Pest Megyei Hirlap, 1962. május (6. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-16 / 112. szám

1932. MÁJUS 16, SZERDA MJr M toréi KrJCivlaO TÚL A LEGNEHEZEBBEN Hét (hónappal ezelőtt hosz- szabb cildtben foglalkoztunk a szigetcsápi Lenin Tsz életé­vel, az indulatoknak azokkal a hullámaival, amelyek Dobó István elnök körül gyűrűztek. Megírtuk, hogy az elnököt az elmúlt tavasszal helyezték oda, azzal a megbízatással, hogy teremtsen rendet a tsz- ben. Az előző vezetés erélyte- lensége, az akkori agrcnómus leplezetlen kártevései, a bri­gádvezetők határozatlansága, a laza munkí Negyeim, a párt- szervezet gyenge politikai munkája, s az elhibázott, ir­reális tervek rengeteg bajt okoztak a szövetkezetben. A tagság munkaszerető rétegé­nek is kedvét szegte a rcssz irányítás, az ígéretek be nem váltása. Becsapottnak érezték magukat, s bizalmatlanul fo­gadták Dobó Istvánt, az „ide­gent". Már akkor nyilvánvaló volt, hogy az új elnök egymaga, se­gítség nélkül képtelen lesz megbirkózni a feladatokkal. Nyilvánvaló volt — s mégis magúra hagvtúk. Egyedül küszködött a bajok­kal, egyszemélyin volt a szö­vetkezetnek elnöke, agronó- musa — és gyakran: párttit- kára. Idővél hibái elhatalma­sodtak rajta: egyre gyakrab­ban vesztette el önuralmát, türelmetlen, goromba lett. Olykor már nemcsak a fegyel­mezetleneket támadta, hanem azokat is, akik nem szolgáltak rá A hangulat ellene fordult, már-már úgy látszott, össze­csapnak fölötte a hullámok. És segítség sehonnan sem érkezett. Sem a járási pártbi­zottság, sem a járási' tanács nem támogatta, pedig tudták, hogy bajban van, hiszen is­merték a tsz -viszonyait. Még­is (úgy tettek, mint az egy­szeri úszómester), bedobták a mélyvízbe és vártak: vagy ki­úszik, vagy megfullad?! Éz volt a címe aimak a cikknek, amelyet hét hónap­pal ezelőtt közöltünk. S most lássuk a folytatást. Talán a cikkben feltárt ba­jok is segítettek a felsőbb szervek figyelmét felkelteni. Keresni kezdték a megoldást a legégetőbb problémákra. A megyei pártbizottság például új agronómust küldött a • tsz- j be, a fiatal, agilis Németh ' Istvánt. Dobó elvtárs öröm­mel és bizalommal fogadta. — Igaz, vezetési tapasztala­tokkal nem rendelkezett, ele­inte kissé határozatlan is volt, de úgy gondoltam: van énbeti- nem annyi határozottság, hogy jut belőle keltőnknek is — emlékezik vissza az elnök, — Hagytam, hadd dolgozzon ön­állóan. Vigyáztam, nehogy utasításaim keresztezzék az övét, nehogy úgy érezze, gyámkodom fölötte, A mód­szer bevált: az önállóság, s a felelősség kifejlesztették ben­ne ü liafáro/oilságol. Most, amikor nemrégiben öt hétig beteg voltam, Németh István nagyszerűen megállta a 1 helyét. Űj szakemberek jöttek a kertészetbe és az állattenyész­tésbe is. A szakvezetés meg­erősítése nemcsak azt ered­ményezte, hogy csökkentek az elnök gondjai, s hogy értékes segítőtársaikra tett szart_ a munkafegyelem megszilárdítá­sában, hanem azt is, hogy ki­egyensúlyozottabbá« dolgoz­hatott, nem érezte többé a magárahagyatottságot. Foko­zatosan megnyugodott, meg­tanult ismét mosolyogni. A megváltozott vezetés hí­ven tükröződött a tagság han­gulatában, munkakedvében. Mind többen lettek, akik meg­értették, hogy Dobó István jót akar, amikor fegyelmet, gon­dos munkát követel. Mind többen lettek, akik kezdtek hinni abban, hogy érdemes dolgozni, nem fogják becsapni őket. S a zárszámadó közgyűlésen azoknak lett igazuk, akik hit­tek Dobó Istvánnak: utolsó fil­lérig megkapták az egy mun­kaegységre tervezett 22 forint 57 fillért. Voltak, akik pré­miumként többet vittek haza, mint az előző évben munka­egységeikért, összesen. Kifizet­tek mintegy háromszázezer forintot kitevő, 1960-ból fenn­maradt adósságot. Saját erőből beruliÚ£Íak csaknem félmillió forintot, a tervezett összeg többszörösét. A fel nem osztható szövetke­zeti alapot több mint egymil­lió-háromszázötvenezer fo­rintra gyarapították! Ezek a sikereit új erőt ön­töttek a tagságba, megszilár­dították a termelőszövetkezet­be és a vezetésbe vetett bizal­mukat. Ennek a bizalomnak, a szakszerű irányításnak, a ja­vuló munkafegyelemnek, s a január óta rendszeresen folyó­sított előlegnek köszönhető, hogy ,a tavaszi munkáknál már a járás legjobbjai között em­legették a szigetcsépi Lenin Tsz-t. A szántást, vetést idő­ben és gondosain elvégezték. Május első napjaiban már zöl­delltek a tavaszi árpa, a cu­korrépa és a burgonyasorok. Mire a talaj hőmérséklete le­hetővé tette, hogy hozzákezd­jenek a kukorica vetéséhez, nemcsak a talajelőkészítéssel végeztek, de még a vegysze­res gyomirtással is. A kerté­szet tavaly 180 000 forinttal kevesebbet jövedelmezett a tervezettnél. Idei bevételi ter­ve csaknem félmillió forint, s ha így megy tovább, túltelje­sítik. Az elmúlt év tavaszán a tsz szántóterületének csupán 7,2 százalékán termesztettek pillangósokat. Ez az arány az­óta 38 százalékra emelkedett! Tavaly egy hold szántóra 1.60 mázsa műtrágya jutott, idén pedig éppen a kétszerese. Szarvasmarha-állományuk kétszerese az egy évvel ezelőt­tinek. A múlt évi 125 darab helyett idén 350 sertésre kö­töttek hizlalási szerződést, de azt mondják, ha a takarmány- gabona jó termést hoz, tervü­ket év végéig kétszáz sertés­sel túlteljesítik. A tavalyi 24 Mikor nyitnak a kertmozik? — Ha elmúlnak a fagyos­szentzk. szívesen járnak az emberek kertmoziba. Kedves Darák elvtárs; mit te. z ennek érdekében a Pest megyei MO- ICEP Vállaló.t? — Igyekszik felkészülni, hogy a szép idő beköszönte ne érje váratlanul. — Hol van a megyében kertmozi? — Vegyük sorra. Volt már Visegrádon, Leányfalun, Szentendrén és Nagykőrösön. — Ezek után halljuk a rész­letes felkészülést! — Visegrádról és Leányfa­luról nem túl sokat mondha­tunk. Ott minden ké z s csak az időjárástól függ, mikor kez­dünk. Mindenesetre május 30- ra időzítettük az első előadást. Akkorra már általában felme­legszik annyira a levegő, hogy este ki lehessen ülni a sza­badba. — Szentendre is kész az indulásra. Itt tavaly építettük fel a megye legmodernebb s legnagyobb vásznú kertmozi­ját. Idán Nagykőrösön, az Arany János mozit építettük át szélesvásznúra. Ezzel egy­idejűleg a gépeket és a néző­teret korszerűsítettük. Tak­sonyban és Szigetszentmikló- son eddig is volt vetítés, de nem rendszeresen. A napok­ban kezdjük meg a gépházak építését. Ennek elkészülte után, ha minden feltételt biz­tosítani tudunk, nyáron már rendszeresen tartunk előadáso­kat. (k. m.) helyett ez évben 50 darab hí­zómarhát adnak el az állami felvásárlóknak. Ügyesen hasz­nosítják a palántázás után ki­ürült üvegházakat: itt nevelik kéthetes korukig a pecsenye- kacsákat, amelyekből (ízezer darabra kötöttek szerződést. Idejében gondoskodtak megfelelő szak­emberekről: hat asszonyt küldtek el kéthetes baromfi­nevelő tanfolyamra a Kiskun­sági Állami Gazdaságba. Káló János községi tanács- ehlök régebben is szívén vi­selte a tsz sorsát. Ismerte an­nak minden problémáját, az elnök hibáitól a munkaiegye­lem lazaságáig. Egyike volt a keveseknek, akik szemébe mondták Dobó Istvánnak: tudják, hogy jót akar, de vál­tozzon meg, mert így veszté­be rohan. Mit mond most Ká­ló János? — Az én véleményemet azok fejezték ki, akik a zárszámadó közgyűlésen elmondották: „Kár lett volna elengedni az elnököt, amikor kétségbeesé­sében el akart menni. Nem ígért többet, mint amit tervez­tünk, de azt meg is kaptuk. Most már tudjuk, hogy igaza volt, hogy jót akart..." Hadd egészítsem ki azzal, amit az egész tagság igazol: Dobó elv­társ sokat változott. A bírálat is — ami sokszor talán ke­mény volt — s a segítség is hasznára vált. A megválto­zott viszonyokról pedig csak annyit: én láttam, amikor az asszonyok hóban-lágyban, kéz­zel és géppel végezték a fej- trágyázást. Erre a mi falunk­ban azelőtt nem akadt példa! Utoljára tartogatták a leg­érdekesebb történetet. Ezt már Dobó István mondja el, mint az előlegezett bizalom kamatozásának példáját. — Emlékszik Kimer Jó­zsefre? Akit a sorozatos bot­rányai, részegeskedése miatt kiraktam az ajtón? Miatta költötték azt a híremet, hogy „az egyszerű tsz-tagot’’ kido­•bom az irodából... Zárszám­adás előtt valamivel, egy szom­baton nősök bálja volt a fa­luban. Délután beállított hoz­zám Kimer József: „Elnök elvtára, adjon nekem kölcsön egy kis pénzt, hadd menjünk el az asszonnyal a bálba“. Színjózan volt, nagyon csen­desen beszélt. Száz forintom volt, a felét odaadtam. Jó mu­latóst kívántam, s arra kér­tem, hogy hétfőn pontos idő­ben jöjjön munkába. Tudja, ki volt hétifőn reggel az első? Kimer József. Őszintén szól­va, meglepett, hagy állja a szavát. Ahogy ezen gondolkoz­tam. eszembe jutott: én ed­dig Csak szidtam ezt az em­bert, fegyelmi elé állítottam, de segíteni nem próbáltam, hogy megváltozzék. És ha ne­kem sem segítettek volna?!... Áthelyeztem a kertészetbe. Távol a böigrekocsmáktól, a „szesztestvérektől”, olyan ker­tész keze alá, aki megköveteli a munkát, de tud bánni az emberekkel. Azóta Kimer Jó­zsef a kertészet egyik legjobb dolgozója. Munkaidőben sosem iszik, s gondolom, máskor sem, mert nem hallani hírét... A szigetesépi Lenin Tsz még nem a legjobb a járásban. Né­hány hónap alatt nem is le­het jóvátenni évek mulasztá­sait. De a legnehezebbjén túl van, a holtpontról már elmoz­dult. A tagság bizakodva, kedvvel dolgozik; az elnök kevesebb indulat-kitöréssel, nyugodtabban irányít, s vala­mennyien összefogva töreked­nek a kitűzött cél, a 34 fo­rintos munkaegység elérése felé... Nyíri Éva A Budapest vidéki Postaigazgatóság két cikkünkre válaszolt. Buj­dosó Gyula osztályvezető- helyettes közli, hogy az áp­rilis 25-én megjelent „Csak régi bélyegek vannak?” cí­mű cikk alapján intézkedés történt, hogy a gyömrői pos­tahivatal az új bélyegeket is árusítsa. Április 18-án megjelent cikkünkre Endrő- dy Sándor válaszolt: Az is­mert lapkorlátozások ellené­re is lehetőség nyílt arra, hogy az érdi Utasellátó pa- j vilonba ezentúl az igények- : nek megfelelő számban szál­lítsák az újságokat. Berva-szervíz kellene Cegléden, az utóbbi évek­ben egyre több Berva-Moped- del találkozunk. Nekem is van egy kis motorom, nagyon sze­retem. De... A Mopedeket hat hónapig jótállással kija­vítja a vállalat — csakhogy Szolnokra, vagy Kecskemétre kell vinnünk a motort, ha a garanciális javítást akarjuk igénybe venni. Ezért vagy a kálváriát vállaljuk, vagy Ceg­léden, „maszek alapon” vé­geztetjük el a javítást. Sok Berva van Cegléden — egy szerviz már nagyon kel­lene. Gulicska Imre tudósító Húsz éve együtt Május 6-án ün­nepelte húszéves fennállását ének­karunk, a duna­keszi művelődési otthon Erkel Fe­renc kórusa. Az ünnepségen meg­jelentek a kör­nyékbeli kórusok is, köztük a negyven éve ala­kult Felsőgödi Munkásdalkör. Énekkarunk leg­régibb tagjainak jutalomkönyvet adtunk át, majd ünnepi hangver­seny következett, amely szép si­kert aratott. Még csak annyit: a jubileum előtt ki­állítást rendez­tünk, ahol a ké­pek, oklevelek és versenyeken ■nyert emléktár­gyak vallottak az utóbbi évek ered­ményeiről. Jó vol­na, ha a további jó szereplésünk érdekében állan­dó próbatermet biztosíthatná­nak az Erkel Fe­renc kórusnak. Némedy Emil, Dunakeszi. Kisalagon történt Iskolánk ifjú „színészei” pénteken, szombaton és vasár­nap mutatták be a Többsincs királyfi című mesejátékot, amelyet a szülői munkaközös­ség három tagja: Jássó Jó­zsef, Tolvaj Sándor és Juhász László írt és Séy Lajosné, az iskola igazgatója rendezett. A gyerekszereplők nagy sikert arattak (különösen Jassó Pé­ter, Dióssá Mária, Simet Éva, Zádor István). A szombati elő­adáson történt azonban egy kellemetlen baleset. A szépen játszó Biharvári Imre megcsú­szott a színpadon és eltört a karja. Imre sírt a baleset mi­att, de elsősorban azért, mert nem játszhatta tovább a sze­repét. Helyette Melis Ibolya ugrott be. A másik dolog, amiről sze­retnék beszámolni: Fehérváry Mária postamesternő nyugdíj­ba vonulása után Szabó Gézá- né vette át postahivatalunk irányítását. Munkáját szépen Csak levonás? Érszűkülettel és érelmesze­sedéssel kínlódom, nem tudok kórházba kerülni, s a pénzem is kevés. Ugyanis 1960 janu­árjában beléptem a tsz-be, majd nyugdíjas lettem, s a nyugdíjamból ‘ levonják ugyan az SZTK-t, de földjáradókot nem kapok. Mit csináljak? Cseri László Nyársapát, Nagykőrösi út 1. Kedves Olvasónk! AJ SZTK-t minden körülmények között ki kell fizetnie Önnek. Ez olyan természetes, mint az, hogy Önt a bevitt földje után megilleti a földjáradék. Kér­jük, forduljon a községi ta­nácshoz, ahol a földjáradék ügyében és kórházba szállítása ügyében is tanácsot tudnak adni, illetve intézkednek. Megérdemelnék a kitüntetést Az önkéntes tűzoltótestület tagjaiból és az úttörő tűzol­tókból, valamint az önkéntes rendőrökből községünkben is megalakítottuk a tűzvédelmi járőrszolgálatot. A megalaku­Máriát, Husztics Lajost, Ha» math Károlyt és Rádler Ta­mást —, akik játék helyett er­dőink és mezőink tűzbiztonsá­gára vigyáznak. Jó volna, ha kitüntetést kapnának — hi­szen ez nemcsak az ő megbe­csülésüket jelentené, hanem serkentőleg hatna a többi* út­törőre is. A pilisszentiváni önkéntes tűzoltók nevében: John János és Krizsek Antal és lelkiismeretesen végzi — az utóbbi napokban azonban tör­tént egy kellemetlen eset, amely rossz fényt vetett a postára. Ugyanis a kézbesítő megbetegedett, s Szabóné nem tudott azonnal intézkedni — így néhány napig az előfize­tők hiába várták a Pest me­gyei Hírlapot. Szerencsére, a postahivatal már kapott egy újabb kézbesítőt — s remél­hetőleg ilyen incidensek nem zavarják többé a postáról al­kotott jó véleményünket. Vincze L. József tudósító Hol és hogyan szórakozzanak a fiatalok? lás óta jelentős eredményeket értünk el a tűzvédelem meg­szervezésében. Űttörő járőre­ink idén április 15-én tetten értek egy gyújtogatót, akit — a rendőrséget értesítve — ár­talmatlanná tettek és feljelen­tettek. Minden dicséret meg­illeti az úttörőket — John Má­riát, Fritz Magdolnát, Krizsek Három hozzászólást ismer­tetünk, amelyek egy kissé eltérnek ugyan a vitában fel­vetett kérdésektől, de az if­júsággal kapcsolatos problé­mákkal foglalkoznak. Téri András érdi tudósí­tónk hozzászólásában azt fej­tegeti. hogy nem a ruha te­szi az embert. Tehát, ha va­laki fekete csőnadrágot hord, abból nem következik, hogy huligán — ám az esetek legnagyobb többségében ezek a rendzavaró, szélsőséges vi­selkedésű ifjak rendszerint „huligán-egyenruhában” jár­nák. Tudósítónk egy érde­kes esetről ír: amikor egy ilyen öltözetű fiatalember mellén az Ifjúság a szocia­lizmusért és a József Attila olvasómozgalom jelvénye ékeskedett. Takács Pál. túrái úttörő­vezető, a helyi Rákóczi-rádió •VIZET! — GOMBÁT TERMESZ­TENEK a dányi úttörők. Az általános iskola tanulóiból alakult gombatermesztő If­júsági szövetkezet Simon István iskolaigazgató irányí­tásával sikeresen működik, s az idei tenyésztői munka nagy részét elvégezte. Kisnémedi állomás vizgondjairól már ír­tunk Az olvasók fó­rumában — s most ismét panaszt emelt egy kiránduló társa­ság. Kisnémedi meg­állónak ugyanis évek óta rossz a kútja. A szerelők időnként ki­jönnek, de még a kö­vetkező állomásig sem érnek, a kút már újra rossz. Vácról küldenek az ott lakó két család nyolc tag­jának ötven-ötven li­ter vizet. Ebből, a másnap már poshadt- tá váló vízből kell az ott lakóknak min­den vízszükségletü­ket fedezni. Az állo­elnöke felveti a hivatalos szervek felelősségét. Megírja, hogy egyszer egy huligán- banda szállt fel a vonatra, verekedést provokáltak, ám a kalauzok nem gondoskod­tak arról, hogy a rendbon­tó huligánokat a rendőrség mesleckéztesse. Ádám László olvasónk (Éld, Taksony u. 5.) kifejti, hogy az idősebb korosztály tagjainak csakúgy hozzá kell szólniuk ehhez a vitá­hoz, mint a fiataloknak. Vé­leménye szerint jó az. ha a fiatalok a falujukban is meg­találják a szórakozási lehető­ségeket. de nem árt, ha más­hová is el-eljárnak táncol­ni. szórakozni, hiszen minél több helyen járnak, annál több embert ismernek meg, annál nagyobbak lesznek az élettapasztalatig. más WC-i éppen ezért zárva vannak, s a ki­rándulók ezt kényte­lenek figyelmen kí­vül hagyni... Jó volna, ha a MÁV megoldaná a vízproblémát — pél­dául úgy, hogy a 800 méterre levő ter­melőszövetkezeti kút- ból vezetnék ót a vi­zet. F. M. Veresegyház

Next

/
Oldalképek
Tartalom