Pest Megyei Hirlap, 1962. május (6. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-27 / 122. szám
PEST iIE(. k/Cívlap 1963. MÁJUS 27, VASÁRNAP A KAPU KITÁRUL Borsámi János: Egy héttel ezelőtt búcsúztak az egyetemtől. Sötét ruhában, ünnepélyes arccal, kezükben egy szál rózsával. Négy esztendő megannyi kedves emlékével a hátuk mögött, léptek ki az Agrártudományi Egyetem kapuján. A kapu, amely az életbe vezet — szélesre tárult közel másfélszáz fiatal előtt. De hova vezet az út? Milyenek lesznek az első önálló lépések? Siker, vagy kudarc kíséri majd útjukat? Megannyi kérdés s mind válaszra vár, A hangulat mégis bizakodó. A jövő biztosnak tűnik valamennyiük szemében. Zolthay Enikő Kiskunhalasról kerül Gödöl- ló're? Hogyan? Vegyésznek készült. Hat esztendővel ezelőtt még a lombikok és kémcsövek birodalmába álmodta magát. Aztán ... szinte maga sem tudja pontosan, hogyan is következett be a változás. Valahogy úgy kezdődött, hogy édesanyja újra férjhez ment. A nevelőapja az eg5rik közeli termelőszövetkezet agronómu- sa volt. Az apa magával hozta két fiát, s azok mindketten mezőgazdasági technikumban folytatták tanulmányaikat. Otthon sokszor másról sem lehetett hallani, mint a földeken folyó munkáról, a paraszti élet problémáiról, konfliktusairól. Kezdetben csak fél- füllel figyelt a vitákra, beszélgetésekre — nem vonzotta túlságosan ez a téma. De hát szó nélkül megmaradni ott, ahol hárman vitáznak, beszélgetnek? Beleszólt, véleményt alkotott, s mire észrevette magát, már egészen belebonyolódott az addig számára ismeretlen kérdésekbe. S ahogy múltak a hetek, a hónapok, úgy barátkozott a gondolattal: mi lenne, ha felcserélné a vegyészséget az agármémöki hivatással? S amikor több mint egy esztendő után mind közelebb került a pályaválasztáshoz, tanácsot kért otthon: mit tegyen? ... Így került Gödöllőre. Négy esztendeje már ennek. talra, akikkel könnyebben £ megbeszélhetik majd közös í gondjaikat, örömeiket. (Har- ^ mine társadalmi ösztöndíjas { dolgozik ebben a gazdaság- 4 ban!) S ha sikerrel letették az 4 államvizsgát és meggyökerez- 4 tek a faluban is — akkor sem- 4 mi akadálya nem lehet a há- 4 zasságuknak sem. Mert ők így £ gondolják: megfontoltan és 4 megalapozottan, nem pedig el- 4 sietve. Mert azt vallják: a há- 4 zasság egy életre szól. 2 P. P. i Falusi lány Nézd, hogy reng a csípője ennek a Julisnak! S az ingében hogy hintáznak a jószagú narancsok, amint előttem lépked. Üres kannájával — amíg a hajnal zizzen — a kút felé siet. Hajának barna erdejében a kelő nap vet cigánykereket. Olyan, mint egy királynő. Ringó léptét ezer fűszál lesi, kékpettyes kartonszoknya a palástja, s kendermagos csirkék az udvarhölgyei. A szél is felvidul, ha rálegyint nyakára. De jó volna odafutni és megcsókolni! Ám én csak állok gyáván s bámulok utána. Hegedűs László: Bál kezdődik Túl dombvonulat. Zöld vetések, akácok barna erdeje. A vén hegy rózsaszínvirágú s fehér gyümölcsfákkal tele. A rét kizöldült. Sárga pitypang, füzek állanak szerteszét-. Lassú, fenséges szárnycsapással gólya evez. Fényt szór az ég. Följebb vetések. Barna szántás, fogast, gépet vonó lovak. Sárga, pej színük idelátszik, llóka. Csillag! — szólonganak. A poros úton lovas vágtat, Majd léptet a földeken át. Percig időz, majd búcsút intve halad poroszkálva tovább. Sötét had rebben. Tunya varjak, télből maradt gyászos sereg, Idétlen, rekedt károgásuk ma is ködöt idéz s deret. Fölkerekednek. Fürge fecskék villonganak. A nap fönn megáll. Indul a szél. S a lenge fákkal szürkületig áll majd a bál... GERO JÁNOS: Fekete Lajos: Gyarmatok Van még a földnek árnya hova nem tört be fény; lankadhat bár a pálma, tűzhet bár nap-sugára a trópusok egén. Fénytelen ott a nappal és fénytelen az éj —, melyik riad vadabban, a vad. mely arra vakkan -rí- golyó bziigyén ha tép, vagy épp a lelkes ember, ki most bozótba bú, S isteni félelemmel lapul, míg rá a fegyver dörren s nincs rá tanú. Mert födnek sűrű árnyak oly kínt, oly szenvedést míg foly’ embervadászat, hogy szinte égre lázad a róla szó s kevés! Hallatnak még magukról kikbe a tűz harap, s akiknek ős daluk szól, hogy szolgaságot nyugton nem viselhet a rab. Varjú Balázs malacai ’ lló órája keresi mar a A lányt, de az eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Pedig az a néhány szó, amit a színpadra menet váltott vele, arra engedett következtetni, hogy megvárja, s együtt töltik majd a bemutató utáni délutánt. El is vétette egyszer a táncot, mert egyre csak a lányon járt az esze. Elsőként rohant le a színpadról is, de már hiába. Azóta egyfolytában keresi a hatalmas parkban. Az orgona, amit a színpadról csent el nagy titokban, már hervadozott. Akár a kedve. Hiába hívták mások, ő csak azt az egyet kereste, aki rá- mosolygott, s nevetve válaszolt kérdésére: találja ki ő, hány éves ... i f ár mögötte maradt a tisz- IrJ tás, a színpad. Bekanyarodik a fák közé, most már minde-n cél nélkül, inkább csak azért, hogy kerülje azt a nagy-nagy jókedvet, amelyből maga kicsöppent. Lemondott arról, hogy viszontlátja a lányt, amikor — egy csöppnyi tisztás előtt — megtorpant, EGY SZÁL ORGONA mint akinek földbe gyökerezik a lába. Alig egy karnyújtásnyira tőle a zsenge fűben ott fekszik a lány csöppnyi fürdőruhára vetkőzve s leta hallgatni a ricsajt, így kiáltott a mindig éhes, veszekedő gyerekhadra: — Ne ... ne üvöltszetsk... me... megsiketülök. Anyátok ... mind... mindjárt főz... daluszkát. Ezzel lehetett legjobban lecsendesíteni a zsibongó apróságokat.. Ilyenkor a felesége egy hatalmas lábosban galuskát kavart, aztán fél óra múl- val kitette az asztal közepére a gőzölgő ételt. Ö már nem csudálkozott azon, hogy tíz ti fiús* hunyt szemmel élvezi a nap aranyló fényét. Mellette, szerencsére háttal, egy másik lány éppen menni készül. disznókat. — A termelőszövetkezet huszonhét anyakocája ugyanis Varjú Balázs gondjaira volt bízva. Azelőtt panaSz hangzott el a munkájára, nem is alaptalanul. Az óiban pcskhálók csüngtek, a trágyát nem hordta ki időben, bűz és piszok nyomta bélyegét a sertésólra. Hiába szólták meg érte, Balázs nem izgatta magát. Lecserélni pedig nem lehetett, mert senki nem akarta vállalni a kanászságot. Hanem az utóbbi időben, mióta minden tizedik felnevelt malacot neki ígérte az új vezetőség, Varjú Balázs egészen megváltozott. Nemcsak az ólakat tartotta tisztán, de még éjjel is gyakran kiszaladt megnézni, hogy valamelyik koca nem nyomta-e agyon a malacokat. Sőt, ml több, a takarmányos kamrában fekhelyet készített magának, és nem egyszer ott aludt, hogy kéznél legyen, ha valamelyik anya alatt nagyon sivalkodik a megszorított kismalac. így történt meg — ami azelőtt sohasem —, hogy két-- száztizenöt szaporulatból kétszáz megmaradt és szépen fejlődött. Micsoda zene-bonát csaptak a rózsaszínű, apró jószágok, ha gondozójuk csak néhány perccel is megkésett az etetéssel! Visításuk betöltötte az ^ t szabadságharc történetét, íj rV 1848—49 dicső eseményeit ^ í rja meg Dienes András ebben 2 a művében a fiatalok számára, íám a kötet lapjain elsősorban i Petőfi szabadságharebeli szelepével ismerkedünk meg egy J tudós Petőfi-kutató mindent ^ bonckés alá vevő, kutató módszere segítségével. Hogyan vi- ^szonylott Petőfi a szabadság- ^ harc eseményeihez, milyen j kapcsolatban állt kortársaival, í mit mondott és mit cselekedett 5 és végül hogyan is történt leli gendás halála — erről szól ez |a könyv. í Dienes András hasznos mun- Í kát végzett, hogy a fiatalok rá- ízére, ifjúsági könyv, sőt J mondhatnók tankönyvkiegészí- ítö segédkönyv formájában alj-kotta meg ezt az irodalmi, sőt j vulgáris használatra is a lkai- í más irodalomtörténeti művet, í mert segít vele eloszlatni sok, í évtizedek óta megkövesedett ; hamis képzetet, helytelen is- Jmeretet. Nem idealizálja sem ; Petőfit, sem kortársait, gondo- ;san mérlegel, vitázik azokkal, íaklk másképp vélekedtek előtété és "éppen ezzel a módszer- j rel kelti fel a vágyat a gondol- i kodásra serdül ö ifjúságunk iro- j dalom történeti érdeklődésű ré- ! szóban. Ez könyvének nagy ér- í deme. ! A könyv kilenc fejezete nap- - társzerű krónikája az esemé- ;nyéknek, képanyaga nagyon j hasznos és még hasznosabb az j a kronológiai táblázat,' amely í • a kötet végén ismerteti az ol-; ; vasóval Petőfi és a szabadság- i Megvárja, míg az eltűnik a i bokrok között, aztán egy hír- • télén gondolattal letép egy fű- ] szálat és végighúzza a lány fi-\ tos orrán. A lány körülnéz, észreveszi, j — Hogy kerül ide? — ül \ föl ijedten. — Azt mondta, találjam ki, i hány éves... — Most haragszik? — piron- \ kodik a lány. — Nem mehet- \ tem el a csoporttól. Aztán \ meg hiába kerestem... — Keresett? — Ühüm! — Akkor jó. Mert én is. j Azt mondta, táncolni is eljön, j ha kitalálom ... — Ha megvár... mehetünk, : ß oldogan indul ki fák kö-; zül, de megállítja a lány: — És az orgona? Azt hit- j tem... — Hát persze ... Bár ... i meghervadt kicsit. — Nem baj... Az a fontos, ; hogy megtalált. — Az... — s dobogó szívvel • lép ki a fák közül. Prukncr Pál A szövetkezetben &z a hir : járta, hogy Varjú Balázs meg- j gazdagodott. Akadt olyan asz- ; szony, aki tanúja volt, ami- : kor Varjú Balázsné, a vékony, í sápadt kis teremtés megvásá- í rolta a füszerüzletben találha- j tó áruk felét. I A dologban az volt az ér• dekes, hogy semmi irigység j nem csendült ki az asszonyom ; szavaiból, sőt olyan örömmel ; beszéltek az eseményről, mint- í ha nekik is jutott volna a : gazdagságból. : Az emberekből nem vélet- j lenül váltott ki örömet a Var- ; ju-csa’.áddal történt eset. Ez * volt a tanya világ ban a legné- ípesetob familia. Tizenegy gye- ; rek, mint az orgonasípok úgy : sorakoztak egymás mellett, ha | az anyjuk összegyűjtötte őket. í A legidősebb nyolcadik osz- j tályba járt. A legkisebb még | alig totyogott. Egy nádfedeies, : sárból vert házban laktak a i pusztaligeti major szélén, két : parányi szobába összezsúfpl- I va. | Leggyakrabban babot, pap- ■ rikáskrumplit meg galuskát [ettek. Gabonafejadagjuk elfo- igyott már tavaszra, hiszen na- \ ponta ötször is vágni kellett a : kenyérből, s mindig tizenha- : rom karéjt. i Varjú Balázs, aki beszédhi- i bás, dadogó ember volt, sok- i szór már azt hitte, megbolon- i dúl a gondoktól. Ha már na- ’ gyón elkeseredett és nem birpércén belül még mutatóba se maradt a galuskából egyetlen darab sem. Amikor jóllakott a család, az apjuk legtöbbször magához intette legidősebb fiát: — Gye... gyere Szanyi... meg .;. megetetjük a disz .., tőség nyílik majd, hogy színházba. moziba járjon, mert a sport mellett ez kedvenc szórakozásai közé tartozik. S az sem lehetetlen — vallja hogy ott marad Monoron véglegesen, ha megvédte diploma- - ját. Rezi Irén és ; Sárkány Pál Igaz, hogy még nem házasok, mégis együtt kell beszélni róluk. Itt, az egyetemen ismerkedtek meg négy esztendővel ezelőtt s az ismeretségből csakhamar őszinte barátság, majd szerelem fejlődött. S ez a szerelem olyan szorosan összefűzi őket, hogy nem lehet külön-külön szólni róluk. Még az országos diákkonferenciára beküldött pályázatukat is együtt készítették £ együtt osztoztak az első díjban. És együtt határozták el két évvel ezelőtt azt is, hogy egy gazdaságban vállalnak majd állást, hiszen a jó házassághoz az is hozzátartozik, hogy egy községben éljék le életük. így ötlött bennük az a gondolat, hogy levélben fordulnak néhány megyei tanács- azzal a kéréssel: tegyék lehetővé számukra, hogy egy munkahelyre kerüljenek. A Baranya megyei Tanács örömmel vette levelüket, s néhány nappal később személyesen is felkeresték Gödöllőn a két kiváló hallgatót. Ennek a beszélgetésnek azután nemcsak az lett az eredménye, hogy biztosi tják számukra a közös munkahelyet, de az is, ’hogy két éven át ötszáz-ötszáz forint havi társadalmi ösztöndíjat kaptak a Baranya megyei Tanácstól, s nem ők voltak az egyetlenek. Néhány nap múlva már útrakelnek, hogy elfoglalják munkahelyüket a Bólyi Állami Gazdaságban. Szívesen mennek. Nem félnek a falusi munkától. Bíznak abban, hogy rövid idő alatt igaz barátokra találnak maid ott és sok fiaS azóta bebizonyosodott: Enikő jól választott. Nemcsak, hogy megszerette az agrármérnöki hivatást, de tanulmányi eredményei szerint érti is. Decemberben államvizsgázik, de addig' is már munkába áll. Pest megyében várják, a Monon Állami Gazdaságban. Igaz ugyan, hogy még soha nem járt Monoron, mégis örül a beosztásnak. Egy kicsit közel is van Pesthez — mondja. Nem azért, mintha félne a vidéktől, de így nagyobb leheKÖNYVESPOLC Sík Endre: A nagy Miramho árnyékában í 5 i fjuiági regénynek jelent I mzg Sík Endre könyve, ' stílusában, előadásmódjában í valóban a serdültebb ifjúsághoz iszol, ám megjelenése mégis je- ; lento selb, sőt sokkal jelentősebb, mint ifjúsági könyveké Í általában. Afrikáról nem egy í útleírás született a múltban is, iám azokból -mindig a „barbár” í négerekről és a hozzájuk „ci- } vilizációt” szállító európaiak- Í ról értesültünk, amikor mi mai \ felnőttek, még fiatalok tolatunk. Nos éppen ennek a /ráírnis képnek kellett végre megváltoznia az afrikai népek fel- í szabadulása idején, éppen a í serdülő ifjúság képzeletében. I í Es Sík Endre könyve kiválóan J alkalmas egy új szemlélet} megismertetésére. Az érdekes képanyaggal il-; lusztrált könyv végigvehet ben- ; nünket az afrikai népek nagy; törzsfőinek életén, az európai \ gyarmatosítók rablőhadjára- í tain és bemutatja az egykori $ elnyomottak felszabadulásaitok \ útját napjainkban. Nagyon jó J eszköz arra, hogy ifjúságunk végre tisztán lásson ebben a : kérdésben és a meseszerű elő- í adási mód kitűnően alkalmas a ; kalandos történetek iránt első- ; sorban érdeklődő fiatalság fi- j gyeimének lekötésére. (Móra í Ferenc Könyvkiadó kiadása.) í í > \ Dienes András: Az utolsó év Z el harc történetének leglényege- j sebib eseményeit. Irodalom tör- jí ténész műve ez, hézagpótló ta- j? nuhnány — nagyon helyesen^ — a fiatalság számára. Számos ^ forrásmű ismertetése, egybe- ^ vetése adja meg a választ a £ nagy kérdésre: hogyan élt Pe- ^ tóti ezekben a napokban. (Mó- í ra Ferenc Könyvkiadó) Máté Iván | z I I j Andrzej Wajda, a Hamu és j gyémánt című filmjéért meg- j! ^ kapta az USA egyik legjelen- ^ rj iősebb díját, az Ezüst Babért. í íjl y í Az Antarktisz törvénye cím- ^ v. mel új szélesvásznú film fel- ^ | vételei folynak a kijevi Dov- í ijzseno filmstúdióban. > £ ^ íy De Sica új film forgatását % f tervezi Fénytakaró címmel. ^ ) Főszereplői Gina Lollobrigiaa f íés Raf Valloné lesznek. '/
