Pest Megyei Hirlap, 1962. augusztus (6. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-12 / 188. szám
MEGYEI 'L-JCívSan 1962. AUGUSZTUS 13, VASÁRNAP ^J(ie leéljen La t-J^óh er cjCcíázfó ? A Szentmártonkátai Gépállomás igazgatójának irodájában hárman beszélgetünk: Berzsenyi Zoltán igazgató, Tőzsér Béla foagronómus és az újságíró. A beszéd témája: hogyan hajtja végre feladatait e nagy dologidőben a gépállomás. Számadatokat mondanak, amelyek azt mutatják, hogy a gépállomás dolgozói a nehéz körülmények között is helytállnak. A tervezettnél több gabonát arattak le, gyors ütemben halad a talajmunka is. — Tehát nincs különösebb nehézség? — jegyzem meg a két vezető beszámolója után. — Azt nem mondjuk — mondja az igazgató.' — Jobbak lennének az eredmények, ha nem széledne szét gépállomásunk törzsgárdája — jegyzi meg az agronómús. — Tíz éve itt dolgozó traktorosok hagynak itt bennünket —- folytatja a foagronómus gondolatait az igazgató. — Keveslik a fizetést? Rosz- szak a munkakörülmények? — érdeklődöm. — Nem mondhatjuk, az elmenő traktorosok sem mondják ezt. Keresnek, annyit, mint tavaly, vagy azelőtt. ' / Úgy csalogatják el tőlünk a legjobb traktorosokat. A termelőszövetkezeteikben többet ígérnek nekik, mint amennyit itt keresnek — kesereg az igazgató. — A termelőszövetkezeteknek is kell a jó traktoros — próbálkozom érvelni. — Az igaz, de a gépállomás feladatai sem kisebbednek — válaszolja a foagronómus. Ezzel egyet kell értenem. — Éveken át rengeteg traktorost képeztek ki, nincs belőlük elegendő? — Sok ember megfordult a gépállomáson. A fuvarozóvállalatoknál dolgozó gépkocsivezetők •< mind traktor««ok voltak. Sokan fel is hagytak a traktorosélettel. Kevés a szakképzett traktoros, ezért tőlünk csalogatják el őket a termelőszövetkezeti vezetők — ismerteti a mostani, áldatlan helyzetet Tőzsér elvtárs. — Télen hány embert képeztek ki? — Mintegy hatvanan jelentkeztek, de vizsgát csak har- mincheten tettek — kapom a választ. — Hol vannak ezek az emberek? — Tízen nem vállalnak traktorosmunkát, a többi itt dolgozik nálunk, illetve a tsz- ekben — mondja az igazgató. — Még az a szerencsénk, hogy a télen foggal-körömmel harcoltunk azért, minél több embert képezzünk ki. Ha ezt nem csináltuk volna... — mondja sokat sejtetően a fő- agronómus. — Ha a tsz-ekből jöttek az emberek, miért nem őket ültetik a tsz-ekben a gépre? — kérdezem a két vezetőt. — Azért, mert ezekkel még foglalkozni kell. Az új traktorosoknak még nincs meg az a szaktudása, ami a régi, gyakorlott traktorosoknak, ezért nem szívesen ültetik őket gépre — magyarázza a főagronó- mus. — Van olyan tsz, ahol nem is engedik, hogy fiatal traktorosaink náluk dolgozzanak. A pándi Egyetértés Tsz-ből elzavarták a fiatal traktorosokat — mondja az igazgató. — Ugyanakkor két legjobb traktorosunkat vitték el — bizonygatja Tőzsér elvtárs. A gépállomás igazgatója eltűnik egy percre, majd levéllel a kezében tér vissza: — Itt van egy újabb kikérő levél. A nagykátai Kossuth Tsz vezetői Kóber Lászlót kérik ki tőlünk — mondja és mutatja a levelet. A levélben arra hivatkozik a tsz elnöke, hogy Kóber László kéri magát a tsz új gépére, továbbá a télen öt traktorost, küldtek a gépállomásra kiképzésre és ezeket „átadták” a gépállomásnak, tsz között. Varga elvtárs szerint ez onnét adódik, hogy a gépállomás nem végzi határidőre a munkákat, ezért a Tápió- szelei Gépállomáshoz fordultak segítségért. Ezt a szent- mártonkótaiak nagyon ellenezték, mondván, akkor ők hol teljesítik a tervet. — Én nem bánom, hogy hol teljesítik, nekem az a fontos, hogy fel legyen szántva a föld. Nem akarok olyan helyzetbe ikerülni, mint tavaly ősszel, amikor ezerkétszáz hold mélyszántásunk maradt el — mondja Varga, elvtárs. — Ehhez kellenek a gépállomásnak a jó traktorosok — szólok közbe. — Nekünk is kellenek. Ha minket azzal vádol a gépállomás, hogy elcsalogatjuk tőlük az embereket, akkor mi is mondhatjuk, hogy a mi embereinket másik termelőszövetkezetbe viszik dolgozni — érvel az elnök és példákat sorol, amikor a tsz-tratorosokat más termelőszövetkezetbe irányították; Mind‘ a gépállomásvezető, mind pedig a termelőszövetkezeti vezetők a maguk igazát bizonygatják; De kinek van igaza? Sajnos Kóber László esete nem egyedülálló. Megyeszerte folyik ugyanis a harc a gépállomások és a termelőszövetkezetek vezetői között a jó traktorosokért. A vitás ügyekben határozott álláspontot kellene a felsőbb szerveknek kialakítani. Tudomásom szerint azonban ilyen még nincs. A gépesítés gyors fejlődése mellett központi problémává vált a traktorosképzés. Hogyan oldható meg ez úgy, !hogy egyszer s mindenkorra lekerüljön a napirendről? A traktorosképzés ügye sokakat, érint, szóljanak hót hozzá az érdekeltek, segítsenek kialakítani a helyes álláspontot, segítsenek a nagy probléma végső megoldásában. Mihók Sándor Kétszeres cukortartalom A Kertészeti és Szőlészeti Főiskola szigetcsépi tangazdaságában 200 különböző sárga- barackfa hozott gz idén bőséges termést. Gyümölcseik nagyságra, színre, ízre, minőségre eltérnek egymástól, csak abban egyeznek, hogy mindegyiket földrajzilag távoli fajták keresztezésével, irányított neveléssel, a legkorszerűbb nemesi tési módszerekkel állították elő. A kétszáz hibrid közül eddig tíz bizonyította be, hogy minden szempontból felülmúlja a most nálunk termesztett sárgabarackokat. Közép-ázsiai, iráni és európai fajták „házasításá- val” alakították ki ezeket a hibrideket. S a legértékesebb tulajdonságokat a közép-ázsiai barackok bői örökítették át. Az erős türkméniai és Üzbegisztán! napfény hatása érződik a szi- getcsépi gyümölcsön is: cukor- tartalma 30 százalék, legalább kétszer több, mint a hazai sárgabaracké. Emellett Közép- Ázsiá'ban megszokta a rendkívül nagy napi hőmérsékleti ingadozásokat és az áprilistól októberig tartó szárazságot is. A semminél mégiscsak több A megyében maholnap befejezik munkájukat a kom- bájnosok. A drága gépek visszakerülnek a gépszínekbe, majd jövő tavasszal újra hozzákezdenek javításukhoz. A szövetkezeti parasztság hamar megszerette ezeket a bonyolult gépeket. A gabona nagy részét az idén is ezek takarították be, s ezzel levették a legnehezebb munka, az aratás gondját a szövetkezeti parasztok vállairól. A kombájn ma már hozzátartozik a gazdálkodáshoz, nélküle elképzelhetetlen a szövetkezet. Ez így van rendjén. A tervezők állandóan tökéletesíteni igyekeznek a gépeket. Az idén „randevút” adtak egymásnak a termelőszövetkezetek tábláin a régi — ennél fogva kezdetlegesebb — gépek, az újabb gyártmányok, és a külföldről, főleg a Szovjetunióból behozott gépek. Meg kell mondani, hogy az utóbbiak osztatlan elismerést arattak. Átlagos teljesítményük a legtöbb gépállomáson meghaladta a háromszáz holdat. Ugyanakkor azt is meg kell mondani, hogy a magyar gyártmányú ÁC kombájnok teljesítménye mindössze átlagosan 100—150 hold. Az idén — annak ellenére, hogy a legtöbb termelőszövetkezet küzdött a betakarítás nehézségeivel — olyan» fajta ,igényesség” alakult ki jónéhány szövetkezetben, hogy csupán SZK—3-as kombájnokkal voltak hajlandók gabonájukat betakarítani. Az érdi, a szentmárton- kátai, a monori gépállomások körzetében különösen tapasztalható volt ez az „igényesség”, amelyhez nyomban hozzá is kell tenni, hogy túlzott. Jelenleg az SZK—3-as kombájn az. amelyet a szakemberek, de az egyszerű tsz- tagok is dicsérnek. Amint ez hírlik, a Szovjetunióban már „kijött’ az SZK—4-es is, s nincs okunk abban kételkedni, hogy ezek megbízhatóságban, teljesítményben felülmúlják elődeiket. Ebből egyenesen az következik majd, hogy/félre az SZK—3- asokkal? Mert ha az igények ilyen gyorsan növekednek egyes termelőszövetkezeti vezetőknél, csak erre következtethetünk. Nem vagyunk ma még olyan gazdagok, hogy a régi gyártmányú magy ar kombájnokat kivonjuk a forgalomból. Lelkiismeretes kezelés, hozzáértés mellett a 100 —150 holdjukat jövőre is betakarítják. Ez pedig a semminél— mégiscsak több! — m.s. — Táviratban és telefonon érkezett örömhír hozzánk szombaton délelőtt a megye községeiből. Az első táviratot az acsai Aranykalász Termelőszövetkezet tagjai adták fel, akik arról értesítettek, bennünket, hogy a határidő előtt 10 nappal, augusztus 10-én befejezték a cséplést. Hasonló tartalmú táviratot kaptunk a vecsési Zöld Mező Termelőszövetkezettől is, míg az áázödi járáki pártbizottság ágit.-prop.-osztóly vezetője, Bazán István elvtárs telefonon keresett fel bennünket ilyen ügyiben. A szűkszavú táviratokból csak a munkasiker tényét, £ legfeljebb néhány adatot istehát indokoltnak tartják kérésük teljesítését. — De miért nem ezek közül ültetnek traktorost a gépre? — kérdezi az igazgató. — És mi az, hogy átadtak nekünk traktorost. A kiképzett emberek mind a tsz- ben dolgoznak. Az igaz, hogy a mi gépeinkkel, de mégiscsak a szövetkezetnek hasznos, ha saját embereik' dolgoznak földjeiken — folytatja tovább az igazgató. — Tőlünk elviszik a traktorost, ugyanakkor legutóbb, amikor kint voltam a tsz-ben, felfedeztem egy olyan tagot, aki négyhónapos traktorosiskolán volt és a szövetkezetben a gulya melleit éjjeliőr volt — mondja a főagronó- mus. — Kiadják Kóber Lászlót a tsz-nek? — kérdezem a gépállomás vezetőit. Kérdésemre nem kapok határozott választ. Ök szeretnék megtartani, de szavukból érződik: maguk sem bíznak benne, hogy ez sikerülni fog. A gépállomáson kezdett beszélgetést a nagykátai Kossuth Termelőszövetkezetben folytattam. Hegedűs Miklós főagronómust kérdeztem meg, feltétlenül szükséges-e a termelőszövetkezetben Kóber László. — Kaptunk egy RS—04-es traktort, erre kell az ember. Kóbernek megtetszett a gép és ajánlkozott — válaszolja a főagronómus. — Mást nem tudnak a gépre ültetni? — Megmondom őszintén, én szívesebben láttam volna Csizmadia Jánost a gépen, de az elnök elvtárs Kóberhez ragaszkodik. Idáig értünk a beszélgetésben, amikor megérkezett Varga Pál elvtárs, a tsz elnöke.-T- Talán őt kérdezzék meg. ö á legilletekésebb erről nyilatkozni — javasolja a főagronómus. Varga elvtárssal tovább folytatjuk a beszélgetést. — Az állam képezte ki a traktorosokat, nem ők — mondja kissé ellenségesen „ Varga elvtárs érvelésemre —, ^ hogy a gépállomás a télen se- ^ gítséget nyújtott a tsz-nek a ^ traktorosok képzésében. í y Szóvá teszem azt is, amit a ^ gépállomás vezetői mondtak: í azt, tudniillik, hogy az cm- ( lített tsz-tagokat a gépállo- í más vezetői győzték meg, ^ hogy legyenek traktorosok. % — Ez rágalom — kardosko- £ dik tovább Varga elvtárs. — £ Először is én küldtem őket p személyesen, másodszor pedig nem is öt embert küldtünk, hanem nyolcat — és az ujjain számolja, hogy kik is voltak,' akiket a gépállomásra irányítottak. — Miért nem ezek közül választanaik traktorost? — Kóber apja a mi termelő- szövetkezetünkben dolgozik, tehát hozzánk tartozik — válaszolja. — Ha a gépállomás kötelékében marad, akikor is a tsz-t segíti munkájával — érvelek a gépállomás fő- agronómusának szavaival. — Ezt az új gépet nem adhatjuk mindenkinek a kezébe. Hozzáértő ember kell erre — jelenti ki Varga elv- társ. — De ha így megy, akkor a gépállomásról minden traktoros átmegy a termelőszövetkezetekbe. Ki dolgozik a gépekkel? — Képezzenek ki traktorosokat ők. — Igen. de ha a kiképzett traktorosok gulyát őriznek, mint itt a tsz-ben is ...? — Már gépen ül! — Ha a gépállomás főagro- \ nómusa nem hívja fel erre a t figyelmüket, akkor még min-1 dig a gulyát őrzi. — Ez sem igaz! Itt voltak r Kóber ügyében és, én mond- ^ tam. hogy itt van egy ember, \ átadjuk a gépállomásnak. Erre tanúkat is tudok állítani — válaszolja az elnök. i ^ Nyilvánvaló: nincs valami^ jó viszony a gépállomás és a ‘ kedés csak árthat, mert a megtermett gabonából csak a magtárakban nem hullik a szem, A szemveszteségen kívül az időjárás káros hatásaira is gondolnunk kell mindenüttj hiszen az ázott, szélverte keresztekben megfeketedik, vagy kicsírázik a mag. Nem .hiába törekszünk tehát már évtizede arra, hogy az aratást és a cséplést legkésőbb augusztus 28-ig befejezhessük! Ez az az időpont, ameddig még lényeges veszteség, károsodás nélkül takaríthatjuk be a,gabonát, amelyet egész évi fáradságos munkával termeltünk, s amelyre olyan nagy szüksége van az országnak. Ha ezt megértik mindenütt, s e szerint cselekszenek, bízhatunk abban, hogy az egész megyében elnémulhatnak a cséplőgépek augusztus 20 után. N. I. Minden eddiginél több zöldkonzerv Mint az Élelmezésügyi Minisztérium konzervipari igazgatóságán közölték, minden eddiginél több zöldborsót, zöldbabot, uborkát és paradicsomot konzerválnák to lire. A konzervgyárak a zöldborsóból a tervezettnél 15 százalékkal többet dolgoztak. fel. Zöldbabból húsz százalékkal készítettek máris többet, mint amennyit a tervben előirányoztak, de a szedés és a felvásárlás még mindig javában fart. Megkezdődött az „uborkaszezon” is. Napon ta átlagosan hatvan vagon uborka érkezik a gyárakba, s a mennyiség még tovább emelkedik. (MTI) A sátorhegyi dűlőben Rupp Mihályné árusítja a hideg sört. Juhász Gábor tszcs-tag egy-egy forduló után hideg sörrel oltja szomját Minőségi ellenőrzés! Bukodi Béni tszcs-elnök mielőtt a cséplőbrigádoknak kiviszik az ebédet, piegkóstolja azt merhetünk meg. Az acsai Aranykalász Termelőszövetkezet például azt is hírül adta, hogy búzából tíz százalékkal, őszi árpából öt százalékkal, tavaszi árpából ötvenöt százalékkal takarítottak be többet, az államnak pedig harminc százalékkal adtak el többet a tervezettnél. Bazán István elvtárs már többet mondott a járás mezőgazdasági dolgozóinak munkájáról. Elmondotta Bazán elvtárs, hogy elsőként a kartali Új Élet Termelőszövetkezét, utána az aszódi Aranykalász Termelőszövetkezet, majd a túrái Galgamenti. a domonyi Dózsa, a hévízgyörki Dózsa és az acsai Aranykalász fejezte be ezt a fontos munkát. A többi termelőszövetkezetben is ke- 5 ményen dolgoznak és j bíznak abban, hogy a jövő ; hét végére mindenütt befejezik a cséplést. í A járási párt- és tanácsveze- | tők véleménye szerint is szá- I mítani lehet arra, hogy au- í gusztus 20-án már a jól vég- I zett munka örömével ünnepelhetnek az aszódi járás terme- j lőszövetkezetei. ! Az aszódi járás vezetői nem- ! csak felmérik a eséplési ered- | menyeket, hanem igyekeznek \ megtenni mindent a munkák j meggyorsítására is. Régi és ! bevált módszer már náluk a j gépátcsoportosítás, amelyet ! már most is megkezdték. Oda ! összpontosítják az erőt, ahol az a legjobban kell, az erős segíti a gyengét. A járás termelőszövetkezeteiben mindin- ■ kátob kialakul az önzetlen szocialista segítség szelleme, amely minden tsz-nek érdeke, minden tsz-nek javára válik. Nem kell különösebben hangsúlyozni, hogy milyen jelentősége van a kenyérgabona gyors, időben történő betakarításának. Minden pap késle■vwwwxwvwvtxxwLvrvxxvvxwxWtwixv <xvr | Szorgos munka az ácsai határban 'í Ezemégyszáz hold gabona termését takarítják be közös í szérűre az ácsai Rákóczi Tszcs tagjai. Naponta 50—60 fogat { hordja a kereszteket és három cséplőbrigád igyekszik, hogy \ augusztus 20-a előtt befejezzék a cséplést. A rekkenö meleg ; próbára teszi az embereket. A tszcs vezetősége azonban oly- ; módon is igyekszik a tagok munkáját könnyíteni, hogy a ha- ' tár minden részébe ellátogatnak a mozgóbüfék, a cséplőbrigá- \ dök tagjai pedig naponta meleg ételt kapnak.
