Pest Megyei Hirlap, 1962. augusztus (6. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-12 / 188. szám

/ IMS. AUGUSZTUS 12, VASARNAP «ST near ei kMis'Iup HEGEDŰS LÁSZLÓ: A kovács halálára Levélben jött a hír íalumból s szíven ütött mint kalapács. Zömök alakja bennem él még — s egy hete halott a kovács. Gondolatom utcákon ődöng, amely most csöndes és kihalt szellő motoz a vén akácon s nem hallani a régi zajt Áll a pöröly, nem cseng az üllő, vasat nem reszel harsogón s nem fulladoz a vén kovács már. tüzet szítva a fújtatón. Mintha látnám: a kopott műhely, lomos udvar előtt megáll, szúrós szeme az eget nézi, hogyha kél a nap, vagy leszáll. S napközben százszor is. Mikéntha tiszte volna: lesz-e cső. Az utat lesi. Amíg végül feltűnik egy járókelő. ősz gazda vállán tarisznyával, botozva pincéhöz megyen. Bevárja. S hosszan elidőznek permetezésen, szüreten. Szidják az időt Hallom újra: ..Kevés a nap, mindig esik”. Eldiskurálnak. Ahogy régen együtt mulattak reggelig. Haragra lobban, vörös képpel sorra szedve a szenteket, míg hangja köhögésbe fullad. Legyint. Majd harsogva nevet. Emlékszem: egy-egy patkói ásnál ha a ló ugrált makacsul, dőlt belőle a cifra átok, mint az ár, hömpölygőit vadul. Megenyhült lassan. Vén haragja s harsogó kedve is lohadt. S előlünk végül elmaradtak hetyke csikók, vérmes lovak. Már csak a műhelyben kopácsolt, avitt szerszámai között. S mondják, egy hete virradóra csendes szóval elköltözött. Kis szőleje hiába várja, háza is. O már messze ment. Hallgat a műhely. Négy zugában Pókhálókat sző majd a csend ... \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\va REFLEKTORFENYBEN /> TÁNCSICS MARIA FILMHÍREK együttesében. Versek, a pódiu­mon: Aranyt, Petőfit, Rad­nótit szaval országhatáron belül és országhatáron túl. Tapsolják Pekingben, Moszk­vában és Budapesten. Meg­szerette a pódiumot, de nem lett hűtlen a színpadhoz. Szol­nokon az egyik legszebb női szerepet, Roxant alakítja és itt találkozik először a hűvös, szép udvarhölggyel, Olympiá- val. Innen már könnyű kö­vetni sikereinek állomásait. A Liliomfi Mariskája, a Déry­né címszerepe, a Kapitány Márije, az Esküvő Lilienje, valamint az Olympia címsze­repe, már ismerősek Pest megyében is. Szerepalkotá­sai maradandók, emlékeze­tesek. Ha jellemezni akar­nám, úgy a mindenkori fe­gyelmezettségről, a tudatos­ságról, a szerénységről és a művészi alázatról kellene írni. Ezek Táncsics Mária színészi tulajdonságai. Tele van szív­vel, szenvedéllyel. Szerepfor­málásai is ezt a szenvedélyt igazolják. Fő célnak tekinti a darabon belül a szerep hangsúlyának megtalálását, így öltenek figurái élő ala­kot. A szerepnek is van bizo­nyos tónusa, s ezt mindig a színésznek kell megtalálni. És itt mindig vigyázni kell, nehogy a szerep adta lehe­tőségék miatt a darab csorbát szenvedjen. I zgalmas színészi egyéni­ség. Szerepintonálásai- nál mindig határozott bizton­ságot érzünk. Az a típus, aki szereti az érdekes, lelki­leg gazdagon ábrázolt figurá­kat, ugyanakkor kerüli a csak dekoratív megjelenést igény­lő feladatokat. Választékos siílusérzékkel dolgozik a szín­padon, a televízió képernyő­jén egyaránt, s ugyanezt érez­zük akkor is, amikor a rádió éterhullámain halljuk , verse­ket tolmácsolni. Amit csinál, hivatástudat­tal, szeretettel csinálja. Eh­hez járul a gyakorlatra, a rutinszerzésre irányuló ál­landó törekvés. Szabad ideje jóformán nincs nyolcra ért haza. A kitartó szorgalom, a hivatástudat, a színpad iránti tisztelet legyő­zött minden fáradtságot. Négy évre a felvételi után a Nem­zeti Színház társulatában üd­vözölték, mint ösztöndíjast. A Viharos alkonyat, a Noszti fiú esete Tóth Marival, az­tán a nagy emlék; Anna Ka­renina, a Magyar Színházban. Együtt lenni a színpadon, ha csak egy-két percre is, Ba­jor Gizivel, látni Somlayt estéről estére — egy életre felejthetetlen élményt jelen­tettek. Ezekkel az emlékekkel és a főiskola diplomájával in­A születésnapi ajándék. A Színművészeti Főisko­lán azon a napon nyolcvanan ! várakoztak a felvételiző bi- i zottság eredményhirdetésére. ;A felvételnél a korhatár ti- ; zenöt év volt. Az egyik fe- ' szült csendben kinyílt az aj- ító. A tanár rámutatott egy ; megszeppent kislányra. Be- ; hívta a terembe, ahol a hosz- ; szú asztalnál sokan ültek. : — Hány éves maga, kislány? :— kérdezte a vizsgabiztos. ; — Ma van a születésnapom, ; tizenöt éves vagyok. Aztán I kérdések következtek, verset : mondott és prózát. S az az- ;évi születésnapi ajándék egy [életre a legkedvesebb marad, j Táncsics Máriát felvették a [Színművészeti Főiskolára. Akkor talán még nem -is tudta, milyen komoly mun­ka vár rá. Nagytétény és Budapest között, a vonaton, nap mint nap a könyvekbe te­metkezve tanult. Reggel hat­kor jött el otthonról és este p Gina Lollobrigida új filmjében Címe: Vénusz 1982 I___________ ___ I RODALMI TALÁLKOZÁSOK (Én is emlékezem Durák D. Dénesre) körülöttem. Azt hittem hal- lucinálok. Stimmelt. Hallucináltam. ' Nem ő volt. Pedig még so- [ káig kerestem. Hiába. S [ ahogy a forró puha homok- j ban nem jött felém, nem is i ment el tőlem soha. Ma is itt őrzöm szivemben. \ ★ A második emlékem rólaj tizenöt évvel későbbi. Egy fájdalmas tavaszi dél- i utánon a Kripton Kávéház! teraszán üldögélt. Előtte az t az asztalon hófehér papír! feküdt és sárga Hartvnudti ceruzájával apró gyöngybe-í tűkkel írta legújabb versét.: Sárgászöld dús haja nem Ui-i gott a szemébe, mert már \ teljesen kopasz volt. Mióta', utoljára nem láttam, a haja', is elhagyta. Nem tudtam, hogy a költő [ a kávéház teraszán üldögél, | de ellenállhatatlan vágy íö-[ kött, taszított a Kripton fe- [ lé. Rohanva megindultam és már-már a kávéház elé' ér­tem, mikor találkoztam menyasszonyommal, Lenké­vel. aki elcsalt egy moziba. És Durák D. Dénes helyett Ectdy Nelsont néztem az Or­gonavirágzásban. Hangtalanul és reménytelenül. Pedig akkor még csak má­sodszor nem láttam Durák D. D énest. ★ í Az utolsó emlékem már l kórházi emlék. Hófehér kór- ; házi ágyon feküdtem nagy- '• betegen és nagysúlyosan. í Egyedül és elhagyottan, de \ tudtam, hogy Durák D. Dé- ; nes eljön hozzám. Szüntele- l nül az ajtót néztem és heve- ! sen dobogni kezdett a szí- < vem, mikor a hófehér ajtó ! kinyílt és Durák D. Dénes \ lépett be a szobámba. Ked- \ vesen és mosolyogva. í Szótlanul átölelt és leült ! az ágyam mellé. Már na- \ gyón régen nem láttam őt. ; Kopaszabb volt, mint va- ! laha. Erőltetett vidámsággal ! játszadozott törött szarufé- \ sűjével és abszintet ivott ! hozzá görögdinnyével. ; — Meddig marad nálam. j Mester? — kérdeztem fél- ! szegen. ! — Sokáig — mondta mo-\ í solyogva — és köpött egyet. \ , • ! Sajnos, nem maradhatott,[ ! mert bejött a főorvos és adott ! nekem egy injekciót. Ma- \ gamhoz tértem és ekkor í örökre — most már tudom, í hogy örökre — eltűnt a sze- \ mem elől Durák D. Dénes. ! Azóta se láttam. % De azért ezt a kis vissza- } emlékezést még megírtam. \ Ezzel tartoztam Neki. i És a Hungária Kávéház fö- p pincérének. 6 Miklósi Ottó Az utóbbi időben napi- és hetilapjaink hasábjain számta­lan visszaemlékezést olvastam. Durák D. Dénesről, a kitűnő költőről és publicistáról. A vele való találkozásokról szó­ló visszaemlékezésekből meg­tudtam, hogy Durák D. Dé- nesnek 150 000 személyes jó­barátja, csodálója és mecé­nása élt honunkban és hogy Durák D. Dénes mégis elha­gyottan éhenhalt fényes nap­pal a Bazilika előtt, az kizá­rólag annak köszönhető, hogy ez a 150 000 ember véletle­nül éppen nem figyelt oda. Elhatároztam, hogy én is megírom találkozásaimat Du- ! rák D. Dénessel. Pedig én nem is találkoztam Durák D. Dénessel. Pontosan há­romszor nem találkoztam ve- \ le. Elmondom úgy, ahogy tör­tént. * [ ö már rég ismeretlen köl- [ tő volt, túl az első éhezé- ; seken, én még csak csacska ; gyermek. Egy verőfényes őszi j délutánon az óbudai Duna- [ parton játszottam a prac- j limmal a porban. Talán fel [ sem tűnt neki. 0 se nekem. [ Pedig ö éppen nem jött fe- ; lém. Meleg, bús hangján — i mit azóta is hallok, a neve- [ men szólított. i Felkaptam a fejemet és kö- [ rülnéztem. Senki nem volt cv\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ Dehát akkor lássuk azt aí táncot. í y Es Bözséék ragyogóan re- p mekeltek. — Gratulálok! Igazán szép j munkát végeztél — fordult^ felém a felügyelő. — Bár í nem szakmám, de ez pom- p pás, jól sikerült dolog. — Ö, köszönöm ... köszö- \ nőm ... nekem se nagyon p szakmám ... nem is az érdé- í / mem. í i Jerzy Kawaleriwicz len- p gyei filmrendező a napokban J tért haza több hetes fran-! ciaországi tartózkodásáról. \ Utazásának célja: előkészí- g leni Bolesiaw Prus világ-J hírű regényének, a Fáraó- g nak koprodukciós filmfel- ; dolgozását. A Franco—Lon- J don Film Vállalat részt vesz \ a közös munkában, s a külső ; felvételeket 1963 márciusé- ban kezdik meg. Sok jele- J netet forgatnak majd Egyip- g tómban, Jugoszláviában és \ esetleg Marokkóban. \ ^'^'■'^•'''•'.xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Tetszik tudni, most kezdtük még... és a bácsi annyira, de annyira hasonlít a rác­kevei fényképészhez, hogy az csuda. Hát azt hittem, hogy... •— Én... a felügyelő va­gyok . .. ty/iagam, mondanom sem i'-t kell, rettentően röstell- tem a dolgot, s már azon voltam, hogy Bözsét vala­hogy csak eltávolítóm, Ha­jniién Duvivier francia filmrendező megkezdte a Tíz- parancsolat című szatirikus új filmjének forgatását. A tíz novellából álló filmben Isten szerepét Fernandel játssza. ★ A Buddenbrock-ház után Nauro Eolognini újabb Tho­mas Mann művet filmesít meg. Elkészíti a Tonio Kro­ger filmváltozatát Hardy Krüger és Maximilian Schell főszereplésével. órámra — ellopjuk itt az időt! — Nem baj, úgyis szám­tan lesz — szólt az egyik lurkó. Persze, nevettek. Nagysze­rű volt a hangulat, s még egyre emelkedett. Hanem úgy délfelé kinyí­lik a kultúrterem ajtaja. A tánc leáll. — Jónapot kívánok — hang­zik az ismeretlen köszöntése. — A tanító bácsit keresem. O damentem, s bemutat­koztam. ö is ... A szám­tanszakos felügyelő volt... Végigfutott hátamon a hideg. — Soha jobbkor — gon­doltam. és hirtelen bosszús lettem Bözsére. — Az iskolateremben nem találtalak benneteket, de a zaj idevezetett. — Hát igen... Most... ép­pen itt volt dolgunk. Kínos csend telepedett kö­zénk. Sem én, sem a fel­ügyelő nem tudta, hogyan is folytassuk a dolgot. És akkor Bözse minden hívás nélkül a felügyelő elé pattant. — Bácsi kérem, nem a rác­kevei fényképész tetszik len­ni? — Nem drágám — lepő­dött meg a derék ember. — Nagy kár — savanyodott el a szöszke —, mert egy­két felvételt lehetett volna készíteni a tánccsoportról... t nem, hát újból megszólalt. Utolérhetetlen bájjal kezdte: — Mi bizony mostan el- lógtuk a számtanórát, mert- hát a tánccsoport... De ne tessék mán haragudni. — Ugyan — rievetett a fel­ügyelő a szokatlan eseten. = — Hanem? — A táncmesteré! — Pesti, vagy ráckevei? — Hazai — nevettem — saját termés __ — ,<s felmu­t attam a színpadra, Bözsére. Bizony kicsit büszkén, hogy ilyenek ezek. Ezek a mai ta­nyai kislányok. f í Mariában nem bízott a ren- ^ dező. S akkor az történt, hogy ^ a bemutató előtt a színész- ^ nő megbetegedett és neki ^kellett beugrani a szerepbe. ^ Attól kezdve minden előadá- í son 6 játszotta Galfirát. y . > ^ T)écs után egy évre már 6 -T Budapesten van. Az If­júsági Színházban a Timur fés csapata női főszerepét ala­kítja, aztán Az acélt meg- ^ edzik és még egy csomó da- jab hálás női szerepei kö- vetik egymást. Pest után is­imét vidék. Városok, közsé- í gek a Néphadsereg Müvész­>xxxxxxxxvxx\xx\xxx\xxxx\xxxxxxxxxxxxxxvxxxxxx is. Ami volna, azt a tanulás foglalja le. Első énekmeste­re, Kazacsai Irén, tanácsát megfogadva, szabad ideje leg­nagyobb részét az önképzés­nek szenteli. Versek, dalok, szerepek tanulása és egy-egy jó könyv az, amivel a fá­rasztó előadások után mindig eredményesen lehet lezárni a napot. Hálás, szép női szerepek emlékét őrzi. Alakításai ak- varell festményre emlékeztet­nek, pontosan körülhatárolt ábrázolásban. Ladányi István : Mikszáth: A Noszti fiú eseteTóth Marival; Velkovits Ró­zái. I Molnár Ferenc: Olympia ? idolt útnak 1950 őszén. Pé­peseit már várta Szendrő Jó- pzsef, a rendező, és várták a p szerepek. Irén Csíki Ger- p gely Ingyenélők-jében, Ma- f rianne Moliere Tartuffe-jé- £ ben és Galfira a Jegor Bu- í licsovbari. A legkedvesebb p emlék Irénhez fűzi, a leg- p emlékezetesebb Galfirához. p Miért a legemlékezetesebb? pMert a próbán elvették tőle íja szerepet. Kosztüm és ^maszk nélkül egy kislány fällt a szíripadon. Pesten, ÄPeccsei egyidőben mutatták ?be a Jegor Bulicsovot. A ^Nemzetiben Galfirát Sulyok | Mária alakította. Táncsics É INNEN-ONNAN p A Dukla-szorosban vívott p harcok idejéről készít balla- p disztikus hangvételű filmet, p Pavel Blumenfeld cséhszlo- p vák rendező. A főszerepet p Jiri Vala játssza. P ★ p Grigorij Alekszandrov szov- p jet rendező elvállalta, hogy p befejezi Szergej Ejzenstein p befejezetlen történelmi film- p jeit, az Októbert és a Mexi- í kótj Szeptember 5—15 között rendezik meg az olaszorszá­gi Trento városban a nemzet­közi hegyifilm fesztivált. Ve­títésre kerülnek az alpiniz- mus, a barlangkutatás, a he­gyi növényzet és állatvilág, á folklór, az expedíció, a földrajz, a sport, vadászat, halászat, helyi legendák té­máival foglalkozó filmek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom