Pest Megyei Hirlap, 1962. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-20 / 92. szám

MST MEGYEI yííridP 1962. ÁPRILIS 20. PÉNTEK Az idén már nyolcvan vagon komlótermésre számítanak A Gazdasági Bizottság 1958- ban. az állami gazdaságok . egyik fontos feladatául jelölte meg, hogy néhány év alatt hazai komlóval fedezzék a sör­gyárak növekvő szükségletét. Biztosították a telepítéshez szükséges vasbetonanyagot, a műveléshez szükséges gépeket és gondoskodtak a komlószá­rító üzemek építéséről is. A programot sikerült meg­valósítani, s 1960-ban már 1400 holdra növekedett az állami gazdaságok komlóterülete, az idén pedig újabb 72 holdas te­lepítéssel eléri az 1600 holdat. A telepítéseknél már messze­menően figyelembe vették a szakosítási törekvéseket: a komlótermesztést 29, e célra legalkalmasabb nagyüzemben összpontosították.. Mivel hazánk éghajlata a ko­rai és a kései fajták termesz­tésére egyaránt alkalmas, egy- egy üzemben általában mind­két fajtából telepítettek, így a komlószüret idejét sikerült meghosszabbítani. A komlószü­ret ugyanis az egyetlen olyan nagyobb munka, amelyet a gazdaságok eddig még nem gé­pesítettek. További telepítésekre egye­lőre nincs szükség, ehelyett az elmúlt években kiképzett .komlótermelő szakmunkások segítségével a holdahkénti ter­méshozamot kívánják fokozni. Az elmúlt évben hatvannégy vagon komlót termeltek, az idén pedig már 80 vagonos termés elérését irányozták elő. Ez nagyobb mennyiség, mint amennyit a program 1965-re megszabott. (MTI) A „kényes“ kérdéseket idejében kell tisztázni Az aszódi járási tanácselnök szobájában vágni lehetett a füstöt. A végrehajtó bizottság a Domonyi Községi Tanács mun­káját vitatta. Az írásos jelen­tés körül azonban úgy látszik, valami nincs rendben. Akár az operálóasztalon a sebész késé, úgy hatol mind mélyebbre a végrehajtó bi­zottság. Azután a vitában tisz­tázódott, mi is a meglevő ba­jok gyökere. A lappangó egyenetlenkedés, a „rámenős” vezetés és az el­hallgatott bírálat okozza azt a feszült hangulatot, amely a do­monyi tanácsházán uralkodik. Kálmán Sándor tanácselnök és Kovács Vilmos titkár igyek­szik jó munkát végezni. Igye­keznek, hogy a köztük levő csendes ellentét ne nyomja rá bélyegét a köz­ség életére. Bár Doraony nem áll rossz helyen a ranglistán, mégis, a vezetésben hol itt, hol ott üti fel a fejét valami bajra figyelmeztető jelenség. Ezt tükrözte a termelőszövet­kezettel foglalkozó jelentés egy része is. Domony nem nagy község, mindössze 1800 lakosa van. Két, 1960-ban egyesült terme­lőszövetkezete nehéz körülmé­nyek között kezdte meg a munkát. Hiányzott a felszere­lés és a kellő szakértelem is a nagyüzemi gazdálkodáshoz. Ma a kétszázötven családiból két­száznyolcvan tag dolgozik a négyezer holdon. Hatvan öreg nyugdíjasuk is van. A tagok átlagos életkora negyvenöt év, Új barátság szövődik A közelmúltban beszámoltunk arról, hogy a nagyká- tai járási művelődési ház szoros kapcsolatot épített ki a kőbányai BÖRTEX Cipőgyárral. Nagykátáról és Nagyká- ta környékéről ugyanis sok dolgozó jár ebbe az üzembe, . .s, kulturális, igényeik kielégítése cáak úgy történhet meg. ha a lakóhely és a munkahely szoros kapcsolatban áll egymással. Az együttműködés már eddig is jó eredménye­ket hozott, s kultúregyüttesek cserelátogatására is sor ke­rült. Most egy újabb barátság szövődéséről. s újabb kul­turális csere-akciókról kaptunk hírt. Nagykátán jónéhány mezőgazdasági szakemberre, többek között mezőgazdasági gépészmérnökre lenne szük­ség. Ezért Chmelly Ödön, a járási művelődési ház igaz­gatója több alkalommal tájékoztató előadást tartott az Agráríudományi Egyetem gépészmérnöki karának hall­gatói előtt. Ismertette a község termelőszövetkezeteinek helyzetét, a közös gazdaságok nagyszerű fejlődési lehető­ségét, de azt is elmondotta, milyen nagy szükség volna még több fiatal szakemberre. Az előadásokkal kezdődő ismeretség az egyetemisták kultúregyüttesének márciusi vendégszereplésével folytató­dott. *A közel ötven tagú öntevékeny gárda mintegy hat­száz főnyi közönség előtt tartott sikerült esztrádműsort a nagykátai járási művelődési házban, ahol ez alkalommal az egyetem tanári karának több tagja is megjelent. Most a Tápiómenti Népi Együttes közel száz tagú csoportja készül visszaadni a látogatást. Egész estét be­töltő műsorukat április 28-án mutatják be az egyetemi hallgatóknak. A nagykátaiak remélik, hogy a mind szorosabbá vá­ló kapcsolat eredményeképpen az eljövő években lesznek olyan fiatal szakemberek, akik szívesen jönnek Nagyká- tára dolgozni, hiszen már nem idegenek közé. hanem jó­barátok, ismerősök közé mennek, ahol örömmel fogadják, várják őket. (tm) EZ VOLT A LEGSZEBB NAP! Ha moszkvai tartózkodásomról cikket írnék, Moszkvai napok, moszkvai séták címmel jegyezném papírra. A mai nap ^mindenesetre élménydús volt. Nem mintha Le­ningrad ban nem jelentett volna nagy eseményt a Szmolnijba belép­ni, vagy abban a szobában tartóz­kodni, amelyben Lenin elvtárs élt és dolgozott. A mai nap azonban még töb­bet nyújtott! Meg­tekintettük a Le­nin Mauzóleumot, a fegyvertárat és c Kremlt. Persze, ezek „csak” azok ez élmények, amelyben minden Moszkvában tar­tózkodó ember ré­szesülhet. Nekünk azonban több ju­tott. A Kremlben —- éppen a cár ágyú­jához értünk, ami­kor diplomata ko­csik sora érkezett a Kongresszusi Palota új, gyönyö­rű üvegépülete elé. Különböző nemzetek zász­lói tűntek fel előttünk: svéd, norvég, Vietnam, mongol, német, magyar, ausztrál diplomaták érke­zését jelezve. A Kongresszusi Palotában foga­dás volt — moszk­vai idő szerint 18 órai kezdettel — Gagarin űrrepü­lésének első év­fordulója alkal­mából. Április 12- ét immár az űrre­pülés születésnap­jaként ünnepli a világ. Az ünnepet a tüzérség díszlö­vései adták hírül a moszkvai embe­reknek ... Ezen a napon azonban más is történt Moszkvá­ban. Összeült az Össz-Szovjet Komszomol kong­resszusa. Minden szálloda zsúfolá­sig megtelt erre az időre. Tudom, mire le­velem a szerkesz­tőséghez érkezik, az újságok ismer­tették. hivatalos közleményeikben az eseményeket. De ezen a napon Moszkvában len­ni mégis olyan él­mény. amelyet ér­demes megírni. Jasinszky István de harminc éven aluliak mind­össze ötvenen vannak. Az ősz­szel. főleg az agronómus hibá­jából, elmaradtak háromszáz- húsz hold szántásával, amit most kellett sürgősen pótolni. A kora tajvaszi, kedvezőtlen időjárás jelentős károkat oko­zott a palántakertiben, Egj-szer- re szakadt a nyakukba minden gond. s a tavaszi munka fo- zottabb üteme. Nemcsak a termelőszövetke­zeti, de a községi vezetőknek is van tehát elég feladata. Segí­teniük kell a termelőszövetke­zetet, hogy a tagság ereje ne forgácsolódjék el. S mégis, a határozati javas­latban, amelyet a járási tanács elé terjesztettek, mindössze ennyi áll: „legfontosabb fel­adatunk hathatós segítséget nyújtani a termelőszövetkezet­nek a tavaszi mezőgazdasági munkákban.” Ennyi és nem több. Egy szó sem arról, mi legyen az a hathatós segítség, hogyan kívánnak együtt dol­gozni a termelőszövetkezet vezetőségével, akikkel a múlt­ban a tanácselnöknek sok vi­tája volt. Nem csoda tehát, ha a résztvevők mindegyike er­ről érdeklődött. Az eredmények igazolják, hogy a termelőszövetkezeti és tanácsi vezetők munkája nyo­mán a tsz megszilárdult. Egy év alatt tíz forinttal emelke­dett a munkaegység értéke. Ha kellett, a tanács megadta a gyors segítséget, de megva­lósításuk után nem elemezték a tennivalókat. Pedig ez len­ne az ismétlődő hibák elke­rülésének legbiztosabb mód­szere. Példa erre a munkaerőel­vándorlás alakulása. A ta­nácselnök arról beszélt, hogy a fiatalság szívesen marad a faluban, mert a kertészeti brigádban szépen kereshetnek. Igaz, hogy egy lány elment, de beállt helyette az apja. Az el­múlt évben az iparból öt csa­ládtag tért vissza. A jelentés egy mondatából és a kérdé­sekre adott válaszból azon­ban kiderül, hogy nem eny- nyire rózsás a helyzet. 1960- ban negyvennégy munkabíró ember ment el a faluból. És ebben az évben — a közösen hozott határozat ellenére — Kálmán tanácselnök három fiatalnak adott igazolást ar­ról. hogy a termelőszövetke­zetnek nincs szüksége munka­erejére (?!) A járási tanács idejében tűzte napirendre a domonyi végrehajtó bizottság munká­jának vizsgálatát Ä felszóla­lók mondanivalóit összegezve állapította meg Dobi Mihály járási tanácselnök, hogy a meglévő helyzet nem egészsé­ges. De erre enged az is kö­vetkeztetni, hogy a tanácsel­nök nem tudja, a községi pártszervezet titkára és má­sok, nincsenek megelégedve munkamódszerével. Pedig eze­ket a kérdéseket — ha való­ban jó a vezetők együttműkö­dése —, már régen tisztáz niuk kellett volna. Kálmán :.n:: Angol vendégek Foton i íü elvtárs magatartáséra régeb-1 ben is voltak észrevételek. Hi- \ báiból éppen .az őt ért építő | bírálat segítségével, sokat le-| küzdött. Nem szabad most ma-1 gárahagyni. De Kálmán Sán-| dórnak is jobban kell bíznia munkatársaiban. Ne higgye, | hogy az ügyrend betartása | bürokrácia. Ellenkezőleg. í í A domonyi vezetőségnek < meg kell értenie; áll.amhatal- \ mi és államigazgatási funk- ^ (siójukat csak zavartalan ^ együttműködéssel végezhetik ^ úgy, ahogyan azt elvárják tő- í lük. Akkor bátran nyúlhatnak Jg a „kényes kérdésekhez”, ak- í kor lesz idejük és energiájuk £ a felszínes segítségnyújtás he- \ lyett végleges megoldást ho>- 4 zóan foglalkozni a község ege- í szét, a termelőszövetkezetet | érintő kérdésekkel. Komáromi Magda £ v. A hazánkban tartózkodó angol pedagógus turistacsoport meglátogatta a Fóti Gyermekvárost. A képen: a vendégek az általános iskola II. osztályában (MTI foto, Friedmann felv.) !Ív\\\\\\\\\\\\\\\\V^\\\\Vv\\\\\\\\\^^^^ AZ ARANYJEL VÉNYES A SZOT • határozata alap­ján már nagyon sok munka­helyen kiosztották a dolgo­zóknak a törzsigárda-jelvényt. Nagy a száma azoknak, akik öt-tíz éve dolgoznak ugyan­azon a munkahelyen, és így ezüst, illetve bronzjelvényt kaptak. Az aranyjelvény azon­ban már ritkább. így van ez a Szövetkezetek Pest megyei Központjánál is, ahol a vál­lalat 133 dolgozója között szintén kiosztották a jelvé­nyeket egy ünnepélyes szak- szervezeti taggyűlés alkal­mából. Az ezüst- és bronz­jelvényesek népes ( tábora mellett egyetlen ember, Ba­logh Pál, kereskedelemfej­lesztési előadó kapta meg a nagy megbecsülést jelentő aranyjelvényt. A napokban felkerestük Ba­logh ?ált, s elbeszélgettünk vele eddigi életútjáról. ta­pasztalatairól, s megkérdez­tük tőle. mi az, ami negyed századon át a szövetkezetekhez kötötte. Balogh Pál ugyanis éppen huszonöt esztendővel ezelőtt kezdte el szövetkezeti tevé­kenységét egy csöppnyi Tol­na megyei faluban, Medina községben, ahol nyolcszáz pengő készpénz biztosíték és egy négyszáz pengős váltó aláírása után boltvezetőként állt a Hangya-fiók pultja mögé, hogy kiszolgálja a fa­lu asszonyait, gyerekeit, mindennapi vevőit. — 1948-ig, a fúzióig vol­tam a Hangyánál, majd utá­na a földművesszövetkezet­nél, ugyanabban a boltban — emlékezett vissza, ötven­kettőben SZÖVOSZ-iskolára küldtek Gyöngyösre. Onnan a Tolna megyei MESZÖV- höz kerültem vegyes ipar- 'eikk előadónak. Nagy meg­tiszteltetés volt számomra, hogy egyszerű kereskedő lé­temre Uyen fejlődési utat nyitottak meg előttem. Mun­kámat a legnagyobb igye­kezettel végeztem, hogy be­csülettel megfeleljek a biza­lomnak. Egy évvel később a Pest megyei MESZÖV-höz helyeztek. 1954-ben kerültem jelenlegi beosztásomba, amit nagyon szeretek. Kereskede­lemfejlesztéssel . foglalko­zom. Üj boltokat tervezek, Irányítom építésüket és be­rendezésüket. Jelenlegi mun­kakörömben az elmúlt esz­tendőkben körülbelül négy­száz földművesszövetkezeti bolt és 300 vendéglátóipari egyséig létrehozásánál mű­ködtem közre. Jóleső érzés, amikor motorommal — mert motorral járok heti három­négy utamra — keresztül­megyek egy községen és sok esetben a község valamennyi Mi legyen a kislány neve? Névadó ünnepség az Érdi Gépállomáson örül. Kedves és derűs gondok kö­zött jön el a szombat Bertáék- hoz Érdre. A fiatal, népszerű, kiszista brigádszerelő apa lett a héten, méghozzá egy leányka apja, akinek szombaton vá­lasztanak nevet. Az üzemi KISZ-szervezet, a szakszervezeti bizottság, a köz­ségi. nőtanács, Berta József bri­gádja, a gépállomás pártszer­vezete és igazgatója egy-egy pillanatra elfelejti napi gond­iát és a kisded újszülöttnek Új kocsitulaj... VI ‘ \ j/ r** — ... és a megértő kollégák. (Mészáros András rajza) A minap tanúja voltam egy spontán „röpgyűlésnek”, ahol az ugyancsak kiszista Ko­csis József briigádvezető vitte a szót. — Titokban utána jártam, hogy milyen holmikra lenne még szüksége a csöppségnek — mondotta —, s előterjesztem a listát, ügy gondolom, hogy Tóth. elvtárs igazgatói és sze­mélyi ajándékán kívül a KISZ, a nőtanács, a szakszervezeti bizottság, a pártszervezet és a brigád a következő holmikkal egészítheti ki a kelengyét...' Persze, az ünnephez dukál a meglepetés, így nem élhetek vissza a bizalommal, hogy megtekinthettem a listát. Nem fényes, de kedves és azért még­is értékes ajándékokról van szó. a szeretet párnáiról, ame­lyek között teljes kényelemben és biztonságban kezdheti életét a kis újszülött. De most ml legyen a csöpp­ség neve? Az ifjú dolgozó szü­lők biztosra vették, hogy fiuk születik, s ezért az apránként előkészített kelengyetárgyak egytől egyig fiúmonogramot vi­selnek. Most aztán olyan lány­nevek közt válogatnak, ame­lyek kezdőbetűi megegyeznek a, fiúnak szánt név kezdőbetűi­vel. Mária, Margit, Malvin? — osztozom én is derűs gondjaik­ban, akárcsak az egész gépál­lomás, bár mindenki tudja, hogy a döntő szó joga a szü­lőké ; . , N. I. üzletéhez közöm van, fog­lalkoztam tervével, berende­zésével és most látom a ki­tűnő forgalmat, a népsze­rűséget, látom, hogy az em­berek minden különösebb fáradság nélkül jutnak vala­mennyi fontos árucikkhez. Ez az érzés jelenti az elis­merés, a munka értelmét. Még tíz évem van vissza a nyugdíjig. Ezt az évtizedet is szövetkezeti emberként akarom eltölteni. — Munkámért, múltamért megbecsülnek. Jó fizetést kapok, és a „kiváló földmű­vesszövetkezeti dolgozó” ki­tüntetést viselhetem. Ügy érzem, hogy munkatársaim szeretnek. A negyed század alatt fegyelmit, megrovást nem kaptam, soha hiányom, vagy mulasztásom nem volt; — -Családi életem kiegyen­súlyozott. Elégedetten élünk. Feleségem is kereskedő, nagyfiam pedig, aki most katona, jó iskolát végzett, ügyes szakács. így vall magáról Balogh Pál, ez az ősz hajú, de még fiatalos, széles vállú, mar­káns szövetkezeti veterán. S amit mond, szakszervezeti titkára, Kiss Elemér is bi­zonyítja: köztiszteletnek ör­vendő dolgozójuk Balogh Pál, akitől sokat tanulhatnak a fiatalabbak, mert példát mutat munkaszeretetben, pon­tosságban, lelkiismeretesség­ben, s a közügyek iránti ér­deklődésben, de elsősorban a munkahely iránti hűség­ben. Nagyon szeretnék, ha az eljövő, években még több olyan embernek adhatnának aranyjelvényt, mint amilyen Balogh Pál, az egyszerű ke­reskedőből lett vezető beosz­tású, fontos és maradandó munkát végző szövetkezeti dolgozó.. (—s) Tranzisztor és a víz sótartalma A vízkutatók, a geológusok munkáját sokszor nehezíti, hogy a talált vízből vett min­tát a távoli laboratóriumba kell vizsgálatra küldeni. Dr. Kungor Ernő docens találmá­nya alapján a RADELKISZ érdekes új műszert/nagyfrek­venciás szaniloszkópot állított össze, amely a helyszíni ellen­őrzést is lehetővé teszi, s a vizsgálati időt a minimálisra csökkenti. . • « A miniatűr, telepes, 80 de- kás műszer érdekessége, hogy csupán egyi tranzisztorral, ultrarövidhullámon működik. Mindössze 3 milliliter vízmin­tából azonnal pontosan meg­állapíthatja a vízben találha­tó „idegen” anyagokat, kimu­tatja például a víz sótartal­mát. A nagyfrekvenciás szani­loszkópot, amely különösen a mezőgazdaságban, a kútfúrá­soknál hasznos segédeszköz, az ipari vásáron mutatják be először.

Next

/
Oldalképek
Tartalom