Pest Megyei Hirlap, 1962. május (6. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-27 / 122. szám

"k/ÚHod 1962. MÁJUS 27, VASÁRNAP „Divat“ vagy az élet? A márciusi állatszámlálás komoly tanulságokkal szol­gált. A sok közül ezúttal csak az egyikkel foglalko­zunk, amely kerékkötője a sertéstenyésztés fejlődésének és ma is a legtöbb kárt okoz­za. Nem anyagi természetű do­logról van szó, hanem „csu­pán” egy téves nézetről, il­letve egy káros szemléletről. Képviselőik — a legna­gyobb rosszindulattal sem lehet rájuk fogni — nem akar-, tak, nem akarnak és a jövő­ben sem szándékoznak rosz- szat tenni. És mégis a szem­léletük érvényesülésének „kö­szönhető”, hogy a sertéste- iiyésztés nem tud kilábalni több esztendős gyermekibeteg­ségéből, ennek tulajdonítható, hogy a szövetkezeti gazda­ságok — noha mintegy tíz­ezer anyakocájuk van — nem rendelkeznek elegendő ma­laccal és süldővel, tehát emiatt forog veszélyben a ter­melőszövetkezetek hizlalási terve. De ha tovább gombo­lyítjuk a fonalat, nyugodtan állíthatjuk: annak, hogy a Szövetkezeti gazdák sok he­lyütt nem szívesen foglal­koznak sertéstenyésztéssel, il­letve hizlalással, ugyancsak ez az oka. Miről van szó? Körülbelül egy évtizede annak, hogy a megyében, de az országban is gyors ütem­ben megkezdődött a magyar fehér hússertés elterjesztése. Természetesen ezzel együtt járt az őshonos fajtának, a mangalicának a visszaszorí­tása. A fehér hússertés fajta elterjesztői azzal érveitek: „nem állhatunk meg a fej­lődés útján, belterjes irány­ba kell fejleszteni a mező- gazdaságot”. Az érvelésnél azonban lényegesen többet tettek; á parasztság tiltako­zása ellenére nem biztosítot­ták a mangalica apaállato­kat. A „belterjesség” irányá­ba való fejlődés olyan gyors Ütemű volt a sertéstenyésztés; ben. hogy ma rrtd¥ úlig rÍ!iWi- ni tisztavérű mangalica -ko­cákat. A megye termelőszö­vetkezetei közül négy-ötben tenyésztenek csupán ilyen sertéseket. A fehér hússertés fajta „szószólói”, miközben „erőtel­jesen” munkálkodtak annak elterjesztésén, az igényesebb fajta tenyésztésének feltételeit kevésbé szorgalmazták ennyi­re. Nem képviselnénk az igazságot, ha nem mondanánk el: jónéhány termelőszövet­kezetben igen szép eredménye­ket értek el a fehér hússertés tenyésztésével — ahol megte­remtették ennek feltételeit. Még csak azt sem állítjuk, hogy nein a fehér hússertés fajta lesz a jövő leggazdaságo­sabb fajtája a nagyüzemekben. A mai tartási és tenyésztési körülmények azonban sokkal inkább megfelelnek — a ter­melőszövetkezetek javarészé­ben — a kevésbé igényes man­galica, Cornwall, Essex stb. fajtáknak. Ennek bizonyítására csupán annyit hozunk fel: az elmúlt télen a malacok 25—30 száza­léka hullott el a szövetkezeti gazdaságokban, főleg a nem kielégítő takarmányozás és elhelyezés miatt. Felvethet­nénk azt is: miért nem javít­ják meg a termelőszövetkeze­tekben a takarmányozást, mi­ért nem biztosítják a kellő el­helyezést? Igaz, szüntelenül ' javítani kell a tartási viszo­nyokon, de a fejlődésben nem lehet■ ugrásszerű eredményt elérni. A szövetkezetek java­részében a: fiaztatók szerfából készültek, kevés a' fehérjedús takarmány. Ezen egyik nap­ról a másikra változtatni nem lehet. A sertéstenyésztésben is azt az utat kell járni, amely hamarabb célravezet. A rövidebb út az, amit a megyei pártbizottság áprilisi határozatában is megjelölt: „Azokban a szövetkezetekben, ahol még nem tudták létre­hozni az igényes sertésfajták számára szükséges takarmá­nyozási, tartási viszonyokat — átmenetileg keresztezéssel kell a haszonállatokat előál­lítani”. * Most, miután a magunk ká­rán tanultuk meg, hogy a jó­szándék, bármennyire is di­csérendő, egyáltalán nem ele­gendő olyan fontos népgazda­sági érdek elbírálásánál, mint a fajtamégváíasztáá, a lehető leggyorsabban helyre kellene hozni a hibákat. A megye fe­lelős vezetői, a szakemberek is azt vallják, hogy káros volt a túlzott mértékben való előre­haladás a fehér hússertés el- t erjesztésében. Még 'inkább éz!.•■'mondják iriÖgttkMá kárval­lottak: á termelőszövetkezetek vezetői és tagjai. Ha ilyen szé­leskörű az egyetértés, miért nem haladunk gyorsabban a most kijelölt úton? Azért, mert még ma is él és a gya­korlatban érvényesül az eddig is-óriási károkat okozó szem­lélet, Megrögződött, megcson­tosodott szemlélettel, gyakor­lattal állunk szemben. Ha az elmúlt évtizedben a fajta kér­dése került szóba, a válasz csak egy lehetett: fehér hús­sertés. Ezt válaszolták felelős vezetők, szakemberek egy­aránt. Ezt válaszolták akkor is, ha a maguk véleménye ép­pen az ellenkezője volt en­nek. A fehér hússertés volt a „divat”, s emberek ezrei véle­kedtek ilyenformán: miért ép­pen én hadakozzam ellene. A való tényeket, a helyi körül­ményeket teljesen figyelmen kívül hagyó szemléletből így lett gyakorlat. Az őszinteség hiánya volt a hibák gyökere. Mindennapi életünk szám­talan területén folyik a harc azért, hogy érvényesüljön az új szellem, amely szerint min­dennemű intézkedés' megho­zatalánál a valóságból, a min­dennapi életből induljunk ki. Ezt kell tenni akkor is, ha nem is születnek olyan „tet­szetős” határozatok és tervek — mint a jelen esetben is — de hasznosságukhoz nem fér­het kétség. Mihók Sándor NEM FOG KI RAJTUK AZ IDŐ! Mintha csak pótolni akarná mulasztását, olyan elszántan szórja sugarait a tóalmási ha­tárra is a májusi nap. Az em­bereket mái’ ingujjra vei köz­tél te, melegük van az asszo­nyoknak is. — Hadd süssön csak — tö­röli meg gyöngyöző homlokát paprikapalántázás közben So­mogyi Jánosné — kell már a meleg, különben is egész éjjel esett, jó nedves a föld. ez hasz­nál a palántáknak! Lénárd János a Lenin Ter­melőszövetkezet brigádvezető­je elégedetten néz körül a rozsföldi dűlőiben, hisz amerre csak a szem ellát, mindenütt dolgoznak. Mostanában viszont gyakran abba kellett hagyni a munkát, vagy az eső jött közbe, vagy a vihar kergette el az embere­A NEGYEDIK Az abonyi Kossuth Tsz — sok egyéb mellett — a napok­ban új géppel gazdagodott. A képen látható Zetor 30. már negyedik traktorja a közös gazdaságnak. Volánjánál Zsem­lye István gépcsoport-vezető beszélget GyÖre Pál tsz­■ -■ ■-•.-•Alóelnökkel " kunttUru' ro-:c két a földről. De már nem fog rajtuk ki az idő. minden per­cet kihasználnak. Amott, a fűzbokrokon túl az asszonyok duggatják a paprikapalántákat. Idébib — egy csomóban vagy hetven gazda —, ahogy a bri­gádvezető mondja: híjjal. Az­az. a hiányzó paradiicsompa- lántákat pótolja, gyorsan ha­ladnak. mert elég jól megfog­ták a sorok — helyenként már a virágbimbók is kifejlődtek — elvétve száradt csak ki egy- egy palánta. Miért a férfiak végzik ezt a munkát? — Pillanatnyilag — mint a beszélgetésből is kiderül, itt „szorít a cipő” — hirtelen jött az eső, ki kell használni a pa­lántázásra alkalmas időt. Tá­I volabb paiántázógép dolgozik, s ha minden jól megy, estére már el is felejtik ezt a mun­kát. Fodor József növényter­mesztő újságolta, hogy a sár­garépát, a zöldséget, sőt már a borsot is bekapálták. Itt-ott a burgonyatáblán mutatkozott kolorádóbogáir is, de nyomban hozzáláttak az irtásihoz. Azt mondtuk az imént, a hirtelen jött eső csalta ki a férfinépet a paradicsomtáblá­ra. Más oka is van annak, hogy Tóalmáson a férfínép asszonymunkát végez, neveze­tesen az, hogy a kapát egy időre szegre akaszthatják. Kovács Pál, az elnöki teendők­kel is megbízott főmezőgazdász magyarázza ezt. akit erre ha­ladván motorjával, az imént állított le a brigád vezető. Na­gyon siet, mert a pótü lésen Aldeo Dimitert, a brassói UTOS-gyár szerelőjét viszi be a központba. Az egyik UTOS- traktor ugyanis meghibásodott, s ezt szeretnék minél előbb munkába helyezni. — Tavaly — magyarázza Kovács Pál — százhúsz hol­don termesztettünk kukoricát, úgy, hogy dikonirttel perme­teztük a földet. Megírta az új­ság is, hogy mindössze ' egy ember,-» .&• -Szentmárbonkátai Gépállomás traktorosa gondoz­Vígan élnek a burgonyabogarak Nem használhatják a leghatásosabb szert ellenük a nagykátai járás tsz-eiben Női, férfi és gyermekcipőt javít! RENDELÉSRE ÚJAT IS KÉSZÍT Tavaly még mindössze há­rom növényvédő géppel ren­delkeztek a nagyfcátai járás termelőszövetkezetei, az idén már tizennyolc ilyen gép van birtokukban. A növényvédő- gépek gyarapodásának az a magyarázata: meggyőződtek a termelőszövetkezetek, a leg­jobb, ha kéznél vannak a vé­dekezési eszközök. Ezekkel ugyanis a legkedvezőbb idő- pontiban védekezhetnek az ál­lati, növényi és egyéb kárte­vők ellen. A gépek célszerű felhaszná­lásáról is gondoskodtak a ter­melőszövetkezetekben. Mindegyik közös gazda­ságban növényvédelmi fe­lelőst állítottak munkába, A növényvédelmi felelősök a télen tanfolyamokon vettek részt, ahol elsajátították a leg­fontosabb ismereteket. A já­rási tanács mezőgazdasági osz­tálya is segíti őket munkájuk­ban. Az osztályon egy agrár­mérnök a növényvédelmi fel­adatokkal foglalkozik. Havpn- ta egyszer megbeszélésre jön­nek össze a tsz növényvédelmi felelősök, s megvitatják az egyes kártevők elleni felké­szülés feladatait slb. Tavaly még a Pest megyei Növényvédő Állomásnak egy brigádja tartózkodott a járás­ban, az idén azonban másho­va irányították a brigádot. Te­vékenységük a termelőszövet­kezeti növényvédelmi hálózat kiépítésével és az új gépek vásárlása miatt feleslegessé j vált. Jól működik a növényvé­delmi hálózat, jó eredmé­nyeket érnek el a terme­lőszövetkezetekben a kár­tevők elleni küzdelemben. Egy körülmény azonban gá­tolja őket munkájukban. Még­pedig éppen a burgonyabogár kártétele ellen tudnak legke­vésbé védekezni, pedig köztu­dott, hogy ez a bogár okozza a legnagyobb károkat. Erről, nem a termelőszövetkezeti ve­zetők, vagy a növényvédelmi megbízottak tehetnek. Sokkal inkább egy rendelet, illetve annak kiadói. A rendelet sze­rint ugyanis Dieldrim vegy­szert — a burgonyabogár elle­ni védekezésben ez a leghatá­sosabb — csak a növényvédő állomások használhatnak fel. A nagykátai járásiban most olyan furcsa helyzet követke­zett be, hogy a növényvédő állomás most már nem küld gépeket, a termelőszövetkezetek pedig a tiltó rendelkezés miatt nem használhatják az említett hatásos vegy­szert. A járási tanács mezőgazda­sági osztályának az a vélemé­nye: engedélyezzék a Dieldrin használatát az olyan tsz-ék- ben. ahol megvan a biztosíték arra, hogy a kellő óvintézke­déseket a vegyszer használata köziben megteszik. A' nagyká­tai járás tsz-eiben a vezetők szívesen vállalják ezt a fele­lősséget. — m. s. — Határjárás Tóalmáson Hetvenen „híjjalnak“ Vegyszeres gyomirtás ta ezt a területet. Májusi mor- zsoltban számítva, 8 mázsával többet takarítottunk be hol­danként. A siker láttán aztán az idén már 450 holdon — a közös kukoricaföld egész terü­letén — ezt a módszert al­kalmazzuk. Négyzetesén ve­tettünk, s a szántástól kezdve egészen a betakarítás megkez­déséig négy traktoros viseli gondját. Ezen az úgynevezett védnökségi területen nem lesz szükség kézi erőre. Már a motoron ül Kovács Pál, amikor még ' elmondja, hogy egy-két nap múlva meg­kezdik a kézikapálást. Gyűj­tik a lucernát, sajnos ennek a betakarítása nem úgy történ­het ahogy gondolták. Tervez.- ték ugyanis, hogy a tavaszon már állványokon szárítják a szénát. Az erdőgazdaság azon­ban nem szállította le a szá­rításhoz szükséges állványo­kat. A főmezőgazdász gázt ad a motornak, mi pedig a legnépe­sebb munkacsapatok felé vesz- szük utunkat, Itt is, ott is jó­kedvű asszonyokkal, férfiak­kal találkozunk, Baranyi 1st? ván fogatos árulja el, hogy több oka is van az emelkedett hangulatnak. Legelőször is be­vezették a pénzelszámolást, most már minden egyes tag rendszeres havi fizetést’ visz haza. Ő legutóbb például ezerkétszáz forintot kapott, Hovázsony Jánosné baromfi­gondozó, 1400 forintot vitt ha­za. Póbel István múlt havi ke­resete meghaladta az 1100-at. Általában nyolcszáz forinttól- ezerhárom-ezernégyszáz forin­tig keresnek, de ehhez év vé­gén még pluszként jön majd a jövedelemirészesedés. Nincs is probléma a tagok mozgósí­tását illetően, valamennyi munkát idejében el tud vé- 'geznf á‘‘gazdaság.?; i'"« »«k-jíob Á!fŐálfrtSsi-t;IieMiJÍ<’'‘TerRSŐlő- szfővet'3*1 ****»- gók is bíztató ' kilátásokkal nézhetnek az elkövetkezendő hónapok elé. Errefelé is —-' a korábbi rossz idő ellenére — szépen fejlődnek a vetések, kihányta kalászát a búza, szép termést Ígér a száraz kerté­szet. A tóalmásiakon valóban nem fog ki még az idei sze­szélyes tavasz sem. (s. p.) — BAROMFIKlSÉRLET. A Felsőbabádi ÁllaTni Gaz­daság nemesítő telepén kül­földről behozott Cornish faj­tát kereszteznek hazai ba­romfifélével a húshozam nö­velése érdekében. A Cornish nyolchetes korára eléri a három kilogrammot, de hú­sa igen száraz. IRÁNYÁRAINK: Férfi talpalás (bőrt. cipő) 27.— Ft-tó! 31.—Ft-iq Női talpalás (bőrt. cipő) 25.— Ft-tól 28.— Ft-iq Alaqi Bőripari KT5Z Abonyi Ruházati KTSZ Albertirsai Vegyesipari KTSZ Aszódi Vegyesipari KTSZ Biatorbáqyi Cipész KTSZ budaörsi Veqyesipari KTSZ Ceglédi Lábbelikészítő KTSZ Tunaharaszti Veqyesipari KTSZ Érdi Lábbelikészítő KTSZ ' Fóti Veqyesipari KTSZ Gödöllői Veqyesipari KTSZ Gyáli Vas- és Veqyesipari KTSZ Gyóni Vegyesipari KTSZ Gyömrői Veqyesipari KTSZ saszegi Veqyesipari KTSZ iszkarajenői Veqyesipari KTSZ Cemencei Veqyesipari KTSZ íiskunlacházi Veqyesipari KTSZ <istarcsaiN Vegyesipari KTSZ Maglódi Vas- és Veqyesipari KTSZ Monori Lábbelikészítő KTSZ Nagymarosi Vegyesipari KTSZ Nagykátai Cipész KTSZ Nagykőrösi Lábbeli készítő KTSZ ócsai Veqyesipari KTSZ Örkényi Veqyesipari KTSZ Péceli Veqyesipari KTSZ Pilisi Cipész KTSZ Pilisvörösvár és Vidéke Vegyesip^ "vrZ Pomázi Vegyesipari KTSZ Ráckevei Veqyesipari KTSZ Szentendrei Járási Cipész KTSZ Szigetszentmiklósi Vegyesipari KTSí Szödligeti és Gödi Vegyesipari KTSZ Tápiószelei Veqyesipari KTSZ Tápióqyörqyei Veqyesipari KTSZ Tárnoki Cipész KTSZ Törökbálinti Veqyesipari KTSZ Tápiósáp és Vidéke Veqyesipari KTSZ Váci Cipész KTSZ Vecsési Vegyesipari KTSZ Zsámbéki Veqyesipari KTSZ ^Qluet ntéq nem láttak ^Ultrán 'f a FERI BÁCSIT ■ keresik? f Ál Ö folyton a határt jár- {ja, s nehéz lesz megtalálni, f Nemsokára dél lesz, azonban, ís ilyenkor haza szokott jönni. Í Ezt válaszolta mindenki a f túrái Galgamenti Termelőszö- f vetkezet tanyaközpontjában, famikor a főmezögazdász iránt f érdeklődtünk. A melegedő má- í jus most szökteti szárba a ka- Í ló. szó sokat, most szélesíti a cu- % kor répale v e leket, s a tudós f kutatóból gyakorló mezőgaz­dáévá változott Tardoshegyi Fe- í renc óráról órára ellenőrzi a f fejlődést. Az őszülő agronó- f mus fiatalos energiával jár­ókéi mindenütt, ahol emberek, fnövények várják a segítségét, f Úgy tűnik, mintha találkoz­ni tunk volna valahol, amikor ke- Í zet fogunk, de aztán belátják, Í hogy csak a kedves, közvet- % len modor, a nyílt, egyenes te- f kint étből sugárzó bizalom té- f veszt meg bennünket. Feri 5 bácsi valóban olyan, mint Íamilyennek a tagság tartja: ^ lelkes és fáradhatatlan, f — Mit érdemes megnézni í maguknál? '/ — Mindent, amit még nem f láttak. Persze, van azért olyan fis, amire különösen büszkék vagyunk. í — A búzát okvetlenül meg­nézzék, ha szépet akarnak lát­ni! — szól közbe egy Feri bá­csi <korabeli férfi, aki így mu­tatkozik be szerényen: dr. Ján- ki Gyula, ö is otthonos már itt Haraszt-pusztán, mert a Tudo­mányos Akadémia üzemszer­vezési osztályának megbízásá­ból két éve végez önköltségi kutatómunkát. j i A MÁR ö IS azt mondja, ÍJ akkor igazán érdemes megnézni a tsz búzáját. A puszta közelében kezdőidnek a táblák, s elnyúlnak a zsámbo- ki határig. Közben ugyan ka­pások váltakoznak a kalászo­sokkal, de most a búzáról van szó. A tsz-nek 500 hold búzá­ja lengedez a szélben, amely­ből 50 hold Bezosztája—i, negyven hold pedig San Pas- tore fajta. ' Kiváló magágyba vetették az ősszel és a kedve­zőtlen időjárás ellenére is jól telelt ez a gabona. Tavasszal kétszer fejtrágyázták és gondo­san ápolták az ötszáz holdat, s most szépen, erőteljesen fejlő­dik. A jól tájékozott agrármér­nök elmondja, hogy a felszaba­dulás előtt ritka szép termés­nek számított az a rekord, amellyel a földesúr dicseked­hetett: holdanként tizenkét mázsa. A Galgamenti Termelő­szövetkezet egyik kis elődje joggal büszkélkedhetett tehát a maga t izenhárom mázsás bú­za átlagtermésével néhány év­vel ezelőtt, míg aztán a fej­lettebb utód őt is túlszárnyal­ta Tavaly tizenöt mázsás hol- dankénti búzatermése volt a tsz-nek, de az idén már rietn érnék be annyival. A járási ta­nács mezőgazdasági szakembe­reivel együtt megtartott határ­szemle alkalmával hangzott el Feri bácsi merész jóslata: itt megterem a húsz mázsa is holdanként. ha különösebb elemi kár nem éri a búzát. Mi­lyen elemi kár fenyegethet még az aratásig? Szélvihar, jég, huzamosabb eső jöhet még addig, de a kedvező idő­járás a valószínűbb. Miért ne arra számítanának inkább, ami a kedvezőbb? s \ TSZAZ HOLD búza átla- gában húsz mázsa! Ki az a mezőgazdász, akinek szívét nem dobogtatja meg ez a nagyszerű kilátás? Feri bácsi jókedve még növekszik is, amikor a munkaadó gazdák, a termelőszövetkezeti tagok biza­kodó arcára tekint: öröm su­gárzik azon, a gyümölcsöző munka öröme. N. 1.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom