Pest Megyei Hirlap, 1962. május (6. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-20 / 116. szám

V ff*F MEGY ti kSCíHüd 1962. MÄJUS 20, VASÁRNAP Harminchatodik helyről a másodikra , Bojtár kezén az „aranytartalék“ — A szakosítás eredménye A Megyei Törzskönyvezési Felügyelőség kéthavimként ér­tékeli a hatáskörébe tartozó tehenészetek tej termelési ered­ményeit. Az értékelést, illetve a „rangsort” megküldi a ter­melőszövetkezeteknek is. Az év első két hónapjának ered­ményeiről szóló értesítést március első napjaiban kézbe­sítette a posta a dánszentmik- lósi Micsurin Termelőszövet­kezetnek. A postát Méhész László főkönyvelő bontotta fel s ő is érdeklődéssel kereste, vajon hányadik helyet érte el a tsz — a decemberi értéke­lés szerint a harminchatodik volt. Méhész elvtárs nehezen ta­lálta meg a termelőszövetkezet nevét. Először ugyanis a har­minc és a negyven között ke­reste, majd lejjebb kutatott a termelőszövetkezetek nevei között. Miután a végére ért, egyre izgatottabban kereste, most már hátulról előre. Maga js meglepődött, amikor „kikö­tött” a második helyen. A kimutatást lobogtatta rohant Székely István’ elvtárs­hoz, a tsz főagronómusához, újságolni a jó hírt. Az év első értékelése óta P ' Fecske, a „kis,tejüzem-* — Alig van oly nap, hogy ne találkoznánk, s legtöbbször az istállók körül. A két legilletékesebb társa­ságában igyekeztünk választ kapni kérdésünkre: minek tu­lajdonítható a tejtermelésben elért gyors eredmény? A beszélgetés során kibonta­kozott, hogy több esztendős, kitartó munka rejlik a siker mögött. Csakhogy akkor még senki nem figyelt fel rájuk. A hozzáértő szakemberek nagy gondot fordítottak a növendékek felnevelésére és ez meghozta a sikert. Er­ről a magunk szemével is meggyőződi ünk. A jövő „rekordereit” nagy becsben tartják. Gondozásu­kat Balázs Andrásra, a fiatal, mindössze 30 éves tehenészre bízták, akiről nagyon jó véle­ménnyel van mind a főagro- nómus, mind pedig az üzem­egységvezető. Balázs András­nak egyébként az apja gulyás volt és maga hatéves kora óta foglalkozik állatokkal. Elő­ször mint kondás, majd az évek eltelte és szaktudásának gyarapodása alapján a legna­gyobb megbecsülés akkor ér­te, amikor a tehenészet I­m«:4 Fecske, a „kis tejüzem” gondozójával Fehér Györggyel újabb két hónap telt el, s el­készült az újabb értékelés, amely szerint a termelőszö­vetkezetek törzskönyvi fel­ügyelet alatt álló tehenészetei között 14,6 literes istálló és 16,6 literes fejési átlaggal szi­lárdan tartják a második he­lyet. A megyei tanács mező- gazdasági osztályán is felfi­gyeltek eredményükre, s a kö­zeljövőben szándékoznak ki­menni a szövetkezetbe és meg­vizsgálni, minek tulajdonítha­tó az állattenyésztésben álta­lában kivétel számba menő gyors siker. Ezúttal azonban — bizonyára ezt nem veszik rossz néven a mezőgazdasági osztályon —, megelőztük őket, s reméljük, „megfejtettük” a siker titkát. Örömmel vettük, amikor Iá­Pálinkás Pál állattenyésztési brigádvezető togatásunkkor a tsz irodájában azt a felvilágosítást kaptuk: „Székely elvtársat kint a We- kerlében, a tehenészetnél lehet megtalálni”. Lám, mennyire a riportba illik — a főagronó- mus idejének java részét a nagy sikert elért tehenészet­ben tölti. Ez is magyarázza a szép eredményeket. S ez nem­csak amolyan „újságírói felfe­dezés” volt, mert Kovács Fe­renc elvtárs, az üzemegység vezetője ezt meg is erősítette: „aranytartalékát” bízták rá. ö a -bizalomra rá is szolgált Az idén például 140 növendé­ket bocsát útra. Ennek „ellen­értéke” az elmúlt évben 40 000 forintos jövedelem volt A tehenészetben egyébként elég sok fiatalembert, asszonyt lehet látni. A brigádvezető, Pálinkás Pál, például mind­össze 33 éves. Szaktudása mel­lett, nagyon nagy erénye a megbízhatóság. Amikor mun­kájáról beszélgettünk vele, szerényen árulta el, hogy éj­szaka egy pillanatra sem tette le a fejét. Talpon volt, mert így követelte a munka. Noha nagyon jó kollektíva „verő­dött” össze a tehenészetben, becsületesen dolgoznak a be­osztottak, a brigádvezető és az üzemegységvezető mégis hajnali három órakor kel, el­lenőrzik a munkát, ellenőrzik a takarmánykiadást stb. Az üzemegységvezetőről — Kovács Ferenc elvtársról — el kell mondani, hogy közel a hatvanadik életévéhez, rendkívül fiatalosan és ener­gikusam tevékenykedik a több ezer holdas üzemegységben. Nagyon nagy érdemei vannak abban, hogy a harminchatodik helyről a második helyre küzdötte fel magát a szövetkezet. Mert egyet és mást azért a közel­múltban is tettek annak' ér­dekében, hogy a több éves alapozó munka ilyen gyorsan jelentkezett. Székely István elvtárs sze­rint nagyon szerencsés lépés volt, hogy egy üzemegységbe hozták össze a szarvasmarha állományt Lehet úgy is mon­dani. hogy a termelőszövetke­zeten belül szakosítottak. Ko­rábban is jobb eredményeket mutattak fel a wekerlei üzem­egységben, mint az Ilona-ma- joriban, de arra mégsem szá­mítottak. hogy a nagyobb hoz­záértés, a lelkiismeretesebb gondozás ilyen eredményeket hoz majd. Ugrásszerűen nőtt a tejtermelés és ez a tsz veze­tőit is. meglepte. A takarmányozásban is új utat követtek. Az összevonás után meghonosították az egye­di takarmány ozást. Nem a kül­lem, hanem a termelés a dön­tő. A dánszentmiklósi Micsurin Tsz szakembereinek lelkiisme­Kovács Ferenc üzemegységvezető retességére hozzáértésére talán legjobban rávilágít az egyik előborjas üszőnek, a Fecské­nek az eseté. Ebesről 48 hízómarhának való tehenet, növendéket vá­sárolt a tsz. Megérkezett a szállítmány és a tsz szakem­berei szemügyre vették a vásárolt állatokat. A vizsgá­lódás során nyolc növendéket „kiemeltek” . a hizlalásra szán t állatok köziül, azzal a céllal, hogy megpróbálják, hátha si­kerül belőlük tenyészállatokat nyerni. Kovács elvtársnak különösen egy kis fekete-tarka üsző tet­szett meg, amelyet Fecsikének nevezett el. Figyelemmel kí­sérte fejlődését, s maga lepő­dött meg legjobban, amikor az első iborjazás után befejték: 26 liter tejet adott a kicsi, vé- konycsontú, de ahogyan szak- nyelven mondják, ..finom” ál­lat. Súlya négyszáz-négyszáz­ötven kiló lehet s ha huszon­öt liter tejet számolunk is, 18— 20 nap alatt saját súlyának megfelelő mennyiségű tejet ad. A dánszentmiklósi Micsurin Tsz-ben nem vesznek el, nem kerülnek Vágóba a „Fecskék”. Ez a siker „titka”. Mihók Sándor A leginkább ball gátolt mű sor szám a Meteorológiai Intézet jelentése Hat község kilenc térmelő­szövefkéZetével szerződött zöldségfélére a MÉK tápiósze- lei kirendeltsége. A szövetke­zeti gazdák 1800 holdra szer­ződtek. Nagy gonddal nevel­ték a palántákat, megtettek minden előkészületet a jó ter­més érdekében. Reményeik va­jon hogyan váltak valóra, mi­lyen előjelekkel kezdhetnek munkáihoz a földeken? Erről beszélgettünk Cseh József ki­rendeltségvezetővel és Juhász János áruirányítóval. — A kora tavaszi zöldségfé­lék megkéstek — kezdi a be­szélgetést Cseh József. — Ez meglátszik forgalmunkon is. A főváros és a külföld számára zöldihagymát vásárolunk fel. Spenótot, retket csak annyit, amennyit a helyi fogyasztás megkíván. — A következő szezoncikk a borsó és a korai krumpli lesz — mondja Juhász János. Amikor ezeknek a növények­nek a fejlettsége felől érdeklő­dünk, az áruirányító íróaszta­lából egy tojás nagyságú új­burgonyát vesz eló^ — Az újszilvási Kossuth Tsz-ben már ilyen nagy burgo­nyákat is találunk. Innét rövi­desen szállítunk — folytatja Juhász János. — Sajnos csak ebben a szö­vetkezetben dicsekedhetnek ilyen szép krumplival. Korán kiültették, a fagy sem tett ben­ne különösebben nagy kárt. A többi tsz-ben sokkal hátrább vannak a fejlődéssel a növé­nyek. Eső kellene — teszi hoz­zá a kirendel tségvezető. A tsz-el;ben folyó munka után érdeklődünk. — Nagy ütemben, palántái­nak a szövetkezetekben. Vem, ahoi másodszor kénytelenek elültetni az uborkát, tököt és a paradicsomot, A hó eleji szél letördelte és kisodorta a ho­mokosabb területekről a gyen­ge növényeket----válaszolja k érdésünkre Cseh József. Megyei vendégek a Váci Városi Tanács vb-ii lésént A Váci Városi Tanács vég­rehajtó bizottságának hétvé­gi ülésén a városvezetés prob­lémáit és kommunális kérdése­ket tűztek napirendre. A vb- ülésen vendégként megjelent Keleti Ferenc, a megyei tanács elnöke, dr. Lakatos Imre és Szabó Sándor vb-elnökhelyet- tesek, Balia Balázs, a megyei pártbizottság képviselője, a megyei tanács több osztályve­zetője, valamint a párt- és tö­megszervezetek képviselői. Több mint háromórás vita során — amelyet a különféle városi létesítmények helyszíni bejárása előzött meg — ki­kristályosodott az a megállapí­tás. hogy feltétlenül szükséges rendszeres kapcsolat a megye és a város vezetői között, mert ez mindkét fél számára elő­nyös. Az elhangzott 18 hozzászó­lásban kölcsönös bírálat hang­zott el a megyei, illetve városi vb és a szakigazgatási szervek felé. Keleti elvtárs ígéretet tett, hogy a felvetett kommu­nális, kereskedelmi és oktatási, valamint egészségügyi problé­mák megoldásában megadják a maximális segítséget a me­gyei tanács végrehajtó bizott­sága részéről. — Mennyire becsülik a kárt? —. Tapasztalataink szerint harminc százalékos. • — Pótolni tudják-e a káro­kat? ^ — Most mérjük fel a ter­melőszövetkezetek palánta­készleteit. A tápiószelei Béke és a Keleti Fény tsz-etoben nincs elegendő palánta a pót­lásra. Néhány szövetkezetnél némileg felesleg mutatkozik. Azt megszervezzük, hogy se­gítsék egymást a szövetkezetek palántával. Központunknak is szóltunk, ha tudnak, nyújtsa­nak segítséget — beszél leg­nagyobb gondjukról a kiren­deltség vezetője. Beszélgetés közben Juhász János felkapcsolja a rádiót, s mindjárt magyarázza is: — A leginkább hallgatott műsorszám: a Meteorológiai Intézet jelentése. Várjuk a kedvező időt. aminek végre meg kell érkeznie. Fellélegeznek amikor a be­mondó arról ad hírt, hogy nyu­gat felől megindul a felhőkép­ződés és záporokat, zivatarokat jósol. — Na talán a mi környé­künk is kap egy jó, kiadós esőt — mondja hőn,óhajtott vágyu­kat Cseh József, mert a szövet­kezeti gazdákon nem múlik a jó termés. CUKORRÉPA-TERMELÉSI ÉS ÁLLATHIZLALÁSI BEMUTATÓ A kőröstetétleni cukorgyá­ri gazdaság az élelmiszeripar egyetlen cukorrépa-termelő kísérleti gazdasága. A gaz­daságot már évekkel ezelőtt bemutató gazdaságnak jelöl­te ki a Földművelésügyi Minisztérium. Azóta a bemu­tatók, ' tapasztalatcserék, ter­melőszövetkezeti brigádveze­tők, , megzőgázdasági ., szak­munkások részére szervezett tanfolyamok napirenden van­nak. Csütörtökön Babinszky Ká­roly, a Ceglédi Járási Párt- bizottság titkárának vezetésé­vel mintegy 70 tagú csoport látogatta meg a gazdaságot. Céhmester József, a gazda­ság igazgatója fogadta a vendégeket és bevezetőben néhány szó­val tájékoztatta a bemu­tató részvevőit a gazda­ság céljáról és rendel­tetéséről. Megkezdték a növényápolást, már az aratásra készülnek az Aszódi Gépállomáson Annak ellenére, hogy a ta­vasz majd egy hónapot ké­sett, a munka jobb szervezé­sévél, a rendelkezésre álló gépek alaposabb kihasználá­sával elsőként végeztek a ta­vaszi szántás-vetéssel az aszó­di járás termelőszövetkezetei. Már pótolták az időjárás okozta elmaradást, s hozzá­kezdtek a cukorrépasarabolás után az egyeléshez, itt-ott pedig a kukorica kapálásá­hoz is. Ebben természetesen a gépállomás dolgozóinak is részük van, akik, ha kellett, gépátcsoportosítással, nyúj­tott műszakokkal segítettek minél gyorsabban befejezni a szántás-vetést. A gépállomás vezetősége külön céljutalmat tűzött ki, s mint az elmúlt esz­tendőben is, most is több kiemelkedő teljesít­mény született a tava­szi munka során. Mezőfi János, Sándor Pál, Nyemec Pál, Szabó János vagy Szokolik Ferenc trak­torosok magukat nem kí­mélve dolgoztak, ha kellett éjjel-nappal, hogy minél előbb földbe kerülhessen kör­zetükben a vetőmag. Csányi János traktoros például 148 százalékra teljesítette tava­szi tervét, Torda József ze- toros 134 százalékra, Belá- nyi József pedig 136 szá­zalékra. Az elmúlt évek hasonló időszakához képest, ennek ellenére, mint Korsós István főmezőgazdász elmon­dotta, az idei tavaszi szántás­vetés nem vette igénybe a gépállomás maximális erejét, A termelőszövetkezetek­nek ugyanis több mint hatvan erőgépük van már, szemben a gépállomás 82 traktorával. Ezzel magya­rázható az a bizonyos elma­radás is, ami mutatkozik a tavaszi tervteljesítésben. Hogy a gépeket minél jobban ki­használják, segítséget adtak és adnak is a környező járá­soknak. Gödöllőre és Jász­berénybe csoportosítottak át gépeket a csúcsidőszakban. Az aszódi traktorosok és a gépállomás szerelői menet közben a növényápolásra is felkészültek. Részletes in­tézkedési tervet állított össze az igazgatóság, amelyben a tsz-ekkel kötött szerződés alapján határozták meg, mek­kora feladat vár egy-egy brigádra. Hogy minél gör­dülékenyebben folyjon a mun­ka, mind a tizenhét termelő­szövetkezetet felkeresték, s tisztázták, mennyi gépi erőt akarnak igénybe venni a nö­vényápoláshoz. Megkötötték a pótszerződéseket, a szerelők pedig idejére kijavították a munkagépeket. Tegnap már hozzá is kezdtek a növény- ápoláshoz, a jövő héten tel­jes erővel nekilátnak a kulti- vátorozáshoz; Tizenhat somi űvelősre al­kalmas kultivátorral rendel­kezik a gépállomás, s emellett hat szántóföldi kultivátorral. Ezekkel a munkagépekkel az igényeket ki tudják elégíteni, egy sorművelő kultivátort még tartalékoltak is, ha eset­leg valahol sürgős munka je­lentkezik, hogy nyomban oda irányíthassák. Felkészült a gépállomás a takarmány be­takarítására és a szállításra is. Kilenc fűkasza és hét rend­sodró várja a munka meg­kezdését. A gépállomás ve­zetői úgy vélik, hogy a most megindult növényápolás sem igényel különösebb erőfeszí­téseket — ismét tudnak segít­séget adni a környező járá­soknak. Annál nagyobb len­dületet kíván majd az ara­tás, a betakarítás, a nyári és az őszi mélyszántás. Persze, ezek a munkák sem okoz­hatnak meglepetést a gépállo­más dolgozóinak, mert ki­használva a vetés és a nö­vényápolás közötti ^lélegzet- vételt”, kijavították a kombájnok túlnyomó részét. Tizenhét kombájnból tizenöt máris munkára készen várja az aratást. Most még két új kombájnt várnak, s mire a jövő hónap elején eljön a nyári gépszemle ideje, az ara­táshoz szükséges valamennyi gép indulásra kész lesz. (s. p.) — Munkánk két irányú: a cu­korrépa-termelés új módsze­reivel való kísérletezés és e módszerek nagyüzemi beve­zetésének segítése, továbbá a cukorgyári melléktermékek gazdaságos felhasználása — mondotta. Cóhmester József bemu­tatta a gazdaságot, közben ismertette termelési mód­szereiket. — Három ilyen fontos tény­ről számolhatok be a cukor­répa termelésében. 200 holdas területünket hazai gyártmányú, le- sodrótárcsás géppel, ön­koptatott cukorrépamag­gal vetettük be. Az egyelést éppen most vé­gezzük, egyedül nálunk al­kalmazott újítással, a hosz- szúnyelű egyelőkapával. Az első kísérletek beváltak. Nagy időmegtakarítást érünk el az­zal, hogy a dolgozók telje­sítménye a kétszeresére nőtt. A répa kiszedését már ta­valy is a Szabó—Jeremy—Do­monkos-féle répákiemelő-gép- pel végeztük. Ez, a hazai vi­szonylatban elsőnek alkal­mazott gép egy munkame­netben „lefejeli“ a répát, ki­emeli és a répakoronát ku­pacokba gyűjti. Az elmés és hasznos gép valósággal for­radalmasítja a cukorrépa­betakarítás nehéz munkáját. A gazdaság juh- és szarvas­marha-hizlaldáját Skultéty József főállattenyésztő mu­tatta be: — 296 húsmerinó jellegű anyajuh szaporulata 415 bá­rány volt. A mesterséges megtermékenyítéshez francia származású importkost sze­reztünk be, amelynek gyap­júfinomsága kiváló. Ebben az évben 2000 darab ürü- bárányt hizlalunk Görög­ös Olaszország számára. Ha­vonta 3000—4000 liter juh- tejet adunk a nagykőrösi tej­gyűjtőnek. A bemutató résztvevői megtekintették a gazda­ság juhállományát, majd felkeresték a hízómarha­istállót. — A magyar hízómarhának egész Európában nagy híre van — mondotta Skultéty József. — Termelésünk nagy részét Nyugat-Németország- ba, Svájcba szállítjuk és természetesen a baráti or­szágokba. Az ■ átlagos súly- gyarapodás 1,05 kilogramm, amit országosan is igen jó takarmányértékesítésnek te­kinthetünk. A közös ebéd után a he­mutató részvevői megvitat­ták a sok hasznos tapasztala­tot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom