Pest Megyei Hirlap, 1962. július (6. évfolyam, 152-176. szám)

1962-07-12 / 161. szám

Távoli üdvözletek lOB'OTDIXE • A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA • IV. ÉVFOLYAM, 161. SZÄM 1962. JÜLIUS 12, CSÜTÖRTÖK HÁROM FALU HATARABAN Szaporodnak az árpacsomók a sülyi határban is Hálásából fant hassorú - Martha kívánsága Pista bácsi ..népsaerüsításe** „GÓLYA, GÓLYA, GILICE..." Beszélik az asszonyok a gyárban, pár hete: valamiféle ragadozó — menyét, görény vagy róka — hordja a barom­fit a Hegyesi-tanya környéki házakból, elviszi a kiscsirkét meg a kiskacsát. Egyszer aztán megunták az ismeretlen garázdálkodó hívat­lan vendégeskedését, s elha­tározták: lesbe állnak, meg­csípik a tolvajt, legyen az bár­mi vagy — mit lehessen tudni! — bárki! Meg is szervezték az ügy ele - tét. Az egymás után következő három éjszakán felváltva vir­rasztónak, de nem zavarta semmi a baromfiak éjszakai nyugalmát. — Talán róka — mondta Tönköly Sándorné, akinek pír­napos. pihés kiscsibéiből alig maradt pár darab'— az olyan ravasz, alattomos. Figyeljétek csak meg — mondta szomszé­dainak — amikor nem várjuk, akkor látogat el hozzánk. így is volt! Negyedik nap Rendekéktől 4 darab kiskacsa tűnt el nyomtalanul. Ekkor már alaposabb őrködést szer­veztek. Nem tudni, mi lett volna az éjszakai őrködésnek az eredménye, ha egyik nap a kis Tönköly Sándorka észre nem veszi, hogy hatalmas szárnycsapások, suhogások kö­zepette leszáll egy nagy ma­dár az udvarba, s pillanatok alatt, csőrében egy kiskacsá­val elrepül! Nosza, gyorsan el­kezdett kiabálni, mire többen kiszaladtak a házakból — s ni csak, nagy ámulattal látták, hogy a garázda rabló nem más, mint egy — gólya! — Bizony a gálya! — mond­ják a Hegyesi-tanyai Iákőit, amint körülvesznek. — Teccik tudni, mennyi ba­romfit vitt el eddig — mondja egy idős nénike: — vagy szá­zat! Bejelentettük a tanácsnak is! Persze a gólyamama fittyet hány a tulajdonjogi törvény­nek, s tovább lopkodja a kis baromfiakat. Kevés a víz, a béka, s amíg a kis éhes gó­lyák ki nem repülnek a fész­kükből, hogy saját magúik sze­rezzenek eledelt — az élelme­zés gondja egyedül a gólya- mntnná rT ént nem tud szerezni: hát lop! í fi . Anyai oszionenek engedel­meskedik. ______________ (HJ) M CSÉltET Vasárnap jelent meg egy kis cikk az újtelepi közvilágítás hiányosságairól. Örömmel tu­dathatom, hogy a DÄV szak­emberei a hibákat kiküszöböl­ték, s ma már nem kell ko­romsötétségbe« botorkálni az este hazajáróknak. Ezt a stí­lust szeretnénk ha állandósíta­nák a DÁV monori szerelői! F. B. MoOZoAoIoK Kedden a Luxemburg Róza utcai népboltba egy pénztár­cát vitt be Tóth Béni fenti ut­ca 28. szám alatti lakos azzal, hogy most találta és hátha va­laki vásárlás előtt vagy utánp vesztette el. A pénztárca 3/0 forintot, ifjú Koffer Andrásné nevére kiállított fizetési szala­got és égy lakáskulcsot tartal­mazott. Ezek szerint kitűnt, hogy a pénztárca tulajdonosa ifjú Koffer Andrásné, Lenin út 48. szám alatti lakos, aki vásárlás után a boltból való távozása után vesztette el. A pénztárcát megtaláló Tóth Béni ezúttal becsületességből nemcsak a pénz tulajdonosa előtt, de községünk egész la­kossága előtt kitűnőre vizsgá­zott. Dicséret és köszönet érte. ★ Az Ady Endre út 69. számú ház utcai homlokzatát oszlo­pokkal támasztották meg, mert a ház falai megrepedtek, és ki- dűléssel fenyeget. Ám a tá­masztékok miatt elzárták a gyalogjárót. így a gyalogosok kénytelenek hónapok óta a be­tonon közlekedni. A felnőttek vigyázva járnak-kelnek, de a gyermekek miatt kívánatos lenne a támasztékokat úgy el­helyezni, hogy alatta a gyalo­gos közlekedés is lehetővé vál­jon. Szűcs Gyula MAI MŰSOR Mozik Gomba: Szabad szél. Mende: Az ifjúság keresztútjai. Úri: Halálha­jó. Vecsés: Húsz évre egymástól (széles). Hétfőn délelőtt megkezdő­dött az árpa aratása a sülyi határban is. A kévekötő-ara­tógépből egymásután szép rendben hullottak ki a kéve­csomók. Földházi János me­zőgazdász kíváncsian fogta kézbe a kalászokat és érdek­lődésemre óvatos választ adott: — Tavasszal nagyon sivár képet mutatott ez a gabona­tábla. Az esős időszak későn köszöntött be' ugyan, de sokat segített még a növény fejlő­désében. Remélem, megközelítjük a tervezett mennyiséget. Másnap korán kimentünk az elnök kíséretében újból a határba. Három különálló cso­portot láttunk dolgozni. Szor­galmasan hordták csomóba a kévéket. Az első csoportból Dinnyés Illés és Kiss János erősen fogadkozott, hogy túl fogják teljesíteni a kiadott normát. Pár hete, a harmadik ne­gyedévi hitelterv készítése előtt, szakértői szemek néz­ték végig a tápiósápi Petőfi Tsz határát. Megbecsülték a várható termést s ott bent az irodában elkészült a hitelterv alapját képező jegyzőkönyv. A járás és a tsz vezetőit is közös elv vezette: nem túl­becsülni. Ha meglepetés fog érni minket, inkább örvende­tes legyen az. Az ilyen elgon­dolások alapján készült becs­lés szerint jó pár vagon ga­bonakieséssel számoltak az il­letékesek. Természetesen mindjárt beterveztek a kiesé­sek pótlását célzó terménye­ket is, s végeredményben a hitelterv tárgyalása során azt állapíthatták meg, hogy az éves tervben óvatosan előírt 28 forintos munkaegység-ré­szesedési tervet 1—2 forint­tal túl lehet teljesíteni. Fenntartással fogadtam ezt a derűs optimizmust, s meg­kértem ezért Szálay elnök elv­társat, hogy most, a jó kiadós esők után, járjuk végig újra a határt. Elindult a menet, s bizony én is felvidultam. Ga­bonatábláink valamennyién ikalászt érleltek a sarjúhajtá- sok s nem túlzás, ha kijelent­jük, hogy a* három hete fel­vett becsléshez képest igen nagy a javulás. Egyöntetű a vélemény: gabonából nem lesz kiesésünk. Valamennyien örülünk ennek, hiszen, tavaly éppen mi voltunk a környé­ken az egyetlenek, akik nem teljesítették gabonatermeszté­si előirányzatukat. Gyönyörű krumplitáblák mellett visz el az utunk. Nem tudom ki örül jobban a leg­utóbbi két kiadós, jó esőnek; mink-e, vagy az eső után só- várgó növények. Nagyon szép képet mutat a termelőszövet­kezet 50 hold paradicsompap­rikája és 50 hold dinnyetáblá­ja is. Ámbár, tavaly mintha szebb lett volna a dinnye és a paradicsompaprika. így is van, erősítik meg véleménye­met utitársain. Idén fellépett egy igen alattomos féreg, a mocskos pajor. Már leporoz­ták a fertőzött táblákat, saj­nos kevés eredménnyel. — Nem nyugodtunk azon­ban bele a dolgokba, s az egész táblát dieldrinnel le- permeteztettük. Rendkívül ha­tásos méreg — mondta Nád- udvary elvtárs főagronómus, — biztos, hogy kiírtja az álat- i tóm.os támadókat. Távolabb szorgoskodott An- talicz József csoportja. Hatan szaporították nagy igyekezet­tel a keresztek számát. Midőn odaértünk közelükbe, kedves jelenetnek lehettünk tanúi. Kovács Józsefné kivált a cso­portból, kedves szokásként ka­lászból font koszorút kötött az elnök karjára és így kö­szöntötte: — Jó egészséget és jó ter­mést kívánunk mindnyájunk­nak, kedves elnök elvtárs! Érdeklődésünkre azután el­mondották, hogy már 5 órától kezdve dolgoznak és az 1 fő­re előírt 50 csomót szeretnék nyolcvanra teljesíteni. Ebben az esetben fejenként több mint másfél munkaegységet keresnének. Végül felkerestük Szabó Já­nos csoportját. Itt már nyol­cán serénykedtek. Bozóki Fe- rencné elhozta magával le­ánykáját, a kis Marikát is. kombájnszérú Kocsink lassan begördült Nagyoszlárra s itt újabb kel­lemes látvány tárult szemünk elé. Építőbrigádunk rekord idő alatt elkészült egy igen nagy kombájnszérűvel és a magtár emeleti részének le­választásával. Szigotyába érve ismét igen szép látványban volt részünk. Gyönyörű a telep hízósertés­állománya. Büszke is rá Nád- udvary elvtárs. Büszkén új­ságolta, hogy már 60 darab hízó lement szerződési határ­idő előtt. Ilyenre bizony még nem volt példa az elmúlt esz­Kedden délelőtt befordult a monori Kossuth Tsz ud­varára az első gabonaszál­lítmányt hozó kocsi. Tóth Ist­ván raktáros vette át az első ősziárpa-szállítmónyt. A szállítmány megérkezésének ünnepélyes pillanatában ott láttuk S, Kovács Béni tsz-el- nököt, Nattán István íö- agronómust és Bencze End­re párttitkárt. De most nincs idő az ünneplésre, megelé­gedéssel állapítják meg a próbacsépi és eredményét és máris kialakítják a munkák további menetrendjét. A még nedves talajra kombájnnal rámenni egy-két napig nem lehet, így az aratás kéve­kötő aratógéppel indul meg. Szerdától kezdve már két gép dolgozik, csütörtöktől pedig a kézi aratók is munkába áll­nak. — Tsz-ünknek — mondja a főagronómus — 1183 katasz­teri hold kalászos termésé­nek betakarításáról kell gon­doskodnia. Ebből 426 holdat kézzel kell learatnunk. 36 hold sörárpánk alatt lu­cerna van telepítve, erre te­hát géppel rámenni nem le­het. 199 hold búza mellék- termékeire; 172 hold rozs zsúpszalmájára is szüksé­günk van, ez tehát kézi aratásra vár, úgyszintén 19 hold borsót kell kézi mun­kával levágni. Nyolcvan ka­szásunk áll készen a csü­törtöki megindulásra a ma- rokszedökkel és rakodókkal i együtt Nyomban megkérdeztem a va­lóban helyes és csinos kis­lánytól, hogy mivel szokott foglalkozni. Marika elmondta, hogy ta­valy végezte az általános is­kola nyolcadik osztályát. Kí­váncsiságomra szerényen megjegyezte, hogy udvarlója még nincs, de nagyon szeret a jó levegőn a szabadban tar­tózkodni. Az a kívánsága, hogy ilyen fiatalok, mint 6, többen vegyenek részt az aratás munkálataiban! Már csaknem hazafelé igye­keztünk, mikor vállán kaszá­val, kényelmesen ballagott velünk szembe Pista bácsi. Tegnap váltig erősködött, hogy hajnalban már itt lesz és levágja a forgóban és a széleken megmaradt kalászo­kat. Közöltük vele, hogy most az egyszer még megbocsátunk neki, de ha máskor is így tartja be a szavát, könyörte­lenül „népszerűsíteni” fogjuk az újságban. Erre Pista bácsi egy kicsit megszeppent és új­ból fogadkozott, hogy ügy fog dolgozni, mint egy „kuli”, csak ne tegyük az újságba ... Este fél nyolc óra tájban megkértem Szabó József bri­gádvezetőt, számoljon be, hogy a három csoport tagjai milyen eredménnyel zárták a napot. A brigádvezető így vála­szolt: — Mondhatom, meglepően jó eredményeket értek el. Antalicz József csoportja 70—70, Dinnyés Illésé és Kiss Jánosé 73—73. míg Szabó János csoportjának minden egyes tagja 80 csomót rakott össze. Minden elismerést megérde­melnek. Jövő héten kezdődik az igazi munka! Kézi aratás­sal vágjuk le a rozsot. Remé­lem, méglátogat ott is minket! Krátky Iűszlő A tárolásra vonatkozó ér­deklődésünkre Bencze End­rétől kapjuk meg a választ: — A tanyaközpontban épült új magtárunk építése nagy­jában kész ugyan, de nincs kiszáradva, abban egyelőre a gabonánkat tárolni nem tudjuk. Úgy terveztük, hogy a kicsépelt gabonát azonnal átadjuk a Terményforgalmi Vállalatnak. A vállalat azon­ban azzal a meglepetéssel örvendeztetett meg bennün­ket, hogy csak minden má­sodnap hajlandó a rozsot át­venni. Ebbe a megoldásba nem tudunk belenyugodni, ez nekünk sok felesleges kiadást és munkatöbbletet jelent, mindent el fogunk követni, hogy a Termény forgalmi Vál­lalat naponként vegye át a terményeket — Rétjeink egyébként — tette hozzá az elnök — mivel le vannak kaszálva, nagy részük boglyázva, egy-két nap alatt behordjuk a tanya- központba, ahol máris meg­kezdték a kazalrakást. Ta­karmányszükségletünk ezzel még nincs kielégítve, ezért úgy terveztük, hogy amint csak lehetséges. másod vetésként naprafor­gót, muhart és édescirkot vetünk, amivel a hiányt pótolni tud­juk. Kapásterületeink mind el vannak látva. Reményked­ve nézünk a most induló nagy munka elé. Huszty Károly Mind gyakrabban kap ké­pes üdvözleteket szerkesz- ijségünk az olvasóktól, la­punk barátaitól, külső mun­katársaitól, hazai üdülőhe­lyekről, vagy külföldi váro­sokból. Ezek közül mutatunk most be kettőt. Kovács József elvtárs, a gambai tanács titkára és ifjú felesége Lengyelország­ból, Krakkóból küldték üd­vözletüket. (Kép jobbra.) Borsányi János tanár és Kútvölgyi Mihály, lapunk fotóriportere a gimnazisták egy csoportjával a Német De­mokratikus Köztársaságban járt. Onnan küldték az A vasúti sínek és házsorok által körülölelt telepen nagy a sürgés-forgás. Gondos, elő­relátó emberek ballagnak megrakott kocsik mellett, akik már most beszerzik a téli tüzelőszükségletet, hogy elkerüljék az előre látható, őszi nagy forgalom okozta nehézségeket. Bőszin Gyula, a telep vezetője kísér a hosz- szúra nyúlt telepen. Valósá­gos szénhegyek között já­runk, nyolc fajta minőségű és árú szén és brikett között lehet válogatni. Ajtók és ablakok között vá­logat egy vékony arcú asz- ' szonyka, a téglarengetegben I három kocsi rakodik, a mész- raktár tele és a cementrak­tárban Is, ahogy bepillan­tunk, zsák zsák hátán. Cse­rép és pala minden meny- nyiségben kapható. Láttunk különböző méretekben ce­ment- és eternitcsöveket is. Na persze, a tűzifa sem hiány­zik. Ahogy újra az iroda elé érünk, visszafordul a kísé­rőnk és csak ennyit mond. — Mindaz, amit pár per­ces sétánk alatt láttunk, hat­millió forintot ér. Sok panasz hangzott el. hogy az esős időkben ke­rékagyig ér a sár, nyáron viszont ugyanodáig a por. Igazgatóságunk 600 000 forin­alábbi — Goethe weimári kerti házát ábrázoló — képes­lap hátán üdvözletüket. tot bocsátott rendelkezésünk­re, ebből az összegből teljes egészében kibeto- noztatjulc a telep terü­letét. Ez a munka már e hónapban elkezdődik! A szénhagyek között lógó fejjel egy szállítószalag bús­lakodik. — Ez sem lesz itt sokáig egyedül, mert telepünket tel­jes egészében gépesítik. Mi­helyt a betonozás elkészül. vagonko:ró gépet is kapunk, s a betontárgyak és oszlo­pok le- és felemeléséhez pe­dig mozgatható darut. Úgy­hogy a telepen cfeak annyi emberre lesz szükség, aki a gépeket kezeli. Magas oszlopokon reflek­torok kapaszkodnak az ég felé. Ezeknek az ideje is lejárt. A betonozással egy- időben korszerű, szép higany­gőzlámpás világítást kap a telep. — Az igazgatóságnak az a célja, hogy telepünket — amely legnagyobb forgal­mat bonyolítja le Pest kör­nyékén, kiemeli, bővebb áru­ellátás mellett itt próbálja ki azokat a gépeket és esz­közöket, amelyekkel az ilyen telepeken előforduló, nehéz fizikai munkát megszüntet­hetik. Kiss Sándor BÚCSÚZTATÓ Ünnepélyes hangulatban búcsúztatták a vecsési tanács dolgozói a nyugdíjbavonuló Eogarasi Józsefné anyakönyvve­zetőt és az adócsoport volt vezetőjét. Somogyi Gizellát. A kartársak és kartársnők virággal, szép ajándékokkal, és muzsikával kedveskedtek a két távozónak. Szentpéteri László tanácselnök meleg hangú beszédében szép szavakkal, méltatta a két nyugdíjbavonuló több évtizedes lelkiismeretes munkáját és az egész kollektíva nevében őszinte szívből kívánt nékik kellemes pihenést. Kedves látvány volt a párnatánc. melyből fehér hajuk ellenére ők is fiatalos hévvel kivették részüket. Kívánjuk, hogy még sok boldog éven keresztül őrizzek YfLeg ennek a szép estnek az emlékét — mint ahogy mi is meg­őrizzük őket szívünkben. (Szöveg: Ferenczy Hanna, kép: Kecskés) Határjárás Tápiósápon Gabonából nem lesz kiesés — Baj van a pajorral Elkészült a tendőkben. Marton Károly Jó eredményt mutat a próbacséplés a monori Kossuth Tsz-ben Kiemelt telep lesz a vecsési TÖZÉP

Next

/
Oldalképek
Tartalom