Pest Megyei Hirlap, 1962. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-04 / 79. szám

PEST MEGYE1 viläg PROLETÁRJA|- egyesüljetek? cm y//, — Kftirlan ■ ■ A Z M SZM P P EST ME GYE 1 E öl*’‘ Jr ■ •' l’iS j'.-jv'"-’-!. ■/’ v" jí .* : 1.: ■ ! 1 z 0 T T S A G A f $ AM EG Y El T 1 \ N A C :s LAP J A VI. ÉVFOLYAM. 79. SZÁM ÁRA 70 FILLÉR 1962. ÁPRILIS 4, SZERDA A SZABADSÁG ÜNNEPÉN Az április már tavaszt je­lez. S az új tavasszal, az új életre ébredéssel együtt, minden esztendőben ünnepet is ülünk: felszabadulásunk 'ün­nepét. Szinte jelkép ez: ami­kor tél után tavasz köszönt a Fold e részére, altkor ünnepel­jük népünk, történelmünk új tavaszának kezdetét is, a felszabadulást. Tizenhét esztendeje lenne csak? Évszázadoknak tűnik,' ha számba vesszük a megtett utat, s hosszú évtizedeknek, ha azt tekintjük, hová ju­tottunk emberi büszkeség­ben, önérzetben, milyen ma­gaslatokat hódított meg a maga országát építő ember. 1945. április 4-e nem egy­szerűen újat, hanem alap­vetően mást hozott a magyar nép életében. Kizsákmányo­lás. jogfosztottság helyett a munka örömét, s minden jog birtoklását. Keserűség és sze­génység helyett az alkotás örömét, emberi életet, jólé­tet, bátor terveket. Népnyúzó urak helyeit a magunk ha­talmát, s gyűlölködés, a szom­szédok elleni uszítás helyett testien barátságot szomszé­dainkkal, az internacionaliz­must minden dolgozóval a vi- &S<TO­Kiás ország épült fel a magyar földön, de mássá leit tizenhét esztendő alatt a világ is. Á szabadságot hozó szov­jet nép mellé nemzetek so­rakoztak fel, küzdő társak­ként, segítőkként abban a harcban, amelyet azóta kö­zösen vívunk a békéért, a népek felszabadulásáért. Tizenhét esztendő a törté­nelemben szinte semmi. De a XX. század közepének eszten­deit a világtörténelem talán a legfontosabbként . fogja szá­mon tartani. Uj korszak haj­nala volt ez, s ebben az új korszakban most már évről é-vre előbbre jutunk. A szo­cialista rend nemcsak orszá­gok belső életét formálta mássá, nemcsak emberek sor­sát vtite új irányba, hanem mássá formálta a világ ar­culatát is: a szocializmus vi­lágrendszerré vált, olyan erővé, amely döntő a nem­zetközi politikában. Harcokkal és győzelmekkel volt teli ez a tizenhét, esz­tendő. És kudarcok is voltak, és hibák is. Mégis: mindig előre, mindig feljebb jutot­tunk, hibák, vétkek ellenére új rend teremtődött itt. s új ország épült. Formálódott a szocialista rend, s formálód­tak azok is. akik az új éle­tet alakították, az emberek. Van-e okunk szégyenkezni, ha visszanézünk az ■ úton? Van-e okúnk arra, hogy bárki előtt is takarnunk kelljen, hová jutottunk? A szocializmus alapjait lé­nyegében leraktuk hazánkban. Egyszerű, néhány szavas mon­dat. De benne ott lüktet ti­zenhét esztendő történelme, tizenhét- esztendőé, amely, ki­fosztott, rombadőlt országtól a virágzó, erős országig veze­tett. Ha csak megyénkben tekin­tünk körül, sorolni is alig le­het, mi mindennel gazdagod­tunk. Uj gyárak, a szocia­lista nagyüzemi mezőgazda­ság mind jobban kialakuló körvonalai, a gimnáziumok, a művelődési otthonok, a vil­laházak sora a falvak vál­tozó testén, mind-mind az újat, az ember szolgálatát jel­zi. ■ Mert nálunk minden az em­berért történik. Ö általa és ő érette van minden, övé a Elvégeztük évszázadok munkáját Diszünnepség hazánk (elszabadulásának 17. évfordulója alkalmából Hazánk felszabadulásának 17. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a for­radalmi munkás—paraszt kormány és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa kedden este díszünnepséget rendezett az Erkel Színházban. Az ünnepség elnökségében helyet foglalt Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának el­ső titkára, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Nemes Dezső. Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Czinege Lajos, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának póttag­jai. politikai, gazdasági, társadalmi életünk több kiváló sze­mélyisége. Az elnökségben foglalt helyet V. I. Usztyinov, a Szovjet-, unió budapesti nagykövete is. Az ünnepség résztvevőinek soraiban ott volt az MSZMP Központi Bizottságának, az Elnöki Tanácsnak és a Minisz­tertanácsnak számos tagja, a politikai, a gazdasági és a kul­turális élet sok más vezető személyisége. Megjelent az ün­nepségen a budapesti diplomáciai képviseletek számos veze­tője és tagja is. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke nyitotta meg az ünnepsé­get, majd Kállai Gyula mondott beszédei. — Népünk április 4-én ün­nepli történelmének legna­gyobb nemzeti ünnepét — kezdte beszédét Kállai Gyula. — Ma tizenhét esztendeje, hogy szabaddá lett Magyaror­szág, s elindult a felemelkedés útján. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és a Hazafias* Népfront Országos Tanácsa nevében köszöntőm a mai napon hazánk dolgozó né­pét: a munkásokat, paraszto­kat, értelmiségieket. Köszönt­jük felszabadítónkat, barátun­kat és hű szövetségesünket, a kommunizmust építő Szovjet­uniót. Köszöntjük a hatalmas szocialista tábor minden népét; köszöntjük szerte a világon testvéreinket és barátainkat, akik ma velünk együtt örül­nek és ünnepük a magyar nép felszabadulásának nagy ünne­pét. — Visszatekintve az 1945 óta megtett útra. jogos büszkeséggel állapít­hatjuk meg, hogy népünk felelősséggel és eredmcaiy- nyel oldja meg történel­mi feladatait az élet min­den területén. Az elmúlt tizenhét év alatt hatalmasat léptünk előre: meg­változtattuk az egész ország életét, elvégeztük évszázadok munkáját, valóra váltottuk nemzedékek hosszú sorának legszebb, legnemesebb törek­véseit. — Országunkban rend és hatalom, de övé a felelősség Is. övé az öröm, de neki kell vállalnia a holnap minden gondját. Ebben az országban néhány tucatnyi arisztokrata helyett milliók és milliók töltik be a gazda szerepét. S bár sokszor küzdünk gonddal, s bajunk sem kevés, mégis: bizakodással nézünk a holnap elé. Megszoktuk mór a mér föl­des lépteket, s a jövőben sem akarunk lassabban haladni. Az elmúlt esztendőkben meg­tanultuk, hogy a realitások és a merész álmok; igenis, összeegyeztethetők. És meg­tanultuk örökre azt is, hogy mi az. . aminek soha többé nem szabad visszatér­nie. Ezért is valljuk egy emberként a magunkénak az idősebb testvér pártjának, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja XXII. kongresszusának út­mutatásait, s nemcsak meg­értjük, hanem érezzük is, mit jelent a történelmi meg­állapítás: a mi nemzedékünk már megéri a kommunizmus felépítését. Olyan út ez, amelynek mé­reteit, távlatait csak az űr­hajósokéval lehet összemér­ni. Ahogy a világ első űr­hajósainak rakétája szökkent íei a magasba, az ember nem járta űrbe, úgy szökkent magasba a mi sorsunk, úgy tanultunk meg felemelt fej­jel járni, s biztosan tudni, hová jutunk el. És nemcsak eddig tudtuk, mit akarunk, tudjuk ma is, hogy holnap hová akarunk el­érni. Tudjuk a jövendőt, s ezt csak azok a népek mondhatják el, akik örökre megszabadul­tak a bizonytalanságtól, az embertelenség társadalmának kiúttalanságától. Jövőbe ve­zető utunkhál segítőként, ta­nácsot adó testvérként ott áll a szabadságunkat meghozó szovjet nép, az a nép, aki­hez örök és megbonthatat­lan barátság fűzd népünket, az a nép, amelyhez a magyar nép e napon a hála és a testvéri barátság üzeneteit küldi. Kis nép a magyar — hány­szor beszéltek erről ország­vesztő urak, így akarván iga­zolni nemzetvesztő politiká­jukat. S lám, a történelem bebizonyította: kis nép is le­het erőssé, naggyá, az egyen­lők testvéri táborában. Nemcsak szabadságunkat kaptuk e napon, hanem test­vért is, majd később újabb testvéreket. Testvéreket, akik a bajban azonnal mellettünk voltak, testvéreket, akikkel közös minden örömünk, bána­tunk. a szocialista országok gazdasági, politikai és kato­nai együttműködése olyan ösztönző erő, amire nincsen példa a világtörténelemben. E testvéri közösségben azon­ban nemcsak a magunk sza­badságát őrizzük, hanem se­gítjük azokat, akik még harc­ban állnak vagy most in­dulnak harcba e szabadságért, s azokat is, akik e szabad­ság első óráit élik. A szabadság országhatáro­kon keresztül összeköt, elvá- laszthatatlanná tesz más nyelvű nemzeteket. És ösz- szeköt bennünket a közös cél. a közös akarat: egy irányba haladunk, egy társa­dalmi rendet építünk. A jö­vő a kommunizmusé! És nem a távoli, hanem a közeli jö­vendő. S ennél szebb, na­gyobb célért nem is indulhat­na harcba népünk felszaba­dulása tizenhetedik évfordu­lóján. Kállai Gyula beszéde nyugalom van, amelyet bár­melyik kapitalista ország megirigyelhet. Népünk tevé­kenységét az egyre növekvő alkotókedv, s a jövőbe ve­tett rendíthetetlen hit és bi­zalom jellemzi. Ez az alkotó­erő tizenhét év alatt telje­sen megváltoztatta az or­szág, a falu és a város ar­culatát. — Barátaink szerte a vj-. lágon megbecsüléssel szólnak eredményeinkről, de ezeket kénytelen-kelletlen még azok is elismerik, akik nem szim­patizálnak rendszerünkkel, akik mindezeknek éppen az ellenkezőjét szeretnék látni. A dolgozó magyar nép ezeréves történelmének legszebb lapjait írja. Hírünk, nevünk, megbecsü­lésünk egyre öregbedik szer­te a világon, s felszabadu­lásunk nagy ünnepén elmond­hatjuk: hazánk ismét az emberi haladás élvonalában jár. — A elmúlt 17 évben népünk erőfeszítései nagy nemzeti célunk: a szocialaz- mus megvalósítására irányul­tak. Ma felszabadulásunk 17. évfordulóját olyan körülmé­nyek között ünnepeljük, ami­kor hazánkban a szocialista forradalom a város után a falun is győzelmet aratott, amikor a szocializmus alap­jainak lerakása a közvetlen befejezéshez érkezett, amikor népünk előtt megnyílik a fejlődés új, nagyszerű táv­lata: a fejlett szocialista társadalom építésének kor­szaka. — Munkásosztályunk, dolgo­zóink szocialista öntudatáról tanúskodik az a tény is, hogy pártunk VIII. kongresszusa ösz- szehívásának hírére számos he­lyen azonnal szocialista mun- kafelajánlásokat tettek a kong­resszus tiszteletére. Pártunk Központi Bizottsága üdvözli és magasra értékeli az üzemekből jövő e szép kezdeményezése­ket. A kibontakozó kongresz- szusi munka verseny ékes pél­dája a munkásosztály politikai érettségének és áldozatkészsé­gének, annak, hogy társadal­munk hivatott vezetője. — Hazánk felszabadulásának ünnepén szívből köszöntjük a nagyszerű magyar munkásosz­tályt, szocialista forradalmunk vezető erejét. Kállai Gyula ezután mező- gazdaságunk eredményeiről szólott. — Az elmúlt évben be­fejeztük a mezőgazdaság szo­cialista átszervezését: hazánk szántóföldjének 95 és fél százalékán szocialis­ta nagyüzemek gazdálkod­nak. Ezzel hazánkban a szocialista forradalom történelmi jelentő- sárű győzelmet aratott a mező- gazdaságban is. Ez lehetővé te­szi, hogy mezőgazdaságunk egésze mindjobban a szocialis­ta tervgazdálkodás és a tudo­mányos módszerek alapján ter­meljen. Termelőszövetkezeteink több­sége mind eredményesebben gazdálkodik. A tavalyi súlyos aszály ellenére is sikeresen ol­dottuk meg az úgynevezett kettős feladatot: a mezőgaz­daság szocialista átszervezé­sét és ezzel egyidőben a ter­melés növelését. Most a kettős feladat he­lyett egy alapvető felada­tot kell megoldanunk: a mezőgazdasági termelés gyorsütemű fejlesztését. — Kormányzatunk nagy támogatást biztosított a szo­cialista falunak, s a jövőben ■ is mindent el fog követni a | termelőszövetkezetek erősíté- : sőre. a vezetés színvonalának emelésére. — Az új szövetkezetek meg­szilárdítása, a még gyenge termelőszövetkezetek megerő­sítése az egész nép ügye. A termelés növekedése minden termelőszövetkezeti tag, min­den termelőszövetkezet és az egész ország közös érdeke, ez az egyik alapja az életszínvo­nal további emelkedésének, — Hazánk felszabadulásá­nak tizenhetedik évfordulóján üdvözöljük és köszöntjük a magyar termelőszövetkezeti parasztságot, üdvözöljük a fa­lu dolgozóit! Meg vagyunk győződve arról, hogy pártunk­nak a mezőgazdaság fellendí­tésére kidolgozott széleskörű programja visszhangra talál soraikban. E nagy munkában részt venni — igazi örömet és boldogságot ad munkásnak és termelőszövetkezeti paraszt­nak, agrárértelmiségnek egy­aránt. Bízunk abban, hogy a fa- • f lusi fiatalság is tettekkel bizonyítja: magáévá teszi e nagyszerű célokat. — Munkára hát, elvtársak! í A hosszú tél után végre bekö* í szöntött a tavasz, újra elindul- 'j hatnak a földeken az ekék, a vetőgépek. Meggyőződésünk, hogv a termelőszövetkezetek, í állami gazdaságok, gépállomá- ; sok, a falu dolgozói, jó mun- ; kával leküzdik a zord téli idő- járás által okozott nehézségs- 5 két, és sikerrel végzik el a ía- ; vaszi mezőgazdasági munká- í kát. j A szónok a továbbiakban í kulturális eredményeinkkel (foglalkozott. — Tizenhét esz* \ tendő alatt hazánkban széles- í re tárultak a kapuk a kultúra íés a tudomány szocialista fej-- \ lődése előtt — mondotta. — ! Történelmi vívmányaink közé S sorolhatjuk közoktatásunk kü- j lönösen nagyarányú fejlődését ; is. Megvalósítottuk az ingye- |nes nyo’rosriálvos általános :s- \ kólái oktatást, s általános isko- \ lát végzett ifjúságunknak íe- í’ertea több mint fele középis- \ kólában folytatja tanulmá- £ nyait. Ei akarjuk érni, hogv az í új tanévben ez a szám már 60 {százalékra emo'k°di?k. ha fi­í (Folytatás a 9. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom