Pest Megyei Hirlap, 1962. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-17 / 89. szám

Burgonyát vetnek m A FEST MEGYEI? HiRLAF KÜLÖNKIADÁSA ÉVFOLYAM, 89. SZÄM 1933. Április 17, kedd KORTELEFON A TSZ-EKBE: % gyömrői Petőfi Tsz-ben (Foto: Kútvölgyi) Ha megbíznak bennem... Jó ütemben halad a burgonyáidi elés, megkezdték a kukorica vetését Még kétezer hold vár szántásra A monori 11. számú vá­lasztókerületben megüresedett tanácstagi hely betöltésére jelölőgyűlést tartottak szom­baton a cigánytelepen. Mint­egy hetvenen jöttek össze a gyűlésre, ahol Földváry György vb-titkár ismertette a tanácstag feladatait és kérte a jelenlevőket, jelöljenek meg maguk közül egy személyt, akiben megbíznak és aki az érdekeiket a tanácsban kép­viselni tudja. Egyöntetű, hangos tiltakozás volt a válasz, ők nem bíz­nak egymásban, közülük nem lehet választani. Haár Lász­ló elnökhelyettes és Fülöpp Loránd iskolaigazgató szavai mind hiábavalók voltak, sen­kiben sem tudtak megegyez- • ni. Egyszerre az egyik fal mel­t ' Zől, az asszonyok soraiból meg­szólalt egy ötven év körüli, ■szikár, magas termetű, tisztán öltözött asszony felsorolta a bajokat, józan magyarázato­kat fűzött hozzá. Elmondta, hagy jól ismeri az itteni prob­lémákat, hiszen köztük él, a Cinka Panna utca 10/a. szám alatt; 12 éve dolgozik a Kőbá­nyai Fémlemezipari Művek­nél, mint betanított gépmun­kás, szívesen segít mindenki­nek, aki rászorul. A gyűlés résztvevői szokatlan csendben és minden közbeszólás nélkül hallgatták az asszony mondó- káját. Szavai befejezése után, arra a kérdésre, hogy vállal­ná-e a tanácstagságot, egy szé­les kézmozdulattal a hallga­tótársaira mutatva felelte: — Ka megbíznak bennem ... Földváry elvtárs ez irányú kérdésére a jelenlevők egy­hangú felkiáltással „igent” mondottak. így lett özv. Far­kas Károiyné Friedmann Ilo­na, a május 6-i választásra a monori 11. számú választóke­rület tanácstagjelöltje. Huszty Károly A VECSÉSI EZÜSTKALASZ TSZ főmezőgazdásza, Katona Mik­lós boldogan újságolta, hogy csak a káposztaföld vár még ekére (annak a szántása csak később esedékes), különben a szántást befejezték. Földben a magtermesztéses, fajta borsó; a csíráztatott burgonya; a korai zöldség. (10 hold petrezselyem, 25 hold j sárgarépa: lesz levesízesítő!) Nagy mennyiségben vetettek a különböző takarmányféle­ségekből, sok esetben még jóval a tervezetten felül is (80 helyett 150 holdon végez­ték el a .lucerna felülvetését), hogy legyen takarmány bősé­gesen. Az őszi burgonyából 55 hold került eddig földbe, holnap megkezdik a kukorica vetését is. GYÖMRÖN Hayth Fen-ne tsz-elnök jött hívásunkra telefonhoz. — Szerdára végzünk a szán­tással — mondta —, vetjük az őszi burgonyát, géppel; holnap-holnapután kezdjük a kukoricát vetni. — Egyéb újság? — Két nap alatt 21 ezer forintot árultunk ki salá­tából. Húsvétig még 2500 fejet vi­szünk piacra! TÁPIÓSÁPON a legnagyobb az elmaradás a szántással. — Bizony, még 400 hold vár ekére — mondta Csanády ,'ózsef vb-eliiök és Szenyán János párttifkár együtt énekelnek a falu fiataljaival. A tsz dol­gozói közül is sokan vagy a népitánc-cscport, vagy az énekkar tagjai. Tuesny Irén, Bolcsik János, Paput Fe­rencié, Kalina Jánosáé vi­dáman ropják a táncot vagy szorgalmasan énekelnek. Ké­szülnek a kulturális szemle járási bemutatójára. Az ismeretterjesztő elő­adások is folytak, s a tél folyamán 6 előadást tartot­tak, ugyancsak az iskolá­ban. Legnagyobb baj a tánc­mulatságok körül volt, mert olyan terem, amelynek be­fogadóképessége nagy lenne, nincs. így szükségmegol­dásként az italbolt nagyter­mében tartottak meg két tánc- mulatságot. A fentiek alapján érthető, hogy Péteriben kicsiny és nagy egyaránt nehezen vár­ja, hogy a művelődési ott­hon új köntösbe öltözve új­ból megnyíljon. — esjó — A bényeíek jelöltje: Guba Pál elvtárs A megüresedett járási ta­nácstagi helyek betöltésére a megtartott jelölő gyűléseken Bényc községben Guba Pált, a járási pártbizottság titkárát; Ecseren dr. Tóth Mihályt, a járási ügyészség vezetőjét, Gyomron pedig Zimányi Gyu­lát, a járási ttenács igazgatási osztályának vezetőjét jelöltek. elnökhelyettes. — Gyengén haladtak eddig a gépállomás gépei. A Dutra például egy hétig állt itt gumi nélkül. Mák, borsó, tavaszi árpa, nap­raforgó a földben van. Vetjük a semkórót, a burgonyavetést is elkezdjük a héten. A kuko­rica csak a jövő hétre marad. Két telefonhívás között be­látogatott a szerkesztőségbe A TÄFIÖSÜLYI virágzó TSZ elnöke, Behkó József elvtárs. Tőle is megtudakoltuk: ho­gyan haladnak a munkák? — A járásban, sőt a megyé­ben is elsőnek végeztünk a koraiak vetésével. Most a bur­gonya van soron, tegnap ér­kezett két és fél vagon ve­tőgumó, teljes erővel vetjük! Hétfőn megkezdődött a kukorica vetése is — mondotta. Ügy látszik a sülyiek to­vábbra is őrizni kívánják el­sőségüket. ÜRIBAN ma befejezik a szántást, ve­tik a lucernát és a burgo­nyát. — Négy vagon gumót vá­runk még — mondotta Ho- rinka József elvtárs, tsz-el­nök. — Különben már föld­be tettük volna!' Rövidesen hozzálátunk a kukorica ve­téséhez is. — Mi újság még Üriban? — Nem fakad a fű, sokáig kell még istállóban etetni a jószágokat. De bír­juk újig a takarmánnyal. Az állatok jó kondícióban van­nak, fejési átlagunk 13, istál­lóátlagunk 8,2 liter. Szépen fejlődik 1600 csibénk, a na­pokban újabb 1600-at várunk. Tyúkjaink is készülődnek a húsvétra: 400—450 a napi to­jástermésünk. Már 5 ezer darabot törlesztettünk szerző­déses kötelezettségünkből. MAI MŰSOR Mozik Gyömrő: Folytassa, nővér! Mag­lód: A piros autó utasai. Monor: Jó utat, autóbusz! (Széles.) Pilis: Iskolatársak: voltunk. Tápiósüly: Sas tengeralattjáró. Üllő: Halálka­nyar. Vecsés: Éva ^ludni akar. A TABOR JAV ARA A monori három általános iskola szülői munkaközössége szombaton a járási úttörőtá­bor javára az Ady Endre ut­cai tornateremben jól sike­rült batyúbált rendezett. A szülői munkaközösségek házi­asszonyai fáradhatatlanul gon­doskodtak mindenről, hogy a vendégek jól érezzék magu­kat. A tánczenekar, Nagy Ká­roly, Nagy János, Fekete Sándor, Student János és Sin­ger Imre közreműködésével nemcsak zenei élvezetet, ha­nem jó hangulatot is terem­tett. Magócsi Károiyné járási úttörőtitkáé a vendégek so­rában üdvözölte Gál Jánost, a községi pártbizottság titká­rát, Kupecz Ferenc vb-elnö- köt, Földváry György vb-tit- kárt, majd férjével megnyi­totta a táncot. Példájukat követve, csakhamar megtelt a (erem közepe a nyitóesárdás vidám hangjaira táncoló pá­rokkal. A három iskola szü­lői munkaközösségének tagjai a legjobb hangulatban töltöt­ték el az estét. A jól sikerült összejövetel a járási úttörő­tábor javára 1300 forintot eredményezett. (—ty) SPORT Hadilábon állunk a szerencsével GÖDÖLLŐ—MONOS 1:0 (0:0) Az első percekben a hazaiak ro­hamoztak, de a mpnoriak mindin­kább átvették a játék irányítását. Az új összetételű csatársor gyón szellemesen és ötletesen ját­szott, csupán a góllövés nem sike­rült. A második félidőben ismét a hazaiak támadtak, de védelmünk sokáig sikeresen ellenállt. A 80. percben Stettner a labdát az ol­dalvonalon túlra talpalta és Csá­szár .iátékvezetó talpálásért sza­badrúgást ítélt.1' A megítélt bünte­tőt a lesen álló .iobbszélsőnek gu­rították. ő beadta és a jó ütemben érkező Kovács a hálóba fejelte. 1:0 Gödöllő javára. Ezután ismét' ml támadtunk, de a szerencsével me­gint hadilájjo-n .álltunk. ., ................. A 87. percben Szabó II. hatal­mas lövést zúdított kapura, de a labda a jobb kapufa éléről kifelé pattant. Ezzel el is dőlt a mérkő­zés sorsa. Nagy iramú, és időnként színvo­nalas, sportszerű mérkőzést lát­hatott a mintegy 500 főnyi néző. 18 új ezüstkalászos gazda Tápiósápon A tél a gazdaember életé­ben általában a pihenést, az elmúlt fáradalmak utáni erő­gyűjtést jelenti. Így volt ez az elmúlt télen Tápiósápon is. Egy kis csoport azonban a szokásos erőgyűjtés mellett egyéb hasznos célra is fel­használta a telet. Sv immár másodízben. Még 1960 őszén indult egy ezüstkalászos tan­folyam. Mintegy 25 jelentkező kezdte el a tanulást, és 18-an le is tették a vizsgát. Szor­galmas tanulásukat siker ko­ronázta. Megkapták az ezüst- kalászos jelvényt és okleve­let. Ebből az alkalomból foly­tattunk a közelmúltban né­hány perces beszélgetést a tanfolyam vezetőjével, Csiszár János elvtárssal és a tápió- sápiak tsz-elnökhelyettesével, Csanády Józsi bácsival. — Milyen emlékkel gondol vissza Csiszár elvtárs a tanfo­lyamra? Mi a véleménye, ér­demes volt-e fáradozni? János bácsi még egy szót sem szólott, de sugárzó arcá­ból máris látszik, hogy mi lesz a válasz. Az a határtalan lel­kesedés, mellyel tanfolyamve­zetői munkájáról megemléke­zik, most már előttem is vi­lágossá teszi a télen néha ért­hetetlennek tűnő helyzeteket. Eshetett az eső, kavarhatta a szél a havat, János bácsi mindig pontosan „befutott” az előadásokra. Kérdésemre olyan választ ad, mely sze­rint nem az övé az érdem, hanem kizárólag a hallgató­ságé és a helyi vezetőségé. Különösen Csanády Józsi bá­csit dicséri, aki mindent meg­tett a tanfolyam hallgatóinak a mozgósítására. Csanády Józsi bácsihoz in­tézem következő kérdésemet. — Tudjuk, hogy az ilyen tanfolyamokon nagy a lemor­zsolódás. Milyen „fogásokkal” sikerült ezt a viszonylag szép létszámot' végig együtt tarta­ni? Józsi bácsi szokásos moso­lyával mond el egy-egy epizó­dot. — Bizony néhá, mikor már úgy láttuk, hogy a kényelem erőt vesz a hallgatókon, rend­szeres szakfilmvetítés volt. Még a külső tanyaiak is rend­szeresen bejártak, mert igen értékesnek, hasznosnak és szó­rakoztatónak tartották a fil­meket. Marton Károly A mérkőzés után Adok Mihály tanár, a sülyi csapat edzője, a kő­vetkezőket mondotta: — Az url csapatot az ősszel el­szenvedett 10:2 arányú súlyos ve­reség miatt a revansvágy fűtötte. Jó helyzeteiket ki tudták használ­ni és így sikerült is visszavágniuk. Kapusunk- a 12. percben lyukat lőtt. és e hibából gólt kaptunk. Ez a potyagól megzavarta védel­münket, s két perc múlva kapu­védőnk Bori Pál bombalövését nem tudta védeni. Sajnos, az úri­ak kapuja előtt csatáraink tehetet­leneknek bizonyultak. Az utolsó húsz percben kapusunk elsőrangú játékot mutatott. Kiváló védésé­nek köszönhetjük, hogy ennél még nagyobb vereséget . nem szenved­tünk. összefoglalóul megjegyzem, hogy az úriak megérdemelten nyerték a mérkőzést. Borbás József, az úri sportegye­sület vezetőségi tagja, a követke­zőképpen nyilatkozott: — Csapatunk a tavaszi két első mérkőzésre tartalékosén volt kény­telen kiállni. Mindkét esetben ve­reséget szenvedtünk. Most azon­ban kiegészültünk és úgy érzem, hogy magunkra is találtunk. 500 ember volt kíváncsi erre a mér­kőzésre. Szurkolóink a legnagyobb mértékben meg voltak elégedve fiaink játékával. Ezt mutatja az a tény is. hogy a mérkőzés után harminc fővel növekedett pártoló taglaink tábora. Legjobb embe­rünk Bori Pál középcsatár volt. BEL USKA A hivatalos szervek enged- | tek az anya kérésének, ame- f lyet a nagyszülők sem ellenez- | tek. | : — Mit is tehettünk volna! | A kis Béluskát néztük — ma- | j gyarázzák nekem s érzem, ne- j hezen csendesedik az emléke- ( ‘ zés lélekbemarkoló fájdalma. J í — Lemondtunk róla, elenged- J ! tűk, s itt maradtunk, mint ki' £ öreg fa, amelynek levágta': < : fiatal hajtását — mondja az f idős férfi. ( «3? — Pedig azt hittük, hogy ; öle is visszajönnek, haza. a \ jfa családba, s együtt leszünk. ) J mint régen... í y Béluskát kikíserték barátai, f iskolatársai, a repülőtérre, f mintegy 45-en integettek. \ könnytől áztatott zsebkendővel > a felszálló repülőgép Hörömpő Jenő Több tízezer forint értékű társadalmi munkát , V után, 4 végeztek a pilisi sportolók. Képünkön Minda Tamás, Ke- repeszki Károly, Sáránszki István, Ványi Péter és Osztos István az új öltöző és sportklub építése közben Az ember azt hinné, mi­vel a művelődési otthon épü­letét szétszedték, s most rak­ják az egyes szobák, termek falát, szünetel minden kul­turális tevékenység Péteriben. Tévednénk, ha ezt állíta­nánk. A múltban nagy közked­veltségnek örvendtek az úgy­nevezett kultúresték, amikor egy rövid műsorba ágyazva ismeretterjesztő előadásokat tartottak a művelődési ott­honban. Ezeken a kultúres- téken minden alkalommal 130—150 főnyi közönség vett részt. Ezek valóban nagyon hiányoztak a község népének. Az átépítési munkálatok miatt a mozi sem üzemelt a köz­ségben, így bizony sok unal­masan hosszú téli estében volt részük a péteri dolgo­zóknak. Azonban sem az ismeret- terjesztő tevékenység, sem a művészeti munka nem állt meg teljesen a községben. Nagy Károly igazgató elv- társ a fiataloknak és a ta­nulni • vágyó idősebbeknek minden esetben rendelkezé­sére bocsátotta az iskolát. A kultúrcsoport itt készült fel a kulturális szemlére, méghozzá nem is akárho­gyan, mert a Vasadon megtar­tott körzeti bemutatón min­den számban továbbjutott az aránylag fiatal péteri kul­túrcsoport. Nem lennék kö- I vetkezetes magamhoz, ha nem írnám meg, hogy a pártszervezet és a községi tanács vezetői járnak elöl jó példával. Kalina János Az átépítés alatt sem szünetei a művelődési munka — Merényi Mihályt keresem — szóltam át a zöld vaskeríté­sen. Magas, katonás termetű, 60 év körüli férfi nyitott l<aput. — Én volnék — felelte —, mi járatban tetszik lenni? — A kisunoka miatt jöttem, úgy tudom, az elmúlt héten utazott ki Amerikába, szülei­hez. Imi szeretnék róla. Az idős férfi arca egy pilla- natrá elborult, szomorúan tár­ta szélesre az ajtót. Kis épület­be vezetett: az udvar másik oldalán hosszú tornácos ház húzódott végig. Kihalt, csön­des volt az udvar. Pár perccel később előszólo- gatta feleségét is. Az enyhén őszülő asszony fáradt kék sze­mében is ott ült a bánat. Felváltva beszéltek, hagytam éket. Szavaik, gondolataik a kis Béluska körül forogtak. Szinte ott láttam magam előtt na.gy, csodálkozó barna sze­mét, kíváncsi tekintetét, amint a kérdésre várja a választ; „Tulajdonképpen, nagymami- kám, miért kell nekem olyan messzire utaznom?’’ Miért is? — kérdezték a nagyszülők is. Négyéves korá­tól ők nevelték kis unokáju­kat. Az ellenforradalom zűr­zavaros idejében hagyták itt szülei Bélmkát. Hiába könyör- gött Merényiné leányának, s vejének, hogy maradjanak! Nem és nem! Minden hiába­való volt! Ök elmentek, itt hagyták Béluskát az öregekre. A kis Béluska nagyszülei­ben édesanyát, édesapát talált. Jó gyerek volt, szorgalmas, négyes tanuló. Rajzai — a kis babák, kocsik — ott díszeleg­nek a falon. Tanítói dicsérték kézügyességét: még nagyra vi­heti — mondták. De a szülök kérték a „jussu­kat”! Elvégre én szültem, az én gyermekem! — mondta az anya, s hogy bebizonyítsa ra­gaszkodását, New Yorkba uta­zott, mert értesült, hogy Ká­dár elvtárs ott tartózkodik az ENSZ-közgyűlésen, s kérte: engedjék hozzá gyermekét. Nem hatotta meg dr. Münnich Ferenc hazahívó levele sem, amelyet a nagyszülők juttattak ki hozzájuk Indiana államba, Michigan City be. Császár játékvezető egy komo­lyabb hibát követett el, és sajnos ez el is döntötte a mérkőzés sor­sát. Jók: Singer, Stettner, Fónyad I., illetve Kovács. Ifj. Tóth PÉTERI—TÁPIÓSZELE 0:2 Hosszú vita után tett pontot a vasárnapi mérkőzés. A járási ösz- szevont bajnokság első-második helyezettje találkozott Péteriben ezen a napon. Péteri végig alá­rendelt szerepet játszott. Védelme ugyan jó volt, de a csatársor jó­formán semmit sem ért. Gólveszé­lyes helyzetet is alig néhányszor teremtettek, de a kapuralövést el- ügyetlenkedték. Ezzel a mérkőzéssel Tápiószele végérvényesen bebiztosította iliá-1" gának a bajnokságot. Ha csak va­lamilyen ,,nagy letörés". vagy balszerencse-sorozat nem játszik közbe, Tápiószele bajnoksága biz­tos. Péterinek nem szabad lett vol­na változtatni az őszi szezonban jól helytállt csapaton. IRI-TÁPKWi Ll 5:1 (3:0) Az úri csapat részéről a követ­kezők lőtték a gólokat: Sára, Bo­rt Pál, Vertok, László és Sárközi; — míg a sülyiek csapatából Bori István volt eredményes. Krátky László NYÁREGYHÁZA—KAVA 4:1 Járási bajnokság. Vezette: Ha- ness. Káva 12 ponttal és 22:7-es gólaránnyal áll a járási bajnoki táblázat élén. Vasárnapi veresége meglepetés volt a negyedik helyen álló Nyáregyházától. Színvonalas, jó küzdelem volt. Mindkét csapat­nak szüksége lett volna a pontok­ra. Úgy látszott a félidőben még, hogy pontosztozkodás lesz (a fél­idő eredménye: l:i volt), azonban a hazai környezet sokat jelenteit. A tíz játékossal játszó nyáregyhá­zi csapat (Halmann Béla nyár­egyházi játékost az első félidő Ä. percében a játékvezető utánnísá­sért kiállította). TO ALMAS—MENDE 3:3 D-urva játék iellemezte a mérkő­zést. Mende védelmi hibából ka­pott három gólja után nagyon nehezen sikerült egyenlítenie. ” \ játékvezető jól működött, a mér­kőzés végén azonban megverték. Az ügyben megindult a fegyelmi eljárás. A játékvezetőt inzultáló személyeket a JTST elnöksége bí­róság előtt vonatja felelősségre. TAPIÖSAP—KÖKA 4:1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom