Pest Megyei Hirlap, 1962. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-15 / 88. szám

19«. ÁPRILIS 15, VASÁRNAP

ueer ki

3

Befejezte munkáját a szocialista brigádvezetők országos tanácskozása

(Folytatás az 1. 'oldalról)

csak a saját erejéből, legfeljebb hosszú idő alatt, vagy keservesen tudna megoldani, a közösség egyesített erejével azonban gyorsan megoldható.

— Hasonló kérdés a szociális gondoskodás. Ha az újság, a rádió hírt ad valamilyen baleseti ől, szerencsétlenségről, egy bajba jutott béna j emberről, vagy arról, hogy valakinek a szeme világát veszély fenyegeti, valaki nehéz helyzetbe került, egy gyerek apátlan-anyátlan maradt,

szinte szabállyá vált, hogy

azonnal jelentkezik egy, és azután még több szocialista brigád és azt mondja, hogy kérem, én megyek és segítek.

Hogyan tovább?

— Sokáig lehetne még so- ' rolni a szocialista brigádmozgalom sajátos, új jellemvonásait. Ennek a mozgalomnak abban van az ereje, hogy a győzhetetlen és nagyszerű eszmét, a szocializmust úgy testesíti meg, ami — ahogy művészileg mondják — azt jelenti, hogy itt a forma megfelel a tartalomnak.

— Többször elhangzott itt, azt várjuk mindnyájan ettől a tanácskozástól, hogy választ adjon arra, hogyan tovább. Biztos vagyok benne, hogy ez az értekezlet határozott irányt fog szabni, de azt hiszem, ha valak; azt gondolja, hogy valami merőben új irányt jelölünk ki, az csalódik.

Ha tőlem valaki azt kérdezné, hogy hogyan tovább a szocialista brigádmozgalomban, akkor azt mondanám, hogy úgy, mint eddig, csak egy kicsit jobban.

(Élénk derültség és taps.)

— A feladatok pontos megjelöléséhez persze van nálunk egy hagyományos kiindulási pont. A régi marxista iskola szerint ha egy kérdést felvetünk, vagy azt vizsgáljuk, hogy egy mozgalmat hogyan fejlesszünk tovább, akkor mindig mérlegelni kell az adott helyzetet is, amelyben vagyunk,

— Milyen feladatok vannak előttünk? Idei tervünk az ipari termelés 8 százalékos, a mezőgazdasági termelés csaknem 10 százalékos emelkedését írja elő. Az ötéves terv feladatai ismeretesek és nem csekélyek.

— Tehát, nagy feladatok állanak előttünk, s ezek megoldása hozza magával az életszínvonal emelését is, de csak komoly munka árán!

— Vannak a mi életünknek átmeneti nehézségei. Mindenki tudja, hogy milyen nehézségek vannak a piacon is, az árakkal, nehézségek vannak a burgonyával, a hagymával.

— Ezek a nehézségek döntően az őszi szárazság, meg a mostani megkésett tavasz következményei.

— Nekünk azonban valahogy úgy kellene már az életünket elrendezni, hogy szűnjenek meg ezek a bajok, hiszen nem jó, hogy az egyik évben ezzel van baj, a másik évben azzal, a harmadik évben meg amazzal.

— És azonkívül mindig meg is kell magyarázni, honnan származik a baj. Egyszer az idő nem jó, másszor az elosztás, harmadszor pedig az ördög tudja, hogy micsoda. De

a legjobb magyarázat sem ér annyit, mint két kiló jó krumpli, vagy hagyma, méghozzá megfelelő áron.

Leküzdjük az átmeneti nehézségeket

— Ne haragudjanak a szójátékért, bár nem egészen az: mi az örvendetes ezeknél a bajoknál? Az, hogy az emberek ezeket nem úgy tartják számon, mint valami örökös átkot, ami addig fogja őket kísérni, amíg élnek.

Jelenlegi bajaink, nehézségeink, amelyeket persze nem szabad semmibe vennünk olyanok, amelyekről minden ember tudja, hogy az átmenet nehézségei, amelyeket le fogunk küzdeni.

— Népünk megszabadul ezektől az időszaki bajoktól, azután a nem pillanatnyi, hanem a nagyobb, a hosszabb időre szóló nehézségektől és a lakásgondoktól is. És végül az egész társadalom tovább lép előre, a szocialista társadalom alapjainak lerakása, a szocializmus felépülte után a kommunista társadalom építése feléi

Mi jellemzi helyzetünket

— Mi a jellemző a mi helyzetünkre? Nemrégiben ünnepeltük hazánk felszabadulásának 17. évfordulóját. Az évforduló mindig jó alkalom a mérleg megvonására. Ez történt most is, s ennek ösz- szegezése az, hogy

a magyar nép a szabadsággal jól gazdálkodott, a szocializmus építésének útján járt.

— A mi vívmányaink között a legdöntőbb a munkáshatalom. Mindjárt meg akarom mondani, hogy a hatalomnak sok feltétele van, s ahhoz a jelen viszonyok között hozzátartozik az állam fegyveres ereje is.

De a mi munkáshatalmunk fő ereje abban van, hogy a szocializmus zászlaja alatt összeforrott a párt és a nép.

(Nagy taps.) Ezt kell nekünk továbbra is erősítenünk.

— Nagyszerű eredményeink vannak a szocialista építésben, se vége, se hossza nem volna ezeket felsorolni. Olyan körülmények között, _ amikor a birtokviszonyok a mezőgazdaságban két Ízben változtak — ami a termelést általában nem segíti — negyedével növekedett a magyar mezőgazdaság termelése. Az ipar termelése négyszeresére emelkedett. S 1957 tavasza óta mintegy 60 százalékkal növekedett a magyar ipar termelése. A bennünket szidalmazó tőkés országok az ilyesmit képtelenek elérni.

Az életszínvonal aickufása

— Vagy nézzük az életszínvonal alakulását. Amikor az életszínvonalról beszélünk, ebben persze nemcsak a munkabért értik az emberek, hanem sok egyebet is. Annak idején azt mondták, hogy Magyarország a hárommillió koldus országa, de akikre ezt értették, azok csak a falusiak voltak, pedig a városban sem járt mindenki telj hassal.

A városi éhezőkkel együtt négymillió éhező országa volt Magyarország.

Most ez a négymillió ember is ember módjára eszik, öltözködik és lakik. Itt van például a lakáskérdés. Kétségtelen, nehéz probléma ez, de egy probléma sokféleképpen lehet nehéz. Én tudom, hogy például mi volt itt 1928-ban. Nem akarok magamról beszélni, de sok olyan család volt, hogy egy, két szoba konyhás lakásban 18—24 lélek lakott itt, Budapesten, ugyanakkor évszámra 8—10—12 ezer lakás volt kiadó és nem volt ember, akinek bátorsága lett volna kivenni. Akkor így volt nehéz a lakáshelyzet. Ma nehézen tudnék találni a legtávolabbi vidéki üzemben is olyan, még be sem tanított munkást, akinek, ha azt mondanám, hogy a szomszéd utcában van egy két szoba fürdőszobás lakás, ki mered-e venni vagy sem, s azt válaszolná, hogy nem merem kivenni. (Derültség). Dehogynem merné kivenni és nem félne attól, hogy a jövő hónapban tudja-e fizetni a lakbért, nem félne attól, hogy három hónap múlva állásiban lesz-e vagy sem. Ma így nehéz nálunk a lakáshelyzet. Bár nehéz és tén; leg nehéz, de némi különbség a kétfajta nehézség között azért van. És ezt éppen az életszínvonal emelkedése okozza.

— Panaszolják, hogy zsúfoltság van a közlekedésben. Valóban van zsúfoltság a villamoson, az autóbuszon, különösen a csúcsforgalmi időkben, s a vonatokon is van zsúfoltság. Ha példát akarnék mondani az ellenkezőjére, említhetném Bécset, ahol csaknem üresen járnak a villamosok, az autóbuszok. De találunk-e olyan embert ma Budapesten, vagy Miskolcon, aki hat utcasarkot elmenne gyalog? Ezért is zsúfoltak a villamosok és az autóbuszok. Annak idején bezzeg mi igen sokszor nem ültünk a villamosra, hanem gyalogoltunk azért a 24 fillérért, abból inkább vettünk kenyeret, egy kis szalonnát, zöldpaprikát, esetleg még 4—5 Leventét is ki lehetett a jegy árából gazdálkodni. Futott az ember az utcán mint a nyúl: majd bolond lesz annyi pénzt kiadni5 ! Ma pedig azt mondja, r.em leszek bolond azért az 50 fillérért gyalogolni.

— Akárhová menjünk, munkás-, vagy parasztemberek közé, elmondják, hogy a fiú ipari tanuló, a leány gimnazista és így tovább.

Amikor elhallgatom őket. eszembe jut: úgy, mondjuk 25 évvel ezelőtt, vizes lepedővel megkötözni való bolondnak hitték volna azt az egyszerű falusi dolgozó embert, aki a lányát gimnáziumba akarta volna járatni.

Ma már erről mint a világ legtermészetesebb dolgáról beszélnek, pedig ez is az utóbbi 17 év eredményéhez tartozik.

Külpolitikánk végcélja: a teljes leszerelés

— Vannak feladataink külpolitikai téren is. Harcolunk a háborús maradványok megszüntetéséért. Nyugat-Berlin kérdésének rendezéséért, a német békeszerződésért. Azután harcolunk a múlt olyan maradványainak megszüntetéséért, mimt a gyarmati rendszer.

— Küzdünk közbeeső megoldásokért is. Ismeretes, hogy a szocialista országok, közöttük a Magyar Népköztársaság, külpolitikájában a végcél az általános és teljes leszerelés, az, hogy az emberiséget örökre meg lehessen szabadítani a háború fenyegetésétől. Ezt szem előtt tartva támogatunk minden értelmes közbülső megoldást is. Tehát, ha atomfegyvermentes zóna felállításáról, vagy az atomfegyver-kísérletek megszüntetéséről van szó, akkor a szocialista világ ezt helyesli és támogatja.

— Természetesen a nyugati hatalmak vezetői, meg az azokat az országokat igazán irányító monopoltőkés körök nem egészen ugyanazt akarják, amit a békeszerető emberiség. Itt van például a vita az atomfegyver-kísérletek felfüggesztéséről. A helyzet az, hogy szeptemberben az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormánya ki! jelentette, hogy azokkal az I eszközökkel, amelyek az ■ egyes országok birtokában I vannak, ellenőrizni lehet az atomfegyver-kísérleteket és javasolták, hogy kössenek egyezményt az atomfegyverkísérletek megszüntetésére.

— Ezt ők javasolták szeptemberben. Most, hogy a Szovjetunió ugyanezt javasolja, nem fogadják el. Miért?

Mert nekik megvannak a maguk tervei a további kísérletezésekre és van egy rögeszméjük, hogy utol akarják érni, meg akarják előzni a Szovjetuniót.

— Ök most nemzetközi ellenőrzést akarnak. Miért is akarnak ilyen ellenőrzést. Először is azért, mert úgy gondolják, hogy az a titok értékesebb, amit ők megláthatnának. Ha az Egyesült Államok saját titkát tartaná értékesebbnek, akkor nem nagyon tömé magát a nemzetközi ellenőrzésért. Másodszor, aki ilyen kérdésben nemzetközi ellenőrzést akar, annak titkos szándéka az, hogy támadjon, s ehhez jó ismernie az ellenfél célpontjait. Ezt a javaslatot tehát nem lehet elfogadni, hiszen a népek békéje és biztonsága a többi között azon nyugszik, hogy a Szovjetunió és a szocialista világ kellő erővel is rendelkezzék ahhoz, hogy véglegesítse békepolitikáját és elrettentse és visszatartsa az imperialistákat egy új világháború kirobbaniásátói.

— Mik a teendőink? Erősí- i fenünk kell rendszerünket, ébereknek kell lennünk, honvédségünket is kellő szinten kell tartanunk, de növelnünk kell terme]estinket is. Erősítenünk kell belső egységünket és internacionalista egységünket is, mert amíg a mi népünk egységes, ha a mi népünk a szocialista országok népeivel vállvetve, szoros szövetségben, egy frontban tömörül, nincs a világon olyan erő, amely népünk szocialista vívmányait és céljait fenyegetni tudná, mgy meg tudná semmisíteni.

Ez a mi fő feladatunk, és ne haragudjanak, hogy most így kapcsolom össze a dolgot: aki a szocialista brigád- mozgalmat tovább akarja fejleszteni, tovább akarja erősíteni, annak számon kell tartani a tennivalók között népünk belső egységének további erősítését is, és a mi nagy nemzetközi egységünk további erősítését is.

Szélesebbé kell tenni e mozgalmat

— Ma már tíz- és százezrek képezik magukat az iskolában, vizsgákat tesznek le még felnőtt emberek is és közülük ezrek és ezrek állami és társadalmi vezető posztokon vannak. Ezt mind a mi munkás- hatalmunk tette lehetővé, a népi hatalom, amelyben a munkásosztály oldalán képviselve vannak a parasztság fiai, az értelmiségiek, a városi kispolgárok.

Nagy feladatok állnak előttünk

— Ilyen körülmények között élünk és dolgozunk, s e körülmények rendkívül kedvezőek a szocialista brigádmozgalom további fejlődése számára.

Csak tőlünk függ, hogy ezeket a körülményeket és lehetőségeket az eddiginél jobban használjuk fel a mozgalom előbbrevitelére.

— A szocialista brigádmozgalomnak tehát e feladatok megoldását kell segítenie. Ehhez mindenekelőtt a mozgalom egészséges fő vonásainak megerősítésére, valamint a mozgalom további kiszélesítésére van szükség. Ki kell szélesíteni e mozgalmat a mezőgazdaságban is. A legkézenfekvőbb ez a gépállomásokon és az állami gazdaságokban, de a szövetkezeti parasztság is bekapcsolódhat, természetesen formájában eltérő módon.

— Azt is a szocialista brigádmozgalom feladatának tartom, hogy erősítse tovább egész népünkben a munka becsületét. Érdekes helyzet van ma nálunk. A dolgozók nagyon nagy többsége rendesen, lelkiismeretesen dolgozik, de vannak emberek, és számban nem is olyan kevesen, akik nem végzik el a maguk mun1 'kaját.

— Nem akarok egy szakmát sem megsérteni, de majdnem minden szakmában lehet látni felületesen végzett munkát. Az embernek kedve volna megkérdezni, hogy maga ezt fizetésért csinálta, vagy társadalmi munkában, mert ha társadalmi munkában csinálta volna, akkor is becsületesebben meg kellett volna csinálnia.

— Ez kevés ember bűne. És ez a kevés szégyeníti meg a munkásembert, a dolgozó embert.

— Nem szabadna ilyennek lenni.

Ha valaki munkásembernek, dolgozó embernek tartja magát, akkor az legyen is olyan, amilyennek a munkásembernek, a dolgozó embernek lennie kell.

— Vannak a mozgalomnak konkrét kérdései is. így minA szocialista brigádvezetők országos tanácskozásának felhívása

1962. április 13-án és 14-én a szocialista brigádvezetők és a szocialista brigádok küldöttei országos értekezletre gyűltek össze. A tanácskozáson résztvevő 1000 küldött, a szocialista brigádok tagjai, valamint a „szocialista brigád” címért küzdő dolgozók képviseletében résztvevők tanácskozása behatóan megvitatta a szocialista brigádmozgalom helyzetét és a soron- levő tennivalókat.

A szocialista brigádvezetők országos tanácskozása felhívással fordult a munkásokhoz, mérnökökhöz, technikusokhoz, ag- ronómusokhoz, kutatókhoz, tervezőkhöz, valamint a szellemi munka egyéb területein, továbbá a közlekedésben, a kereskedelemben. az állami gazdaságokban, a gépállomásokon és a termelőszövetkezetekben dolgozókhoz:

Vegyenek részt tömegesen a Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusa tiszteletére kibontakozó szocialista munkaversenyben. Maradéktalanul teljesítsék az iparban és a mezőgazdaságban az 1962. évi terv célkitűzéseit, az iparban és a mezőgazdaságban a munka termelékenységének fokozásával, a műszaki színvonal fejlesztésével csökkentsék a termékek önköltségét, teljesítsék hiánytalanul az exportterveket. takarékoskodjanak anyaggal, szerszámmal, energiával.

Mindenki a maga területén teljes erejével munkálkodjék hazánk további felvirágoztatása, népünk jóléte és felemelkedése, a szocializmus felépítése érdekében.

A tanácskozás hívja és várja a tudomány és a technika, a kultúra munkásait, akik sok segítséget adhatnak a szocialista brigádmozgalom fellendítéséhez, a technika szakadatlan fejlesztéséhez és alkalmazásához, a dolgozók szakmai ismereteinek gyarapításához, műveltségének emeléséhez és a szocialista kultúra iránti igények növeléséhez és kielégítéséhez.

A tanácskozás résztvevői felhívással fordulnak az üzemek. a gyárak, a földek és a szellemi munka műhelyeinek dolgozóihoz, a munkásokhoz, parasztokhoz és értelmiségiekhez:

— Emeljük még magasabbra a szocialista brigádmozga- iom zászlaját a pártunk kongresszusa tiszteletére kezdeményezett szocialista munkaversenvben és köszöntsük új munkasikerekkel népünk vezető erejének, a Magyar Szocialista Munkáspártnak VIII. kongresszusát!

denekelőtt a termelékenységet kell emelni, vagy olyasmi, amiről kevés szó esett: a minőségi munka követelménye.

— Abban a szocialista brigádban látom én az igazi jövőt. ahol a munkás ráteszi jegyét a termékre és az mehet a fogyasztóhoz, a külföldi vevőhöz, akár baráti országba, akár kapitalista piacra adjuk el, az szavatolt minőségű áru.

— Sok helyen átvette a szocialista brigád gondozásába a gépeket. Láttam ilyesmit néhány helyen és megmondom, példásan voltak karbantartva, nem rosszabbul, mint ahogyan a hivatásos karbantartók azt teszik.

Összes célunkat csak akkor érjük cl, ha az emberekben bízunk.

Az Ikarus-gyár hűtőüzemének szerszámraktárába minden munkás maga megy be, felügyelő nélkül és a szerszámot visszateszi a helyére. Sciha a szerszámok úgy nem voltak rendben, mint abban a műhelyben, ahol a munkások maguk veszik ki, dolgoznak ve!e, rendbehozzák és helyreteszik. Magától adódik, hogy a munka sok területén ilyen irányba kell fejlődni.

A szocialista ember nevelése

— Sok szó esett a tanácskozáson a szocialista ember- nevelésről. Mondanék érről egy apróságot.

— Találkoztam a szünetben egy kislánnyal is — bocsánatot kérek tőle, hogy kibeszélem — aki KISZ-brigádbart van. Egy mackót szorongatott a kezében. Kérdezem, hogy micsoda ez. Azt mondja: kabala mackó. — Miért kell ez? — Azért, mert ma 13-a is van, péntek is van. (Derültség.) Persze, a kabala magában véve semmit sem segít, de hát még vannak, akik magukkal hordják. Ez persze, nem any- nyira fontos, de ha a szocialista emberről beszélünk, ezt is látnunk kell, mert mindez | együtt mutatja, hogy a mun- j kának e téren is micsoda le- j hetőségei és feladatai vannak! (Élénk derültség és taps.)

— Foglalkozni szeretnék még egy kérdéssel.

— A szocialista brigádmoz- galom a szocialista verseny egyetlen korábbi formáját sem helyezi hatályon kívül.

— Továbbra is szükség van egyénj versenyre, brigádversenyre, a szakma kiváló dolgozója cím, a szakma ifjú mestere cím elnyeréséért folytatott vetélkedésre is, mindez hasznos, jó dolog s

mindezt erősíteni kell.

S ugyanígy a szocialista verseny új hajtása a szocialista munka műhelye, üzeme címekért induló vetélkedés ugyancsak nem helyezi hatályon kívül a szocialista brigádok mozgalmát,

— A szocialista brigádmozgalom akkor lesz egészséges, ha százezrek versenyzésére épül. Ugyanígy a nagy egység, a szocialista gyár sem épülhet másra, mint az abban a gyárban dolgozók döntő többségére, azokra, akik szocialista brigádok mozgalmában vesznek részt.

A következő lépés

— Ezt a további lépést azonban nem szabad elhirtelenked- ni.

— Nagyon helyes az az álláspont, hogy a szocialista üzem, műhely címért folyó verseny feltétel sínek kidolgozásával valameddig még, várni kell. Ha majd tízezer és tízezer ember gondolkodik ezen, ki fogja alakítani a helyes ismertető jeleket, s azután jöhetnek azok, akik összefoglalják a tapasztalatokat és általánosítanak.

— Ez persze nem azt jelenti, hogy a mozgalom dolgozóit teljesen magukra lehet hagyni. A politikai, a társadalmi és gazdasági vezetésnek most már az a feladata, hogy a brigádmozgalmat ne valami külön tehernek nézzék, hanem a feladatok megoldását segítő erőnek tekintsék.

Ha ezt megértik, ha számukra a szocialista brigádmozgalom nem felesleges teher, hanem olyan erő, amire építenek, akkor a rájuk bízott összes kérdéseket is jobban meg tudják oldani,

— Ez a tanácskozás az önök számvetése és ezután következik egy nagyobb számvetés, amit majd a párt végez el a párt kongresszusán. Most nekünk is újra át kell gondol* nunk munkánkat, és meg kell néznünk, melyik része jó, melyik szorul javításra.

— A szándék, az óhaj, és a remény ;s áz, hogy

a párt kongresszusa két feladatot fog megoldani: egyrészt még jobban megerősíti politikáink irányvonalát, másrészt megjavít* ja annak gyakorlati végrehajtását.

— De ha már a pártkongresszus szóba került és alkalmam nyílott önökhöz szólni, önöknek is és önökön keresztül a nagyszámú hazafias érzésű magyar dolgozónak szeretném megköszönni szocialista kiállásukat, azt, hogy munkafelajánlásokat tettek a oártkongresszus tiszteletére. Ezért köszönetét mondunk önöknek és a Központi Bizottság nevében kijelenthetem, hogv a párt a szó nemes értelmében igyekszik majd ezt a bizalmat és megtiszteltetést becsülettel megszolgálni,

Kádár János elvtárs beszédét a tanácskozás résztvevői hosszantartó, lelkes tapssal fogadták. (MTI)