Pest Megyei Hirlap, 1962. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-30 / 100. szám
MST MF.GÍ <f£írlav 1962. ÁPRILIS 30, HÉTFŐ HOLNAP JUHÁSZ GYULA: A munkásotthon homlokára Ki itt belépsz, templomba lépsz be, Szentség a munka és erő, Ez a jövő nagy menedéke. Embert egekbe emelő. A munka, a rend és a béke, Az életünknek lelke ő. Csak az bitang és az hazátlan, Ki here módra él magában. Ki itt belépsz, jövőbe lépsz be, Mely millióknak ád jogot, Vérért, verítékért cserébe, Hogy legyenek mind boldogok! Hogy a gyalázott Ember képe Ragyogjon, mint a nap lobog! S a munka ne legyen robot csak, De himnusza a dolgozóknak! Ki itt belépsz, hozd el magaddal Piros zászlónak a reményt, Ki itt kimégysz, vidd diadallal A mély hitet, vidd szerteszét! Dolgozni föl, mind lankadatlan, Amíg az élet. fénye ég! Hirdessük: itt nem boldogul más, Csak aki alkot, aki munkás! FALU TAMAS: Régi május Régen is volt május elseje. Rügy piroslott, zöldéit a rét. Hajnalban mentünk a Ligetbe Megülni május elsejét. Óriás kiflit sütött a pék, a nép körhintát is kapott És mellé nem várt ajándékul A rendőröktől karcUapot. Sok-sok május múlt el azóta, Az egész világ képe más, Óriás volt akkor a kifli, S ma már a nép lett óriás. Ebben a hónapban mutatják be filmszínházaink az Üt- közben című kétrészes szovjet filmet, amely Nyikolajeva regénye nyomán készült , Felálltak, elénekelték «z In- 2 ternaeionálét. Elköszöntek ^ egymástól, elindultak hazafe- ^ lé. Fél tíz volt, A taggyű- á lés véget ért; GH j Hideg volt, nem törődött ve- £ le. Kibomlott nyakán a sál, ^ de nem igazította meg. A mé- ^ reg, s az öröm váltakozott ben- ^ ne. A méreg, hogy Berde ér- ^ tetten, méltatlankodó volt, s ^ az öröm, hogy a többiek meg- ^ értették, sorra szólaltak fel ^ a beszámoló után, s igazat ad- ^ tak a pártvezetőségnek. ^ Vajon Berde mit gondol ^ most? Meghívták a vezető- ^ ségi ülésre, mint mindig. Ellenezte, hogy taggyűlés elé '/ kerüljön így a beszámoló. „Ez £ belső ügy” — mondta. „Éhéhez a tagságnak semmi köze, ^ ezt mi elintézhetjük magunk ^ között”;, Tévedett. „A tagság- ^ gal” volt goromba, türelmet- ^ len, azok előtt kellett bírál- ^ ni. És a részrehajlásáért is: ^ kedvencei vannak. ^ Jó vita volt. Mindenki meg- ^ mondta, amit gondol, érez. ^ Ha Berde elgondolkozik a £ hallottakon, rájön, hogy iga- | zuk volt. Hogyan is fogalmaz- í ták meg a, beszámolóban: „Berde elvtárs rendes, becsübált, pedig a telefonálónak kellett volna megmondania a magáét.,: Elmosolyodott. Ha Gyenes most itt menne mellette, s belátna a fejébe, elégedetten nyugtázhatná: „no lám, fogott az öregen a kritika”. Fiatal ember, heves, szenvedélyes. Olyan, mint 6 volt, tizenöt-húsz esztendeje. Rámenős. És őszinte. Mennyire érti a dolgát! Van benne valami ellenállhatatlan közvetlenség. Fél óra múlva mindenkivel úgy beszélget, mintha már. évek óta ismernék egymást. Vajon megérti-e Gyenes, mit jelent tizenhárom éve igazgatónak lenni? Végigcsinálni a nehéz esztendőket, sztárolni olyan embereket, akikről tudta, hogy linkek, akik két kisegítővel csinálták az ötszáz — meg hatszáz százalékot! ö tiltakozott ellene a legjobban. Hiszen együtt dolgozott velük, közülük lett igazgató, nem akart kirakatot. De mit kapott akkor! Jobb, ha nem is gondol rá. Tizenhárom év. Tervet teljesíteni, anyagzavarokkal, öreg masinákkal és — érzékeny emberekkel. Kedvencei? Szamárság. Aki jobban dolgozik, azt jobban becsüli. Akivel mindig baj van, azt nem sokra tartja. Ennyi az egészj Hogy közbevágott Gyenes, amikor ezt mondta felszólalásában. „Pedig azoknak kell a segítség. Berde elvtárs. Azoknak, akik ma gyengén dolgoznak”, „És nekerp kj seletes, dolgát értő kommunista vezető, de merev, aki előbb a számokat nézi, s aztán az embereket, Pedig itt nincs rangsor, a számok elválaszthatatlanok az emberektől, az emberek alakítják ezeket a számokat, az emberektől függ mindaz, amit termelési mutatóként tartunk számon.” Jó lett volna mindezt megbeszélni a pártbizottsággal. Kicsit bátortalanok voltak, ott lappangott bennük a gondolat, hátha rájuk süti valaki: vezetőellenes hangulatot keltenek. Kétszáz párttag, ezerháromszáz dolgozó, nem vacak kis üzem, nem mindegy, hogyan foglal állást a taggyűlés. Berde biztosan azt érzi, ,,rámásztak". Nem akarja megérteni, hogy nemcsak az üzem, az emberek is soljat változtak körülötte. A szocialista brigádtag nem egyenlő az 1951-es, zűgolódó, elégedetlen munkással. Ezek az emberek nem félnek, nem tartanak attól, hogy bajuk lész, ha mindenről nyíltan elmondják a véleményüket, S éppen ezért nem lehet parancsszavakkal kormányozni őket. A munkások megváltoztak tíz év alatt, de Berde nem. Legalábbis ami a módszereit illeti. volna vasárnaponként, ha te- ^ heti... Kispolgári szokás?^ Ugyan. A gyárban ezt* még so- ^ ha senki nem mondta, ha ^ visszautasította hívásukat a ^ sportpályára, vagy egy izgal- ^ más tekecsatára. Csak egy- í szer. egyetlen egyszer jutott el j hozzá egy elejtett megjegyzés. ^ Későn indult haza a gyárból, ^ az irodaépület folyosójára ak- ^ kor özönlöttek ki a fiatalok a ^ tanácsteremből, valami gyűlé- ^ sen lehettek. Nem akarta meg- ^ zavarni hangoskodásukat, az ^ egyik ajtó mögé húzódott, míg ^ elviharzottak. Ott hallotta az ^ egyik fiútól: „A mérnök úr és ^ a társadalmi munka? Hol van í ő már attól?” Akkor hosszan- 6 kodott a megjegyzésen, de g másnapra már el is felejtette. £ Nem múltak el azonban nyom ^ nélkül a családi perpatvarok. ^ Bosszantó apróságokon külön- ^ böztek össze mind gyakrabban ^ s végül már mindenen. Nem^ ment tovább. Elváltak csend-’^ ben. harag nélkül. Fél éve ^ már. Azóta nem látta az asz- £ szonyt. Pedig alig egy utca vá- í iasztotta el a két gyárat, ahol j dolgoztak. Olyan magánosuk | azóta az esték, de még a va- sárnapok is. Lehet, hogy még- £ is az asszonynak volt igaza? ^ Elkényelmesedett volna az író- ^ asztal mögött? Vagy gyerek £ kellett volna? Apró gondok, ^ problémák otthon is, nemcsak | a gyárban? Hirtelen feltá- ^ madt benne a vágy a szabad ^ levegő, az erdők, a hegyek ^ után. Holnap felvonulok, ha- ^ tározta el. Nem is olyan rossz ^ dolog mélyet szippantani a ^ májusi levegőből. Az orgona- | illatból. Talán illene küldeni ^ egy csokor orgonát az asszony- ^ nak is. Elvetette. Félreértheti... ^ talán már nem is szabad. És ^ ha mégis... Amíg együtt éltek, ^ soha nem volt senkije. Fél ^ éve ... Holnap együtt vonul a két gyár. Elmegy feltétlenül Talán megláthatja az asszonyt í is ... ^ Prukner Pál ' Két éve nem látták már a ^ májusi felvonuláson. Mindig falami halaszthatatlan családi ^ ügye akadt — így mondta legalábbis. Hitték, nem hitték — ^ nem érdekelte. A becsülete gazért megmaradt. És természe- ^ tesen a mérnöki állása is El- ^ múltak már azok az idők, amidkor egy ilyen apróságiból elefántot kanyarítottak. A gyár ^ vezetősége most hallgatólago- f an tudomásul vette, hogy mi- ^ ért nem ment el. Miért is? Ma- í ga sem tudta pontosan. Vala- |hogy mindig a jó idő beálltáéval kezdődtek otthon a csalá- f i perpatvarok. Hogy melegen fütött a nap. zöldelltek a fák, f virult a rét. az asszony miniden vasárnap a zöldbe vágyott, f szabad levegőre — a városi ^ kőrengetegből. „Jólesik egy ^ ki9 mozgás a hosszú tél után” ^— kezdte mindig, de ő soha fém ment. Neki a hétközna- ^pok voltak a hosszúak — a vasárnapokon, az ünnepeken ^ jólesett otthon megpihenni. ^Délelőtt még szundítani egyet, fbéd után megnézni a televí- ^ zió sportközvetítését, azután flvasni egy kicsit, esetleg rö- ^ mizni. s mindezt papucsban. ^ háziköntösben ... teljes kényelemben. Ilyenkor, ha csak rá- ^ gondolt is. megborzongott: ^ bakancsban, tömött hátizsák- ^ kai a vállán kaptatni fölfelé falamelyik hegyoldalon, majd ^masírozni le a meredek völgyibe... Az asszony a szemére | vetette a lustaságot. Kezdetiben csak kikapcsolódásról, Í felüdülésről beszélt, de kérőbb homályos célzásokat tett Í arra is, hogy lám csak, a gond- Í tálán, biztos élet, a’ teljes pssz- Í komfort így fótinál kispolgárt |az angyalföldi munkás fiából. ^ Csak legyintett rá, mert mit is | válaszolhatott volna? Hogy Írna már nem húszéves, mint Í amikor még szívesen kutyagolt f hegyek között, meg hogy az é apja is szívesen megpihent s Azt hitte, sokkal keserűbb lesz a szájaíze. És mégsem. Igaz, olykor, amikor egy-egy mondat beléhasított, legszívesebben felállt volna, hogy odamondja: csinálják jobban az elvtársak, Én nem tudóm jobban Szamárság. Az igazgatótól számokat követelnek. Számokat, eredményeket, tervteljesítést, határidőket. Ki törődik azzal, hogyan csinálja mindezt? ö felel mindenért, ha baj van, rajta verik el a port. Udvarolni kellene? A munkások nem szeretik az udvarlást. De vajon mi az udvarlás és mi az emberi szó? Nehéz megvonni a határt, akárcsak a keménység és a gorombaság között. Hányszor érezte, amikor már a megszidott ember kiment a szobájából, hogy nem így kellett volna. Elfutotta a méreg, de akkor már késő volt. Csikar bácsi. Igazat mondott az öreg. Tényleg ideges, rosszkedvű volt. Nem Csikar bácsira. Kire is? Pont akkor tette le a telefont, amikor bejött az öreg. Kérdőre vonták a minisztériumból: miért nem szállítottak határidőre? Elúsztak két nappal. Azt nem firtatták: nyolc nappal később kapták az anyagot. . hat napot így is behoztak. Csikar bácsi mit tehetett erről? Semmit, Mégis vele kiaTavaszi seregszemle A hosszú őszi és téli hónapok szorgalmas munkájával kézi szültek jel megyénk kultúrmunkásai, az öntevékeny együttesek tagjai, hogy most, a tavasz legszebb heteiben a kulturális seregszemle keretében számot adhassanak tudásukról, aktivitásukról. Több, mint egy hónapja tart a helyi, körzeti és járási bemutatók időszaka. Az összkép — mindenképpen pozitív. A bemutatók sorában holnap, május elsején szünet lesz. A program szabadon hagyta ezt a napot. S mégis, ez a nap, a május elseje lesz a legigazibb bemutató, ez lesz az a tavaszi seregszemle, amely a legtöbbet mutat nemcsak a téli hónapok munkájából, hanem hosszú évek megfeszített tevékenységéből, sőt, egész népművelőkulturális politikánkból. inzen a napon ugyanis valamennyi művészeti együttes S-J lakóhelyén, a helyi május elsejei ünnepségeken lép fel, hogy színesebbé, vidámabbá, maradandóbbá tegye a munkásosztály nemzetközi ünnepét. Nincs olyan város és falu, ahol holnap ne öltöznének ünneplőbe az emberek, s ne emlékeznének a világ munkásainak hősi harcára, s ne beszélnének a hatalomra jutott munkások mai feladatairól, a kommunizmus, illetve a szocializmus építéséről, a béke megvédéséről, az örökös harcról a jobbért, a haladásért. Ezekhez az emlékezésekhez, számvetésekhez, ünneplésekhez járulnak hozzá megyénk kultúrmunkásai, amikor népi: hagyományaink legszebb táncaival, dalaival lépnek színpadra, \ vagy a nép életét, gondjait, terveit, szándékátmegelevenítő je- \ leneteket formáznak meg igyekezettel, jószándékkal, nemes’: alkotóvággyal. Ezen a napon nem lesz bemutatója a kulturális szemlé- j nek, s ennek ellenére mégis legnagyobb, legtöbbet mutató ta-\ vaszi felvonulása lesz valamennyi kultúrmunkásunknak, nép művelőnknek. Üzemekben, városokban és falvaikban ötszáz-: nál is több művészeti csoport lép a közönség elé, s ezeknek a: csoportoknak taglétszáma megközelíti a tízezret. Tízezer olyan: ember, aki feladatának tekinti a kulturális értékek terjesztését.: a hatalmon levő nép művelését. Tízezer kultúrmunkás. akinek: szinpadralépéséhez, alkotó tevékenységéhez népi államunk: nyújtja az anyagi lehetőséget, s megváltozott, új körűimé-: nyeink adják az inspirációt. Hfájus elseje elsősorban munkásünnep. A munkásokkal: Ifi együtt azonban ünnepli ezt a napot valamennyi paraszt ember, valamennyi falu is. S csupán a megye falvaiban több,: mint négyszáz művészeti csoport, közel nyolcezer emberrel: tesz hitet amellett, hogy a munkásünnep — ma már ünnepe a i falusi embernek is, vallja, hogy a munkásokkal ma már egy\ úton jár a parasztok népes tábora. S bár a bemutatók prog-i rarnja üresen hagyta ezt a napot, mégis ezen a napon kerül sor; a legszebb, legünnepibb tavaszi seregszemlére. i ■ (tm) CSUKA ZOLTÁN: Az igazi május Mozdulj tömeg, zúdulj tömeg, Emeld magasba öklödet, Jöjjön már az igazi május. Szolga volt apád, nagyapád, Csak sóhaját testálta rád, S ígéret volt az igazi május. De hiába hullt vére ki, Szabadság nem virult neki, Nem jött el az igazi május. Évente egyszer egy napot, Virágosán alig kapott, Csak várt terád, igazi május. S ha zászlók alatt fölvonult, Az utcakőre vére hullt, így üzentél, igazi május. És derű helyett bús borút Kaptál; ömlő vért s háborút; . Elsüllyedt az igazi május. S várt rád a véres út, a vég, S az út végén a szakadék, Elveszett az igaz] május. Aztán hamis jelszók alatt Elnyomták forradalmadat, Vérbefúlt az igazi május. Eladták véred és húsod, Ellopták végül májusod, Sirathattad az igazi májust. Ellopták hazád s házad, Reád fogták, hogy céda vagy, Lehazudták az igazi májust. ! S mikor már nem volt más kiút, Rád mérték az új háborút, Mások ünnepelték a májust. Ontottad véred másokért, Ismét saját romlásodért, Várhattad az igazi májust. De most órád ütött, te rab, Talpon vagy végre és szabad, Csak megbecsüld az igazi májust. í Szabadság gyújtja véredet. Vedd kézbe régi fegyvered, ; Hadd jöjjön az igazi május. t \ • S szabad népekkel egy hiten, És egy célért harcolj híven, í így jön el az igazi május. \ Mert így tették ezt őseid, Akiknek vére most hevít. És benned él az igazi május. Mozdulj tömeg, zúdulj tömeg, Emeld magasba öklödet, í Már itt zörget az igazi május. > *
