Pest Megyei Hirlap, 1962. július (6. évfolyam, 152-176. szám)

1962-07-15 / 164. szám

VI. ÉVFOLYAM, 164. SZÁM 1962. JÜLIUS 15, VASÁRNAP AMIT ÍGÉRTEK, TARTSÁK IS MEG! Miért mnahoAnafi egyesek a vállalástól ? Ml ÚJSÁG AZ ÁRUHÁZBAN? Úgy illene, ha arról szól­nánk, milyen szép nyári ru­hák érkeztek az áruházba. De mi mégis az őszt emlegetjük, ami még távol van tőlünk. Miért? Megjöttek az iskolakö­penyek a legkisebb mérettől a legnagyobbig, mintegy 2000. Kapható tornacipő, matróz­blúz, tomaruha nagy mennyi­ségben. Mondjunk még egy jó hírt? A sokat reklamált tűsarokvé- dőt is árusítja a földműves­szövetkezeti áruház 3,50 forin­tos árban. Piros, fekete, fehér és csau színben kapható. .A selymet kedvelőknek el­mondhatjuk, hogy selyemblú­zok is érkeztek, átlag 40 fo­rintos árban. Szemüveges lovak Rövidesen nem lesz rit­kaság a szemüveget viselő ló a nemzetközi lóver-' senyen, miután Irving Peiser amerikai állator­vos megállapította, hogy a legtöbb ló rövid-, vagy messzelátó. Egy legutóbb megrendezett amerikai ló­versenyen két paripa már óriási szemüveggel állt starthoz. ÉPÜL A MAGTAR w A Dózsa Termelőszövetkezet­ben új magtárt épít a Bács megyei Építő Ipari Vállalat. Szegedi Mihály, Szikszai György és Üj Mihály falat je­lölnek ki. Egy kis pihenőre álltak le Lackó Károly, Csepregi Lajos kőművesek Szuhanyik András és Tóth lózsef melegítik a bitument z (Foto: Fehér) — HATSZÁZTIZ -dolgozója van a ládagyárnak jelenleg. — ÖTEZER pecsenyekacsát adott át csütörtökön szerződé.s- re. a Petőfi Termelőszövetke­zet. — TEGNAP fejeződött be a megyei könyvtárosok egy­hetes továbbképző tanfolya­ma. ' Megfulladt egy kisfiú Csütörtökön a várost strand­fürdőben halva találták Far­kas László 9 éves gyermeket. Halálának körülményei ed­dig ismeretlenek. A vizsgálat folyik. __________________ — KAROKAT okozott a Dózsa Termelőszövetkezet ve­tésén a gondozása alatt. álló lovakkal Kollár Illés, Csik- vár dűlő 36. szám alatti lakos, akit a szabálysértési hatóság 300 forintra bírságolt. — MOSÓGÉPET nyert cent- ; riíugával együtt a 8 324 343 ; számú lottószelvény a júniusi ; tárgynyeremény-sorsoláson; — 99 HÍZOTT sertést adott iát szerződésre az állatforgal- i minak a Dózsa Termelőszövet­kezet a hét elején. MIT LÁTUNK AZ ARANY JÁNOS MOZIBAN A kápó. Magyarul beszélő ! olasz—francia—jugoszláv film. i 14 éven alul nem ajánlott! ; Magyar híradó. : Előadások kezdete: 4, 6 óra­! kor. * A KERTMOZIBAN * \ Házasodni akarunk. Olasz ; filmkomédia (szélesvásznú). S Magyar híradó. ; Előadás kezdete: negyed j 9 órakor. § A KISKÖRZETI MOZIBAN { 5 Krisztina és a szerelem. É NDK-film. í ; A PETŐFI MOZIBAN Csutak és a szürke ló. y ‘ Előadások 4, 6 és 8 órakor. * SETA A VÁROSBAN A VASÚT Jó munkájukkal kivívták a megbecsülést Nem mondják meg, hiába kérdezzük. Még azt sem, hogy egyik-másik munka mennyi munkaegységet je­lent. — És mégis ragaszkodnak ehhez a bérezéshez? A válla­lásoknál áttekinthetőbb a ke­reseti számadás. — Mi már ilyenek vagyunk! Csak ne hitegessenek ben­nünket, s ha valamit meg­ígér a vezetőség, tartsa is meg! Lám, talán akad megszív­lelni valója az öregek sza­vából a Dózsa Tsz vezetőségé­nek is. f. sz. — Ahogy dolgozunk, úgy keresünk — mondja a feleség, s hozzáfűzi, hogy nem szeret­nek hiányozná. Azt hiszem, ez is bizonyítja, milyen becsü­letes, jó úton járnak. Korunk egyik, problémája a cigánykérdés. Célunk az, hogy ezek az emberek is hasznos tagjaivá váljanak a társada­lomnak. Bule György és felesége példakép legyen a többiek előtt. Fogják meg mindany- nyian a munka végét, s ha lelkiismeretesen dolgoznak, akkor -ők is élvezhetik a kö­zösség megbecsülését. A tár­sadalom pedig adjon meg minden segítséget, hogy erre a megbecsülésre rászolgálhas­sanak. Szentpéteri Zoltán — Mióta itt dolgoznak, még egy napot sem mulasztottak, kivéve a mait, ugyanis a férj tüdőgyulladásban fekszik — újságolja Csípő Balázs, a fa­árugyár párttitkára. A fiatal cigányházaspár a faárugyár szorgalmas dolgo­zója. Bule György 1961. ok­tóbere, felesége pedig ez év áprilisa óta dolgozik a vál­lalatnál, mindketten a szege­zőben. Bulené kezében akkor is gyorsan mozgott a kalapács, amikor Meglátogattam. Hol­landi rekeszt szegei export­ra. A.beszélgetésből megtudtam, - hogy régebben a konzervgyár­ban dolgoztak. Egy gyermekük van. A Kos­suth Lajos utcában laknak, sajnos, lakásuk nincs a leg­jobb állapotba!?. Fizetésüket élelemre és ruhára költik. Arról, hogy hogyan dolgoz* nak, legjobban a számok nyúj­tanak felvilágosítást. Bule György tervét má­jusban 107 százalékra tel­jesítette, s 1580 forintot keresett, míg feleségének a fizetése 976 forint volt. Júniusban szintén „rákap­csoltak”, a férj 106 százalékos teljesítményéért 1488 forintot, felesége pedig 1079 forintot kapott. A BÍRÓSÁG HÍREI Egymást perelik — a gyermek kárára val lakik, ahol rajtuk kívül még három kiskorú gyermek is él. Ezenkívül felesége a kö­zeljövőben várja gyermeke születését. Apósáék három kiskorú gyermekének nevelése sem megfelelő, a gyermekek nem járnak rendszeresen iskolába, emiatt a szabálysértési ható­ság gyakran keresi fel őket büntetéssel. A két szülő egymást vádol­ja, egyik a másikat teszi fe­lelőssé az állapotokért — de gondoskodni egyik sem gon­doskodik gyermekéről. A vádaskodást egy beteg gyermek sínyli meg, de vajon meddig? Tatai Ferencné (Mészáros J. u. 4.) keresettel fordult a váro­si bírósághoz, volt férjétől 600 forint tartásdíjat követelt há­rom és fél éves gyermekének. A bíróság a tárgyalást ki­tűzte, megidézte a Budapesten élő Tatai Ferencet, de a tár­gyaláson a felperes édesanya nem jelent meg. A tárgyalás során az édes­apa, aki közben már megnő­sült, kérte, hogv a gyermek­tartásdíj megállapítása he­lyet ítéljék neki béna gyerme­két, mert az jelenleg rossz kö­rülmények között él. , A környezettanulmány so­rán kiderült, hogy a gyermek az anya szülei­nél van, édesanyja hónap­számra nem jár haza, nem törődik beteg gyermeké­vel. Egyszoba konyhás lakásban a nagyszülőkön kívül még heten laknak. Nem különb a helyzet édes­apjánál sem, mert Tatai Fe­renc apósával, illetve anyósá­AVf/i/ hnnnpra ítélték as üzemi tolvajt Lopás bűntette miatt 4 hó­napi szabadságvesztésre ítél­te a Kecskeméti Járásbíróság Kiss Miklós Nagykőrös, Ko­szorú u. 2. szám alatti lakost. A 23 éves motorszerelő szak­munkás a Kecskeméti 9-es Autóközlekedési Vállalatnál dolgozott. Ez év áprilisában a közös munkásöltözőben egy alkalmas pillanatban álkucs- csal kinyitotta egyik munka­társának szekrényét s az ott elhelyezett kabátból 800 forin­tot — a dolgozó aznap kapott fizetését kilopta. Egy másik szekrényből karórát tulajdo­nított el. A pénzt italra és szórako­zásra költötte. A nyomozás megindításakor a vádlott édes­apja a kárt megtérítette. Az ítélet kihirdetésekor az ügyész súlyosbításért, a vád­lott és védője enyhítésért je­lentett be fellebbezést. egész gazdálkodás és a zöldség- f termesztés a határ szántható í egész területére kiterjedt. Különvonatok már 1879-^ ben is voltak, alkalomsze- rüen. A „Nagy-kőrös” 1879. í évi 16. számának a „Mi újság” $ rovatában olvassuk: „Kéj- \ vonat Király Ö Felségeik ezüst \ mennyegzője alkalmával Becs- í be kéjvonat indul az ország j különböző vidékeiről mér- % sékelt ár mellett”... „Menet% és vissza jövet II. hely 17 forint £ 50 krajcár. III. helyen 9 forint j 50 krajcár. Érvényes 10 napon \ át.” '' A régi időben a vonat ér-' kezesét a forgalmi iroda előtti haranggal jelezték. Az éjjeli ' vonathoz az öregasszonyok, már este kimentek az álló- % másra. Előfordult, hogy az í utazni szándékozó elaludt, és í lemaradt a vonatról. A há-! romszor két harangütés „fe-i tűiről” (Cegléd felől), a há-: romszor három harangütés í „alulról” jövő (Kecskemét fe- \ lől) vonatot jelentett. Kicserélődött a kocsi- és! mozdonypark már többször. \ kicserélték a síneket is. Ge-: nerációk adták át egymásnak\ a piros zászlót és a blokkhá- \ zak biztosító berendezései-; nek emeltyűit, köztük jó apám \ is. Sok apró gonddal, figye- \ lemmel, izgalommal éjjel és] nappal ügyelnek a futó kere­kekre, kocsikra, gépekre, vál­tókra és sínekre. Dr. Balanyi Béla zés sok ember életébe kerül és nagyértékű vagyontár­gyak pusztulnák el. így az éberség a vasúton nagyon fon­tos, a mozdonyon még job­ban. /I négy tengelyes sze­mélykocsik kényelme rugó­zás, pámázás szempontjából is messze állanak attól a kocsitól, amelyen I. Ferenc József császár Szegedre uta­zott, 1857-ben. A tekintélyes külsejű és büszke járású 424-es mozdonyok is külön­böznek a kezdetleges belga eredetű, műszer finomságú mozdonytól. A vasút forgalma, mint a megmaradt feljegyzések bi­zonyítják, 1890-ben 36124 utas és 1356 poggyász, 1895- ben már 96 210 utas és 2334 poggyász volt. A teherfuvar növekedése is szemlélhető. 1890-ben 11 098 tonna, 1895­ben 16 335 tonna. 1895-ben ga­bonából elszállították 6813, uborkából 2083. gyümölcsből 3574, burgonyából 353, borból 653, húsból 705, babból 320 tonnát, összesen 14 501 tonnát. A kereskedelem 1894-ben 2220 tonna árut szállított. E zek az adatok azt is bi­zonyítják, hogy a vasúti szállítás lehetőségeket nyi­tott a körösi termények vi­lágpiacra való juttatásának. Az Pest—Cegléd—Temesvár vo­nal megépítését tervezték. 1848 szeptemberre kész lett volna, ha a szabadságharc közbe nem jön. Az Első Magyar Vasútépítő Társaság vagyonát felszámolta . az oszt­rák kormány és átadta az Osztrák Vasútépítő Társaság­nak. Ez építette meg a vas­utat. a z első egyezség semmissé zi- vált, pedig a város ingyen adta a száz hold területet, amelyen a vasút áthalad. Ki­kötötte, hogy a vasútépítésnél körösi emberek munkája is igénybe veendő és a vasút hi­vatalos nyelve magyar le­gyen. Milyen lehetett az első vonat kényelme? Erre a kora­beli rajzokról és Voigt Ede 1857-ből származó városké­péről következtethetünk. En­nek a képnek az előterében a vasutat láthatjuk egy sze­mélykocsival, émbereket és a vasúti személyzetet, korabeli ruhában. A mozdony kicsi volt, hosszú kéménnyel. A mozdonyon dolgozók fölött nem volt- még sátor. Hideg­ben, melegben, esőben és szélben szabadban álltak. At­tól féltek elődeink, ha föde­let készítenek föléjük, elal­szanak. A vasúti összeütkö­Tfeggel, délután és estefelé XÍ zsúfolásig megtelt autó­buszok viszik a jövő-menő em­bereket a vasút felé. Akit nem a gép visz, az fürge lé­pésekkel megy az állomásra, ha utazni akar vasúton, mert a vonat nem vár az utasra. Régen viszi, hordja a népet, a föld és az ipar termékeit a füstös gép a végeláthatatlan­nak látszó, fénylő tetejű acél- i sínen. 1853. szeptember 1-én \ érkezett Nagykőrösre az el- : ső menetrendszerű személy- \ vonat Cegléd felől. Kik jöt- \ tek vele és kik mentek vele, : a krónikás nem jegyezte föl. ! Az még bizonyos, hogy nem \ utazott rajta a piacig járó al- : szegi öregasszony. Ünnepnap • volt az. A város aprajából és jnagyjából sokan lehettek ott. ! Este, mint a szájhagyomány \ mondja, az „Epreskertben” í(ma a DÁV városi üzemvezető- ! ség és raktárépületei vau­inak a helyén) ökröt sütöttek, l nyitott Itádakban bor volt, a l fehér cipó halomba volt rakva la gyepen. I 109 esztendővel előbb a bú- £ zavirágkék posztóruhás, aranysujtásos, fehérkesztyűs l vasúti tiszt német szóval l adott engedélyt a vonat in- l dudására. A Bach-korszak $ világát élte akkor a váro- % sunk. A jegyre német szö- I vég volt írva, a fuvarlevelek ^ is németül voltak kiállítva. % 1846-ban merült föl a vas­£ útépítés gondolata először, A ben is így dolgoztunk. Akik pedig vállalásokat tettek, szintén munkaegységre át­számítva kapták meg já­randóságukat. És nem is volt kimondottan kötelező a vállalás. — Ha jobban járnak a töb­biek .az idén, mint mi né­hányon, akik a munkaegység­re való munkálkodás mellett döntöttünk, beállunk. a töb­biek közé. — Én sokat dolgozom a két Bakonyival — szól köz­be az odajött Platenik Gyu­la traktoros. — A legutóbb 10 napon keresztül hordtam velük a borsót a földekről. 1500 mázsát fuvaroztam be a központi telepre a két Ba­konyival, 600 kilométer úton, reggel 4 órától este 11 óráig. — Sokszor többet is dolgo­zunk, mint a vállalók — szó­lalt meg újra Bakonyi Ba­lázs. — S ha tovább gom­bolyítjuk a szálat, a vállalá­sokhoz segítség is kellene, márpedig mindkettőnk fele­sége beteges, dolgozni nem tudnák, s gyermekeink nin­csenek, akikre számíthat­nánk. — így se tudjuk, hogy mit keresünk, most se tudom, mennyi munkaegységem van. A Dózsa Termelőszövetkezet mintegy ezer tagja között van négy ember, akik már har­madéve csak munkaegységre dolgoznak, de vállalásra se­hogy sem lehetett rábírni őket. A négy ember: Med- gyesi Pál (Hunyadi utca 19.), Bakonyi Sándor (Achim u. 4.), Bakonyi Balázs (Mészáros Já­nos u. 5.) és Horváth Balázs (Petőfi u. 19.). Mi lehet ennek az oka? Bakonyi Sándort és Bako­nyi Balázst, a két öreg test­vért megtaláltam a központi telep egy távoli helyén, ahol Platenik Gyula pótkocsis traktoros kocsijára éppen trágyát rakodtak. A két testvér — az egyik 68, a másik 70 éves — gya­nakodva néz felém, amikor jó hangos köszönés után meg­jegyzem, hogy pár percig be­szélgetni szeretnék velük. — Miért vonakodnak a vál­lalásoktól? Ha a többi ezer ember így találja előnyö­sebbnek a műnkét a közös­ben, miért nem alkalmazkod­nak a többséghez? — kérdem. Bakonyi Balázs így felel: — Nem nyakaskodás ez, de mi így munkaegységre szere­tünk dolgozni. Mindenre vál­lalkozunk igy is. 1960, 1961-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom