Pest Megyei Hirlap, 1962. július (6. évfolyam, 152-176. szám)
1962-07-26 / 173. szám
1962. JÜLIUS 26, CSÜTÖRTÖK rtvr »teeret 3 Vidámság, jókedv, rsmrmnsni áT'i ____m. w m. i l.riiA» D r. Miinnich Ferenc elvtárs látogatása Szigetmajorban Az egyik sátrat Műemlék- laknak nevezték el a lányok. Azt mondják, a legrosszabb sátor valamennyi közül, régi és megviselt — ezzel érdemelte ki ezt a nevet. Tréfából a szomszéd sátrak lakóit csak díj ellenében engedik belépni ide. Nagy volt azonban a nevetés a Soroksári Állami Gazdaság szigetmajori üzemegységének nyári leánytáborában, amikor dr. Münnich Ferenc elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, állam- miniszter tegnapi látogatásán nus. Az első Pest megyéből érkezett, ez a második Tolnából: gimnazistáik, technikumi hallgatók, leendő egyetemisták. összesen száznegyvenegyen vannak, Jól érzik magukat, egészségükre dr. Diczendy Sarolta, a III. Belgyógyászati Klinika orvosnője vigyáz. Velük van négy pedagógus is. A paradicsom-, a burgonya- és a gyümölcsszedés utáD jut idejük 'bőven a szórakozásra, tréfálkozásra, sportolásMclyikünk fiatalabb — évödik dr. Münnich Ferenc elvtárs és özvegy Bégány Sándorné benyúlt zsebébe és letette forintját a Műemlék-lak asztalára. Dr. Münnich Ferenc elvtárs, Káldi Katalin, a KISZ Központi Bizottságának titkára, Arató András, a KISZ Pest megyei Bizottságának titkára néhány órát töltött a Nagy Ilona leánytáborban, de ez a néhány óra bővelkedett tréfában, jókedvben, kacagásban. Amikor a látogatok a faliújságot olvasták akkor is felharsant a kacagás, hiszen a rajzok, az apróhirdetések árulkodtak a tábor lakóinak vidám életéről. „Egyen zöldpaprikát — melegágy jeligére”' — így szólt az egyik apróhirdetés — és máris tudtuk, hogy a lányok olykor megdézsmálják a gazdaság paprikáját. És a gyümölcsét is, mert a másik apróhirdetés már a „futóversenyekről” szólt ■— a zöld barackok miatt. Az egyik rajz pedig azt ábrázolta: mennyire várják a lányok az esőt, hogy pihenhessenek ... Magasra csapott a jókedv akkor is, amikor Münnich elvtárs az udvarlók után érdeklődött. Az ismerkedés, a tréra. Naponta hat órát dolgoznak és munkájuk gyümölcse nagyrészt Hollandiába, Svédországba és Németországba Nem közismert dolgokat ismételt, hanem saját gazdag élményeit mondotta el. Abból az időből, amikor üldözték a forradalmárokat, és minden percben veszélyben volt életük. Beszélt a Szovjetunió rohamos fejlődéséről. Attól az időtől, amikor alig jutott öt deka kenyér az orosz dolgozóknak, mostanig, amikor egy esztendőben másfélszer annyi mérnököt képeznek ki, mint az Egyesült Államokban. Beszélt az indonéz népről és azokról, akik most ébred- j nek nemzeti öntudatra és rab- J szolgasorukból szabad eimbe- 1 refcké akarnak válni. A 15—18 esztendős lányok figyelmesen hallgatták. Némelyik még akkor sem tette le kezéből kabala babáját, játékmackóját, de már értették, miről van szó. Megértették Münnich elvtárs csodálkozását, amikor kérdésére azt a választ kapta, hogy mind a 141 Tolna megyei lány járt már Budapesten. Sőt! Közülük többen voltak Romániában, Csehszlovákiában, NDK-ban. Azután Kovács Edit elárulta, hogy mérnöknek készül. Felvették már az egyetemre. Olajos mérnök lesz. — Olajos? — kérdezte Münnich elvtárs. Én is az voltam hosszú évekig .. . Szép szakma, nagy a jövője nálunk is. így cserélődtek a gondolatok, így beszélgettek a fiatalok és Münnich elvtárs. Itt maradt a kalap emlékül kerül Munkájukkal versenyeznek. Most Mioheller Magdolna, Kovács Etelka és Zom- bori Mária brigádja vezet... Münnich elvtárs ellátogatott a határba is, ahol örömmel újságolták a lányok, hogy aznapi munkájuk eredménye fejenként hét láda paradicsom! Közben előkerült özv. Bégány Sándorné is, aki a paprika legszigorúbb őre. Münnich elvtárs vele is tréfálkozott. Azon évődtek, melyikük fiatalabb. A percek azonban gyorsan elszaladtak. A lányok fürdeni készültek a Dunára, Münnich elvtárs pedig igyekezett vissza, Budapestre. Lelkes tapssal, baráti kézfogásokkal búcsúztak a vendéglátók Münnich Ferenc elvtárstól, alti nehezen vált meg az üde, vidám kis társaságtól. Az egyik lány udvariasan szorongatta Münnich elvtárs Jaltában vásárolt kalapját, titokban fel is próbálta. Münnich elvtárs azonban észrevette, és emlékül a lánykának ajándékozta... így ért véget a látogatás. Sági Agnes (Gábor felv.) Dr. Münnich Ferenc elvtárs élményeiről beszél fálkozás közben a vendégek megtudhatták, hogyan is élnek a tábor lakói. Egymás után röpködtek a kérdések: Hányán vannak a táborban? Honnan jöttek a lányok? Jól dolgoznak-e? Szoktak-e szórakozni? Milyen az egészségi állapotuk? Néhány perc alatt már mindent tudtunk a leánytábor életéről. A tábor vezetője, Szemenkei Ilona, Dombóváron dolgozik és már sokszor vett részt nyári táborban. Szigetmajorban ez a második turEbéd előtt és után megfordult a helyzet. Már nem Münnich elvtárs és kísérete kérdezett, hanem a Hét gonosz, a Puszil-lak, a Dulcis- Elit (vidám-előkelő)-lak lakói: Hol tanult meg Münnich elv- társ oroszul, németül, spanyolul, franciául, angolul? Meséljen spanyolországi emlékeiről. Megvalósítható-e a leszerelés? Meséljen a Szovjetunióról. Szeretnénk valamit indonéz élményeiről hallani! És Münnich elvtárs mesélt.; E.M. 25. sz. Állami Építőipari Vállalat budapesf* és Pest megvet munkahelyeire férfi kubikosokat és segédmunkásokat ozonna telvesz. Vidékieknek tanács! igazolás szüksége* Jelentkezés: Budapest XXI. kér. Kiss János altábornagy u. 19. Ezer kép érkezett a Ií. Interpress fotókiállításra Világszerte nagy érdeklődés nyilvánul meg a II. Interpress fotókiállítás iránt, amelyet július 31-én nyitnak meg Budapesten, a Kereskedelmi Kamara Váci utcai mintatermében. A zsűri már megkezdte a képanyag kiválogatását. A beküldött, mintegy ezer kép közül a legjobb 400 felvételt mutatja be a kiállítás. A Nemzetközi Újságíró Szervezet 500 dollárt ajánlott fel első díjként. Ezenkívül számos értékes díjat tűztek ki a különböző újságírószervezetek, valamint hazai és külföldi nemzetközi társadalmi szövetségek és intézmények. (MTI) Tervezet a mezőgazdaság úthálózatának kiépítésére Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság kezdeményezésére dr. Kézdy Árpád egyetemi tanár irányításával a szakma legjobb ismerői megvizsgálták a mezőgazdasági úthálózat kiépítésének kérdéseit. Felmérték a talajviszonyokat. számításba vették a helyi éghajlatot, figyelmük még arra is kiterjedt, hogy a talaj a különböző helyeken mennyi csapadékot kap és milyen gyorsan szárad. Javaslataik kidolgozásakor arra törekedtek. hogy az úthálózatot gyorsan és olcsón ki lehessen építeni. Fecskék Mindig is valamiféle csöndes — kedves falusi idillt jelentett, földszínén cikázó, felhőhöz villanó, pillangó köny- nyedséget, az ereszhez simuló fecskefészek. Most sehogysem tudom egyeztetni azzal, amit látok. Az üvegablakos műhelytetők alatt röpködnek a frakkos madarak. Idebenm hőség, félmeztelen emberek, kalapálás — olajfestékszag. Itt libbennek, cikáznak a fecskék, emberek és bojlerek között. — Régi lakók? — kérdem csodálkozva. — Eléggé. — S még eddig senki sem mondta föl a társbérletet? A félmeztelen emberek nemet nevetnek, s intenek egyszerre. Egymást csodáljuk.. 1 Van is mit. Ök a madarak pilleségét, s ha igaz, azok meg a csupaizom embereket, akik itt két-három mázsás bojlereket emelgetnek — ha nem is könnyedén, de biztosan. Ok hálán a rakodók. Köztük is Somody Géza látszik a legerősebbnek. — Hol kezdődik a súly? — kérdem, ezt szeretném megtudni. — Két mázsánál' — kapom a jól megfontolt választ. — Azért, mert nekünk civileknek megteszi a negyed- mázsa is. N evetésükből kiolvasható: „nem is csodáljuk, ilyen széljárta keszeg testtel”. De most már legalább belejöttek, s a jó középkorú Somody Géza már kérdezetten is beszél. — Az volt valami, amikor feldobtam egy zsák babot a vádiamra — százharminc kiló lehetett! Igaz. az még legény- korban volt — teszi hozzá egy oktáwal lejjebb, amit a többiek azonnal nyugtáznak. Mindig jó céltábla, ha az ember nemcsak a húszast, de a harmincast is jócskán elhagyta. Már nincs is mit titkolni rajta. — Ez még a Horthy-rendszerben volt. Bánó István nemzetes úrnál... Egy kis gondolatébresztő csönd, amit csak a íecskecsi- vitelés tarkít. Aztán visszaváltunk a mához: — így hatosban mennyit emelnek meg egy nap? — Kétszázötven-háromszáz mázsát.^ Nem is tenne rossz, ha kilónként fizetnének. Segédet fogadnánk magunk helyett — Ez aztán a tervtúlteljesítés! Vidéki kiadásunkban, a Nagykőrösi Híradóban olvastam a következő figyelemre méltó hírt: — A községgazdálkodási vállalat házbérekből adódó második negyedéves terve 91 ezer forint volt, amelyet 97 800 forintra, 107,7 százalékra teljesített. Mi történt hirtelenjében Nagykőrösön? Felemelték a házbéreket, avagy akár a gomba, új házak nőttek ki a földből, hogy rövid három hónap leforgása alatt 6800 forint terven felüli bevétel adódott a házbérekből? Töröm-töröm azt a kerek fejemet, miképpen is sikerült nekik, hogyan érhettek el ilyen szép eredményt, de akárhogyan is forgassam, egyszerű paraszti logikával másként nem vélekedhetek, a házbér bevételi terv a törvényesen megállapított házbér összegénél egy fillérrel sem lehet kevesebb, de több sem. Felmerülhet azonban az a lehetőség, hogy a többletbevétel. mi másból, bérliátra- lékok késedelmes behajtásából származik. Persze, ez esetben a második negyedévi túlteljesítés az előző negyedben csak lemaradásként mutatkozhatott. Házbérek beszedésénél viszont hét százalék szinte elképzelhetetlen nagy lemaradás, lagymatag inkasszóra vall. Avagy... erre azonban még gondolni sem szabad! Teljességgel lehetetlen feltételezni egy kommunális vállalatról, hogy szánt szándékkal irreálisan alacsony tervet állít be, és azután kimutatja a túlteljesítést. Már miért is tenne ilyet? Dicséretet, kitüntetést várna, vagy netalántán prémiumot? Hopp! Kitűnő ötlet. Ezennel kihívom tervteljesítési versenyre a Nagykőrösi Községgazdálkodási Vállalatot, valamint a talán-talán egyebütt elő-előfordnló hasonló terveredményeket kimutató más vállalatokat. Eleve bizonyos, én leszek a győztes. Igenis, jövő negyedévi havi fix fizetésemből adódó tervem túlteljesítem, de nem ám csekély 7,7 százalékkal. Sokkal többel, ha mindjárt a nagv megerő'tetéstől saját külön főkönyvelőmmel és tervosztályommal együtt bele is szakadok. Beállítok a negyedéves tervembe mondtuk háromszázat, negyedév végén pedig kiszámítom többletbevételem százalékos arányát. Hát azt nézzék ma jd meg. az lesz majd valami! Elbújhat ameltett valamennyi versenytárs túlteljesítési szá- za'éka és akkor... Mit tetszik mondani? Tessék? Még hogy ne csináljak viccet a tervből, mert az nagyon komoly dolog. Bocsánat, de még mennyire az! Csakhogy nem is én csinálok viccet belőle. Szokoly Endre • bojlerek — emberek s már megint jóízűen nevetnek. Kétezer volt — hetven atmoszféra Néhány perc múlva megjön az üzemfőnök is. Gávai Gyula, a Mechanikai Művek elektromos forróvíztároló részlegének vezetője. Ö visz most már tovább — először a legnagyobb forróságban. Középnagy terem, falon függő nagy bojtertestekkél. Ez i tt a MEO. A terem közepén műszeres kapcsoló asztal. — Mit lehet megtudni innen? — Mindent. Már ami a bojlerekkel kapcsolatos. — Tehát? — A felállított tárolókat bekapcsoljuk, s kétezer voltos feszültséggel próbáljuk ki, jó-e az elektromos szigetelés. Ellenőrizzük, hogy a szabványnak megfelelő-e a fogyasztás, s hogy nyolc óra alatt hogyan fűt és kapcsol ki-be a tároló au tomataszerkezete. — Éppen elég. Így hát minden értelemben meleg hely ez itt. — Hát a szellőzésünk nem a legjobb. Viszont télen-nyá- ron egyformán melegünk van. — Nézem, milyen sok itt a fecske. — Szeretnek errefelé. Men te emberek vannak — s összenevet egy másik kollégával. Úgy látszik, visszafelé megyünk az úton. mert most olyan terembe érkeztünk, ahol a víztartályok tartósságát teszik próbára. Az üzemfőnök ezt mondja: — Tízszeres nyomáspróba álá vetjük. A használat közben tehetséges legnagyobb nyomás többszörösét kapja a tartály. Hetven atmoszféránál a két vége öt-öt centiméterrel megnyúlt, de szét nem repedt. Már előttünk az egyik mester. akinek köszönhető, hogy a lemezekből ilyen strapabíró tartályok készülnek. Maurer Lajos hegeszti az 50—100 és 200 litereseket. Ö mondja: — Bármennyi is a kontroll. a biztosító berendezés a tárolóban az ember mégiscsak úgy érzi, hogy maga felelős a biztonságért. Ezért igyekvőnk jól megcsinálni... Remélem, az eddigi tulajdonosok is elégedettek. Mi lesz holnap ? A nagy fiókok győzik: rajz; feljegyzés, adatskála. Ezt érdeklődve hallgatná, vagy nézné még az ilyesmi iránt közömbös ember is. íme: — Infraalagút, gőzkamra, aluljáró a bojlereknek — ez a summája. Lássunk belőle néhány részletet. — Kérem, el kell ismerni, hogy a munkakörülmények nem éppen ideálisak. Két és fé] milliós költséggel ennek a feltételeit teremtjük meg. — A program? — 120 méteres szalag készül. Sínen haladó kocsisor viszi a tekintélyes súlyú tárolókat, miközben mindent fölszerelnek rá, ami csak szükséges. — Mindezt egyszuszra? — Mondjuk, hogy kettőre. Az alapfestés után gőzszárító alagút következik, majd egy aluljárón vissza a szereléshez. Közben átesik a próbákon, i anélkül, hogy a falra keltene emelni a nehéz testeket. Aztán a hőszigetelés, külső burkolat, fehér festék, utána az infraalagútban percek alatt megszárad — napok helyett. — Avatás? — Egy kicsit odébb. Most készülnek a részletes tervek, s ha minden jól megy, 1963 elején elkezdjük az átépítést. — S mi lesz a fecskékkel? Meglepődik. — Micsoda kérdés? — De aztán felderül, s elmosolyodik: — A fecskék maradnak! másként nem, hát építünk nekik egy keltetőt! hogy megkönnyítsük a második műszakot. Gondolom, így már szívesen maradnak. Tóth György Huszonöt vagon málnát szállítottak exportra Befejezéshez közeledik a váci járásban a mélnafelvásár- lás. Kósdon, amely a járás legjelentősebb málnatermelő községe, 74 vagonos szerződést kötött erre az évre a földművesszövetkezet. ebből 60 vagonra szerződött a helybeli termelőszövetkezet E menyKosdról nyiségből 25 vagon gurulós málnát szállítottak exportra, közvetlenül a faluból. Csupán az exportra átadott málnából mintegy két és félmillió forint jövedelem származott, amelynek 75 százaléka a termesztéssel foglalkozó szövetkezeti gazdáknak jutott
