Pest Megyei Hirlap, 1962. augusztus (6. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-12 / 188. szám

1##2. AUGUSZTUS 12, VASARNAP FEST HEGVEI kMsvUsp HEGEDŰS LÁSZLÓ: A kovács halálára Levélben jött a hír falumból s szíven ütött mint kalapács. Zömök alakja bennem él még — s egy hete halott a kovács. Gondolatom utcákon ődöng, amely most csöndes és kihalt szellő motoz a vén akácon s nem hallani a régi zajt. All a pöröly, nem cseng az üllő, vasat nem reszel harsogón s nem fulladoz a vén kovács már, tüzet szítva a fújtatón. Mintha látnám: a kopott műhely, lomos udvar előtt megáll, szúrós szeme az eget nézi, hogyha kél a nap, vagy leszáll. S napközben százszor is. Mikéntha tiszte volna: lesz-e eső. Az utat lesi. Amíg végül feltűnik egy járókelő. Ősz gazda vállán tarisznyával, botozva pincéhöz megyen. Bevárja. S hosszan elidőznék permetezésen, szüreten. Szidják az időt. Hallom újra: „Kevés a nap, mindig esik”. Eldiskurálnak. Ahogy régen együtt mulattak reggelig. Haragra lobban, vörös képpel sorra szedve a szenteket, míg hangja köhögésbe fullad. Legyint. Majd harsogva nevet. Emlékszem: egy-egy patkolásnál. ha a ló ugrált makacsul, dőlt belőle a cifra átok, mint az ár, hömpölygőit vadul. Megenyhült lassan. Vén haragja s harsogó kedve is lohadt. S előlünk végül elmaradtak hetyke csikók, vérmes lovak. Már csak a műhelyben kopácsolt, avitt szerszámai között. S mondják, egy hete virradóra csendes szóval elköltözött. Kis szőleje hiába várja, háza is. Ö már messze ment. Hallgat a műhely. Négy zugában Pókhálókat sző majd a csend ... \\\\\\\\\v\\v,\\\\\\\\\\\\\\\\\va REFLEKTORFENYBEN /> TÁNCSICS MARIA A születésnapi ajándék. A Színművészeti Főisko­lán azon a napon nyolcvanan várakoztak a felvételiző bi­zottság eredményhirdetésére. A felvételnél a korhatár ti­zenöt év volt. Az egyik fe­szült csendben kinyílt az aj­tó. A tanár rámutatott egy megszeppent kislányra. Be­hívta a terembe, ahol a hosz- szú asztalnál sokán ültek. — Hány éves maga. kislány? — kérdezte a vizsgabiztos. — Ma van a születésnapom, tizenöt éves vagyok. Aztán kérdések következtek, verset mondott és prózát. S az az- évi születésnapi ajándék egy életre a legkedvesebb marad. Táncsics Máriát felvették a Színművészeti Főiskolára. Akkor talán még nem is tudta, milyen komoly mun­ka vár rá. , Nagytétény és Budapest között, a «vonaton, nap mint nap a könyvekbe te­metkezve tanult. Reggel hat­kor jött el otthonról és este í nyolcra ért haza. A kitartó szorgalom, a hivatástudat, a színpad iránti tisztelet legyő­zött minden fáradtságot. Négy évre a felvételi után a Nem­zeti Színház társulatában üd­vözölték, mint ösztöndíjast. A Viharos alkonyat, a Noszti íiú esete Tóth Marival, az­tán a nagy emlék; Anna Ka­renina, a Magyar Színházban. Együtt lenni a színpadon, ha csak egy-két percre is, Ba­jor Gizivel, látni Somlayt estéről estére — egy életre felejthetetlen élményt jelen­tettek. Ezekkel az emlékekkel és a főiskola diplomájával in­t- -- . _ | IRODALMI TALÁLKOZÁSOK 't (Én is emlékezem Durák D. Dénesre) FILMHÍREK Julien Duvivier francia filmrendező megkezdte a Tíz- parancsolat című szatirikus új filmjének forgatását. A tíz novellából álló filmben Isten szerepét Fernandel játssza. ★ A Buddenbrock-ház után Nauro Bolognini újabb Tho- . más Mami művet filmesít meg. Elkészíti a Tonio Kro­ger filmváltozatát Hardy Krüger és Maximilian Schell főszereplésével. együttesében. Versek, a pódiu­mon: Aranyt, Petőfit, Rad­nótit szaval országhatáron belül és országhatáron túl. Tapsolják Pekingben, Moszk­vában és Budapesten. Meg­szerette a pódiumot, de nem lett hűtlen a színpadhoz. Szol­nokon az egyik legszebb női szerepet, Roxant alakítja és itt találkozik először a hűvös, szép udvarhölggyel, Olympiá- val. Innen már könnyű kö­vetni sikereinek állomásait. A Liliomfi Mariskája, a Déry­né címszerepe, a Kapitány Marija, az Esküvő Lilienje, valamint az Olympia címsze­repe, már ismerősek Pest megyében is. Szerepalkotá­sai maradandók, emlékeze­tesek. Ha jellemezni akar­nám, úgy a mindenkori fe­gyelmezettségről, a tudatos­ságról, a szerénységről és a művészi alázatról kellene írni. Ezek Táncsics Mária színészi tulajdonságai. Tele van szív­vel, szenvedéllyel. Szerepfor- málásai is ezt a szenvedélyt igazolják. Fő célnak tekinti a darabon belül a szerep hangsúlyának megtalálását így öltenek figurái élő ala­kot. A szerepnek is van bizo­nyos tónusa, s ezt mindig a színésznek kell megtalálni. És itt mindig vigyázni kell, nehogy a szerep adta lehe­tőségek miatt a darab csorbát szenvedjen. I zgalmas színészi egyéni­ség. Szerepintonálásai- nál mindig határozott bizton­ságot érzünk. Az a típus, aki szereti az érdekes, lelki­leg gazdagon ábrázolt figurá­kat, ugyanakkor kerüli a csak dekoratív megjelenést igény­lő feladatokat. Választékos síílusérzékkea dolgozik a szín­padon, a televízió képernyő­jén egyaránt, s ugyanezt érez­zük akkor is, amikor a rádió éterhullámain halljuk verse­ket tolmácsolni. Amit csinál, hivatástudat­tal, szeretettel csinálja. Eh­hez járul a gyakorlatra, a rutinszerzésre irányuló ál­landó törekvés. Szabad ideje jóformán nincs órámra — ellopjuk itt az időt! — Nem baj, úgyis szám- iáin lesz — szólt az egyik lurkó. Persze, nevettek. Nagysze­rű volt a hangulat, s még egyre emelkedett. lianem úgy délfelé kinyí­lik a kultúrterem ajtaja. A tánc leáll. — Jónapot kívánok — hang­zik az ismeretlen köszöntése. — A tanító bácsit keresem. O damentem. s bemutat­koztam. Ó is ... A szám­tanszakos felügyelő volt... Végigfutott hátamon a hideg. — Soha jobbkor — gon­doltam, és hirtelen bosszús lettem Bözsére. — Az iskolateremben nem találtalak benneteket, de a zaj idevezetett. — Hát igen ... Most... ép­pen itt volt dolgunk. Kínos csend telepedett kö­zénk. Sem én, sem a fel­ügyelő vem tudta, hogyan is folytassuk a dolgot. Es akkor Bözse minden hívás nélkül a felügyelő elé pattant. — Bácsi kérem, nem a rác­kevei fényképész tetszik len­ni? — Nem drágám — lepő­dött meg a derék ember. — Nagy kár — savanyodolt el a szöszke —, mert egy­két felvételt lehetett volna készíteni a tánccsoportról... í Mikszáth: A Noszti fiú eseteTóth Marival; Velkovits Ro­1. is. Ami volna, azt a tanulás foglalja le. Első énekmeste- re, Kazacsai Irén, tanácsát megfogadva, szabad ideje leg­nagyobb részét az önképzés­nek szenteli. Versek, dalok, szerepek tanulása és egy-egy jó könyv az, amivel a fá­rasztó előadások után mindig eredményesen lehet lezárni a napot. Hálás, szép női szerepek emlékét őrzi. Alakításai ak- varell festményre emlékeztet­nek, pontosan körülhatárolt ábrázolásban. Ladányi István Szeptember 5—15 között rendezik meg az olaszorszá­gi Trento városban a nemzet­közi hegyifilm fesztivált. Ve­títésre kerülnek az alpiniz- mus, a barlangkutatás, a he­gyi növényzet és állatvilág, a folklór, az expedíció, a földrajz, a sport, vadászat, halászat, helyi legendák té­máival foglalkozó filmek. körülöttem. Azt hittem hal-; lucinálok. j Stimmelt. Hallucináltam. i Nem ő volt. Pedig még so-! káig kerestem. Hiába. S \ ahogy a forró puha homok-! ban nem jött felém, nem is í ment el tőlem soha. ! Ma is itt őrzöm szívemben. í ★ ! A második emlékem rólaj tizenöt évvel későbbi, j Egy fájdalmas tavaszi dél-'/ utánon a Kripton Kávéház j teraszán üldögélt. Előtte azJ az asztalon hófehér papír'/ feküdt és sárga Hartmudt! ceruzájával apró gyöngybe- i tűkkel írta „ legújabb verséi.'. Sárgászöld dús haja nem ló-! gott a szemébe, mert már: teljesen kopasz volt. Mióta', utoljára nem láttam, a haja', is elhagyta. \ Nem tudtam, hogy a költő j a kávéház teraszán üldögél,< de ellenállhatatlan vágy lö-\ kött, taszított a Kripton f e- \ lé. Rohanva megindultam esi mór-mór a kávéház elé ér- \ tem, mikor találkoztam í menyasszonyommal. Lénké-! vei. aki elcsalt egy moziba, i És Durák D. Dénes helyett! Eddy Nelsont néztem az Or- ! gonavirágzásban. Hangtalanul 1 és reménytelenül. Pedig akkor még csak má- \ sodszor nem láttam Durák D. j Dénesi. \ * Az utolsó emlékem már \ kórházi emlék. Hófehér kór- \ házi ágyon feküdtem nagy- \ betegen és nagysúlyosan. \ Egyedül és elhagyottan, de \ tudtam, hogy Durák D. Dé- \ nes eljön hozzám. Szüntele- t nül az ajtót néztem és heve- \ seif dobogni kezdett a szí- \ vem, mikor a hófehér ajtó i kinyílt és Durák D. Dénes \ lépett be a szobámba. Ked- \ vesen és mosolyogva. Szótlanul átölelt és leült \ az ágyam mellé. Már na-; gyón régen nem láttam őt.: Kopaszabb volt, mint va- \ láha. Erőltetett vidámsággal \ játszadozott törött szarufé- i sűjével és abszintet ivott j hozzá görögdinnyével. — Meddig marad nálam, i Mester? — kérdeztem fél- \ szegen. • — Sokáig ■— mondta mo-j solyogva — és köpött egyet.'/ Sajnos. nem maradhatott,', mert bejött a főorvos és adott. \ nekem egy injekciót. Ma-! gamhoz tértem és ekkori örökre — most már tudom, \ hogy örökre — eltűnt a sze- \ mem elöl Durák D. Dénes,/ Azóta se láttam. j l De azért ezt a kis vissza-', emlékezést még megírtam Ezzel tartoztam Neki. És a Hungária Kávéház fö-j pincérének. ; Miklósi Ottó i í Molnár Ferenc: Olympia í $ dúlt útnak 1950 őszén. Pé- \esett már várta Szendrő Jó- ; zsef, a rendező, és várták a í szerepek. Irén Csíki Ger- j gely Ingyenélők-jében, Ma- i rianne Moliere Tartuffe-jé- ! ben és Galfira a Jegor Bu- í licsovban. A legkedvesebb : emlék Irénhez fűzi, a lég­ii emlékezetesebb Galfirához. ! Miért a legemlékezetesebb? SMert a próbán elvették tőle Ja szerepet. Kosztüm és Jmaszk nélkül egy kislány Julit a színpadon. Pesten, jPéccsel egyidőben mutatták |fce a Jegor Bulicsovot. A ^Nemzetiben Galfirát Sulyok J Mária alakította. Táncsics í Gina LoUobrigida új filmjében á Címe; Vénusz 1982 \_______________________ ______ A z utóbbi időben napi- és hetilapjaink hasábjain számta­lan visszaemlékezést olvastam Durák D. Dénesről, a kitűnő költőről és publicistáról. A vele való talállwzásokról szó­ló visszaemlékezésekből meg­tudtam, hogy Durák D. Dé- nesnek 150 000 személyes jó­barátja, csodálója és mecé­nása élt honunkban és hogy Durák D. Dénes mégis elha­gyottan éhenhalt fényes nap­pal a Bazilika előtt, az kizá­rólag annak köszönhető, hogy ez a 150 000 ember véletle­nül éppen nem figyelt oda. Elhatároztam, hogy én is megírom találkozásaimat Du­rák. D. Dénessel. Pedig én nem is találkoztam Durák D. Dénessel. Pontosan há­romszor nem találkoztam ve­le. Elmondom úgy, ahogy tör­tént. ★ ö már rég ismeretlen köl­tő volt, túl az első éhezé­seken, én még csak csacska gyermek. Egy verőfényes őszi délutánon az óbudai Duna- parton játszottam a prac- limmal a porban. Talán fel sem tűnt neki. Ö se nekem. Pedig ő éppen nem jött fe­lém. Meleg, bús hangján — mit azóta is hallok, a neve­men szólított. Felkaptam a fejemet és kö­rülnéztem. Senki nem volt \\\\\\\\\\V\\V\\\\^^^ Dehát akkor lássuk azt a \ táncot. j És Bözséék ragyogóan re­mekeltek. — Gratulálok! Igazán szép\ munkát végeztél — fordult: felém a felügyelő. — Bár; nem szakmám, de ez pom- i pás, jól sikerült dolog. — Ö, köszönöm ... köszö- i nőm ... nekem se nagyon j szakmám... nem is az érde-\ mem. Jerzy Kawaleriwicz len- í gyei filmrendező a napokban í tért haza több hetes fran- \ ciaországi tartózkodásáról. \ Utazásának célja: előkészí- 5 leni Boleslaw Prus világ- S hírű regényének, a Fáraó- í nak koprodukciós filmfel-; dolgozását. A Franco—Lón-; don Film Vállalat részt vesz í a közös munkában, s a külső ; felvételeket 1983 márciusá- ban kezdik meg. Sok jele- \ netet forgatnak majd Egyip- ; tómban, Jugoszláviában és \ esetleg Marokkóban. v\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\WWAXXXXXVXXXVWXXX Tetszik tudni, most kezdtük még... és a bácsi annyira, de annyira hasonlít a rác­kevei fényképészhez, hogy az csuda. Hát azt hittem, hogy... ■ — Én ... a felügyelő va­gyok ... mm agam, mondanom sem •ír/ kell, rettentően röstell- tem a dolgot, s már azon voltam, hogy Bözsét vala­hogy csak eltávolítóm, ha­nem, hát újból megszólalt. Utolérhetetlen bájjal kezdte: — Mi bizony mostan el- lógtuk a számtanórát, mért- hát a tánccsoport... De ne tessék mán haragudni. — Ugyan — nevetett a fel­ügyelő a szokatlan eseten. = — Hanem? — A táncmesteré! — Pesti, vagy ráckevei? — Hazai — nevettem — saját termés__ •— .« felmu­t attam a színpadra, Bözsére. Bizony kicsit büszkén, hogy ilyenek ezek. Ezek a mai ta­nyai kislányok. \ A Dukla-szorosban vívott ; harcok idejéről készít balla- í disztikus hangvételű filmet, i Pavel Blumenfeld csehszlo- ! vák rendező. A főszerepet ! Jiri Vala játssza. : * ! Grigorij Alekszandrov szov­í jet rendező elvállalta, hogy ! befejezi Szergej Ejzenstein í befejezetlen történelmi film- S jeit, az Októbert és a Mejci- i kőt, INNEN-ONNAN. ^Máriában nem bízott a ren- '/j dező. S akkor az történt, hogy ^ a bemutató előtt a színész- ^ nő megbetegedett és neki ^kellett beugrani a szerepbe. ^ Attól kezdve minden előadá- íson ő játszotta Galfirát. y í T>écs után egy évre már í I Budapesten van. Az If­júsági Színházban a Timur $ és csapata női főszerepét ala­kítja, aztán Az acélt meg- $ edzik és még egy csomó da- ^ rab hálás női szerepei kö­petik egymást. Pest után is­imét vidék. Városok, közsé- í gek a Néphadsereg Művész­yNX>XV\VvXV\VSXXSXVvXXVVV\.V\.vvvvvvvvvvvvvv'\.vv

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom