Pest Megyei Hirlap, 1962. július (6. évfolyam, 152-176. szám)

1962-07-06 / 156. szám

A mérkőzés félbeszakadt Hatalmas könnycseppek po­tyognak szeméből még most js, amikor elmeséli a történe­tet, pedig már jó néhány nap­ja történt... — Tessék elhinni, úgy örül­tem, amikor a villanyszerelők, akik nálunk laktak, egy szép nagy igazi focit hoztak Pest­ről és azt mondták, hogy hol­nap ideadják, és a srácokkal kimehetünk focizni vele. Alig tudtam aludni akkor éjjel.. Másnap valóban ideadták, voltunk vagy hatan és két hármas csapatba álltunk ösz- sze ... Még azt elfelejtettem megmondani, hogy én voltam a. „labdafelelős”, nekem kel­lett vigyázni, hogy a focinak semmi baja se legyen .., piyan jó meccs volt, csak ... Egyszer amikor a Jancsi egy nagyot akart rúgni, a foci nem kapura szállt, hanem be­repült a temetőbe, mert tet­szik tudni, a mi utcánk a te­mető mellett van. Gonda Já­nos bácsi, a temetőőr ekkor elkezdett kiabálni, a srácok megijedtek és elszaladtak, én pedig csak álltam és néztem, amint a bácsi egy nagy kés­sel össze-vissza szurkolja a labdánkat. Nem is mertem so­káig hazamenni, mert én vol­tam a ..focifelelős” és féltem, liogy kikapok... Még sok kérdésemre vala­hol, amíg megtudom az fgész történetet. Keresem magamban a mentséget a „labda gyilkos” számára: hir­telen harag; talán az egyik sí­ron virágokat tört össze az gz átkozott labda? Aztán arra gondolok: Gonda János nem volt soha fiatal, nem focizott soha az utcán, az ő rúgása mindig oda szállt, ahová kel­lett? A harag, a hirtelen tá­madt méreg nem mentség! S ha a sírokon össze is tört né­hány virág, azért nem lett volna szabad így cselekednie! El lehet ezt intézni másként is. Gondoltam megbánta hir­telen tettét, s a gyerek szü­leivel, vagy a villanyszerelők­kel megbeszélte a dolgot. Nem! A gyerek anyja volt kénytelen felkeresni, s akkor azt ígérte, hogy vesz egy új labdát. Időközben azonban meggondolta, s kijelentette, hogy nem hajlandó újat ven­ni. Az ügy azóta a bírósághoz került és rövidesen igazsá­got szolgáltatnak a félbesza­kadt labdarúgó-mérkőzés ügyében, ahol úgy vélem ez egyszer valóban a „bíró" volt a legbünösebb! \ Blaskó Mihály iKuOB Lucernát hordanak * • A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA • IV. ÉVFOLYAM. 156. SZÁM 1982. JÜLIUS 6. PÉNTEK hírek — TANÁCSÜLÉS van ma Gyomron. Napirend: 1. A pénz­ügyi állandó bizottság beszá­molója. 2. Tájékoztató az OTP- #iók munkájáról. — „FÉNYNAPOT” rendez­nek holnap délután 4 órai kez­dettel Pus-ztaszentistvánom, a villanyfény kigyulladása alkal­mából. — Átengedte a kor­mányt egy jogosítvánnyal nem rendelkező hölgynek saját személygépkocsijában Hajdú Mihály Maglód, Andrássy út 9. szám alatti lakos. Szabálysér­tésért 190 forintra bírságolták. — TAGGYŰLÉST tart ma este fél nyolckor Gyomron a Zalka Máté KISZ-szervezet. Napirend: a nyári táborozás megtárgyalása. — több mint négy­százezer FORINTOT fize­tett ki az Állami Biztosító já­rási fiókja magánügyfelek ré­szére az év első felében tűz-, vihar-, baleset és egyéb ká­lókra. — JOGOSÍTVÁNY nél­kül motorkerékpározott Nyáregyháza belterületén Gengeliczki Pál Diófasor 81. szám alatti lakos. 150 forintra bírságolták. — RÁDIÓS SZAKKÖRT in­dít a gyömröi MHS-szervezet. . Jelentkezhet minden nyolc ál­talánost elvégzett fiatal a nagy piactéri MIIS-helyiségben min­den kedden és pénteken este 1—8 óra között. — TÁNC VIZSG ABÁL lesz szombaton este a monori Vi­gadóban. — BETÖRTE egy nyilvános telefonfülke ablakát Budapes­ten Tokaji Károly Tápiósüly. Fő utca 72. szám alatti lakos. 150 forintra bírságolták. Frissebb zöldséget a fogyasztóknak A napokban Vecsésen talál­koztam a MÉK felvásárlójá­val, Mészáros Miklóssal. Ép­pen a két helyi tsz vezetőivel beszélgetett és egy érdekes szerződési űrlapot adott át a tsz főkönyvelőjének, Győri Sándornak. Amennyiben ezt a szerző­dést megkötik, úgy a tsz fogja a község zöld­ségboltját naponta friss zöldséggel ellátni, ami beszámít szerződéses tel­jesítésébe is. Dóczi Károly elvtárstól, a monori MÉK kirendeltség ve­zetőjétől érdeklődtem, hogy mi volt az előzménye ennek a szerződéses konstrukció létre­jöttének. — Nagyon sokan panaszkod­tak a községekből bejáró dol­gozók, hogy hiába termelik a községekben a tsz-ek a sok zöldséget, ők nem tudnak friss zöldáruhoz jutni, mert mindet elszállítják és bizony oda már csak fonnyadt áru érkezik, amit nem szívesen vásárolnak a dolgozók s tovább fonnyad­va, a boltvezető nyakán ma­rad. A párt- és tanácsi szervek javaslatára ezen kívánunk segíteni a közeljövőben és pe­dig azzal, hogy a termelő tsz- ekkel, valamint a kereskedel­mi szervekkel szerződést kö­tünk, mely szerint a tsz köz­vetlenül látja el a kereskedel­mi szervet az általa termelt zöldségféléből. Ez előnyös a kereskedelemnek is, mert ál­landóan friss zöldséget kap, s nem kell félni attól, hogy a nyakán marad az áru. Előnyös ez a szerződés a tsz-nek is, mert a fogyasz­tói ár 80 százalékát kapja árujáért, ami minden esetben maga­sabb a MÉK felvásárlási árá­nál. Előnyös a MÉK-nek is, mert nagyvolumenű szállítási kapacitást szabadít fel. — Legfőbb nyertes azonban a fogyasztóközönség, amely naponta friss zöldséghez fog jutni. Már eredményekről is tudok beszélni — folytatta Dóczi elvtárs —, mert az el­múlt hónapban mintegy 160 mázsa áru került így a fo­gyasztókhoz az üllői Kossuth, tápiósülyi Virágzó, pilisi Hu­nyadi, nyáregyházi Béke tsz- ek, valamint a helyi földmű­vesszövetkezetek közötti szer­ződés alapján. A közeljövő­ben fogjuk megkötni ezt a szerződést a maglódi Micsu­rin, ecseri Törekvő és tápió- sápi Petőfi tsz-ekkel és re­méljük, hogy a vecsési tsz-ek is aláírják a kiadott szerző­dést. — És mi lesz velünk, mo- noriakkal? — vetem közbe. — A monoriakat a kiren­deltség fogja mindenféle zöldséggel ellátni, mivel helyben vagyunk. Elő­zetes számításunk szerint ezen szerződések alapján mintegy 60 vagon zöldáru fog eljutni a fogyasztókhoz — fejezi be a beszélgetést Dóczi elvtárs. Fekete Benő tm az üllői Kossuth Tsz fogatosai (Ifj. Kiss Sándor felvétele) AZ IFJÚ SZEKALLO Adalékok a monori Rákóczi-telep fejlődéséről Községünknek legújabb te­lepülése a Rákóczi-telep. Marhalegelő volt, monoriasan „páskom”-nak nevezték. 1946- ban parcellázták, felülete egyenetlen homokbuckákból és gödrökből állott. Sajnos felszínét nem gépi erővel egyengették el — ma már ezt a műveletet törvény írja elő — ezért felülete egyenetlen maradt. Területe nagyobb az Ady Endre, Kossuth Lajos, Ságvári, Móricz Zsigmond ut­cák által határolt községrész területénél. A régi „páskom” immár lakott területté, s vele községünk Nagy-Monorrá fej­lődött. A gödrök és dombok az építkezések által lassan ki­egyenlítődnek, a mélyebben fekvő telkeket pedig homok­ÖTLÁBÚ BORJÚ GOMBAN Hagyományos szerencsém van a kuriózumok felfedezé­sében. Láttam már háromlá­bú csirkét, gyerekkoromban ötlábú malacot. Ma, Gom­bán, életemben először, lát­tam ötlábú borjút. Ha to­vábbra is így patronál a sze­rencse, látok majd még négylábú kacsát, hatlábú lo­vat és — ha minden jól megy — hétfejű sárkányt is. No, de félre a tréfával! Alig szálltam le az autó­buszról, egy ismerősöm be­lém karolt, s vitt, vitt magá­val Gomba zegzugos utcá­in a Marx köz irányába. A háziasszony barátságosan fogad. Egyenesen az istálló­ba megyünk. Közben megtu­dom, hogy az eleven ötlábú borjú tulajdonosa Lovass László, a tsz traktorosa, ö maga nincs itthon, felesége örömmel újságolja: — A boci tegnap este szü-i letett. Semsey doktor úr i maga is csodálkozott, amikor ; világra jött az ötlábú bika- i borjú. i — A gyerekek? Laci fiam i mindjárt kijelentette, hogy ezt \ csak pénzért fogja mutogat- ■ ni, s aki meg akarja nézni, le '■ kell fizetnie az egy forintot. \ Rögtön kijelölte a pénztárke- \ zelő személyét is Szeműk Ol- j ga, a szomszédék kislánya \ személyében. Amíg Lovassné beszél, a: gyerekek szégyenlősen húzzák í meg magukat az ajtó közeié- j ben. El is felejtik kérni tőlem j az egy forintot. Szemügyre veszem a bocit. í Egy teljesen kifejlett bikabor- j jú, amelynek egyik oldalon j két hátsó lába van. Az egyik j normális, a másik, a hátrahaj- j ló, épnek látszó csökevény. j Erre a lábára nem tud állni a j boci, mert nem ér a földig, j Érdekes azonban, hogy a láb- j ráállás pillanatában nehezen j találja meg az egyensúlyt az j újszülött, mert a szervezet a \ harmadik lábat is működtetni! akarja. Testalkata, súlya,: egészségi állapota rendes. Amíg gyönyörködöm az öt- j lábú borjúban, megérkezik \ Semsey Iván dr., a község; Megkérem, hogy magyarázza meg állatorvosa, biológiailag a „csodát”. — Nincs ebben semmi cso­dálatos — mondja —, az anyá­ban eredetileg két borjú in­dult fejlődésnek, a későbbiek folyamán azonban egybeol­vadtak. Ilyet sokat produkált már eddig a természet. Ré­gebben egy-egy ilyen te­remtménybe belemagyaráz­tak sok mindent. Háborút, vészt, nyomorúságot, száraz­ságot, ragályt. Ma már senki sem csodálkozik rajta. Mint kuriózumot, megnézik a szomszédok, de sem háború­tól, sem ragályos járványtól nem félnek az emberek a borjú születése miatt. Meg­tartjuk legalább kéthetes ko­ráig, utána levágjuk, mert mégsem célunk az ötlábú bor­jak szaporítása. , — esjó — bányából szállított földdel töltik fel. Az első ház 1948- ban épült, míg a nagyobb ará- i nyú építkezés csak 195 7-ben indult meg. Ma már 367 ház­ban laknak, 70 ház pedig épü­lőfélben van, vagy az alapo­zását elvégezték. Az üres tel­kek száma még elég tekinté­lyes: 150, az összes házhelyek 25 százaléka. Ezekben az adatokban nincs benne a fenti telephez tartozó Pósa Lajos utca, mivel az régebbi település. A telep képe a szemlélődők- nek nagyon változatos. Szép házak, jól ápolt, parkírozott kertek váltakoznak építőanya­gokkal megrakott telkek ösz- sze-visszaságával. Szerintem érthetetlen, hogy villaszerű házai között 2—3, szalmával fedett viskó is szomorkodik. Tudomásom szerint ma már tilos a háztetők szalmával való fedése. A telepen látottakat egybe­véve elmondhatjuk, hogy a Rákóczi-telep községünk többi részétől elütő, kertváros jelle­ge már kibontakozóban van. Szűcs Gyula. Légpuskával lövöldözött Gyömrő község belterületén Katona Ferenc, Gyömrő, Kos­suth Lajos utca 2. szám alat­ti lakos. A téren játszó gye­rekekkel nem törődve, veszé­lyeztette azoknak testi épsé­gét. A szabálysértési hatóság 180 forintra bírságolta tetté­ért. A felelőtlen személy ellen már több esetben volt sza­bálysértési eljárás. Jelenleg is újabb eljárás van ellene fo­lyamatban. A monori Móricz Zsigmond utca 13 szám alatt levő 48-as húsboltban sorakoznak az asz- szonyok, megérkezett a szál­lítmány, az átvételi formasá­gok után megkezdődik a ki­mérés. A megszokott helyen azonban most egy egészen fiatal ember áll kipirult arc­cal, kedvesen, udvariasan kér­dezgeti a vásárló asszonyodat és közben ügyesen — látható­lag a vásárlók megelégedésé­re — dolgozik ... A Cegléd és Környéke Élel­miszer Kiskereskedelmi Vál­lalat területi ellenőre Kovács Sándorné is érdeklődéssel fi­gyeli az ifjú székálló mun­káját, közben felvilágosít ben­nünket. — A múlt évben az újság­ban is ismételten kifogásol­ták. hogy a nyári szabadságok idejére ezt az üzletet ideigle­nesen bezárták. Az idén mó­dunk volt változtatni és a nyári szabadságok idejére vál­lalatunknál most felszabadult fiatal dolgozót állítunk be he­lyettesítésre. Ennek a boltnak a vezetője Kaldenecker Ferenc szabadságra ment. munkáját addig Izmán László fogja el­látni, akinek felszabadulása után ez az első önálló mun­kahelye. Megvártuk amíg megszű­nik a forgalom, hogy egy kis­sé elbeszélgessünk első önálló munkahelyén az ifjú székálló­val. — Monoron születtem — mondja, itt végeztem az Ady iskolában a nyolc általánost, innen szerződtem a ceglédi vállalathoz. Kitanultam a mesterséget, eredményesen le­vizsgáztam és a válllalat most itt alkalmazott. Nagyon sze­retem a szakmámat és annak is örülök, hogy ebben a jő hírnévnek örvendő 'régi üzlet­ben dolgozhatom, ahova gye­rekkoromban sokszor szalad­tam be valamit vásárolni. Mindent meg akarok tenni, hogy az ideszokott vásárlók velem is meglegyenek eléged­ve. Kaldenecker Ferenc a már szabadságon levő boltvezető be-be néz az üzletbe, hogy esetleg segítségére legyen fia­tal kollégájának, ha valami­ben megakadnak. Ügy lát­szik azonban a fiaial segéd jól megtanulta a mesterséget, (Huszty) Labdarúgó-csapataink tavaszi szerepléséről (I.) Feljavult a Vecsési MTK Az őszi idény végén keserű han­gon állapíthatták meg a vecsési szurkolók azt. hogy csapatuk a tabella alsó részében foglal he­lyet. Nos, azóta, ha neon is sokat, de javult a helyzet, s végered­ményben járásunk csapatai közül a vecsésiek érték el a legjobb eredményt: a bajnokság hetedik helyén végeztek. Az őszi 15 pont­tal szemben, tavasszal 18 pontot gyűjtött össze a vecsési együttes, s ez a javulás a tabellán is ki­mutatható. Az együttes tavaszi mérlege: Otthon: 8 5 3 — 22: 9 13 Idegenben: 7 2 1 4 10:14 5 Nagyon örvendetes az. hogy ta­vasszal a jó küzdőszellem mellé időnként jó játék is párosult, mint például Dunaharaszti ellen és Gö­döllőn. Míg ősszel a vecsési együt­tesnél a probléma a csatársor gyengélkedése volt, tavaszra csa­társorunk feljavult, védelmünk vi­szont néhányszor bizonytalanko­dott, annak ellenére, hogy tavasz- szal már a megyei bajnokság egyik legjobb kapusa: Nyári őriz­te a vecsési kaput. A góllövőlistán Mercz, az „őszi első” megtartotta első helyét es ezzel a vecsési együttes „gólkirá­lya” lett. Mercz (9), Kárl (7). Trasszer TO, Molnár II. (5), Zombori (5), Kalász (4). Jámbor (4), Müller (4), Früh- wirth (3), Kassai (2), Varényi (2), Siszler, Kovacsik, Leimetter I., Kovács I. (öngól) és Tóth I. (öngól) Szerezték a vecsési gólokat. Az egyéni teljesítmények élén a Trasszer Lajosét kell említenünk, aki tavasszal 13 mérkőzésen ját­szott. s 10 alkalommal jónak bizo­nyult. Nagyon dicséretes teljesít­mény. Átlagteljesítménye 3,87. a második Nyári lett 3,70. a harma­dik Leimetter I. 3.65 átlaggal. Csa­társorunkból Kári nyújtotta a leg­jobb teljesítményt, 3,55 az átlag- eredménye. Érdemes megemlíteni még a fiatal Zombori teljesítmé­nyét, aki örvendetesen bevált, s átlagteli esi tménye is jónak mond­ható, 3,52. Mindent összevetve: a vecsési együttes tavaszi teljesítménye né­mi javulást mutatott, de még mindig elmarad attól. amelyet jogosan elvár tőlük a nagyszámú közönség ősszel nagyobb kíizde- nitudást és jobb játékot várunk játékosainktól, hiszen mindnyá­junk előtt ott lebeg az évek óta áhítozott cél: az NB in. Szalontai Attila Radványi Barna: s. 'zaózorózacf i (eveleL Búcsúlevél: Csinos tolmács vagy nyelvtudás ? Utazzunk, barátaim ! — Mindenütt szép... látó kedvünk által küldetve —, s akármilyen gondosan csomagolgatunk is, hiányos lesz a poggyászunk, ha nem visszük magunkkal egy-két vi­lágnyelv ismeretét is. Erre gondolva, szorgalmazzák is­mét művelődési otthonaink ez év őszén a nyelvoktatás meg­indítását, a tavalyinál kicsit több erőfeszítés talán ered­ményre is, vezet. NEM BÚCSÚZHATOM anélkül, hogy lelkére ne kös­sem a kedves olvasónak: utaz­zon, ha csak teheti. Keresztül- kasul ezen a szép hazán, s olykor-olykor határain túl is. Mert utazni jó. új tájakat, vi­lágokat. embereket megismer­ni hasznos és kellemes. Külö­nösen fiataloknak ajánlatos: jó iskola életismeretek szerzé­sére. A gyömrői KISZ-szerve­zet négy évvel ezelőtt Bulgá­riába vitt kirándulni egy 12 fős csoportot — az élmények még azóta sem halványultak el a fiatalokban. (Milyen kár, hogy azóta nem volt erejük megismételni!) A külföldet járt gimnáziumi vagy maglódi KISZ-isták is tanúsíthatják ál­lításaim igazát. Jó volna, ha egy-egy külföldi kiruccanást programjába iktatna minden tehetősebb KISZ-szervezet! A toli letevése előtt még meg kell vallanom: igazuk van azoknak, akik eddigi levelei­met olvasva, kifogásolták „egy­oldalúságomat’'. Kint csak azt láttam meg — mondják —, ami tetszetős, itthon meg min­din abba botlok bele ami kö­rül még nincs minden rend­ben. Pedig hát — mondják — Ott is bizonyára van, ami nem tetsző, s nálunk is volna mi­vel dicsekedni, bőven! Szó szerint így van! Nincs azért nekünk szégyenkezni valónk ■— sok mindennel elbüszkél­kedhetünk külországokban jár. tunkban. Tegyük is meg! (Én is megtettem.) De ne restell- jük elfogadni másoktól, ami jó, s ne vegyük rossznéven, ha jóakarattal felvetik kijavítan­dó hibáinkat, önmagunk ün­neplése helyett hasznosabbnak vélem az állandó serkentést, hiányosságaink pótlására. DREZDÁTÓL ELKÖSZÖN­VE, azt mondtam frissiben szerzett ottani barátaimnak: ha nem Magyarországon él­nék, itt szeretnék élni. Négy évvel ezelőtt Várnáról is ugyanezt mondtam. Akkor sem hazudtam, most sem. Mert él­ni ott a legszebb, ahol minden kis kő ismerős, minden darab­ka föld múltunkról mesél, minden minket körülvevő tárgy két kezünk szorgalmáról vall. De az élet a föld bár­mely pontján, számlálatlan szépséget rejt magában, élni nagyon szép Budapesten is. Várnában is, Drezdában is. Mindenütt a világon. HOGY BOLDOGULTAM ODAKINT? — kérdezik bará­taim, akik tudják, hogy német nyelvtudásom nem több 150— 200 szónál. Ilyenkor felcsillanó szemmel mesélek Ildikóról, aki 21 éves, csinos, fekete kis­lány (budapesti, de kint tanul Drezdában, műegyetemen), s aiki a tolmácsom dőlt. Lengyel és francia kollegáim őszintén irigyelték tőlem, s többször ki­jelentették, hogy egy ilyen csi­nos, kedves tolmács kedvéért szívesen letagadnák német nyelvtudásukat. Valóban, Il­dikó remek tolmács volt és kitűnő partner, de még mellet­te is sokszor éreztem hátrá­nyát annak, hogy nem ismer­tem a nyelvet: az élmények így csak másodlagosak Voltak, a társalgás vontatott, a tájéko­zódás nehézkes. Azt ajánlhatom én, baráta­im, szívből:, tanuljunk nyelve­ket! Művelődési otthonaink közül egyik-másikban tettek már kísérletet arra, hogy meg­szervezzék az idegen nyelvek oktatását. A siker — úgy tu­dom —, nem túlságosan nagy ezen a téren. Pedig egyre töb­ben utazunk már külföldre — hivatalunk, vagy csupán világ-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom