Pest Megyei Hirlap, 1962. július (6. évfolyam, 152-176. szám)
1962-07-20 / 168. szám
MST MEG 1982. JULIUS 20, FENTEK Együtt a falu aja-nagyja Málnaszüret a bernecebaráti hegyen Hol tisztán, hol felhőfüggöny mögül süt le a nap a megye északi csücskében húzódó Bernecebarátira. Ez a kis, néhány száz lelkes község még ritkán hallatott magáról, nem volt még színhelye többhasá- bos szenzációknak, s lakói egyszerű, szerény emberek, akik inkább kerülik, mint keresik a feltűnést. Most is ahogy a műútról elnézzük a tájat, köznapi munka látványa tárul elénk. A falun túl hajtva, néhány száz lépésre az utolsó háztól, asszonyok csapalával találkozunk. Néhányan talicskát tolinak s még többen a hátukon viszik jókora batyujukat. Amikor közelebb érünk, megértjük az igyekezet titkát. Akár a talicskákon, vagy a kétkerekű kocsikon, a batyukban is gyümölcsös ládák vannak, azokban pedig vérpiros, „gurulós” málnaszemek. A helybeli földművesszövetkezet az országút mentén, a málnaföldek aljában csapott rögtönzött fedelet a felvásárlóhelynek. Most oda igyekszik, tódul a nép az illatos jóízű bogyókkal. Szívből sokallom az emberi munkát, amelyet a szállítás megkövetel, de magam sem mondhatok okosabbat. Kocsi" val, géppel a hegyek közül a rázós és kanyargós ösvényeken, baj nélkül nem lehet leérni. Nagy baj lenne viszont, ha a hegyhátak szép színű gyöngye „könnyektől” ázva érne az átvevő elé. Na, de ilyen baj nem történt senkivel ma még, sőt olyan épek-szépek a málna- szemek hogy nem fogadhatjuk el a szíves kínálást. Helyette ráállunk arra, hogy TÍZEZRES SEREG Néhány hete, amikor lezajlott a megyei tűzoltóverseny, ismét meggyőződhettünk arról, hogy önkéntes tűzoltóink nagyon komolyan veszik ezt a maguk vállalta második foglalkozást. Komolyan veszik és mindent megtesznek azért, hogy ne érje károsodás az államot, az embereket. 1958-tól — ettől az időponttól számolhatunk igazán ütőképes önkéntes tűzoltósággal — ötszázhúsz esetben vonultak ki tüzet oltani, árvíznél és természeti csapásoknál segédkezni, anyagi értéket menteni, erkölcsi hitet visszaadni. 1958-tól több mint kétezerrel nőtt, hét és félezer lett az önkéntes tűzoltók száma. S ha ehhez hozzávesszük a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok és gépállomások területén működő egységeket, akkor ez a szám már majdnem tízezerre tehető. Tízezer ember — férfiak, nők úttörők, öregek és fiatalok, tanácselnökök és segédmunkások — tízezer ember, aki nemcsak a megelőzést, s baj esetén a segítségnyújtást vállalta és végzi, hanem sokfajta más munkát is, olyat, amely községüket szebbé, kulturáltabbá formálja. Igaz, a tízezer nagy szám — de tízezer ember még kevés. Elsősorban a mezőgazdaságban hiányoznak a szakképzett önkéntesek, ahol — különösen nyáron — mindig ott ólálkodik a veszély. S nemcsak az ember kevés, kevés a motorfecskendő, gépjármű — több ember és gép kellene biztonságunkhoz. Persze, a tízezer ember és a meglévő felszerelés így is erős, tevékeny, mindig készenlétben álló erős sereget alkot. Sereget, amelyre mindig biztosan számíthatunk. m. j. Két új magyar film premierje, több nagy sikerű külföldi újdonság bemutatója az augusztusi műsorban Változatos programot ígér a film barátainak a mozik augusztusi műsora. A több hónapos nyári kiesés után, két új magyar film is megjelenik a mozik vásznán. Bemutatják az államosítás éjszakáján játszódó Utolsó vacsora című újdonságot és a Legenda a vonaton című, mai tárgyú történetet. A közönség elé kerül az idei Karlovy Vary-i fesztiválon nagydíjjal kitüntetett szovjet film, az Egy év kilenc napja, amelyet a nagyhírű művész, Mihail Romm rendezett. Az atomkutatók életéről forgatott újdonság főszereplője Alekszej Batalov. A szovjet filmgyártást ezenkívül a Viharok bolygója című fantasztikus játékfilm — egy Venus-expedíció- ról szól, és az Amikor a fák még nagyok voltak című társadalmi dráma képviseli a műsorban. Bemutatják Oldrich Danek nálunk is játszott Szemtől szembe című színdarabjának csehszlovák filmváltozatát, amelyet maga a szerző rendezett, a Halál a Cukor-szigeten című újdonságot — története egzotikus környezetben játszódik —, és az Eltűnt egy asz- szony című bűnügyi filmet. Mindkettőt csehszlovák művészek készítették. Műsorra tűzik a Lázadás című színes, szélesvásznú argentin filmdrámát, az Aki átmegy a falon című nyugatnémet filmszatírát, Heinz Rühmann-nal és Nicole Courcellel a főszerepben, valamint a francia filmnapok alkalmából már bemutatott a Francia nő és a szerelem című francia filmet. Megjelenik a mozik vásznán a Túl fiatal.a szerelemre című magyarul beszélő angol film, amely egy fiatal lány kálváriájáról szól, valamint, a Nagy mérkőzés és a Pokol szolgálatában című DEFA-film. (MTI) KÖNYVESPOLC «ntiiiMitimiuiiiiMiiiiiifiiiiiiniiiiimi'iHiiiiiiimiiiiiMiitiKiiiifiitiimnmimcfiniai Branko Copic: ÁLLATORSZÁG LAKÓI A megelevenedett természet viláiga mindig kedves olvasmánya a gyermekeknek. A kalandos mesekönyv első részében az író képzelőereje segítségével elénk varázsolja „állatország” lakóinak mozgalmas életét, örömeit, bánatait, szokásait, tulajdonságait. Copic könyve nemcsak a gyermekeknek, hanem a felnőtteknek is érdekes olvasmány. Elgondolkoztató, mély mondanivalót rejt magában például „A pók, a bogárka meg a szelek” című mese, amelyben az önző, buta pók, Hem törődve társai életszükségleteivel, olyan hálót akar készíteni, amely eltakarja az eget meg a napot mindenkitől. A baráti figyelmeztetés hasztalan:' a gonosz pók életével fizet... A kötet első részének többi meséje is kedves, lebilincselő olvasmány. Branko Copic könyvének második része Kandúr Marci kalandjai címmel összefüggő, több fejezetből álló mese. Hőseit: Gáspár apót, Kandúr Marcit, Zsemle kutyát sok izgalmas kalandon kísérheti végig a gyermekolvasó. Az író megkapó fantáziával eleveníti meg állathőseit, hogy mindvégig együtt izgulunk velük. Az eseményekben gazdag, fordulatos és tanulságos könyv bizonyára megörvendezteti a gyermekeket. (benkő) majd fenn a hegyen magunk szemezgetjük' a csábító gyümölcsöt. Verőn néni már kapja is magára a „bátyit" és szaporán lépeget előttünk. Miközben Verőn néni (Seres Józsefné) málnása felé tartunk, többen is málnával fogadják köszönésünket. Lantos Istvánnétól búcsúzva egy népes szüretelő csoportnál állapodunk meg újra. Itt is az asszonyok — Lőrinc György- né, Juhász Józsefné és Major Jánosné — vannak többségben, akik a szabadnapos Major János rendőrőrmesterrel együtt töltögetik az exportládákát. Itt már annyira jóllaktunk az ízletes csemegével, hogy azt hittük, többet már nem is tudnánk elfogyasztani. Végre felértünk a begyre, annak is a Varga-ertványára, ahol már régi ismerősként fogad bennünket Verőn néni. Mellette egy vidám, hetvenhét éves néni fogyasztja hideg ebédjét, feltűnően jó étvágy- gyal. Nem győzzük csodálni frisseségét. — Bizony, fiaim, már benne vagyok a korban, de még mindig abból élek, amit keresek. Négyszáz öl kukoricát, kétszáz öl burgonyát, kétszáz öl málnát és ötven öl szőlőt kapáltam meg az idén kétszer. Még céljaim is vannak az életben — teszi hozzá tréfásan. — Jövőre én leszek az elnök. De egyenek már néhány falatot és egy kis málnát. Köszönjük a szíves invitálást, de csak a málnát fogadhatjuk el, hiszen nem régen ebédeltünk. Amíg a legszebb szemek között válogatunk, rájön az eső és egy diófa sátrába húzódunk a hűvös és súlyos cseppek elől. A zápor azonban csakhamar tova vonul és mi is odébb állunk egy házzal. Már nem is mondom, hogy itt is szívvel mélák a málnát. Hatan Is kínálják egyszerre. Néhány szót váltunk csak Galambos Ferencékkel, majd egy még vidámabb szüretelő csoporthoz érünk. Egy incselkedő kedvű menyecske, Strikó Józsefné, arra biztat bennünket, hogy Szota Ist- vánnét „tegyük bele az újságba”. Megkérdeztük tőle, hogy mivégből kívánja ezt tőlünk, amire kissé komolyabban,' így válaszolt: Balassagyarmatról jött cl hozzánk málnaszüretre. Ez éppen belevág a riportba, hiszen arról is írni akarunk, hogy szünet idejére minden családtag és rokon a hegyeken serdül. Már említettünk burkoltan ilyesmit a rendőrőrmesternél, mintha véletlen lett volna csupán. Bizony, az nem véletlen dolog, hogy a szüretre mindenkit meg kell hívni, mert szaporátlan ' munka a málnaszedés. Ezt mondta Máté Margitka is nekünk, a kis nyolcéves szüretelő lányka, aki délelőtt harminckét játékvödörrel szüretelt, de délután már fáradtan hagyta abba a munkát. Megkérdeztük a Kapón, a Kalickón, a Varga-ertványon és a Tőgyer-ertványon szüretelő gazdáktól, vajon hány holdon szüretelnek az idén? Zsóka László ezt úgy tudta, hogy háromszázötven-négyszáz hold lehet, mert összesen 500 termelő van a faluban, nem egészen egyholdas átlaggal. A termésről azt mondta, nem lesz olyan, mint a tavalyi, mert tavaly az 1350 ölnyi málnáján 25 mázsa termett, s az idén csak húsz mázsára számít. Ez sem rossz éppen, mivel a málna kilójáért gurulósban kilenchuszat, ömlesztve hathetvenet fizet a MÉK. Az utolsó előtti csoporthoz érve, érdekes dolgokról hallottunk. Idős és ifjú Máté János elmesélték, hogy miképpen került a málna a faluba. Még a felszabadulás előtt, egy ínséges esztendő végén, így szólt a mai nagyapa az akkor még fiatal fiához: — Te gyerek! Meg kellene próbálni a málnáit. — A szőlőnek úgyis híja van, apám, hozzunk hát néhány tövet. Megfigyeltek száz tőnyi málnabokrot, hogy mit ad a darabka földön, s úgy látták, megéri. Még többet is hoztak Nagymarosról, hogy • gazda- I gítsák vele a falut. Velük együtt fogott neki a nagybani termesztésnek Zsóka Lajos is, meg Kalácska Mihály és Ledényi Menyhért. Nem bánták meg az újítómunkát. Később az egész lakosság velük tartott. Most viszont az a helyzet, hogy szeretnének igazán sok málnát termeszteni. Forgatják jobbra-balra, latolgatják a dolgot, hogy a Barátság Termelőszövetkezet keretében miképpen léphetnek előre. Van, aki nagyüzemi táblákat jgvasol, mások a meglevőt féltik, de az is eszébe jutott valakinek, hogy a szirupot helyben kellene gyártani. Igazán kár volna lebeszélni őket terveikről, hiszen azokkal csak nyerne az ország. Most veszem észre, hogy csupa jót mondok csak a ber- necebarátiakról, holott a munkában hiba is akad. Nem azért vettem a végére a panaszt, hogy azt mondják: minden rassz, ha a vége nem jó. Szó, ami szó, a földművesszövetkezet jobban is megszervezhetné a ládaellátást, mert elég sok a bosszúság miatta. Hajnalban kezdik az osztást, egész nap dolgozik a nép és éjfélkor veszik visz- sza megint a ládákat. Hát akkor mikor alusznak? Nem lehetne a ládákat idényre átadni, felelősséggel? Gyorsabban, jobban, több örömmel mehetne akkor a munka. Megérdemelné ezt igazán a bernecebaráti nép. Nagy mik lós István Bővül a művelődési ha; ír fim- % SÍ: ÉÉta-ii is - Tápiószentmártonban áll ez a hatalmas ház, amelyben 17 kisebb-nagyobb szoba többek között egy 23 méter hosszú és kilenc méter széles színház terem van. Ez az épület a község- művelődési háza Annyi látogatót vonzanak azonban a kulturális rendezvények, s olyan gombamódra szaporodnak a szakkörök, hogy újabb épület szükséges. Rövidesen befejeződik a képen látható építkezés, s itt kap majd helyet a könyvtár és néhány szakkör Európa egyik legrégibb vasbányája a budai hegyekben? Évezredes kultúrák maradványai az Óbuda—Szentendre közötti területen Árpád sírja után is kutatnak Buda és a budai járás északi területein, valamint a szentendrei járásban is egymásután érik meglepetések régészeinket, még ma is, amikor e vidéknek már átkutatták szinte minden négyzetkilométerét. A tavasszal Aquincumban kétezer éves kohó romjai kerültek elő a földből, az egykori polgárváros szélén. A talajvíz a kohó aljazatát szétmosta, de a füstkivezető nyílás meglehetősen épségben maradt. A Budapesti Történeti Múzeum rómaiszakos régészei ebben nem láttak különösebbet, mert Aquincum jelentős település volt a maga idején s elképzelhető, hogy a római fegyverkovácsok a légiók ellátására elég nagy üzemet tartottak fent, amelyhez szükséges volt a kohó is. Az egyszerű kohómaradvány akkor vált érdekessé, amikor a hárshegyi barlangban — a kohótól mintegy öt kilométerre — gazdag, 60 százalékos érctartalmú kőzetek- kerültek napvilágra, kifejtett állapotban. A barlang feltárása még csak a kezdeténél van, s az, hogy számos római cseréptöredék volt a vastartalmú kőzetek közelében, sejtetést ad az aquincumi kohó tulajdonképpeni rendeltetéséről. A fel- tételezés igen tetszetős, amely szerint a hárshegyi vasbánya anyagát dolgozták fel Aquincumban. Egyelőre feltételezés ez, számos részlet még homályos, de-egyáltalán nem látszik lehetetlennek rómaikori vasbánya működése Budán. A budai vidék más meglepetéseket is tartogathat még az utókornak. Az óbudai Szemlőhegyen 50 év alatt — legutóbb májusban — három múmia sírjára bukkantak. Ma már majdnem bizonyos, hogy Aquincum tehetősebb polgárainak villanegyede ezen a vidéken állt, szőlőskertekkel övezetten. A múmiák Európában — ebből az időből — 'szinte teljesen ismeretlenek. Egyedül a római őskeresztény katakombákban fordultak elő eddig a Szemlőhegyen kívül, így most a régészek két érdekes elmélet között választhatnak. Lehetséges, hogy egy őskeresztény szekta hívői temetkeztek — szórványosan — a római villanegyed magánkertjeiben, vagy — s ez a valószínűbb — a város gazdagjai közül többen követhettek valamilyen egyiptomi vallást, s ők temetkeztek kőkoporsóikban — haláluk után — az óbudai hegyekbe. Ha ez így van, akkor várható Aquincum területén egy Isis-templo-m esetleges felbukkanása — hazánkban másodiknak — a szombathelyi szentély után. Aquincumban a következő években megmozdul a föld. Számos, eddig elhanyagolt építményt restaurálnak majd. Az idén a múzeum előtti volt nagy közfürdő alapfalait hozzák rendbe, jövőre sorra kerül az iparosok utcája, s az egykori vásárcsarnok is. Nemrég kezdődött el a kereskedők utcájának feltárása. Itt elsőnek egy edényárus boltja került elő a földből, s különös, hogy az ajtó sarokvasai majdnem teljes épségben maradtak ránk. Az utcában körülbelül 10—15 üzlet állhatott, a feltételezések szerint. Az elmúlt hetekben rézkori falu jelentkezett a békásmegyeri Duna-parton. Csatornázás közben ütközött az ásó az egykori házak maradványaiba. A helyszínire siető tudósok megállapították, hogy itt nem kevesebb, mint hat, 3—5000 éves kultúra zsúfolódott össze. A legkorábbi leletek a késő csiszoltkőkori emberek lakógödrei voltak, közvetlen közelükben dunai kagylók több köbméteres héj-halmaival. A héjak sokasága bebizonyította, hogy az 5000 év előtti lakosság elsősorban a folyamból táplálkozott. A rézkori falu maradványai több fontos kérdésre adtak végre megnyugtató választ Évekkel ezelőtt hatalmas, 4000 éves temetőt találtak Budaka- lászon, mellőle azonban hiányzott a település. Most a rézkori település lakóvermei és szemétgödrei számos hasonló leletet adtak elő, mint amelyek annakelőtte Budakalász- nál bukkantak fel. Számottevő lelet lócsontok előkerülése. Eddig általában tagadta a tudomány, hogy a Dunakanyar őslakói már 4—5000 éve ismerhették a lovat. Most megdőltek állításaik. Érdekes és eddig szokatlan lelet volt az egykori konyha sárpadlója alatt pl ásott kutyacsontváz, amelynek fejéhez csirkecsontokat helyeztek el túlvilágra útra- valónak rézbori gazdák Nemikülönben érdekes a középen fallal ketté osztott agyagtál. amelyben egyszerre kétféle ételt tálalhattak 5000 éve a háziasszonyok. A Szentendre és Óbuda közötti terület tehát még sok meglepetést tartogat a régészeknek. Bizonyos, hogy itt az élet 5000 éve folyamatos, _s a kultúrák ennyire egymásra zsúfoltsága hazánkban szinte ismeretlen, s így mindig kedvenc kutatóterülete lehet a régészeknek. Befejezésül még érdemes megemlíteni a Holdvilágárokban folyó nagy földmunkát. Itt vélik megtalálni ős- magyar főemberek— esetleg Árpád — sírját, bár erre semmiféle különösebb jel nem mutat, hacsak nem említhető meg néhány nyílhegy, fegyvertöredék jelentkezése az árok hordalékában, s egy állítólagos rovásírásos jelsor létezése valahol a szakadék szikláin, de erről még csak egyszer adott hírt a sajtó, s a szakirodalom eddig nem foglalkozott vele. Darázs Endre
