „... a kertész növényt nevel” Kapható az állami áruházakban, szövetkezeti áruházakban és szaküzletekben ISKOLAKÖPENY „Kati” modell, 6—18 méretig 72,— forinttól 195,— forintig „Péter” modell, 6—16 méretig 86,— forinttól 120,— forintig Melles nadrág fiúknak és lányoknak, 13—18 méretig 110,— forinttól 140,— forintig Öt év után tovább tanul Leányka rakott alj, sötétkék színben 120,— forinttól 180,— forintig Fiú tornanadrág, 1—4 méretig 15,— forinttól 18,— forintig Az emberek oly természetesen élnek alkotmány adta jogaikkal, már észre is alig veszik, mit és mennyit nyújt számukra. Lám, ott van Inár- cson, a Március 21 Tsz-ben, Kiss József, az iparosbrigád szorgos tagja. Tavaly jó munkája jutalmaképpen Har- kányfürdőn üdült — Tudja-e, hogy üdüléshez való jogát az alkotmány biztosítja? Gondolt-e erre üdülése közben? — Nem, megmondom őszintén., nem gondoltam. Pedig régebben hallottam róla, most hogy mondja, határozottan emlékszem is, de ilyesmi bizony Harkányiban nem járt eszemben,. Túl sokféle újdonságban volt részem,' mindennap valami kellemes meglepetés ért, ezeken gondolkoztam, meg haza is gondoltam. — Jól érezte magát? — Meghiszem azt! Gyönyörű vidék, kényelmes szoba, hárman voltunk benne. Bőséges és jó koszt, kellemes fürdő, kirándulás, rádiózás, tv- nézés, jóízű beszélgetések, egyszóval kitűnő volt — Volt már másszor is üdülni, vagy talán most először? — Először bizony. Mondja csak meg, miből is tellett volna? Nem mondom, megéltem a munkám után, de luxusra sohasem futotta. Sokáig uradalmi bognár voltam, aztán önálló mester, míg csak tsz-be nem léptem. Sok gonddal járt a maszekség és végül egyre kevesebb lett a munka Hovatovább halódó mesterség a bognárság, noha a gazdaság meg nem lehet nélküle. Annyi bognármunka Kiss József az üdülés szép emlékeiről beszél azonban, ami egész időmet kitöltené. még itt sincsen. Látja, most is stelázsit csinálok, azt enyvezem. Egyik tagunké lesz. A tsz műhelyei, ha egyéb nem akad, ráérő időben a tagság részére is dolgoznak. Nem, arról szó sincs, mintha kontárkodnónk, nem mi, a mesterek, a tsz vállalja a munkát, mi meg utána munkaegységet kapunk. — Ifészül-e idén is üdülni. — Dehogy. Minden évben mégsem lehet. Mások is dolgoznak jól a tsz-ben, majd mások mennek. így van ez rendjén. Sor kerül-e rám még egyszer? Nem tudom, hiszen betöltöttem már a hatvanötödik évet. — Talán nyugdíjba készül? — Nem én. Amíg a szerszámot elbírja a kezem, nem gondolok rá, a tsz-nek bognárra van szüksége, nem hagyom eL daság kertészetében, a munkahelyén, baboskendő short és rövid ujjú blúz a munkaruhája. Hamvas arca komoly. Nem mehetett az iskolába. De gondolják csak el, mégis tovább tanul: eljött hozzá az iskola. — A télen megtudtam, hogy a gazdaság vezetősége szeretné, ha minél több jó munkása tanulna tovább. Sokan szakmunkásvizsgát teszneK, de aki érettségit akar szerezni, az télen beiratkozhatott a váAki koldus lett volna Ari Sándor amolyan célszerű szegényember volt világéletében, most meg, hogy a hetvenhetedik nyarát tara csak két éve került a szentendreiből. — Ott sem volt rossz dolgom — jelenti ki —, mert nem panaszkodós ember. Kiss József Inárcson nem háládatlanságból, de mégsem gondolt az alkotmányra, amikor a benne foglalt jogot élvezte. Kátai Anna Kiskun- laeházán annál inkább, öt éven át mindig csak az járt a fejében, hogy az alkotmány a tanulás jogát mindenki számára megadja Vannak, akik nem élnek ezzel a joggal, mert nem akarnak, de Annus akart, mégsem tehette. Hogy ma már ilyen nincs, nem lehet 6enki olyan helyzetben, hegy ha akar és képes, ne tanulhatna? De bizony, még akad ilyen eset. Kátai Annus például hiába végezte öt éve tiszta kitűnővel a nyolc általánost. nem tanulhatott tovább. — Mindenáron gimnáziumi tanárnő akartam lenni, de még csak a gimnáziumiba se jelentkeztem családi körülményeim miatt — beszéli. — Apám megmondta, hiába minden, akármilyen kevésbe is kerülne, nincs pénze rá, sőt, szüksége van az én keresetemre. menjek dolgozni. Beláttam, igaza van, hát elmenteni — Hogy lehet az. hogy az önálló iparos lánya nem tanulhatott tovább? — csodálkozunk. — Keveset keresett akkor az apám. Csak két éve lépett be a tsz-be, most ott dolgozik az építőbrigádban.. — Annyit csak keresett azért, amibe a gimnázium került volna? — Nem. Vagy ha keresett is, akkor sem tehette. Súlyos beteg az édesanyám, két kis húgom van, a család fenntartása sok pénzbe került. De a nagyobbik húglom, most végezte a hetedik általánost, ő már gimnazista lesz jövőre. Ott áll üdén és szőkén, a tizenkilenc esztendős kislány, az Apajpusztai Állami Gazci Mezőgazdasági Technikum levelező tagozatára. Gondolkodás nélkül beiratkoztam. Hetenként egyszer eljön a váci iskola, azaz néhány szaktárgy tanára ide, Apajpusztára, hozzánk, konzultál velünk, a növendékekkel. Harminchármán iratkoztak be a gazdaságból a technikumba, de az első félévben nagyon sokan lemorzsolódtak, végül már csak tizenkilencen lettek. Kátai Annus azonban nyár elején majdnem csupa jeles bizonyítványt vitt haza, csak kémiából csúszott be egy hármas. — Ejnye, pedig a modern mezőgazdaságban a kémiának nagy a szerepe. — Tudom, restellem is a közepes jegyet Most egész nyáron minden szabad időben kémiával foglalkozom, hogy év végére kijavíthassam. — Már letett a tanárnő- ségről? — Néha még ábrándozom róla. de öt év a kertészetben elég volt hozzá, hogy ezt a mesterséget megszeressem. Eleinte azzal vigasztaltam magamat, hogy a tanárnő gyermekeket, a kertész meg növényt nevel. Ezen nevet. És a nevetésében nincs semmi keserűség. Sőt. — A fő az, hogy tovább tanulhatok és esetleg később még tovább. Felsőfokú technikum, agráregyetem. fiatal vagyok, még előttem az élet. „Elmehettem volna koldusnak!” — mondja a régi időkről Ari Sándor. Társai, a gyönyörű parkban elgondolkodva hallgatják posgatja, hát istenuccse akár valamilyen uraság, úgy éldegél. Mindene megvan, semmire sincs gondja, kitakarítják a szobáját, eléje teszik az ételt, mosnak rá, talán még a helyét is megfújják, ahová leül. Kastélyban lakik Inárcson, igaz, az most szociális otthon, de nagy urak lakják, kilenc- venegy. munkában kifáradt öreg emíber otthona. — Megvagyok, jól érzem magam itt — mondja Ari Sándor. Tizenkettedik éve lakik szociális otthonban, de InárcsMég a régi sorára sem panaszkodik. — Szentendrén laktam, piszkét, szőlőt kapáltam. — A sajátját? — Dehogy. Eljártunk napszámba a feleségemmel. Meghalt szegény, én meg pár évvel később már sehogy sem bírtam a munkát, elmentem a tsz-be éjjeliőrnek. Azt sem bírtam soká. Tetszik látni, milyen beteg vagyok. Bizony, nagyon hajlott a háta, meg az ujjai is meggém- beredtek. — A sok munkától? — Nem a. Hanem az orosz fogságban, még az első háborúban, ott betegedtem meg abban a rengeteg nagy hóban, aztán öregségemre ez lett belőlem. Amikor hazajöttem, akkor kerültem Szentendrére, mert én Kisújszálláson születtem, oda való vagyok. — Az alkotmány... —akarom megmagyarázni, hogy munkás élete alkonyán az biztosítja számára a nyugalmat, de a szavamba vág: — Igen kérem, amiatt kerültem be két évvel később katonának, mert tetszik tudni, az ország akkor nem adott újoncot Ferenc Jóskának. Hogyha megöregszik, a régi dolgokra inkább emlékezik az ember. Ari Sándor bácsinak is az alkotmány szó réges-ré- gi dolgokat juttat eszébe Az ex lexet, a törvényen kívüli állapotot, amikor se újooco- zás. se adófizetés nem volt két esztendőn keresztül, mert a hosszú alkotmányjogi viták miatt a parlament nem ajánlott fel újoncot, meg a költségvetést sem szavazta meg. — A harmincketteseknél szolgáltam. Piros parolim volt. — Az nem lehet. Az kék pa- rolis, aranygombos ezred volt. Maga Sándor bácsi Szolnokra vonult be a hatvannyolcasokhoz, azoknak volt piros a hajtókájuk. — No, ha maga jobban tudja. — De azt rnár magának kell jobban tudnia, mi lett volna magával, ha nem ebben a hónapban ez idén, hanem mondjuk vagy húsz esztendeje tölti be a hetvenhét évet. — Megmondhatom, mert azon én már sokat gondolkoztam. Szegényházba kerülni* ahhoz is nagy protekció kellett régen. Kiállhattam volna az utcasarokra, vagy a templomajtóba, elmehettem volna koldusnak kérem. A joggal kötelezettség jár Délegyházán asszonyuralom van, talán annak bizonyságául, hogy nálunk az alkotmány nem írott malaszt. Asz- szony a vb-elnök, meg a titkár és valamennyi tanácsi dolgozó, még a kisbíró, vagy ha jobban tetszik, a hivatalsegéd is. — Hogyan lett tanácselnök? — kérdjük az elnöki íróasztalnál ülő kedves mosolyú, fiatal, csinos Kovács Istvánná t. — Egyszerűen. Megválasztottak. Ismertek már a délegyháziak, 1954-től 58-ig vb- títkár voltam itt. Jó emlékekkel távoztam és úgy látszik, jó emléket hagytam magam mögött. Ráckeve tanácsánál két évig voltam pénzügyi előadó. Aztán Majosházán lettem vb-elnök. Helyettesként még ma is viselem ezt a hivatalt, átjárok motorral. Csodálkozik rajta? Hja, egyenjogúak vagyunk, a nő is vezethet motort —'■ Hol dolgozik a- férjei— Tudja, ' mi tanácselnökcsalád vagyunk. A férjem tak- sonyi vb-elnök, május óta. Régebben vb-titkár volt már ugyanott, rá is jól emlékeztek, hát megválasztották. Egyébként addig itt volt elnök. úgy hogy tulajdonképpen az ő utóda vagyak. De higgye el, nem azért választottak meg. .Hogy mi volt azelőtt a férjem? A felszabadulásig pa— Miután elvégeztem a nyolc általánost, három évig otthon segítettem a mamának, azután a Hazai Fésűsfonóba kerültem, szövőnő lettem. Mint kiváló dolgozót, 1951-ben a járási tanács kikért és megtett Kiskunlachá- zán a begyűjtési csoport vezetőjének. Dehogy őröltem annak. A gyárban 1200 forintot is megkerestem havonta, és akkoriban még nagyon rosszul fizették a tanácsi dolgozókat, úgyhogy nekem súlyos pénzbírságot jelentett, amikor azzá tettek. Mindössze 750 forint fizetést kaptam és abból is sokat költöttem tanulásra, hiszen a hivatali munka teljesen idegen volt számomra. De belejöttem, előbb megszoktam, később megszerettem. — Érzett-e hátrányt hivatali pályafutása során azért, mert nő? — Nem. Sőt... — Gyermeke van-e ? — Kettő is. A nagyobbik, az első házasságomból származik, tízéves, a kisebbik féléves. — Vajon miért vált el első férjétől? — Megmondhatom. Nem egyeztünk. A világnézetünk is különbözött. Gyermekünk nála van és én tartásdíjat fizetek, jövedelmem húsz százalékát. Közös a gyermek, közösen tartjuk el. Ez is az egyenjogúsággal jár. Ahogy minden már jog, a női egyenA házi brigád vezetője Jakab Ferenc jelentését megelégedéssel hallgatja Kovács Istvánná vb-elnök. Augusztus 20- ra az alkotmány ünnepére elkészül a tanácsháza előtti tér parkosítása (Kép: Koppány György) raszt. Édesanyja kis földecs- kéjét művelte. Azért előbb elvégzett négy polgárit. Azóta kijárta a tanácsakadémiát és most harmadéves jogász. — És maga mit csinált azelőtt? jogúságis ró kötelességeket az emberre. ■k Négy ember csak. Négy a milliók közül, a milliók közül, akik élnek jogaikkal! •Szokoly Endre FOGADJA MEG A JÓ TANÁCSOT! Tegye széppé, óvja használati tárgyait az időelőtti tönkre- menéstől OLAJés ZOMANCFESTÉKKEL! Szép, tiszta környezetben jobban érzi magát! Kérjen szaktanácsot a szaküzletben.
