Pest Megyei Hirlap, 1962. július (6. évfolyam, 152-176. szám)

1962-07-06 / 156. szám

«9T HECVei '^JCirlaD 19S2. JÚLIUS 6, PÉNTEK Mikrovízművé „lépett elő" a kűt Gombán tF ' ” Képünkön utcai csaposkút . látható, külsőre semmiben sem különbözik a falvakban or­szágszerte működő sok-sok ezer társától. Mégis más, mint a többi, szivattyúját egy ide­je villanymotor hajtja. Nem most, már idestova ötven esz­tendeje fúrták, valaha bő és ióízű tiszta vizet adott, az utóbbi esztendőben azonban percenként alig egy vödörnyi iszapos, szennyes, ihatatlan folyadékot. A községi tanács kútfúró vállalathoz fordult, tisztítsa ki az öreg kutat, utóvégre az egész községben mindössze hat közkút van, nem nélkülözhető ez a Kossuth Lajos téri sem. A vállalat szakértője megvizs­gálta a kutat, s kijelentette, nem érdemes kitisztíttatni, annyira eliszaposodott. Üj kút fúrására tett ajánlatot, ami hozzávetőleg 150 000 forintba kerülne. Csakhogy a tanács pénztárában éppen nem volt erre a célra másfélszázezer forint. Pedig ezen a helyen a kútra nagy a szükség, nem­csak a környék lakói járnak rá vízért, de közvetlen szom­szédságában áll az iskola, meg az óvoda is. Elhívták hát Monorról Má- gocsi Lajos kútmestert, aki tízezer forintért vállalkozott a 16 méter mélynek hitt kút ki­tisztítására. Csak munka köz­ben derült ki, 92 méter mély a kút és teljesen eltömődött. Becsülettel elvégezte a mun­kát, egy fillérrel sem kért érte többet. A tanácsnak azonban még 25 000 forintjába került a ^villanymotor, a szivattyúgyár­ban megrendelésre külön ké­ASSZONYOK szíttetett mélyszívófej, meg a többi kellék. De megérte a pénzt, bő sugárban ömlik a kútból, a mélyből villanyerő­vel felhajtott tiszta, jó ivóvíz. S hogy ilyen bővizű kút lett a Kossuth Lajos téri, nagyot gondoltak a gombaiak. Elhatá­rozták, vízművé léptetik elő a kutat, vizét elvezetik az isko­lába, meg az óvodába, hozzá is láttak és társadalmi munká­ban hamarosan megépítették a vízvezetéket. Alig húsz mé­ter a lefektetett csőhálózat. A kút se nevezhető törpe-, in­kább csupán mikrovízműnek, de ez még csak a kezdet. Idők folyamán lassan-lassan a töb­bi meglevő kutat és a közeljö­vőben építendőt szintén ellát­ják villanymotorral, vízmű lesz idővel valamennyi és ve­zetéken át mindegyik a saját környéke házait ellátja egész­séges ivóvízzel. Mikrovízmű- vek hálózata valóban szokat­lan, de ügyes ötlet, néhány éven belül jó vízellátást bizto­sít majd Gomba községnek. Sz. E. A letépett, széttiport zöld- j hagyma szára vastag párába | burkolja a földön ülő nőket. Foltos ujjaklcal, ügyesen, szak- j értelemmel válogatják, kötik | a hagymacsomókat. A hőség szédítő. Ök mégis alaposan felöltözve dolgoznak, legtöbb­jükről még a melles kötény sem hiányzik. Mások annyi en­gedményt teszn&'z a nyárnak, hogy fejkendőjüket kibontják. Arrébb egy csoport hangos szóval, nagy nyüzsgéssel, lá­daszám méri a borsót. Férfiak, nők, gyerekek. Cigányok, akik a nyári munkákban szívesen segítenek itt a tápiósági Kos­suth Tsz kertészetében. 80 fil­lérért szedik kilóját. Amelyik nem dől le az árnyékha mun­ka helyett, az szépen kereshet. Van mit szedni a hatalmas zöld borsótáblákon. A MÁSODIK VÁNDORSERLEG A városligeti Vajdahunyad vár­bán megrendezett trófeakiállításon bemutatott ered­mények alapján, másodszor kapta meg a Kittenber- ger Kálmán ván­dorserleget Dvo­rak Oszkár, a börzsönyi rezer­vátum vadászati felügyelője. Ta­valy 52 szarvasbi­kát lőttek ki a te­rületén, és ezek közül egyetlen sem volt, amely ne lett volna glo- lyóérett, vagy szaknyelven szól­va, tenyésztésre nem alkalmas, hi­bás agancsot ne­velő. selejtbika. A nagy tapasztala­tokkal rendelke­ző vadászmester­nek nemzetközi hire van. A Kittenberger- serleg másodszori elnyerése alkal­mából Dvorák Oszkár nyilatko­zott a munkájáról. Kitűnt, hogy ő maga nem nagy barátja a puská­nak. Erdész-va­dász családból származik, de a müncheni festő­akadémián tanult, fiatal korában be­barangolta Olasz­országot, Francia- országot, az észa­ki államokat, s a festészet volt a fő foglalkozása. A felszabadulás után vállalta el a va­dászati felügyelői megbízatást, mert nagyon bántotta, hogy a Visegrád- környéki vadállo­mány a háborús események sbrdn csaknem teljesen kipusztult. Azóta nemcsak a szarv a s­és az őzállomány érte el a régi szín­vonalat, hanem 300 muflonja is van már a Bör­zsönynek. Dvorák Oszkár, aki tavaly az elsők között lett aranyérmes vadász, saját be­vallása szerint őz­re rá sem tud lő­ni, egyébként is csak nagyritkán süti el a puskáját. Inkább festi, mint lövi a vadakat, egyetlen bosszúsá­ga, hogy a szarva­sok, őzek, még a másfél évtizedes barátkozás után sem hajlandók modellt állni, így kénytelen megfi­gyelés alapján, emlékezetből dol­gozni. (MTI) — Jöjjön közénk, úgy is na­gyon sápadt színe van — hív egy másik csoport, kicsit a vá­rosinak kijáró csipkelődéssel, egy kicsit pedig az idegenre kíváncsian. Juszti A Kalevala - díszkiadásban Az Európa Könyvkiadó gon­dozásában értékes kiadvány kerül a napokban a könyves­boltokba. Megjelenik a finn nemzeti eposz, a Kalevala díszkiadása, félbőrkötésben, ötven illusztrációval. A kü­lönlegesen szép formájú könyv tízezer példányban lát napvilágot. (MTI) Csattan a nevetés. Telt ido­mú, sárgablúzos asszony viszi a szót. Szép, önmagával is elégedett ember. Lába előtt nagy kupac fehéren csillogó újhagyma. — Igen, én vagyok itt a nő­bizottság titkárhelyettese. Meg más is, mindig az, ami kell. — Olyan asszonyok vagyunk mi — mutat körbe széles gesz­tussal —, ha azt mondja, bont­suk le a Keleti-pályaudvart, tizenkét óra múlva szétszed­jük. De huszonnégy óra alatt fel is építjük. Jusztinák hívja őt minden­ki. A nagykátai járásban is­merik, szeretik. Pártvezetőségi tag, mindig számíthatnak rá. Jó értelemben vett lokálpat­rióta. Ha valamilyen gyűlésen feláll, máris tudják, nem hagyja szó nélkül a faluját, s a tsz asszonyainak a dolgát. Bírál, dicsér — és dolgozik. Másoktól is ezt követeli. A té­len, akármilyen betyár hideg volt, két bekecset vett fel. úgy vitte a termelőszövetkezet pes­ti elárusítóhelyére az árut. — Kell a pestieknek az en­nivaló, nekünk meg a pénz. Meg aztán ez a kétszáz asz- szony a Kossuthban, szeretné utolérni a lőrinckátaiakat. Már a sarkukban vagyunk! Két dióbarna szeme szikrá­zik. Sárga blúza vakít a déli verőfényben. Lesti Gergelyné Alacsony, csöndes. Nem szól közbe, csak akkor, amikor a szemek feléje fordulnak, bíz­tatva a szóra. Vezetőségi tag a termelőszövetkezetben. — Most tanulunk. Néha még furcsa, hogy van szavunk. Ed­dig azt csináltuk, amit mond­tak. — Február utolsó napján volt a választás. Aznap a „de­kákat”, a zsupszalmatakarókat fontuk. Pusmogtunk, hogy hiá­ba vagyunk mi többen, megint kivülmaradtunk. Már nem is tudom, melyikünk volt, aki mondta, közülünk is lehetne valaki a vezetőségben. Kine­vettük mind egy szálig. Még hogy mi! Nem értünk hozzá, meg úgysem fogna a szavunk! — Egyszeresük jött Laczkó tanácselnök, meg a járási nő­tanács titkára , Mahátyné. Lá­tásból már ismertük. Azí mondták, éppen jó, hogy ilyen sokan vagyunk együtt. Kinek mi a véleménye, legyen-e asz- szony a vezetőségben? Megle­pődtünk, mivel éppen erről be­szélgettünk. De azért senki sem szólt, nehogy, ha valami baj van, őt okolják. — Akkor aztán Mahátyné olyanokat mondott, hogy vé­gül büszkék lettünk, amiért asszonyok vagyunk. Végül hét asszonyt jelöltünk. A délutáni közgyűlésen nagy volt a meg­lepetés, de ránk szavazták, így került be Bibókné és én a vezetőségbe, Pogány és Cser- niné az ellenőrző bizottságba. — Hogyan becsülnek meg minket? Akad még, aki kötöz- ködik, de azt hamar helyrete­remtjük. Ha elvégezzük ré­szünket a munkából, elvárjuk a tisztességes hangot. Itt ne remtettézzen egyetlen nadrá- gos sem. I —■ Húsz holdon ültettünk paprikát. Százhúszon dolgoz­tunk akkor éjjel-nappal, mi­vel sürgős volt. Ellenségünk az idő. Az uborkát is háromszor kezdtük újra. mindig kifagyott. Negyven hold paradicsomunk van. Azt hiszem, a kertészünk, Cscrni Pista is elégedett ve­lünk. „Bedolgozunk” a nö­vényápolásba. Eddig egyszer kapáltuk a kukoricát, meg a krumplit, kiegyeltünk hatvan hold cukorrépát. Tizenhárom fajta növényről gondoskodunk. Váratlanul elakad, lehajtja a fejét. Piros lesz kendője szé­léig. Hiába, ez is új, meg kell még szokni. Az erélyes Poggnyné — Akár egy kislány, úgy szaködott — mulatnak a töb­biek egy nyílt tekintetű asz- szonyra. — Egyre azt hajto­gatta, nem ért ö az ellenőrzés­hez, a vizsgálódáshoz. Mi meg azt mondtuk: — te bátor asz- szony vagy, megmondod le is, meg fel is az igazságot, hát ott a helyed. — Jó jó, csak hagyjátok — vág vissza. — Meg is járom éppen az igazsággal. Sokan tá­madtak nekem még közületek is a háztáji miatt. — Úgy szólt a megállapodá­sunk, hogy amelyikünk két­száz munkaegységet vállal, az ezerkétszáz, aki meg két­százötvenet vállal, az ezer- hatszáz négyzetöl földet fog­hat ki. Jó volt ez így, meg szép is, csak hát ebbe nem számították be a belterületet. Sokaknak meg majd akkora bolt a belterülete, mint a ház­táji földje. Vitatkoztunk raj­ta. Én azt mondtam, az az igazság, hogy a belterületet számítsák be a háztájiba. So­kan csapkodtak: megint az jár jól, akinek semmije sem volt, üres kézzel jött a ter­melőszövetkezetbe. Szerintem csúnya beszéd az ilyen. Azt nézzük mi már, ami van, meg ami lesz, ne azt, ami volt. Azt már lezártuk. Cser ni Istvánná Arca, akár a sárgabarack. Barna, pihés. Szemöldökét a kendő alatt is kiszívta a nap. — Szerintem a családi mű­velés jó rendszer. Sokuk­nak jár a férje, meg a fia üzembe dolgozni. De ott a szombat-vasárnap, meg a hosszú esték. Vígan segíthet­nek. Nagy földünk van, négy­ezer hold. Munkaképes tag meg csak háromszázötven. A nyugdíjasaink helyett is ne­künk kell dolgozni. Meg vagy tíz olyan asszony is van, aki j mindig talál kibúvót, miért j nem tesz egy kapavágást sem. j Na. nem baj. Most pihentetik n derekukat, de egyszer csal: ránk nyitják a kaput, hogy szeretnének beljebb kerülni. Az ő káruk, hogy még vár­nak, nem a miénk. Idénre már harminchárom forintos munkaegységet terveztünk. Gondoljuk, meg is lesz. A búzánk nem a legjobb, de szépen hozott pénzt a ba­romfi, meg a juhászat. Elül a sző. Újra csak a kezek járnak szorgalmasan. A faluból mintha elfáradt vol­na a nagy melegben, gyengén hallatszik ki a déli harang- j szó. Felállnak. Pereg a haqy- ’ ma az ölükből, mint a nagy- szemű gyöngy. Asszonyok. Ki csendes, ki nagyhangú. De mind most tanul messzebb látni a saját I portájánál. S idősebb fejjel a tanulás már lassabban megy. De ha lassan is, kiarakulóban van a közösségi szemlélet, az a tudat, hogy ami a Kossuth Termelőszövetkezetben jó vagy rossz történik, az vala­mennyiük ügye már. Komáromi Magda Gondosan felkészült a nyári idényre a falusi vendéglátóipar Hétfőn délelőtt megtartotta első ülését az Országos Föld­művesszövetkezeti Tanács, vendéglátóipari szakbizottsá­ga. Lipták Sándor, a Vendég­látóipari Országos Szövet­kezeti Központ igazgatója is­mertette, hogyan készültek fel a nagy nvári munkák idősza­kára a falusi vendéglők, cuk­rászdák. A földművesszövetkezeti vendéglátóipari üzemek az idén 8.2 százalékkal több sört és 3,7 százalékkal több bort hoznak forgalomba, mint az elmúlt év hasonló időszaká­ban, a növekvő igényeket azonban még így sem tudják teljes mértékben kielégíteni. Falun is egyre nő a hűsítő- italfogvasztás. Hűsítő italok­ból több mint 11 millió üveg­gel hoznak forgalomba. A nagy mezőgazdasági munkák idején az ellátást nemcsak a falvakban, hanem a munka­helyen, a határban is biztosí­tani kívánják. A múlt évihez képest mintegy 30 százalékkal növekszik a földművesszövet­kezeti mozgóárusok száma. A falvakban működő 595 szövetkezeti cukrászda egy ré­szében megkezdték a cukrá­szati félkésztermékek árusítá­sát. Bátor bírálat (Toncz Tibor rajza) Részecskelavina az űrben Több mint két évvel ez­előtt kezdte meg működését Bulgária legmagasabb hegyén, a 2925 méter magas Musza- la-csúcson épült, kozmikus sugárzási kutató laborató­rium, amelyben magyar és bolgár tudósok együtt dol­goznak, sőt, a legtöbb műszer Magyar­országról került a labora­tóriumba. A Központi Fizikai Kutató Intézetben ezekről a közös kutatásokról a következők­ben tájékoztatták a Magyar Távirati Iroda munkatársát. — A kozmikus sugárzás ta­nulmányozása főképp azért jelentős, mert a világűrből olyan nagy energiával érkez­nek hozzánk elemi részecskék, amilyen nagy energiákat sem­miféle földi eszközzel, gyor­sító berendezéssel nem lehet létrehozni. A vezető ipari államok óriási összegeket köl­tenek gyorsító berendezések építésére, mert a nagy ener­giájú részecskéknek fontos szerepük van az atomkutatás­ban. Ezenkívül számos koz­mikus sugárzási kutató la­boratóriumot is építenek, ahol aránylag egyszerű esz­közökkel, a természettől in­gyen kapott nagy energiájú részecskék segítségével tanulmányozhatják a mag­folyamatok mibenlétét, az elemi részecskék tulajdon­ságait, az atom szerkezeti fel­építését. — Kis országok nem enged­hetik meg maguknak azt a lu­xust, hogy korszerű gyorsító berendezéseket tartsanak fenn, viszont a kozmikus sugárzás kutatásával jelentős ered­ményeket érhetnek el, A „Kiterjedt" és „áthatoló" légi záporok ™ Magyar és bolgár kutatók tanulmányozzák a kozmikus sugárzás titkait magyar—bolgár baráti együtt­működés jó példa erre. Mint­hogy a magasabb hegyeken kedvezőbbek az észlelési le­hetőségek, Bulgáriában épült meg a laboratórium, az épí­tési anyagokat drótkötélpályán szállították a hegyre, ahol a legnagyobb időjárási viszon­tagságokkal is dacoló, korsze­rű épületet emeltek. Maga az észlelőhelyiség fából ké­szült, könnyű tetővel, hogy a kozmikus sugárzás könnyen áthatolhasson rajta. — A kutatások főleg há­rom irányban folynak. Az első az úgynevezett kiterjedt légi záporok vizsgálata. Ezek úgy keletkeznek, hogy egy-egy különösen nagy ener­giájú, legalább 100 millió megaelektronvoltot képviselő részecske beleütközik a lég­kör felső részének egyik atomjába. Ilyenkor az atom felrobban és olyan részecskék szabadulnak fel, amelyek át­véve a becsapódásikor kapott energia egy részét, folytatják a világűrből érkezett részecs­ke útját a föld felé. Ezek a részecskék ismét újabb ato­mokat robbantanak fel, úgy­hogy a föld felszínére már több millió, még mindig nagy energiát képviselő részecske érkezik. Ez az úgynevezett ki­terjedt légi zápor, amelynek vizsgálata azért fontos, mert vissza lehet következtetni be­lőle a lezajlott magszétesési és részecske-keltés! folyama­tokra, sőt, olyan, elvileg új folyamatokat is lehet ta­nulmányozni, amelyeknek vizsgálatára a gyorsító be­rendezések nem adnak mór dot. A másik kutatási irány a* áthatoló záporok vizsgálata. A kozmikus sugárzással a légkörbe érkező részecskék egy része áthatol a föl­dünket körülvevő légbur­kon és a föld felszínére érkezve, a laboratórium­ban idéz elő magrobba­násokat ólomban és egyéb anyagokban. Az így keletkező, úgynevezett áthatoló záporok energiája általában néhány tízezer, vagy százezer megaelektronvolt. Végül azt vizsgálják a ma­gyar és bolgár kutatók, ho­gyan változik a légkörben s magaktív részecskéi? aránya, amelyek lehetővé teszik a különböző kölcsönhatásokat magfolyamatokat. Ezek c kutatások, amelyekben a bol­gár és magyar tudósokon kí­vül románok is részt vet­tek a román hegyekben foly­tatott méréseikkel, azt pró­bálták tisztázni, hogy a mag- aktiv részecskék intenzitást hogyan függ össze a légkör állapotával, a légnyomás in­gadozásaival, a levegő össze­tételével stb. — A kétéves kutatómunka eredményeit a bolgár és r. magyar fizikusok a szeptem­berben Budapesten összeülő j nemzetközi nagyenergiájú fit zikai konferencián ismerte­tik. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom