Pest Megyei Hirlap, 1962. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-15 / 88. szám
FEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! VI. ÉVFOLYAM, 88. SZÁM AM 70 FILLÉR 1963. ÁPRILIS 15, VASÁRNAP Kádár János elvtárs felszólalása: A szocializmus zászlaja alatt összeforrott a párt és a nép Befejezte munkáját a szocialista brigádvezetők országcs tanácskozása Szombaton folytatódott a szocialista brigádvezetók országos tanácskozása. A megbeszélés második napján megjelent Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke, Biszku Béla, Fock Jenő az MSZMP Politikai Bizottsága tagjai, a Minisztertanács elnök- helyettesei, Gáspár Sándor, a Politikai Bizottság póttagja, a Központi Bizottság titkára, Szurdi István a központi Bizottság osztályvezetője, valamint Czottner Sándor nehézipari miniszter. A tanácskozást Somogyi Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a SZOT elnöke nyitotta meg. Az első felszólaló Zubor Gábor, a Csepeli Motorkerékpárgyár Kormos László szocialista brigádjának vezetője volt, majd Schuller Kálmán, komlói vájár brigádvezetö, Teuschí István, a Chinoin Gyár brigádvezetője. Magán János, a székesfehérvári Szabad Élet Tsz brigádvezetője, Pér József, a tatabányai 12-es akna főaknásza, s utolsónak Pintér Sándor, a Ganz-MÁVAG brigádvezetője szólalt fel. Ezután az elnöklő Varga György javaslatára a tanácskozás részvevői választáviratot küldtek a szovjet szakszervezetektől kapott üdvözlésre, majd a vitát lezárták és a felszólalásaikra Brutyó János, a SZOT főtitkára válaszolt. Végül a szocialista brigádvezetók országos értekezlete felhívást intézett az ország dolgozóihoz. A tanácskozás Varga György zárszavával ért véget. Mint már hírül adtuk péntek délután felszólalt a tanácskozáson Kádár János eh'társ is. Az alábbiakban közöljük Kádár elvtárs felszólalását. Kádár János elvtárs beszéde — Tisztelt értekezlet! Kedves elvtársak, kedves elvtárs- nők! Mindenekelőtt átadom önöknek a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormánynak szívből jövő, forró testvéri üdvözletét — kezdte beszédét Kádár János elvtárs. — Elvtársak! Brutyó elvtárs beszámolójával egyetértek, s helyeslem azt a felhívástervezetet is, amelyet az előkészítő bizottság beterjesztett az országos értekezleteié. — Ügy adódott, hogy a beszámolón kívül 19 felszólalást volt alkalmam meghallgatni. E felszólalások tartalmukban gazdagok, hűen kifejezik a szocialista brigádmozgalom problémáit. Minden egyes megállapítással nem értek egyet, egyik-másikkal kicsit vitatkozni szeretnék, de valamennyi felszólaló beszédének általános irányzatát, azt a nemes szocialista törekvést, amely ezekben a felszólalásokban kifejezésre jutott, forrón és szívből üdvözlöm. Eleven, élő mozgalom — Mindenekelőtt egyetértek azokkal a felszólalókkal, akik e tanácskozást nagy jelentőségűnek értékelték. — Itt, ezen a tanácskozáson — nagyon kevés híján — 1000 ember képviseli a szocialista brigádokat. — Ez a csaknem 1000 küldött egy hatalmas, eleven, élő mozgalmat képvisel, amelynek megvannak a maga törekvései, megvannak a maga belső kérdései és olyan problémái, amelyekben további eligazítást, vagy legalábbis bíztatást várnak. — Hasznos visszaemlékezni a mozgalom születésének körülményeire és eredetére, mert ezek döntően meghatározták az egész mozgalom egészséges jellegét. — Most, majdnem három éve a mi napilapjaink, újságjaink, folyóirataink hírt adtak arról, hogy a Szovjetunióban különböző dolgozók csoportjai elhatározták, hogy kommunista brigádokat alakítanak. Tanúsíthatom, de azt hiszem ebben a teremben mindenki tanúsíthatja: azonkívül, hogy ez az újsághír megjelent, semmiféle szervezeti intézkedés központi szerv részéről nem történt. Ellenben az történt, hogy két, vagy három nap múltán elkezdtek érkezni az érdesítések a párt Központi Bizottsága, a kormány, a minisztériumok elméié, hogy ezen és ezen a munkahelyen a dolgozók beszélgettek erről a hírről és elhatározták. hogy szocialista brigádokat alakítanak. — Ennek a mozgalomnak a gyökere tehát — és ezt tudni kell —. az öntudatos szovjet dolgozók példája nyomán Bzületett elhatározás, niégpe[ dig olyan elhatározás, ame- ! lyet maguk a magyar dől- j | gozó tömegek hoztak és va- • lósítottak meg az életben. | I | Viharos gyorsaságú fejlődés — Ha most ennek a mozgalomnak a történetét nagyon röviden jellemezni akarjuk, azt mondhatjuk, hogy fejlődése viharos gyorsaságú volt. Miért lehetséges ez? Akik társadalmi kérdé- [ sekkel rövidebb vagy hosz- szabb ideje foglalkoznak, nagyon jól tudják, hogy indulhat egy kezdeményezés a központban, születhet egy kezdeményezés helyileg, az a kezdeményezés a tömegekben napok alatt, ilyen széles méretekben és ilyen viharos gyorsasággal csak akkor talál megfelelő fogadtatásra és követésre, ha a kérdés történelmileg és társadalmilag érett. — Gondoljunk csak arra az időre, amikor, három évvel ezelőtt e mozgalom magindult. Vegyük csak számba azokat a híreszteléseket, szóbeszédeket, újságcikkeket, amelyeket annak idején részben idehaza, de sokkal inkább a nyugati közvéleményt formáló, velünk szemben nem nagyon barátságos szervek terjesztettek. — Annak idején minket. a Magyar Népköztársaságot. a magyar munkásosztályt, s általában a magyar népet úgy emlegették, mint akik a szocializmustól megcsömörlöttünk, azzal szembefordultunk, ahol nincs már ember, akit valamire rá lehetne venni azzal a ielszóval. hogy a szocializmus érdeke ezt kívánja, ahol kishitűség, kétség lett úrrá az embereken. — Ilyenféle hangok voltak még három évvel ezelőtt is. Most az egyik karzatot szívesen üresen tartottam volna, és a német, az amerikai, vagy a francia nagytőkés monopóliumok és hírverő embereik rendelkezésére bocsátottam volna, hogy legyenek szívesek egy pillantást vetni erre a teremre, meghallgatni, hogy az emberek miről és hogyan beszélnek, és akkor megtudják, hogy mi az igazság a magyar néppel. (Taps) — Emlékezzenek csak rá: az ellenforradalom idején az egész országban a demagóg fehérterrorista banda — mert én nem tudom másképp nevezni őket —. üzemenként is, országosan is fellépett a teljesítménybér ellen, a munkaverseny ellen, általában a szocializmus, a népi hatalom ellen. — Elvtársak, mérjük le az időt- és a megtett utat. Nemcsak arról van szó, hogy a kormány és az illetékes minisztériumok rendeleti úton, mert hiszen/ ilyen is van — és szűk- 1 ság is van néha erre —. a termelőmunka érdekében helyreállították a teljesítménybért, mert enélkül dolgozni nem lehetett. De ezt a mozgalmat, amelynek képviselői ma itt tanácskoznak, nem kor- mányreaidelet hozta létre. És itt már nem arról van szó, hogy teljesítménybérben dolgozunk, vagy nem teljesítménybérben, hanem arról, hogy szocialista módon dolgozzunk, éljünk és tanuljunk. — Ezt a mozgalmat az a magyar munkásosztály hozta világra, teremtette és valósította meg, amely a szocialista eszme, a szocialista társadalmi rend törhetetlen híve. (Lelkes taps.) Tartalom és forma egysége — A szocialista brigádmozgalom viharos elterjedéséhez, nagy életerejéhez azonban nemcsak győzhetetlen eszme kellett, hanem az is, hogy a nagyszerű, győzhetetlen eszmét helyesen képviseljük. Nézzük például a mi 17 éves gyakorlatunkat. Nálunk a társadalom vezető ereje, a párt. mindig, mindenkor a szocializmust kívánta szolgálni rendelkezéséivel, s a kormány is 17 éven keresztül. De voltak évek, amikor inkább mintha fordítva sikerült volna minden. Ezért fontos nekünk közelebbről megnézni ennek a szocialista brigádmozgalomnak a sajátosságait. — A legfontosabb, hogy a mozgalomban a tartalom és a forma egysége ölt testet. Ez a mozgalom Ihárom éves. De szocialista munkaver- seny Magyarországon volt korábban is, öt. nyolc, tizenkét évvel ezelőtt is. Azokat a versenyeket is lelkesedés, alkotó szándék hajtotta, mégsem sok maradt belőlük, ez a mozgalom pedig éled, működik, fejlődik, halad, erősödik. — Ismertettek itt statisztikai adatokat. Szakszervezeti funkcionáriusok . megállapították, hogy 289 009 ember vesz most részt a szocialista brigád- mozgalomban. Biztos vagyok benne, hogy ez a szám már túlhaladott, mert itt egy élő és fejlődő mozgalomról van szó. Mert ez a mozgalom nem papírverseny, nem formális verseny, hanem élő. valóságos szocialista munkaverseny. — A szocialista brigádmozgalomnak nagyon fontos vonása, ami nem kis szerepet játszik életerejében, az, hogy a Kádár János elvtárs a tanácskozás szünetében az értekezlet részvevőivel beszélget (MTI főt» Pálfai felv.) tömegek szocialista versenymozgalma és nem egyes, különlegesen kiemelt és mesterséges ' körülmények között foglalkoztatott emberek, két-, nyolc- vagy kilencszáz százalékos eredménye hozta létre. — A munkásemberek tudják, hogy a munkában mi lehetséges, és tudják azt is, ha egy átlagos ügyességű embernek különleges munkakörülményeket teremtek, tehát minden félkész gyártmányt, nyersanyagot rendelkezésére bocsátók, azután kiválogatom az összes munkafajták közül a legtetszetősebben teljesíthe- tőket, és hónapszámra csak ugyanazt csináltatom vele, odaállítok mellé öt-hat embert, akik kisegítik, keze alá dolgoznak, akkor mindig lehet 900 százalékot termelni. De ez nem volt reális. Az élet valódi körülményei között folyó szocialista munkaverseny az igazi. — őrizzük meg tehát ennek a mozgalomnak azokat az egészséges vonásait, amelyek erre a hároméves fejlődésre • jellemzők voltak- . — A harmadik, ugyancsak új Vonása e mozgalomnak: nemcsak termelési verseny, hanem több annál. A szocialista brigádok mozgalma szélesebb területre terjed ki. Nagyon sok példát tudna mindenki mondani arról, hogy hogyan szoktatják le a rest embereket a restségről, az iszákosokat az iszákosságról. — Sokat tesznek a brigádok tagjaik kulturális színvonalának emeléséért is. Ennek formái a színházlátogatás, a könyvolvasás, a mozilátogatás, a hazai és a külföldi utazások. — Sok példát hallottunk itt, hogyan érvényesül a brigádban a kölcsönös segítség. Azokra az esetekre gondolok, amikor egy-egy brigádon belül, a brigád valamelyik tagjának- olyan feladata, vagy kérdése adódik, amit egyedül, (Folytatás a 3. oldalon) JOIIIAIIMIT HALÁLRA ÍTÉLTÉK it francia kiizcélentény elégedett — A fasiszták tüntetnek Csuk De Gaulle adhat kegyelmet A párizsi katonai főtörvényszék pénteken késő este hirdette ki ítéletét Edmond Jouhaud volt tábornok, az OAS alvezére felett. A halálos ítéletet a tárgyalóteremben összegyűlt ultrák „Éljen Jouhaud! Akasztófára De Gulle-t! Az OAS győzni fog!” — kiáltásokkal fogadták. A fasiszta tüntetés a bíróság épülete előtt is folytatódott. Több autóból a Francia-Algéria hangjeleit tülkölték. Fasiszta tüntetést rendeztek a Santé börtön ultra foglyai. Oranban — a Párizsba érkezett jelentések szerint — az európai lakosság fazékhang- senyt rendezett, amikor az ítélet ismeretessé vált. Bone-ban, Philippeville- ban, Constantine-ban az OAS általános sztrájkot hirdetett. A rendkívüli katonai bíróság ítélete jogerős, csupán De Gaulle adhat kegyelmet Jouhaud-nak. Bár a vádlott ügyvédje az ítélet előtt hangoztatta, hogy védence nem kér kegyelmet, valószínűnek látszik, hogy a védelem megkísérli az ítélet végreb'» Hasának megakadályozását. A francia közvélemény megelégedéssel fogadta a bíróság döntését. „A franciák ezt az ítéletet várták — írja az Humanité — az államügyész teljes joggal az egész nemzet védelmében kérte a halált Jouhaud-ra, annak a nemzetnek nevében, amely a népszavazáson nemet ■ mondott az OAS-ra. Jouhaud, volt francia tábornok védőügyvédjei közvetlenül a halálos ítélet kimondása után érintkezést kerestek De Gaulle elnökkel, akinek egyedül áll jogában az ítélet megváltoztatása. Húsvét előtt azonban már nem várható döntés.
