Pest Megyei Hirlap, 1962. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-03 / 78. szám

2 «*r MEGY ^f/rfap 1962. ÁPRILIS 3. KEDD A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1962 márciusi ülésének határozata (Folytatás az 1. oldalról) első ízben értük el idáig, hogy az idei tavaszon a kukorica zömét őszi mélyszántásba vet­hetjük. Ha hibrid vetőmagot vetünk, biztosítjuk — a talaj táperejétől függően - a lb- 18 ezres tőszamot, a hagy mányos paraszti mintegy íz ezerrel szemben, időben és gondosan végezzük el a na- romszori kapálást — akkor elérjük a megkívánt hozamot. A növényi fehérjeellátás megoldásának egyik alapvető módja az évelő pillangós nö­vények, elsősorban a lucerna termesztésének nagyarányú fejlesztése oly módon, hogy növekedjék az átlagtermes es széles körben elterjedjenek a korszerű betakarítási módsze­rek. Érjünk el gyökeres for­dulatot takarmány termeszte­nünk legelhanyagoltabb f Sá­bán, a rét- és legelőgazdálko­dásban. Szüntessük meg a napraforgó-termesztés elma­radottságát és megnövekedett területen mielőbb érjük el országos átlagban a 9 mázsás holdanként! termést. A második ötéves tervben előirányzott mintegy 200 ezer hold nagyüzemi szőlő- és gyu- mölcstelepítés fontos és nagy feladatunk. Egyidejűleg gon­doskodnunk kell a meglevő szőlők rendszeres pótlásáról, ápolásáról, hozamaik növelé­séről is. A nagyüzemekben levő régi telepítésű szolokét is fokozatosan alkalmassá kell tenni a nagyüzemi művelésre, t A lakosság jobb és zökke­nőmentes zöldségellátása, va­lamint növekvő exportlehető­ségeink kihasználása megkö­veteli, hogy elsősorban _ ha­gyományos zöldségtermelő fa­jainkon gyorsabban íejlesz- szük főleg az öntözéses, a ko­rai és kései szántóföldi zöld­ségtermesztést. A korai zöld­ségtermesztés fellendítését nagyban elősegíti az olcsóbb műanyagfóliás palánta- es no- vénynevelés elterjesztese. 2 Az állattenyésztés • hozamainak a má­sodik ötéves tervben előirány­zott 20 százalékos novelese megköveteli az állomány mi­nőségének, takarmanyozasi, tartási és állategészségügyi vi­szonyainak megjavítását, a szükségleteknek megfelelően a sertés-, a baromfihús- es a tojástermelést növeljük a leg­nagyobb mértékben. a szarvasmarha-tenyésztesben a tehénállomány növelése a leg­fontosabb. Az egy tehenre ju­tó évi tej hozam 1965-ben or­szágosan haladja meg a 2500 litert. Az erőtakarmanygya- rak és a keverőüzemek az ál­latok termelő képességének növelése érdekében kifogásta­lan minőségű abrakkevereket adjanak az áUattenyesztes számára. A jelenlegi magas termelési költségek csökken­tése céljából több figyelm kell fordítani az állattenyész­tés gépesítésére, mindenek­előtt a majorok belső gépesi- lésére. Mindenekelőtt az állami gaz­daságok és a termelőszövetke­zetek közös állatállományát eB állattenyésztését kell fejleszte­ni.. A szükséges feltételeik — a takarmány, a legelő, az apaál­lat, a szerződéses akció — biz­tosításával gondoskodni kel arról is, hogy a háztáji gazda­ságok saját szükségleteik ki­elégítése mellett az allam ré­szére is termeljenek árut. 3 A mezőgazdasági • termelés növelésé­nek legnagyobb tartalékát tár­ja fel a gyakorlatban mar be­vált alapvető termelési, _ te­nyésztési, állategészségügyi es üzemszervezési eljárások alta­lános alkalmazása, továbbá a tudomány és a technika leg­újabb vívmányainak elterjesz­tése. A mezőgazdasági üzemek törekedjenek a talajtermele- kenység állandó fokozásara, vezessék be széles körben a nemesített vetőmagvakat, a nagyhozamú fajtákat. A felté­telek megteremtésével fokoza­tosan térjenek rá a talajok mélyművelésére. Az állatte­nyésztésben fokozottabban al katlmazzák a korszerű takar­mányozási módszereket, a mes­terséges megtermékenyítést, a borjak itatásos nevelését, a no- kendékmarhák szabadtartasat, a baromfitenyésztésben pedig az egyszerű nagyüzemi tartási módokat Mindezek megköve­telik, hogy javítsuk a szak- propagandát és tegyük rend­szeressé a gyakorlati bemuta­tókat. A szakpropaganda egyik nagyon fontos feladata legyen a termelőszövetkezetek egy­más közötti tapasztalatcseréjé­nek szervez ase, az élenjáró szövetkezetek és dolgozók jó tapasztalatainak, kezdeménye­zéseinek elterjesztése. Zj, A mezőgazdasági tu­* dományok művelői­nek fő feladata az ötéves, il­letve a távlati fejlesztési ter­vek tudományos megalapozása. A tudományos kutató- és ok­tatómunkát közelebb kell vin­ni a gyakorlathoz. Kutatóinté­zeteink tekintsék fontos fel­adatuknak saját eredményeik gyakorlati bevezetésén kívül a legjobb külföldi fajták és ter­melési tapasztalatok hazai ki­próbálását és. elterjesztését is Nagy figyelmet kell fordí­tanunk a mezőgazdasági szak- ! oktatás erőteljes fejlesztésé- | re; ez előrehaladásunk mél- kúlözhetetlen feltétele. Az I egyetemi, főiskolai, kutató- ; intézeti szakemberei evelés | mellett tömegméretűvé kell tenni a most szervezés alatt álló mezőgazdasági felsőfo­kú technikumokban, techni­kumokban, a mezőgazdasági szakmunkásképző intézmé­nyekben folyó szakoktatást. 3. Az állami gazdasá­gok az ország szán­tóterületének mintegy 14 szá­zalékán gazdálkodnak. A me­zőgazdasági termelőeszközök — különösen gépek — ennél nagyobb százalékával rendel­keznek, műszaki színvona­luk magasabb, sok jó szak­emberük és nagy termelési tapasztalatuk van. Ennek megfelelően az átlagosnál lé­nyegesen jobb eredménye­ket, magasabb termelé-keny- séget és a termelési költsé­gek lényeges csökkentését várja el tőlük az ország. Az állami gazdaságok és vállalatok munkáját oly mér­tékben kell fejleszteni, hogy 1965-ben már az ország me­zőgazdasági áruszükségleté- ■ nek legalább 24 százalékát adják. Évről évre több jó minő­ségű vetőmagot, szaporító­anyagot és tenyészállatot kell adniuk az egész mezőgazda­ság szükségleteinek kielégí­tésére. Növeljék a hozamokat úgy, hogy az öíévesi terv vé­gére előirányzott hoidamkén- ! fi 19 mázsás búza-, 27 mé- i zsás kukorica-, 90 mázsás ! burgonya-, 12 mázsás napra­forgó-átlagtermés, a tehenen- I kén,ti 3500 literes tej-, vala- | mint tyúkonként 170 dara- [ bős tojáshozam megvalósul- i jón. I , Az állami gazdaságoknak úttörő szerepük van a mező- gazdasági termelés korszerűsí­tésében is. Tanítsák a kipró­bált, új módszereimé a kör­nyékükön levő termelőszö­vetkezeteket, a gyengébbeket pedig lássák el rendszeresen szaktanácsokkal. Neveljenek a szocialista mezőgazdaság­nak jó gyakorlati szakembe­reket. Mezőgazdasági ter­* veink végrehajtása elsősorban attól függ, hogy termelőszövetkezeteink tovább erősödjenek, s korszerű, ered­ményesen gazdálkodó szocia­lista nagyüzemekké fejlődje­nek. A gazdálkodás eredményes­ségének javulása — a tagok szorgalmas, fegyelmezett mun­kája mellett — főként a kö­zös vagyon saját erőforrások­ból való állandó gyarapítá­sától és védelmétől függ. A jövedelmező gazdálkodás a legfontosabb feltétele annak, hogy növekedjék a termelő­szövetkezeti tagok jóléte, fej­lődjék a szövetkezet belső élete és kikovácsolódjék a szövetkezeti parasztság egy­sége. Az egyszerűbb szövetkeze­tek is az alapszabály szerint gyarapítsák közös vagyonu­kat és a feltételek megterem­tése útján fokozatosan halad­janak előre. A közös gazdaságok erőtel­jes fejlesztése mellett a tag­ság és az ország ellátása szem­pontjából is jelentős marad a háztáji gazdaságok szerepe, jelentőségüket mutatja, hogy például a felvásárlásra kerü­lő tej mintegy negyed részét, a tojás mintegy felét és a hí­zott sertés egyhatodát az 1982- es évben is a háztáji gazdasá­goknak kell adniuk. H Az ország szántóte­* • rületének négy és fél százaléka a kisárutermelők, az iparban dolgozók, alkalma­zottak, nyugdíjasok, s más kisemberek birtokában van. Erre a területre is érvényes az az általános követelmény, hogy hazánkban egyetlen tal­palatnyi föld sem maradhat műveletlenül. Tulajdonosaik tehát tartoznak az országnak azzal, hogy a birtokukban le­vő földet jól megművelve, családi szükségleteiket meg­haladó termékeikkel járulja­nak hozzá az ország lakossá­gának ellátásához. A taná­csok, a mezőgazdasági ter­meltető és felvásárló szervek kötelesek az ilyen szórvány- földek tulajdonosait is támo­gatni termelő tevékenységük­ben, ugyanakkor fölös termé­keikre szerződés kötésére kell törekedni. Q Szocialista nagyüze- meinkben, az ál­lami gazdaságokban és első­sorban a területileg kiala­kult, megszilárdult termelő- szövetkezetekben tovább kell folytatni a termelés célszerű területi kialakítására és foko­zatos szakosítására irányuló munkát Ennek során, figye­lembe kell venni .a népgazda­sági szükségleteket, valamint az egyes- területek, járások, községek eddig; kialakult ter­melési irányát, a már hagyo­mányos, illetve kialakulóban levő • termelési tájegységeket. Mindenekelőtt az eddig sok üzemben, elaprózottal! ter­melt ipari növények és gazda­sági magvak termesztését kell az arra alkalmas gazdaságok­ban nagyüzemi méretűvé fej­leszteni. A gazdaságosabb ál­lattenyésztés érdekében, ha az üzem vágj’ az üzemrész nagy­sága lehetővé teszi, a telepek egy-két állatfajra, állattartási ágra történő fokozatos szako­sítására kell törekedni. Q A mezőgazdasági termelés fejlesztésé­ben mind nagyobb szerepe van az iparnak. A korszerű szocialista mezőgazdaság ki~ .alakííása, a termelési színvo­nal növelése az eddigieknél lényegesen több és többféle nagy teljesítőképességű mező- gazdasági gép és berendezés, valamint vegyi- és építőanyag felhasználását igényűi. Bizto­sítani kell, hogy a mezőgaz­daság időben, hiánytalanul és kifogástalan minőségben kap­ja meg a műtrágyát, a növény­védő- és a gyomírtószerekel, a fehérjepótlókat, az antibioti­kumokat, a vitaminokat, a fó­liát, a mezőgazdasági erő- és munkagépeket, az alkatrésze­ket, az öntözőberendezésékel, kapjon olcsó és könnyű épü­letvázakat és építőanyagokat. A Központi Bizottság szük­ségesnek tartja, hogy a gyár­tó üzemek vezetői és dolgozói, tervük határidő előtti teljesí­tésével és a mezőgazdaság szá­mára gyártott gépek, berende­zések korszerűsítésének meg­gyorsításával a gépek minősé­gének javításával is segítsék elő a mezőgazdasági feladatok végrehajtását, 1 rt A mezőgazdaság * dolgozói használják fel gazdaságosan a rendelke­zésükre bocsátott műszaki és anyagi eszközöket. Jól szervez­zék meg a gépek munkáját, karbantartását és javítását. Az építkezéseknél elsősorban a már meglevő és véglegesnek tekinthető állattenyésztő tele­peket fejlesszék tovább, még­pedig úgy, hogy azok lehető­leg a távolabbi célkitűzések­nek is ■ megfeleljenek, és hogy az üzem esetleges bővítése gazdaságosan megoldható le­gyen. A mezőgazdasági épít­kezések fő formája továbbra is az egyszerűbb, olcsóbb, nagyrészt szövetkezeti, illető­leg szövetkezetközi építöbri- gádokkal kivitelezhető, úgy­nevezett szerfás, vagy más olcsó megoldás legyen. A szövetkezeti gazdaságok korszerű termelőeszközökkel való ellátása a gyors fejlő­dés' ellenére is hosszabb időt vesz igépybe. Ezért a nagy­üzemekben továbbra is hasz­nosítani kell a paraszti gaz­daságokból visszamaradt gé­peket, fogatokat, berendezé­seket és épületeket. A szocialista mező­gazdaság fejlődésé­ben, a termelés, a termelé­kenység fokozásában döntő szerepe van a munka gépesí­tésének,' a mezőgazdasági gép­park növelésének, a gépek jobb kihasználásának, a gé­pek karbantartásának, javítá­sának. gazdaságos üzemelte^ lésének. Az ilyen jellegű feladatok megoldásában, az egész szocialista mezőgazda­ság minden irányú fejleszté­sében az állam egyik legfon­tosabb eszköze, a gépállomá­sok hálózata, amelyet a leg­közelebbi években még to­vább kell erősíteni. A tenmelőszövei kezeteknek máris 11 ezer traktor van saját tulajdonukban. Kívána­tos, hogy tovább folytatód­jék a termelőszövetkezetek sa- j ját 'gépparkjának növelése is. Ezért úgy kell az illetékes állami szerveknek intézked­niük, hogy a legközelebbi években az új beszerzésű traktorok és más mezőgaz­dasági gépek egy részét az állami gépállomások gép­parkjának:, nagyobb részét a termelőszövetkezetek saját gépparkjának növelésére kell felhasználni. 1 9 A Központi Bizott- * sáií szükségesnek és lehetségesnek tartja, hogy az öntözés fejlesztését a második ötéves tervben előirányzott 460 ezer holdon túlmenően to­vábbi 150—180 ezer holddal túlteljesítsük. E felemelt ön­tözési program sikeres megva­lósítása szükségessé teszi a társadalmi erők nagyobb mér­tékű -igénybevételét, elsősorban a termelőszövetkezetek közötti vállalások, vízgazdálkodási társulatok útján. Az öntözés erőteljes kiterjesztésé céljából meg kell gyorsítani a belvíz- rendezés ütemét. Hasonlókép­pen kívánatos a gyümöicstele- pílésre előirányzott 110 ezer katasztrális hold túlteljesítése is mintegy 15—20 ezer kataszt­rális holddal. Gondoskodnunk kell e feladatok megvalósításá­hoz szükséges feltételek meg­teremtéséről: továbbá a nö- vényvédőszerék, a műtrágya és egyéb vegyianyagok gyártásá­nak, a mezőgazdasági terméke­ket feldolgozó, tároló és hűtő- iparnak és a szállításnak a tervezettnél gyorsabb ütemű fejlesztéséről. 1 *{ Egész mezőgazdasá- * gunk belterjesílésé- i ben, a termelés gyorsabb fej­lesztésében igen nagy jelentő­ségű már a legközelebbi évek­ben, különösen pedig a távlati időkben, a baráti szo­cialista országok közötti nem­zetközi munkamegosztás kiépí­tése. IV. A termelőszöve tkezeí.i tag­ság, valamint a párt- és ta- i nácsi szervek közös munká­jának eredményeként a ter- } rneiőszövetkezetek túlnyomó | többsége politikailag és gaz- ! daságilag megszilárdult, szer- j vezetileg megerősödött. A ter­melőszövetkezeti parasztság nagy 'többsége magáénak te- j kinti a közös gazdaságot. Biz­tatóan fejlődik a termelőszö­vetkezetek belső közösségi éle- i te, kialakulóban .van a- szilárd politikai és gazdasági vezetés; ! gyorsan kibontakoznak a to­vábbi fejlődés előfeltételei. A falusi pártszervezetek az átszervezés és a megszilárdí- I tás munkájának közepette po- lilikailag és szervezetileg meg- j erősödtek. 1961 végén a ter- ! rneiőszövetkezetek 97.5 szá- j zalékában működött párlszer- ' vezet. A szocializmusnak falun J aratott győzelme után a párt- i és tanácsi szervek, a tömeg- : szervezetek politikai, gazdasá­gi és kulturális tevékenységé­nek mindenekelőtt a termelés , tervszerű és gyors fejlesztésé- ’ re, a nagyüzemi lehetőségek j kihasználására kell irányulnia. A falun dolgozó 1 • kommunisták for- í dítsanak nagy figyelmet a fo­kozódó követelményeknek megfelelő vezetés kialakításá­ra, a vezetés színvonalának állandó emelésére. Harcolja­nak azért, hogy mindenütt a tagság megbecsülését, bizal­mát élvező, irányításra alkal­mas, hozzáértő emberek dol­gozzanak a termelőszövetke­zetek" élén. Törekedjenek a ! megfelelő vezetők megerősíté­sére, tehetséges új erők neve­lésére. Ne engedjék, hogy al­kalmatlan emberek baráti, ro­koni kapcsolatok révén a ve­zetésbe kerüljenek. A párt- szervezetek és a termelőszö­vetkezetek vezetőinek legyen szívügyük a termelőszövetke­zeti tagok mindennapi prob­lémáival való rendszeres fog­lalkozás. \ Párt- és tanácsi szerveink az eddigieknél is nagyobb fi­gyelemmel foglalkozzanak azokkal a termelőszövetkeze­tekkel, amelyekben a politi­kai és szakmai vezetés nem megfelelő, gazdálkodási szín­vonaluk alacsony. Segítsék elő. hogy az elmaradottak mi­előbb az átlagosan gazdálko­dó termelőszövetkezetek szín­vonalára emelkedjenek. Az állami gazdaságok és az ere­sebb termelőszövetkezetek se­gítsék hathatősáfeban „a,.Jtár­nyékükön levő, gazdaságilag meg nem erősödött szövetke­zeti gazdaságokat. Párt-, tanácsi és egyéb ál­lami szerveink őrködjenek a szövetkezeti demokrácia meg­tartása felett, akadályozzák meg a törvénysértéseket, tart­sák szem előtt, hogy a ter­mel őszö vetkezetek irányi tusá­nak fő módszere a helyes gazdaságpolitikai intézkedé­sekkel párosuló meggyőzés. O A dolgozó parasztok " politikai öntudata a termelőszövetkezetbe való be­lépéssel jelentősen emelke­dett. 'Szocialista tudatuk ki­alakítása azonban még hosz- szú folyamat. ' A politikai munka feladata e folyamat meggyorsítása, az egységes szocialista, szövetkezeti pa­rasztság kialakítása. Ennek elősegítésére a szövetkezés ügyéhez hű falusi dolgozók képviseljék következetesen azt az álláspontot, hogy a termelőszövetkezetben az em­bereket a közösség érdekeiért végzett munka, az emberi magatartás* és nem a korábbi vagyoni helyzet alapján kell megítélni. A szocialista mező- gazdaság fejlődésé­ben az erkölcsi ösztönzés mel­lett döntő szerepe van az anyagi érdekeltség érvényesí­tésének. A termelőszövetke­zetekben úgy kell érvényesül­nie az anyagi érdekeltség el­vének, hogy az a közösségi va­gyon gyarapítására, minőségi munkára ösztönözzön, megfe­leljen a tag egyéni érdekei­3. nek és elősegítse a család­tagoknak a munkába való be­vonását. Ezért alkalmazzák bátrabban a sízocialista elve­ken alapuló, a munkaegység­rendszert továbbfejlesztő és kiegészítő — az adott üzem fejlettségi fokához igazodó — munkadíjazási formákat. A A párt-, tanácsi, társadalmi szerveit a megnövekedett kulturális lehetőségek kihasználásával segítsék a szövetkezeti pa­rasztság szocialista tudatá­nak, általános műveltségének és szakismeretének állandó növelését. Legyenek azon, hogy az értelmiség még tevé­kenyebben kapcsolódjék be a kulturális nevelőmunkába, a falu felemelkedéséért foly­tatott harcba. 3 A mezőgazdasági • termelés növelése azt is megkívánja, hogy a termelőszövetkezetekben is tö­rekedjenek a munkaverseny kiszélesítésére. Nagy figyel­met kell szentelni a brigádok közötti versenynek és a szo­cialista brigád mozgalom ki­terjesztésének. A A pártbizottságok javítsák tovább ve­zető, irányító tevékenységü­ket, a helyszínen nyújtsa­nak minél több segítségét a termelőszövetkezetek párt- szervezeteinek. A kommunisták járjanak az élen a termelésben, legye­nek fáradhatatlanok a kö­zösségért végzett politikai nevelő- és szervezőmunká­ban. A KISZ-szervezetek a párt hathatós segítségével fokoz­zák tevékenységüket azért, hogy a parasztfiatalok első­sorban a termelőszövetkeze­tekben keressék és talál­ják meg boldogulásukat. A fiatalok legyenek az élenjáró technika előharcosai és mun­kálkodjanak az új, fejlett ter­melési módszerek elterjesz­téséért, a magas terméshoza­mok eléréséért, legyenek ■ a termelőszövetkezetekben a kulturális élet fellendítésének szervezői, kezdeményezői. 'Y ' A tewmelőszövetfce­* zetek politikai és gazdasági megszilárdítása az egész társadalom ügye. Jelen­tős szerepük van ebben a fa­lun működő tömegszervezetek­nek és mozgalmaknak. A Köz­ponti Bizottság felhívja a szak- szervezeteket, a Hazafias Nép­front falusi szervezeteit, a föld­művesszövetkezeteket, a nőta­nácsokat, a termelőszövetkezeti nőbizottságokat és a többi tár­sadalmi szervet, hogy ezután is vegyék ki tevékenyen részüket a mezőgazdasági termelés fel­lendítésének nagy feladataiból. * A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága kifejezi azt a mély meggyőző­dését, hogy egész párttagsá­gunk, az ifjúkommunisták, párton kívüli szövetségeseink és barátai nk, munkásosztályán k, szövetkezeti parasztságunk, az értelmiségiek és az .alkalmazot­tak, a központi és helyi, állami és tanácsfunkcionáriusök, egész társadalmunk megérti és ma­gáévá teszi szocialista mező- gazdaságunk fellendítésének nagy ügyét, s ez meghozza a sikert. Most mezőgazdaságunk fejlődésének új szakaszához értünk, a helyzet sok tekintet­ben könnyebb, a munka fel­tételei jobbak, rajtunk, mind­nyájunkon múlik, hogy az eredmények az eddig elértek­nél is sokkal nagyobbak legye­nek. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának állásfoglalása IDŐSZERŰ KÜLPOLITIKAI A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága 1962. március 28—30-i ülésén megtárgyalta a legfontosabb időszerű külpolitikai kérdése­ket. Külpolitikánk alapelvei­nek megfelelően :— melyek az 1957-es és az 1960-as Moszkvai Nyilatkozatban lefektetett el­vekkel azonosak — a magyar nép a többi szocialista ország népeivel vállvetve, s a világ más népeivel együtt, sikeresen küzd a béke védelméért, az USA, valamint a nyugatnémet és egyéb háborús körök ag­resszív terveinek meghiúsítá­sáért. Pártunk és egész né­pünk követi ezt a politikát, ennek győzelméért harcol a nemzetközi életben, s ez a po­litika vezérli kormányzatunk hivatalos külpolitikáját is. Az új világháború veszé­lyének csökkentéséért és vég­(Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom