Pest Megyei Hirlap, 1962. július (6. évfolyam, 152-176. szám)
1962-07-03 / 153. szám
"^/Círlap 1962. JÜL1US 3, KEDD Gomulka válaszai a Life amerikai folyóirat kérdéseire Az amerikai folyóirat nem közölte a nyilatkozatot A vasárnapi lengyel sajtó teljes terjedelemben közli W. Gomulkának, a LEMP Központi Bizottsága első titkárának válaszait a Life amerikai folyóirat kérdéseire. Az interjút az amerikai folyóirat még fél évvel ezelőtt kérte, azonban nem közölte le. A Try- buna Ludu a nyilatkozathoz írt bevezetőjében leleplezi a Life szerkesztőségének manővereit: az amerikai folyóirat ugyanis azért nem jelentette meg a lengyel államférfi válaszait, mert azok állítólag ’i.nem felelteik meg a szerkesztőség kívánságainak és szándékainak”. Ezt a tényt azonban a Life — fél év eltelte után — csak most hozta nyilvánosságra, és cselekedetét — a nyilatkozat lényegét elferdítve — a sajtó történetében példátlan trükkökkel próbálta igazolni. — Mi, kommunisták — mondotta egyik válaszában Gomulka — mélységes meggyőződéssel valljuk, hogy a történelmi fejlődés a világ minden népét elvezeti a szocializmushoz. Ellenfeleink pedig azt vallják, hogy a kapitalista rendszer jobb a szocialista rendszernél. De vajon ez ok-e arra. hogy a szocializmus és a kapitalizmus között nukleáris háború robbanjon ki? Ezt csak az örültek gondolhatják... korunk e világméretű vitáját végérvényesen a történelem oldhatja meg. Forró kívánságunk, s ez minden nép óhaja, hogy ez a megoldás békés úton menjen végbe. Gomulka ezekután emlékeztetett arra, hogy a Szovjetunióval szembeni „atomdiplomáciát” az Egyesült Államok kezdeményezte. — Csak egy mód van arra, hogy a világot megszabadítsuk a pusztulástól a háború veszélyének félelmetes lidércnyomásától — mondotta Gomulka —: teljes egészében megsemmisíteni mindenfajta tömegpusztító fegyvert és eszközt, valamint hathatós nemzetközi ellenőrzés alatt végrehajtani az általános és teljes leszerelést. Ezt javasolja a Szovjetunió, és támogatja valamennyi szocialista, illetve számos semleges állam. Ez a szovjet javaslat a történelem kategorikus parancsa. Gomulka hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió, a szocialista államok közössége és az egész kommunista világmozgalom a háború elkerülhetőségét vallja, ami megfelel a jelenlegi valóságnak, az erőviszonyoknak és a történelmi követelményeknek. Rámutatott azonban arra, hogy Nyugaton mindezeket nem veszik figyelembe, aminek egyik szembetűnő jele a Német Szövetségi Köztársaság fegyverkezése, NATO-n belüli pozíciójának erősödése. A Life ezek után arról kérte ki Gomulka véleményét, mi lehetne az első lépés a nemzetközi feszültség enyhítése felé. A lengyel államférfi válaszában hangsúlyozta, hogy ennek az első lépésnek meg kellene mutatnia a Szovjetunió és az Egyesült Államok jóakaratát a béke frontjának megszilárdítására a legveszélyesebb szakaszon. Ilyen szakasz pedig Németország. Éppen ezért Gomulka javasolta, hogy „egyrészt az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország, másrészt pedig a Szovjetunió a legrövidebb időn belül vonja visz- sza saját területére a 'Németországban jelenleg állomásozó csapatainak például felét”. Gomulka rámutatott, hogy a Szovjetunió már számtalanszor terjesztett ilyen javaslatot a nyugatiak elé, akik azonban mindig elutasították. Pedig egy ilyen lépés — mondotta — egyszeriben jobb légkört teremtene a német békeszerződés megkötését és a nyugatberlini kérdés megoldását célzó tárgyalásokhoz, csökkentené a nukleáris háború okozta általános félelmet. Gomulka végezetül sikra- saállt amellett, hogy minél hamarább meg kell kötni a békeszerződést mindkét német állammal. Hangsúlyozta, semmi okot sem lát ennek elhalasztására a következő amerikai elnökválasztásig, amint ezt a Life szerkesztősége szuggerálta. Kiemelte, hogy „a szocialista országok az európai biztonság érdekeiből kiindulva arra a következtetésre jutottak, hogy ha a Nyugat elutasítja a békszerződés aláírását, mindkét német állammal, akkor ők egyedül a Német Demokratikus Köztársasággal kötik meg a békeszerződést”. Ismét összeült a Laosszal foglalkozó tizennégyhatalmi értekezlet Genfben. a (Nemzetek Palotáiéban hétfőn délután ismét plenáris ülésre ült össze a Laosszal foglalkozó tizennégyhatalmi értekezlet. Az értekezlet — amelyen a Szovjetunió, a Kínai Népköz- társaság. az Egyesült Államok, Nagy-Britannia. Franciaország. India, Kanada, Dél-Vietnam, Burma. Kambodzsa. Thaiföld és Laosz vesz részt — *961. május 16-án kezdte meg munkáját és kisebb megszakításokkal 1962. január végéig ülésezett. Ez alatt az idő alatt az értekezlet részvevői több fontos kérdésiben megállapodtak — mint például a laoszi semlegesség kérdésében — néhány probléma azonban megoldatlan maradt, mert ezeknek a problémáknak eldöntéséhez szükség lett volna a laoszi nemzeti egységkonmány megalakulására. Az értekezlet 1962. január végéig terjedő szakaszán Laoszt három küldöttség képviselte Genfben. A Pravda párizsi és bonni kommentárja Adenauer ma kezdődő franciaországi látogatásáról Adoula kongói miniszterelnök heves támadást intézett Csőmbe ellen A kongói függetlenség ki-t ENSZ-ben a kongói álláskiáltásának második évfar- I pontot képviselje, dulója alkalmából rendezett ünnepségen A do dia miniszterelnök heves támadást intézett Csőimbe katangai elnök ellen. Adoula közölte, hogy Csőmbe nem viselkedett őszintén a Kongó egyesítését célzó legutóbbi tárgyalások során, amelyek a múlt héten szakadtak meg. A kongói miniszterelnök megállapította, hogy Katanga vezetői a neokolonializmus érdekeinek afrikai szószólói. „Több száz külföldi bankár fáradozik azon, hogy megtartsa magának a világ egyik leggazdagabb vidékének természeti kincseit — mondotta. — Utolsó csepp vérünket is feláldozzuk, hogy visszaszerezzük Katangát és helyreállítsuk Kongó egységét.” Elisabethville-ben Csőmbe szóvivői azt állították, hogy a katangai vezetők és a kongói központi kormány közti tárgyalások nem szakadtak meg, csupán szünetelnek, minthogy Csőmbe „tájékoztatni akarja kormányát és a népet a tárgyalások menetéről”. Közölték azt is, hogy Csőmbe gyógykezeltetés céljából Genfibe szándékozik utazni. Útja azonban valószínűleg késedelmet szenved, minthogy a központi kormány tagjainak és egyes ENSZ-tisztviselőknek a nyilatkozataiból jól értesült körök arra következtetnék, hogy Katanga ellen erőt kívánnak alkalmazni. Adoula miniszterelnök közölte, hogy Kamitatu belügyminiszter, Bomboko külügyminiszter és Kanza londoni ügyvivő a tagja annak a kongói küldöttségnek, amely New Yorkba utazik, hogy az A hétfői Pravda Párizsból és Bonnból közöl kommentárt Adenauer ma kezdődő párizsi látogatásáról. Ratiani, a lap párizsi tudósítója megállapítja: „A francia hazafiak tudják, hogy a Párizs—Bonn tengelynek semmi köze a francia és a német nép igazi, a béke érdekeit szolgáló barátságához”. t Grigorjev, a Pravda tudósítója vitába száll a bonni hivatalos kőnyomatos állításával, amely szerint ,,új fejezet nyílik Európa, Franciaország és Németország történetében.” Valójában semmiféle új fejezet nincsen — írja. — Ami van, az mindössze a régi bonni politikai vonal: meghiúsítani a német kérdés békés rendezését, kierőszakolni a korlátlan nukleáris és rakétafegyverkezést. A Rajna partján nem kételkednek abban, hogy a hivatalos Párizs továbbra is készségesen támogatni fogja Bonnt az európai feszültség szításában. A bonni militarista erők számára vonzó a Párizs—Bonn tengely, amely lehetővé tenné számunkra, hogy Franciaországot hátországi támaszpontjukká, a nukleáris és rakétafegyverek közös előállításának központjává tegyék. Ebben az irányban már sok gyakorlati lépés történt. A napokban — amint ezt a Süddeutsche-Zeitung közölte —, a francia és a nyugatnémet tábornoki kar egyik magasszintű találkozóján további lépésekét tettek a hadi- termelés és katonai tervezés közös fejlesztésére. A lőterek, rakéták és támaszpontok után megkezdik francia földön nyugatnémet hadiüzemek építését is, s ezek közül egy katonai szállítógép gyárat Marseille közelében építenek fel. Ismeretes, hogy Bonn részt vesz a francia rakétagyártásban. Amint a nyugatnémet sajtó hangsúlyozza, Párizsnak csak a pénz hiányzik az önálló atomfegyverkezéshez, pénz viszont van Bonnban. A Pravda így fejezi be bonni kommentárját: „A partnerek megzsarolása, a csapdák és ellentétek fel- használása, minden lehetőség — beleértve a külön francia— nyugatnémet tengelyt is — kihasználása: ilyen a bonni taktika. Ez a taktika arra irányul, hogy a német militariz- mus céljainak elérését szolgálja A hétfőn délután megnyílt olenáris ülésen első ízben vesz részt egységes laoszi küldöttség Quinim Pholsenának, a laoszi nemzeti egységkor- mány külügyminiszterének vezetésével. A Laosszal foglalkozó tizennégyhatalmi értekezlet két társelnöke, Puskin szovjet kül- ügyminiszterhelyettes és Malcolm Macdonald, az angol küldöttség vezetője. A hétfő délutáni ülésen Puskin szovjet külügyminiszterhelyettes elnökölt. Az ülést megelőzően Puskin megbeszélést folytatott Harri man amerikai külügyi államtitkárral, a délelőtti órákban pedig a nyugati küldöttségek vezetői tartottak „taktikai megbeszélést”. Néhány órával az értekezlet megkezdése előtt Bangkokban bejelentették, a thaiföldi kormány elhatározta, hogy ismét részt vesz a Laosszal foglalkozó értekezlet munkájában. Mint ismeretes, Thaiföld nemrégen úgy döntött, hogy bojkottálja az értekezletet. Az ülés megnyitása után elsőnek Puskin szovjet külügyminiszterhelyettes szólalt fel. Beszédében hangsúlyozta, hogy a laoszi nemzeti egységkormány megalakulása összhangban áll Laosz népének reményeivel és törekvéseivel. Fontos lépés ez egy semleges és független Laosz megteremtése felé és lényeges feltétele a laoszi kérdés békés rendezésének — hangoztatta a szovjet küldött. Puskin hangsúlyozta, hogy a béke őszinte hívei szerte a világon nagy örömmel fogadták a laoszi koalíciós kormány megalakulásának hírét. A laoszi egységkormány megalakulásának — mutatott rá a szovjet küldött — most lehetővé kell tennie hogy a tizennégyhatalmi értekezlet rövid időn belül megállapodásra jusson a még függőben levő kérdésekben és az értekezlet rész'vevöi aláírják a Laosz semlegességének és függetlenségének tiszteletben tartásáról szóló egyezményt. A szovjet küldött végül őszinte elismeréssel adózott a laoszi népinek, amely hősiesen harcolt semlegességéért és függetlenségéért és győzelmet aratott. A következő felszólaló* Quinim Pholsena laoszi külügyminiszter, hangoztatta, ha megvan az eltökéltség, hogy nem avatkoznak be Laosz belügyeilbe, akkor az értekezlet a lehető legrövidebb időn belül képes less befejezni munkáját. Hy módon — mutatott rá Quinim Photee^ — létrejön a valóba. független* szuverén és semleges Laosz, és ezzel az értekezlet részvevői nagymértékben hozzájárulnak Délkelet-Ázsia békéjének megszilárdításához. Andrade, a brazil elnök új miniszterelnök jelölt je Goulart brazil elnök vasárnap a képviselőház élé terjesztette az új miniszterelnök személyére vonatkozó indítványát, jelöltje ezúttal Auro Moura Andrade, a -szenátus elnöke, a szociáldemokrata párt tagja. Neves volt miniszterelnök, június 26-án azért nyújtotta be lemondását, hogy indulhasson a kitűzött parlamenti választásokon. Goulart elnök először Dantas külügyminisztert jelölte helyére, a miniszterelnökségi tisztségre, a képviselőház azonban indítványát visszautasította, Az új miniszterelnök jelöléséről a képviselőház dönt majd szavazással; ÖNGYILKOS LETT A PÁRIZSI KATONAI BÍRÓSÁG ELNÖKE René de Larminat tábornokot, az újonnan kinevezett párizsi katonai bíróság elnökét vasárnap holtan találták párizsi lakásán. A francia hadügyminisztérium közleménye szerint öngyilkosságot követett eL SALGÓ LÁSZLÓ: FQMilRßlBUSZQM A JUNTÁK FÖLDJÉN (14) A szegényesen berendezett szobában vágni lehetett a szivarfüstöt. A rövidnek szánt udvariassági látogatásból hosz- szú beszélgetés lett. A szénégetők egymás szájából veszik ki a szót, hogy a tényekkel megismertetett külföldi újságíró — és ezt többször ismételték — a valóságot írja róluk. A mozaikokból összeáll a kép. Az epizódokból teljes lesz a magyarázat arravonatkozóan is, hogy miért maradt el Car- donáék Zapataba tervezett minisztertanácsi ülése. Az első zsoldosok között fogták el az egész félsziget egykori birtokosát. Akárcsak Miro Cardona fia — ő is biztosra jött. Folytatni akarta ott, ahol abbahagyta: a szénégetők termékeinek filléres összevásárlásánál, s havannai fényűző autónagykereskedése megnyitásánál ... De a zapatai földbirtokos és a többi elfogott 1200 zsoldos 1959. utáni szökése óta sokat változott a világ az egész szigeten. Itt, az egykor elhagyott, s most újjászülető mocsárvilágban is a szénégető úr lett az otthonában. — Nem mondhatják a jenkik, hogy nem figyelmeztettük előre őket — tette hozzá az előbbiekhez Rodriguez szakállas szomszédja — miközben a képesújság bekeretezett színes mellékletére, Castro és Hruscsov 1960-ban, a New York-i ENSZ-palotában készült közös fényképiére mutatott. — Már ott mondotta Fidel: ha Kennedy nem volna milliomos, megértené, hogy a hegyekben nem lehet forradalmat kirobbantani a parasztok ellen, a földesurakra támaszkodva. Tudomásul kéne vennie, hogy valahányszor aktivizálni próbálják az ellenforradalmi csoportokat, a paraszt- milicia néhány nap alatt meghiúsítja ezeket a kísérleteket. De úgylátszik, hogy valamelyik hollywoodi filmben találkozott valamelyik partizánhistóriával és azt hiszi, hogy Kubában ma piartizánháborút lehet szervezni. Amikor a zapatai szénégető, beszélgetésünk során Fidel Castro szavait idézte, még nem gondoltam, hogy néhány nap múlva közvetlenül is hallhatom a kubai forradalmi kormány elnökét. X. Kuba nem kapitulál Két géppisztolyos milicista állítja tneg a zsúfolt autóbuszt. — Momentito por favor, egy pillanat, kérem — szól udvariasan az idősebbik —, az igazolványokat kérem. — Az A II. Havannai Deklaráció megszavazása utasok többségének: a mexikói, a kolumbiai, a venezuelai, a perui és a többi latin-amerikai országból jött újságírókollegáknak nem szükséges a spanyol szó fordítása. De az európai újságírók is tolmács nélkül, azonnal megértik az igazoltatás célját. Az út jobb oldalán húzódó drótkerítés mögötti hivalkodó angol nyelvű felirat mindent megmagyaráz: United States Naval Base, Guantanamo Néhány perc múlva Caima- nera halászfalu cölöpökre, a víz fölé épült házaiból már szabad szemmel is jól látni az Egyesült Államok guanta- namói tengeri bázisát. Az öböl túlsó partján horgonyzó hajóóriások ágyúi merednek a halászfalu faházaira. — Szívünknek szegezett pisztoly — mutatnak a másik oldalra guantanamói kísérőink. Szinte nem múlik el nap valamilyen provokáció: berepülés, diverzánsok átdobása, békaemberek felderítő akciója nélkül. Közben pedig az amerikai sajtóban ismételten cikkek jelennek meg a kubaiak állítólagos „támadási előkészületeiről". A valóságban persze —- és ezt minden kubai jól tudja — a Guantanamo elleni amerikai „öntámadás” és az azt követő valóságos agresszió fenyegeti az országot. A kubaiak is. utitársaim is ismerik a történelmet: fél évszázaddal ezelőtt így kezdődött a guantanamói öböl megszerzése, majd Kuba (és egész Latin-Amerika) gyarmatosítása, a spanyolokat felváltó amerikai monopoltőke uralma. A havannai kikötőben 1898- ban felrobbant „Maine" nevű amerikai cirkáló esetéről ma már az egyesült államokbeli történelemtanárok is csak diszkrét, de sokatmondó mosoly- lyal beszélnek... Éppen ezért, amikor autóbuszunk visszafordult Caimane- rából, a milicisták másodszori éber ellenőrzését már mindenki természetesnek tartotta. Ami a megérkezés utáni első napokban méz mellbevágja a külföldit — néhány hét után megszokott jelenség: a tengerparti sziklák mögött elhelyezett géppuskaállás, a városok középületei előtt magasodó homokzsák-torlasz, az utcákban szolgálatot teljesítő milicista, a havannai milliós tömeggyűlések színhelyén, a Forradalom terén őrködő légvédelmi ágyú és — az egyenruhás miniszterelnök. Találkozás Fidei Castróval — Este 11 órára várja Fidel a külföldi újságírókat — közölte velünk váratlanul a vacsoránál kubai kollegánk. A találkozó színhelyén, a Hotel Havanna Libre kis- szalonjában, már nem sok hiányzott az éjfélhez, amikor az egyenkinti bemutatkozás, a barátságos kézfogás után asztalunkhoz ült a kubai forradalmi kormány elnöke. Kigombolta olívazöld zubbonya nyakát, a szék támlájára akasztotta derékszíját s pisztolyát. Először bennünket kérdezett taDasztalatainkról. azután az előadóasztalhoz indult. Az egyenruhás technikusokkal tréfálkozva igazította majd kétméteres atlétatermetéhez a mikrofont. Kortyolt egyet a jeges ananász-szörpből, majd fáradhatatlanul, a hajnali órákig válaszolt a tucatnyi kérdésre. Beszélt a kubai forradalmárok. és köztük a maga megjárta útról: (Folytatjuk)
