Pest Megyei Hirlap, 1962. május (6. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-13 / 110. szám
1962. MÁJUS 13, VASÁRNAP M5T UECVEI Thúr zó Tibor: Kiáltsatok! Miért kovácsoltok felejtésből a múlt képeihez keretet? Miért felejtitek el a kenyérfélén tátogó gyerekszájakat? Miért felejtitek el a munka nélkül töltött kínokat? Miért felejtitek el az összeomló otthonok robaját? Miért felejtitek el a szétroncsolt emberi testeket? Miért felejtitek el a véres húsból fehéren meredő csontokat? Miért felejtitek el a félelem üvöltő jajszavát? Miért felejtitek el a bombák gyilkos vijjogását? Miért felejtitek el a torzszülött gyermekek yígyorát? Miért felejtitek el a pártalan éjszakák nyomorát? Miért felejtitek el a soha vissza nem térő halottakat? Miért felejtitek el az embertelenség rettegő napjait? Miért hallgattok? Miért nem hallom a hangotok, amint rikoltva kiált a háború modern kalózai ellen? Kiáltsatok! ALKOTÓMŰHELY KÖNNYŰ SIKER? dó „primadonnádként viselkedik — a színpadon kívül is. Magatartása „lezser”, életcélja: könnyen élni, ragyogni, tetszeni, sikert aratni, reflektorfényben, középpontban állni... Ezt a káros, s majdan óriási keserűséget és kiábrándulást okozó szemléletet sajnos segíti kifejlődni az öntevékeny együttesek előadása iránti mérsékeltebb igény, s a helyi produkciók hálás közönsége.. . Az öntevékeny művészeti együtteseknek nem célja a színészutánpótlás nevelése. Elsődleges feladatuk, hogy az odatömörült fiatalok kulturális érdeklődését kielégítsék, tudásukat gyarapítsák, véleményalkotásukat, életszemléletük formálódását irányítsák. Röviden: sajátos eszközeikkel segítik elő szocialista emberré válásukat. Emellett csak másodlagos cél a fellépés, a szereplés, mások nevelése, szórakoztatása. Természetesen nem kizárt dolog, s volt már rá példa, hogy öntevékeny együttesből tehetséges művész nőtt ki, akinek aztán hivatása lett a színjátszás, vagy a versmondás. De ezek kivétel nélkül nagyon komolyan készültek hivatásukra. 5 • Az együttesek vezetői általában pedagógusok, vagy hivatásos népművelési szakemberek. Az ő feladatuk a fiatalok nevelése. S az ő feladatuk- a í,nehezebb esetek”-kel a szokásosnál is többet foglalkozni; Mert az a könnyű álmokat kergető 17 éves kislány is lehet még nagyon értékes ember, ha tehetséges, akkor közkedvelt művész is, ha megérti, hogy a művészet nem tapsból, magamutogatásból, könnyű sikerből, képeslapok címoldalán való megjelenésiből, hanem keserves küzdésből, tanulásból, s olykor tanulságos bukásokból álk S hogy valaki „igaziból”, kint az „életben” lépjen színpadra s művészete maradandó értéket adjon, ahhoz a tehetség mellett nagy tudás, mondanivaló, élettapasztalat, szerénység és a művészet iránti alázat szükséges. Tenkely Miklós WWWWXWWWVV érdligeti házában szorgalmasan kopog az Írógép. A kitűnő költőt és műfordítót nagy munkában találjuk. — A közelmúltban fejeztem be a jugoszláv irodalomtörténetet, amely ősszel kerül a közönséghez, valamint Braníko Csopocs Áttörés című regényét. A kiváló író műve arról szól, hogyan áll helyt egy kis falu lakossága a második világháborúban a németek és CSUKA EDIT, KÖNYVESPOLC SZALATNA! REZSŐ: Juhász Gyula hatszáz napja [ lmok íköltők között régóta I járja az a félig-meddig tréfás I mondás, bogy kétfajta inodai- ;mi ember él a földön, az egyik [ír. alkot, a másik pedig éirté5 kell. osztályozza^ analizálja, [magyarázza és végül valahová [ heskattulyázza a kész művet, [alkotójával egyetemben. ^ A [ többség természetesen ezé az [utóbbi' kategóriáé, amit meg- [ győzőén bizonyítanak könyvtári katalógusaink is. Hogy [csak egyetlen, de annál meg- [ győzőbb példára hivatkozzunk, [ gondoljunk Petőfire, akinek (egész életműve elfér egyetlen [kötetben, de a róla írt tanul- (mámyok. életrajzok, szubjek- [ táv és objektív értékelések (megtöltenének egy hatalmas [ könyvtárat. Kiemelkedően ^ ezek közé tartozik Szalatnai Í Rezső most megjelent gyönyö- ^ rű munkája: Juhász Gyula ^ hatszáz napja, amely igen ma- ^ gas színvonalú írásmű vészelte! ad plasztikus képet a nagy ^ költő életének egyik rövid, de ^döntően fontos szakaszáról, a í[ morva határ menti Szafcolcán ^töltött két esztendejéről. ^ A szakolcai gimnázium he- | lyettes magyar-latin tanára ^ volt. Az ősrégi szlovák varos- ^ ka komor színekben él' mind- p végig költészetéiben, mint a 6 haladó gondolkodású fiatal a költő és műfordító felesége ugyancsak elfoglalt ezekben a napokban, hetekben. És egy kicsi izgatott is. Meséi megjelentek ugyan már különböző kötetekben, első önálló műve azonban csak a közeli hetekben kerül az ifjú olvasók elé. Kati című ifjúsági regényének hőse egy négyéves kislány. Apja agronómus az egyik nagy állami gazdaságban, így Kati szemén keresztül az olvasó érdekes bepillantást kap egy állami gazdaság érdekes, változatos életébe — természetesen úgy, ahogy azt Kati látja. — A Kati igaz történet. Színhelye a nemerőpusztai állami gazdaság, ahol hosszabb időt töltöttéin férjemmel. Ott találkoztunk ezzel a bájos kislánnyal s az 6 életének egy ’ esztendejét kíséreltem meg j visszaadni a könyv lapjain. Hogy milyen sikerrel, azt majd döntsék el könyvem ifjú olvasói. Közben elkészültem második meséskönyvemmel is. Címe: Kiskutya a nagyvilágban. Hőse a címben szereplő kiskutya, aki ismerkedik a körülötte zajló élettel, a virágokkal, az állatokkal. Ez is a könyv lényege: érdekes, olvasmányos formában megismertetni kis olvasóimmal a kertek virágait, a ház körül élő állatokat. Jelenleg rövidebb meséken dolgozom, amelyek esténként a rádió Jó éjszakát gyerekek cínjű műsorában hangzanak el. És természetesen készülődöm a bulgáriai utazásra is. költő-tanár száműzetésének színhelye. Keserű élményként kíséri és kísérti halaimig. Szalatnai Rezső azt bizonyítja, mégpedig masával a költővel, a költő egész életművével, hogy Szakolicáinak ez a komor és vigasztalan, képe csupán a melankóliára hajló költő lelki szemüvegén keresztül jut sötét tónusához, a valóságban itt, ebben a körben termékenyült meg egy egész életre szóló rendkívül mély élménnyel, itt tárult fel előtte az élet valósága. Szakolca tisztelte, becsülte és szerette a költőt és szíve mélyén, Juhász Gyula is magához ölelte az ódon várostót, amelynek falai között ismerte fel a népek sorsközösségét. Szalatnai Rezső könyvében szinte léipésről lépésre követi a száműzött költő-forradalmár útját erre az ország központjától annyira távoleső vidékre és költészetének csodálatos ívelésű fejlődését is. Könyvének lapjain szinte tapintható elevenséget kap a határmenti városka társadalmának szerkezete és élete. Egész munkáját a tudós kutató igazsagsze- retete, pontossága jellemzi és az az őszinte áhítat hatja át, amellyel egykori tanítványként -a nagy költő alakját idézi fel. (Magvető Kiadó) Magyar László Zebegényi gondok A Dunakanyar. Sokat beszéltünk róla az utóbbi években, nagy tervek születtek fejlesztésére, s indultak megvalósulásnak. De a tempó valahol elakadt, lelassult. Valahogy mostoha gyerek lett a Balaton-vidékkel szemben, ahol rövid idő alatt modern üdülőtelepek létesültek. Pedig szépségben a Dunakanyar nem marad el a Balaton mögött. Csak több figyelem, s főleg támogatás kellene. Nézzünk egy példát... Közeledik a nyár, véget ér a színházi évad, a szabadtéri színpadokra hárul a szórakoztatás nagy része. S hogy milyen élet alakul ki e színpadokon, az legalább is két dologtól függ. ;Az időjárástól, és a színpadokra tervezett műsoroktól. Mivel az időjárást befolyásolni nem tudjuk, nézzük a terveket. Az elmúlt évben például, túlnyomórészt társadalmi mun- : kában, szabadtéri színpadot építettek Zebegényben. Jó föld- [ rajzi fekvés, gyönyörű környezet, ezerhelyes nézőtér — felté- ; telei ugyan a látogatottságnak, de elsősorban a rendezvények ! keltik az érdeklődést. Tavaly mindössze egy műsor került a zebegényi szabadtéri ! színpadon közönség elé. Annak is háromszor rugaszkodtak ; neki, míg az idő is beleegyezett, hogy végig játsszák. Az első ikettőt — elmosta az eső!... [ S mi lesz az idén? [ Nézzük előbb a színpadot: a nézőteret már rendezik az ! általános iskola tanulói: fákat ültetnek, fűmagot szórnak, ! szépítgetnek. Maga a színpad szomorúbb képet ad. Az énítés- ; nél frissen hányt földre került a színpad, sőt a vízlevezető í csövet csak a nyitás előtti napokban tették helyére. Az ered- [ meny az, hogy a színpad megsüllyedt, főleg a eső fölött, s így ! tatarozni kell. Németh Ferenc, az általános iskola igazgatója szerint [ azonban a zebegényiek előtt nincs lehetetlen. Szívesen vállal- [ ták, (múlt időben!...) a javításokat, s hogy az előadások szünetében, vagy után is lássanak valami szépet a látogatók, a [ színpad mellé kis sétányt terveznek, amelyet idővel kilátónak [ képeznek ki, mert nagyszerű kilátás nyílik innen a Duna- [ kanyarra. Ennyit a színpadról... Az idei műsorterv jóval gazdagabb a tavalyinál, azonban [ ennek van egy nagy gyengéje: zömét a helyi általános iskolá- ! sok együttesei töltik ki. Nagyobbszabású rendezvényt — a [ Filharmónia művészcsoportjának fellépését — csupán egy al- [ kálómmal terveztek be. — Más nincs!... Nem valószínű, hogy < ez a szerény program tömegesen vonzaná a kirándulókat és az ! üdülőket... Így fest tehát a zebegényi szabadtéri színpad helyzete. S Zebegényre is vonatkozik korábbi cikkeink megállapítása: a í szabadtéri előadások szervezését bizonyos fokú erőtlenség, a $ kezdeményezés hiánya, bizonytalankodás jellemzi. Feltétle' ! nül szükség lenne arra —, ahogy azt már korábban is írtuk \ —, hogy a megye illetékes vezetői egyrészt tanácsokkal, más' [ részt szervezeti intézkedésekkel segítsék a szabadtéri színpa' ; dók működését, mert ahhoz, a helyi erők nem elégségesek. Kiss Éva űj sorozatot indítunk lapunk irodalmi rovatában. Hétről hétre ellátogatunk művészeinkhez — írókhoz, költőkhöz, festőkhöz —, elsősorban természetesen azokhoz, akik itt élnek megyénkben, hogy rövid híradásban számoljunk be arról: min dolgoznak jelenleg, milyen terveik vannak az esztendőt illetően. CSUKA ZOLTÁN az usztasák támadásával szem- ! ben. Ugyancsak elkészült mári a Szlovák népballadák című : kötet, amely az Európa Kiadó [ gondozásában az idei könyv- j napon jelenik meg. Jelenleg : két fontos munkán dolgozom. [ Az egyik: A rózsák völgyében [ című útinapló, amely bulgá- [ riai utazásom emlékeit idézi [ fel. Ez a könyv a Táncsics [ Kiadónál lát majd napvilágot.! A másik, soktól nagyobb fel- [ adat: az elmúlt esztendőben \ Nobel-díjat kapott jugoszláv! író, Ivó Andrics műveinek \ négy kötete. A kötetben helyet [ kapott regények közül hármat j én fordítottam: Híd a Drinán, : Travniki krónika, Hlátkozott • udvar. A negyedik kötet IS- ! zenöt novelláját tartalmazza! majd az írónak — jelenleg í ezek fordításán dolgozom. A ! könyv az újvidéki Fórum & a! budapesti Európa Kiadó goirj dozásában az ősszel kerül a: könyvüzletekibe. Ami pedig a! terveket illett! a nyáron egy \ hónapra újra Bulgáriába uta-í zom — ottani meghívásra —! s egy bolgár regény fordítását [ kezdem el. í Á ndris rövidke fűszálat ^ A tép. } — Vigyázz, el ne szakítsuk! í Vera óvatosan magfogja, \ kezük majdnem összeér. így (sétálnak tovább a hegyi vt- > cán. \ — A kolostorban... (vagyis í a kollégiumban) — hadar \ Andris — tegnap takarodó í után a hétalvó Gömbfejt [ ágyastól kivittük a mosdó- \ ba... ■S — Gömbfej? Z — Nem ismered? Gyürki a Í cé-ből. \ r— Kivittétek? J ,— Föl se ébredt. Reggel [ aztán hívtuk a nevelőt: „Tes- [ sók nézni! Micsoda kihúzó í alak, nem akar velünk aludni, í képes kikwrcolkodni a háló- \ ból is.. Í A lány nevetve lamentál: [ — Csipiszt, ni! Ne guríts! — [ Keze hozzáütödött Andris [ ökléhez. [ —Te! A fű.'..! \ Vera megszeppenve lassít. \ Jaj, dehogy rontaná el a já- \ tékát! ^ í betonúira rótt kréta- ; A. négyszögben kis srácok 5 Lábteniszeznek. Kabátjukat í halomba, a szegélykőre rak- í ták. í — odahaza leginkább fejel- \ tünk, kiskapuztunk — 5 mondja Andris. Érdeklődve i megáll, majd a lányra te- Í kint. — a Sarokra... -—a ' hangja hirtelen elhalkul, % úgy ismétli a Sarokra $ jártunk ki..? Aztán eszébe % jut: Mit tudja Vera, mit je- lent az, hogy Sarok... A £ Híd Vica is szűk, aszfai- tas.~. Otthon.-., nálunk... í ó, az egészen más! Szeretné Í megmagyarázni ezt a lány- í maik, í Ti mindig < HSd utcában í éltetek? —- Ig en. KISDIÁKOK | Rövidesen bemutatják filmszínházaink a Húsz évre egymástól című új magyar játékfilmet Érdekes és tanulságos beszélgetés tanúja voltam pár héttel ezelőtt. Egyik vidéki művelődési házunk öntevékeny művészeti együttesének tagjait interjúvolta kollégám. Az együttes üdvöskéje, egy 17 éves, rendikívül csinos arcú kislány, így válaszolgatott a kérdésekre: — Tanul-e tovább, ha leérettségizik? — Még nem tudom... Talán. — Mi aikar lenni? — Televízió öemomdónő... — S ha nem sikerül? — Akkor színművészeti főiskolára megyek, bár az nem olyan jó, mert strapás... Nos, azt hiszem, elég ennyit idézni. Ez is éppen eléggé elgondolkoztató __ Ha az eset e gyedülálló lenne, szót sem érdemelne. De sajnos nem az. Jó néhány öntevékeny együttesünk tagjánál, s azon kívül is, találhatunk ilyen „élet- szemléletet”. Csinosak, j ólöltözöttek, gondozottak, életkörülményeik kiegyensúlyozottak, nincsenek gondjaik, de életre- készülődésükbe valahol, valami hiba csúszott. Mi lehet az oka? A jómód, a szülői kényeztetés? Az érvényesülés tág lehetősége? Vagy mindez együttvéve? Az öntevékeny művészeti együttesekbe azok a fiatalok tömörülnek, akik az átlagosnál jobban érdeklődnek az irodalom, a színjátszás, a versmon- dás, a tánc iránt. Sokan közülük a fiatalkori, talán ösztönös vonzódás után itt ismerkednek meg alaposabban az egyetemes emberi kultúra örök kincseivel. Közöttük azonban ott vannak azok a könnyű érvényesülésre vágyó, vagy a könnyű érvényesülés útján már elindult fiatalok, akiknek a tanulás, s a játszás egyéni öröménél nagyobb szerepet játszik a fellépés, a nyilvánosság, a siker, a taps, Egy része ezeknek a serdülő gyerekeknek máris kész művésznek érzi magát, meglehetősen i lebecsüli a színpadot, a művé- ; szetet, könnyen „veszi” az : „akadályok”-at, s mindent tu— Szeretsz ott lakni? Vera nézi a járdát, bólint, \ s ábrándosán mosolyog. — A mi házunkon túl — j meséli a fiú — Szegedről jön j az országút, s két utca tor- \ kőllik belé. Közte tenyérnyi [ tér van: a Sarok. De sokszor j eszembe jut. Ülök a tanuló- \ ban, fölpóckoloní a könyvet, \ s egyszerre szinte hallom: „nincs rá-ugrás!... ráfeje- lés... van!” A levegőbe emeli két kezét — máskor meg: csak kinézek a kertbe, s mintha a fákon tál ott volna a Sarok. Es már mennék is— Arca elkomorul. ^ Így van!... hiszed? ■— Igen... De.?. Andris... a fűszál! Lenéz Vera kezére —1 eltéptem? — kérdi riadtan. rr-r Tudod, az előbb... ■—Nem baj — vigasztalja. Szedek másikat, vagy megosztozzunk a maradékon. S megpróbálja elcsípni a fűcsonkot, de minduntalan kicsúszik ujjal közül. Ráun, s hirtelen elhatározással megfogja a lány kezét. Kocsis János