Pest Megyei Hirlap, 1962. augusztus (6. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-12 / 188. szám
BIEClEi ^rrfflp 1962. AUGUSZTUS 12, VASÁRNAP íecfuen La U(óL ercJldSzló ? A Szentmártonkátai Gépállomás igazgatójának irodájában hárman beszélgetünk: Berzsenyi Zoltán igazgató, Tő- zsér Béla főagronómus és az újságíró. A beszéd témája: hogyan hajtja végre feladatait e nagy dologidőben a gépállomás. Számadatokat mondanak, amelyek azt mutatják, hogy a gépállomás dolgozói a nehéz körülmények között is helytállnak. A tervezettnél több gabonát arattak le, gyors ütemben halad a talajmunka is. — Tehát nincs különösebb nehézség? — jegyzem meg a két vezető beszámolója után. — Azt nem mondjuk — mondja az igazgató. — Jobbak lennének az eredmények, ha nem széledne szét gépállomásunk törzsgárdája — jegyzi meg az agronómus. — Tíz éve itt dolgozó traktorosok hagynak itt bennünket — folytatja a főagronómus gondolatait az igazgató. — Keveslik a fizetést? Rosz- szak a munkakörülmények? — érdeklődöm. — Nem mondhatjuk, az elmenő traktorosok sem mondják ezt. Keresnek annyit, mint tavaly, vagy azelőtt.. r f Úgy csalogatják el tőlünk a legjobb traktorosokat. A termelőszövetkezetekben többet ígérnek nekik, mint amennyit itt keresnek — kesereg az igazgató. — A termelőszövetkezeteknek is kell a jó traktoros — próbálkozom érvelni. — Az igaz, de a gépállomás feladatai sem kisebbednek — válaszolja a főagronómus. Ezzel egyet kell értenem. — Éveken át rengeteg traktorost képeztek ki, nincs belőlük elegendő? — Sok ember megfordult a gépállomáson. A fuvarozó- vállalatoknál dolgozó .gépkocsivezetők . mind traktorosok voltak. Sokan fel is hagytak a traktorosélettel. Kevés a szakképzett traktoros, ezért tőlünk csalogatják el őket a termelőszövetkezeti vezetők — ismerteti a mostani, áldatlan helyzetet Tőzsér elvtárs. — Télen hány embert képeztek ki? — Mintegy hatvanén jelentkeztek, de vizsgát csak harminchétén tettek — kapom a választ. — Hol vannak ezek az emberek? — Tízen nem vállalnak traktorosmunkát, a többi itt dolgozik nálunk, illetve a tsz- ekben — mondja az igazgató. — Még az a szerencsénk, hogy a télen foggal-körömmel harcoltunk azért, minél több embert képezzünk ki. Ha ezt nem csináltuk volna... — mondja sokat sejtetően a főagronómus. — Ha a tsz-ekből jöttek az emberek, miért nem őket ültetik a tsz-ekben a gépre? — kérdezem a két vezetőt. — Azért, mert ezekkel még foglalkozni kell. Az új traktorosoknak még nincs meg az a szaktudása, ami a régi, gyakorlott traktorosoknak, ezért nem szívesen ültetik őket gépre — magyarázza a főagromó- mus. — Van olyan tsz, ahol nem is engedik, hogy fiaital traktorosaink náluk doiaiozzanak. A pándi Egyetértés Tsz-ből elzavarták a fiatal traktorosokat — mondja az igazgató. — Ugyanakkor két legjobb traktorosunkat vitték el — bizonygatja Tőzsér elvtárs. A gépállomás igazgatója eltűnik egy percre, majd levéllel a kezében tér vissza: — Itt van egy újabb kikérő levél. A nagykátai Kossuth Tsz vezetői Kóber Lászlót kérik ki tőlünk — mondja és mutatja a levelet. A levélben arra hivatkozik a tsz elnöke, hogy Kóber László kéri magát a tsz új gépére, továbbá a télen öt traktorost küldtek a gépállomásra kiképzésre és ezeket „átadták” a gépállomásnak, tsz között. Varga elvtárs szerint ez onnét adódik, hogy a gépállomás nem végzi határidőre a munkákat, ezért a Tápió- szelei Gépállomásihoz fordultak segítségért. Ezt a szent- mártonkátaiak nagyon ellenezték, mondván, akkor ők hol teljesítik a tervet. — Én nem bánom, hogy hol teljesítik, nekem az a fontos, hogy fel legyen szántva a föld. Nem akarok olyan helyzetbe kerülni. mint tavaly ősszel, amikor ezerkétszáz hold mélyszántásunk maradt el — mondja Varga elvtárs. — Ehhez kellenek a gépállomásnak a jó traktorosok — szólok közbe. — Nekünk is kellenek. Ha minket azzal vádol a gépállomás, Ihogy elcsalogatjuk tőlük az embereket, akkor mi is mondhatjuk, hogy a mi embereinket másik termelőszövetkezetbe viszik dolgozni — érvel az elnök és példákat sorol, amikor a tsz-tratorosokat más termelőszövetkezetbe irányították, Mind a gépállomásvezető, mind pedig a termelőszövetkezeti vezetők a maguk igazát bizonygatják, De kinek van igaza? Sajnos Kóber László esete nem egyedülálló. Megyeszer te folyik ugyanis a harc a gépállomások és a termelőszövetkezetek vezetői között a jó traktorosokért. A vitás ügyekben határozott álláspontot kellene a felsőbb szerveknek kialakítani. Tudomásom szerint azonban ilyen még nincs. A gépesítés gyors fejlődése mellett központi problémává vált a traktorosképzés. Hogyan oldható meg ez úgy, hogy egyszer s mindenkorra lekerüljön a napirendről? A traktoros- képzés ügye sokakat érint, szóljanak hát hozzá az érdekeltek. segítsenek kialakítani a helyes álláspontot, segítsenek a nagy probléma végső megoldásában. Mihók Sándor Kétszeres cukortartalom A Kertészeti és Szőlészeti Főiskola szigetcsépi tangazdaságában 200 különböző sárgabarackfa hozott az idén bőséges termést. Gyümölcseik nagyságra, színre, ízre, minőségre eltérnek egymástól, csak abban egyeznek, hogy mindegyiket földrajzilag távoli fajták keresztezésével, irányított neveléssel, a legkorszerűbb nemesítési módszerekkel állították1 elő. A kétszáz hibrid közül eddig tíz bizonyította be, hogy minden szempontból felülmúlja a most nálunk termesztett sárgabarackokat: Közép-ázsiai, iráni és európai fajták „házasításá- val” alakították ki ezeket a hibrideket. S a legértékesebb tulajdonságokat a közép-ázsiai barackok ból örökítették át. Az erős türkméniai és Üzbegisztán! napfény hatása érződik a szi- getcsépi gyümölcsön is: cukor- tartalma 30 százalék, legalább kétszer több, mint a hazai sárgabaracké. Emellett Közép- Ázsiában megszokta a rendkívül nagy napi hőmérsékleti ingadozásokat és az áprilistól októberig tartó szárazságot is. A semminél mégiscsak több A megyében maholnap befejezik munkájukat a kom- bájnosok. A drága gépek visszakerülnek a gépszínekbe, majd jövő tavasszal újra hozzákezdenek javításukhoz. A szövetkezeti parasztság hamar megszerette ezeket a bonyolult gépeket. A gabona nagy részét az idén is ezek takarították be, s ezzel levették a legnehezebb munka, az aratás gondját a szövetkezeti parasztok vállairól. A kombájn ma már hozzátartozik a gazdálkodáshoz, nélküle elképzelhetetlen a szövetkezet. Ez így van rendjén. A tervezők állandóan tökéletesíteni igyekeznek a gépeket. Az idén „randevút” adtak egymásnak a termelőszövetkezetek tábláin a régi — ennél fogva kezdetlegesebb — gépek, az újabb gyártmányok, és a külföldről, főleg a Szovjetunióból behozott gépek. Meg keli mondani, hogy az utóbbiak osztatlan elismerést arattak. Átlagos teljesítményük a legtöbb gépállomáson meghaladta a háromszáz holdat. Ugyanakkor azt is meg kell mondani, hogy a magyar gyártmányú ÄC kombájnok teljesítménye mindössze átlagosan 100—150 hold. Az idén — annak ellenére, hogy a legtöbb termelőszövetkezet küzdött a betakarítás nehézségeivel — olyan» fajta „igényesség” alakult ki jónéhány szövetkezetben, hogy csupán SZK—3-as kombájnokkal voltak hajlandók gabonájukat betakarítani. Az érdi, a szentmártonkátai, a monori gépállomások körzetében különösen tapasztalható volt ez az „igényesség”, amelyhez nyomban hozzá is kell tenni, hogy túlzott. Jelenleg az SZK—3-as kombájn az, amelyet a szakemberek, de az egyszerű tsz- tagok is dicsérnek. Amint ez hírlik, a Szovjetunióban már „kijött’ az SZK—l-es is, s nincs okunk abban kételkedni, hogy ezek megbízhatóságban, teljesítményben felülmúlják elődeiket. Ebből egyenesen az következik majd, hogy félre az SZK—3- .isokk.il? Mert ha az igények ilyen gyorsan növekednek egyes termelőszövetkezeti vezetőknél, csak erre következtethetünk. Nem vagyunk ma még olyan gazdagok, hogy a régi gyártmányú magyar kombájnokat kivonjuk a forgalomból. Lelkiismeretes kezelés, hozzáértés mellett a 100 —150 holdjukat jövőre is betakarítják. Ez pedig a semminél — mégiscsak több! — m.s. — Táviratban és telefonon érkezett örömhír hozzánk merhetünk szombaton délelőtt a megye községeiből. Az első táviratot az acsai Aranykalász Termelőszövetkezet tagjai adták fel, akik arról értesítettek bennünket, hogy a határidő előtt 10 nappal, augusztus 10-én befejezték a cséplést. Hasonló tartalmú táviratot kaptunk a yegsési Zöld Mező Termelőszövetkezettől is, míg az aszódi járási .pártbizottság agit.-prop.-osztály 1 vezetője, Bazán István elvtárs telefonon keresett fel bennünket ilyen ügyben. A szűkszavú táviratokból csak a munkasiker tényét, s legfeljebb néhány adatot ismeg. Az acsai Aranykalász Termelőszövetkezel például azt is hírül adta. hogy búzából tíz százalékkal, őszi árpából öt százalékkal, tavaszi árpából ötvenöt százalékkal takarítottak be többet, az államnak pedig harminc százalékkal adtak el többet a tervezettnél. Bazán István elvtárs már többet mondott a járás mezőgazdasági dolgozóinak munkájáról. Elmondott« Bazán elvtárs, hogy elsőként a kartali Űi Élet Termelőszövetkezet, utána az aszódi Aranykalász Termelőszövetkezet, majd a túrái Galgamenti, a domonyi Dózsa, a hévízgyörki Dózsa és az acsai Aranykalász fejezte be ezt a fontos munkát A többi termelőszövetkezetben is keményen dolgoznak és bíznak abban, hogy a jövő hét végére mindenütt befejezik a cséplést. A járási párt- és tanácsvezetők véleménye szerint is számítani lehet arra, hogy augusztus 20-án már a jól végzett munka örömével ünnepelhetnek az aszódi járás termelőszövetkezetei. Az aszódi járás vezetői nemcsak felmérik a cséplési eredményeket, hanem igyekeznek megtenni mindent a munkák meggyorsítására is. Régi és bevált módszer már náluk a gépábcsoportosítás, amelyet már mast is megkezdték. Oda összpontosítják az erőt, ahol az a legjobban kell, az erős segíti a gyengét. A járás termelőszövetkezeteiben mindinkább kialakul az önzetlen szocialista segítség szelleme, amely minden tsz-nek érdeke, minden tsz-nek javára válik. Nem kell különösebben hangsúlyozni, hogy milyen je- entősége van a kenyérgabona lyors. időben történő betakarításának. Minden nap késlemm A Székesen jó ütemben csépelnek kedés csak árthat, mert a megtermett gabonából csak a magtárakban nem hullik ‘ a szem. A szemveszteségen kívül az időjárás káros hatásaira is gondolnunk kell mindenütt, hiszen az ázott, szélverte keresztekben megfeketedik, vagy kicsírázik a mag. Nem hiába törekszünk tehát már évtizede arra, hogy az aratást és a cséplést legkésőbb augusztus 2Ó-ig befejezhessük. Ez az az időpont, ameddig még lényeges veszteség, károsodás nélkül takaríthatjuk be a gabonát, amelyet egész évi fáradságos munkával termeltünk, s amelyre olyan nagy szüksége van az országnak. Ha ezt megértik mindenütt, s e szerint cselekszenek, bízhatunk abban, hogy az egész megyében elnémulhatnak a cséplőgépek augusztus 20 után. N. I. Minden eddiginél több zöldkonzerv Mint az Élelmezésügyi Minisztérium konzervipari igazgatóságán közölték, minden eddiginél több zöldborsót, zöldbabot, uborkát és paradicsomot konzerválnak télire. A konzervgyárak a zöldborsóból a tervezettnél 15 százalékkal többet dolgoztak fel. Zöldbabból húsz százalékkal készítettek máris többet, mint amennyit a tervben előirányoztak, de a szedés és a felvásárlás még mindig javában tart. Megkezdődött az „uborkaszezon” is. Naponta átlagosan hatvan vagon uborka érkezik a gyárakba, s a mennyiség még tovább emelkedik. (MTI) A sátorhegyi dűlőben Rupp Mihályné árusítja a hideg sört. Juhász Gábor tszcs-tag egy-egy forduló után hideg sörrel oltja szomját Minőségi ellenőrzés! Bukodi Béni tszcs-elnök mielőtt a cséplőbrigádoknak kiviszik az ebédet, megkóstolja azt í Szorgos munka az ácsai határban Ezernégyszáz hold gabona termését takarítják be közös \ szérűre az ácsai Rákóczi Tszcs tagjai. Naponta 50—60 fogat; \ hordja a kereszteket és három cséplöbrigád igyekszik, hogy ; $ augusztus 20-a előtt befejezzék a cséplést. A rekkenő meleg ] £ próbára teszi az embereket. A tszcs vezetősége azonban oly- j ; módon is igyekszik a tagok munkáját könnyíteni, hogy a ha- : ítár minden részébe ellátogatnak a mozgóbüfék, a cséplöbrigá- ! í dók tagjai pedig naponta meleg ételt kapnak. tehát indokoltnak tartják kérésük teljesítését. — De miért nem ezek közül ültetnek traktorost a gépre? — kérdezi az igazgató. — És mi az, hogy átadtak nekünk traktorost. A kiképzett emberek mind a tsz- ben dolgoznak. Az igaz, hogy a mi gépeinkkel, de mégiscsak a szövetkezetnek hasznos, ha saját embereik dolgoznak földjeiken — folytatja tovább az igazgató. — Tőlünk elviszik a traktorost, ugyanakkor legutóbb, amikor kint voltam a tsz-ben, felfedeztem egy olyan tagot, aki négyhónapos traktorosiskolán volt és a szövetkezetben a gulya mellett éjjeliőr volt — mondja a főagronómus. — Kiadják Köbér Lászlót a tsz-nek? — kérdezem a gépállomás vezetőit. Kérdésemre nem kapok határozott választ. Ök szeretnék megtartani, de szavukból érződik: maguk sem bíznak benne, hogy ez sikerülni fog. A gépállomáson kezdett beszélgetést a nagykátai Kossuth Termelőszövetkezetben folytattam. Hegedűs Miklós főagronómust kérdeztem meg, feltétlenül szükséges-e a termelőszövetkezetben Kóber László. — Kaptunk egy RS—04-es traktort, erre kell az ember. Kóbernek megtetszett a gép és ajánlkozott — válaszolja a főagronómus. — Mást nem tudnak a gépre ültetni? — Megmondom őszintén, én szívesebben láttam volna Csizmadia Jánost a gépen, de az elnök elvtárs Kóberhez ragaszkodik. Idáig értünk a beszélgetésben, amikor megérkezett Varga Pál elytárs, a tsz elnöke. — Taián őt kérdezzék meg. Ó a legilletékesebb erről nyilatkozni — javasolja a főag- ronómus. Varga élvtárssal tovább folytatjuk a beszélgetést. — Az állam képezte ki a traktorosoikat, nem ők — mondja kissé ellenségesen, Varga elvtárs érvelésemre —, hogy a gépállomás a télen se- gítséget nyújtott a tsz-nek a £ traktorosok képzésében. í Szóvá teszem azt is, amit a ^ gépállomás vezetői mondtak: ^ azt, tudniillik, hogy az em-| lített tsz-tagokat a gépállo- ? más vezetői győzték meg, ^ hogy legyenek traktorosok. ^ — Ez rágalom — kardosko- á dik tovább Varga elvtárs. — g Először is én küldtem őket g személyesen, másodszor pedig 6 nem is öt embert küldtünk, g hanem nyolcat — és az ujjain í számolja, hogy kik is voltak, l akiket a gépállomásra irá- * nyitottak. — Miért nem ezek közül \ választanak traktorost? — Kóber apja a mi termelő- ^ szövetkezetünkben dolgozik, g tehát hozzánk tartozik — vá-| laszolja. 5 — Ha a gépállomás kötélé- | kében marad, akkor is a í ísz-t segíti munkájával —1 i érvelek a gépállomás fő- í agronómusának szavaival. í — Ezt az új gépet nem ad-1 hatjuk mindenkinek a ke-| zébe. Hozzáértő ember kell | erre — jelenti ki Varga elv- | társ. § — De ha így megy, aikkor a | gépállomásról minden trak-1 toros átmegy a termelőszö-1 ; vetkezetekbe. Ki dolgozik a \ gépekkel? — Képezzenek ki traktoro-| sokat ők. — Igen. de ha .a kiképzett | traktorosok gulyát őriznek, g mint itt a tsz-ben is ...? g — Már gépen ül! ? — Ha a gépállomás főagro- \ nómusa nem hívja fel erre a v figyelmüket, akkor még min- í dig a gulyát őrzi. 2 — Ez sem igaz! Itt voltak \ Kóber ügyében és én mond- g tam. hogy itt van egy ember, | átadjuk a gépállomásnak. Erre \ tanúikat is tudolf állítani —g válaszolja az elnök. v. Nyilvánvaló: nincs valami ^ jó viszony a gépállomás és a'
