Pest Megyei Hirlap, 1962. július (6. évfolyam, 152-176. szám)

1962-07-08 / 158. szám

1962. JÚLIUS 8, VASÁRNAP "iJUrinn KÉT PERC KÉSÉS ^ Hegedűs László: NAPOS TÁJAKON ÁT Dalia Lavi A spanyol ünnep című francia film főhőse Egytagban álló szőke búzatábla, tenger kalásza tán a völgyig ér. Egy-két ragyogó nap, vad nyári dél s aranylón vár a gyorsélű kaszákra. A parton zöld fű között pipacs lángol. Elmarad a nyugalmas faluvég. Napos reggeli táj csöndjébe tép csattogó, zúgó vonat s leng a távol. Almot pótol néhány koránkelő. Hangos nlti-harc. Egy szép szende nő könyvére hajol, már ügyet se vet zajra, vidékre. S én mohó szemem nyugtatón a szelíd tájra vetem, mely most futó zöld fákkal integet,.. Rövidesen bemutatják filmszínházaink a Darázsfészek című csehszlovák filmet Lolita, a nyugatnémet filmgyártás új felfedezettje. Mind­össze tizenötéves Szentiványi Kálmán: Móricz ZsigmondLeányfalun tért és hozza fel abba a villá­ba!" s mutatta a bottal. Ka­lapot se billentett, elment. Hát tudja, erre a pócsmegyeri asz- sZony, aki — hogy el ne fe­lejtsem —, Móricz úr pénzét már a szoknyazsebbe süllyesz­tette, sűrűn pislogott, vissza- öntötte a tejet és újra, még szűkösebben csórigálta... S közben a kút felé sündörgött. Ott újra mérni kezdett, majd lecsapta a bádog félliterest és Móricz úrra förmedt: „Ejnye, író úr, miféle szerzet maga, hogy itt vizslatja az ember lá­nyát ... Nézne egy kicsit fél­ne, itt a kútnál kiszorítanám még a báró úrnak azt az egy litert! Micsoda dolog ez, magát mindenki becsaphatja csak éppen én nem, négygyerekes hadiözvegy létemre?!” Fehér Imre bácsi letörölget- te fátyolos szeméről az emlé­kezés harmatát, s folytatta: — Tudja, beleavatkoztam magam is, kapával kergettem volna el azt az asszonyt, de Móricz úr nem engedte, Han­gosan nevetett, majdnem köny- nyesre hahotázta magát, a tej­jel már nem törődött. Bement, írni. Az asszony meg elment, dohogva, hogy elveszti a báró kuncsaftját. — Hát mit gondol, megér ez a történet, ha nem is másfelet, de legalább egy litert? De igaz lelkére... — Szerintem igen. Mondjon még ilyen történeteket. — Hogyne. Elég volt egy­szer, megjártam a kollegájá­val ... Addig nincs mesélés. amíg azt a gyűjtőt fel nem kutatom, aki rászedte az uno­kámat. Magam persze azt gondol­tam, talán az unoka nem tud­ta így elmondani — mindegy, az öreget nem sikerült kien­gesztelnem. Közhírré teszem íme az egészet — hátha jelent­kezik a szemüveges, aktatás­kás, cigarettát rágcsáló kollé­ga: ezt a jellemzést adta az öreg. P ersze. jóvá már semmit sem tehetünk — mert Fehér Imre, Móricz Zsigmond szőlős munkása, már néhány éve porlad a leányfalui teme­tőben. Egy liter borral örökre adó­sai maradtunk. *WWWWWWWW!WWWWW«WWWV\\\ téneteket mond. Szép számmá összejöttek, ki ne ismerte Vol­na? Magam az ágyat őrizget­tem akkoriban, hiába no, őrei már a csontom, Annyi történe­tet tudok én, tán száma sincs.. Kioktattam a lányunokámat elmondtam egy történetet, am éppen eszembe ötlött, fürgt eszű gyermek az. szépen cif­rázva visszamondta ... Nohál ott a csatos, másfél litert ü megér, annyiért adja, annak a gyűjtőnek. Jól fogott volna a betegségen egy kis itóka. De a maga kollégája csúnyán megcsalt engem, nem méretett bort az üvegembe. Mit szól hozzá, ugye istentelenség? — Az. Persze attól is függ, milyen volt a történet. Elmondom magának, hogy megértse a csalást. Nohát tud- ja, egy alkalommal beállított egy pócsmegyeri asszony, há­tiban zörgette a tejeskannákat, azok üresek voltak már, egyet, a telit, a kezében lógatta ... Kínálja a tejet hangos szóval. Magam éppen a ház előtt ka- pargáltam a szőlőt. F ehér Imre hunyorogva szemezgette az emléket, magam meg arra gondoltam — hányszor mondta és írta Móricz Zsigmond, hogy akit egyszer a borából megkínált, az többet nem köszönt neki, olyan volt a korán leszüretelt itóka. — Nohát, tudja... Móricz úr kijött az asszony elé. „Hány liter van a kannában néném?” — Mondja az asszony, éppen négy liter. Előkiáltotta erre az író úr a leánykákat — (ebből megértheti, hogy mikor eshe­tett a dolog hiszen „leánykák" elég régen voltak Zsiga bá­tyánk leányai), s mondta az asszonynak: „Itt a pénz né­ném, hozzák a lábost, mérje ki nekem...” Mert tudja, az ilyen kofavérűeket nem kell ám félteni, becsapják, akit le­het. Szépen kimérte az asz- szony a négy litert, csak úgy szűkösen. egy csepp még ma­radt a kannában. Éppen akkor zörgette meg az utcakaput egy sétáló úr, a botjával. Valami báró volt. Az író úrnak nem köszönt. „Hé, jó asszony — azt kiáltja nagy fennen — itt ez a csupor, mérjen bele egy li­f^frrrfffíYffffríVfiviiA^w.^iV!-—----­y t /I/f óricz Zsigmondról szemé- C LVl lyes ismerősként beszél­tnek Leányfalun, itt élt 1912- t tői haláláig — mintha itt is ^ született volna, (Kérem, bo- $ csássák meg ezt Szatmár me- % gyében.) A falu fő útját — öt $ kilométer hosszú — róla ne- $ vezték el. Sokszor megírt, tol- $ dott-ragasztott háza a falu kö- % zepén, több holdas nagy kert- $ ben bújik meg a diófák mü- fygött, amelyeket ő. Zsiga bácsi $ ültetett. £ Magam, több mint nyolc éve ^költöztem Leányfalura, s per- fysze nem véletlen, hogy majd- í nem azonnal megismerkedtem $ Fehér Imre bácsival, aki ák- $ kor a nyolcvanat taposta már. í Egyenes tartású, bottal tapo- * gató, roskadtan kaholó, fehér­ít hajú öregember — volt. Na­ll gyón sokáig munkása, kerté­sszé Zsiga bátyánknak, őróla t íródott egyik legismertebb | Móricz-elbeszélés, a. „Kapita­le lista a tanyán". Bánkódás nél- | kül mondta el Imre bátyánk, í olyanformán esett a közös bor­ii terméssel, ahogyan a könyv- 6 ben írva található. | — Tudja — mondta nekem \ a nyugalmazott szőlőmunkás, l bajuszt pedregetve —, azért I szerettük leginkább Mórjcz \ urat, mert az ó kertjében nem I szakadt bele a derekunk a : dologba ... Kijárt hozzánk, 1 mellettünk ácsorgóit, órákig : elbeszélgettünk. Aztán egyszer : csak nevetgélve bement, már i kopogta is a gépén, amit el- \mondtunk neki. Szaporán ver- •te, bele nem fáradt, Mondtuk ' mi akkor magunk között, elég i nehéz kenyér lehet ez... Már- imint az írói. Tudja, kedves föcsémuram, miért jöttem ma- agához? $ — Majd megmondja, Imre í bátyám. 'f — Az isten akárhova tegye 'főket, ezek a mai írók vaár ', nem olyanok, mint Móricz úr f volt... Úgy nézem, az árnyé- ^ kába se léphetnek, mi? ; — Alighanem igaza van... ítmondtam bizonytalan érzések­kel. — Dehát mire alapítja 'fezt? Talán olvassa az új köny- 'f veket? ; — Isten mentsen, nem fogja laz én szemem a betűt, őszin- í tén megmondva, csak két osz­tályt jártam, valamikor, suty- í tyó koromban, a szemüvegem ; meg eltört harmadéve ... Ha­lnem panaszt teszek egy kollé- ;gája ellen, hallja-e! \ — Hallgatom. p* ! — Mégiscsak, borzasztóság. í amit a maga kollégája művelt % \ velem. Tegyen nekem igazsá- p ! got, maguk írók, mind isme- £ \ rik egymást, jóban vannak, $ '•mi? 6 i y ! — Amit a végén mondott —g- az... nem egészen úgy van. ^ \ — Mindegy, mondom a vele- | ; jét. — Az öreg kissé éneklő- \ \ sen, szóvégeket elharapva be- g ; szélt, mint a szigeti falvak pa- % rasztjai. — Tudja, itt járt nem- $ régen Leányfaluban egy író... z vagy újságíró, olyan katona- p korból kibukott formájú, akta- $ táskás, szemüveges ... Vélek- $ szik már, ki lehetett? — Nem én. \ — No, szóval... Elhíresztel- | te a faluban, hogy akik Móricz $ Zsigmondot ismerték, mind p gyűljenek a nagykocsmába, í mert ö történeteket gyűjt a p nagy íróról... Mindenkinek $ egy liter bort fizet, aki jó tör- A s elmentek egy újabb üres telek mellett, amelyen ugyan­csak kukorica nőtt. Itt véget ért az utca. Az útszéli ösvé­nyen kénytelenek voltak egymás mögött menni. Will Overton epertáblája feküdt az út mentén, szélén deszka­rakás. — Will bódét akar ide épí­teni, hogy legyen hol tá­rolni az epresládáit — mond­ta George és leültek a desz­karakásra .: i AMIKOR George Willard visz- szatért a Főutcára, már tíz óra is elmúlt, és eleredt az eső. Háromszor végigjárta odavissza a Főutcát, Syl­vester West vegyeskereske­dése még nyitva volt, s Geor­ge Willard bement, és vásá­rolt egy szivart. Amikor Shorty Grandall, a bolti segéd is kilépett vele az ajtón, meg­örült neki. Öt percig elálldo­gáltak kettesben a bolt pony­vaernyőjének védelme alatt, j s beszélgettek. George Vil- \ lard elégedett volt. Minden- j nél jobban arra vágyott most, j hogy férfival beszélgethes- ] sen. Később, az új Willard- j ház felé mentében, az egyik i sarkon halkan fütyörészni! kezdett. \ I A járdán, Winny férfidivat- i üzlete mellett magas deszka- ; palánk húzódott, teleragaszt- í va cirkuszi plakátokkal. í George Willard itt abbahagy- j ta a fütyörészést, és teljesen) mozdulatlanul állt a sötét-; ségben, fülelve, mintha arra j várna, hogy nevén szólítsa va- j laki. Aztán idegesen megint j felnevetett. — Nem bizonyíthatja rám.! Nem tudja senki — motyogta! többször egymás után, és dől- \ gára mentj ‘ zásaik alkalmával, aztán a lány levelére gondolt. Elhagy­ta a kétely. A lányról város­szerte suttogva terjesztett mendemondák visszaadták az önbizalmát. Egyszeriben me­rész és támadó hím lett be­lőle. Szívében semmi rokon- szenvet nem érzett a lány iránt. — Ugyan, menjen már, nem lesz semmi baj. Nem tud meg senki semmit. Honnan is tud­hatna? — sürgette a lányt. Sétálni kezdtek a keskeny téglajárdán, amelynek repe­déseiben magasra nőtt a gyom. Egyik-másik tégla hiányzott, s a járda durva felületű volt és szabálytalan, George Wil­lard megfogta a lány kezét, amely szintén durva volt, de ő csodálatosan kicsinynek érezte. — Nem mehetek messze — mondta a lány, s a hangja nyugodt volt és józan. Átkeltek egy hídon, mely egy parányi patakot ívelt át, közben elhaladt egy sor üres telek mellett, amelyeken ku­korica termett. A kukorica vállig ért és egészen a jár­dáig terjedt. AMIKOR LUISE Trunnion ki­lépett a házból az elülső aj­tón, még mindig ugyanaz a csíkos ruha volt rajta, amely­ben az imént mosogatott. Ka­lapot sem viselt. A fiú látta, amint a kilincset fogva meg­állt az ajtóban, s visszaszólt valakinek, nyilván az apjá­nak, az öreg Jake Trunnion- nak. Az öreg Jake nagyothal­lott, s a lány kiabált. Aztán becsukódott az ajtó, sötét és csönd lett a kicsiny mellék­utcában. George Willard he­vesebben remegett, mint va­laha. George ott állt Louise-zal, William istállójának árnyé­kában. s egyikük sem mert szólni; A lány nem volt kü­lönösebben csinos, és oldalt fekete folt sötétlett az or­rán. George arra gondolt, hogy bizonyára megdörgölhet­te az orrát, miközben a fa­zekat súrolta. A fiatalember idegesen el­nevette magát. — Meleg van — mondta. Meg szerette volna érinteni a lányt. „Nem vagyok nagyon bátor” — gondolta. Éppen csak megérinteni a pecsétes szövetruha redőit óriási gyö­nyörűség lenne, állapította meg magában. A lány vona­kodni kezdett. — Maga azt hiszi, hogy kü­lönb nálam. Ne beszéljen tu­dom én — mondta és köze- leb húzódott a fiúhoz. Valóságos szóáradat tört ki erre George Willardból. Eszébe jutottak a lány sóvár- gó pillantásai utcai találko­A nagypapa végül is az iro­daépület felé kezdte vonszolni a gyereket, akit a bokájáig lecsúszott nadrágocskája kö­vetett, mint száguldó lovast a sötét gond. Messziről láttuk, hogy a busz dolgozói rögtön felismerték a kényes helyzetet. Azonnal megszerveződött az önkéntes társadalmi munka. Az egyik a slágot csavarta be a vízcsapba, a másik vödörért, a harmadik szappanért, törül­közőért szaladt. Néhány pilla­nat múlva valamennyien el­tűntek az állomásépület bel­sejében. Közben megtelt a busz, a toronyóra mutatója elérte a hatot, és a harang már a me­netrend szerinti indulás idő­pontját kongatta. A sofőrfülke azonban még mindig üres volt és gazdátlan a kalauz kalitká­ja is. Vég re csak előkerült min­denki, mégpedig buzgó kéz- törölgetés közben. A nagypa­pa is, immár rendbetakarított unokájával. Az utasok feltűnő udvariassággal adtak nekik a kelleténél is tágasabb helyet. A vezető begyújtotta a mo­tort — Aztán mivel indokolják majd meg a kétperces késést a menetlevélben? — kérdezte valaki évődve a kalauznőt A kérdésre kedves mosoly volt a válasz. Az egész autó­busz mosollyal volt tele. Magyar László magához húzta fejét és a fülé­be súgott valamit Az Öregur ijedten hajtot­ta össze az újságot és tanács­talanul nézett körül, majd bal­jában az Ország-Világgal, jobbjában unokája vékony csuklójával, igen sebesen le­szállt a buszról. A nagy siet­ség természetesen azonnal fel­keltette az eseményszomjas úti társak figyelmét. Sejtettük, hogy miről van szó, utóvégre benn vagyunk a fagylalt- és cseresznyeszezonban. Lestük tehát, hogyan viszonylik a nagypapa az elébe tolakodott kínosan súlyos problémával. Az autóbuszállomás területét magas tűzfal határolja, róla tarka reklámok invitálgatják a kirándulókat a közeli cseppkő­barlangba, az Erdei Lakba, meg a Fenyő Gyöngyébe. A nagypapa a tűzfal tövéig futott a gyerekkel és ott kellő gya­korlat teljes hiányáról tanús­kodó fogásokkal igyekezett mi­nél előbb megbirkózni a pará­nyi kötött nadrág, valamint az alatta levő fehér bugyogó bo­nyolult závárzatával. A nad­rág-problémát még sikerült valahogy megoldania, de a továbbiakra már nem maradt ideje: bekövetkezett a kataszt­rófa, és nyomainak eltünteté­séhez kevésnek bizonyult a sebtiben szétszedett egész Or­szág-Világ. Szánalmas volt a látvány, amint ott álltak ketten, tehe­tetlenül, a nagypapa és uno­kája. A 29-eS autóbusz vég­állomása a Szépvölgyi út tor­kolatánál, a karcsú tomyú új­laki templom tövében van. In­nen indítják a meglehetősen ritkás járatokat, amelyek át­másznak a kies Rózsadombon. A meglesett jelenet színhelye ez a végállomás volt. A to­ronyóra mutatója túlhaladt már a fél haton. A busz néhány perccel előbb vágott neki emelkedő útjának, Vártuk a legközelebbit, amely még messze, a Kapy utca tájékán szuszoghatott. A korai várako­zók között volt egy magas, szi­kár, őszhajú férfi, mellette egy igen helyrevaló. három-négy esztendős legényke. Nagypapa és unokája. Az eleven kisfiú­ból szaporán pattogtak a kér­dések. Nagyapja buzgón vála- szolgatott is rájuk, bár vála­sza már nem túlságosan érde­kelhette a gyereket, mert az legtöbbször el sem hangzott még, máris kibimbózott szájá­ból az újabb kérdés. Ilyesfé­lék: — Nagypapa, mondd: van lába a toronyórának? — Nincs, kisfiam. — Akkor hogyan jár? Élveztük a nagypapa angya­li türelmét, pedig látszott raj­ta, hogy inkább olvasgatná a kezében szorongatott Ország- Világot. Végre elénk kanyarodott a 29-es és barátságosan befogad­ta a várakozókat A vezető fürgén kiugrott fülkéjéből, a ikalauz is elhagyta kalitkáját.' Mindketten a kis állomásépü- i lethez mentek, hogy ott zavar- j talanul elszívhassák cigarettá- i jukat. Idejük volt rá bőven, j legalább negyedóra a menet- i rendszerű indulásig. A nagy- i papa — beemelve unokáját — j elsőnek szállt föl az üres ko- I csiba. A gyereket az ablak i —«neöetti ülésre térdel tette. “ A \ csöppség pisze orra rögtön, az ablaküveghez lapult. Felfüg­gesztve a kérdezősködést. a külső világ érdekességeinek \ szentelte minden figyelmét. \ Nagyapja megkönnyebbülve j nyitotta föl az Ország-Világot és már éppen a tarka illusztrá­ciók szemléletébe merült vol-i na, amikor a legényke hirtelen^ felé fordult, parányi kezével?

Next

/
Oldalképek
Tartalom