Pest Megyei Hirlap, 1962. június (6. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-03 / 128. szám

1962. JŰNIIJS 3, VASÁRNAP PEST HEGYEI 'kMü4od 5 REFLEKTORFENYBE.Y: TÓ TH ILA 1954-ben 3. Faluszínház egyik autóbusza elindult a vi­déki kis kultúrházak felé. A vállalkozás nem könnyű. Moliere: Tartuffe-jét mutat­ják be. Izgalom, várakozás a színészek között, hogyan fogadja majd a vidéki kö­zönség, a vallási előítéletek­re akkor még nagyon is so­kat adó falusi emberek az előadást. Aztán az első elő­adás után, az öltöző izga­lomtól fűtött falai között a színészek a nyíltszíni tapso­kat számolták. Dorina szere­pében Tóth Ila ezen az es­tén tizennyolc nyíltszíni tap­sot kapott. Ha másért nem, már csak ezért is érdemes volt vállal­ni Thália Ikarusán a minden este más községben levő elő­adásokat. Hogy a gyermek­nős vitézben. Az első sze­repet sok-sok színpadi em­lék követi. Ibsen Vadkacsá­jában a vak lány, a Bolond Ásvayné, majd az egyik leg­szebb feladat: Bánk bán Me­lindája. Aztán a kedves, könnyű operettmelódiák em­lékei, a Mosoly országa, a Mária főhadnagy, a Cse­resznyevirág. S a szerepkör máris átcsap a drámába is­mét. A Tiszazug, az Ame­rikai tragédia, a Valaki csen­getett, a Kapitány, az Es­küvő egy-egy kulturált esz­közökkel és meleg szívvel alakított szerepe. S ha a mozilátogató közön­ség a fényképre néz, akkor kutat az emlékek között, honnan ismerős az arc? íme a fényképen felfedezhető is­meretség: a régebbi filmek között a Bob herceg, a Leányvásár, az ez évben be­mutatottaknál a Pesti ház­tetők és a Májusi fagy. A Pesti háztetőkhöz nagyon kedves emlékek fűzik. Ebben a filmben már kislányával, Tavaszi tárlat Vácott az egyik főszerepet alakító Agórdy Ilonával játszott együtt. A filmen is a kis­lány édesanyját alakította. A Pest megyei Petőfi Szín­padnak azt lehet mondani az alapító tagjai közé tar­tozik. Egyik legszebb alakí­tása a közelmúltban örsi Ferenc: Kapitányának a kis cselédlánya volt. Póztalan, fi­nom kifejezési eszközökkel oldotta meg ezt a bonyo­lult figurát. Tóth Ila a tu­datos, gondolkodó színész­nők közé tartozik. Játéká- ! nak egyszerűsége sokáig a néző emlékezetében marad. Lírai ábrázolás. megkapó léLekrajz jellemzi alakítá­sait Az a színésznői alkat, aki a legkeményebb női ala­kok ábrázolásánál is ki tudja keresni a leglágyabb emberi vonásokat és a figu­rát így lírában magyarázza. Reméljük még gyakran ta­lálkozunk vele filmen-szín- padon egyaránt Ladányi István Június A legbiztatóbb az, hogy csaknem minden kiállított ké­pen talál a néző valamit, ami figyelmet kelt, újszerű színha­tást, formalátást, kompozíció­beli megoldást és ez valóban igazolja a megállapítást, hogy művészeink lelkében is ég a korunkra annyira jellemző útkeresés láza. Bornemissza Géza tájképeiről üdén ragyognak a fények. Dá­niel Kornél olajképei azt bizo­nyítják, hogy mélykék színei­vel egyre újabb és újabb mon­danivalót talál, de már felfe­dező útra indult új színek tar­TÜRELEM — Hogyhogy nem érted? Le lehet ma váltani egy párton- kívülit, aíkinek az apja nagy­maszek volt? — Miért ne? Ha nem felel meg. T J iltakozott: — Hogyne, hogy azt mond­ják rólam: türelmetlen vagyok a pártonkívüliekkel és még mindig a származások után ítélem meg az embereket. Mert ezt mkmdanák. — De ki mondaná? — Az igazgatóm, a főigazga­tóm és a főfőigazgatóm. Saj­nos, ők is tudják, hogy Tespe­di pártonkívüli és maszek ká­der. — És azt nem tudják, hogy nem ért a műanyagcsipke» gyártáshoz? — Dehogynem. De azt mond­ják, hogy nagyobb türelemmel foglalkozzam vele, mert az új népfrimtpolitika szerint Tes- pedire is szükségünk van. — A müanyagcsipke-ipar- ban? — Sajnos, ott. De szervusz, férfit. Most már nem olyan fitymálva nézett rá. mijnillT döcögni kezdett a tumJUlL vonat A síneket köszörülték a kerekek, olykor fel-felsírt egy kenetlen ru­gó. A faszekrény csapolásai kényszeredett jajokkal vették tudomásul az új és új meg­próbáltatásokat. Rövid út után megállt a vonat Leszállt a kiélt arcú lány, egy-két aktatáskás, te­kintetét, mint rajtakapott tolvaj, zavarta ide-oda kap­kodó ember. Még mindig ma­radtak elegen. A következő állomáson leszállt akit papnak nézett, s még mások is, akiket nem nagyon figyelt Kényel­mesebb lett a hely, s férfi, aki­vel jött, kinyújtotta lábát, előkotort egy szivart, s an­nak füstje mögé bújva szólt hozzá. „Nyilván nyomós oka van, hogy ilyen messzire utazik.” „Igen" — vágta rá gyorsan — bár nem nagyon tudta, mit jelent az, hogy nyomós ok. „Nem kíváncsiskodom” — mondta amaz, „látom, nem akar beszélni róla. Ne is te­gye. Mindenkinek megvan a maga titka, csak arra kell vi­gyáznia, hogyan őrizze meg.” Ránézett, látta, figyeli a fiú, folytatta: „Én is őriztem a titkom, de egyszer, egyetlenegyszer eljárt a szám. Egyszer nem vigyáz­tam, s vége lett mindennek. Vége a jó életnek, vége mind­annak, amit annyi ügyeske­déssel, oly sok ravaszkodással hoztam össze. Kiderült, hogy ki voltam. Addig más néven éltem, s kiderült az is, mit tettem, míg le nem tagad­tam az igazi nevem. Börtön­be dugtak. Most már el­mondhatom, leültem, ami járt, most már beszélhetek; ,XXXXXXXXXXXXXX^XCvW.^XXX?XXXXXXX^XX'XXW.'XXXXVvXXXXXX\XvXXXXXX^XX^VXXXX^XX^XvXX\>XXXX>XXÄXXXXCCSXvXXXXVX\NWXXXXXsXX>X\^X;XXXX>XXNX>^.X A Pest megyei képzőművé­szek az idén először rendeztek tavaszi tárlatot és annak szín­helyéül a Vak Bottyán Mú­zeumot választották Vácott. Nagy gonddal készültek föl a kiállításra, amelynek nemcsak az a célja, hogy a közönség­nek bemutassák legfrissebb al­kotásaikat, hanem az is, hogy innen induljanak remélhető­leg végső rohamra a büszke pesti bástyák ellen és utat törjenek végre a főváros ran­got adó kiállítási csarnokai fe­lé. A tavaszi tárlatnak vasár­nap volt az ünnepi megnyitó­ja, meglepően szép számú és lelkes közönség részvételével. Mindenki ott volt, akinek fon­tosabb szerepe van Vác kul­turális életében. A megyei ta­nács művelődésügyi osztálya is képviseltette magát, Kárpá­ti Gáborral, aki néhány lelkes és elismerő szóval megnyitója volt a kiállításnak. Megnyitó előadást tartott Szíj Béla mű­vészettörténész is, a Nemzeti Galéria képviseletében. Eszté­tikai és művészetpölitikai szempontból méltatta a Pest megyei művészek törekvéseit. Megállapította, hogy ez .a ta­vaszi tárlat hűségesen tükrözi a kiállító művészek örvendetes fejlődését, és plasztikusan ér­zékelteti azt a vívódást, amely korunkban minden igaz mű­vész műhelyében otthonra ta­lál: a küzdelmet az új mon­danivalók művészi kifejezésé­re alkalmas új formák felku­tatásáért. A Pest megyei kép­zőművészek lelkes csoportja már eddigi munkásságával is kiérdemelte az országos fi­Végh Dezső: Montmartre tományai felé is (Pirossapkás lány). Végh Dezső elegáns Montmartre-ja megkapó. Ko­moly elmélyülésről tanúsko­dik Gaál Imre Töprengő-je és Kályha mellett című kompo­zíciója. Színei és árnyékai mű­vészien tompítottak. Gammel József Nyári vendéglő-jét a A tárlaton De elegem volt ebbőL Itt ez a vonat, majd elröpít vala­hová." Megdöbbent arccal nézte a férfit, szerencsére az nem figyelt rá. Miféle ember ez? Börtönben volt? Miért? Mit tett? Ki lehetett? mért ta­gadta le a nevét? Mfert ra- vaszkodott, hogy más nevén éljen? Ki lehet? És a töb­biek? A szakállas úr, aki na­gyokat bólogatott arra, amit a férfi mondott. És az ott, aki a másik padsorban nagy hangon magyaráz. Csak fél szavai, mondatai érnek el ide, de azokból is érteni le­het. „Amikor a birtokomon...” i.; „Az volt a jó világ, ami­kor meghívtam az Odeschal- chiakat” ;.: „Az asztal tete­jén muzsikáltattam őket;;.“ És ott, a sarokban a nő, az öreg nő, aki eddig mel­lettük ült, most ment odább, a pádon kártyákat rakosgat, s hangtalanul mozog az ajka. És az ott, aki parázsló, esze­lős tekintettel nézi mindany- nyiukat, s ajkáról leolvasha­tó a monoton szöveg, ..Egyszer még megfizetek;;.” KIK EZEK? Miért nem szállt le a lánnyal, vagy fekete ruhás ember­maradt itt? Mi- Miféle vonat hová visz, azzal a rel? Miért nek jött ide? ez? Merre megy, kik ezek itt? Ki ez a bőrze- kés ember? Keress, keress egy jó em­bert — ezt mondta anyja; De miféle emberek ezek? Sírt, jajgatott a kocsi. Ijed­ten látta, a padló olykor tág­ra nyílik, majd összecsúszik, az elmozduló deszkaszál alatt pedig ott tátong a sötétség, a vonat alatt elrohanó föld. „A padló” bökött ijedten fejével a földre, de a férfi a vállát húzta, s keserűen felnevetett: „öreg jószág ez, egyszer szétmegy darabokra1’. Most már nem állt meg minduntalan a vonat. Hosszú ideje futott megállás nélkül, olykor úgy száguldott, hogy azt hihetni, darabokra sza­kad. S már nemcsak egy helyen moccant a padló, több helyen is, mind tágabbak let­tek a rések, mind fenyegetőb­ben tolakodott fel a rések között a sötét, hideg éjszaka. Az ablakokon túl is csak sötétség, fekete minden. Se­hol fény, sehol az élet jele; Félt. Tisztán, világosan érezte, ahogy hatalmába ke­ríti a rémület. Az ingó, mind jobban szétnyíló padló, a megereszkedő oldalfalak, az állott, büdös levegő, a bőr- zekés szivarja, az öregasszony kártyalapjainak csattogása, a másik pádon ülő nagy hang­ja, rekedt, ugatásnak is be­illő nevetése.;. Felugrott. „Egy pillanat” — hebegte, s a peron felé törtetett. Ijedten lépte át a padló hézagait, a keze tétován kereste a tá­masztékot, nehogy a semmibe nyúljon. Meg kellene állí­tani a rohanást, fékezni kel­lene, ez a vonat szétmegy, darabokra hull, ez dörömbölt agyában, s ahogy kitántor­gott a peronra, rémülete csak növekedett. A peron egyik aj­taja már hiányzott, valahol le­szakadt, eltűnt, nem volt se­hol, s metszőén bevágott a hideg, koromsötét éjszaka le­heleté. Hová rohan ez a vonat? Hányingere volt a félelem­től, az iszonyattól. Kihajolt egy pillanatra a leszakadt ajtó helyén, látta, fénypont köze­ledik. Elvágtattak egy roz­zant, öreg bakterház mel­lett, a bakter rémülten emel­gette, lóbálta lámpását. Nem hallotta a fülsiketítő zajban, de leolvasta ajkáról a kétség- beesett kiáltást: „Álljanak meg! Álljanak meg!” De a vonat rohant, vágta­tott a sötétségben tovább. KÉT PERC MÚLVA, —------------------. rom perc m úlva, de szerencsétlenség történik, döbbent agyába, azért kiáltott a bakter. Talán a mozdonyon már nincs is senki, csak céltalanul rohan, vágtat a vonat, míg lezuhan egy szakadékba, vagy áttöri egy híd karfáját, hogy a folyó legyen a száguldó szörny sírja. Maga sem gondolta végig, de már lendült a teste, nagy ív­ben repült ki a fúriaként vágtató vonatból. Posványos, bűzlő vízbe zuhant. Érezte, térdét felsértette egy nádtor­zsa, de nem bánta, felugrott, rohanni kezdett. El, el mesz- szire, minél távolabbra a veszett szörnyként vágtató rozzant, széthulló vonattól. 8 Rohant, csörgött a könnye, g anyja szavát hajtogatta, s lát-1 ta, hogyan húzódik a sötét- í ség, az éjszaka gyorsan, 6 nesztelenül az eltűnő vonat \ után, s hogyan kezd vörösöd- g ni az ég alja ... A távolból, á messziről, hatalmas beton- y vázak, magasodó épületek, ^ csarnokok körvonalai integet- ^ tek feléje. Rohant, mert hit- í te, hogy ott talál más vonatot, gj ott megleli a jó embereket; gyeimet és bebizonyította, hogy jelentős tényező a szocia­lista kultúra építésében, tehát méltó arra, hogy helyet kap­jon a fővárosi tárlatokon. A kiállított új alkotások legna­gyobb része még mindig táj­kép, csendélet, vagy interieur, még mindig kevés a figurális kompozíció, bár az arány je­lentősen javult az utóbbi idő­ben. A zsűri igen szigorú mér­téket alkalmazott, amikor ösz- szeválogatta a kiállítás anya­gát. Ez a szigorúság biztosítot­Dániel Koméi: Pirossapkás lány _ _ magasabb színvonalat és ^ ugyancsak azt a célt szolgálta, '4 hogy a Pest megyei művészek 4/ bizonyságot tehessenek igény- \\ jogosultságukról' a fővárosi ^ megmutatkozásra, í\ Huszonhárom művész negy- $ venegy alkotása kapott helyet '4 a kiállítás paravánjain és a 2 közönség valóban értékes, szép anyagban gyönyörködhetett. könnyedség jellemzi. Gebora László Kerti wmnká-jában a napfény sziporkázik. Erőt sej­tet Kocsis László Csónakosok című vászna. Onódi Béla Híd­ja meghitt hangulatot áraszt, erőteljesek Peukert Károly pasztelljei, Pirk János masz- szív formákba tudja szorítani a csendéleti hangulatot. De van mondanivalója a többieknek is. (Balogh László, Bányász Béla, Chemez Árpád, Csetényi Antal, Hován László, Iglai László, Karsai Zsigmond, Kristóf János, Major István, Molnár János, Nagypál Ist­ván, Kutzor Erika, Somodi László.) Általában tiszta örö­met hozott a kiállítás mind­azoknak, akik szívükön Vise­lik a Pest megyei és általában a magyar képzőművészet dol­gát, mert értékes haladásról és értékbeli gyarapodásról tanús­kodik. A tárlat látogatói szá­mára tartalmas élményt je­lent, amint az már a megnyitó közönségének hangulatából is megállapítható volt. A kiállító művészek komoly sikerként könyvelhetik el a városi és a megyei tanács megjelent képviselőinek azt a bejelentését, hogy a megyehá­za és a városi tanácsháza hi­vatalos helyiségeinek ékesíté> sére mind a két tanács vásá1 rolni kíván a kiállított mun1 kikből. A kiállítás rendezősé ge arra is számít, hogy hw sonlö célból hamarosan je­lentkeznek a nagyobb váci vállalatok is és kulturális alapjukból képvásárlásokkal nyújtanak hathatós támoga­tást a megye képzőművészet! életének további fejlesztésé­hez. Magyar László most nem érek rá, mert roha- j nők az ünnepségre. — Milyen ünnepségre? — Tespedi kiváló dolgozó \ lesz» — Kiváló dolgozó lesz? \ Miért? — Mert javasoltam. — Te javasoltad? — Igen. öt kellett javasol- j nőm, hogy egy pártonkívüli is j legyen a kitüntetettek között 1 — szólt, s elrohant. ATéhány hónap után, tegnapi 1" találkoztam újra vele. j — Hogy van Tespedi? — ér-j deklődtem. — Hálistennek már nincs \ nálunk. — önként kilépett? — cső- ] dálkoztam. ’ — Dehogy lépett. Kirúgtuk, j — Egy pártonkívüli maszek | kádert? Ki meri ezt megten­ni? f. — Az új igazgatónk. Ugyan-1 is új igazgatót kaptunk és ő nyugodtan kirúghatta Tespe- j dit. — Miért? — kérdeztem el- i hülve. — Azért, mert 6 szintén j pártonkívüli és maszek káder, j Miklósi Ottó ! B arátom, a kitűnő mú- anyagcsipke-szakember, feldúlt arccal mesélte: — öregem, engem Tespedi visz a sírba! — Ki az a Tespedi? — ér­deklődtem. — Ja persze, te akkor még nem voltál nálunk, amikor hozzánk került. Most ő a he­lyettesem. Ez a Tespedi tesz tönkre engem és az egész mű- anyag csipke-ipart. — De miért? — csodálkoz- \ tam. • — Mert egy antitalentum. \ Fogalma sincs a. műanyag- \ csipkéről, és mégis ő a helyet- j tesem 1 — Miért nem váltod le? ! —Nem lehet. \ — Értem. Rokona van az \ igazgatóságon. ___ í — Rosszabb. \ —t A főigazgatóságon? ! — Rosszabb. ! — A minisztériumban? | — Még rosszabb. í — Mesélj már, mi a baj? \ — Pártonkívüli és ráadásul í az apja déligyümölcs-nagyke- i reskedő volt. \ — Ezt nem értem — dadog­í tam. kori álmok hol váltak va- j lóra, erre ma már nehéz a vá- ; lasz. Szolnokon, Szekszár- don, Miskolcon, avagy a Déryné Színház megszámlál­hatatlan kis községi előadá­sén? Gyermekkori álmok, színésznő­nek lenni, énekelni, táncolni á’Szíirpadon. Megkönnyeztet- ni, megnevettetni a közön­séget. Valahogy így fogal­mazódtak a kereskedelmi is­kolába járó kislány hiva­tást érző gondolatai. S az alig tizenhét éves lány — mint az akkori kritikusa ír­ta: a babaszőke Tóth Ilonka —, Szolnokon színpadra lép. Iluskát énekli Kacsóh: Já-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom