Pest Megyei Hirlap, 1962. június (6. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-24 / 146. szám
1962. JÚNIUS 24, VASÄRNAP •'XMívlan 5 Christine Kaufmann és Joachim Hansen A város nyugatnémet film egyik jelenetében cunu Abrahám János: JUSS A tág mező még álmos, harmatos, és csenddel teli, mint a tiszta ég, de szellő kél s a nyúlveszejlő rozs megsuhogtatja ősi erejét. Mint szitakötő száll a pillanat, kalász hullámon megjön június, termés-terhesen int az ősi juss, kévékbe gyűl — egy szívverés alatt. S ki ott a magtár előtt őrködik, hol zöld partokként nő a nyárfasor s a nap leszáll, mint csillogó sárga por, úgy szaporázza súlyos lépteit, mint aki mindenért felel s teremt. Rég rendre vágyik és célja a rend. Ina Bauer és Toni Sailer újra együtt filmezik egy osztrák jégrevűfiimben Száz közül ... A GUGGOLOK Szeged még francia megszállás alatt állott, A szegedi munkásság a Tanácsköztársaság bukása után ökölbeszorított kézzel, de töretlen hittel figyelte a fejleményeket. A francia imperializmus érdekeit képviselő katonai hatóságok kérlelhetetlen ellenségei voltak a kommunizmusnak, a szociáldemokrata párt újjászervezése ellen viszont nem volt kifogásuk. A szervezett munkásság így a Szociáldemokrata Pártban tömörült, hogy így kísérelje meg a forradalmi vívmányok megvédelmezését. Ez a nagy cél késztette arra is, hogy 1919. október 31-én ünnepelje az „őszirózsás” forradalom első évfordulóját. A reakció mindent elkövetett, hogy lehetetlenné tegye az ünnepély megtartását, de semmit sem tehetett ellene, miután a francia parancsnokság megadta rá az engedélyt. Abban*az időben a feleslegessé vált Londoni körúti .honvédkaszárnyában volt még ; a munkásotthon. Itt tartották meg az ünnepélyt," amelyre nagy tömegekben vonult fel a szegedi munkásság. Az ünnepélyre meghívót kapott a helyi hatóságokon kívül a francia helyőrség is, amely népes tiszti küldöttséggel képviseltette magát. A küldöttségnek maga De Tournadre tábornok volt a vezetője. A polgári hatóságok vezetői előzetesen tájékozódtak és miután megtudták, hogy a francia parancsnokság elfogadta a meghívást, nem merték megkockáztatni, hogy távollétükkel tüntessenek a munkásság ellen. Megjelentek az ünnepélyen és merev arccal foglalták el a zsúJelenet az Úttörők című Marcel Camus filmből folásig megtelt hatalmas terem első széksorait. Az ünnepély programját a Szegedi Munkásdalárda a Mar- seillaise-szel vezette be. Amikor a forradalmi induló első akkordjai felcsendültek, komikus látvány tanúi lehettek azok, akik közvetlenül az „urak” mögötti széksorokban ültek. Dr. Vasek Ernő „kormánybiztos főispán”-nal egyetemben néhány pillanatig valamennyien ülve maradtak és kínos zavarban leselkedtek a francia tisztek felé, látták, hogy a franciák feszes vigyázz állásban, tisztelgésre emelt karral hallgatják a francia forradalom indulóját, erre kénytelen-kelletlen ők is felemelkedtek a helyükről. De csak félig és ebben a groteszk guggoló pozitúrában várták ki a diadalmas dal végét. Az ünnepi szónok Juhász Gyula volt, aki a hatalmas teremben összezsúfolódott szegedi munkások lelkes tapsai közben kezdte meg beszédét. Nem tudom, megvan-e valahol ennek a nagyszerű beszédnek, ennek a forradalom mellett tett hitvallásnak a szövege, ha nincs meg, érdemes lenne kutatni utána. Magam, aki szintén az ünnepély közönségének tömegében szorongtam, csak egy-két momentumára emlékszem élesen. Az egyik az előadás lenyűgöző hatása volt, a másik pedig a költőnek az a megállapítása, hogy az „őszirózsás forradalom” Magyarországon az utolsó politikai forradalom volt, de nem az utolsó forradalom. Azok a forradalmak, amelyek ez után következnek, már társadalmi forradalmak lesznek. (A költő nyilván a „politikai forradalom” alatt a polgá- ri forradalmat értette, a „tár- <j sadalmi forradalom” alatt pe- ^ dig azt a forradalmat, amelyet ; már a proletariátus vív meg, jmint amilyen az 1929-es ma- ! gyár forradalom volt.) í Élesen látom magam előtt a í "í^gas pódiumon szónokló í költő sötét szakállkeretbe fog- ; átszellemült arcát, ragyo- ; Só tekintetét, amint végtelen {szeretettel simogatja vele az \ ünnepély munkásközönségét, ; niajd bátran, keményen vil- jlan az első sorokban fészkelő- ; őő urak felé. Ezek az urak, ; üa lehet, Juhász Gyula beszéde alatt még kényelmetlenebbül érezték magukat, mint í akkor, amikor guggolva szen- g vendték végig a Marseillaise-t. morát, s a mondandó szatirikus hangvételét. Rendezői munkája nyomán világosan felépített, alaposan átgondolt előadást láttunk. Táncsics Mária és Vörös Tibor Kétségtelen, hogy az első világháborút megelőző és követő évek irodalmi életének egyik nagy alakja Juhász Gyula volt. Költészete féltve őrzött kincse a magyar népnek. A Magvető Könyvkiadó évek óta tartó kutatások, eredményeként összegyűjtötte és vaskos kötetbe foglalva kiadja azokat a költőre vonatkozó cikkeket, riportokat, tanulmányokat, amelyek kortársai tollából jelentek meg különböző lapokban és folyóiratokban. Ezek között szerepel Magyar László alább következő írása is arról az ünnepélyről, amelyet a francia megszállás alatt levő Szeged szervezett munkássága rendezett 1919. október 31-én, az őszirózsás polgári forradalom első évfordulóján és amelynek ünnepi szónoka Juhász Gyula volt. Elég zűrzavaros volt a helyzet 1919 őszén Szegeden. sik tantermet. Kicsi, szegényes csupán petróleumlámpa vüágítja. De miért? Nem azért, mert bárki ellensége lenne a fejlődésnek. Csupán azért, mert sehogy sem tudjuk elérni, hogy településünket belterületté nyílvánítsák. Ezért nem kapunk utat, villanyt, ezért vagyunk csak saját erőnkre utalva. S mit termel ki ez az áldatlan állapot? Sorozatos törvénytelenséget. Csak amióta mi itt vagyunk, tizenegy család építkezett engedély nélkül. Ha segíteni akarnak, ezen segítsenek. Ragaszkodunk Domonyvölgyéhez. Igyál, így dolgozik Mono- ri Mihály tanító és felesége, az erdőkoszorúzta dombok között megbúvó kis Domony- völgyében. Szép és romantikus nyáron a táj, de száz pedagógusból ritkáh akadna kettő, aki itt kívánna a „falu lámpása” lenni. Ök azonban teljes szívvel azok. Komáromi Magda — Papíron tizenöt, a valóságban mind a negyvenhárom. Sértés lenne kihagyni az iskola dolgából bárkit. A télen kéthetenként „szülők iskolája” előadásokat rendeztünk. Volt úgy, hogy hetvenen is szorongtunk itt. Szó esett a világon mindenről. Ezt úgy kell értékelni, hogy a lakosság legnagyobb része nehéz fizikai munkát végző ember, aki sokat utazik, míg hajnalban munkahelyére, este pedig onnan hazaér. — Viszont kell ez az összefogás. Távolesünk Domony- tól, Aszódtól, Gödöllőtől. Az iskolai összejövetelek csaknem tanácsülések. Akadt például két haragos család. Beszéltem velük, jó-e az, hogy a gyermekeik egymás mellett ülnek a padban, az asszonyok meg fújnak egymásra? Kibékültek. Még örökösödésben is tettünk igazságot Barátságtalan hideget lehelnek a volt ispánlakás falai. Elkél mindkettőjükön a tréningruha. A terem annyira zsúfolt, hogy alig van hely a mozgásra. Bár a tanítási feltételek nem rózsásak, félévkor mégis 3.7 volt az iskolaátlaguk. Tanítványaikkal együtt tanulnak mindketten emberséget, kitartást, több tudást. S emellett Monori Mihály levelező hallgatója az egri tanítóképző főiskolának. 1963 novemberében államvizsgázik újabb két szaktárgyból. Szerény ember, csak többesszám hangzik el a szájából, ha az elért eredményekről esik szó. Monori Mihály szürke szeme csak akkor csillan, amikor a még előttük álló feladatokat sorolja. — Jöjjön, nézze meg a máM olnér Ferenc egyik legsikerültebb vígjátékát, az Olymipiát mutatta be az elmúlt napokban nagy sikerrel a Pest megyei Petőfi Színpad. A hercegnő és a magyar huszárkapitány. a görög szépség — Olympia — és a bearanyozott paraszt szerelmének története a kiválóan megírt szatirikus vígjáték, melyben igazul ábrázolja a szerző egy nagy szerelem vergődését a főhercegi gőg, az embertelen osztályelőítéleteik akadályai között. Az Olympia témája alig egy anekdotányi ötlet Játék a tűzzel. Flört, amelyben a szép hercegnő megperzselődik. A nevettető külszín alatt megvillan a moláer-i fanyar igazság — az, hogy ebben a korban nyílt szívvel, álarc nélkül, becsületesen a legkülönb nőt sem lehet meghódítani. Az udvar tekintélye forog kockán, ezért kell halálra sebezni, kiirtani a szívből az egyszerű huszárkapitányt — és Olympia hercegnő ezt a feladatot ,.hősiesen” vállalja. A megalázott Kovács kapitány azonban kegyetlenül visszavág. Nemzetközi szélhámos hírét kelti magáról, s a tréfa sikerül. A „kalandor” zsarol. Az ár: ep'r szerelmes éjszaka. A tréfából komolyra forduló játékban Olympia most már folytatná a kellemes kalandot. Kovács kapitány azonban összeüti bokáját — és a szép éjszaka emlékével elégedetten örökre távozik. Az Olympiát Fö Ideáik Robert Ursula Andress a Doktor — nem című új angol film női főszerepében rendezte. A pergő ritmusú játék során sikeresen valósítja meg a Molnár Ferenc-i színpad vibráló hangulatát, a jellegzetes dialógusok belső huA jó rendezői elképzeléseket ezúttal olyan együttes valósítja meg, amelyben nincs egyetlen gyenge pont sem. A címszereplő Táncsics Mária a hercegnő kettős, lényének megfelelően a drámai és vígjátéki vonalvezetés nehéz feladatát oldja meg hibátlanul. A törékeny, érzelmektől fűtött, ugyanakkor a mégis kegyetlen Olympiát érzékletes vonásokkal kelti életre. Kovács kapitányt Vörös Tibor alakítja, játékát biztonság, férfias fölény, játékos kedvesség jellemzi. Sikerrel lesz úrrá a szerep sokféle buktatóján; tökéletes szövegmondása, helyesen alkalmazott hangváltásai bizonyítják: ismét egy kitűnő alakítással gazdagodott színészi pályafutása. Plata-Ettingenné és Plata-Ettingen — Antal lla és Tárnái József alakítása mindvégig friss, szellemes, közérthető. Sajátos, kesernyés humorral megoldott szerepeik sokáig emlékezetesek maradnak. Limát Tóth lla kelti életre, játéka nemcsak őszinte és éppen ezért hiteles, hanem egyéni hangvételű is. Krehl csendőralezredes az élő stupi- ditásnak remekbe formált alakja Bihari Zoltán játékában sok mulatságos percet szerez a nézőnek. A főhadsegéd, Albert, Jámbor Zoltán, szerepfelfogásában kitűnő szín- í padi alakká formálódik. A \ harmonikus kamaraelőadásnak ■ nemcsak tetszetős, hanem stí- j lusos segítőtársa, Zala Tibor \ kitűnő díszlete. : 4 Ladányi István ! OLYMPIA A Petőfi Színpad bemutatója Monori Mihály domonyvölgyi tanítóról két héttel ezelőtt hallottam először, hogy „Kiváló tanitó” kitüntetést kapott. A meredek domboldalra tapadó domonyvölgyi iskolához így nyárelőn sem könnyű feljutni. Milyen lehet az út az őszi esők, téli hófúvások idején? Ha felér az ember, csak a zománcozott tábláról tudja meg, hogy iskola előtt áll. A ház csak afféle kisablakos, tor- nácos paraszttanya. — Nem éppen mintaiskola — kezdi a szót Monori Mihály. — Mégis a szívünkhöz nőtt, s jó ideig nem kívánkozunk el innen. — Miért a többesszám, hányán tanítanak? — Ketten a feleségemmel. Hogy a kitüntetésről esik szó, boldogok. — Ezerkilencszázötvenötben jöttünk ide tanítani mind a ketten — mondja Monoriné. — Akkor tizenhét, ma huszonnyolc tanulónk van. Itt lakunk a ház végében egy szoba-konyhában. Az első nehéz hónapok után megszerettük a helyet, az iskolát, az embereket. itt az udvaron kezdett el járni a nagyfiúnk. — Délelőtt én tanítottam a felső tagozatot — folytatja a férje, délután átadtam a termet az alsósoknak. Egyszer aztán a feleségem elkezdett töprengeni, mégsincs ez így jól. Az alsó tagozatban van olyan gyerek, aki három kilométert baktat, míg ideér. A sötét téli estéken pedig.;; — Leültünk töprengeni. Mindegyikünk egyre gondolt, csak a másiktól várta a kezdeményezést. Végeredményben nekünk kellett a nehezebb sort vállalni. Viszont a hét év alatt úgy összeszoktunk, hogy szavak nélkül is megértjük egymást. Csak bólintottam, hogy rendben van. Másnap bejelentettük, hogy ha gondoskodnak berendezésről, átadjuk a lakásunkat tanteremnek. Hadd legyen csak délelőtti tanítás. — Mi lett magukkal? — Gödöllőn, az anyósomék- nál van egy kis szobánk. Idővel építkezni szeretnénk. Most naponta motorral jövünk-me-: gyünk. De a tanterem meg-: valósult. A szülők rengeteget segítettek. Az aszódi általá-; nos iskolától kaptunk bérén- j dezést. Elég ütött-kopottat, de az akarat csodákat művelt. j — Hány család tartozik a: szülői munkaközösséghez? :
