Pest Megyei Hirlap, 1962. május (6. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-20 / 116. szám

1962. MÁJUS 20, VASÁRNAP mi WPCJEI <Mírlan 3f***jrtil*ísnló fantasatikums GÉP SZÜLI A GÉPET Távolvasztás - A legbiztosabb recept Irta: Vaszilij Parin professzor, o Szovjetunió Orvostudományi Akadémiájának rendes tagja A cikket Parin akadémikus a „Repülés és űrhajózás” című folyóiratba írta. Cikkét a fo­lyóirat engedélyével közöljük (rövidítve). Egy év telt el Jurij Aleksze- jevics Gagarin űrrepülése óta. Vessünk számot hát, hogy me­lyek voltak annak, az útnak az állomásai, amelyek a történel­mi űrrepüléshez vezettek, néz­zük meg röviden, hogy az első űrutazás mit adott a tudo­mánynak, s mit várhatunk a továbbiakban. Ha a kozmikus térség tanul­mányozásának mai szakaszát az első szovjet mesterséges hold felbocsátásától, vagyis 1957. október 4-től számítjuk, altkor csak ámulhatunk azon, hogy ­ilyen rövid idő alatt milyen nagy utat tettünk meg. A feladat, amelyet a szovjet tudomány és technika megol­dott, roppant bonyolult volt, s hogy milyen bonyolult, azt ta­lán a legszemléletesebben amerikai kollégáink példáján mutathatjuk meg, akiknek több ízben is el kellett halasz- laniók Glenn űrutazását, kü­lönféle technikai okok miatt. S mindez azután történt, hogy Shepard és Grissom „Árugrá­saival” már tulajdonképpen megtartották a főpróbát A szovjet tudósok kezdettől fogva azon a véleményen vol­tak, hogy az ember űrutazásá­nak feltétlenül földkörülinek kell lennie, mivel azt, hogy a függőleges irányú repülés fi­ziológiai értelemben hogyan hat az élő szervezetre, 450 ki­lométeres magasságig, jelentős gyorsulások és néhány percen át tartó huzamosabb súlyta­lanság közepette már kellő­képpen tanulmányozták. A Szovjetunióban a négyvenes évek végétől kezdve nagyszá­mú kísérletet folytatták állatok nagy magasságra juttatásával. Emellett 1961. áprilisában már rendelkezésünkre álltak olyan, adatok, amelyeket állatutasok- kal. felbocsátott űrhajók száz perctől 24 óráig terjedő idejű földkörüli repülései útján sze­reztünk, a Lajka kutyával végzett csaknem ötnapos kí­sérletről nem is szólva. 1961. április 12-én azt a ren­geteg tapasztalatot, amit a tu­domány és a technika a koz­mikus térség tanulmányozásá­ban addig felhalmozott, mind az emberiség szolgálatába ál­lítottuk. Az első űrhajós nor­mális életműködését biztosító berendezések többszörösen ki­próbáltak voltak. Volt köztük levegőregeneráló készülék, amely az űrhajós fülkéjének gázközegét önműködően fel" töltötte oxigénnal, miközben, megszabadította a széndioxid­tól. Külön automatikus szer­kezet biztosította, hogy a lég­nyomás a fülkében 'állandó le­gyen. A hőmérsékletet és a le­vegő páratartalmát ugyancsak külön készülékek biztosították. Az űrhajósnak tíz napra ele­gendő ivóvíz- és élelmiszer­it;,észlet állt rendelkezésére, mégpedig olyan formában, hogy a táplálkozás a súlytalanság állapotában is kényelmes legyen. Pótlólagos biztonsági rendszabály gya­nánt hermetikusan záró, a bú­várokéra emlékeztető űrhajós­öltözetet szerkesztettek, amely­nek oxigénellátását úgy oldot­ták meg, hogy zavartalan le­gyen akkor is, l)a az űrhajó ul'kéjének légmentes zártságát baj érné. Az űrhajós megfele­lő technikai előképzettséget kapott ahhoz, hogy szükség esetén egész sor szerkezetet, berendezést működtessen, amelyek növelik a repülés és a földet érés biztonságát. A vérkeringésben, a légzés­ben, az idegrendszer és az ér­zékszervek működésében fellé­pő kilengések az utazás egyet­len stádiumában sem lépték túl a normális fiziológiai reak­ciók határát, s a repülés 108 nerce alatt egyetlen pillanat- - a sem sértették meg ezeket a normákat úgy, hogy az veszé­lyes legyen. Az orvostudósok számára különösen nagy öröm, hogy az űrutazás ilyen eredménnyel zárult. Helyesnek bizonyultak azok a következtetések és jós­lások, amelyeket a tudósok hosszú évek munkája alapján fejtettek ki, helyesnek bizo­nyult az űrhajósok kiváloga­tásának, valamint általános fi­zikai és speciális edzésének rendszere, S itt feltétlenül meg kell említeni, hogy nagy érde­mük van ebben azoknak a szakorvosodnak, akik a kivá­logatás és a felkészítés mun­káját a gyakorlatban elvégez­ték. ' Gagarin repülését alig négy hónappal később követte Tyi- tov útja. Tyitov repülését nem úgy tervezték, hogy az Gagárin útjának megismétlése, hanem úgy, hogy jelentős előrelépés legyen a kozmikus térség meg­hódításában. German Tyitov- nak már nemcsak bele kellett kóstolnia a súlytalanságba, ha­nem több mint egy napot kel­lett eltöltenie ebben az álla­potban, nagy és bonyolult programot kellett teljesítenie. Ez azt jelentette, hogy figye­lemmel kellett kísérnie az űr­hajó összes bonyolult szerke­zetének működését, illetve a műszerek erről szóló adatait, állandó kétoldalú kapcsolat­ban kellett állnia a földdel, irányította az űrhajót, s köz­ben. figyelte azt az ember szá­mára szokatlan képet, amely az űrhajó ablakán át kitárult előtte, bejegyzéseket tett a ha­józó naplóba. Tyitov 25 óra 18 perc alatt több mint tizenhét fordulatot tett meg a föld körül, több mint hétszázezer kilométert repült. Augusztus 7-én 10 óra 18 perckor a történelmi út véget ért: Tyitov szerencsésen földet ért a Szovjetunió előre megadott körzetében, nem messze onnan, ahol korábban Jurij Gagarin leszállt. Az űr­repülés valamennyi feladatát teljesítették. Tyitov űrrepülése új adatok­kal gazdagította a kozmikus fiziológiát. Az ő esetében, akár­csak Gagarin űrutazása ide­jén, szintén állandó volt az űrhajós alapvető életfunkciói­nak rádiótelemetrikus ellenőr­zése. A súlytalanság mindössze egyetlen kellemetlen szubjek­tív érzéssel járt, és ez az időn­ként fellépő szédülés volt, amely azonban nyomban el­tűnt, amint az űrhajós nyu­godt helyzetet vett fel, s nem tett gyors fejmozdulátokat. Le­hetséges, hogy ez a szédüléses állapot German Tyitov egyen­súly érző szervének egyéni fi­ziológiai adottságaiból követ­kezik. Pontos választ erre va­lószínűleg a következő űrrepü­lések adnak. Feltétlenül említést érdemel, hogy nem bizonyult alapos­nak egyes tudósok aggályos­kodása, akik arra számítottak, hogy leszállás közben, amikor az űrhajós a súlytalanság álla­potából ismét visszakerül a túlterhelések hatása alá, a szervezet reakcióiban zavarok keletkezhetnek. Mint azt ma­ga German Tyitov mondotta: „Nem volt semmiféle éles át­menet. Azt éreztem, hogy visz- szatértem a megszokott álla­potba”, Tyitov útja huzamos volt, ezért intézkedni kellett, hogy az űrhajós védve legyen a su­gárzás itatásától. Áz űrhajó konstrukciójából következő vé­delmi rendszabályokon túlme­nően napfigyelő szolgálatot szerveztek, s rendszeresen ké­szítettek előrejelzést arról, hogy milyen eshetőségük van a napkitöréseknek. Az űrrepü­lés ideje alatt nem került sor egyetlen kellemetlen meglepe­tésre sem. Jurij Gagarin és German Tyitov űrrepülése ragyogó távlatokat nyit a kozmikus tér­ség további tanulmányozása előtt. Most mái- világos, hogy lehetséges az ember akár több napos űrutazása is. Elvben már a naprendszer égitestjei­nek körülrepüléséről, sőt az embernek az égitesteken való leszállásáról is beszélhetünk. A 15—20 napos repülések esetében valószinűleg járható lesz az az út, hogy a normális életfeltételek biztosításának azokat az eszközeit fejlesszük tovább, amelyeket a Vos'ztok- űrhajókon már sikerrel alkal­maztunk. ' A huzamosabb időtartamú repülések céljára valószinűleg bizonyos módszereket kell ki­dolgozni a földi anyagcsere és körforgási ciklus egyfajta mo­delljének látrehozására az űr­hajón. A növények fotoszinté­zis útján elnyelik majd az em­ber által kilélegzett széndioxi­dot, oxigénnel dúsítják a leve­gőt, s olyan szerves anyago­kat adnak, amelyek táplálékul szolgálnak az embernek. Az emésztés termékeit és az egyéb hulladékokat a növények szá­mára feldolgozható ásványi anyagokká kell átalakítani. Ez az út elvileg világos, de az ilyen, saját külön kis űrhajós­világ „teremtésének“’ még sok technikai részletében nagyon nagy munka van hátra. Az ilyen zárt körforgási rendszer csak akkor lesz gyakorlatilag is alkalmazható, ha minden» egyes láncszem mind méreteit, mind pedig súlyát és energia- szükségletét tekintve gazdasá­gos lesz, mert csak ebben az esetben alkalmazhatjuk az űr­hajón. Nem kétséges, hogy ez a feladat is megoldódik majd és az ember előtt határtalan lehetőségek nyitnak a kozmi­kus térség meghódítására. Az elektronikus számítógépek birodalma Az elektronikus számítógé­pek viharos sebességgel tör­nek be a tudomány, a tech­nika és a népgazdaság vala­mennyi területére. Segítsé­gükkel a biológusok behatol­nak az élő sejtbe, a fizikusok az atommag titkaiba, a csilla­gászok a világmindenség mélységeibe, míg a nyelvé­szek fordításokat készítenek. Az elektronikus számítógé­pek már irányítanak automa­ta gyárakat, irányítják a föl­di, vízi és légi közlekedést, végeznek csillagászati megfi­gyeléseket. A Szovjet Tudományos Aka­démia Elektronikus Vezér­lőgépek Intézetében Nyikolaj Pautyin, aki a vezérlőberen­dezések komplex automatizá­lásával foglalkozó laboratóriu­mot vezeti, a Novosztyi szov­jet sajtóügynökség munkatár­sának elmondotta: — A matematikusok kiszá­mították, hogy a szovjet népgazdaság fejlesztésének az a roppant üteme, amelyet az SZKP programja célul tűz ki, megkövetelné, hogy azoknak az embereknek a száma, akik a tervezéssel és a termelés el­lenőrzésével foglalkoznak, évente számtani haladvány szerint gyarapodjék. Az elekt­ronikus számítógépek alkal­mazásával azonban jelentős mértékben leegyszerűsödik a népgazdaság valamennyi ágá­Jól halad a Dunai Hőerőmű építése Hazánk egyik nagy építkezésén, a Dunai Hőerőmű íkijelölt telepein jól halad, a munka. Befejezés előtt áll a vízkivételi mű betonszekrény süllyesztése, nemsokára elkészül az üzemi főépület, a raktár, és a vízlágyító. Megkezdték a darupálya alapozását is, a Dunáról induló vízcsatorna építői eddig mint­egy félmillió köbméter földet mozgattak meg. Nemrég hozzá­kezdtek a 200 méter magasságú gyárkémény építéséhez is. Megkezdődött a kazánok szereléséhez szükséges daruk felállítása. Háttérben a 200 méter magas kémény építése naik tervezésével és ellenőrzé­sével kapcsolatos feladat. Tíz és tízmillió rubelt lehet megtakarítani például azáltal, hogy elektronikus gé­peket alkalmaznak az egysé­ges energetikai rendszer op­timális üzemelésének kiszá­mítására. Később elektronikus gépre bízhatják az energe­tikai rendszer automatikus vezérlését is. Ismeretes, hogy minden villamoserőmű hasznos üze­melésének hatásfoka állan­dóan ingadozik, s mindig . ki­sebb a maximumnál, mert gyakoriak a változások az áramfogyasztásban, különbö­ző a víztömeg nyomása a vízi­erőmű gátjánál, s még sok egyéb ok miatt. Természete­sen a hasznos üzemelés ha­tásfokát olyan szinten lehet tartani, hogy az megközelít­se a maximálisát, ha szükség szerint megváltoztatják a működő turbináik , számát, vagyis, ha a fogyasztás növe­kedésével vagy a víznyomás csökkenésével egyidejűleg töb­bet kapcsolnak be és meg­fordítva. A gyakorlatban azon­ban az ember nem tud meg­birkózni ezzel a feladattal, amelyet ezért elektronikus számítógép végez el, az irá­nyítja, vezérli az erőmű va­lamennyi gépegységét. A jövő energetikája első­sorban a nagy teljesítményű hőenergetikai blokkokra épül majd. Már vannak kétszóz- és háromszázezer kilowattos ilyen blokkok, s előkészüle­tek folynak hatszázezer, nyolcszázezer és egymillió kilowattos blokkok megépí­tésére is. Az ilyen blokkok megbízható vezérlése elektronikus számítógépek nélkül elképzelhetetlen'. Az elektronikus vezérlőgép nem­csak a blokk vezérlésének teljes automatizálását segíti elő, hanem üzemelés közben minden körülmények között megoldja az optimális hatás­fok elérését és fenntartását. A közeljövőben a Szovjetunió legnagyobb villamoserőművei­ben felállítanak ilyen gépe­ket. Rendkívül érdekes az , a nemrégiben megtartott kí­sérlet is, amelynek során az acélolvasztást távvezérléssel végezték. A besszemer olvasz­tás rendkívül bonyolult folya­mat, amelyre több tucatnyi különböző tényező van ha­tással, s ezeket gyakran az ember nem is képes megfi­gyelni. A gyakorlott olvasztá­rok rendszerint a láng színé­ből következtetnek arra, hogy ké&z-e az adag. Csakhogy ilyen színárnyalat van vagy száz. A tévedés eshetősége így igen nagy. Az ukrajnai dnyep- rodzerzsinszki üzem kohá­szai éppen ezért elhatároz­ták, hogy az acélolvasztáshoz felhasználják az elektronikus számítógépek segítségét; Az olvasztást Kijevből irányították. A kemencékben elhelyezett mérőműszerek jelzéseiket a kijevi számítóközpontba to­vábbították, amely a meg­adott program szerint irá­nyította a gyári konverterek munkáját. Az elektronikus „ol­vasztár” nem vétett hibát. Rö­videsen közvetlenül a gyá­rakban állítanak fel ilyen számítógépeket. Igen jó gazdasági ered­ménnyel járhat a bonyolult vegyipari technológiai folya­matok ilyetén irányítása is. Az elektronikus gép itt nemcsak automatikusan vezé­relheti, irányíthatja a terme­lést, hanem egyúttal a meg­adott szinten fogja tartani mindazokat az alapvető mu­tatókat, amelyektől a folyama­tok .megfelelő lefolyása függ. Az orvosok azt mondják, hogy nehezebb a betegség jel­legét megállapítani, mint ma­gát a betegséget gyógyítani.' Akárcsak másutt, itt is az elektronikus számítógépek sietnek az ember segítségére. Nincs az az orvos, akinek emlékezetébe beleférnének a tudomány által ismert összes betegségek, illetve azok tüne­tei. Az orvosoknak nagy se­gítséget jelent a megszerkesz­tett, úgynevezett kibernetikus doktor, vagy másként diagnosztikai gép', amelynek elektronikus memória-szerkezetébe „be­vésték” minden egyes be­tegség összes ismert változa­tát. Kiderült, hogy a diag­nosztikai -gép nemcsak ala­posan és objektiven megvizs­gálja a beteget, hanem önál­lóan elemzi az így kapott adatokat is. A gép a vizsgá­lati eredményeket felbontja főbb és másodlagos adatokra, megállapítja, hogy milyen betegségben szenved a pá­ciens, sőt még — receptet is ír. S "a beteg biztos lehet ben­ne, hogy ez a recept az ösz- szes elképzelhető receptek kö­zül a legjobb, a leghelyesebb. Különösen érdekes a tudó­soknak az a törekvése, hogy az elektronikus gépek mate­matikáját — maguknak az elektronikus számítógépeknek a tökéletesítésére használják fel. Különböző fantaszták sokszor Írtak már kiberneti­kai gépekről, amelyek képe­sek a saját képükre és ha­sonlatosságukra utódokat „szülni”. . Az elgondolás las­sanként megvalósul. A szov­jet tudósok már foglalkoznak a gépekről szóló tudomány ki­dolgozásával. Szemtanúi le­hetünk annak, hogy megszü­letik az-elmélet, amely segíti majd a számítógépeket, hogy új, még tökéletesebb elektro­nikus gépek terveit elkészít­sék. Az első eredmények már meg is születtek: Kijevben a gépek. által elvégzett számí­tások alapján berendezése­ket készítettek, amelyekkel nagy építkezéseken száz és száz hegesztőkészüléket lehet vezérelni. Most azon van a sor, hogy elkészítsék a széleskörű al­kalmazásra szánt univerzális kibernetikai gépet. Ez afféle egységes „agytröszt” lenne, amely az összes többi gépet vezérelni tudná. A szovjet szerkesztő mérnökök már foglalkoznak ennek az elgon­dolásnak a megvalósításával. Alekszandr Kolcov (Fordította: Serény Péter) Fogoly- és fácánmentés a lucernaföldeken Riasztó berendezést szerelnek a kaszálógépekre, kotlós alatt keltetik vadmadarak tojásait Befejezés előtt a vízkivételi mü szekrény süllyesztése (MTI foto; Mező Sándor íelv.) Az apróvad-állomány sza­porodásához az eddiginél ked­vezőbb feltételt nyújtanak a nagy táblákba igazodott me­zők, de egyúttal megnőtt a veszély a fészekaljakra és a gyenge fiókákra: a szinte vé­geláthatatlan lucerna-, bíbor-, vagy vöröshere-táblákban fészkelő foglyok, fácánok sok ezer tolását fenyegetik a most kezdődő kaszálások. A kika­szált fészkekről rendszerint az utolsó pillanatban felrepül az anya és megmenekül, a tojásokat azonban — ha ösz- sze nem tapossák a gépek — mindenképp menteni kell. össze kell gyűjteni, megóvni a kihűléstől és kotlóstyúkok alá rakni- A harminc kilomé­teres sebességgel haladó fű­kaszák ugyanúgy veszélyez­tetik a kisnyulakat és — nemsokára — a gyenge őz­gidákat is. AZ ŰRREPÜLÉS ÉS AZ ORVOSTUDOMÁNY

Next

/
Oldalképek
Tartalom