Pest Megyei Hirlap, 1962. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-15 / 88. szám

19«. ÁPRILIS 15, VASÁRNAP ueer ki 3 Befejezte munkáját a szocialista brigádvezetők országos tanácskozása (Folytatás az 1. 'oldalról) csak a saját erejéből, legfel­jebb hosszú idő alatt, vagy keservesen tudna megoldani, a közösség egyesített erejével azonban gyorsan megoldha­tó. — Hasonló kérdés a szociá­lis gondoskodás. Ha az újság, a rádió hírt ad valamilyen baleseti ől, szerencsétlenség­ről, egy bajba jutott béna j emberről, vagy arról, hogy valakinek a szeme világát ve­szély fenyegeti, valaki nehéz helyzetbe került, egy gyerek apátlan-anyátlan maradt, szinte szabállyá vált, hogy azonnal jelentkezik egy, és azután még több szo­cialista brigád és azt mondja, hogy kérem, én megyek és segítek. Hogyan tovább? — Sokáig lehetne még so- ' rolni a szocialista brigádmoz­galom sajátos, új jellemvoná­sait. Ennek a mozgalomnak abban van az ereje, hogy a győzhetetlen és nagyszerű esz­mét, a szocializmust úgy tes­tesíti meg, ami — ahogy mű­vészileg mondják — azt je­lenti, hogy itt a forma meg­felel a tartalomnak. — Többször elhangzott itt, azt várjuk mindnyájan ettől a tanácskozástól, hogy választ adjon arra, hogyan tovább. Biztos vagyok benne, hogy ez az értekezlet határozott irányt fog szabni, de azt hiszem, ha valak; azt gondolja, hogy va­lami merőben új irányt jelö­lünk ki, az csalódik. Ha tőlem valaki azt kér­dezné, hogy hogyan to­vább a szocialista brigád­mozgalomban, akkor azt mondanám, hogy úgy, mint eddig, csak egy kicsit job­ban. (Élénk derültség és taps.) — A feladatok pontos meg­jelöléséhez persze van nálunk egy hagyományos kiindulási pont. A régi marxista iskola szerint ha egy kérdést felve­tünk, vagy azt vizsgáljuk, hogy egy mozgalmat hogyan fejlesszünk tovább, akkor min­dig mérlegelni kell az adott helyzetet is, amelyben va­gyunk, — Milyen feladatok vannak előttünk? Idei tervünk az ipa­ri termelés 8 százalékos, a mezőgazdasági termelés csak­nem 10 százalékos emelkedését írja elő. Az ötéves terv felada­tai ismeretesek és nem cseké­lyek. — Tehát, nagy feladatok ál­lanak előttünk, s ezek megol­dása hozza magával az élet­színvonal emelését is, de csak komoly munka árán! — Vannak a mi életünknek átmeneti nehézségei. Minden­ki tudja, hogy milyen nehéz­ségek vannak a piacon is, az árakkal, nehézségek vannak a burgonyával, a hagymával. — Ezek a nehézségek dön­tően az őszi szárazság, meg a mostani megkésett tavasz kö­vetkezményei. — Nekünk azonban vala­hogy úgy kellene már az éle­tünket elrendezni, hogy szűn­jenek meg ezek a bajok, hi­szen nem jó, hogy az egyik évben ezzel van baj, a másik évben azzal, a harmadik év­ben meg amazzal. — És azonkívül mindig meg is kell magyarázni, honnan származik a baj. Egyszer az idő nem jó, másszor az elosz­tás, harmadszor pedig az ör­dög tudja, hogy micsoda. De a legjobb magyarázat sem ér annyit, mint két kiló jó krumpli, vagy hagyma, még­hozzá megfelelő áron. Leküzdjük az átmeneti nehézségeket — Ne haragudjanak a szó­játékért, bár nem egészen az: mi az örvendetes ezeknél a bajoknál? Az, hogy az embe­rek ezeket nem úgy tartják számon, mint valami örökös átkot, ami addig fogja őket kísérni, amíg élnek. Jelenlegi bajaink, nehéz­ségeink, amelyeket persze nem szabad semmibe ven­nünk olyanok, amelyekről minden ember tudja, hogy az átmenet nehéz­ségei, amelyeket le fo­gunk küzdeni. — Népünk megszabadul ezektől az időszaki bajoktól, azután a nem pillanatnyi, ha­nem a nagyobb, a hosszabb időre szóló nehézségektől és a lakásgondoktól is. És végül az egész társadalom tovább lép előre, a szocialista társadalom alapjainak lerakása, a szocia­lizmus felépülte után a kom­munista társadalom építése fe­léi Mi jellemzi helyzetünket — Mi a jellemző a mi hely­zetünkre? Nemrégiben ün­nepeltük hazánk felszabadu­lásának 17. évfordulóját. Az évforduló mindig jó alkalom a mérleg megvonására. Ez történt most is, s ennek ösz- szegezése az, hogy a magyar nép a szabad­sággal jól gazdálkodott, a szocializmus építésének útján járt. — A mi vívmányaink kö­zött a legdöntőbb a mun­káshatalom. Mindjárt meg akarom mondani, hogy a ha­talomnak sok feltétele van, s ahhoz a jelen viszonyok között hozzátartozik az ál­lam fegyveres ereje is. De a mi munkáshatal­munk fő ereje abban van, hogy a szocializmus zászlaja alatt összeforrott a párt és a nép. (Nagy taps.) Ezt kell nekünk továbbra is erősítenünk. — Nagyszerű eredményeink vannak a szocialista építés­ben, se vége, se hossza nem volna ezeket felsorolni. Olyan körülmények között, _ amikor a birtokviszonyok a mezőgaz­daságban két Ízben változ­tak — ami a termelést álta­lában nem segíti — negye­dével növekedett a magyar mezőgazdaság termelése. Az ipar termelése négyszeresé­re emelkedett. S 1957 tava­sza óta mintegy 60 száza­lékkal növekedett a magyar ipar termelése. A bennünket szidalmazó tőkés országok az ilyesmit képtelenek elérni. Az életszínvonal aickufása — Vagy nézzük az élet­színvonal alakulását. Amikor az életszínvonalról beszélünk, ebben persze nemcsak a mun­kabért értik az emberek, ha­nem sok egyebet is. Annak idején azt mondták, hogy Ma­gyarország a hárommillió kol­dus országa, de akikre ezt értették, azok csak a falusiak voltak, pedig a városban sem járt mindenki telj hassal. A városi éhezőkkel együtt négymillió éhező orszá­ga volt Magyarország. Most ez a négymillió ember is ember módjára eszik, öltöz­ködik és lakik. Itt van példá­ul a lakáskérdés. Kétségtelen, nehéz probléma ez, de egy probléma sokféleképpen lehet nehéz. Én tudom, hogy pél­dául mi volt itt 1928-ban. Nem akarok magamról beszélni, de sok olyan család volt, hogy egy, két szoba konyhás lakás­ban 18—24 lélek lakott itt, Budapesten, ugyanakkor év­számra 8—10—12 ezer lakás volt kiadó és nem volt em­ber, akinek bátorsága lett volna kivenni. Akkor így volt nehéz a lakáshelyzet. Ma ne­hézen tudnék találni a leg­távolabbi vidéki üzemben is olyan, még be sem tanított munkást, akinek, ha azt mon­danám, hogy a szomszéd utcá­ban van egy két szoba fürdő­szobás lakás, ki mered-e ven­ni vagy sem, s azt válaszolná, hogy nem merem kivenni. (Derültség). Dehogynem mer­né kivenni és nem félne attól, hogy a jövő hónapban tudja-e fizetni a lakbért, nem félne attól, hogy három hónap múlva állásiban lesz-e vagy sem. Ma így nehéz nálunk a lakáshelyzet. Bár nehéz és tén; leg nehéz, de némi kü­lönbség a kétfajta nehézség között azért van. És ezt éppen az életszínvonal emelkedése okozza. — Panaszolják, hogy zsú­foltság van a közlekedésben. Valóban van zsúfoltság a vil­lamoson, az autóbuszon, külö­nösen a csúcsforgalmi idők­ben, s a vonatokon is van zsúfoltság. Ha példát akarnék mondani az ellenkezőjére, említhetném Bécset, ahol csak­nem üresen járnak a villamo­sok, az autóbuszok. De talá­lunk-e olyan embert ma Bu­dapesten, vagy Miskolcon, aki hat utcasarkot elmenne gya­log? Ezért is zsúfoltak a vil­lamosok és az autóbuszok. An­nak idején bezzeg mi igen sokszor nem ültünk a villa­mosra, hanem gyalogoltunk azért a 24 fillérért, abból in­kább vettünk kenyeret, egy kis szalonnát, zöldpaprikát, esetleg még 4—5 Leventét is ki lehetett a jegy árából gaz­dálkodni. Futott az ember az utcán mint a nyúl: majd bo­lond lesz annyi pénzt kiad­ni5 ! Ma pedig azt mondja, r.em leszek bolond azért az 50 fil­lérért gyalogolni. — Akárhová menjünk, mun­kás-, vagy parasztemberek kö­zé, elmondják, hogy a fiú ipari tanuló, a leány gimna­zista és így tovább. Amikor elhallgatom őket. eszembe jut: úgy, mond­juk 25 évvel ezelőtt, vizes lepedővel megkötözni va­ló bolondnak hitték volna azt az egyszerű falusi dol­gozó embert, aki a lányát gimnáziumba akarta vol­na járatni. Ma már erről mint a világ legtermészetesebb dolgáról beszélnek, pedig ez is az utób­bi 17 év eredményéhez tarto­zik. Külpolitikánk végcélja: a teljes leszerelés — Vannak feladataink kül­politikai téren is. Harcolunk a háborús maradványok meg­szüntetéséért. Nyugat-Berlin kérdésének rendezéséért, a né­met békeszerződésért. Azután harcolunk a múlt olyan ma­radványainak megszünteté­séért, mimt a gyarmati rend­szer. — Küzdünk közbeeső megol­dásokért is. Ismeretes, hogy a szocialista országok, közöttük a Magyar Népköztársaság, kül­politikájában a végcél az álta­lános és teljes leszerelés, az, hogy az emberiséget örökre meg lehessen szabadítani a há­ború fenyegetésétől. Ezt szem előtt tartva támogatunk min­den értelmes közbülső megol­dást is. Tehát, ha atomfegyver­mentes zóna felállításáról, vagy az atomfegyver-kísérletek megszüntetéséről van szó, ak­kor a szocialista világ ezt he­lyesli és támogatja. — Természetesen a nyuga­ti hatalmak vezetői, meg az azokat az országokat igazán irányító monopoltőkés körök nem egészen ugyanazt akar­ják, amit a békeszerető em­beriség. Itt van például a vi­ta az atomfegyver-kísérletek felfüggesztéséről. A helyzet az, hogy szeptemberben az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormánya ki­! jelentette, hogy azokkal az I eszközökkel, amelyek az ■ egyes országok birtokában I vannak, ellenőrizni lehet az atomfegyver-kísérleteket és javasolták, hogy kössenek egyezményt az atomfegyver­kísérletek megszüntetésére. — Ezt ők javasolták szep­temberben. Most, hogy a Szovjetunió ugyanezt java­solja, nem fogadják el. Miért? Mert nekik megvannak a maguk tervei a továb­bi kísérletezésekre és van egy rögeszméjük, hogy utol akarják érni, meg akarják előzni a Szovjetuniót. — Ök most nemzetközi el­lenőrzést akarnak. Miért is akarnak ilyen ellenőrzést. Először is azért, mert úgy gondolják, hogy az a titok értékesebb, amit ők meglát­hatnának. Ha az Egyesült Ál­lamok saját titkát tartaná ér­tékesebbnek, akkor nem na­gyon tömé magát a nemzet­közi ellenőrzésért. Másod­szor, aki ilyen kérdésben nemzetközi ellenőrzést akar, annak titkos szándéka az, hogy támadjon, s ehhez jó ismernie az ellenfél célpont­jait. Ezt a javaslatot tehát nem lehet elfogadni, hiszen a népek békéje és biz­tonsága a többi között azon nyugszik, hogy a Szovjetunió és a szocia­lista világ kellő erővel is rendelkezzék ahhoz, hogy véglegesítse békepo­litikáját és elrettentse és visszatartsa az impe­rialistákat egy új világ­háború kirobbaniásátói. — Mik a teendőink? Erősí- i fenünk kell rendszerünket, ébereknek kell lennünk, hon­védségünket is kellő szinten kell tartanunk, de növelnünk kell terme]estinket is. Erősí­tenünk kell belső egységün­ket és internacionalista egy­ségünket is, mert amíg a mi népünk egységes, ha a mi népünk a szocialista országok népeivel vállvetve, szoros szö­vetségben, egy frontban tömö­rül, nincs a világon olyan erő, amely népünk szocialista vív­mányait és céljait fenyegetni tudná, mgy meg tudná sem­misíteni. Ez a mi fő feladatunk, és ne haragudjanak, hogy most így kapcsolom össze a dolgot: aki a szocialista brigád- mozgalmat tovább akarja fejleszteni, tovább akar­ja erősíteni, annak számon kell tartani a tennivalók között népünk belső egy­ségének további erősítését is, és a mi nagy nemzet­közi egységünk további erősítését is. Szélesebbé kell tenni e mozgalmat — Ma már tíz- és százezrek képezik magukat az iskolában, vizsgákat tesznek le még fel­nőtt emberek is és közülük ezrek és ezrek állami és társa­dalmi vezető posztokon van­nak. Ezt mind a mi munkás- hatalmunk tette lehetővé, a népi hatalom, amelyben a munkásosztály oldalán képvi­selve vannak a parasztság fiai, az értelmiségiek, a városi kis­polgárok. Nagy feladatok állnak előttünk — Ilyen körülmények között élünk és dolgozunk, s e körül­mények rendkívül kedvezőek a szocialista brigádmozgalom to­vábbi fejlődése számára. Csak tőlünk függ, hogy ezeket a körülményeket és lehetőségeket az eddiginél jobban használjuk fel a mozgalom előbbrevitelére. — A szocialista brigádmoz­galomnak tehát e feladatok megoldását kell segítenie. Eh­hez mindenekelőtt a mozga­lom egészséges fő vonásainak megerősítésére, valamint a mozgalom további kiszélesíté­sére van szükség. Ki kell széle­síteni e mozgalmat a mezőgaz­daságban is. A legkézenfek­vőbb ez a gépállomásokon és az állami gazdaságokban, de a szövetkezeti parasztság is be­kapcsolódhat, természetesen formájában eltérő módon. — Azt is a szocialista bri­gádmozgalom feladatának tar­tom, hogy erősítse tovább egész népünkben a munka be­csületét. Érdekes helyzet van ma nálunk. A dolgozók na­gyon nagy többsége rendesen, lelkiismeretesen dolgozik, de vannak emberek, és számban nem is olyan kevesen, akik nem végzik el a maguk mun­1 'kaját. — Nem akarok egy szak­mát sem megsérteni, de majd­nem minden szakmában lehet látni felületesen végzett mun­kát. Az embernek kedve vol­na megkérdezni, hogy maga ezt fizetésért csinálta, vagy társadalmi munkában, mert ha társadalmi munkában csi­nálta volna, akkor is becsü­letesebben meg kellett volna csinálnia. — Ez kevés ember bűne. És ez a kevés szégyeníti meg a munkásembert, a dolgozó embert. — Nem szabadna ilyennek lenni. Ha valaki munkásember­nek, dolgozó embernek tartja magát, akkor az le­gyen is olyan, amilyennek a munkásembernek, a dol­gozó embernek lennie kell. — Vannak a mozgalomnak konkrét kérdései is. így min­A szocialista brigádvezetők országos tanácskozásának felhívása 1962. április 13-án és 14-én a szocialista brigádvezetők és a szocialista brigádok küldöttei országos értekezletre gyűltek össze. A tanácskozáson résztvevő 1000 küldött, a szocialista brigádok tagjai, valamint a „szocialista brigád” címért küzdő dolgozók képviseletében résztvevők tanácskozása behatóan megvitatta a szocialista brigádmozgalom helyzetét és a soron- levő tennivalókat. A szocialista brigádvezetők országos tanácskozása felhívás­sal fordult a munkásokhoz, mérnökökhöz, technikusokhoz, ag- ronómusokhoz, kutatókhoz, tervezőkhöz, valamint a szellemi munka egyéb területein, továbbá a közlekedésben, a kereske­delemben. az állami gazdaságokban, a gépállomásokon és a termelőszövetkezetekben dolgozókhoz: Vegyenek részt tömegesen a Magyar Szocialista Munkás­párt VIII. kongresszusa tiszteletére kibontakozó szocialista munkaversenyben. Maradéktalanul teljesítsék az iparban és a mezőgazdaságban az 1962. évi terv célkitűzéseit, az iparban és a mezőgazdaságban a munka termelékenységének fokozásával, a műszaki színvonal fejlesztésével csökkentsék a termékek önköltségét, teljesítsék hiánytalanul az exportterveket. taka­rékoskodjanak anyaggal, szerszámmal, energiával. Mindenki a maga területén teljes erejével munkálkodjék hazánk további felvirágoztatása, népünk jóléte és felemelke­dése, a szocializmus felépítése érdekében. A tanácskozás hívja és várja a tudomány és a technika, a kultúra munkásait, akik sok segítséget adhatnak a szocialista brigádmozgalom fellendítéséhez, a technika szakadatlan fej­lesztéséhez és alkalmazásához, a dolgozók szakmai ismeretei­nek gyarapításához, műveltségének emeléséhez és a szocialista kultúra iránti igények növeléséhez és kielégítéséhez. A tanácskozás résztvevői felhívással fordulnak az üze­mek. a gyárak, a földek és a szellemi munka műhelyeinek dol­gozóihoz, a munkásokhoz, parasztokhoz és értelmiségiekhez: — Emeljük még magasabbra a szocialista brigádmozga- iom zászlaját a pártunk kongresszusa tiszteletére kezdeménye­zett szocialista munkaversenvben és köszöntsük új munkasi­kerekkel népünk vezető erejének, a Magyar Szocialista Mun­káspártnak VIII. kongresszusát! denekelőtt a termelékenységet kell emelni, vagy olyasmi, ami­ről kevés szó esett: a minőségi munka követelménye. — Abban a szocialista bri­gádban látom én az igazi jö­vőt. ahol a munkás ráteszi je­gyét a termékre és az mehet a fogyasztóhoz, a külföldi ve­vőhöz, akár baráti országba, akár kapitalista piacra adjuk el, az szavatolt minőségű áru. — Sok helyen átvette a szo­cialista brigád gondozásába a gépeket. Láttam ilyesmit né­hány helyen és megmondom, példásan voltak karbantartva, nem rosszabbul, mint ahogyan a hivatásos karbantartók azt teszik. Összes célunkat csak akkor érjük cl, ha az emberek­ben bízunk. Az Ikarus-gyár hűtőüzemének szerszámraktárába minden munkás maga megy be, fel­ügyelő nélkül és a szerszámot visszateszi a helyére. Sciha a szerszámok úgy nem voltak rendben, mint abban a mű­helyben, ahol a munkások ma­guk veszik ki, dolgoznak ve!e, rendbehozzák és helyreteszik. Magától adódik, hogy a mun­ka sok területén ilyen irány­ba kell fejlődni. A szocialista ember nevelése — Sok szó esett a tanács­kozáson a szocialista ember- nevelésről. Mondanék érről egy apróságot. — Találkoztam a szünetben egy kislánnyal is — bocsána­tot kérek tőle, hogy kibeszé­lem — aki KISZ-brigádbart van. Egy mackót szorongatott a kezében. Kérdezem, hogy micsoda ez. Azt mondja: ka­bala mackó. — Miért kell ez? — Azért, mert ma 13-a is van, péntek is van. (Derültség.) Persze, a kabala magában vé­ve semmit sem segít, de hát még vannak, akik magukkal hordják. Ez persze, nem any- nyira fontos, de ha a szocia­lista emberről beszélünk, ezt is látnunk kell, mert mindez | együtt mutatja, hogy a mun- j kának e téren is micsoda le- j hetőségei és feladatai vannak! (Élénk derültség és taps.) — Foglalkozni szeretnék még egy kérdéssel. — A szocialista brigádmoz- galom a szocialista verseny egyetlen korábbi formáját sem helyezi hatályon kívül. — Továbbra is szükség van egyénj versenyre, bri­gádversenyre, a szakma kiváló dolgozója cím, a szakma ifjú mestere cím elnyeréséért folytatott ve­télkedésre is, mindez hasznos, jó dolog s mindezt erősíteni kell. S ugyanígy a szocialista ver­seny új hajtása a szocialista munka műhelye, üzeme cí­mekért induló vetélkedés ugyancsak nem helyezi ha­tályon kívül a szocialista bri­gádok mozgalmát, — A szocialista brigádmoz­galom akkor lesz egészséges, ha százezrek versenyzésére épül. Ugyanígy a nagy egy­ség, a szocialista gyár sem épülhet másra, mint az ab­ban a gyárban dolgozók döntő többségére, azokra, akik szo­cialista brigádok mozgalmá­ban vesznek részt. A következő lépés — Ezt a további lépést azon­ban nem szabad elhirtelenked- ni. — Nagyon helyes az az ál­láspont, hogy a szocialista üzem, műhely címért folyó verseny feltétel sínek kidolgo­zásával valameddig még, várni kell. Ha majd tízezer és tíz­ezer ember gondolkodik ezen, ki fogja alakítani a helyes is­mertető jeleket, s azután jö­hetnek azok, akik összefoglal­ják a tapasztalatokat és ál­talánosítanak. — Ez persze nem azt je­lenti, hogy a mozgalom dolgo­zóit teljesen magukra lehet hagyni. A politikai, a társa­dalmi és gazdasági vezetésnek most már az a feladata, hogy a brigádmozgalmat ne va­lami külön tehernek nézzék, hanem a feladatok megoldását segítő erőnek tekintsék. Ha ezt megértik, ha szá­mukra a szocialista bri­gádmozgalom nem feles­leges teher, hanem olyan erő, amire építenek, ak­kor a rájuk bízott összes kérdéseket is jobban meg tudják oldani, — Ez a tanácskozás az önök számvetése és ezután követke­zik egy nagyobb számvetés, amit majd a párt végez el a párt kongresszusán. Most ne­künk is újra át kell gondol* nunk munkánkat, és meg kell néznünk, melyik része jó, me­lyik szorul javításra. — A szándék, az óhaj, és a remény ;s áz, hogy a párt kongresszusa két feladatot fog megoldani: egyrészt még jobban meg­erősíti politikáink irányvo­nalát, másrészt megjavít* ja annak gyakorlati vég­rehajtását. — De ha már a pártkong­resszus szóba került és alkal­mam nyílott önökhöz szólni, önöknek is és önökön keresz­tül a nagyszámú hazafias ér­zésű magyar dolgozónak sze­retném megköszönni szocia­lista kiállásukat, azt, hogy munkafelajánlásokat tettek a oártkongresszus tiszteletére. Ezért köszönetét mondunk önöknek és a Központi Bi­zottság nevében kijelenthetem, hogv a párt a szó nemes értel­mében igyekszik majd ezt a bizalmat és megtiszteltetést becsülettel megszolgálni, Kádár János elvtárs beszé­dét a tanácskozás résztvevői hosszantartó, lelkes tapssal fo­gadták. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom