Pest Megyei Hirlap, 1962. július (6. évfolyam, 152-176. szám)
1962-07-22 / 170. szám
1962. JULIUS 22, VASARNAP ™&CwtaD 5 Üres, letaposott virágágyak szomorkodnak a csöndes nagymarosi művelődési otthon egyébként egészen takaros épülete előtt. Hasonló a kép az udvarán is. Itt legfeljebb néhány csenevész gyomnövény birkózik a szárazsággal, de gondozott virágnak, dísznövénynek semmi nyoma. Pedig a széles Főtéren tarka virágágyak gyönyörködtetik a szemet. Magát a (községet pedig a természet öleli körül dúslom- bú növényzettel, vadregényes hegyoldalakkal, ami még kirívóbbá teszi az ellentétet. Mi lehet a kultúrotthon háza tája feltűnő elhanyagoltságának az oka? — Tavaly rengeteg palántát ültettünk ki a virágágyainkba, legalább száz árvácskát is — mondják mentegetőzve a művelődési otthon irodájában —, de a rakoncátlan gyerekek mindent letapostak. / Különös természet szorulhatott a nagymarosi gyerekekbe,) ha növénypusztító szenvedé- í lyük úgy látszik kizárólag a; kultúrotthon előterére, az ud-| varára korlátozódik, és a téri többi virágágyára csudálatos-: képpen már nem jut belőle, j Jó lenne szót érteni erről is ! Heinz Endrével, az otthon kul- I turális előadójával, aki a ré-: gi igazgató távozása óta az in- j tézmény ügyeit igazgatja, de i most nem tartózkodik Nagy-; maroson. Veszprémben időzik, mint egy tanfolyam hallga- | tója. Mintha a kulturális élet tel-: jesen elfonnyadt volna Nagy-; maroson. A művelődési otthon; tágas előadóterme üresen ásí- i tozik, csöndesek és néptelenek j a többi helyiségek is. — Tulajdonképpen a málna | az oka ennek a nagy csöndes-; ségnek — mondják az irodá-i ban —, a híres nagymarosi málna. Benne vagyunk a főszezonjában, mindenki a málnát szedi ezekben a hetekben és hordozza a beváltókba. Késő este térnek haza a helybeliek fáradtan, álmosan, és semmi más iránt nincs érdeklődés bennük. És majd minden családnak van itt rádiója. Soknak televíziója is. Nem tudunk semmi olyasmit kitalálni, amivel becsalhatnánk a közönséget. Éppen most kellett lefújnunk a Petőfi Színpad meghirdetett Olympia előadását is. A közönségszervezők bejelentették, hogy úgyszólván egyetlen jegyet sem tudtak eladni az előadásra. Ez bizony elég szomorú jelenség. Nagyon valószínű azonban, hogy nem kizárólag a málna a ludas benne. Utóvégre a nyári hónapokban máshol is éppen elég munkát ad a föld, de azért a legtöbb helyen jut némi idő a kulturális életre is. Van közönsége az előadásoknak, akad olvasója a könyvtáraknak. A nagymarosi művelődé-; si otthon azért mégsem tölti j teljes tétlenségben az időt j — Készülünk az Anna-bálra j — árulják el az irodában —. j Július 28-án lesz, igen nagy az í érdeklődés iránta. Bizonyosan \ jól sikerül. Lámcsak! Tehát mégis van! valami, ami iránt még a mái- \ naszezon kellős közepén is érdeklődést mutat a nagymarosi közönség: az Anna-bál. Csak j az a kérdés, hogy ennek a j táncmulatságnak a megrende- I zésével teljesítettnek mondhat- g ják-e kötelességüket a művelő- g dési otthon helybenlevő vagy * távollevő vezetői? Továbbá kérdés az is, hogy ezzel az Anna-bállal kap-e megfelelő ellenszolgáltatást államunk a nagymarosi műve- i lődési otthonnak folyósított p évi 93 ezer forint támogató- \ sért...? ^ Magyar László ; a mikor e sorok megjelen- ! rí nek, az Olympiát játsió i együttes már nyári szabadsá- í gon lesz. Bihari Zoltán — a ! darabban Krehl János Farkas i osztrák csendőr alezredes — ! egy hónapra elbúcsúzik a fi- ! gurától. A múltait idézi. Visz- íszapillantani mindig a legne- l hezebb. Az idő megszépíti a sikert, de megőrzi valahol a kudarcok emlékét is. VisszaKerekes András: ÚTON... Lányok a földeken... A gyorsvonat rohan. Cegléd, Szolnok, tovább. Fák intenek, pirosló házak, iskolák, biztos villanyoszlopok, rezzenéstelen, hatalmas egészbe fordul a kép. Lányok a földeken, és amerre tágul, nyílik a szem, mindenütt valami nagy törvény vajúdik, önmagát szüli, a holnap. Hogy hallgatom! A mozdulás, a lélek csodái nyílnak a szőlőkötözők, arató, kévekötő életek mögött, a fényben megremeg a hús, villan a bőr, hajlik az izmuk s egyszerre im, poros, napszítta tarlók szúrós, megsárgult rejtekéből mezítlábas gyerekkorom szökell ki az útszélre, hunyorogva, bámészkodón. amivel a figurát megkomponálja, életre kelti. Valami egyszerű puritánság, magától értetődő humor az övé, s talán a merészen egyszerű játékmód az, ami vonzóvá teszi szerepeiben. t; valitását a színpadi müJS. fajok sokféleségében villantotta fel. Erről tanúskodik a Kék Duna Strauss-a, a Bajadér Radzsami-ja, s a Hamlet Horátió-ja — mindjárt a pályakezdés első éveiben. Aztán sokáig nem lehetett hallani róla Magyarországon. 1936 őszén Bukarestbe kerül, s ezután Törökország, Görögország, Egyiptom, Szudán, Szíria színpadain lép fel. Négy év múlva tér vissza, s Nagyváradra szerződik. A Petőfi Színpadhoz 1958- ban került, amikor a Vitézek és hősök előadásában a hadbíró őrnagyot játszotta el. Ez volt az első negatív szerep életében, ezért is tartja így számon, mint pályafutása új állomását. A fiatal évek táncoskomikusa, a bonviván, a prózai színész, ma a legkülönbözőbb karakterszerepeket oldja meg nagy sikerrel. Edlmayer Tóbiás, Lovas Tóth, Zsenda Gyula, Tömörkény író és Krehl császári csendőr alezredes már ismerős nevek a megye színházlátogató Déryné — Edlmayer Tóbiás közönsége előtt. Ismerősek, mert a színész a szerep adta lehetőségekben mindig megtalálta önmagát. Alakjai éltek, egy percig sem maradtak papírfigurák. Ö az a színész, aki hisz az író elsődlegességében, s a szerepformálásnál mindig a műből indul ki. Elégedett színész. Elégedett az idei évad szerepeivel. A Déryné, a Kapitány, az Esküvő, az Olympia sok lehetőséget adtaik a jó színészi játékra. ihari Zoltán azt szeretné, ha a jövő évad is sok jó munkát hozna. Minél több mai szerző, mai problémákat feszegető művével akar megismerkedni, s eljátszani sok jó mai szerepet. Bízunk benne, hogy ez sikerül is. Ladányi István B* 'FS*************************************************!************************************* kezünket kell kinyújtani érte... Mosolytalanul elfordította fejét. — Gondolja, hogy lehetek még olyan boldog, ahogy elképzeltem? — kérdezte egy idő múlva. — Nyújtsa ki újra a kezét — biztatta a fiú. — Talán néni is kell olyan messze keresnie. Feljajdult: — Mondtam, hogy én .. András leintette: — Nem kérdezte senki azt, ami volt. Szemében bátortalan fény gyűlt. Amit a fiú mondott, becsületesen hangzott. De miért beszéd így vele? Már tudja, hogy mást szeretett. Többet is tud ennél. Másé volt, nemcsak a szíve, a teste is. Hogyan történt? Mindegy. A körülmények mit sem változtatnak a lényegen. Akkor miért kedves hozzá? Eddig azt hitte, ha ezt a szemébe mondja egy fiúnak, az úgy otthagyja, mintha soha nem ismerte volna. András miért nem teszi? Szerette volna megkérdezni, de nem volt hozzá elég ereje. — Menjünk... — mondta a benne bujkáló kérdés helyett és remegett a hangja. András megvárta, amíg elindul, aztán szótlanul követte. Gondosan bezárta a rendelő ajtaját és a kulcsot az ablakpárkányra tette. Köny- nyebbnek érezte magát, hogy titkát megosztotta a fiúval. Helyesen tette? Lehet, hogy enélkü] is boldog lett volna egyszer? LEHORGASZTOTT FEJJEL ment a fiú mellett s nem látta annak távolba néző tekintetét. Magyarázkodni kellene — vitázott önmagával. Elmondani mindent. András talán megértené. Hiszen ő nem is akarta, csak Zoltán... Egyedül a fájdalom maradt meg benne emlékként arról a dél- előttről. Azt nem lehet elmondani. Nagy kerülővel mentek, szótlan egyetértéssel, mintha megbeszélték volna. — Hogy tetszik a munka? — kérdezte hosszú hallgatás után a fiú. Jó volt hallani a hangját. Megnyugtatta, hogy nincs egyedül, hogy valaki ott lépked mellette, s nemcsak a csöndet, de a szót is megosztja vele. — Szívesen csinálom — válaszolt halkan • és a fiúhoz igazította lépteit. Jólesett beszélni, mindegy, hogy miről, csak szőni a szót, hogy hallják egymás hangját. Meg kérdezte: — Nagyon unatkozik egy ilyen istenhátamögötti faluban? — Hát... ami azt illeti — tűnődött a fiú —, nem túlságosan szórakoztató hely... egyelőre. — Ettől félek én is — vallotta őszintén. — Azért nem olyan nehéz... — nyugtatta a fiú. — Szüret után, ha vége a nagy munkának ... — Áltatja magát. Ugyan mit lehet csinálni itt? Néha egy-egy mozi, olykor táncmulatság ... — Ma még igen ... de nem így lesz mindig. — Ezt tanítja a szemináriumon? — évődött a tanárral. A fiú komoly maradt. — Félreértett. Nem erről van szó. Ha az ember hisz valamiben ... — A hit pén£ nélkül kevés. Ide pedig pénz kell. Sok pénz. Kultúrházra, új üzletekre, aszfaltos járdára ... lehet hogy kinevet: cukrászdára is... zenével minden este. Ha táncolni akar az ember, ne kelljen várnia egy hónapot. Persze, lehet, hogy magának ez nem jelent sokat... András közelebb húzódott, hogy válluk egy villanásnyi időre összeért. — Azt hiszi, hogy én, nem szeretek táncolni? > Hallgatva sétáltak tovább. — Az édesapjától hallottam — törte meg a közéjük szakadt csöndet a fiú —, hogy traktort vesz a szövetkezet. És holnap? Holnapután? Ahol traktorra telik már az első év őszén ... — Lehet, hogy igaza van ... — dünnyögte, majd hirtelen témát változtatott. — Mit szólnak majd az emberek, ha meglátnak együtt? — Megszokják ... — Gondolja? — Tudja, Éva. mi volt itt a szövetkezés utáni napokban? Minden reggel kimentek a földjükre az emberek. Csak álltak és bámulták, hogy nincs már mezsgyekaró. És lesték a csodát, hogy egy reggel újra ott találják... — És a csoda elmaradt. — Igen — bólintott rá a tanár. — És lassan elmaradtak a reggeli vizitről az emberek is... így van ez rendjén. — Nem furcsa ez? ;— Én inkább úgy mondanám: emberi. A beteg sem gyógyul meg egyik napról a másikra. Idő kell hozzá... Szomorú volt a hangja, amikor kérdezett: — Mondja, mit érdemel az olyan... aki szándékosan fájdalmat okoz egy másik embernek? . — Mire gondol? — Mit tenne akkor, ha a szemébe vágnák, hogy ... hogy az apja ... szeretőt tart? — vallotta be utolsó titkát. András nem válaszolt azonnal. Letépett a fáról néhány levelet, amely alatt éppen elhaladtak.s azt morzsolgatta az ujjal között. TÜRELMETLENÜL VÁRTA, hogy a fiű mondjon valamit, vigasztalót vagy bántót, mindegy. csak beszéljen, mert ez a hirtelen támadt csönd szétpattanja az idegeket. A fiú még mindig hallgatott. A karjára tette a kezét, hogy szóra bírja. A tudat, hogy fogja a fiú kezét, mellette állhat és láthatja, ha csak egy kicsit megemeli a fejét — régóta áhított nyugalommal töltötte el. András lágyan megsímogat- ta a karját. Olyan érzés kerítette hatalmába, mint mikor valakit a hosszú tél után az első tavaszi napsugár végigcirógat. Lehúnyta a szemét, csak idegeivel érzékelte a csöndes esti utcát, a fiút. — Nehéz élni egyedül... — mondta ki végül gondolatát András. Úgy mentek kart karba öltve, mintha esztendők óta együvé tartoznának. Csak homályosan érzékelték a világot maguk körül. A sötétbe burkolódzó házak, a csillagos égbolt, a némán strázsáló fák egyre jobban távolodtak tőlük, csak ők ketten kerültek egymáshoz közelebb. Már nem húzódtak el, ha összeért a válluk, a csípőjük. — Én ... szeretem az apám... — mondta inkább csak magának. — Akkor ne nehezítse a dolgát ... Egy hang még tiltakozott benne. — Lehet ilyen hamar elfelejteni anyát? — Próbába már egyedül évekig, magára hagyva? — kérdezett vissza a fiú, s en*e nem volt mit válaszolnia. Ballagott szótalan, s megpróbálta maga elé idézni az özvegyet, akihez eljár az apja... Akkortájt halt meg a férje, amikor ő először Pestre utazott. Nem keringtek róla pletykák, szóbeszédek; tisztességes, dolgos asszonynak ismerte mindenki a faluban. S azóta? Négy, becsületben eltöltött évtized után megváltozhat az ember? Apa szeretője... SZERETŐ... Mit takar a szó? Bűnös viszonyt? Miért bűn az, ha két ember szereti egymást? Két független ember. Akkor ő is bűnös, mert Zoltán... Nem, az nem lehet. Aki bűnös, az bűnt követ el valaki vagy valakik ellen. Ö ki ellen vétett? Nem károsult sem ember, sem az emberek közössége. Akkor pedig nem bűnös! És az apja esetében? Sem ő, sem az özvegy nem tartozik elszámolni senkinek a magánéletét illetően. Megint csak nincs károsult: sem egyén, sem közösség. Akkor miért vágták mégis a szemébe? Irigylik a boldogságukat? Irigylem én is? Kivel és miért is vitatkozom? Magammal? A magam felmentéséért? A pap áldása talán boldogabbá teszi azokat, akik szeretik egy- 'mást? Apa régen nem hisz már a túlvilágban. Én sem. Akkor? A közösséget nem ér- ,te kár. Valahol mégis hibázik a dolog, Kell, hogy hibázzon, ha az ember szemére vetik — akár rosszindulatból is. Vajon apa szereti azt a nőt? Kell, hogy szeresse. Másként nem tenné soha. De ha szereti, akkor miért nem házasodnak össze? Ez az! Miért? Valami homályosan fölsej- lett benne. Lehet, hogy éppen ő ... A fiúhoz fordult. — Gondolja el. hogy most maga az apám, aki szereti azt a nőt, én pedig a lánya vagyok... — Tréfál? — hökkent meg a fiú. — Mit mondana nekem, a lányának — ragaszkodott makacsul a gondolathoz — ha össze akarnának házasodni? Andrásnak egyszeriben melege lett. Háromszor is belekezdett, hogy elmondja véleményét, de mindannyiszor belezavarodott. — Nehéz dolog nagyon nehéz ... hajtogatta egyre, és szégy eilte, hogy nem segíthet a lánynak. — Ez az! ■— csillant fel szeme. — Apa sem tudta, hogy kezdjen hozzá. Mindig olyan rövid Ideig voltam itthon, hogy mire megtaláltuk a köztünk levő régi, meghitt kapcsolatot, már búcsúznunk kellett. Ö meg várt. Majd legközelebb. Aztán legközelebb sem tudta elmondani. Most pedig... — Azt hiszem, igaza van — helyeselt a fiú. — Most mit tegyek? — csöndesült a hangja. — Segíteni szeretnék apának, de nem tudom, hogyan. — Ismeri az asszonyt? Csak bólintott rá, hogy igen. — Beszéljen vele. Az apja helyett... Csalódottan elhúzta a száját. — Mit mondhatnék én neki? — Csak annyit: tudja, hogy szeretik egymást. És örül neki... Higgye el, ez most többet jelent számukra mindennél. MÁR OTT ÁLLTAK a ház előtt. — Köszönöm, hogy hazakísért. — Holnap megkeresem... — búcsúzott a fiú és megszorította a kezét. — Holnap... — bólintott rá anélkül, hogy a szemébe nézett volna és befordult a kapun. Nem nézett vissza, csak á ház ajtajából, akkor is inkább úgy, mint aki azt figyeli, bezárta-e maga után a kaput. András most fordult be a jegenyesoron. ^Elkészült a Legenda a vonaton című új magyar játékfilm. i Vitézek és hősök — hadbíró I emlékezni különösen évadzá- ráskor mindig jó, s a visszaemlékezésben a siker, vagy a i bukás lélektani kutatása a szí- ;vésznek a legizgalmasabb fel- ; adat. , i A közönség sokszor hívta i : már függöny elé. Ez az a taps, \ ; amiért állandóan, estéről esté- \ \re meg kell küzdeni. Ezen a \ \pályán nincsenek megszokott l \ ösvények, a színésznek új ol- \ ! dalról kell megmutatni önma- \ \ gát. Az évadzárásnál egy esz- \ í tendő mellett Bihari most ke- j íreken harminc év emlékeit I í tudja visszaidézni. Harminc í í éve színész. S ennek a har- \ í mine évnek a tapasztalata i j mindennél jobban igazolja, \ ; hogy szerepről szerepre, esté- j ; ről estére meg kellett küzdeni | ■ a sikerért. A szerepek soroza- j ; tában a színész élete egy foly- j ’ionosán megújuló izgalom, s J \ez a munka a legszigorúbb \ \ kontrollt követeli. Szeretni va- \ * ló sajátos ízű játék az övé,: REFLEKTORFÉNYBEN: BIHARI ZOLTÁN Málna vagy kultúra?